Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

kMMod 1974. JÜLIUS 11., CSÜTÖRTÖK Hangversenyek a vácrátóti botanikus kertben A váctatóti botanikus kert­ben nyaranta kétszer rendez hangversenyt az Országos Fil­harmónia. Az idei első hang­versenyre szombaton este 7 órai kezdettel kerül sor, . a Győri Filharmonikus Zene­kar és a KISZ Központi Mű­vészegyüttesének egyetemi énekkara — Andor Éva, Si- mándy József és Antalffy Al­bert közreműködésével — Er­kel: Ünnepi nyitány-ót. Liszt: Les preludes-jét és Schubert: G-dúr miséjét adja elő. Augusztus 3-án a Magyar Állami Hangversenyzenekart Kórody András vezényli. Mo­zart: Requiem jenek és G- moll szimfóniájának előadá­sán közreműködik Barlay Zsu­zsa, Korondy György, Kováts Kolos, László Margit és a Debreceni Kodály Kórus Gu­lyás György vezényletével. SZÉP MAGYÁR KÖNYV Szerdán délelőtt Békéscsa­bán, a Kner Nyomda előcsar­nokában megnyitották a Szép magyar könyv 1973 című kiál­lítást. Ezen az elmúlt évben kiadott kiváló és jó minősítést kapott könyvek láthatók. Pest megyei kezdeményezés A kulturális munka múzeuma Tavaly már hírt adott róla a Pest megyei Hírlap, hogy a megyei levéltárban közmű­velődési gyűjtemény kialakí­tásán fáradoznak, s a váci és a nagykátai járásban a nép­művelés munkatársai kísér­letképpen hozzá is láttak a gyűjtőmunkához. A tapaszta­latok első értékelése megtör­tént, s a gyűjtemény célja egyre erőteljesebb vonások­kal rajzolódik elénk Pest me­gye kulturális életében. A vázlat elkészült — a teljes képet az elkövetkező időnek gyakorlata festi meg. Iratok, fényképek, hangszalagok A gyűjtemény létrehozásá­nak gondolata nem a véletlen szülötte volt. A megyei mű­velődésügyi osztály és a levél­tár érezte, hogy információs, dokumentációs munkájának megjavításakor a hagyomá­nyos utaktól eltérő, a Pest megye által kitaposandó ös- vékenyen is el kell indulnia. Az sem volt lényegtelen: meg­találni azt a szervezeti rend­szert, amelyben a legtávolab­bi települések művelődési éle­tének eseményei 6em tűn­hetnek el nyomtalanul. A fokozatosan izmosodó | gyűjtemény rendszeresen meg­őrzi a megye művelődési Ott­honainak, könyvtárainak, köz- művelődési egyesületeinek, a kulturális rendezvényeknek egyes iratait, hang-, film-, fo­to- és propagandaanyagát, do­kumentációit. A közeljövőben kidolgozzuk a gyűjtőmunkára vonatkozó szabályzatot is. Közművelődés, információ, dokumentum Az intézmények" anyaga folyamatosan jut el a járási, városi közművelődési szak- igazgatáshoz. Egy-egy év „ter­mése” annak kezében munka­eszköz, hiszen számos hasz­nos információt tartalmaz a megannyi különféle beszá­moló, propagandaanyag, foto, költségvetés a helyi elgondo­lásokról, tervekről, de leg­alább ugyanennyit a megva­lósult álmokról. A közműve­lődési gyűjteményből pedig naprakészen tudható, hogy az egyik, vagy a másik területen mikor mi történt, hol mire készülnek. De ennek az ellen­kezőjére is fény derül! A Ids gyűjtemények, ami­kor elvesztik helyi aktualitá­sukat, a megyei levéltárba ke­Szabadtérí színházi esték EZEREGYÉJSZAKA a Körszínházban Mesejáték a tizenhatodik évadját élő Kazimir-féle Kör- I színházban? Igen, annak is ! vehetjük. Hiszen a világ me­sekincsének talán legismer­tebb gyűjteményéből vétetett a játék kerete (Sahriár király és a szép Seherezádé históriá­ja), s ebből a kimeríthetetle­nül gazdag anyagból emeltek ki egy, az egész gyűjteményre