Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-21 / 169. szám
\ mVgymi w xr/iman 1974. JÚLIUS 21., VASÁRNAP Rendezvények, félidőben 1 A szigetszentmártoni közművelődési, valamint az al- bertirsai kulturális napokkal kezdődött az idei nyár gazdag programsorozata. Azóta szinte nem múlik el hét, hogy a megye valamelyik tájegységén ne kezdődnének néhány napos, egyhetes vagy éppen egy egész hónapig tartó kulturális prog- | ramok. S ez igencsak örvendetes. Hiszen jól emlékszünk még mindannyian az öt-hat esztendővel ezelőtti nyarakra, amikor bezárták kapuikat a művelődési házak, vagy ha nem, néhány táncos, szórakoztató műsoron kívül más „nem történt” falaik között. Ezzel szemben most irodalmi műsorok és hangversenyek, tárlatok és színházi előadások, filmvetítések és baráti találkozók váltják egymást: ki-ki megtalálhatja azt, ami leginkább érdekli. Előtérben a közművelődés Az öt-hat évvel ezelőtti kezdeti bizonytalanság után, amikor elsősorban a könnyűzenei műsorok s a szórakoztatás dominált, egyre inkább a tájegységre leginkább jellemző, tartalmas műsorok adják a programok gerincét. A Gödöllői tavaszt a Grassalko- vich-kastély parkjában rendezett hangversenyek jellemzik. A Dunakeszi művészeti napok eseménysorozatát az irodalmi színpadok bemutatója. A veresegyházi Forrás napokon a versmondóké a legfőbb szó. Vác mellé egyre inkább felzárkózik Dabas a kórusfesztivállal. Jászkarajenőn a tanyai ember művelődése a központi gondolat. Abonyban megint csak a muzsika. És sorolhatnánk hosszan, hol, mi köré csoportosítják a rendezvények legjavát. Visegrád a színjátszásé, Szentendre pedig a művészeteké. Újszerű volt, bár bizonyos értelemben szükségszerű, az eddig lezajlott nyári programokban, hogy igen sok héjúén rerideztek tanácskozást a közművelődés legfontosabb feladatairól. Erről tanácskoz-. tak a váci járás népművelői Dunakeszin, az agglomerációs övezet ifjúsági klubjainak vezetői Gyomron, a nemzetiségi könyvtárosok Pomázon, a nemzetiségi klubok vezetői Szentendrén, s legutóbb a megye függetlenített népművelői ugyancsak Szentendrén. A tanácskozások lényege mindenütt az volt: mi az elkövetkező hónapok, évek teendője a Központi Bizottság közművelődési határozata nyomán. Továbbá: mit tehetnek a művelődési intézmények a munkás- mű vetődés fejlesztése érdekében. Valamennyi tanácskozás igen eredményesnek bizonyult: nemcsak a felszólalók nagy száma, hanem az elhangzott jó javaslatok sokasága is bizonyítja ezt. Az eddig lezajlott kulturális napok, illetve hetek többségükben jól szolgálták a célt, amely életre hívta őket. Már elismert s még csak a pálya kezdetén álló képzőművészek egész sora mutatkozott be a megye különböző tájain. Olyan helyeken is tért hódít a komoly muzsika — például Pécelen, Gödöllőn, Dabason —. ahol azelőtt legfeljebb csak beatkoncerteket rendeztek. Egyre több múzeum — éppen a kulturális napok keretében — szélesebbre tárta kapuját. Már nem csupán kincseiket mutatják be a nagyközönségnek, de irodalmi estekre, hangversenyekre, filmvetítésekre is invitálják a múzeum- látogatókat. Útkeresés Néhány helyen azonban — s erről is szólni kell — még csak most keresik a kulturális napok, hetek jellegét. így például tartalmában még kiegészítésre vár a Tápió menti nyár programsorozata. Jelenleg még kevés benne az igazi élményt kínáló műsor. Hogy mi lehetne a központi gondolata a Tápió menti nyárnak? Talán éppen a folklór. A járásnak két kitűnő népi együttese is van: a nagykátai Tápió