Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
1974. JULIUS 14., VASARNAP 7 BE3EI IE3E2E1B TEC H N I K A E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK AZ építészet ÚJDONSÁGAIVAL FOGLALKOZIK, BEMUTATVA ANNAK TECHNIKAI FEJLŐDÉSÉT, CSAKÚGY, MINT KURIÓZUMAIT. Az évszázad építménye így nevezik a hamburgiak az Elba alatti alagutat, amely a folyó magas északi partja és Hamburg város központja között épült, részben a folyó alatt. Február 22-én, a műszaki átadáson lehetett először végigsétálni a 2635 méter hosszú alagúton, amely 12 évi tervezési és építési munka után készült el, s amelyet majd december 20-án adnak át a forgalomnak. Az építés méterenként harmadmillió márkába került, a tervezett 330 millió helyett kb. egymil- liárdba, részben az infláció, részben a váratlan nehézségek miatt. Az alagút mindkét irányban kétsávos, s átadása után készen áll a Stockholmtól Lisszabonig vezető 3. számú európai autósiztráda. Újdonságok a Pest megyei építőiparban Pest megyében építőipari tevékenységgel közel egy tucat ipari szövetkezet, számos termelőszövetkezeti melléküzem és közös vállalat, valamint a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat foglalkozik. Gondjuk és céljuk közös: a krónikus munkaerőhiány ellenére vállalásaikat időben teljesítsék, a termelékenységet állandóan növeljék, és követelményeknek megfelelő, jó minőségű lakásokat, épületeket adjanak át megrendelőiknek. Miután az építőipari munkáshiány nemcsak Pest megyei probléma, céljaik eléréséhez egyetlen megoldás kínálkozik: technikai újdonságok és új technológiák bevezetése, illetve meghonosítása. A födém és a falak — egyszerre Az építőipar fejlődésének jelentős állomása volt az előregyártott elemek felhasználása az építkezésnél. Csakhogy egyrészt a házgyárak szűk reszabott kapacitása nem teszi még lehetővé, hogy valameny- nyi vállalat, szövetkezet áttérjen a korszerű, gyors építési technológiára, másrészt az ehhez szükséges feltételek sem mindenütt adottak. Éppen ezért kísérletek folynak, milyen módszerrel lehetne gyorsabban, gazdaságosabban építkezni. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál két esztendeje vezették be az úgynevezett alagútzsaluzásos- rendszert, amelynek lényege, Műanyag zsaluzás hogy a födémet és a két-két oldalfalat egyidejűleg készítik. A zsaluzáshoz bordázott acéllemezeket használnak fel, ezek közé kerülnek betonacélok, valamint a villanyvezetékek és gégecsövek, s végül maga a beton. Az acéllemez- zsalut egy ugyancsak acélból készült merevítőszerkezet tartja. Ha a beton megkötött, elérte a kívánt szilárdságot — általában 24 óra alatt történik meg — a merevítőszerkezetet kiemelik az épületrészből daruk segítségével és egy szinttel feljebb folytatódhat máris a zsaluzás. A francia alagút- zsaluzásos-rendszer számos előnnyel jár. Elsősorban az abszolút méretpontosságot kell megemlíteni, hiszen a fából készült zsalu megsem közelíti az acéllemezek pontosságát. Amíg a fazsaluzat négy-ötszöri használat után elkopik, addig az acélzsaluzat többszáz- szor is felhasználható. A zsaluzás ilyen módon egyszerű, néhány óra alatt elvégezhető műveletté vált. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat három ilyen szerkezettel rendelkezik, s jelenleg Szentendrén, Vácott, és Gödöllőn alkalmazzák. Daru — pálya nélkül A közelmúltban érkezett meg a PÁÉV-hez a Jones angol gyártmányú hidraulikus autódaru, amelyből hazánkban még csak ez az egy működik. Előnye, hogy pálya nélkül dolgozik, tehát bárhol, bármikor, minden előkészület nélkül néhány perc alatt munkába állítható. A Jones-autóda- rut, akkor is jól fel tudják használni majd a PÁÉV-nél, ha teljesen áttérnek az előregyártóit elemekből való építkezésre. A vállalat másik újdonsága a nyugatnémet Swing beton- átkeverő-berendszése. Sokáig nagy gondot okozott az építőknek, hogy az előrekevert betont csak száraz állapotban tudták az építkezésekre szállítani, s felhasználás előtt kézierővel, vagy jobb esetben kis teljesítményű betonkeverőkbe kellett a vizet hozzáadni. A több millió forint értékű Swing átkeverő-berendezés főelőnye, hogy nincs helyhez kötve, szállítható, s mindig ott állíthatják fel, ahol éppen betonozást végeznek. A teherautók csak beleöntik'a betont, s a keverőbői kikerülő anyag azonnal beépíthető. Teljesítménye: napi 60—80 köbméter beton. A zsalu — mint szigetelőanyag A Pest megyei építőipari újdonságokból feltétlen meg kell említeni a Budai Járási Építőipari Szövetkezet kísérletét, a Diósdon felépített Monobau- házat. Az NSZK-ból származó technológia, lényege, hogy speciális ragasztóval, faforgácsból préselt elemekből készítik el a ház egy-egy szintjét, úgyhogy az elemek között a betonozáshoz megfelelő távolság maradjon. Amikor a beton megkötött, a zsaluként felhasznált elemeket nem kell leszedni, hiszen kiváló hő- és hangszigetelő tulajdonsággal bírnak. Ezzel nemcsak meggyorsítják az építkezést, hanem a házgyári elemekből épített házaknál jobb minőségű épületeket is nyernek. Elterjedésére a kislakás- és csa- ládiház-építkezéseknél lehet számítani. Á. É. Felhőkarcoló kémények A rohamosan fejlődő technika már sokféle bonyolult feladatot megoldott, de az ipari üzemek nem éppen esztétikus tartozékait, a gyárkéményeket még nem tudta nélkülözhetővé tenni. Sőt egyre hatalmasabbak épülnek világszerte, amelyeknek az az elsődleges feladatuk, hogy minél magasabb légrétegekbe bocsássák ki a környezetre káros szennyező anyagokat. A légmozgás — az ún. huzat — ugyanis mesterségesen is előállítható, illetve fokozható, emiatt nem kellene növelni a kémények magasságát. De a nemkívánatos' gázok felemésztésé- nek ma még nincs olcsóbb és megfelelőbb módja, mint a magasba való felbocsátás. A képen látható óriási légcsatoma a világ egyik legnagyobb kéményének a 2000 megawattos erőműhöz való csatlakoztatására szolgál. A szerkezet súlya 160 tonna! A világ legnagyobb vasbeton kéménye egyébként egy kanadai kohómű számára épül, 300 méter magas lesz, magasabb, mint a párizsi Eiffel-torony. Alsó átmérője 35, csúcsának átmérőjét 16 méteresre tervezték. Az Óbudán épülő bevásárlóközpont építői használnak először hazánkban műanyag zsaluzást, amely többször is alkalmazható és finomabb felületet ad, mint a fatáblás zsalu. A világon a legmagasabb Eddig a világ legmagasabb épülete az Empire State Building volt Manhattanban. Ma viszont már 102 emeletével „törpe” a Világkereskedelmi Központ két egyforma felhőkarcolója mellett. Az építkezésen 8200 munkás dolgozott, főleg Quebecbe való indiánok, akik arról híresek, hogy nagy magasságban sem szédülnek. Az építkezés hat esztendeig tartott és 700 milliárd dollárba került. A két épületben összpontosul minden kereskedelmi tevékenység, amely a New York-i kikötőben folyik. Az építészek szerint ez a két, különösen magas felhőkarcoló a XXI. század első két épülete. Az új épületekben az alkotók arra törekedtek, hogy mindent automatizáljanak, amit csak lehet. Így például a 218 000 ablak mosását automatikusan végzi egy különleges berendezés, amely síneken mozog és percenként öt emeletet emelkedik. Az épületben 104 automatikus lift van, egyenként 55 ember szállítására, amelyek naponta mintegy 20 000 hivatalnokot és látogatót szállítanak. 32 gyorslift repül a 110. emeletig, másfél perc alatt. Minden liftben van egy piros vészjelző gomb, amelyet akkor nyomnak meg, ha a lift elromlik, vagy banditák támadják meg \i liftben utazókat. A gombnyomásra riadózik a különleges rendőrség, amely a hat föld alatti emelet egyikén helyezkedik el. A felhőkarcoló biztonságát 6500 mérőeszköz vizsgálja, amely jegyzi a hőmérsékletet és az épület kilengését. A legmagasabb emelet 28 centimétert tér el a függőlegestől. Hódító házgyárak Blokkal kezdődött Dunakeszi a fővárosnak Tizenöt-húsz változat kóházakat nem kell utólag kí- vül-belül vakolni. A szobák falai és a mennyezetek közvetlenül festhetők, tapétázhatok, a padlóra pedig ragasztott burkolat helyezhető. Mindezek révén sok munka és idő takarítható meg. A felszabadulás utáni első időben az építőipar műszaki fejlesztésében lényegében az egyes nehéz fizikai munkák gépesítése, a helyszíni előre- gyártás — például a gerendák, födémbéléstestek stb. elő- regyártása — volt soron, később, 1960 után pedig az építés iparosítása lett a fő teendő. A lakásépítkezésben fokozatosan rátértek a közép- és nagyblokkok, később a panelek alkalmazására. Rájöttek, hogy a lakásokat ugyanúgy nagyipari eszközökkel és módszerekkel kell előállítani, mint az emberek által nagy mennyiségben felhasznált bármilyen más tárgyat, eszközt. A nagyipari lakásépítés megvalósulói az 1963 eleje óta létesített házgyárak lettek. Napjainkban Budapesten négy — ebből az egyik Dunakeszin dolgozik —, vidéken nyolc — kisebb-nagyobb kapacitású — üzem tartozik az országos házgyártó hálózathoz. A magyar szakemberek tanulmányutak kapcsán, a kapott tervdokumentációk tanulmányozása révén ismerkedtek meg a Szovjetuniótól vásárolt házgyárak legcélszerűbb alkalmazásának bonyolult problematikájával. Később ők maguk is továbbadták a nagypaneles építési mód továbbfejlesztésében szerzett tapasztalataikat a szovjet építészeknek. Kifizetődő-e? A házgyárak létesítése természetesen komoly beruházást igénylő, nagy vállalkozás. A kalkulációk tanúsága szerint azonban nem rossz befektetés, különösen akkor, ha a sokszor olyannyira figyelmen kívül hagyott időtényezővel is számolunk. A hagyományos lakásépítési móddal ugyanis egy lakáshoz átlag 15 napra, a házgyárival pedig 2—3 napra van szükség. Más oldalról megközelítve a kérdést, az is kiderül, hogy a hagyományosan megépített lakáshoz szükséges 2000—2400 munkaóra 800—1100 órára csökkenthető. Ha meggondoljuk, hogy évi több tízezer ilyen módon épített lakásról van szó, az időbeni és a pénzbeni megtakarítás könnyen kiszámítható. A házgyári építési mód bevezetése azzal a nem elhanyagolható előnnyel is jár, hogy megszűnik az építés • idényjellege. Az elemeket fedett, fűtött üzemcsarnokokban egész éven át gyártják. Az építés színhelyén az összeszerelést csupán az erős szél gátolhatja meg. Rendkívül fontos tényező az építőelemek egyenletes anyagminősége. A házgyárban a betonozást a leggondosabb szabályozással végezhetik. A csiszolt felületű acélsablonok felhasználásával az elemek felületei hibátlanok, egyenletesen sírnák lesznek, ezért a laAz egyhangúság ellen A házgyári épületek lakásainak beosztása és elrendezése nagyjából megfelel a tényleges igényeknek, figyelembe véve, hogy a tervezők fantáziájának kibontakozását erősen korlátozzák a technológiai megkötöttségek. Ha kifogás merül fel a házgyári lakóépületekkel kapcsolatban, az az egyes lakások kis alapterületével és a homlokzati kiképzés egyhangúságával függ össze. Nagyobb alapterületű lakásokat is lehetne építeni házgyári technológiával, de ez azt, jelentené, hogy kevesebb otthont produkálhatna csak az építőipar, jóval drágábban. Az országos lakáshelyzet és az anyagi lehetőségek ezt ma még nem teszik lehetővé. Az épületek nagyobb változatossággal való külső kiképzése több panelváltozat gyártását kívánná meg az elemcsaládokon belül. Ez azt jelentené, hogy csökkennének az egyes elemekre adódó jeA szovjet házgyár terméke lenlegi sorozatszámok, tehát növekedne a fajlagos gyártási költség. Műszaki, technikái akadálya tehát nincs a nagyobb változatosságnak, azonban nyilvánvalóan többlet- költséggel járna. Ám a fentieket figyelembe véve is lehetne tenni egyet- mást az egyhangú homlokzati kiképzés ellen: a színek, az anyagok, a plasztika változatosabb variálásával. A budapesti házgyártó hálózat ma már mintegy tizenöt-húszféle lakóépület-változatot képes készíteni, s ezeken belül a lakásokat illetően még több változat lehetősége rejlik. A négy fővárosi házgyárban 1975-ig bevezetésre kerülő szerkezetegységesítési, fejlesztési munka eredményeként olyan lakóépület-előre- gyártási rendszer lép életbe, amelyben az egyes elemeket szabadon lehet majd egymással kombinálni. így az előre megtervezett épületekhez gyártott panelokból olyan épületek is összeállíthatók lesznek, amelyek az eredeti programban nem is szerepeitek. A jövő lakásai Egyéni elképzelések alapján, „kisipari” módszerekkel épülő házak és lakások mindig is lesznek, de a tömeges lakásépítés a jövőben is csak házgyári technológiával képzelhető el. A futurológusok szerint a jövő épületei úgynevezett tércellákból állnak majd össze. A lakás egy vagy több, 40—8C négyzetméter alapterületű „ládából” fog állni, amelyek leginkább egymás mellé és egymásra helyezett konténerekre emlékeztetnek majd. Teljesen berendezve konténer módjára is fogják őket kiszállítani a gyárból a felállítás helyére, ahol kb. egy óra alatt — a toronydaruval való beemelést követően — rákapcsolhatok lesznek, a villany-, víz- és csatornahálózatra. A tércellákból a legváltozatosabb homlokzatú sokemeletes lakóházak lesznek kialakíthatók.
