Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
ír*” w Tg shMaman 1974. JÜLIUS 14., VASÁRNAP A PG-Z aranydíjasok kisöccse A Pestvidéki Gépgyár sikere Svájcban A gépet dobogóra állították, fólialepedöt borítottak rá, nehogy egy porszem is érje. Az üzem „aranyborjúja” annyira jól sikerült, hogy mindenki csodálja. — Ilyent még nem látott Európa — mondja Sajben György, művezető, s lehánt- ja a műanyag burkolatot a gépről. A hidegszürke és mattfekete testen leadócsévék, tárcsák, ködlámpák, a vezérlődobozban kártyarendszerrel működő automatika... — Januárban kezdtük el: az alkatrészeket két esztergályosbrigád, a Kis Gáboré, meg a Papp Béláé gyártotta, de az egész üzem bedolgozott, mindenki legalább egy csavart adott hozzá. A lelket ketten adták bele: Joszkin Antal és Köbér József géplakatosok szerelték össze. Ez már nem is gép, inkább érzékeny műszer. Hajszálnál jóval vékonyabb huzalt zománcoz, két menetben tizenkét mártással, percenként hatszáz méteres sebeséggeL A tárcsákon futó 0,02—0,05 imilliméteres szálakat alig látni szabad szemmel, de a ködlámpák fénye a fekete háttérből előcsalja csillogásukat. A finom, zománcozott vörösrézhuzal ára vetekszik az aranyéval. Tökéletesen működik a kísérleti berendezés, amely a PG—Z huzalzománcozó család legújabb és legkisebb tagja: mindössze 1,6 méter magas, 2,8 méter hosszú és 1,2 méter széles. Pár nap múlva elhagyja a kísérleti műhelyt, s ládába zárva a szovjetunióbeli Podolszkba szállítják, s a Mikroprovod Vállalat minősíti. A KGST ajánlatára A Pestvidéki Gépgyár kereskedelmi főosztályvezetője j!Tihanyi Gyula, a délelőtti „szeánszra” meghívta Kardos Pál műszaki főosztályvezetőt és •ár. Sebest György gyáregységvezetőt is. Voltaképpen a vállalat piackutatását, a külföldi versenytársak között elfoglalt helyét szántam beszélgetésünk tárgyának, azonban már az első mondatoknál a főosztályvezető felvette a telefonkagylót, mondván, nem árt, ha gyártmányfejlesztéssel is bővítjük témánkat. így aztán négyesben boncolgattuk a nagy kérdést: — Milyen perspektívája van a, Pestvidéki Gépgyár legújabb termékének a nemzetközi piacon? — Kezdjük talán az elején javasolta Kardos Pál és a PG—Z-család megteremtésének előzményeit vázolta. — Huzalzománcozó berendezések gyártásával már a felszabadulás előtt is próbálkoztak Magyarországon, tehát tradíciói vannak. 1945 után kezdetben a Magyar Kábel Mű- ívek foglalkozott vele, majd a Diósgyőri Gépgyár vette át. A KGST egyik ülésén ajánlás született arra, hogy a huzalzománcozó gépek teljes családjának fejlesztésére, gyártására hazánk rendezkedjen be. Az elektrotechnika robbanásszerű fejlődése sürgette a korszerű zománcozó technológia, a nagyobb teljesítményű berendezések létrehozását. Az egész világon megkezdődött az átállás: az eddig használt olajalapú szigetelőlakkot felváltotta a műanyag, amely hő-, öregedés, klímaállóság, mechanikai tulajdonság és átütési szilárdság szempontjából sokkal kedvezőbb elődjénél. Az új technológiához viszont új berendezések is kellenek. Szovjet tapasztalatok szerint • — S itt jött a Pestvidéki fcíépgyár szerepe — veszi át a szót Tihanyi Gyula. — Üzletet láttunk a huzalzománcozó gépek gyártásában. A DIGÉP mással volt leterhelve, ezért tálcán kínálkozott a jövedelmező ajánlat. A Szovjetunió Kábeliparának Tudományos Fejlesztő Intézetével, valamint a Magyar Kábel Művekkel együttműködési szerződést kötöttünk nagy teljesítményű huzalzománcozó család kifejlesztésére. Szovjet tapasztalatra és távlati elképzelésre épült tervező-szerkesztői munkánk. Műszaki tárgyalások és dokumentációváltás sora indult el 1970-ben