Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

1974. JULIUS 18., CSÜTÖRTÖK A TAKÁCSVB NAPIRENDJÉ A szentendrei járási hivatal munkája, a megye tűzvédelmi helyzete A pártmunka gyakorlatából Tegnap délelőtt ülésezett a Pest megyei Tanács végrehaj­tó bizottsága. Megtárgyalta a megyei tanács szentendrei já­rási hivatalának tevékenysé­gét, majd meghallgatta a Pest megyei tűzoltóság tájékozta­tó jelentését a megye tűzvé­delmi helyzetéről. Ezután megvitatta a lakásügyi jog­szabályok alkalmazásának ta­pasztalatait. Sokré'ű, bonyolult, mégis megoldják A végrehajtó bizottság két előterjesztés alapján vizsgál­ta a szentendrei járási hivatal munkáját. Mind a járási hi­vatal vezetőinek, mind a me­gyei szakigazgatási szervek­nek értékelő jelentése alap­ján megállapította, hogy az el­múlt években jelentős fejlő­dés tapasztalható a járási hi­vatal életében. A szentendrei járás, a megye kis járásai kö­zé tartozik. Lakosainak száma mindössze 38 500. Ugyanakkor ez a kis járás jelentőségében, feladatainak bonyolultságá­ban vetekszik a nagyobb já­rásokkal. Fekvése, lakosságá­nak összetétele nehezíti mun­káját. A Dunakanyar legszebb részét öleli fel, s ezért össz­lakossága számánál jóval több kiránduló, vagy hétvégi üdülő keresi fel községeit, s ezek ügyeivel is a helyi tanács, il­letve a járási hivatal foglal­kozik. A járásnak 9 községi és négy nagyközségi tanácsa van. A községek közötti szóródásra jellemző például: Pomázon csaknem tizenegyezren élnek, amíg Pócsmegyer lakossága 785. Az itt élők 20—22 száza­léka nemzetiségi: szerb, szlo­vák, illetve német anyanyelvű. Agglomerációs nagyközségei és a Pilis-hegységben fekvő kis községek más-más tenni­valót rónak a tanácsokra, így a járási hivatalra is. A jelentések, s a tapaszta­latok alapján a végrehajtóba zottság tagjai jogosnak ítélve azokat a gondokat, amelyeket a jelentések fel­tártak, megállapították, hogy szembetűnő az előrehaladás és az is dicsérendő, ahogyan a problémákat kendőzetlenül a testület elé tárták. Megfelelő képzettséggel A lakosság és az üdülők ügyelt mindössze 37 tisztség- viselő intézi. Az azonban meg­könnyíti munkájukat, hogy a vezetők között — egy kivétel­lel — mindenki rendelkezik egyetemi, illetve főiskolai végzettséggel, az ügyintézők­nek pedig 90 százaléka elvé­gezte o munkaköréhez szük­séges iskolát. A magas szántű munka végzését hosszú ideig gátolta a sok személycsere: 1972-ben kilenc, 1973-ban hét változás történt az apparátus­ban. A vb hangsúlyoz­ta: a személycserék hozzá­járultak a munkafegyelem megszilárdításához, a maga­sabb színvonalú munkához, a gyorsabb ügyintézéshez. A hivatal osztályai az ügyrend­nek megfelelően tevékeny­kednek A hivatal munkájának kö­zéppontjában a helyi taná­csok törvényes és eredményes munkájának segítése áll. Tö­rekedtek a lakosság életkö­rülményeinek javítására, a jobb ellátás megvalósításá­ra. Javult az egészségügyi és a közművelődési helyzet is. Néhány évvel ezelőtt a leg­több gondot az egészséges ivó­vízzel való ellátás okozta. Mérsékelték a rossz lakás- viszonyokat. Fejlődtek az ide­genforgalmat szolgáló léte­sítmények. Az eltelt három esztendő alatt 6,6 kilométerrel növekedett a vízvezeték-há­lózat, 8 kilométerrel a csa­tornahálózat. Dunabogdányban 1,4, Leányfalun 