Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

1974. JÜNIUS 9., VASÁRNAP

Tanév végi beszélgetés a Pest megyei Hírlap szerkesztőségében

Az első olyan tanév ér véget ezekben a napokban, amelyben megkezdtük az MSZMP oktatáspolitikai határozatának végrehajtását. Nagy és felelősségteljes munkát rótt ez a pedagógusokra, de most, a tanév végén, nyugodtan mondhatjuk, jól megfeleltek ennek a nem mindennapi nagy feladatnak.

Tekintettel az év kiemelkedő jelentőségére, lapunk szerkesztősége tanév végi beszélgetésre hívott több Pest megyei pedagógust, hogy a nagy munka után együttesen kíséreljük meg összefoglalni az eredményeket. A beszélgetésen részt vett Lukács József, a Pest megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának helyettes vezetője, Dizseri Sándor gimnáziumi igazgató (Érd), Rózsás László gimnáziumi igazgató (Nagykörös), P ap p János általános iskolai igazgató (Szigetszentmárton), B ar to s Zoltánná tanár (Aszód), Csonka C sab áné tanító (Kakucs), Fehér J á n o s n é tanár (Abony), Mészáros Győző tanár jMonor) és Sztanyik János tanár (Cegléd). Szerkesztőségünket Ökrös László képviselte.

Az első eredmények

O Az idei tanévről joggal mondhatjuk, nehéz esztendő volt. Jelentősége azonban természetesen nem merül ki ezzel. Hogyarf tud- hánk elhelyezni ezt az évet a szocialista iskola kialakulásának, fejlődésének történetében?

LUKACS JÓZSEF: A neve- lés-oktatás folyamatából ne- héz bármit kiragadni, még egy egész tanévet is. Az idei tanévvel azonban ebben az értelemben, könnyebb a dolgunk. Ez az esztendő 1948, az általános iskolák létrehozása, az államosítás, és 1961, az iskolareform meghirdetése után a harmadik nagy dátum a szocialista iskolapolitika fejlődésében. Ami most történt, egyrészt helyrehozta, korrigálta, amit az 1961-es reform még nem láthatott, vagy rosszul látott. A tananyagcsökkentés például már akkor igen határozottan szóba került, de a megvalósítás első lépésére csak most került sor. Mégis az a legfontosabb az idei tanévben, ami túlmutat 1931-en: az új rendtartás, a tanulók értékelésének új formái stb.

— Persze, móst még csak az első lépést tettük meg. De vitathatatlanul közelebb kerültünk céljainkhoz. S az idei tanév jelentőségét ez adja. Az tehát, hogy megteremtette a még hosszú esztendőkön át tartó továbbtanulás alapjait.

9 A tanév munkáját a tavaly szeptemberben bevezetett 16 új dokumentum megismerése és megvalósítása határozta meg. Most, a tanév végén, mit mondhatunk, meddig jutottunk? Milyen eredményekkel járt az új intézkedések végrehajtása?

RÓZSÁS LÁSZLÓ: Az iskolai munka természetéből következően egy esztendő kevés ahhoz, hogy az új intézkedések végső hatásait értékelhessük. Néhány dologban azonban már eredményekről beszélhetünk. Ilyen például a tanulók túlterhelésének csökkentése. Ez- égető feladat volt. A szakközépiskolásoknak például régebben heti 36—38 órá •

juk volt, s ha számításba vesz- szük, hogy a hét egy napján gyakorlati foglalkozáson vettek részt, vagyis, hogy az egyébként is nagyon magas óraszám a hét öt napjára jutott, igazán nem kell magyarázni, hogy itt változtatni kellett. Hiszen ezekre az órákra fel is kellett készülni, s ez legalább még 20 óra otthoni tanulást, azaz minimálisan 50 óra elfoglaltságot jelentett. •

— A tananyagcsökkentés tehát nagyon is indaleolt volt. Egészében és általában véve sikerült is. Nem minden tantárgyban egyformán ugyan, mert például a történelemben, mely annyi kudarcot okozott a tanulóknak, a változás minimális. Ezt a továbbiakban korrigálni, javítani kell.

— S hogy mi a helyzet most? Az új intézkedések következtében a tanulók két nagy csoportra polarizálódtak. Az egyik csoportba a továbbtanulásra készülőket sorolhatjuk. Ezeknek a gyerekeknek áz élfoglaltsága most se kisebb, mint korábban. De már nem azonos intenzitással tanulnak minden tantárgyat. Felszabadult idejüket a továbbtanulás szempontjából fontos tárgyak tanulmányozásával töltik. A gyerekek más csoportjában viszont, sajnos, nem a tudásvágy az elsődleges. Náluk ezért rendszerint gyengébb is a munkamorál. A bukások száma ugyanezzel nem lesz több. A tudásszint azonban feltétlenül alacsonyabb.