már két prototípusunk működött a Szovjetunióban. Azóta sikerült egy kiforrott típust is létrehozni, ennek két változata aranyaijat nyert az idei BNV-n. Most elkészült a PG—Z család negyedik tagja is a 2/15-ös, s ezzel a kollekciónk teljes: 0,02—1,1 milliméter vastagságú huzalok zománcozására képes az együttes. Már csak a harangkötél maradt ki — mondja nevetve. Nagy jövője lesz Dr. Sebesi György pár nappal ezelőtt érkezett vissza Svájcból: — A baseli nemzetközi vásáron, jobban mondva szak- kiállításon voltam. A kábelipar mindenféle, fajta, réz-, acélhuzalát mutatták be és felvonultatták a különböző kábelipari technológiai berendezéseket. A mi huzalzománcozó gépünknek csak a modelljét vittük ki, túl nagy luxus lenne a könnyen sérülő 2—3 millió forint értékű konstrukciókat szállítani. Az ötszörösen kicsinyített modell beégető kemence nélkül működik, de bemutatáshoz így is tökéletesen megfelelt. Meglepően nagy feltűnést keltett: a külföldiek szerint a még világpiacon névtelen magyar gyár terméke az olasz Sicme cég márkás berendezéseivel is felveszi a versenyt, sőt a legújabb kisgépünk kuriózumnak számít. Nagy jövője lesz. Az olaszokon kívül NSZK-beli, osztrák és amerikai versenytársaink is vannak. Komoly érdeklődésről számolhatok be: á Technoimpex közvetítésével hamarosan felkeres bennünket egy ausztráliai kábelgyáros és japán üzletkötők is jelezték érkezésüket. — A KGST-n belüli értékesítésen túl előreláthatólag a tőkéspiacokon is lesz érdekeltségük? — A Szovjetunióval 1980-ig szólnak szállítási megállapodásaink, sőt már jövőre pót- megrendeléseket jelentettek be. Egy-egy gépnek kilenc-tíz hónap a gyártási ideje, kétszáz százalékos felfutást tervezünk, termékeink tíz százalékát szeretnénk tőkéspiacra exportálni — mondta a kereskedelmi főosztályvezető. Közel-Kelet is felfigyelt termékeinkre, India is érdeklődik. Minősítés a Mikroprovod gyárban — A számítástechnika, az űrkutatás, a miniatürizálás ePvre vékonyabb zománcozott huzalra lelenti be igényét, tehát a PG—Z 2/15-ös kisgépünk favorit lehet világgazdasági körökben — jegyzi meg a műszaki főosztályvezető. — Reméljük, a minősítésnél is ilyen véleményt hallunk a szovjet szakemberektől — fűzi hozzá a gyáregységvezető. A vállalatnál ő ismeri legjobban a szovjet kábelipart, tíz évet élt a Szovjetunióban, ott szerezte meg mérnöki diplomáját és a tudömányos fokozatot; 1971 óta a műszaki tudományok: kandidátusa. — Nagyon jó a kapcsolatunk a szovjet partnerekkel, minden segítséget megkapunk tőlük. A Mikroprovod gyárban technikusok dolgoznak gépeinken, a berendezések irányítása magasabb kvalitású munkásokat kíván. A Pestvidéki Gépgyár példája bizonyítja, hogy a szo- cialista kooperáció nemcsak a nagyüzemek privilégiuma, hanem a jő képességű tervező- és konstruktőrapparátussal "és megfelelő szakmunkásgárdával rendelkező gyárak előtt is távlatokat nyit, biztos jövőt jelent. Horváth Anita Sok áru az eltűntek listáján Kereskedők a vevő szemével Érdi tapasztalatok tágabb érvényessége Tünde az uj minsvizor Elkészült a Tünde elnevezésű új típusú minivizor nullszériája a székesfehérvári Videotonban. A szép vonalvezetésű, tizenhét collos képátmérőjű, hat kilogramm súlyú készülék hálózatról és tizenkét voltos akkumulátorról egyaránt üzemeltethető. Színes műanyagkávával készül, piros, fehér, és sárga színekben kerül majd az üzletekbe. Végleges árát még nem állapították meg. Az új készülékből előreláthatóan ötezer daraböt kap az idén a kereskedelem, nyolcezret pedig az NSZK-ba szállítanak. Kétségtelen, hogy azt vásárolni, amit éppen az üzlet kínál, kellemes és