mente és a tápiószecsői népi együttes. Ugyanakkor á Páva-körök is Tápiószecsőről indultak el. Mindez arra inspirálhatná a nagykátaiakat, hogy a Tápió menti nyár keretében a megyei Páva-körök vagy éppen a megyei népi együttesek találkozóját s bemutatósorozatát rendezzék meg. És nincs jellegzetes programsorozata a ráchevei Duna napoknak csakúgy, mint például a zsémbéki medence kulturális napjainak, amelynek jelenlegi rendezvényei elsősorban a toki szabadtéri színpad meglehetősen jellegtelen produkcióira épülnek. Életrevaló kezdeményezés, amit Dunakeszin kezdtek: a művészeti napok keretében fellépő irodalmi színpadok nemcsak a művelődési központ színpadán lépnek dobogóra, hanem a nagyközség gyáraiban, üzemeiben is. A tavalyihoz hasonlóan azonban az idei év tapasztálatai is azt bizonyítják: csak nagyon kevesen gyűlnek össze a gyárban, üzemben a műszak végeztével sorra kerülő irodalmi színpadi bemutatóra. Vajon mi lehet az oka? Talán színvonaltalan produkciókkal lépnek dobogóra a bemutatkozó együttesek? Szó sincs róla Az idén már szinte valamennyi együttes átlagon felüli teljesítménnyel szerepelt. Akkor? Inkább az lehet az érdektelenség oka, hogy a nyolcórás műszak végeztével bizony fáradtak az emberek, inkább hazamennek lepihenni egyet, mintsem beüljenek egy előadás megtekintésére. Gazdag nyár Július közepe van: félidejéhez érkezett az idei nyár, s ezzel egy időben a kulturális napok, hetek rendezvénysorozata. Még sok érdekesnek, tartalmasnak ígérkező program van hátra. Hogy csak néhányat említsünk, a legjelentősebbek közül: a gödi Fészek napok augusztus elején, a visegrádi országos színjátszó napok augusztus második felében. Hangversenyek a vác- rátóti botanikus kertben, Tá- piógyörgyén és a péceli Ráday- kastélyban. Szeptemberben kerül sor a hagyományos Fóti őszre és a Csepel-szigeti szüreti napokra, és sorolhatnánk még hosszan a hátralevő kulturális programokat. Mindez arra enged következtetni, hogy minden eddiginél gazdagabb lesz megyénkben az idei nyár. Csak az időjárás is kedvezzen a sokszínű rendezvényeknek ! Prultner Pál Megnyílt a Bartók-szeminárium Szombaton a Vörösmarty téri kultúrpalotában ismerkedési esttel megnyílt a VIII. Bartók-szeminárium, amelyre több mint húsz ország mintegy hatvan fiatal zenésze jött el. A hallgatók, akiket Bartók zenéjének szere- tete és a magyar zenei élet iránti érdeklődés vonzott Budapestre, több kurzuson ismerkedhetnek Bartók, Liszt, Erkel és Kodály műveivel. A rendezők figyelembe vették a jövő évi Erkel-ének versenyt, s ezért az idei szemináriumon új típusú kurzus, énektanfolyam indul az Állami Operaház két magánénekese, Sándor Judit és Bende Zsolt vezetésével. A tartalmában megújult és műsorában gazdagabbá lett nemzetközi Bartók-szeminárium zongorakurzusát Kadosa Pál professzor, és asszisztenseként Kocsis Zoltán zongoraművész vezeti. A hegedűsök mestere ezúttal is Gertler Endre lesz, akit Bartók művei egyik legbivatottabb tolmácsolójaként tart számon a nemzetköri zenei világ. Régész diáktábor Bezárta kapuit szombaton az Interstudex, a nemzetközi régész diáktábor, hazánk egyik legjelentősebb római kori ásatásának színhelyén, a táci Gorsiumban. A budapesti Műszaki Egyetem szervezésében három hétig negyvenöt magyar, finn, francia és szovjet egyetemista vett részt a feltárási munkákban, segédkezett a negyedik századi temető emlékeinek a megmentésében. TV-FIGYELO Csaták a/ óceánon, péntek este már az ötödik részét láttuk a Nagy csaták című francia filmsorozatnak, s azt hisz- szük, egyre világosabbá válnak a néző előtt a második világháború nagy összefüggései. A sorozat pénteki folytatása is, amely az atlanti- óceáni csata eseményeiről számolt be, a kezdetektől egészen a végig, a németek első nagy sikereitől feltartóztathatatlan összeomlásukig, ilyen összefüggéseket hangsúlyozott. Arról van szó, hogy a jól felkészült' német hadsereg a háború kezdetén fejlett hadi- technikájával — az atlanti- óceáni csatában például félelmetes tengeralattjáróival — valóban halmozhatta a győzelmeket. Egy idő után azonban a német haditechnika kifulladt. A német megtorpanás a haditechnika ' fejlesztésében és vele szemben a szövetségesek állandó erősödése természetesen csak egyik oka volt a győzelemnek, a fasiszta vereségnek. De nem jelentéktelen oka, s ezt annak ellenére is hangsúlyoznunk kell, hogy — bár a filmnek még nincs vége, s talán kissé korai az ilyen összegezés —, úgy érezzük, a francia filmsorozat ezekkel a tényezőkkel kissé sokat törődik és háttérbe szo- rítja a háború emberi oldalát. Kél poríré. Bár a Falusi arcképek sorozatában vetített ri- I port címe csak egy ember. Nagy Pál portréját ígérte, maga a film nemcsak a gödöllői tangazdaság traktorosának arcképét rajzolta meg. Legalább olyan jól megismertük a riportból Nagy Pál feleségét is, aki pontosan annyi helyet kapott a műsorban, mint férje. Két portrét, két arcképet, ha tetszik, két főszereplős riportot láttunk tehát péntek este. Magától értetődik: nem azt akarjuk mondani ezzel, hogy a riport címe és tényleges anyag között valamiféle ellentét mutatható ki. Erről szó sincs. A film mondanivalója emiatt nemhogy nem gyengült, inkább erősödött. Czo- ma László és Surányi Lili filmje ennek a szerkezeti elvnek a megvalósításával nyilvánvalóan azt segítette elő, hogy magát Nagy Pált is jobban megismerjük. A feleség portréjának felvázolásával a riport mintegy ellenpontozta mondanivalóit; Sőt, ez a kompozíciós forma a film hatását mélyebben is érintette. A riportban nem hangzottak el világrengető dolgok: két falusi ember munkás életét ismertük meg. Pontosabban azt, hogy a szegényes kartali indulástól következő gyarapodásuknak az a harmónia volt a szilárd fun- demantuma, amely Nagy Pált választott munkájához kötötte. Nagy Pál életében is lehettek és biztosan voltak is konfliktusok. De közte és munkája között sohasem feszültek ellentétek: a mezőgazdaságot és munkaeszközét, a traktort — még a rázós, zö- työgős „körmös”-t is — mindig szerette. A filmben a férj és a feleség együtt számolt be erről az így megalapozott életút- ról. Az a kompozíciós ötlet, hogy a két ember premier- plánban, egymást váltva beszélt, sajátos ritmust, belső dinamizmust, szerkezeti feszültséget adott a riport konkrét anyagának. Ö. L. A Fóti Gyermekváros csönddel, pávákkal, tóval bélelt harmóniájában a tölgyfák és szobrok további energiát szülnek a közös otthon jövőt sugalló erejéhez. Rózsa Péter modellezője t^sti uyjíjtá^bgn, is hasonul-'-a'"gép karcsúságé*- hoz, vele szárnyal. Szobor itt ugyanúgy lelkületd tartalmat jelöl, minit Nagy Sándor kőcsoportja esetében, ahol a három fiú; barát. Stílusos - elrendezés jele, hogy Kiss Lenke Korsós lánya vízpartra került, s Ispánky József átmeneti betegségtől, tnejgfogyoít gyssraktelakját is ksedvesen engedi el a szoborápoló a kórház előtti füves térségen. Képzőművészet a Fóti Gyermekvárosban Megmozgatta a gyermeki fantáziát A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyére, továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe: lakatos, villanyszerelő, esztergályos, asztalos, kőműves, kovács, lemezlakatos, ív-lánghegesztő, csőszerelő, marós szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat. Vidéken minden szombat szabad. Jó kereseti lehetőség. Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás vidéken ingyenes, a központban havi 75 Ft térítésért. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkásoknak hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalati munkaügyi osztályon: Budapest XVIII., Gyömrői út 79-83., vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. Az orvosi rendelő várakozótermében művészet kezdeményezi a nyugtató terápiát Csótány Kálmán laza szerkezetű, de annál hatékonyabban meleg áramlást kezdeményező kerámiafalán. Gémek, halak, madarak, táncosok, lovak cso- | portjából válogathat kedvére valót a gyermeki fantázia, szorongása a szem-szív e játékos babrálásával feloldódik. A művészet így alakítja a félelmet felismeréssé. Országos gyakorlattá növelhetnénk a fóti kezdeményezést, ahol CSo- hány Kálmán állatok békéjét testesítő mázas cserepekkel érvel, és kiiktatja az ártalmas izgalmat. Különösen gondozott a szó esztétikai értelmében az óvodák belső tere. Az 1959-ben készült alkotások sorában találjuk Kovács Margit madarakat, életfát, meséket pazar színekkel megelevenítő kerámiafalát, Simó József gonddal szerkesztett Árgirus királyfi történetét képileg feldolgozó művét, ahol csodafák, repülő hollók, sünd'isznók mozgatják a gyermeki fantáziát. Imre István rajzilag fel emelően könnyed seccója az ismert „A part alatt” kezdetű gyerekdal nyomán teremti a varázslatot olyan forgataggal, ahol három varjú kaszál, szúnyog köti a kévét, tarka macska szitál, hangya morzsát szed, medve várja a kisült cipót. Ehhez a sorozathoz tartozik Szurcsik János, Király Sándor közös falfestménye, mely szintén a boldogító mesevilágból meríti forrásanyagát. A legizgalmasabb rész azonban a központi épületben elhelyezett Fóti Galéria és a szobában látható szőnyegek, linómetszetek, szobrok — melyek már mind-mind az itteni gyerekek alkotásai. Tartalmasak Banga Ferenc üvegablakai, azóta országos hírű grafikus lett, Lőrincz Vitus tanítványa. Figyelmet érdemelnek a szőttesek, rajzok, melyek M. Szabó István festőművész irányításával készültek. A kis művészek sorából kiemelkedik Varga Sándor, Katona Béla és különösen Fodor Lajos, akiről még hallani fogunk hamarosan, ha nem vált át más területre. Érzéki látásról tanúskodik Tóth Imre, Ri- móczy Rudolf tehetséges faragója, és srivet-lelket gyönyörködtet a kalocsai szoba, melyet az e vidékről származó gyerekek pingáltak ki Morvái Istvánná koreográfiája szerint. A fóti gyerekek kézimunkákkal, szőttesekkel, faragott játékokkal vettek részt a mezőkovácsházi országos bemutatón, ahol az idén 13 díjai szerezitek. A siker ügyességüket és Szmolár Erzsébet nevelői odaadását dicséri. Lelkesen készülnek a felszabadulás 30. évfordulójára, melyre az intézet kis lakói nagy rajz- és festménykiállítást terveznek. Reméljük, hogy ez a felvillanyozó készülődés véglegessé avathatja a tervezett Fóti Gyermekgalériát, amely az első országos serdülő múzeum lehetne. Tájak, sorsok, századok E gyermekvárosi összefoglaló kapcsán külön is szólnunk kell Mözsi Szabó Istvánról, a Fóti Gyermekváros megbecsült képzőművész-ta- náráród, aki 1927-ben született Tolna megyében. Rudnay Gyulát vallja