Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
mlVra ■$£?,? S sjmmtm 1974. JŰLIUS 14., VASÄRNAP Hétfő: Podgornij látogatása Szomáliában — Román—jugoszláv megbeszéléseit kezdődtek Bukarestben — Újabb francia atomrobbantások. Kedd: Kissinger villámlátogatása Madridban — Befejeződött a bonni Schmidt—Gscard találkozó — A kanadai választásokon abszolút többséget szerzett: Trudeau. Szerda: A Bundestag végleg Jóváhagyta a csehszlovák— nyugatnémet szerződést — Az arab országok feloldották a Hollandiába irányuló olajszállítás tilalmát. Csütörtök: Giseard d’Estaing fogadta Kirillin szovjet miniszterelnök-helyettest — Becsben ülést tartott a haderő- csökkentésről tárgyaló 19 küldöttség. Péntek: Podgornij befejezte Szomáliái látogatását — Brezs- nyev fogadta a francia külügyminisztert — Közös piaci jelentés 9 ország inflációjáról. Szombat: Befejeződött Sau- vagnargues francia külügyminiszter moszkvai látogatása — Véget értek az új portugál kormány megalakítását célzó tárgyalások. Hét nap krónikája Nyugati taktikák és realitások Arról, hogy miként is lehet a tőkés világ körülményei között bizonyos érdekeknek megfelelően informálni a pártok erőviszonyait, hogyan lehet kormányt létrehozni a kívánt politika végrehajtására, nos, minderről Kanada szolgáltatott szemléltető példát a hét elején lezajlott választás eredményeivel. Alkalmam volt Ottawában, Montreálban, Ouebecben közelebbről is megfigyelni a választási küzdelmet, s annak vezéreit, a liberális párti Trudeaut, az addigi miniszterelnököt, akit azonban a tavasszal leszavaztak az ottawai parlamentben, továbbá a haladó konzervatív —ez csak a hivatalos elnevezés, a haladáshoz vajmi kevés köze van a reakciós konzervatív pártnak! — Stanfieldet, a hellyel-közzel baloldali gondolatokat is felvető, új demokrata Lewist, vagy az úgynevezett szociális hitelpárti Caouettet. ríábun ... Trudeau folytathatja az eddigi politikát, amely kétségtelenül oda vezetet:, hogy egy év alatt 13 százalékkal csökkent a kanadai- dollár vásárlóértéke. A konzervatívok hatalomra kerülése esetén kilátszott volna a lóláá, hogy az USA-nak teljesen alávetetten, az amerikai in náció begyűrűzését szó nélkül eltűrik. Trudeau szavai és egyes intézkedései az amerikai monopoltőke térhódítása ellen, a kanadai helyi burzsoázia érdekének védelmében tulajdonképp a kapitalista rend hatékonyabb fenntartását szolgálják. Infláció, pénzhígulás, árdrágulás nemcsak Kanadában van. A hét végén hozták nyilvánosságra Brüsszelben a Közös Piac hivatalos jelentését, amely szerint 1974. első négy hónapjában átlagosan 13 százalékos volt az infláció a kilenc országban. Nagy-Britan- niában e miatt a nemzeti jövedelem az idén másfél százalékkal esik majd vissza —- jósolja a jelentés. A Közös Piac másik „betege” Olaszország, ahol 18 százalékkal drágult az élet. Még az NSZK van a legkedvezőbb helyzetben, hiszen egy év alatt „csak” 8 százalékkal romlott a pénze, i illetve emelkedtek az árai. ' sérleti robbantásokat hajtott végre a Csendes-óceánon, amelyek katonai célúak ugyan, de nyilvánvaló, hogy a francia atomipar is igyekszik tudományos, gyakorlati hasznot húzni belőlük. A Giseard d’Estaing elnök kormányzása alatt az atomipar láthatóan igen aktívvá válik, megmutatkozott ez a közelmúltban a francia—iráni megállapodásokban is. A francia elnök a hét elején Bonnban Schmidt nyugatnémet kancellárral találkozott.. Akkor sem maradt ki a megtárgyalt ügyek sorából az atomipar fejlesztésének kérdése. A francia diplomácia lendületét mutatja, hogy a hét végén Sauvagnargues külügyminiszter már Moszkvában tárgyalt, utána