Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-24 / 171. szám

1974. JÚLIUS 24., SZERDA t/Údim Hiányszakmák, ellátási gondok Munkaerőhelyzet, szolgáltatás, kereskedelem - Szigetszentmiklóson Két fontos tárgyú napirend szerepelt Szigetszentmiklós nagyközség tanácsa végrehaj­tó bizottságának legutóbbi ülésén. Mindkettő közvetle­nül érinti a lakosságot, habár az első témája a gazdasági egységek bérgazdálkodása volt. Csakhogy egyre többen vál­lalnak helyben munkát. En­nél a napirendnél nem fog­lalkoztak a Csepel Autógyár bérgazdálkodásával, sem az olyan üzemekével, amelyek­nek központi telephelye nincs, csak műhelye vagy részlege van a községben. Bérelszámolási probléma Takács Miklós tanácselnök­helyettes elsősorban a község­gazdálkodási vállalat mun­káját elemezve megállapítot­ta, hogy a fluktuáció csökkent, s a dolgozók 80 százaléka hely­beli. Többségük jól érzi ma­gát az üzemben, annak elle­nére, hogy egyes juttatások­ban egyáltalán nem, vagy hátrányosabban részesül, mint más vállalatoknál. Az erede­tileg is irreálisan alacsonyan megszabott átlagbér fejlesz­tése sem tartott lépést más vállalatokéval. Kifejtette, hogy a jelenlegi átlagbér-elszámolá­si rendszer nem felel meg a főleg építőipari tevékeny­séget folytató költségvetési üzemnél. Be kellene vezet­ni a termelési értékhez al­kalmazkodó relatív elszámo­lást, legalább azoknál a mun­káknál, amelyeket teljesít­ménybérben végeznek. Fodor Antalné munkaügyi főelőadó véleménye szerint helyes lenne, ha a gazdasági egységek havonta szakma sze­rint közölnék munkaerőigé­nyüket. Múlt évben a tanács 120 munkást közvetített, ' a vállalatok háromszor annyi új dolgozót vettek fel közvet­lenül. A költségvetési vál­lalat építőszakmunkás-igényét viszont a tanácsi közvetítés nem tudta kielégíteni. Kevés a szabó, nincs cipész Józsa Gáborné vb-titkár a nagyközség ipari, kereskedel­mi és szolgáltatási ellátott­ságáról szólva elmondta, hogy a nagyközségben 138 kisipa­ros működik. Az iparengedé­lyek kiadásánál messzeme­nően figyelembe veszik azt az elvet, hogy a kisiparos első­sorban a lakosságnak dolgoz­zék. Több olyan kisiparos működik azonban a község­ben, akik mint például a gal­vanizáló, ilyen tekintetben szó­ba sem jöhetnek. Mások vi­szont inkább vállalatok, na­gyobb megrendeléseit fogad­ják el, a lakosság megren­deléseivel pedig nem szívesen foglalkoznak, mint például a lakatosok. Miután a törvényes | rendelkezések módot adnak rá, a tanács több esetben eluta­sította lakatosok közületi munkavállalás iránt benyúj­tott kérelmét, hogy ezzel rá­szorítsa őket, dolgozzanak a lakosságnak. Szükség lenne az építőipar­ban ács-, tetőfedő-, burko­ló-, vízvezeték-, és központi­fűtésszerelő kisiparosra. Kel­lene a meglévő hét mellett még több női és férfiszabó is. Cipész kisiparos a nagyközség­ben egyetlen egy sincsen, a szolgáltató vállalat részlege csak javítást vállal, új cipő tehát nem rendelhető. Elő­fordult, hogy egyes kisipa­rosok nem a részükre kia­dott, jogosítványnak megfe­lelő munkát végeznek. Ezért, de egyéb szempontból is szük­séges lenne a kisiparosok mun­káját ellenőrizni. Sok a lejárt szavatosságú élelmiszer A kereskedelemmel kapcso­latban a vb-titkár megálla­pította, hogy a lakosság élel­miszer-ellátása általában ki­elégítő. Mindenesetre a hús- és töltelékáru mennyisége nem fedezi az igényeket, ezen csak a helybeli szakszövetkezetek tervezett húsfeldolgozó üzeme segíthet. A zöldség-gyümölcs- ellátás megjavítására több magán-kiskereskedőnek adott ki engedélyt a tanács, de vég­leges megoldást csak a vásár- csarnok megépítése hozhat. Nem megfelelő a ruházati és rövidáru-ellátás sem. A lakó­telepen nincs is ilyen bolt. A hálózatellenőrzések során a legtöbb a panasz a lejárt szavatosságú élelmiszerekre. Garai István tanácselnök is megerősítette, hogy sürgősen fel kell mérni a szakigazgatá­si szervnek, milyen kisipari és szolgáltatóipari szakembe­rekben van hiány. Szóvá tette a posta elleni gyakori pana­szokat is. Miután az újságo­kat a levelekkel együtt kézbe­sítik, azokat késve kapják kézihez az előfizetők. A tanács a panaszokat minden eset­ben továbbítja a postaigazga­tósághoz, a kedvező változás azonban várat magára. Ellenőrző vizsgálatok A végrehajtó bizottság a lakosság igényeinek jobb és színvonalasabb kielégítése ér­dekében határozatokat hozott. Kimondotta, hogy a szakigaz­gatási szerv a gazdaságpoli­tikai bizottság bevonásával szervezze meg a kisiparosok, tervszerű rendszeres ellenőr­zését. Társadalmi ellenőrök­kel együtt pedig tárja fel va­lamennyi kereskedelmi és ven­déglátóipari egységben a fo­gyasztó érdekeit károsító hiá­nyokat és mulasztásokat. Az ellenőrzések tapasztalatai alap­ján tárgyalja meg a keres­kedelmi vállalatok képvise­lőivel ezek megszüntetésé­hez szükséges intézkedése­ket. Sz. E. Uj növényvédő szerek Együttműködés u gyár és a kutatóintézet között Négy új növényvédő szert és annak gyártási technológiá­ját dolgozta ki a Nehézvegy­ipari Kutató Intézet, a Pere- martoni Vegyipari Vállalat megbízásából. A műtrágya gyártó vállalat a kutatóintézet segítségével kívánja megala­pozni és kialakítani növény- védőszer-iparát, amely fokoza­tosan fejlődik és az összes ter­mék arányát tekintve a követ­kező években meghaladja a 10 százalékot. A vállalat és a ku­A BUDAPESTI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyére, továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe: lakatos, villanyszerelő, esztergályos, asztalos, kőműves, kovács, lemezlakatos, ív-lánghegesztő, csőszerelő, marós szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat. Vidéken minden szombat szabad. Jó kereseti lehetőség. Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás vidéken ingyenes, a központban havi 75 Ft térítésért. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkásoknak hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalati munkaügyi osztályon: Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83., vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. tatóintézet együttműködését szocialista szerződés szabá lyozza. Ennek értelmében a kikísérletezett új szerek re- cepturáját és eljárást nem készpénzben fizeti a vállalat, hanem az intézet a gyártás nyereségéből részesül majd. Tíz nap rendeletéiből A lakóházépítés egyes köl- csönfeltételeinek megváltoz­tatásáról a 27/1974. (VI. 22.) MT számú rendelet rendelke­zik, amely a Magyar Közlöny 43. számában jelent meg. A tanácsi kezelésben lévő állami földek mezőgazdasági hasznosításáról ugyanitt ol­vashatják az érdekeltek a 28/1974. (VI. 22.) MT szápiú rendeletet. A kereskedelmi és vendég­látóipari dolgozók szakközép­iskolai továbbtanulásáról a Kereskedelmi Értesítő 18. szá­mában jelent meg a Belke­reskedelmi Minisztérium köz­leménye. A Magyar Népköztársaság 1973. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló 1974. évi II. törvényt az érdekeltek a Magyar Közlöny 47. számából ismerhetik meg. A munkaidő-csökkentés to­vábbi kiterjesztéséről (egész­ségügy, közlekedés, mezőgaz­daság, oktatás, vízügy stb.) ugyanitt található az 1034/1974. (VII. 4.) MT-határozat. Az 1975. január 1-i terme­lői árváltozások pénzügyi irányelveiről kiadott 318/1974. PM II. közleményt a Pénzügyi Közlöny 16. száma tartalmaz­za. Hét község kivételével Mindenütt van vízvezeték a budai járásban Három évvel ezelőtt a bu­dai járás vezetői célul tűzték ki, hogy néhány éven belül minden településen épüljön vízvezeték. Röviddel később a Vízügyi Tervező Vállalat Bu­dapest környékéről készült re­gionális terve alapján — a járási műszaki osztály segít­ségével — a községi tanácsok tanulmányterveket készítet­tek vízhelyzetükről, a víznye­rés lehetőségeiről és a fejlesz­tésről. A tervek megvalósulásá­nak helyzetéről tárgyalt ^gnap a Hazafias Népfront budai járási bizott­ságának szervezésében a me­gyei tanácstagok járási-városi csoportja Biatorbágyon, a