tipikusan jellemző mesét, a szegény Maruf varga csodás, bölcs, derűs jókedvvel átszőtt történetét, itl-ott hozzákom­ponálva más mesék figuráit, motívumait, cselekményét.. így | hát mese ez a javából, sze­gény emberekről, kikapós me­nyecskék ravaszságáról, álru­hás királyokról, messze főidet1 bejárt, sok csodás dolgot Iá- ; tolt utazókról, titokzatos ha­talmú démonokról, jóságról, erényről, bölcsességről, embe­ri nagyságról és emberi ki­csinységről, a gonosz alulma- radásáról és az igazság diada­láról. Ugyanakkor egyáltalán nem mesét látunk, még ha példázat, jelkép is, ami a szél­iében kiterjesztett, a középítő­id misztériumjátékok színpa­dát idéző játéktéren zajlik. Mert ezek a figurák örök em­beri tulajdonságok, igazsá­gok, vagy igazságtalanságok hordozói; lényegében korta­lanok, s így akár kortársaink is lehetnek. Hogy a történet éppen Kairóban, Damaszkusz- ban, vagy Bagdadban játszó­dik, az csaknem lényegtelen. Á keleties ruhák, az arab vi­lágot idéző kellékek, a vala­mely arab város zegzugos ut­cáit, tereit, szeszélyesen épült házait és palotáit jelző díszle­tek a játéknak csak a külső képét adják, s földrajzilag, de nem gondolatilag, határolják be a cselekményt. Ez a középkor arab világá­ban fogant mesejátékanyag azonban kissé emlékeztet is bennünket, méghozzá a Kör­színház korábbi évadjainak egyik-másik bemutatójára. S nem véletlenül. A török, az indiai, vagy a japán témájú darabok figurái, belső vilá­guk, életlátásuk sokban ro­kon az Ezeregyéjszaka hősei­vel és ábrázolt életszférájá­val. Kazimir Károly úgy építi egymásra ezeket a kultúrkö­röket, amint az Ezeregyéjsza­ka meséiben épül egyik mese a másikra, folyik bele egyik történet a másikba. Ez a tech­nika egyébként kitapintható a mostani előadásban is, és a jellegzetes „folyondár-dra­maturgia’’ jó példáját nyújt­ja. (Egyben az előadás egyik hibáját is: az ismételgetés, az epikus kitérők elnyújtják, le­lassítják a produkciót.) MEFISTOFELE Boíto műve a Margitszigeten A szerző, Arrigo Boito neve elsősorban Verdi késői remekműveinek — Otelló és Falstaff — szövegírójaként ke­rült a zenetörténetbe. Korá­nak kiváló zeneszerzője, köl­tője. műfordítója és szövegíró­ja, egyformán kimagasló te­hetséggel az irodalomhoz és a zenéhez. S hogy saját alkotá­sai talán kevésbé népszerűek, mint a Verdivel közösen írt remekművek, annak oka ta- j Ián éppen az a végtelen lelke- í sedés, amellyel Boito „önkén- j tes szolgálatot” vállalt az ál- i tala annyira becsült Verdi mellett. Legsikeresebb operája a Me- fistofele Goethe Faustjának feldolgozása. A szövegkönyv is a zeneszerző munkája. Az ope­ra hívebben követi az eredeti dráma tartalmát, mint nép­szerűbb párja Gounod Faustja: középpontjába Mefiszto alak­ja és a dráma pondolati-fiio- zófiai magja került. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad évről évre igyekszik valami zenei különlegességet nyújtani a közönségnek — a Mefistofele olasz nyelvű elő­adása Lamberto Gardelli ve­zényletével és a kitűnő ven­dégművészek közreműködésé­vel az érdekességen túl az el­múlt évek legkiemelkedőbb szabadtéri produkciója volt. A rendező, Mikó András elmélyült, koncepciózus adap­tációja nyomán vált a nem túl ismert darabból felejthetetlen színházi élmény, szabadtéren ritkán látható, alaposan kidol­gozott színpadi beállításai kö­vetkeztében az elengedhetet­len látványosság kifejező szí­nészi