pedig a Krím-félszigetre utazott. Itt Leonyid Brezsnyev fogadta a párizsi diplomácia új vezetőjét, aki hivatalos minőségében most járt először a Szovjetunióban. Trudeau származására nézve — neve is mutatja! — francia, valójában azonban angol anyanyelvű, a kanadai egységet jelképező és igénylő politikus. „Kanada Kennedyjé- nek” mondják, aki modernül mozgékony, mentes a merevségtől, szellemes szónok és naponta ezer kézfogásnál nem adja alább . . . Jól érvelt: még- hogy a konzervatívok vetik az ő szemére az inflációt! Azok talán meg tudnák fékezni? Bármit tennének, csak az egyszerű emberek rovására csinálnák . .. S közben csinos, 25 éves felesége, Margaret, a nemrég született kisbabájukkal a karján korteskedett mellette és a liberálisok mellett. Számomra nem volt meglepetés, hogy a népszerűséget ügyesen kereső politikus győzött. Az eddigi 109 mandátum helyett most már 141-gyel rendelkezik a 264 tagú parlamentben, vagyis övé az abszolút többség! A konzervatívok, akik 1972 óta a 107 mandátumukkal Trudeau sarkában voltak, most visszaestek 95-re ... Ki tudja, talán éppen ezt kívánták a tőkés érdekek KanaA Közös Piac szakértőinek jelentése bizonyos nosztalgiával említi, hogy az Európai Gazdasági Közösség megalakulását követő első évtizedben, vagyis 1968-ig, az infláció nem haladta meg az évi 2—4 százalékot. Most aztán az energiaválság és a nyersanyagok árának emelkedése megrázkódtatta és továbbra is válságos helyzetben tartja a nyugat-európai tőkés országok gazdaságát. Távol áll tőlünk, hogy kárörvendezve figyelnők ezt a nyugati problémát. (Már csak azért sem, mert annak hatása alól tielijesen mi sem vonhatjuk ki magunkat.) De azért sem, mert a szocialista politika éppen a kereskedelmi kapcsolatok bővítését, a gazdasági együttműködés fokozását kívánja. Tudatában Vágyunk annak, hogy a békés egymás mellett élés szükségessé teszi a harmonikus fejlődést a világgazdaságban. S emlékezetünkben élhet az is, hogy a 90-as évek világválsága mi-yen súlyos politikai következményekkel járt. A szovjet—francia nagybizottság a héten Párizsban ülésezett: így hívják a két kormány magas szintű bizottságát, amely gazdasági, műszaki-tudományos együttműködési kérdésekről tárgyal. A mostani ülés napirendjén szó volt például az atomenergia békés felhasználásában lehetséges együttműködésről. Franciaország e héten légköri kíA héten már bizonyos jelek arra vallottak, hogy a nyugati diplomácia két fontos nemzetközi tárgyalássorozaton már a nyári vakációra gondol. Genfben, az összeurópai értekezlet bizottságaiban, Bécsben, a haderőcsökkentési tárgyalásokon a nyugatiak egyformán sürgetik a munka egy-két hónapos felfüggesztését. Amíg a vakációzás nem jelent egyben időhúzást, a tárgyalások eredményének elodázását, addig természetesnek lehetne tartani a nyári szünet közbeiktatását. A jelek szerint azonban egyes nyugati hatalmak régi taktikázásukat újítják fel... Lisszabonra is felfigyelt a világ ezen a héten, a május közepén megalakult ideiglenes kormány válságba került, Palma Carlos miniszterelnök lemondott, majd Spinola államfő felmentette tisztükből a minisztereket. A hét második felében egymást érték a portugál fővárosban a kormányalakítási tárgyalások. A nyugati hírügynökségek is megállapították, hogy e tárgyalások középpontjában a szocialista és a kommunista párt vezetőivel folytatott eszmecserék állottak. Ismét bebizonyosodott, hogy e két párt nélkül nincs demokratikus fejlődésre lehetőség Portugáliában. Pálfy József Hét végi jelentések A HÉTTAGÚ portugál katonatanács (junta) Vasco Gon- calves ezredest választotta ki az új