8 és Tahi- tótfaluban 13,1, Pomázon 9 kilométer vízvezeték épült. Budakalász. Pomáz, Pilisszán­tó és Pilisszentlászló gondja azonban még megoldatlan. Hozzájárult az idegenforga­lom növekedéséhez a viseg­rádi és a dobogókői szállo­dáknak. a leányfalui 28 há­romszemélyes kempingház megépülése. Rossz azonban to­vábbra is az úthálózat, a já­rulékos beruházások megva­lósulása, a kereskedelmi há­lózat nem tudja ellátni a na­gyobb számú turistaforgalmat. A közkedvelt leányfalui strand nem tudja befogadni azt a nagy számú közönséget, amely tavasztól őszig ostromolja. Szükség lenne szabadstran­dok kijelölésére, azoknak a higiéniát, tisztaságot biztosí­tó, de kevés pénzt igénylő melléképületekkel, szeméttá­rolókkal, takarítószemélyzettel, mozgóbüfékkel való ellátá­sára. A községek fejlesztéséhez, szépítéséhez hozzájárultak a hétvégi házakat építők, akik egész éven át a járásban töl­tik a pihenőidejüket. Ugyan­akkor akár bérlettel vagy in­gyenes telekkel kellene az üzemi dolgozókat a járásba te­lepíteni, hogy azok is élvez­hessék a szép környéket. A megyei tanács vb jónak értékelte a tanácsi felügyeleti munkát. Különösen eredmé­nyesnek ítélte, az igazgatással, az élelmiszer-gazdasággal és a kereskedelemmel foglalkozók tevékenységét. Ugyanakkor kérte, hogy a pénzügyi és a tervosztály költségvetési reví­ziójával összefüggő felügyeleti munka színvonalát emeljék. A járási hivatal a többi kö­zött azért is hajtotta végre eredményesen sokrétű munká­ját, mert a járási pártbizott­ság rendszeresen, szüntelenül segítette. A járási hivatalnak jó a kapcsolata a társadalmi szervezetekkel is. Megfelelő a megyei szakigazgatási szer­vek és a járási hivatal dolgo­zóinak az együttműködése is. Eredményesen őrködnek a társadalmi és egyéni értékeken A végrehajtó bizottság ez­után 'a megyei tűzoltóság munkáját értékelte. Megálla­pította, hogy a megye terüle­tén működő három városi-já­rási, hat járási, egy városi, két üzemi tűzoltó-parancsnokság feladata magaslatán áll. Részben jó a megelőző tevé­kenységük, másrészt az eset­leges tüzek esetén megfele­lően helytállnak. Jó a megyei parancsnokság kapcsolata a megyei tanáccsal, de a járási hivatalokkal, városi és helyi tanácsokkal is. A helyi taná­csok is magukénak érzik a tűzvédelmi tennivalókat. Leggyorsabb és legjelentő­sebb a fejlődés az állami ipar területén, ahol a vezetők és a helyi tűzvédelmi szervezetek egyre következetesebben fcö- vetelik meg a tűzvédelmi elő­írások betartását. A termelés és a tárolás mindinkább meg­felel a követelményeknek. A szövetkezeti és tanácsi iparban az újonnan épített létesítmé­nyeknél is figyelembe veszik a tűzvédelmi előírásokat. A régi épületekben azonban to­vábbra is nagy a zsúfoltság, kevés az oltófelszerelés, hiá­nyos a készültség. Ezen a terü­leten a nagyiparhoz képest la­zább a fegyelem. A termelő- szövetkezetek kis részében is előfordul még alapvető hiá­nyosság is. A szövetkezeti ke­reskedelemben szembetűnő a korábbihoz képest a fejlődés. Baj van azonban néhány — a községi tanácsok felügyelete alá tartozó — iskolában, nap­köziben, óvodában, ahol részben a zsúfoltság, a szűkös helyviszonyok miatt — rossz a tűzvédelmi helyzet. Érdemes megemlíteni a lakosság szem­léletében beállott változást is, a háztartások fejlődése, a modern technika következté­ben a lakosság védekezése, fi­gyelme is fejlődött. Az első fokú hatóságok évente mintegy 2200 ellenőrzést végeznek a különböző létesít­ményeknél. Jó az együttmű­ködés a tanácsokkal, a rend­őrséggel. Kívánnivalót hagy azonban maga után, hogy a magánosok nem mindenkor tartják be a szabályokat, s építkezéseiknél nem kérik időben a hatóságokat az ellen­őrzésre. Az utóbbi években csökkent a tűzesetek száma. A még előforduló tűzeseteknél majd­nem minden alkalomkor a gondatlanság, a figyelmetlen­ség volt a kár okozója. A végrehajtó bizottság meg­emlékezett az önkéntes tűzol­tók jó munkájáról, valamint dicsérte azokat, akik a tűz­oltón ersenyelcen jól szerepel­nek. Érdekes számként emlí­tették, hogy a tanácsválasztá­sok alkalmával mintegy há­romszáz önkéntes tűzoltót vá­lasztottak meg tanácstagnak. A gyorsaság, a fegyelme­zettség, a szakszerűség jellem­zi a tűzoltók munkáját. Segít­ségnyújtásuk példamutató. A véleményezési jog Jól alkalmazzák a lakásügyi jogszabályokat A megyei tanács végrehajtó bizottsága részletesen megtár­gyalta a lakásügyi jogszabá­lyok alkalmazásának megyei tapasztalatait. Megállapította, hogy a lakosság nagy várako­zással tekintett az új jogsza­bályok hatályba lépése elé. Joggal várnak javulást a lakás­kérelmek intézésében. A jog­szabályok helyesnek is bizo­nyulnak, kiállták a gyakorlat próbáját. A lakásgazdálkodás helyi kérdéseinek megoldása a ta­nácsokhoz kerül, ezzel a taná­csok a lakáselosztás gazdáivá váltak. Lehetőség nyílt az ön­álló lakásgazdálkodás kialakí­tására. A panaszok lecsökkent számából is arra lehet követ­keztetni, hogy a tanácsok fe­lelősen, körültekintően végzik munkájukat. Különösen a nagycsaládosok, a fizikai dol­gozók, az ifjú házasok lakás­hoz juttatása vált központi kérdéssé. Kialakultak azok a módszerek, amelyek az igazsá­gos elosztást, a jogos igények kielégítését biztosítják. A módszerek kialakítása nehéz feladat elé állította a tanácso­kat, hiszen terjedelmes és nagyszámú jogszabályt kellett megismerniük (46 jogszabály, 18 közlemény előírásait kellett figyelembevenniük). A kezdeti bizonytalanság után azonban el kell ismerni jól megállják helyüket. A tanácsk munkáját a váro­sokban és hét nagyközségben társadalmi bizottságok segítik, ezek tevékenysége is eredmé­nyesnek, hasznosnak bizo­nyult. A lakásigénylők száma — bár 1971 júliusa és 1973 de­cembere között 2620 jogosult jutott lakáshoz — jelentősen emelkedett. A tanácsok a tör­vényes rendelkezések betartá­sával, a jogosultság sorrend­jét figyelembe véve továbbra is felelősen, minden lehető­séget kihasználva törekszenek az igények kielégítésére. A vb megállapította, hogy a tanácsok lakásügyi hatósá­gi munkája eredményesen fej­lődött, a lakosság érdekeit szolgálja. Indokoltnak tartja, hogy a városokban a három- és többgyermekes családok igényét két éven belül meg­oldja Utasította a szakigazga­tási szerveket, hogy vizsgál­ják meg, a vállalatok, az üze­mek hogyan támogatják a dolgozók lakásépítési tevé­kenységét. S. A. AZ MSZMP KB 1973. no­vember 28-i ülésén a káder- és személyzeti munkáról ho­zott határozatából adódó fel­adatokat a Vác városi párt- bizottság és az irányításá­val dolgozó pártszervezetek megtárgyalták. Alapszerveze­teinkben megfelelően érté­kelték a kádermunka eddig elért eredményeit, a gondo­kat. Jók azok a feladatter­vek is, amelyekben a jövőbeni tennivalókat meghatározták. Tükrözik a helyi sajátossá­gokat, a megoldásra váró ten­nivalókat. A pártszervezetek vélemé­nyezési jogkörüket céltuda­tosan gyakorolják a Politi­kai Bizottság 1967. május 9-i határozata óta. Ez a fontos tevékenység Vác városban 88 pártalapszervezetet érintett, illetve érint. E határozat meg­jelenése után alakultak ki a vé­leményezési körök és készül­tek el a véleményezési jegy­zékek. A Központi Bizottság 1973. november 28-i határozata is­mételten aláhúzta e jogkör fontosságát, amikor kimond­ta: „Fejleszteni kell az alap­szervezeti vezetőségek véle­ményezési jogkörével kap­csolatos tevékenységet. Ahol indokolt, csökkentsék a vé­leményezési listán szereplő funkciók számát. A pártalap- szervezet joga, hogy a gazda­sági intézményei, hivatali ve­zetőktől eltérő vélemény ese­ten a felsőbb pártszervhez fordulhasson; és a kérdés tisz­tázásáig az adott káder ügyé­ben ne szülessen döntés”. A KADERMUNKA gyakor­latában már a véleménye­zési körök kialakulásának idő­szakában is, 1967-ben ma­gyaráztuk ennek szükségessé­gét. Külön hangsúlyoztuk, hogy a helyes gyakorlat alap­ját csak a káderpolitika alap­elvei tudatos alkalmazásá­nak megvalósítása képezheti. A véleményezési jog helyes gyakorlása továbbra is alap­vetően fontos mozzanata az alapszervezeti kádermunká­nak. Az a pártszervezet jár el helyesen, amely úgy dönt, hogy csak a kulcsfontossá­gú vezetőfunkciók kerülje­nek az alapszervezet véle­ményezési körébe. Ez azért is hangsúlyozandó, mert több pártalapszervezetnél erőtel­jes a törekvés arra, hogy szin­te minden vezetőfunkciót vé­leményezési körbe vonjanak. Pl. most a jelenlegi helyze­tet vizsgálva azt tapasztal­juk, hogy több pártalapszer- vezetünknél túl sok funkció van véleményezési körben, (így az Egyesült Izzó váci gyá­rának egy-egy pártalapszer- vezetében 23, 27, sőt, 39 funk­ció tartozik a véleményezési jogkörbe.) Ezek a pártalap- szervezetek nagyon fontos té­nyezőről feledkeznek el. Ar­ról ugyanis, hogy a véle­ményezési kör gyakorlása nem csupán az e körbe tarto­zók beállítási vagy leváltási aktusára korlátozódik. Mert ha csak ez lenne, akkor az min­den volna, csak nem a véle­ményezési kör gyakorlása. A helyes értelmezés természe­tesen magában foglalja a be­állítást és leváltást is, de magába foglalja a vélemé­nyezési körbe tartozókkal való egyéni, személyes fog­lalkozást, munkájuk állandó figyelemmel kísérését, segí­tését, a kitüntetést, előlép­tetést, vagyis a véleménye­zési körbe tartozókkal való rendszeres, folyamatos, ál­landó törődést. Ha csak a fel­soroltakat nézzük, akkor azt kell látnunk, hogy ez a mun­ka nagyon komoly, sok törő­dést, állandó odafigyelést és Lakos Sándor előadása az MSZMP politikai akadémiáján Az MSZMP Központi Bi­zottságának Politikai Akadé­miáján szerdán délután az építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házában Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézetének igaz­gatója „A szocialista egyen­lőség néhány kérdése” cím­mel előadást tartott. Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője nyitotta meg az előadást, amelyen po­litikai és társadalmi életünk számos vezető személyisége vett részt. nem utolsósorban elmélyült | politikai tevékenységet igé­nyel. Külön nagyfontosságú, hogy a véleményezési kör­be tartozók politikai és szak­mai képzésével, továbbkép­zésével állandóan törődni kell, hiszen ezek a funkciók, il­letve az azt betöltő szemé­lyek általában vezetők. Olyan vezetők, akikre esetenként szá­zak és ezrek irányítása há­rul. Nem mindegy tehát, hogy a politikai, szakmai, vezetői rátermettségük milyen, s ho­gyan fejlődik tovább. ISMETELTEN aláhúzandó: el kell érnünk, hogy minden pártszervezet csak a kulcsfon­tosságú funkciókat vegye ha­táskörébe. A véleményezési kör nem lehet gátja, korlátja az állami, gazdasági vezetés egyszemélyi felelőssége ér­vényesülésének, illetve nem vállalhatja át a pártszervezet a felelősséget a gazdasági in­tézményi vezetőktől. A meg­felelő munkamegosztás, fele­lősségmegosztás e téren is szükséges. Városi pártbizottságunk irá­nyító munkájával, az ellenőr­zés, segítés nevelő eszközei­vel kívánjuk elérni, hogy a véleményezési körön kívüliek ügyében a pártszervezetek se- gítsék elő: minden esetben az első számú gazdasági vezető döntsön teljes felelősséggel. A pártszervezet ne követelje meg a gazdasági vezetőktől, hogy minden egyes vállalati dolgozó ügyében véleményt kérjenek. Amely pártvezetés vagy párttitkár ezt tenné, helytelenül jár el, gátolja az egyszemélyi felelősség elvé­nek érvényesülését. Átvállal­ja — helytelenül — a gazda­sági, intézményi vezető fele­lősségét, az ilyen helyen ál­talában állandósulnak az el­lentétek, ellentmondások, örö­kössé válik a vita. S a fontos kérdésekről elterelődik a fi­gyelem. A KOLLEKTÍVÁK böl­csességére támaszkodik párt- szervezeteink többsége a ha­táskörébe tartozókkal kapcso­latban. Ez igen helyes. Ma már szinte minden területen megkövetelik, hogy a szemé­lyi kérdésben a pártvezetőség döntsön, illetve alkosson vé­leményt. Különösen elisme­résre méltó e téren a DCM, a Híradástechnika, a Gumi­gyár, a Kötöttárugyár, Hús­ipari Vállalat, Fonógyár, For­te-gyár pártszervezeteinek munkája. Néhány helyen azonban még ma is előfordul, hogy a hatáskörbe tartozók ügyében egyedül a pártszer­vezet titkára alkot véleményt. A kádermunka gyakorlatának ez a módja nem helyeselhe­tő. Rendkívül sok veszélyt rejt magában. Forrásává vá­lik a tévedésnek, az ellenté­teknek, nézeteltéréseknek. Minden erőnkkel és tudá­sunkkal arra kell töreked­nünk a jövőben, hogy a vá­rosban egyetlen egy pártszer­vezetben se legyen személyi döntés véleményezési körbe tartozók ügyében. A mi pár­tunkban a kollektíva kire­kesztése, figyelmen kívül hagyása nem engedhető meg. A kollektíva bölcsességét, fe­lelősségét egyetlen pártszer­vezet sem nélkülözheti, azt semmiféle egyéni személyi döntés nem pótolhatja. Tehát a véleményezési körbe tarto­zók ügyében csak a pártve­zetőség dönthet. E _KÉRDÉS vizsgálatakor fe lvetődik a gazdasági, intéz­ményi vezetők felelőssége is. Nem helyes az a módszer — más területen sem, de a ká­dermunkában különösen —, hogy helyenként egyik napról a másikra, sőt, azonnal, vagy óráról órára való döntésre késztetik a pártszervezetet, még akkor sem, ha ezt a fő­hatóság, minisztérium igényli. A minősítés ugyancsak fon - tos kérdés. A véleményezési körbe tartozók minősítéséről a pártvezetőség kollektiven, pártvezetőségi ülésen dönt. Az előre elkészített ülésen el­hangzott vélemények alapján kerülhet véglegesítésre. Az érintett személy minősítésén a párttitkár, vagy a pártveze­tőség megbízásából bármelyik pártvezetőségi tag is részt ve­het. Ezt azért is hangsúlyoz­ni kell. mert általános szo­kássá kezd válni, hogy csak a párttitkár jelenléte jelenti a pártszervezet képviseletét, holott ez helytelen értelmezés. Felvetődött néhány helyen az a kérdés, hogy ha szűkít­jük a véleményezési körbe tartozók számát és ezáltal na­gyobb lehetőséget biztosítunk a gazdasági vezetőknek az ön­állóságra a kádermunkában, akkor hogyan lehetséges, hogy a pártszervezet meghatározó legyen az állami, gazdasági, személyzeti munkában. Erre rendkívül egyértelmű választ ad a párt szervezeti sza­bályzatának 29. pontja, amely kimondja: „A pártszervezet joga és kötelessége működési területén a párt politikájának érvényesítése, a munka átfo­gó ellenőrzése, az állami, gaz­dasági vezetők beszámoltatá­sa”. A PÁRTSZERVEZET tehát bármikor beszámoltathatja a gazdasági vezetőt a káder­munkáról, határozatokat hoz­hat, ha azt tapasztalja, hogy a gazdasági vezető eltér a párt káderpolitikai elveitől, illet­ve e kérdésben helytelen gya­korlatot folytat. Így lehet a pártszervezet — anélkül, hogy minden egyes személy ügyébe avatkozna — meghatározója a kádermunkának, s mindin­kább azzá is kell válnia a jö­vőben. PAPP JÓZSEF, az MSZMP váci városi bizottságának első titkára BEKEBEN IS VIETNAMÉRT Angela Davis KISZ-szervezet : 10 ezer forint Ismeretes, hogy a KISZ Központi Bizottsága egy ezer- személyes Vietnamban felépü­lő szakmunkásképző intézet költségeihez kereken 50 mil­lió forinttal kíván hozzájárul­ni. A rangos internacionalista felajánláshoz — mondhatók — az ország csaknem valameny- nyi ifjúsági szervezete csat­lakozott. Pest megye „jussa” a vietnami egyszámlára 2,5 mil­lió forint. A közelmúltban egy eredményes kommunista mű­szak után a Csepel Autógyár fiataljai a megyében első­ként, s ugyanakkor országo­san is az elsők közt utalták át a rájuk eső százezer forin­tot. Példájukon felbuzdulva nem múlik el nap, hogy a KISZ Pest megyei bizottságára ne érkeznének újabb és újabb felajánlások, valamint azok teljesítéséről szóló jelzések. Természetesen nemcsak a nagyvállalatok, hanem az ipa­ri és mezőgazdasági szövet­kezet és intézmények is csat­lakoznak az országossá tere­bélyesedett mozgalomhoz. Legutóbb újra Szigetszent- miklósról, az eminens Csepel Autógyár szomszédságából, pontosabban a Pest megyei 1. sz. Szolgáltató, Karbantartó és Gyártó Szövetkezeti Közös Vállalat Angela Davis nevét viselő KISZ-szervezettől kap­tunk tájékoztatást az akcióhoz való csatlakozásról. A válla­lat fiataljai felajánlották, hogy 1974. november 7-ig, 10 ezer forintot fizetnek be a vietnami egyszámlára, mert tudják: „a fegyverek elhall­gatása után is nehéz és küz­delmes időt él a vietnami nép”. Hangsúlyozták az ifjú- kommunisták, hogy ezt az összeget hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulója és az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére tett felajánlásu­kon túlmenően termelik meg. szabad idejükben végzendő társadalmi munkával.

Next

/
Thumbnails
Contents