kényelmes. Nyitott szem és vastag pénztárca kell hozzá. Ha így megy be az ember az üzletekbe, a sok szép és hasznos holmi láttán úgy érzi, hogy jó a választék, színvonalas az iparcikkellátás. Csak egyet nem szabad tenni; „előre megfontolt szándékkal” keresni azt a cikket vagy márkát, amire éppen szükség van. Ilyenkor kezdődik a szaladgálás, az idegesbe Jés. Bosszúságok... A Pest megyei Iparcikk, Kiskereskedelmi Vállalat érdi 25. számú Keravill-üzlete a vállalat legjobb egysége. A kis alapterületű bolt 18 főnyi kollketívája havonta több mint hárommillió forint forgalmat bonyolít le. Németh György üzletvezető büszkén beszél arról, hogy az üzletben milyen nagy a forgalom. A következő percben azonban már bosszankodva teszi hozzá: i — Sajnos azonban még soha annyi hiánycikk nem volt, mint az idén. Az ország minden részéből 7—8 nagykereskedelmi vállalattól igyekszünk pedig beszerezni amit a vevők keresnek. Hétmilliós árukészletünket az átlagosnál jóval gyorsabban, 54 nap alatt forgatjuk meg. Mégis sok vásárlónk távozik üres kézzel. — Csak néhányat említenék a leggyakrabban keresett cikkek közül. Már egy éve nem kapunk villanyvezetékek fektetéséhez szükséges műanyag dobozokat, s a műanyag cső is kevés. Nem, tudunk adni gumi és műanyag szigetelésű kábelt, megfelelő típusú konnektorokat és kapcsolókat. A tartós fogyasztási cikkek közül 5 és 10 literes bojlert az év elejét leszámítva egy darabot sem tudtunk beszerezni. Eltűnt a Hajdú Szuper Automat 706 és 707 típusú mosógép, pedig keresik ezt a két márkát. Kisebb lett a választék a korábbinál a Videoton rádiókészülékeiből, s a megmaradt típusok beszerzése is nagyon nehéz. Nincs magyar gyártmányú férfi- és női kerékpár, de még a borsos árú kemping típusVagyon forrás vagy ipar? Bíróság előtt az üzérkedő kisiparos Pikó Gábor lakatos és vízvezetékszerelő kisiparos 1967. augusztusában kapott működési engedélyt a nagykátai nagyközségi tanácstól azzal a kikötéssel, hogy a helyi lakosság részéré végez javító-szolgáltató munkát. A kisiparos azonban egészen más területeken próbálkozott: használt gépekkel és alkatrészekkel kereskedett. Különböző, a lakatos és vízvezetékszerelő szakma gyakorlásához nem szükséges szerszámgépeket és alkatrészeket vásárolt to- vábbeladási céllal. A megvásárolt gépeket, azok állapotától függően, ha kellett, saját műhelyében, alkalmazottaival kijavította. A bonyolultabb, alaposabb szaktudást igénylő javításokat pedig más villanyszerelő és műszerész kisiparosokkal végeztette eL Pikó a gépek értékesítésével ügynököt bízott meg. Többeknek felajánlotta, hogy ha „belépnek a boltba”, az értékesítési ár nagy százalékát biztosítja részükre. A kisiparos 1970. január 1-től különböző vállalatoktól, termelőszövetkezetektől, ktsz-től, vegyesipari szövetkezettől, magánszemélyektől több tízes százezreket érő gépeket, autó- és gépalkatrészeket, traktorokat, villanymotorokat vásárolt fel. Ezeket gyakran új gép- vagy alkatrészáron adta el. A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalattól például 30 ezer forintért átvett esztergapadot 70 ezer forintért, a 17 ezer forintért vásárolt 50 tonnás excentrikus présgépet 55 ezer forintért, a 10 ezer forintért beszerzett 15 tonnás excentrikus présgépet 25 ezer forintért értékesítette. De számos más ügyleten kívül arra is van példa, hogy az egyik gépselejtként. kilogrammonként 5 forintért, ösz- szesen 10 ezer forintért vett univerzális marógépet Pikó Gábor kisiparos 59 ezer 800 forintért adta tovább. És sorolhatnék tovább fondorlatosságát, amelyből 1970. január 1-től 736 ezer 637 forintot forgalmazott. De még ebben