kormány miniszterelnökéül —, jelentette be Spinola elnök szombaton este az elnöki palot'a lépcsőiről. ORVOSI KÖZLÉS SZERINT szívroham érte Souvanna Phouma laoszi miniszterelnö-., köt. A kormányfő állapota súlyos. EGY WASHINGTONI szövetségi bíróság „összeesküvésben és hamis tanúzásban” bűnösnek találta John Ehrlich- man volt elnöki tanácsadót, i AZONNALI HATÁLLYAL 20 százalékkal megdrágult az átkelés a Panama-csatornán. AZ AMERIKAI SZENÁTUS Watergate-ügyet vizsgáló bizottsága szombaton nyilvánosságra hozta végső jelentését. A jelentés szerzői nem vontak le következtetéseket az elnök bűnösségével vagy ártatlanságával kapcsolatban. Irak ünnepére Irak népe mai nemzeti ünnepén 1958. július 14-re emlékezik. Ezen a napon a haladó erők megdöntötték a monarchiát, kikiáltották a köztársaságot. Az iraki nép hozzákezdhetett a feudális elmaradottság felszá- ■ molásához, a gyarmati múlt terhes örökségének megszüntetéséhez, a fel- emelkedéshez szükséges társadalmi és gazdasági reformok megvalósításához, az ország függetlenségének megvédéséhez. Számtalan nehézséget kellett legyűrnie Irak népének. Meg kellett küzdeni nemcsak a belső reakció aknamunkájával, hanem a kívülről szított szakadár mesterkedésekkel és támadásokkal is. Ebben a harcban mind szorosabbra ko- vácsolódott a haladó erők egysége, amelyet ma a Nemzeti Haladó Front fejez ki. Sikerült kidolgozni és megvalósítani egész sor olyan programot, amely lehetővé tette a nemzeti olajkincs zömének államosítását, az ivarosítás megkezdését, a földreformot és sok más olynn intézkedést, amely elősegíti az életszínvonal növelését, a népgazdaság megerősítését. A haladó belpolitika mind következetesebb an- tiimperialista külpolitikával járt együtt. Irak arabközi és nemzetközi pozícióinak megszilárdulásában jelentős szerepet játszott a szocialista országokkal kialakított baráti kapcsolat, amelynek jegyében a szovjet—iraki barátsági és együttműködési szerződésen kívül egész sor megállapodás jött létre Irak és a szocialista országok, köztük hazánk között. Népünk ro- konszenvvel kíséri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Nemzeti Haladó Frontban tömörülő pártok, így a Baath szocialista párt és iraki testvérpártunk a társadalmi, gazdasági és kulturális vívmányok megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért tesznek. A magyar közvélemény, amely őszinte rakonszenv- vel és barátsággal követi az iraki haladó irányzatok megerősödését, a nemzeti ünnep akalmából további sikereket kíván azon az úton, amely az arab népek összefogásának erősítéséhez, az antiimperialista politika további sikereihez vezet. A most következő hét eseménynaptárából : Hétfő: A csehszlovák—nyűg-alnémet szerződés prágai ratifikálása — Edgar Faure, a francia nemzetgyűlés elnöke Prágába érkezik — Gunes török külügyminiszter Peking- ben — A „kilencek” pénzügyminiszteri tanácskozása. Kedd: Sauvagnargues francia külügyminiszter Hollandiában tárgyal. Szerda: A Faure-küldöttség hazautazik Prágából — Francia minisztertanács (rádió és tv) — Az EKHT 49. plenáris ülése Bécsben. Csütörtök: Szejmülés Varsóban — Az olasz Nemzeti Demokrata Párt ülése. Péntek: Wilson brit miniszterelnök és Giseard d’Estaing francia elnök találkozója. Szombat: Gunes török külügyminiszter Pekingből Bangkokba utazik. úeonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Krímben fogadta a Szovjetunióban tárgyaló Sauvagnargues francia külügyminisztert. Párizsban aláírták a szovjet—francia nagybizottság jegyzőkönyvét és a most kötött gazdasági és tudományos-műszaki megállapodásokat. A