PAPP JÁNOS: A tananyag- csökkentés következtében az idén az órákról már eltűnt a hajsza, lazábbak, levegősebbek az órák, több idő jut a munkáltatásra, a gyakorlásra. De a tanulóik délutáni elfoglaltságán is észrevehető az új intézkedések hatása. A kevesebb házifeladat következtében például többen a rendelkezésükre álló két óránál hamarább felkészültek másnapra. Sokat számít az is, hogy az idén a tanulók a szombat-vasárnapot már pihenéssel tölthettek. Ennek eredményeképp hétfőn frissebben, nagyobb tanulási kedvvel jöttek iskolába.

Az oktatás korszerűsítése

• Egészen másként alakult viszont a pedagógusok munkája. A rájuk nehezedő terhek nem csökkentek, hanem növekedtek.

MÉSZÁROS GYŐZŐ: Sok más

fontos tényezőn kívül kiemelném az órákra való felkészülést, amely ebben a tanévben szokatlan feladatokat jelentett. Teljesen új volt például az úgynevezett törzsanyag és a kiegészítő anyag szigorú megkülönböztetése. S ez bizony a felkészülésben is okozott gondokat.

FEHÉR JANOSNÉ: Nekem vesszőparipám az óra intenzitása. Ennek megfelelően arra törekszem, hogy a gyerekek az órán tanulják meg az anyagot, szinte úgy, hogy otthon már semmit, vagy csak nagyon keveset kelljen vele foglalkozniuk. De ezt csak úgy lehet elérni, ha a pedagógus legalább háromszor annyi időt tölt az órákra való felkészüléssel, mint azelőtt. Megtalálni, kialakítani a legjobb módszereket, ez bizony sok előkészületet igényel.

LUKACS JÓZSEF: A pedagógusok túlterhelése az idei tanév előtt is valóságos probléma volt, főképpen a sok túlér? és a nem jelentéktelen társadalmi kötelezettségek miatt. Ehhez járult az idén a 16 új dokumentum végrehajtásának feladata. Bonyolította a dolgot, hogy a tennivalók a pedagógusok között nem egyenletesen oszlottak szét. Az idei tanév megnövekedett feladataiban azonban észre kell vennünk azt is, ami a pedagógiai munka korszerűsítésével együttjáró természetes és szükségszerű követelmény. Ferenc József idejében, ha egv kezdő pedagógus munkába állásának első esztendejében megírta vázlatait, élete végéig nyugodtan használhatta őket. Tudomásul kell venni, hogy ez az állapot elmúlt. A felfrissülés, az időnkénti megújulás, a folyamatos revízió és korrekció a ma pedagógiájához szervesen hozzátartozik. Erre kell most berendezkednünk, másképpen nem tudunk lépést tartani a társadalom igényeivel. Más dolog természetesen, hogy ezi a folyamatot az illetékeseknek feltétlenül támogatniuk kell. Napjainkban elsősorban a rrAmkálttató órákhoz szükséges technikai eszközök biztosításával, sőt, egészen a tanári asztalig való szállításával.

0 Az elmondottak az új módszerek jelentőségét hangoztatták. Hogyan állunk ezzel most a Pest megyei iskolákban?

SZTANYIK JANOS: Tapasztalataim szerint Fest megyében az illetékesek nagyon komolyan veszik az új módszerek, a modern technikai eszközök bevezetését. Elég, ha ebben a

Lukács József

dologban a péceli központra hivatkozom. A modern technika természetesen pénzbe kerül. Nemcsak a gépek, hanem a javításuk is. Ez most nagy gond. Épp ezért szükség lenne arra, hogy a szentendrei és a monori gimnázium példájára másutt is dolgozzanak technikusok az iskolákban. Legalább minden városban vagy körzetben legyen egy ilyen alkalmazott, hiszen sok helyen az eszközök már nagyon elhasználódtak és szinte állandóan javítani kell őket.

A tanulói teljesítmény értékelése

0 A közvéleményben valósággal vihart kavart a tanulók értékelésének új rendszere. Sokan azt mondják, amíg a társadalom a legjobbakat anyagi és erkölcsi elismeréssel mind nagyobb teljesítményekre ösztönzi, az iskola ezzel szemben az új értékeléssel, az átlag, az osztályzat eltörlésével nem készteti • tanulóit színvonalasabb munkára. Igaz ez az észrevétel?

MÉSZÁROS GYŐZŐ: Ilyen gondunk, szerencsére, nincs. Az Iskola feltétlenül elismeri a jó teljesítményeket és világos különbségeket tesz a jók, a gyengék és a rosszak között. Ez vitathatatlan. De nemcsak ez, hanem az is, hogy az iskola a legjobbakat ténylegesen segíti abban, hogy kiemelkedjenek az átlagból Gondoljunk például a szaktárgyi versenyekre, melyeknek győzteseit országos elismerés kíséri.

SZTANYIK JANOS: Az iskola mindéképpen jobb teljesítményre ösztönzi tanulóit. Az viszont már baj, hogy nagyon sok munkahelyet nem érdekel, elvégezte-e a gyerek a nyolc osztályt vagy sem. Minden ilyen megkötöttség nélkül alkalmazzák a jelentkezőket. Erre aztán sok 14 éves, főként a túlkoros VI. osztályosok azt mondják, minek tanuljak még két évig? Ha most munkába állok, esti iskolán 3 hónap alatt meg- szsrzem a bizonyítványt. S ez nem is nehéz, mert mostanában már az üzemekben is szerveznek általános iskolákat. A kimaradtak egy része azonban természetesen soha nem fejezi be tanulmányait. Tudomásunk szerint ezeknek a gyerekeknek a száma Pest megyében nagy.

LUKACS JÓZSEF: A szülők kérésére 1000—2000 gyereket mentettek fel így az iskolavégzés alól az igazgatók, családi okok és egyéb körülmények alapján. Ez valóban nagyon magas szám.

SZTANYIK JANOS: Ha az

üzemek nem vennének fel gyerekeket semmilyen munkára addig, amíg az általános iskolát el nem végezték, ez a probléma megoldódna. Bármennyire nagy gond is a munkaerőhiány, ezt a dolgot érdemes és szükséges lenne alaposan megfostolni.

BARTOS ZOLTÄNNE: Az iskoláról valóban elmondható, hogy értékeli és elismeri a magas színvonalú tanulói teljesítményeket. Annál feltűnőbb viszont, hogy az érettségi minősítésében a megfelelt nem jelent igazi húzóerőt. Ebbe a kategóriába kerülnek ugyanis azok, akik szorgalmasan tanulnak, és azok is, akik gyengébbek.

RÓZSÁS LÁSZLÓ: Mindez igaz. De figyelembe kell venni, hogy az érettségi szerepe ebben a tanévben megváltozott. Az érettségi szükséges az egyetemi felvételhez, anélkül senki sem léphet be a kapukon. De ha egyszer már oda jutott, akkor a tényleges tudás számít. Ehhez pedig tanulni kell, s ha magának az érettségi minősítésnek nincs is tényleges húzóereje, annál többet jelent ebből a szempontból az egyetemi felvétel.

SZTANYIK JÁNOS: A tanulás dolga nem azon fordul meg, kap-e osztályzatot a

Dizseri Sándor

gyerek. Saját tapasztalataim alapján mondhatom/ azokon az órákon, ahol sikerült a munkáltatást megvalósítani, tehát amikor a gyerekek maguk is aktívan dolgoztak, nem volt semmi baj a húzóerővel, a tanulással. A gyerekek jó kedvvel vettek részt az órán, s meg is lett a eredmény.

CSONKA CSABANÉ: Mint

alsótagozatos nevelő, az osztályozás elmaradását elsősorban a szülők szempontjából érzem gondnak. Az elsős gyereknek nem hiányzik a jegy, hiszen még sohasem kapott, voltaképpen azt Sím tudja, mi az. A szülőnek viszont hiányzik. Nem a jegy, persze, hanem a tájékoztatás a gyermek eredményeiről. Ezért például én az idén havonta találkoztam szülőkkel, ismertettem gyerekük előmenetelét, s azt tapasztaltam, így ők sem érezték a jegy, az osztályzat hiányát.

Rúzsás László

Csonka Csabáné

>&. ■ - m

j < V |8b 1

ÉP

_ j

íi'fc?-'

sssáp.v

Sztanyik János Koppány György felvételei

6 Az idei tanévben sokat beszéltünk arról, hogy gondolkodásra kell a diákokat megtanítani. A közvélemény egy része bizonyos aggodalommal fogadta ezt a törekvést. Ügy erezte, az adatok tanítását ezzel szembeállítjuk a gondolkodással. Tudás nélkül ugyanis nincs min gondolkodni. A tanulók között tapasztalható volt-e ezzel kapcsolatban valamiféle zavar?

Á befejeződő tanév mindezeken felül természetesen sok egyéb változással is járt, amint az a szerkesztőségi beszélgetésben elhangzott. De a tanácskozás itt közölt részletei is érzékeltetik, hogy az iskolákban valóban lényeges javulás kezdődött, hogy már az első eredmények is megszülettek. Az iskolák jövője elé bizakodással tekinthetünk: a következő esztendőkben egyre inkább megvalósul az MSZMP KB oktatáspolitikai határozata.

— Az iskola új szituációja természetesen a tanárok felelősségét is növelte. Üj folyamat kezdődött: munkánk a nevelés irányába közeledik. Olyan diákokat kell nevelnünk, akik például képesek felelősen, felnőtt módra dönteni. Ennek érdekében értékeljük a diákok munkáját; tanulóinknak meg kell szokniuk, hogy bizonyos teljesítményhez bizonyos elismerés járul. De ha az iskolában egyre nagyobb jelentőségűvé válik a nevelés, nemcsak a tantárgyak tanulását kell minősítenünk, hanem a magatartást és a szorgalmat is. Ez nálunk még kezdetleges. Pedig ebben azért is rendet kell teremtenünk, mert a társadalom és az iskola értékelésének az emberek megítélésében világosnak és azonosnak kell lennie. Az idei tanév hozzásegített bennünket ahhoz, hogy ez az azonosság létrejöhessen, ha mással nem, legalább a probléma középpontba állításával.

• Mindeddig tudajdonltéppen csak részletekről esett szó. Hogyan tudnánk közelebb jutni az idei tanév törekvéseinek lényegéhez?

DIZSERI SÁNDOR: Mindannak, ami az idei tanévben történt, egyik legfontosabb követelménye, hogy nagymértékben növelte a tanulók felelősségét. Például időben el kell dönteniük, mit akarnak a világban, hova akarnak kerülni a társadalomban. A felületes döntés, a késői változtatás jóvátehetetlen helyzethez vezethet. A tanulót, aki az utolsó pillanatban gondolja meg maját, és kellő felkészülés nélkül akar „beugrani” valamelyik egyetemre, majdnem biztosan íudarc éri. De — kisebb dolgokkal folytatva — a tanuló Eelelős szabad idejének értelmes felhasználásáért. Az idei tanév változásai tehát felnőttebb magatartásra késztetik, ösztönzik a tanulókat.

SZTANYIK JANOS: Semmiféle zavart nem okozott ez. Azt, hogy a tanulókat gondolkodásra késztessük, lényeglátásra szoktassuk, egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk. S nem ok nélkül. Tapasztalataim szerint a gyerekek számár^ az a legérdekesebb, amikor az óra elején felvázolt problémát ők rhaguk oldják meg, méghozzá saját munkájuk, tevékenységük segítségével. A tanár és a gyerek számára egyaránt öröm, ha így jutnak el a végeredményhez. S az így szerzett tudás tartós is marad.

MÉSZÁROS GYŐZŐ: Elsősorban arra törekszem, hogy a tanulókat gondolkodni tanítsam meg. Arra tehát, hogy maguk

jöjjenek rá dolgokra. Nem szeretem, ha a gyerekek magolják a képleteket. Mértani testek méreteinek kiszámításához például felesleges képleteket magolni. Ha a tanuló tudja, milyen lapokból áll a test, könnyedén rájön, hogyan kell kiszámítani méreteit. Ez az elv természetesen nemcsak erre a példára vonatkozik. Az a jó, ha a tanuló logikai úton jut el a megoldásig.

BARTOS ZOLTÁNNÉ: A matematikaoktatás fő irányvonala a gondolkodásra való nevelés.' Ez feltétlenül jó dolog. Nehézséget legfeljebb az okozhat, hogy az eredmények nem mutatkoznak olyan könnyen; mint régen. Ugyanannyi idő alatt nehezebben érünk el a végeredményhez, mint régen. De az eredmény egyrészt tar- tósabb, másrészt valóban a gondolkodást fejleszti.

DIZSERI SÁNDOR: Mindez csakugyan így van, de azért a tanulók arra is képesek, hogy az agyukban adatokat tároljanak. A kétféle törekvést, a gondolkodásra tanítást és az adatok tanítását nem szabad szembeállítani. A szükségtelen adatok bemagoltatásával fölösleges csak a tanulókat terhelni.

Mire tanítsunk?

Nevelés és felelősség