sem merült ki a kisiparos tevékenysége, hiszen a gép- és alkatrészértékesítésen kívül üzletszerűen és megfelelő engedély nélkül gépek bérbeadásával is foglalkozott. Ebből — 1970. január 1. és 1974. első negyede között — 206 ezer 279 forint bevétele származott. A gépértékesítésből és a gépbérbeadásból összesen tehát 942 ezer 916 forintot forgalmazott, az adóhatóságnak viszont mindössze 587 ezer 285 forint bevételt vallott be. Pikó így 3 év és 3 hónap alatt 552 ezer 539 forint jogtalan haszonra tett szert. Nem vitás, hogy mindez a lakatos és vízrvezetékszerelő kisipar körének jelentős és megengedhetetlen túllépéséből, a gépek és különböző alkatrészekkel folytatott jogosulatlan kereskedelemből, a megfelelő engedély nélkül bérbeadott gépek hasznából keletkezett. A Nagykátai Járási Ügyészség az előzetes letartóztatásban levő Pikó Gábor ellen üzletszerűen és jelentős értékű áruval elkövetett üzérkedés bűntette miatt emelt vádat. Az ügyet a közeljövőben a Nagykátai Járásbíróság tárgyalja. P. Zs. bői sem kapunk, a gyermekkerékpárokról már nem is szólva. Sok bosszúságot okoz az olyan filléres cikkek krónikus hiánya, mint amilyen például a zseblámpaégő (bár több hónap óta először ez most van), a bicikliszelep, a ceruza- és a kilencvoltos elem. Lomha szerviz Sok a panasz a Hajdúsági Iparművek 302 és 303-as típusú mosógépeire, valamint a centrifugákra. Jelentős számban zománchibásak, sérültek, szállítás közben, a nem megfelelő csomagolás következtében mennek tönkre. — A vásárló gondját enyhítjük azzal, hogy a sérült gépeket a vásárlástól számított három napon belül reklamáció esetén kicseréljük. De ezzel csak saját nyakunkba vettük a gondokat. A gyártómű szervizszolgálata ugyanis nehézkes, a jegyzőkönyvi reklamációt követően, csak nagy sokára jön ki. Néhány darabért nem is mozdulnak, a minimum 10—15 darab. Ráadásul ezek egy részét — anyaghiányra hivatkozva — rendszerint nem javítják meg. Ezek a masinák ezért hetekig, néha hónapokig eladhatatlanok. Miért nem gyártják? A szomszédban levő 22. számú vas-edény-szerszám bolt vezetője Bartucz János üzletvezető sem festhet sokkal vigasztalóbb képet. — Ha valami jól bevált és igénylik, akkor miért hagyják abba a gyártását? — válaszol kérdéssel kérdésünkre. Ugyanis zárt szelvényű négyzetes ic©rfíyaSa(JJ(cs§ye$ 'nem' gyárt mar"az Ipar. Az eltűntek listájára feliratkozott mellé a húzott-herigerelt acéláruk egész csoportja. A kerítések készítéséhez nélkülözhetetlen vinklivastól a betonvason át a T idomvasig. Sok építkező, barkácsoló ember feje fáj emiatt. — Ennél is nagyobb baj. hogy nincs feles és háromnegyedes horganyzott vízvezetékcső, holott a szükséges engedélyt ez utóbbi méret fel- használásához kötik az illetékesek. Nem kapható kerítés- fonat, PVC lefolyócső, és PVC tetőfedő lemez. Csapokból, csaptelepekből pedig csak drága importáru van. Ha valaki komplett fürdőszoba-felszerelést akar vásárolni, be kell hogy érje egy-egy darabbal. — Gyenge a választék fém csigafúrókban, nincs acélkeretes üvegvágó, nem tudunk adni biztonsági ajtózárat, de még lombfűrészéit sem. Állandó hiánycikk a T—4-es Garzon és a T—9-es gáztűzhely, a Vermorel, az SR vö- résréz és a D—2-es műanyag magasnyomású permetező. Nem jobb a helyzet a gyermekágy és a járóira esetében sem, — A mi üzletünk éves szinten mintegy 80 millió forint értékű árut forgalmaz. Feltételezem, hogy a kisebb községek üzleteiben még több baj van az iparcikkek választékával. Kellemetlen, hogy vevőinknek gyakran kell azt mondani: „sajnos, nincs, hónapok óta nem kapunk”. Valóban, a kisebb tételben rendelő üzletekbe kevésbé gazdaságos kiszállítani mondjuk 20 mázsa vasárut, mint ebbe a nagy forgalmú üzletbe vagontételben. Ezért lehet az, hogy amit a vásárló itt nem kap meg, azt általában másutt sem találja. A kereskedelem a megrendeléseiket zömmel az igényeknek megfelelően állítja össze és ■ eljuttatja a Jtyá’rtdi vállalatokhoz. A vevőket azonban ez nem nyugtatja meg. Szerencsére — legalábbis ebben a két érdi üzletben ezt tapasztaltuk — a boltvezetőket, az eladókat sem. Kovács György Attila Halállal parolázók Hiába a temérdek figyelmeztetés és sokszor az alapos oktatás is, mindig akadnak az életüket, egészségüket felelőtlenül^ kockára tevők, önmaguk és mások testi épségét veszélyeztetők, halállal parolázók. Pest megye termelőszövetkezeteiben és szakszövetkezeteiben tavaly több mint 1800 baleset történt, amelyből tizennégy súlyos kimenetelű sérüléssel — csonkulásosai végződött — hét pedig halállal. A szomorú statisztika lényeges javulására sajnos már az idén sem számíthatunk, hiszen csak az év első öt hónapjában majd nyolcszáz baleset történt, csaknem húszezer munkanap esett ki a termelésből, s öten veszítették életüket üzemi baleset következtében. A Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának munkavédelmi felügyelője: Barna László főmérnök szerint számos gazdaságban — 153 szövetkezetei és 29 társulást ellenőriztek — már a szövetkezeti munkavédelmi szabályzatot sem készítették el kellő körültekintéssel, sőt akad olyan szövetkezet, ahol egyáltalán nem is készítettek ilyet. Nem megfelelő a balesetelhárítási oktatások színvonala sem, különösen a szentendrei, a váci, és a ráckevei járások, illetve Nagykőrös termelőszövetkezeteiben hanyagolták el az ebbéli teendőket. A ceglédi járás, illetve a város gazdaságaiban — s az imént említett területek számos szövetkezetében is — nem fordítanak kellő gondot a növényvédő szerek tárolására, holott tudvalévőén ezek veszélyes mérgek. Néhány rubrika az idei fekete krónikából: Szigeti János szalmabálázás közben játszott munkatársaival, elesett, gerincsérülés következtében meghalt. Kiss János vecsési villany- szerelő föltehetően hasonló előzmények után égési sérülések következtében veszítette életét, olajos munkaruhája meggyulladt. Különösen tanulságos Prétor József lakatos balesete. Április 25-én MTZ—50-es típusú traktorával egy pótkocsit vontatva tűzifát szállított az erdei irtásról a váci Kossuth Tsz központjába. Egészen enyhe lejtőn erőgépével felborult — az ok kivizsgálása még tart, valószínűleg a pótkocsi fékberendezése hibás volt, s „megnyomta” a vontatót — azonban ennek ellenére átvészelhette volna a balesetet, ha ki nem esik, vagy ki nem ugrik gépéből. A traktorra ugyanis védőkeretet szereltek — ennek alkalmazása 1975. január elsejétől kötelező lesz —, amely megóvja a vezetőt borulás esetén is. Ilyenkor sem szabad pánikba esni, kilépni a fülkéből. Az év első fele tehát baljós statisztikával zárult. S ha meggondoljuk, hogy a mezőgazdasági munkák nagyobb része még ezután következik, elég ha csak az aratást az őszi betakarítást, a talajmunkákat említjük! Ezekben a napokban a megyei tanács illetékesei a járási hivatalok szakemberei sűrűbben tartanak ellenőrzést a gazdaságokban. Ám sok eredménye sem az ellenőrzésnek, sem a szabálysértési eljárásoknak nem lesz, ha maguk az érdekeltek nem viselkednek felnőtt módon, nem gondolják meg, hogy egy felelőtlen mozdulat, a vigyázatlanság, a korlátoltság emberéletet követelhet, családokra hezhat gyászt, súlyos gondokat. Tavaly az év második felében történt a halálos balesetek nagyobb része, remélhetően, az idén nem így lesz. / A. &