ta­nácsházán. Az ülés megnyitójában Ipacs László a csoport elnöke üdvözölte a megjelenteket, köztük dr. Stark Janka és Magyar Sándor országgyűlési képviselőt, majd Haár József a járási hivatal műszaki osz­Csomagolva — árazva A Húsipari Vállalat előrecsomagolt készítményekkel lepi meg a sárlókat, s azok már beárazva kerülnek a pultokra. tályvezetője ismertette a bu­dai járás ivóvízellátási hely­zetét. Elmondotta, hogy a na­gyon vízszegény járásban kü­lönösen nehéz volt a vízbázi­sok feltárása. Az utóbbi idő­ben azonban az ivóvíztársu­latok szervezésével és a fő­város segítségével meggyor­sult a fejlődés. Jelenleg hét helység, Budajenő— Telki, Páty, Piliscsab.a—Tinnye és Sóskút—Pusztazámor kivéte­lével a járás valamennyi te­lepülésén van vezetékes ivó­víz. Budakeszin például az el­látás megközelíti a 100, Diós- don a 96, Perbálon a 95 szá­zalékot és az említett hét község kivételével a vezetékes vízrendszer a többi helyen ellátja a la­kosság több mint felét. Nyolc településen alakult és működik eredményesen la­kossági hozzájárulásokból ivó­víztársulat. A működő beren­dezéseket azután valamelyik állami vagy megyei vállalat veszi át kezelésre és karban­tartásra. A műszaki"* osztályvezető felhívta a figyelmet, hogy egyes időszakokban a fejlődés ellenére is sok problémát okoz a locsolás, ezért szükségesek a korlátozások. A másik egy­re növekvő gond a vízveze­ték-rendszerekkel együtt a szennyvízelvezető csatornák és berendezések építése, ame­lyek költsége víznyomóveze­tékeknél is jelentősebb. A megbeszélés résztvevői meghallgatták társaik beszá­molóját településük sajátos­ságairól azzal a céllal, hogy a más helyeken alkalma­zott műszaki és szervezeti módszereket saját terüle­tükön hasznosítsák. Végezetül a megyei tanácsta­gok járási-városi csoportja elhatározta, hogy célvizsgá­latot készít elő a nagyközségi tanácsok működéséről és a tanácsi bizottságok tevékeny­ségéről. P. V. Szerencsés találkozásaim azt a reményt keltették bennem balatoni nyaralásom alatt, hogy a jó magyaros vendéglá­tás hagyományait: a szívé­lyességet, a gondos figyelmet, a személyes közvetlenséget megfelelő módszerekkel a korszerű vendéglátóiparban is eredményesen lehet meg­honosítani. Fonyód. Az elegáns, modern Delta Étterem eszpresszójába akarunk bemenekülni a ránk­szakadó zivatar elől. A hatal­mas üvegajtó zárva. Bentről valaki oldalra mutogat, a tá­volabbi főbejárat felé. A víz patakokban ömlik. Ebben a pillanatban egy hosszú hajú, nyesett bajszú, magas, vékony, fiatal pincér jelenik meg az üvegfal belső oldalán, barát­ságos mosollyal kiint, s már nyitja is előttünk az ajtót. Be­lépünk, megköszönjük, körül­nézünk, sok az üres asztal, az előzékeny pincérhez fordulok: — Melyik a maga asztala, barátom? — Egyik se, kedves vendég — hangzik a felelet —, én már éppen lelépek. Vége a munkaidőmnek. De mindjárt jön a kollégám. Némi meglepetéssel ülünk le. Íme: az ifjú „vendéglá­tóipari dolgozó” teljesen ér­dektelenül volt udvarias. Ügy, ahogy kellett. Ügy, ahogy illett. Ügy, ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva, de még mindig nem tart­ják be mindig és mindenütt. A Badacsonyi Bormúzeum érdekességeit nem régen mu­tatta be a televízió. A bormú­zeum pincéjével egybeépí­tett étterem a világ bármi­lyen sajátos jellegű és ma­gas színvonalú vendéglátó intézményével felveheti a ver­senyt. Berendezése, felsze­relése, asztalai, székei, evő- és ivókészletei, díszítései stí­lusosak, kifogástalanok. Kedves emberek És emberei kedvesek. Már az imént is meg akar­tam jegyezni: beszédünkből világosan kivették Fonyó­don és Badacsonyban is, hogy nem vagyunk külföldiek. El kell oszlatnom azt a tévhi­tet, hogy például a Badacso­nyi Bormúzeum fiatal veze­tője magunkfajta honfitár­saival kevésbé figyelmes, mintha baráti szomszédok vagy kemény valutájú turis­ták lennénk. Szívélyesen el­kalauzolt az ősi pincébe, meg­magyarázta nevezetességeit, utána úgy kínált hellyel, mint­ha a szó szoros értelmében „vendégei”-t invitálná asztal­hoz. Biztosított arról, hogy kancsóban kimérve is a legfi­nomabb badacsonyi borfaj­tákat szolgálja fel, s a kí­nált nedű tiszta színe, illata, íze-tüze nem okozott csaló­dást. A borkorcsolyának ja­vasolt házi nyerssonka vé­kony, rózsaszín szeletei el- omlottak a szájban. A környe­zethez illő ruhában csinosko- dó, de nem hivalgó kiszol­gálóleány úgy tette elénk sze­rény fogyasztásunk falatait- kortyait, mintha drága dísz­asztalnál szervírozna. — íz­lett-e? — Megfelelt-e? — kér­dezte nem is egyszer a „gaz­da”, a rövid fél-háromnegyed óra alatt, amit borházában, a hegyoldali „vendéglátóipari egységen” töltöttünk — ott­hon éreztük magunkat. De az Egry József Emlék­múzeum „őrasszonyairól” sem szabad megfeledkeznünk. A balatoni-badacsonyi táj nagy festőművészének múzeummá növelt otthona kiképzésében és tartalmában is látványos­ság és élmény. De olyan öreg múzeum- és képtárcsavargó, mint én, szinte természetes­nek tartja a teremőrök kö­zömbösségét, amit főleg az olasz galériákban csak a bor­ravaló, a „mancia” old meg. S meglepi, ha az őrök — a ba­dacsonyi múzeumban az „őr­asszonyok” — okosan, értőn és kedvesen irányítják a lá­togatókat, s úgy hívják fel a figyelmet a termek kincseire, mintha a magukéval dicse­kednének. Csak azért nem hatott ez rám a teljes meg­lepetés erejével, mert az ön­kéntes tájékoztatás bensősé- gével a szentendrei, verőcei és más Pest megyei múzeu­mok elkapattak... A badacsonyi hegyjárat if- jabb-idősebb minibusz sofő­réiről is néhány szót. A pesti buszon járó többnyire felelős­séggel teljes, nehéz munkában megfanyarodott autóbuszve­zetőkhöz szokott. A badacso­nyi hegyjárat természetesen könnyebb lehet, mint a csuk­lós busz kanyargása a pesti terelő utakon, de azért az sem potomság. Kanyar, meredély itt is akad, s a minibuszok nem a legtökéletesebb alkal­matosságok. És lám: csupa vi­dám vezetővel kerültünk ösz- sze. A felszállók elhelyezése, a leszállók útbaigazítása, ap­ró-cseprő idegenvezetői ma- gyarázgatás — megintcsak azt kell mondanom: a badacsonyi minibusz-pilóták remek, há­zias hangulatot tudnak kocsi­jukon teremteni. Hogy ritkább a közlekedési akadály...? Hogy kevesebb az idegfeszült­ség...? Lehet, hogy ilyesmik is közrejátszanak a kedvesség, a közvetlenség növelésében. De el lehet gondolkodni raj­ta, hogy még milyen más le­másolható, átkölcsönözhető serkentője lehet a kellemes emberség fokozásának? Késő este. önkiszolgáló Bisztró Fonyód-liget szélén. Ha az ember nagyon éhesen érkezik, hajlamos, hogy elfe­lejtse: milyen száraz sülteket, szeleteket evett már egyik-má­sik idegenforgalmi önkiszolgá­lóban. — Jó estét. Mit kaphatunk vacsorára? — Rántott csirkét, bécsi sze­letet, tessék választani. Habozunk. — Készen vannak? — kér­dezzük óvatosan. — Nincs. Nálunk minden frissen készül, frissen és gyor­san. A párbeszéd köztünk és a jóvágású, derűs kedélyű „fő­nök” között folyik. Rendelés. A ropogós rántott csirke ha­marosan ott pirul asztalunkon, mellette cékla, és a főnök ál­tal ajánlott ízletes bor. Ahogy az ételeket fogyasztjuk, egy pincérfiú — régen: pikkoló- nak nevezték — sorra elhord­ja az üres tányérokat, poha­rakat, gondosan letörli az asz­talt, hogy egy morzsa se ma­radjon rajta. — Egészségükre! — köszönt ránk végül a személyzet. — Köszönjük! — feleljük indulóban, és összemosolygunk a kis bisztró kedves emberei­vel. Egy kedvetlen emberrel is találkoztam a Balaton-vidé- ken. önmagámmal. Igaz, hogy csak negyedórácskára kedvet- lenedtem el attól, hogy a Ba­dacsony tetején, a Kisfaludy- ház mellett, a Szegedy Róza egykori présházában beren­dezett emlékmúzeum rácske­rítésén ez a felírás fogadott: „Tatarozás miatt zárva”. Velem együtt sokan bosz- szankodtak a feliraton, és se- hogysem értették: miért kell egy kis Balaton melléki mú­zeumot éppen a nyári évadban tatarozni? Békés István i t

Next

/
Thumbnails
Contents