képen: Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese (balról) és Jean-Pierre Fourcadc francia gazdasági és pénzügyminiszter az aláírás után. TAG LÁTÓHATÁR (4) Amiben nem vetélkedünk A megelőző folytatásokban idéztem nyugati tudósokat, politikusokat, újságírókat arról, hogyan vadainak ők saját társadalmi rendszerükről. Szóltak az általuk katasztrofálisnak mondott válságjelenségekről, a dolgozók közérzetéről, az üdvözítőnek hitt fogyasztói társadalomból való kiábrándultságról. Mindez csak jelzés, adalék ahhoz, hogy objektívebben formálhassuk meg magunkban a nyugati világ képét. Azt hiszem, ez a néhány szemelvény is elegendő ahhoz, hogy meggyőzze a cikk elején idézett vetélkedő tervezőjét: nagyon nehéz egy szellemi torna keretében, néhány kérdés feltevésével összemérni a svédországi viszonyokat a miénkkel. Befejezésül, személyes tapasztalataim alapján, arról is egy-két gondolat, hogyan látnak bennünket „odaátról”. Hogyan látják ők ezt az állítólagos vetélkedést a fiatal szocialista rendszerek és a nyugati világ között. (Az „ők” alatt természetesen nem mindenkit értek, hanem a jóindulatú, tárgyilagosan szemlélődni és ítélni képes embereket.) Düsseldorf város szociáldemokrata polgármestere elmondta, hogy egy ideje már hagyomány náluk a tanácsülések szünetében egy pár virsli és egy pohár sör elfogyasztása. Nem így volt azelőtt, meséli, öt-hat éve még gazdag asztalt‘terítettek. Volt ott mindenféle sült, kaviár, lazac. Míg egyszer eszébe nem jutott az egyik tanácsosnak, hogy ő inkább virslit enne. Mert azt jobban szereti. A gazdagon terített asztallal — mondta mosolyogva a polgármester — azt akartuk egymásnak bizonygatni, milyen jól megy nekünk, mi mindenre telik városunknak. Maguk is gyorsan fejlődnek — tette hozzá — rövid idő alatt hasonlóan modern, gazdag ország lehetnek, mint most mi vagyunk, de remélem, ezt nem ilyen nevetséges módon fogják egymás előtt fitogtatni, mint mi valaha. Egyszer arról beszélget lünk haladó gondolkodású hamburgi újságírókkal, milyen sok olyan vonása van a mi társadalmunknak, amiben ők soha nem fognak utolérni bennünket. Igen, így; ők bennünket. Óvodai, bölcsődei rendszerünk. a gyermekgondozási segély intézménye felett valósággal elámultak. Elmondták, hogy nagyon irigyelnek bennünket az intenzív kulturális életért, ezért, hogy szinte néfrmozgalom nálunk a szellemi értékek ápolása, s mennyire eleven a népművészet, a hagyományok őrzése. így fogalmazott egyikük: csodálatos lenne, ha az ő gazdagságuk párosulhatna a nálunk gyakorlatban meglevő társadalmi humanizmussal, tömeges kultúréhséggeL Ami ezt a gondolatot illeti: az bizonyos, hogy az NSZK mai gazdasági fejlettségi fokát elérni nálunk belátható idő kérdése. Ám az ő társadalmi rendszerük humanizálódása — őket idézem — elképzelhetetlen. Hosszan bizonygatták, hogy milyen gond számukra a „mi lesz ezután, hogyan éljünk értelmesen?” kérdése. Alapvető probléma, szerintük, hogy nem tudnak mit kezdeni polgáraik a „gazdagságukkal”. Hisszük, nem hisszük, miránk figyelnek, s remélik, hogy a mai szocialista országok megteremtik majd az értelmes jólét társadalmának a modelljét is. Nézzünk egy még közelebbi példát. Tavaly vendégünk volt egy svéd újságíró. Arról akart írni, hogyan él ma a magyar parasztság. Elvittük őt egy tsr/.