Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

1974. JÚLIUS 23., KEDD Otthon reggel látták utoljá­ra, a pártiroda átalakítás miatt zárva, az iskolában nyári szü­net van — hol keressem hát Huba Györgyöt, a halásztelki általános iskola igazgatóját, illetve a községi csúcspártve- zetőség titkárát? — Természetesen az új is­kolában — mondja a postai telefonközpont kezelője —, az imént telefonált a Szabad Má­jus Termelőszövetkezetbe, on­nan tudom. Kora délután van, az év­szakhoz képest hűvös idő, s a Kárpát-medencében „garáz­dálkodó” északi szél percen­ként rázza-zörgeti az új isko­la csukott ablakait. A huza­tos földszinti folyosó egyik, udvarra nyíló ajtaja majd kiesik a sarkaiból. Kár lenne pedig, ha a felső üvegtáblái is kitörnének, hiszen az alsó­kat már szemlátomást sebté­ben pótolták, farostlemezzel. — Ez így volt eredetileg is — helyesbít Huba György, aki végigkalauzol az épületen. — Így adták át az építők. Húsz év akit hatszorosára Halásztelek fiatal, de gyor­san fejlődő község, önállósá­ga alig negyedszázados: 1950 októberétől — az első tanács­választástól kelteződik. Az­előtt Herminatelep néven, Tö­köl külterületeként tartotta számon a közigazgatás. La­kossága az akkori 1000—1100- ról — az ideiglenes lakosok­kal együtt —, mostanára 6500 —7000 főre emelkedett. A lakosság csaknem 95 szá­zaléka az iparban dolgozik, és csupán 5 százalék keresi ke­nyerét a mezőgazdaságban, s egyéb munkahelyeken. Ugyan­ez — másképpen: a keresők száma jelenleg körülbelül 3500, s ebből háromezren a közsé- | gén kívül dolgoznak. A leg- * többen a Csepel Vas- és Fém­müvekben, s a Csepel Autó­gyárban, a legkevesebben pe­dig a helybeli SZIMFI-ben. Halásztelken egyetlen óvo­da van, holott a születések száma ma már eléri a 130-at évente. Az óvodai helyek szá­ma 125, a beiratkozott gyer­mekeké 175! Bölcsőde egyál­talán nincs a községben. A bejáró dolgozók gyermekei­ket ezért munkahelyük üze­mi bölcsődéjébe, óvodájába hordják, ahhoz pedig hajnal­ban kell kihúzni az ágyból a kicsinyeket. Lassú munkához idő kell... Az új iskola építése 1968- ban kezdődött, s még jóindu­lattal sem mondhatjuk, hogy befejeződött. Igaz, hogy nyolc tantermében 1972 szeptembe­rében megkezdték a tanítást, de az épület többi részében még javában dolgoztak a ki­vitelezők. Egy évvel később — 1973 szeptemberében — átad­ták a konyhát, ebédlőt, s a tornatermi szárnyat is. Csak hát hogyan ?! A mennyezet az épület minden szintjén, min­den helyiségében megrepede­zett; a konyhában és a kiszol­gáló helyiségekben a padlózat a falak irányába lejt, a víz a falak tövéhez folyik; az aj­tók, ablakok deformálódtak, a vaskerítés lötyög-zörög be­tonlábazatában, a kapunyílás szűk — de nem kívánom fel­sorolni az 1974. május 9-i sza­vatossági bejáráskor készült hibajegyzék mind a 78 pont­ját! A hibák kijavítására ugyanezen jegyzőkönyv tanú­sága szerint június 1-e és au­gusztus 1-e közötti határidőre vállalt kötelezettséget a kivi­telező vállalat — a Pest me­gyei Tanács Építőipari Válla­lata, Vác —, négy képviselője. — Sajnos, május 9-én lát­tuk utoljára a vállalat kép­viselőit — mondja Huba György. — Június 21-én leve­let írtam az igazgatónak, amelyben emlékeztettem a szavatossági hibák kijavítá­sára vállalt kötelezettségeik­re. Eddig még válaszra sem méltatott... — Ezek az iskolaigazgató gondjai. És melyek a csúcs- párttitkáré? Huba György felvonja a szemöldökét: ' — Én nem tudom így kü­lönválasztani '.agamban az iskolai vezetőt és a párttitkárt. A község kommunistáit ugyan­úgy foglalkoztatja, hogy alig egy évvel az átadás után, máris toldjuk-foldjuk az új iskola konyháját, mint a pe­dagógusokat és a szülőket. — Miért kell toldani-}olda­ni? — Mert kicsi! Százötven adagosnak épült, és csupán a napköziben 240 gyermekre kell főzni, s akkor még hol van a 175 óvodás, akit szintén innen látunk el ebéddel?! — Akkor miért nem építet­tek nagyobbat? — Az iskolánk egy — a hatvanas évek első feléből való — típusterv alapján ké­szült. Százötven adagos nap­közis konyhával, széntüzelésű központi fűtéssel. Még fel sem épült, máris tudtuk, hog- mindkét megoldás korszerűt­len, de hiába reklamáltunk: a típusterven nem szabad változtatni, az volt a válasz. Így aztán az első tanév kez­detével egyidőben, megkezd­tük a fűtés átalakítását is: olajtüzelésűre. Az ily módon feleslegessé vált széntároló helyén — mintegy 80 négy­zetméter — újabb helyiségek­kel tudjuk bővíteni a kony­hát. Tanulság: módosítani a nyilvánvalóan elavult típus­tervet — tilos. Toldani-folda- m az újat — szabad — Hol kezdte ma a napot a csúcspártvezetőség titkára? — A tanácsházán. A csúcs­vezetőség testületileg, s ma­gam, személy szerint is, nem értettünk egyet a tanács egyik dolgozójának besorolá­sával. Ebben az ügyben hív­tam fel a járási hivatalt. Az­tán idejöttem, megnézni, hogy haladnak a konyha át­alakítási munkái. Ezután kör­telefon következett a csúcs­vezetőség tagjainak, hogy n holnapi ülést nem a pártiro­dán, hanem itt. az iskolában tartjuk. Szabadság alatt sem pihen — Mi a vezetőségi ülés na­pirendje? — A fizikai dolgozók gyer­mekeinek továbbtanulásáról szóló tájékoztató, és a máso­dik félévi munkaterv elfoga­dása. Kopogtatnak, nyílik az aj­tó, látogató érkezik: Tarc.si Géza pedagógus, a községi pártalapszervezet titkára. Öt óra is elmúlt, de biztosra jött: tudta, hogy Huba Györ­gyöt még az iskolában talál­ja. — Pihenni mikor fog? Hi­szen a pedagógus ilyenkor szabadságon van! — provoká­lom a házigazdát.. — A holnapi csúcsvezetősé­gi ülés után lazítok egyet. — Meddig? — Egy hétig. Tovább nem lehet, az iskolának tanév kez­detére rendben kell lennie. A beruházó is közbelép Jankó Zoltán, a Pest me­gyei Beruházási Váliaia igazgatója — akinek telefo­non tolmácsoltam másnap a halásztelki iskola szavatossá­gi javítási gondjait — már értesült a váciak mulasztá­sáról, s megnyugtat: — Táviratilag hívjuk fel a Pest megyei Tanács Építő­ipari Vállalatának vezetőjét ; javítások mielőbbi elvégzésé­re, Amennyiben úgy látjuk, hogy veszélyben a határidő, akkor pedig mással végeztet­jük el a munkát, s a költsé­geket a vállalatra terheljük. Nyíri Éva Ifjúsági nap a Papszigeten Többet kell tenni, mint korábban A Szentendrei Nyár idei rendezvénysorozatának har­madik'' vasárnapja teljes egé­szében a fiataloké volt. Az egész napos programot poli­tikai rangjának megfelelően készítette elő együttes erővel a városi párt- és KlSZ-bizott- ság, valamint a városi tanács művelődésügyi osztálya. A politikai, kulturális és sport­seregszemle színhelyéül a szezon kezdete előtt bővített papszigeti strandot szemel­ték ki. Éjszakai műszak után Reggel 9-kor már szállin­góztak a fiatalok első cso­portjai a kijelölt gyülekező- helyekre, Pintér József, a vá­rosi KISZ-bizottság titkára a legkorábban kelők közé tarto­zott. Izgatottan újságolta: a város 16 munkahelyi alap­szervezetének minden tagját ide várják. Jávor Lászlóné, a járási KISZ-bizottság titkára ezt azzal egészítette ki, hogy a Budakalászi Lenfonóból, a pungbogdányi Kőbányából, sőt, még a sziget legtávolabbi csücskéből, Szigetmonostor­ból is jelezték érkezésüket a fiatalok. A papírgyáriak gyülekező helyén Török László, a három alapszervezet egyikének tit­kára sorra kezet ráz az érke­zőkkel. „Aki él, az itt van” — mondja egy idő múlva elé­gedetten. Még azok is, akik éjjel műszakban voltak. Egyi­kük Csúcs János — nem hiá­ba tanácstag — délelőttös lett volna vasárnap, de elcserélte előző éjszakára a műszakját, hogy együtt lehessen társai­val a politikai nagygyűlésen, na és természetesen a kispá­lyás csapatból sem akart ki­maradni. Elmúlt 10 óra, mikor patto­gó induló hangjaira az addig­H amiskás mosollyal azt kérdezte tőlem Ör­kény egyik tanács­tagja — aki egyébként bejáró munkát —, hogy tudom-e, milyen köz­ség Örkény? Persze. Közös tanácsú nagyközség — fe­leltem. Tagadóan ingatta a fejét. Nem a jogállásra gon­dolt. Hanem? Arra, hogy Örkény munkáslakta tele­pülés. Helyben ugyan az iparban foglalkoztatottak száma mindent összevéve sem haladja meg a kétszá­zat, ám a település felnőtt, keresőképes lakosságának tetemes része mégis az ipar­ból él. Bejáró munkás. Van ennek jelentősége a telepü­léspolitikában? Napjainkban sűrűn esik szó arról, hogy legyen mun­káscentrikus a településfej­lesztés ott, ahol ezt a lakos­ság összetétele indokolja. Ha most valaki itt különle­gességekre gondol, arra, hogy a munkások ellenében más rétegek háttérbe szo­rulnak, akkor mechaniku­san értelmez vagyon is dia­lektikus teendőket. Márpe­dig a munkáscentrikusság emlegetése — taoasztalom — némelyekkel félreérteti a feladatokat. Ami többet árt az ügynek, mint amennvit használ. Ha használ egyál­talán. A munkáscentrikusság ér­vényesítése nem több és nem kevesebb, mint annak tudomásul vétele, hogy a dolgok mérlegelésekor — akár a szavazásnál — dönt az egyszerű többség érdeke, java. S ez az egyszerű többség ahogy Örkényben, úgv a megve más települé­seinek nagyobb részében szintén, munkásokból áll. Elsősorban az állami nagv- ioar kétkezi dolgozóiból, de az állami mező-, erdő-, víz- gazdálkodás. a szövetkéz“!! ioar. a szállítás, hírközlés munkásaiból is. s persze, a munkásnyugdíjasokból umrqncsak. ■»I incs tehát semmi fal­lal rengető újdonság ab­ban, hogy a megye aktiv keresőinek meg­határozó része munkás, azaz érdekeiknek is megha­tározó szerepe kell, hogy le­Egyszerű többség gyen a településpolitikában. Aminek konkrét teendői persze erősen eltérnek egy olyan ipari központban, mint Vác, s egy olyan in­gázó nagyközségben, mint Örkény, vagy a másik, szin­tén ingázó „nagy faluban”, Monoron. Vácott bizonyos munkásérdekek — a keres­kedelmi ellátásban, a váro­son belüli közlekedésben — természetszerűen érvénye­sülnek, aki mást akarna csi­nálni, felháborodásba üt­közne. (Ahogy időnként, például közlekedési ügyek­ben, megtörténik ez.) A nagyközségekben, községek­ben ma még nem tisztázott ennyire a gondolkodás- és cselekvésmód. Monoron egyebek között győzködni kell amiatt, hogy a 124 la­kást magába foglaló új te­lep építésének lassúsága elsősorban munkásérdeke­ket sért, mert a lakásra vá­rakozók túlnyomó része fi­zikai dolgozó. (A nagyköz­ségben több mint három­száz család él nehéz lakás- körülmények között, s na­gyobb csoportjuk szintén kétkezi ember.) Vajon köt­hető ennyire kézzelfogható dolgokhoz a munkásérdek, a munkáscentrikusság? Semmi okunk arra, hogy ne igennel feleljünk a kér­désre. Éppen ott a bai, hogy a települések egy részén a munkásérdekek csak szó­lamként vannak jelen, a valóságban azonban szinte semmit nem nyomnak a la* ban. HónaookNa telik, míg a legegyszerűbb ellátási zavart megszüntetik, esz­tendőbe, míg a munkába járókhoz igazítják az új üz­let nyitvatartási ideiét. Hol­ott. végül is nem külön igé­nyekről van szó ilven és hasonló esetekben, hanem a többség olyan igényeiről, mely a kisebbségnek is ja­vára szolgál. A meeve hat városában megalakultak, munkához láttak a várospolitikai bi­zottságok. s létük, tevé­kenységük sokat segít­het abban, hogy átgon­doltabbá, a szó nemes értel­mében munkáscentrikussá váljék ezeknek a települé­seknek a fejlődése minden tekintetben. Azért, mert a nagyközségekben, községek­ben nincsenek ilyen bizott­ságok, hiba lenne magát a feladatokat is másként ér­telmezni. A munkáslakta, nem városi rangú helyeken is lehetőség van a teendők elvszerűbb mérlegelésére, az egyszerű többség súlyá­nak tiszteletben tartására. Ez a lehetőség: kötelesség! A munkásosztály élet­körülményeinek ja­vításába ugyanis szo­rosan beletartozik az, ami lakóhelyükön történik, már­pedig a megyében élő munkások többsége a községekben található! így nézve a feladato­kat, már korántsem ítélhet­jük rendezettnek az elvi alapokat, hiszen — csupán egyetlen, de jellemző vonást kiragadva — sok helyen nyűgnek, tehernek tartják a bejáró munkást, aki semmit nem hoz a településnek, de egyre nagyobb igényei van­nak. Ez a tarthatatlan ál­láspont nem ritkán odave­zet, hogy éppen a munká- soklakta új településrészek­re nem jut üzlet, ott nincs óvoda, ott korlátozza a ház­tartások gépesítését a kis kapacitású transzformátor­állomás. Felülvizsgálatra szorul te­hát az a szemlélet, mely minden mástól elszakítva osztályozza a településnek „hasznos” s a településen „csak élő” csoportra a la­kosságot, mert ezek hamis kategóriák. Az egyszerű többség eldönti a szavazás kimenetelét. Vegyük úgy, hogy témánkról is szavazni kell. Ennek eredményét a következő, mindent elmon­dó adatok határozzák meg: a megyében egy évtized alatt 80 ezerrel bővült a munkások tábora. A menve 410 ezer aktív keresőjéből 300 ezer a fizikai dolgozó. Mészáros Ottó A fiatalok egy csoportja már az elkövetkező feladatokon töri a fejőt. Gái'dos Katalin felvétel« ra már csaknem félezer fiatal felvonult az úszómedence Du­na felőli oldalán kijelölt te­rületre. A sort a kocsigyáriak nyitották meg, őket követték a PEVDI, az építőipari, a vas­ipari, az ipari szövetkezet, a papírgyár, a betongyár, a ké­ziszerszámgyár, a tanács, a kerámiaüzem és a MÁVAUT fiataljai. Az elnökségben he­lyet foglalt Simon János, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Borbély Gábor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke, Rubik László, az MSZMP Pest me­gyei bizottságának munka­társa, Jávor Lászlóné a járá­si és Pintér József a városi KISZ-bizottság titkára, vala­mint Gönczi János, az Üttö- rőszö vétség járási-városi el­nöke. Békében is Vietnamért! Az ifjúsági nagygyűlést Ha- ness László, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg, egy­ben rövid számvetést adott az első hat hónap mozgalmi munkájáról. Örömmel jelen­tette, hogy az akcióprogram első felét ß városi ifjúsági szervezet teljesítette. A forra­dalmi ifjúsági napok magas­színvonalú lebonyolítása, s ezen belül a forradalmiságról folytatott termékeny viták a legfőbb állomásai ennek a si­kersorozatnak. Ez volt a summázata a röviddel ezelőtt megtartott értékelő taggyű­léseknek is, amelyeken a fia­talok részletesen megvitat­ták a KISZ Központi Bizott­ságának ez év áprilisi hatá­rozatát. Megfogalmazódtak ugyanakkor az egyéni válla­lások is, s ezek összesítésével a vezetőségek kiegészítették az alapiszervezetek akció- programjait. A vállalások há­rom alapvető területre össz­pontosultak. Ezek: a képzés és önképzés, a közösségi munka és a fokozott politikai aktivi­tás. Haness László emlékez­tetett arra is, hogy a város fiataljai a közelmúltban száz­harmincezer forintot aján­lottak fel a Vietnamban léte­sülő 1000 személyes szakmun­kástanuló intézet felépítésé­re. Ezt az összeget — kom­munista műszakok munkabé­réből — legkésőbb december 27-ig, Szentendre felszabadu­lásának 30. évfordulójáig át­utalják a szolidaritási számlá­ra. Milyen KISZ-t akarunk? Borbély Gábor, a KISZ Köz­ponti Bizottság titkára, az if­júsági nagygyűlés szónoka lé­pett ezután a mikrofon elé. Szenvedélyes hangú, agitatív beszédében az ifjúsági szövet­ség előtt álló időszerű felada­tokról szólt. Hangsúlyozta, hogy a korábbi gyakorlattal szemben a nyár már nem uborkaszezon, hanem szerves része a mozgalmi életnek. Az elmúlt hetekben nagy fokú po­litikai aktivitás nyilvánult meg az ifjúsági szervezet egészé­ben. Elsősorban arra kerestek választ a fiatalok az áprilisi határozatok szellemében, hogy a megváltozott követelmények mellett „milyen KISZ-t akar­nak”. Számos kérdést vitattak meg, s már most leszűrhető a tapasztalat, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezeteként J eredményesen mozgósította a fiatalokat a szocializmus épí­tésére. A fejlődésben azonban nincs megállás, a munka tem­póját — vonatkozik ez veze­tőkre, s egyszerű KlSZ-tagok- ra egyaránt —, a növekvő kö­vetelményekhez kell tovább­ra is igazítani: ehhez új for­mákat, módszereket kell ki­alakítani. Borbély Gábor utalt a párt 1970-ben megfogalma­zott ifjúságpolitikai határo­zatára, amely alapvetően vál­toztatta meg a fiatalok stá­tuszát a társadalomban. Nyil­vánvaló tehát, hogy a meg­változott légkörben az ifjúsági szervezetnek is többet kell tennie, mint korábban: ehhez nyújtott hatékony segítséget a KISZ Központi Bizottságának áprilisi határozata. — Arra kellett választ ad­ni, hogy miként tehetjük mun­kánkat még hatékonyabbá, po­litikai nevelőmunkánkat ered­ményesebbé? — Hogyan fo­kozhatjuk szervezeteink és tagjaink aktivitását? Miként vonhatunk be minél több fia­talt konkrét feladatok meg­valósításába? És ez nem c?u- p valamiféle kiagyalt prob­léma, hiszen a KlSZ^tagság- gal összeegyeztethetetlen a passzivitás. Számos vita folyt erről azóta országosan, alap­szervezetekben, vezetőképző táborokban — azokról a két­vagy ötforintos KlSZ-tagok- ról, akik maximum annyit tesznek, ho^v fizetik a tagsá­gi díjat. A jövőben arra kell törekednünk, hogy sorainkban ilyeneket ne találjunk. Ez el­lentétes szövetségünk céljai­val, elkötelezettségével. Éppen ezért a Központi Bizottság a KISZ kommunista jellegének további erősítése mellett tett hitet. Nincs kétféle magatartás Borbély Gábor ezután az egyéves tagsági igazolványról, s annak is elsősorban tartalmi követelményeiről szólt — ez az áprilisi határozat lényege —: a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja csak az lehet, a.vi önként vállalt kötelességé­nek eleget tesz, s tevékenyen részt vesz közössége, s ezen keresztül a társadalom életé­ben. A módszerek kialakítá­sánál, a KISZ KB nem köti meg az egyes szervezetek ke­zét, sőt, éppen arra biztatja a kollektívákat, hogy alakítsák ki a sajátságuknak legjobban megfelelő elképzeléseket, ter­mészetesen úgy, hogy mun­kálkodásuk egy fő irányba hasson: politikusabb, aktí­vabb, tevékenyebb, ifjúsági szövetség jöjjön létre általuk. Borbély Gábor befejezésül szólt az önművelés, s az ered­ményes szabadidő-kihasználás fontosságáról, majd az ifjúsá­gi szövetség azon cél járói, mi­szerint minél több, ma még KISZ-en kívüli értékes fiatalt toborozzon tagjai sorába. ★ A program sportversenyek­kel folytatódott: a fiatalok kis­pályás labdarúgásban, s úszás­ban mérték össze erejüket. Délutántól késő estig az al­kalmi szabadtéri színpadon nonstop műsor koronázta meg a jól sikerült ifjúsági na­pot. A jó hangulatról, a Hap­pening együttes, Karsai Ist­ván pantomimegyüttese. Pó­lyák József kaszkadőr-cso- nortja és a Sebő—Halmos— Koltai trió gondoskodott. K. P. A PÁRTTSTICÁR EGY NAPJA A halásztelki iskolagondok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents