Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

1974. JÚLIUS 21., VASÁRNAP uk/uúíw Utas az út széSéről Baráti beszélgetésbe olvadt az újságírói anyaggyűjtés hi­vatalos korlátja, s amikor Abonyban ráhajtok a négyes főútra, látom az órán, éjjel fél tizenegy. A fényvisszaverő fó­liákat máris megtépdesték; lopják az utat, milyen jó cím lenne, gondolom, csak azt kel­lene tudni, kik a tolvajok? Bicskával, neki! Hová viszik, minek? Kiteszik otthon a budi falára, hogy könnyebben oda­találjanak? Vagy díszbigyó lesz a sok más kacat mellett a kocsi farén ? A fényszóró sugarában em­beralak tűnik fel. Hol vagyok? A ceglédi betorkollás. Aki ilyenkor integet, az vagy gaz­ember vagy nagyon megszorult lélek. Megállják? Egyedül va­gyok. Na és? Másodpercnyi monodráma. Lassítok. — Pestre...? Pestre? Kapkodva szedi a levegőt, mint aki idáig futott. Mióta áll az út szélén ? Férfi, harminc körül lehet. Ijedt az arca. Megölt valakit? Sok krimit ad a televízió. — Pestre. — Könyörgöm, vigyen el. Megfizetem. Érzi a bizalmatlanságot, lát­ja, nem nyitom az ajtót, csak a lehúzott ablak résén nézem. Mutatja a pénzt, százasok a markában. — Miért olyan sürgős? — Már nincs vonat. És tele­fonáltak. Szül a feleségem ... Elcsuklik a hangja. Ilyen őszintén nem lehet hazudni. Ha igen, akkor a pasas óriási színész. Csak nehogy én fedez­zem fel a benne rejlő tehetsé­get. le az életét. Nagy szakszerve­zeti ember volt. Az öregek marhára tisztelték. Két éve ment nyugdíjba. — Maga'mennyi idős? — Huszonnyolc. Én voltam a legkisebb. Két testvérem van. — Első gyerek? Elvéti a fonalat: — Nem, mondtam, én voltam a legki­sebb. j — A felesége az első gye- j rekkel... — Ja! Nem. A második. | Már van egy srácom. Négy­éves. Ült, a bal kezében még min­dig a gyűrt bankókat szoron­gatta. Végre észrevette, rám­pillantott, látom-e zavarát, s gyorsan eltüntette a pénzt a zsebében. Űjra a magnót hallgatom: — Ne idegeskedjen. Biztos, minden rendben lesz. — Hajaj. Tudja, hogy van... Az egész olyan mintha tarkón csapták volna az embert. Anyám engedni sem akart. „Nekimész az éjszakának, kis­fiam ...” Hát tudok várni haj­nalig? — Dohányzik? — Nem. köszönöm. — Jól élnek? — Szeretjük egymást. Ez a legtöbb. Egy darabon üres a szalag. Matatok g sötétben a kesz­tyűtartóban. A férfi nem szól semmit, ül kimerültén. Na végre! A fene ezt az apró gombot. Csak nem vagyok ide­ges? És ha igen? Végül is éj­jel tizenegy, kihalt az ország­út, mellettem egy vadidegen, s ráadásul elég szép darab em­ber. Elhallgat a rádió, a kín­keservesen meglelt gomb be­nyomása, a Panasonicon elin­dítja a kazettát. „A rendőrség megtalálta az útközben ké­szült magnetofonfelvételt...” Brrr, egy rendőri riporter ve­szett el bennem. (Hallgatom a magnót, már itthon.) — Szóval szül a felesége? Hogyhogy Pesten? — Cegléden lakunk. Fölment a bátyjáékhoz reggel. Csak a nyolcadik hónapban volt. Azt beszéltük meg, hogy holnap velem jön majd haza. Mert én Kispesten dolgozom, a Vörös Csillagban, azaz most már Rá­ba az is. Szünet, csak a motorzaj hal­latszik. Igen, ez volt az, ami­kor félszegen, félúton megállt a keze, s úgy mutatkozott be: — Takács Mihály. Szerkezeti lakatos. Mormogok valamit. Közben arra gondoltam, vajon hol állt a kazetta, meddig lesz elég? — Hol laknak Cegléden? — A Kossuth Ferenc utcá­ban. A szüleimnél. Az öregem is traktorgyári volt. Ott húzta Monori-erdő, monori -elága­zás ... Üllő... jó ez az út most, hogy kiszélesítették. Enyhe kanyar jobbra, a Feri­hegyi gyorsforgalmi út. — Hová vitték a feleségét? Bóbiskolhatott, mert riad­tan kapja fel a fejét a kér- j désre, s hirtelen nem tud mit I válaszolni. 1 — Melyik kórházba? — Igen, igen, a Baross ut­cai klinikára, ott a Szentkirá­lyi utca körül. — Tudom. — De tegyen ki bárhol. In­nét már eljutok oda, ha kell, futva is. Látszik, komolyan gondol­ja. Majdnem azt mondom, vi­rágot kellene venni... Mindig akadnak hülye ötleteim. Egy­általán, beengedik a kliniká­ra ilyenkor? — Reggel megy dolgozni? — Persze! Remélem, addig már túlleszünk rajta ... Mióta beült, most mosolyo­dig el először. — Látja miket mond az ember. TúlleszünK... szegény asszony. A klinika. Kaparászik a zsebében Takács Mihály, majdnem ráütök a mancsára. — Tudja, mit Kérek a fu­varért? Hívjon fel telefonon, s mondja meg, mi lett, fiú vagy lány? S a markába nyomok egy névjegyet Űristen, mennyi az idő? És mi ez a zenebona? Elalud­tam? Botorkálok a telefonhoz. — Tessék?! — Itt Takács, Takács Mi­hály, akit fel tetszett hozni... nagyon köszönöm, még egy­szer __ és minden rendben va n, lány, két kiló tizenhat deka... Hajlom. ahogy kifulladva szedi a levegőt a vonal túlsó végén. Ránézek az órára Fél hat. — Gratulálok. — Köszönöm, mindent kö­szönök. És most rohanok, mert elkések a gyárból. M. O. Hivatása: tanácsi vezető A törvényesség őre „A végrehajtó bizottság titkára gondoskodik arról, hogy a taná­csi szervek a jogszabályoknak megfelelően lássák el feladataikat; . . . részt vesz a tanács üléseinek előkészítéséiben, előkészíti a vég­rehajtó bizottság ülését; ...közreműködik a tanácsi munka szerve­zésében .. .*» (Részletek a tanácstörvényből) „Pozgonyi Emöné dr. tizgyermekes pedagógus család tagja volt Mezőkövesden, tanítói diplomát szerzett Sopronban, majd Pesterzsébeten tanított. 1964-ben jogi egyetemre iratkozott, és kerületében gyámügyi előadó lett. Egy évvel később, kisfia egészségügyi állapota miatt Gödöllőre költözött, ahol először munkaügyi és gyámügyi főelőadó, utána a tanács jogi képvise­lője, majd a titkárság vezetője lett. 1971. május 6-án kinevez­ték a gödöllői városi tanács vb-titkárának.” (Eletrajzrészletek) Zsúfolt napok A végrehajtó bizottság tit­kárának munkája reggelen­ként a közlönyök tanulmá­nyozásával kezdődik. Milyen új határozatok születtek, me­lyik tanácsi osztálynak, vagy előadónak milyen új teendői vannak, hogyan lehet azokat megvalósítani és a vb-titkár hogyan segítheti a feladatok teljesítését. A régi és új előírások együtt zsong an ak a gondolataiban, közben csöng a telefon, vala­ki csak tőle vár felvilágosí­tást, majd ügyiratot hoz be az egyik szakelőadó, aztán jelent­kezik olyan ember, esetleg beteg, idős asszony, aki vele akar beszélni. Türelemmel hallgatja a panaszt, problé­mát, amelyek mindegyikében meg kell találfúa a törvé­nyeknek és a panaszosnak egyaránt megfelelő megoldást. Sokszor csak késő délután keríthet sort egy-egy nagyobb A VÁCI TAURUS GUMIGYÁR FEL VÉTELRE KERES:- közgazdasági szakközépiskolában vagy gimnáziumban érettségizett fiatal munkaerőket kalkulátor, bérelszámoló, könyvelő, üzemadminisztrátori munkakörbe:- vezető beosztású dolgozó mellé gyakorlott gyors- és gépírót;- férfi és női munkaerőt betanított munkára;- lakatost. Felvilágosítást od o gyár munkaügyi osztálya: 2601 Vác, Derecske dűlő 1. Adós — fizess! Akkor is, ha nem perelnek érte... A Budaörsi Vegyesipari Szövetkezet szentendrei autó­szervizében járva, néhány mo­torkerékpárt láttam a hasz­nált alkatrészek raktárában. Kérdésemre, miért tartják la- kát alatt ezeket a — szemmel láthatóan — üzemképes jár­műveket, a szervizvezető el­mondotta : ezek kijavított mo­torok, amelyeket tulajdonosa­ik nem hajlandók kiváltani. Sokallják a számlát. A négy jármű közül kettő — Riga márkájú moped — a postáé, kettő pedig magánügyfeleké. A mopedekhez fél évig szed­ték össze a szükséges alkatré­szeket, és más munkakörből helyeztek át embereket, hogy mielőbb elkészüljenek a javí­tásokkal. Amíg nem volt al­katrész a posta egyre sürget­te a motorokat. Május elejére elkészültek — azóta pedig nem hajlandó átvenni. — Van itt egy MZ motor, karambolozott vele a gazdája, valósággal roncsokból kellett újjávarázsolni, persze, hogy nem egy-két forintba kerül. Lassan két eve, hogy itt áll; a tulajdonos elment katoná­nak, az édesanyja pedig nem veszi át. Előleget kérni? Néhány nappal később szó­ba hoztam az ügyet a szövet­kezet elnökének, Horváth Ist­vánnak. Az üvegesek, képke- retezők, szemfelszedők stb példájára utalva kérdeztem: nem lehetne előleget kérniük a javításra beadott jármüvek gazdáitól? Elvégre itt nem tíz­húsz forintra, hanem ezresek­re is rúghat a számla?! Horváth István széttárta a karját: — Ha csak ennyi lenne az anyagi kockázatunk, még hagyján! De sokszor százezer forintos követeléseket is bírói úton kell behajtanunk. — Milyen sokszor? A kérdésre a főkönyvelő szolgál pontos válasszal: — Tavaly havonta átlag har­minc pert folytattunk inkasz- szó céljából különböző nem fizető megrendelők ellen, az idén 10—15 peres ügy a havi átlag. — Kik azok a nem fizető megrendelők? Kétes eredetű és kérészéletű, gyanús vállal­kozások vagy magánszemé­lyek? Horváth István a beavatot­tak fölényével mosolyog tájé­kozatlanságomon : — Mezőgazdasági termelő- szövetkezetek, kis- és nagy­üzemek, több ezer dolgozót foglalkoztató iparvállalatok! Függő helyzetben — Megnevezne néhányat? — hitetlenkedem. Elkomolyodik: — Azt nem tehetem. Egy­részt mert függő helyzetben vagyunk, hiszen mi továbbra is az ő megrendeléseikből élünk, s nem szeretném össze­rúgni a patkót üzleti partne­reinkkel; másrészt, igazságta­lan lenne bárkit is kiragadni a sorból, hiszen az „én tarto­zom — nekem tartoznak” lán­colata behálózza szinte az egész országot. Egyetlen nagy vállalat, nagyüzem sem önel­látó, mindneK vannak koope­rációs kapcsolatai, amelyek ezer szállal fűzik egymáshoz a termelő egységeket. Ha ezek közül egy nem fizet, már az egész láncolat megérzi. — Mióta van ez így? — Körülbelül hat éve: amióta a bainfcnál megszűnt a „sorban állás”. — Magyarán? — Korábban olyan pénzügyi rendelkezések voltak érvény­ben, hogy amint egy adós vál­lalatnak pénz folyt be az egy számlájára, a bank a követe­lések kronológiai sorrendjé­ben elégítette ki a hitelezőket, egyszerűen leemelte a tarto­zást az adós bankszámlájáról. A gazdaságirányítás mai rend­szerében ez megszűnt, pénzt leemelni egy gazdálkodó egy­ség bankszámlájáról csak an­nak beleegyezésével lehet. — Vagy bírói ítélet alapján. — Igen. Ezért kell peres­kednünk, ha a számlázást kö­vető 10—15 napon belül — ezt minden esetben szerződés rög­zíti — nem kanjuk meg a kö­veteléseinket. Sainos, a leg­ritkább esetben kapjuk meg. — Ebből az következik, hogy a szövetkezetük sem fi­zet egykönnyen? És a pénzügyi fegyelem? — Sajnos, mi nem enged­hetjük meg magunknak. Ha egy nagyüzem adósunk marad két-háromszázezer forinttal, s mi bepereljük, attól még an­nak a nagyüzemnek biztosí­tottak a működéséhez szüksé­ges feltételek. Ha viszont mi csak egyszer is adósak marad­nánk a Metalloglóbus vagy a Ferroglobus vállalatnak, leg­közelebb már nem kapnánk tőlük a munkához szükséges alapanyagokat. Ezt mi nem kockáztathatjuk, ezért még akkor is fizetünk, ha saját szövetkezeti tagságunk havi bérezésére nem marad pén­zünk. Mert már erre is volt példa. — Ilyenkor mit csinálnak? — A Magyar Nemzeti Ban­kot kérjük, hogy előlegezze meg a havi bérekhez szüksé­ges pénzt nekünk. Elvégre 300—340 ember nem marad­hat kereset nélkül! — Meddig zajlik egy-egy inkasszós por? — Minimum két hét kell, amíg a KISZÖV jogtanácsosa által indított kereset tárgyalá­sát napirendre tűzik. Előzőleg pedig már 10—14 nap telt el a számlázás óta. Mindent össze­vetve, jó, ha négy-öt hét ké­séssel megkapjuk a követelé­seinket. — Mekkora tételekről lehet szó? — Bármilyen hihetetlenül hangzik, két-háromezer forint­tól (!) két-háromszázezerig terjedő összegekről. A mi szö­vetkezetünk ugyan évi 32 mil­lió forintos termelési értéket állít elő, tehát nem aprócska, azért öt-hatezer forintos bevé­tel kiesését havonta erősen megérezzük. — Milyen következtetést le­het levonni abból, hogy a havi inkasszóperek száma mintegy felére csökkent a tavalyinak? A pénzügyi fegyelem bizonyos fokú megszilárdulását? —1 Nagyon szeretnénk hinni benne... Nyíri Éva mimika, például végrehajtó bi­zottsági, vagy tanácsülés anya­gának tanulmányozására. Gyakoribb a megelőzés Az 1971. évi tanácstörvény egyik fontos előírása a vb- tiHkár számára a testületi munka törvényességének biz­tosítása. Amint azt azóta a megyei tanácsi szintű értéke­lések megállapították, a vá­rosok vb-ti-tkárainál ez a munka jól kialakult és a leg­gyakrabban megelőző jellegű. Gödöllőn például a végre­hajtó bizottság vagy a tanács ülésének anyagát az illetékes osztályvezető az ülés előtt két héttel, láttamazásra, beadja a vb-titkárnak. Némely eset­ben több osztály készít elő egy anyagot. A szövetkezetek állami felügyeleti vizsgála­tának tapasztalatairól például a termelésellátás-felügyeleti csoport, a pénzügyi osztály és a személyzeti főelőadó közö­sen készített előterjesztést. Az anyagok ezután az el­nök. a,z elnökhelyettes, a párt- titkár és a vb-titkár vezető: ülésére kerülnek. Osztályok egymás között Rendkívül fontos a min­dennapi hatósági munka szer­vezése és törvényességének elősegítése. «-'Az utóbbi évek egyik bo­nyolult feladata volt Gödöl­lőn is például a többlettelek­re vonatkozó rendeletek vég­rehajtása, amely a műszaki, az igazgatása és a pénzügyi osz- tálv közös munkája volt. A nagy mennyiség miatt és a kívánt cél gyors elérése érde­kében az ügyek többségét elő­re meghatározott sorrendben intézték, de eközben nemegy esetben — éppen a gyorsítás érdekében — rugalmasan vál­toztattak is a sorrenden. A műszaki osztály például pon­tos kimutatásokat készített a többlettelkekről, utána az igaz­gatási osztály felszólította a tulajdonosokat, hogy melyi­ket akarja megtartani, majd a pénzügyi osztály követke­zett az elidegenítésekkel, vagy a progresszív adók kivetésé­vel. Némely esetben azonban az ügyfelek észrevételei alap­ján az igazgatási osztály visz- szaadta az ügyet a műszaki osztálynak, újabb gyors intéz­kedés céljából. Az állandó sorrend és a szükséges változtatások rend­szerezésére a vb-titkár koor­dinációs értekezletet hívott össze a három osztályvezető­vel és a tanács jogászával, s menet1 közben is segítette a munkát. Végül