-be. Nagyon alaposan megnézett mindent, nagyon jó benyomásai voltak. Látszott, hogy érzékeld, milyen nagy ugrást tett néhány évtized alatt a magyar falu a középkori feudalizmusból egy emberibb élet felé. Egy azonban nem ment a fejébe. Még sokszor feltette a tsz-ből való távozás után is a kérdést, vajon jól orientáljuk-e mi a tegnap még fizikai, szellemi igában tartott, kizsákmányolt, meggyötört parasztságot az értelmes élet kritériumairól? Az egyik tsz-vezetőre hivatkozott. Emberünk, aki megtudta, hogy a vendég Svédországból jött, nyomban arról kezdett érdeklődni, hogy ott, náluk mennyibe kerül egy Volvo autó, 6 az valóban otyan jó-e, mert ő most olyat akar venni. A svéd újságíró elmondta neki, hogy a Volvo tényleg jó autó, de azt náluk is kevesen veszik, mert nagyon drága, vannak sokkal olcsóbb árban is jó kocsik. És visszakérdezett, hogy minek emberünknek a Volvo, hiszen van egy jó Ford kocsija, ami igen elismert tulajdonságokkal rendelkezik, s népszerű az egész világon, az ára pedig csak fele mint egy Volvónak. Mitöbb — mondta — itt van ez a Zsiguli, amit ő bérelt Budapesten, ez is ugyanúgy megteszi. A tsz-vezető egyszerűen és természetesen így válaszolt: Nekem ezek nem elégítik ki az igényeimet, különben is telik a Voivora, azért akarok azt venni. A svéd Újságíró ezt végképp nem értette, s a beszélgetést abbahagyta. Később megkérdezte, mennyit keresnek az egyszerű tsz-tagok. Pontosan feljegyezte ezt is. Ha rossz szándékkal ártani akarna nekünk; színes cikket kerekíthetne arról, hogy a2 egyszerű tsz-tag és a Volvót vásárló vezetőjének jövedelme között milyen nagy a különbség. A svéd olvasó csóválná fejét, mert tudja, hogy egy hasonló volumenű svéd vállalat menedzsere és a munkások jövedelme között nincs ilyen nagy eltérés. Ha lenne, azt a jövedelemadó-rendszer „korrigálná”. A svéd kolléga nem használta ki otthon ezt a ziccert Ugyanis ő tudja, mert alaposan tájékozódott viszonyainkról, hogy ez egyáltalán nem jellemző a mi szövetkezeteinkre. Azt hiszem, azt is érezte, ha nem is mondtuk neki, hogy a Volvós ember egy kicsit „megjátszotta” magát az ő kedvéért. Ami miatt ezt az egész példát felidéztem, az a következő: Az említett tsz-vezető —, akinek jóhiszeműségében egy percig sem kételkedem, s akinek megalapozott érdemeiről, hozzáértéséről, vezetői erényeiről nem egy cikket, talán még egy regényt is lehetne írni — szentül meg van győződve arról, hogy jó] cselekedett. Hiszi, hogy ő most „megadta” ennek a svédnek. Hadd lássa, milyen a szocializmus. Azt véli,.hogy életének kiinduló állomását, egykori szegényparaszti sorsát párhuzamba állítva mai tehetősségével, a szocializmus fölényéről győzte meg ezt a nyugati újságírót. ^ Nem ő tehet arról, hogy közvéleményünkben szinte uralkodik ez a szemlélet. Pedig milyen leegyszerűsítése ez a dolognak: mintha az élet minőségét az autók száma, márkája, lóereje határozná meg. Nem pedig — a tsz-nél maradva — sz úr-szolga viszony piegszűnése; az egyre magasabb szinten realizálódó létbiztonság; a munka humanizálódása; a szabad út és nyílt pálya a társadalmi érvényesülés útján és így tovább sorolhatnám. Ezt még a svéd újságíró is jobban tudta, hiszen azt kereste, firtatta, hogy változott meg a szövetkezetek létrejötte és a technika tömeges térhódítása után az emberek élete. E cikksorozat elején egy tervezett szellemi vetélkedő kérdései kapcsán feltettem a kérdést; Miben vetélkedhetünk? A válaszokból inkább az derült ki, hogy miben nem vetélkedünk, mi az, amiről tudjuk, hogy a szocializmus útján járva elkerülendő — lásson messziről bármilyen szépnek is. Kevesebbet szóltam, szólhattam arról, mit állítsunk helyébe, ha meg akarjuk valósítani célunkat: értelmesebb, tartalmasabb életet biztosítani mindenkinek. Vagyis arról a szocialista életformáról, amelynek eléréséhez a célnak vélt gazdagság, jólét csak eszköz. Noha ma még az eszközt sokan célnak vélik. Varga József (Vége)