teljesítményekkel, nagy hatású tablókkal társult Ki­tűnő segítőtársa volt a szín­padkép kialakításában a dísz­lettervező Forral Gábor és a jelmeztervező Márk Tivadar. A címszereplő jevgenyij Nyesztórenko elementáris pro­dukcióval ajándékozta meg a premier közönségét; markáns egyénisége és csodálatos;! zengő, átütő erejű baritonja Saljaninra emlékeztetett. Ma­ria Cl-tara szintén lenyűgöző alakítást nyújtott Margit sze­repében. ragyogó megjelenése, szép fényű és színezetű szopránja bensőséges lírával és izzó drámai erővel tár­sult. Kitűnő kvalitású művészt ismerhettünk meg a Faustot éneklő Michele Molese szemé­lyében. Márta szerepében ki­tűnő karakteralakítást nyúj­tott Szirmay Márta, kultúrál­tan, stílusosan énekelt Hor­váth Eszter Elena megszemé- lyesítőjeként és Nagy János Wagnerként, valamint a két kisebb szerepben színre lépő Takács Klára és Rozsos István. A koreográfus, Eck Im­re révén a táncokat bemutató Pécsi Balett is az opera egyik főszereplőjévé vált; nagyszerű produkciókat nyújtottak a három egymástól eltérő ka­rakterű jelenetben. A Rádió- énekkar immár másodízben lép fel a Szigeten megszokott szerepkörétől távoleső terü­leten; a Hunyadi László elő­adásához hasonlóan itt is nagyszerű énekléssel járultak hozzá a produkció sikeréhez. Boito zenéje a nagy sikerű előadáson Lamberto Gardelli ihletett vezénylésével vált ma­radandó élménnvé. , Korda Ágnes Lényegesen mértéktar­tóbb ezzel együtt is az Ezer­egyéjszaka előadása, sokkal kevesebb szertelenséget, túl­burjánzó ötletet tartalmaz, mint például a tavalyi Kara- göz. Ez a takarékosabb rende­ződ munka csak használ a produkció gondolati ívé­nek éppúgy,' mint a szí­nészi alakításoknak. ösz- szecsiszoltabb, gördülékenyeb, kirívó színész-szólók helyett inkább az együttes-játék eré­nyeit csillogtatva.. Néhány fi­gyelemre méltó alakítást, per­sze, így is ki kell emelni: Ko­zák András és Drahota And­rea a Sahriár—Maruf és Se- herezádé-lcirálylány kettős, sze­reppárokban, Szabó Gyula Harun al Rasid, a legendás kalifa. Esztergályos Cecília, a kikapós pékné, Harsányi Gá­bor Sahriár öccse, Sahzaman. és Járni Ildilcó Seherezádé húga, Dinazád szerepében, Rátonyi Róbert Szindbád, a kereskedő, Bitskey Tibor, a félelmetes Démon alakjában jól elevení­tik meg ezt a korokon át is hozzánk szóló mesét. Rajkai György jól be játszható díszle­te, Makai Péter színdús jel­mezei, Jánosy István szelle­mes, a vaskossá gok tói sem visszariadó fordítása értékes alkotórészei a sikerült elő­adásnak. Takács István rülnek. A közművelődési gyűjtemény munkásai — akik egyben levéltárosok is — a beérkező anyagot természete­sen a levéltári rendszerezés és feldolgozás szabályai szerint kezelik, de mielőtt ezt ten­nék, még egyszer vallatóra fogják azt. A megye közmű­velődési életének, mozgásá­nak, alakulásának tendenciá­jára, változására vonatkozóan szűrnek ki belőle értékes jel­zéseket, adatokat. 