Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

1974. JŰLITTS 18., CSÜTÖRTÖK Könyvárusi tó lánc Kiemelkedő tevékenység a Dunakanyarban A könyvterjesztők a nyári hónapokban sem tétlenked­nek: fontos feladatuk az üdü­lők sokezres tömegének könyvellátása. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat eb­ben az évben a Balaton déli és északi partján, a Dunaka­nyarnál és az ország más je­lentős üdülőhelyein fejiesz- , teni kívánja tevékenységét: gondos, körültekintő terü­letfelméréssel kialakította az árusítóegységek láncolatát. E munkában kiemelt szerep ju­tott Siófok, Keszthely. Bala- tonfüred, Veszprém, Szentend­re, Gyöngyös, Pécs és Szom­bathely könyvesboltjainak. A Művelt Nép könyvter­jesztői. fölkeresik az Expressz- táborokat, valamint az ifjúsá­gi és úttörőtáborokat is. A könyvárusításon kívül — ze­nei rendezvényeknél —, zene­művek, hanglemezek árusítá­sa gazdagítja a könyvterjesz­tés vakációs munkáját. Megismerni, megismertetni és segíteni Megalakult Szentendre Barátainak Köre Tegnap délelőtt Szentendrén megalakult Szentendre Bará­tainak Köre. A közgyűlésen jelen volt Simon János, a vá­Gárdos Katalin felvétele rosi pártbizottság első titkára is. Egy tájékozódásra, egy fel­kérésre több mint százan nyil­vánították ki szándékukat — A Déryné Színház a negyedszázad küszöbén A falvakba mindig hazaérkezik Június 30-án, az országban tájoló valamennyi társulat visszatért budapesti támasz­pontjára és ezzel véget ért a Déryné Színház 23. évadja. Az ország legnagyobb köz­művelődési apparátusának igazgatóját, Szalai Vilmost kértük, hogy a most zárult év eredményeiről és a soron- következő évad terveiről ad­jon tájékoztatást. — Színházunk művészeti és adminisztrációs részlege — csak a tagság kétharmada —, kezdte meg nyári pihenőjét — mondotta. — A huszonhat gépjármű javítása, felújítá­sa viszont most kezdődik. Alig kevesebb, mint félmillió kilométert futottak. Az elmúlt évadban mindössze két elő­adás maradt el gépjármű­hiba miatt, s ez telepünk dol­gozóinak lelkiismeretes mun­káját dicséri. A jó szállítási feltételek segítettek bennün­ket ahhoz, hogy tavaly 1892 előadásunk volt 410 helyen, 543 ezer néző előtt. Nem volt olyan hét, hogy ne jártunk volna Pest megyében is. A jól végzett munka örömével — Nem önelégülten — hi­szen jól tudjuk, hogy bő­ven akad még javítani va­lónk —, mégis, a jól végzett munka örömével tekintünk vissza a tavalyi eredmények­re. Ügy érezzük; ismét előbb­re léptünk és sikerült ott is bizonyítanunk, ahol keve­sebb megértéssel, de annál több kétellyel és bizalmat­lansággal találkoztunk. Rit­ka már az a vélemény, hogy a színházunk feladatát már teljesítette, sőt, túlélte ma­gát, tehát megérett a felosz­latásra. .Válasz a kételkedőknek — Sőt. a Művelődésügyi Mi­nisztérium továbbra is az ed­dig élvezett bizalommal és megértéssel segít bennünket. Éppen ezekben a hetekben, a kedvező értékelés nyomán született olyan határozat, hogy működési területünk a jövő­ben az egész országot felöleli. Ugyanakkor, a jelentősen meg­nőtt feladatok zavartalan meg­oldása érdekében fejlesztési terv kidolgozásához járultak hozzá. Több és korszerűbb autóbuszban utaznak maid a társulatok, jobb es gazda­gabb díszletet és kelléktárat visznek magukkal. — A színház művészeinek megnyugtató bérrendezésével pedig a rendkívüli megter­helést jelentő, szüntelen uta­zást, s az ezzel járó átme­neti otthontalanságot és a töb­bi — kőszínházi viszony­latban ismeretlen — áldozat- vállalást méltányolták. — Válasz érkezett a közön­ségtől is. Ma sokkal nagyobb az igény színházunk előadá­saira, mint valaha is volt! A vidéki művelődési intéz­mények éves terveibe szerve­sen illeszkednek a Déryné Színház előadásai. Jellemzé­sül csak annyit, hogy szer­vezési osztályunk nyolc me­gyei titkára már májusban, napra-órára lekötötte az 1974/ 75-ös évad valamennyi elő­adását. Opera tíz éve — Visszatérve a tavallyá évadra, annak egyik jelentős eredményét abban látom, hogy sok év óta tartó erőfeszítés és bizonyítás után végre sikerült felszámolnunk azt a hátrá­nyos megkülönböztetést, amely valamiféle másodrangú kate­góriába sorolt bennünket, a kőszínházak mögé. A szak­mát és a közvéleményt befo­lyásolja az, hogy működésünk nincs annyira reflektorfény­ben, mint a fővárosi, vagy a vidéki kőszínházaké. A fal­vakban tartott előadássoroza­tok kevesebb feltűnéssel és sajtóvisszhanggal járnak. Időnként azárt felfedeznek bennünket. Példa erre a vidé­ki színházak operatársulatai­nak Debrecenben rendezett seregszemléje, ahol a Pomádé király új ruhája című elő­adásunk a zenei és színházi szakemberek körében őszinte elismerést váltott ki. Mosta­nában már egyre gyakoribb, hogy a kritikusok vidéki elő­adásainkról nemcsak mint egzotikumokról írnak, hanem a népművelői feladat elisme­rése mellett, művészeink tel­jesítményét is értékelik. — Operatársulatunkról meg­említem, hogy több mint 10 éve alakult, azóta áll a zenei népművelés szolgálatában. A társulatnak már repertoárja van. A Pomádé király új ru­hája mellett A sevillai borpély és az Eladott menyasszony cí­mű vígoperákat felváltva játssza. Utóbbival Smetana születésének 150 évforduló­jára emlékeztünk. A követ­kező évad nagy vállalkozása. Bánki—Nádasi—Vargha: Fo­rog a körhinta című zenés já­tékának ősbemutatója lesz. Cselekményben folytatása a Körhinta című nagy sikerű filmnek. Ezenkívül Mozart népszerű vísooerája. a Szök- tetés a szeráfból is helyet ka­pott a következő évad műsor­tervében. Előadások gyermekeknek — Ősbemutatókban az el­múlt évad is gazdag volt. Színre vittük Gerencsér Mik­lós: A ferde ház című drámá­ját, K. Georgien, nálunk ed­dig ismeretlen bolgár szerző, önmagunk bírái című művét. Bemutattuk a Padisálc—Ba­lázs—Hajnal szerzőtrió En­gedetlen szeretők című új mu­sicaljét és — nagy közönség- sikere miatt — a következő évadban is műsoron tartjuk. — Számításunkon felül be­vált a három évvel ezelőtt indult gyermekelöadás-soro- zat. Üj közönségréteget nyer­tünk és nevelünk a színház szeretetére. A leghálásabb, a legjobb közönséget — a gyer­mekeket. A rendkívüli igény kielégítése arra ösztönzött bennünket, hogy néhány tár­sulatunkat ! — esti előadásuk mellett — ' délutáni gyermek­előadásokra is felkészítsünk. Sármándi Pál és Dénes Mar­git már házi szerzőlink, Petiről írt népszerű sorozatuk már túllépett színházunk keretein és. az országhatáron. A ko­máméi magyar színházban is műsorra tűzték, kölcsönkérve tőlünk a rendezőt — Csongrá­di Máriát. Az új ember kovácsa A következő évad műsor­tervében még három mesejá­ték kapott helyet. A magyar népmesekincs egyik legszebbi- két dolgozta fel Papp István, Árgyvlus királyfi címen. A másik kettő külföldi, baráti országból származik. A bolgár P. Pancsev: A négy süveg és az NDK-ból P. Ensikat: Csip­kerózsika című mesejátéka. Az NDK művészeti évét még az Év a és Ádám című vígjáték­kal is ünnepeljük. Szerzője Rudi Strahl. — Műsortervünkben szere­pel még Lev Tolsztoj: A sö­tétség hatalma, A. Sz. Maka­renko: Az új ember kovácsa, G. B. Shaw: Warrenné mes­tersége, Kövesdy I.—László E.: Rákóczi című műve. Külön hangsúlyt kap Tamási Áron: Boldog nyárfalevél című víg­játékának bemutatója. Az Énekes madárral már bejár­tuk az országot. Tamási vilá­ga a falvakba mindig hazaér­kezik. Falujáró színházunk­nak tehát aligha akad hálá- sabb feladata, mint a kiváló író darabjainak színre vitele. — Huszonnegyedik évadunk következik tehát, s annak má­sodik felében szívünkhöz kö­zelálló feladatra is gondol­nunk kell. Előkészítjük az 1975 —76-os ünnepi évadot, ne­gyedszázados indulásunk év­fordulóját. — Nem a magunk ünneplé­se a cél — fejezte be nyilat­kozatát Szalai Vilmos igazga­tó —, hanem a hála és elis­merés kifejezése milliós kö­zönségüknek és a közművelő­dés segítő munkásainak. Dóczy Ferenc a tegnapi alakuló közgyűlésen való megjelenéssel is —, hogy részt kívánnak venni a baráti kör munkájában. A város párt- és állami vezetői öröm­mel fáradoztak létrehozásán, örömmel köszöntik a kör tag­jait — mondotta megnyitójá­ban Marosvölgyi Lajos, a vá­rosi tanács elnöke —, mert nem nélkülözhetjük azok taná­csát, segítségét, a Szentendrét szerető emberekét, akik azt önként ajánlják fel. Kik azok, akiknek a támo­gatására Szentendre városa, a szentendrei emberek számít­hatnak? Természetesen a száz- egyvalahány nevet nincs mó­dunk felsorolni, de ott láttuk a tanácskozáson Antal Imre zongoraművészt, Pirk János festőművészt, Asszonyt Tamás és Rózsa Péter szobrászművé­szeket, Király István pszicho­lógust, Lesték Pált, a Cooptu- rist igazgatóját, K. Ráduly Pi­roskát, a VÁTI mérnökét, Szentendre távlati fejlesztési tervének készítőjét, Szakonyi Károly írót, Jobbágy Károly költőt. A Szentendre Barátainak Köre feladatát röviden így lehetne összefoglalni: megis­merni, megismertetni a várost és segíteni fejlődését. Az ideig­lenes alapszabály mindezt pontosabban fogalmazza meg: a kör olyan önkéntes baráti közösség, amely változatos, szervezett programmal vonja be tagjait a célját szolgáló te­vékenységbe, a vállalt felada­tok megvalósításába. Gondja, hogy szervezetileg is összefog­ja mindazokat, akik a város élete, hagyományos értékei, múltja és fejlődése iránt ér­deklődnek; azokat, akik a ha­gyományok, emlékek ápolásá­hoz és a város fejlődéséhez te­vékenyen hozzá kívánnak já­rulni; törekvése a körnek, hogy támogassa a szellemi ér­ték, tudás, tapasztalat össze­gyűjtését és felhasználását. A baráti kör tagja lehet minden felnőtt személy lakó­helyre és foglalkozásra való tekintet nélkül, a tagságnak azonban feltétele, hogy a fenti célkitűzésekkel egyetértsen és azok megvalósításában részt vegyen. A baráti kör megha­tározott időközönként előadá­sokat, kiállítás- és múzeumlá­togatásokat, szakmai vitákat rendez, szükség esetén társa­dalmi munkát is szervez, tevé­kenységét ezenkívül évenkénti közgyűlés formájában és kü­lönböző szekciókban fejti ki. A tervek szerint a művésze­tek, a művelődés, a műemlék- védelem, az építészet, a sport és a vízisport, az üdülőtelek és hétvégiház, a kertszeretet és a környezetvédelem témaköré­ben alakulnak szekciók és két szekció már ma, a tanácskozás második napján programot szervez. A művészetbarátok a szentendrei művészekkel talál­koznak, a műemlékvédelmi szekció tagjai pedig a szent­endrei műemlékvédelemről és várospolitikáról hallgatnak meg előadást, tartanak vitát. A mai program szervesen kap­csolódik a tegnapihoz, dr. Bo­ros Lajos kutató Szentendre történetéről és Marosvölgyi Lajos a város távlati fejleszté­si terveiről szóló előadásához; a két nap együtt ízelítőt adott, illetve ad a város életéről, eredményeiről, gondjáiról. És ugyanakkor ízelítő ez a baráti kör tervezett tevékenységéről is. A végleges alapszabályt és az elnökséget az őszi közgyű­lésen .választják meg, munká­ját addig dr. Ikvai Nándornak, a Pest megyei Múzeumok igaz­gatójának elnökletével az ope­ratív bizottság irányítja. D. G. HETI FILMJEGYZET; A tábornok állva alszik Franco Fabrici és Ugo Tognazzi A tábornok állva alszik című fiira egyik jelenetében. Mi történik, ha egy kato­na állatorvos — bakwali be­állítottságú bátyja „bűneit” ellensúlyozandó — eljátssza a buzgó mócsing örömxatona szerepet, de álmában (ha fek­ve atszik) üvöltve kikiabálja a nem éppen hízelgő vélemé­nyét a Mussolini-féie olasz fa- sziszta hadseregről és a köz­állapotokról? Mi történhetne? Vagy meg­hallják a kiabálásokat, vagy nem. Ha nem, nincsen semmi baj. Ha igen — akkor megint két eset lehetséges. Az időközben állatorvosból em­berorvossá előléptetett Leone hadnagyot hadbíróság elé ál­lítják a hadsereg becsmérlése, a harci szellem destruálása és még egy tucatnyi vád alapján. Vagy — előléptetik, mert kí­nos lenne tudomásul venni furcsa, a betegség határait sú­roló szokását, s még kínosabb lenne, ha ezeknek az álommo­nológoknak az alapján vádat kellene emelni ellene, mert sok magasabb rangú tiszt megüthetné a bokáját, esetleg elveszítené hősinek hazudott nimbuszát. Francesco Massaro olasz rendező filmje (ő a forgató- könyv egyik írója is) ebből a szokatlan szituációból indítja a cselekményt, amely elég per­gő, eseményekben és poénok­ban gazdag. Leone, az állat- és emberorvos zegzugos és mégis felfelé ívelő pályafutá­sát követjük nyomon, míg a különböző kínos ügyek után már ott áll a tábornokká elő- léutetés és az ezt követő nyug­díj kapujában. És Leone ezért az utolsó lépcsőért sok min­denre hajlandó — még a fe­nyegetésre, revolverezésre is. A film viszont ezen a ponton kanyarodik el egy lehetséges, az alapötletben bennerejlő mélyeou szatíra felöl a bur- leszti irányúba. Miről is van szp? Leone először egy neo- lasiszta koncentrációs tábor vezetője lesz, ahová a balol­dali politikusokat és egyéb „veszélyes elemeket” akarják internálni, de a táborból vé­gül semmi sem lesz, enyhül a politikai légkör. Aztán csen­desen íolydogálnak Leone — ekkor már ezredes — napjai egy kadétiskolában. A helyzet nem kecsegtet semmi r-emény- nyel valamiféle katonai hata­lomátvétel, puccs lehetőségé­re. Itt a nagy béke. És ekkor találja ki Leone a zsarolás, a kipakolás ötletét, ami be is válik: inkább .előléptetik, mintsem,. hogy kiadják lelep­lező emlékiratait. Igen ám, de mindez a súly- talan filmburleszk eszközei­vel jelenik meg a vásznon, ötletek és ötletszilánkok fedik el a tényleges mondanivalót, és akitor is nevetünk, ha a dolgok logikája szerint inkább el kellene komorodnunk. Mas­saro, úgy látszik, nem tudott — vagy nem mert — olyan kíméletlenül odavágni, mint a nemrégiben látott Az ezre­deseket akarjuk című film al­kotói tették. Pedig ebben a mostani filmben is ugyanarról a neofasiszta veszélyről, az olasz társadalomban ténylege­sen jelenlévő szélső jobboldali erők fenyegető lépéseiről van szó. S hiába játssza ennek a filmnek is a főszerepét a most is kitűnő Ugo Tognazzi, A tá­bornok állva alszik nem iga­zán jó film. Megelégszik a fe­lületi ábrázolással és a bevált nevettető ötletek felhasználá­sával. Megnevettet, de ez a nevetés csupán a nevetöizmok reflexe. A fekefe herceg A fekete herceg nem egy arisztokrata származású fér­fiú, de mire ez kiderül, addig sok méter filmnek le kell pe­regnie a vetítőgépben. Az új szovjet bűnügyi film — forga­tókönyv-írója Vlagyimir Kuz- nyecov, rendezője Anatoli j Bobrovszkij — kissé körülmé­nyesen és bőbesaédűen adja elő a történetet, s ez nem mindenhol válik előnyére. Pedig maga a sztori érde- I kés. Hatvan esztendő után egy hajdani orosz milliomos örök­ségéért, egy vagyonokat érő briliánsért folyik a nem meg­engedhető eszközökkel vívott harc. A briliáns rejtekhelyét — egy öreg cserépkályhát a hajdani milliomos házában, ahol most egy gyanútlan mér­nök lakik — megtalálják a bűnözők, s elég hosszú út ve­zet a banda felgöngyölítésé­hez minden és minden­ki leleplezéséhez. A ne­hézkesség abból is adó­dik, hogy a cselekmény hosszan elidőzik egy — kri­mikben szokásos — félreveze­tő, figyelem- és gyanúelterelő szálnál. Bűnügyi történet te­hát A fekete herceg de nyu­godtan ajánlhatjuk gyengébb idegzetűeknek is. Megtekinté­sekor senkinek sem fog ugrás­szerűen felszökni a vérnyomá­sa. Csata a havasokban Csehszlovák partizánfilm, ki tudja, hányadik a sorban, s ki tudja, hányadik az alig' közepesre sikerültek közül. A történetnek két olyan mozzanata mégis van, amely figyelmet érdemlő. Az egyik: felmerül egy konfliktus lehe­tősége a film főhőse, Karel, A BÚTORÉRTÉKESITŐ VÁLLALAT Budapest XV., Sípos Dénes u. 9-11. sz. alatti telepére FELVESZ szállító-rakodó munkásokat. Jelentkezni lehet a fenti címen, a raktárház igazgatójánál. és korábbi, nem éppen rajon­gásig szeretett „ismerőse”, Vy- sin őrnagy között. Az őrnagy ugyanis Korábban a politikai rendőrség tisztje volt, ahol több ízben találkozott a letar­tóztat« i.t kommunista Kare.l- lal. Most pedig ő a partizán­egység paracsnoka, azé az egységé, melybe Karel is be­lép. A másik: a partizánok magyar katonaszökevényekkel veszik fel a kapcsolatot, akik megunták a náci csatlós sze­repét és a németek ellen küz­dők közé állnak. Nos, mind a két mozzanatból ki lehetne bontani valamivel többet is a puszta bemutatásnál. A film azonban nem él ezekkel a le­hetőségekkel. Így aztán meg­marad a hasonló tematikájú filmek ismert sablonjainál, méghozzá nem is különöseb-; ben eredeti módon. Takács IstváJi

Next

/
Thumbnails
Contents