mesterének, legnagyobb hatást Vásárhely művészete gyakorolta képeire; hivatásának a nép-nemzeti hagyományok folytatását tartja. Szekszárdon és Baján volt önálló kiállítása, de kisebb anyaggal bemutatkozott Dabason, a Pest megyei rajztanár festőművészek tárlatán is. Vallomása szerint az új magyar képzőművészet épületének szeretne „szerény téglájává válni”. Decsi otthonában többször meglátogatta őt Féja Géza, aki elsőként fedezte fel M. Szabó István balladai hangvételét, képeinek játékos mosolyát, drámai karakterét. Egyszerre tárja fel a.z ifjúság tiszta-nehéz forrásait és a festői életmű egyedi természetrajzát; „Figurális képeiben eljutott többek között a Kariatidákhoz, az élet terhének nagyobbik felét viselő mai sárközi asszonytípushoz, a Kenyérszegőhöz, végül pedig a századok életét lélegző, kaszát kalapáló paraszthoz. Tegyük hozzá, hogy maga is híres „kaszás dinasztia” sarja, s már tizennégy esztendős korában be kellett állnia részes aratónak. Figurájában az egyéni élmény mély társadalmi élmény is, népsorsot örökít meg:” Ez a Féja Géza által hangoztatott egyéni élmény az, mely M. Szabó István kaszását kiemelten érdekessé teszi Derkovits Gyula, Szömyi István, Vedres Márk, Szondái Sándor, Szurcsik János, ifj. Keleti Jenő hasonló témájú műveinek köréből — hiszen számára ez az ifjúság része volt, nemcsak festői, szobrásza feladat A hajlás nála a legpontosabb, s a kasza fénye mellett gömbölyödő vizeskorsó hiteles; nyarat, szomjúságot testesít. A falu, a paraszti élet az ő világa. Festményein tanyák, betlehemesek, marokszedők, akácfák sorakoznak — harangláb, búzatábla, „Bözse néni” terít színes csöndet —, „Bóbiskoló”, várandós, tanyás paraszt sugározza a béke méltóságát. Amikor a tanyák szerkezetét kutatjia olajfestményeinek hosszú sorozatában, akkor a múlt elé tart tükröt, s egyúttal saját festői izom- zatának készülődéséről vall olykor játékos derűvel, máskor elmélyült komolysággal. Érzelemhull árazásában a „Disznóölés” egyéni élményből merít úgy, hogy összetett látomása nekünk Breughel, Móricz Zsigmond téli életképét is eszünkbe juttatja, hiszen M. Szabó István ezen művében e nagy alkotók észig merokona. Képein embercso- p portok közös hangulatát vizs- 1 gálja — a Sirató asszonyokban, pad előtt ülő Öregekben azt a hirtelen kerekedő közös vonást, mely a cselekmény után újra egyéni magányra vált. Szép gondolati párhuzamot valósít meg a Bivalyosban, ahol állat, ember egyéni létének központi idejében hever a földön azonos nyugalomban, ellentétes irányban, egymáshoz tömődve testvérként — bivaly és pásztor. Ázsiai puszták évezredes hosz- szúságú üzenetét fogja fel a festmény antennáival M. Szabó István, ősi csöndet és magányt idéz. Nagy gondot fordít tanítványai képzőművészeti nevelésére. Nem szóban, hanem gyakorlatban történik mindez. Kis méretű szövőszékeket hozott Decsről, hogy a színes térítők, búsó maszkok faliszőnyegei játékos örömmel gördülhessenek szellemi izgalomba a „böce ujjakról”. Büszke két tanítványára; Nagy Gyulára és különösen Fodor Lajosra, akik, ha jól gazdálkodnak tehetségükkel, a szintén Fótról induló Banga Ferenchez hasonlóan járhatják be országos pályájukat eredeti szemléletükkel. M. Szabó István számára pedig nem lehet más mondanivalónk, mint az, hogy szívében rejtőző megszállottságával térképezze festményekké a fóti gyermekarcokat. Tájak, sorsok, századok sűrűsödnek tekintetükben; nem vette észre őket igazán eddig sem szobor, sem kép, sem költemény. Losonci Miklós