is a bonyo­lult eljárások rendjét lénye­gében megtartották, és így a nehéz feladatot Gödöllő váro­sában is időre teljesítették. Egyedi esetek „A végrehajtó bizottság tit­kára felügyeletet gyakorol va­lamennyi szakigazgatási szerv hatósági ügyintézésének tör­vényessége felett, szervezi és segíti annak megvalósulását” — írja a Tanácstörvény vég­rehajtási rendeletének egyik Ez ritkábban jelent Gödöl­lőn afféle főnöki felügyeletet. Inkább kollegiális egyezteté­sekre kerül sor. Egy alkalom­mal például egy csekély ke­resetű, hatgyerekes apát két sertése miatt feljelentette a szomszédja, azzal, hogy nem az előírásoknak megfelelően tartja az állatokat. A műszaki osztály és a vb-titkár a Kö- JÁL-lal együtt megkereste és meg is találta a törvénynek és az emberségnek is megfelelő megoldást. Határozat szüle­tett, hogy az egyik sertést leg­később két hónappal később, a másikat négy hónap múlva le kell vágni. Némely határozatot hosszú és bonyolult munkával készí­tenek elő egyedi esetekben is. Egy ötgyerekes családból az anyát, apát és a legkisebb gyermeket halálos autósze­rencsétlenség érte. A megma­radt négy gyereket az apai és anyai nagymama egyaránt ma­gának követelte. A körzeti vé­dőnő, az iskolaigazgató és a tanácstag meghallgatása után a vb-tiktár jóváhagyta a gyám­ügyi főelőadónak azt a dönté­sét, hogy a két idősebb gyer­meket az apai nagymamánál helyezzék el, a kisebbeket pe­dig ne adják az anyai nagy­mamának, mert az a saját gyermekeit sem iskoláztatja, unokáit is csak azért akarja, mert házasodni készülő na­gyobb gyermekei számára meg szeretné kaparintani az uno­kák házörökrészét. Így a két kisebb árva állami gondozás­ba került, de sorsukat a ta­nács végrehajtó bizottsága a továbbiakban is figyelemmel kíséri. Függőség... A néhány éves tanácstör­vény alapján új módon ala­kult a vb-titkár, a végrehaj­tó bizottság és a tanácselnök kapcsolata is. A vb és a ta­nácselnök ugyanis a vb-titkárt a jogosítványában foglalta­kon túl is utasíthatja egyes feladatok teljesítésére. Így például a gödöllői vb utasí­totta Rozgonyi Emőné dok­tort, hogy idén készítse elő tanácsülése az egészségügyi intézmények személyzeti és kádermunkájának elemzését Felhívták arra is, hogy a vb- ülésre állítson össze anyagot a város gyermekvédelmi prob­lémáiról. A vb-titkár és a tanács, Il­letve a vb együttműködésének alkotmánya Gödöllő város ta­nácsának 1973-ban alkotott Szervezési és működési sza­bályzata szerint a vb-titkár kétévenként köteles beszámol­ni munkájáról a végrehajtó bizottságnak. ...és önállóság Más a helyzet a felsőbb ta­nácsi szervek közül például a megyei tanáccsal. Hadd idéz­zük Arany Istvánnak, a me­gyei tanács vb-titkárának ide vonatkozó gondolatait: „A megyei vb-titkár és a helyi vb-titkárok közötti vi­szonylatban az alá- és fölé­rendeltség kérdése vitatott. Megítélésem szerint a helyi vb-titkár a megyei vb-titkár- nak nincsen alárendelve. Miért? Mert a testületi munkával kapcsolatban a he­lyi vb-titkárt a helyi szabály­zat kötelezi; mert hatósági ügyekben a fórumrendszer alapján a me­gyei vb-titkár nem adhat uta­sítást egy ügy meghatározott eldöntésére; mert a törvényesség bizto­sításával kapcsolatban a helyi vt)-titkári jogkör törvényen alapul és önálló. A végrehajtási rendelet 59. §. (1.) bekezdése alapján a vb- titkrá felelőssége hatósági munkáért saját tanácsával, végrehajtó bizottságával és ta­nácselnökével szemben érvé­nyesül”. Pacsay Vilmos

Next

/
Thumbnails
Contents