'Ezek az adatok a megyei irányítás asz­talára kerülnek, ott használ­ják fel őket. Mű velődé* törte neli fonások A gyűjtemény más terüle­tekről is gyarapszik. A me­gyénk kulturális éleiében je­lentős szerepet játszott és ját­szó személyek iratanyagát is megőrzi. Kutatja és felkutat­ja a megye köziművelődési múltjára vonatkozó írásos, irattári és levéltári emléke­ket. Igyekszik azokat szám­ba venni, használhatóvá ten­ni, feldolgozná. Ez utóbbiból adódik, hogy a gyűjtemény­hez szorosan hozzátartozik a megfelelő szakkönyvtár. A művelődési rendezvé­nyek, kiállítások, intézmé­nyek megnyitásakor, átadá­sakor elhangzott beszédek de­dikált kéziratai, az ilyen al­kalomra készített díszes meg­hívók, füzetek a gyűjtemény igen becses darabjai. Ezeknek elhelyezésére a megyei ta­nács a közelmúltban körlevél­ben kérte az illetékeseket. A mindennapok köziműve­lődési gyakorlatának -»tárgyi dokumentuma tehát idővel a gyűjteményben levéltári anyaggá válik. Pest megye szocialista köz- művelődéstörténetének for­rásai ezek. Bennük is testet ölt munkánk, az egyént és a kollektívát a história megtar­tó gondjaira bízva. És talán ez a legfontosabb. Múlttá váló jelenünk doku­mentumainak megőrzésével, így szolgálja majd jövőnket, az új tevékenységi körrel gaz­dagodó szocialista levéltár­ügy. Egey Tibor levéltáros, a Pest megyei közművelődési gyűjtemény vezetője Modern európai és magyar kórusmüvek bemuiatója A Debrecenben hatodik al­kalommal megrendezett Bar­tók Béla kórusfesztiválon szer­dán modern európai és magyar kórusműveket mutattak be a hazai és külföldi együttesek. A zeneszerzők és a kórusok ve­zetői ugyancsak e napon ren­dezték meg első szakmai ta­nácskozásukat Debrecenben, a modern kórusművek kísérle­ti stúdiójának tapasztalatairól. HETI FILMJEGYZET Égő hó Borisz Tokarjrv, az Égő hő egyik főszereplője. Még mindig lehet újat mon­dani a II. világháborúról. Nem, nem a 'hadtörténész szemével nézve. A csaták tör­ténete, a felsőbb hadvezetés lépései, a nagy politikai ak­ciók, a kulisszák mögött tör­tént események ma már, há­rom évtizeddel a harcok után, csaknem a legapróbb részletekig ismertek. Tudomá­nyos igényű munkák és nép­szerű kiadványok több könyvtárat megtöltő’ halmaza áll az érdeklődők rendelkezé­sére. Dokumentumfilmek és J filmsorozatok seregét tekint-' hetjük meg a mozikban, vagy a televízió képernyőjén. (Az utóbbiban éppen a Nagy csa­ták-sorozat pereg). Kevés ki­vétellel mindez ismétlésnek, bevésésnek hat, bár kétség­telen, hogy az újabb és újabb nemzedékek számára ez az is­métlés kevésbé érzékelhető; nekik a számunkra már ismert is újszerűnek hathat. De a háborút viselő ember­ről, a csaták névtelen rész­vevőinek millióiról még min­dig lehet újat mondani. Példa rá ez az új szovjet film, mely Jurij Bondarev azonos című (nálunk is ismert) regényé­ből készült. A film meséje egyetlen mondatban összefoglalható: 1942 decemberében a Sztálin- 'grádnál gyűrűbe zárt Pau- lus-féle német hadsereg fel­mentésére óriási erejű tá­madást indít a náci hadveze­tés, és egy szovjet magasabb egység azt a feladatot kapja: akadályozzák meg a gyűrű áttörését. Az egység, nagy ál­dozatok árán teljesíti a paran­csot. Ez az összefoglalás azon­ban semmit sem árul el ma­gáról a filmről. Amelyben ott láthatjuk a súlyos, véres harcokat is, s méghozzá olyan tárgyi hűséggel felelevenítve, amely a hasonló témájú fil­mek között is párját ritkít­ja. De amely film lényege mégsem a csata külső képé­nek pontos felidézése, hanem azoknak az embereknek a be­mutatása, akik ezt a csatát vívják. Már Bondarev regényében is megfigyelhettük, hogy első­sorban az egyénekre koncent­rál, hogy valósággal premier plán portrékat rajzol hősei­ről. A rendező, Gavril Jegia- zarov, ezt az írói módszert si­kerrel alkalmazta a filmben is. Ritkán látható ennyi kö­zeli kép egy ilyen, inkább e totálokat megkívánó témájú filmben. Az alkotók ugyanis azt gondolták: igaz, hogy itt egy nagy területre kiterjedő, széliében és mélységében sok kilométeres harcmezőn dúl a páncélosütközet, igaz, hogy ebben az ütközetben több ezer nehéz harceszköz és több tízezer katona vesz részt — de az egységek, az ezredek és hadosztályok egyénekből állnak, s rajtuk, az ő maga­tartásukon múlik, milyen lesz a nagy egész, az ütközet ki­menetele. Bondarev — és Jegiazarov is — az első perctől kezdve kiemeli hőseit a tömegből, s az ő sorsukra, tetteikre össz­pontosítanak, de mindig úgy, hogy azért érezzük: a fiatal, hetyke ütegparanesnok, Droz- dovszkij, és egységének tag­jai, köztük a kevésszavú. de annál emberségesebb Kuz- nyecov szakaszparancsnok, Tánya, a szanitéelány, vagy Besszonov ezredes, a parancs­nok, egyéni arcukkal is részéi a nagy egésznek. Az Égő hó róluk, a harcosokról, ember­ségükről, bátorságukról és fé­lelmükről, saját gyengesé­geiken is diadalmaskodni ké­pes erejükről, hazaszeretetük­ről szol. És erről, a hazájá­ért küzdő emberről még sok újat tud elmondani a művé­szet. így látták ők Két éve fejeződött be a müncheni olimpia, és még csak most láthatjuk azt a fil­met, amelyet e világverseny alatt forgatott nyolc híres filmrendező. Kissé sokáig vá­ratott magára ez a film — mondanánk ki gyorsan az íté­letet. Csakhogy az Így lát­ták ők valami más, több, szo­katlanabb, mint a hasonló eseményekről eddig készült dokumentum- vagy híradó­filmek. És éppen e más miatt érthető, ha több idő kellett a végleges formába öntéséhez. A film ugyanis egyáltalán nem kíván a müncheni olim­pia eseményeinek precíz kró­nikája lenni. A nyolc rendező kiválasztott egy-egy sajátos, A tápiószenl- mártoni művelő­dési házban négy esztendeje alakult meg a kerámia szakkör. Azóta so­kaknak vált szen­vedélyévé a tá­nyérok, köcsögök korongolása, min­tázása. A jelenleg huszonnyolc tagú parányi műterem­ből szebbnél szebb minták kerUlnek ki a gyerekek ke­ze alól is. Kerti Lajos kisdiák (a képen) a tavaszi helyi korongozási verseny első he­lyezettje lett. Korong és mintázófa egyéni, (s tegyük hozzá: igen ötletes) nézőpontot, és ebből az aspektusból figyelte a ver­senyeket. Így lényegében nyolc kitűnő filmtanulmányt kapunk, nyolc egyéni látás­módú rendező jellegzetes stí­lusában. S mégis, e, talán kü- lön-külön is önálló alkotá­sok végül remek körképpé állnak össze. Jurij Ozerov például a kezdet pillanatait ragadta meg, a startra, dobás­ra, ugrásra készülődés külö­nös feszültségét. A svéd ren­dezőnő, May Zatterling a súlyemelők furcsa, néha mu­latságos szertartásokkal teli világáról ad hírt. Arthur Penn amerikai rendező a rúdugrók­ra koncentrál. Michael Pfle­ger az NSZK-ból a női spor­tolókról készített néhol köl­tői szépségű tanulmányt. A jatyán Kon Ichikawa mind­össze tíz másodpercet — a százméteres férfi síkfutás döntőjét — bontott fel, tágí­tott ki drámai etűddé. Milos Forman csehszlovák rendező a nem túlságosan előtérben álló tízpróbát kíséri figye­lemmel. Claude Lelouch fran­cia rendező a veszteseket ve­szi szemügyre. John Schle­singer a leghosszabb sport­ról, a maratoni futásról for­gatott, de ebbe a részbe ke­rült az izraeli delegáció elleni támadás tragikus eseményso­ra is. A nyolc film végül is egyet­len nagy mű — az olimpia — tételeiként hat. Érdekes, lebilincselő alkotás az Így lát­ták ők, érdemes megnézni. T. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents