Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

Mä.<.IHM 1974. JÚNIUS 9., VASÁRNAP Hét hóirppa! egy üzemi balesel ulán Ma már biztonságos Június 5-én múlt hét hónap­ja, hogy a Ganz Műszer Mű­vek Gödöllői Árammérőgyá­ra próbatermében az éjjeli műszakban, pontosan két óra után negyven perccel halálos kimenetelű baleset történt. Emlékeztetőül idézek a balese­ti jegyzőkönyvből: „R. l.-né a hiteles fogyasztásmérőt (a Landis-t) akarta átkötni. A művelet megkezdése előtt el­mulasztotta a berendezést fe- szültségteleníteni. A hitele­sítő fogyasztásmérő feszült­ségvezetékeit kikötötte, egyik vezetéket bal kezébe, a töb­bit jobb kezébe fogta, így két fázis közti feszültséggel a szívén keresztül zárta az áram­kört." Alig két héttel később egy másik beszabályozónő — igaz, más okból — majdnem hasonlóan járt. „Lámpazás” közben erős áramütést kapott, jóllehet, az előírásnak meg­felelően bal kezén kesztyűt viselt. A magyarázat: test­zárlatos volt a már koráb­ban javított mérő fémváza. o S bár a városi-járása rend­őrkapitányság bűnügyi osztá­lyának szakértője a nyomozás végén megállapította, hogy „a balesetért egyedül az elhalt okolható, mivel elmulasztotta az általa végzett munkára vonatkozó szabályok betartá­sát”, nyilvánvaló volt, hogy a próbateremben fokoz­ni kell az ott dolgozók biz­tonságát. Ez volt a véleménye az SZMT munkavédelmi fel­ügyelőjének is, aki nyolc pont­ban összegezte a biztonság megerősítése érdekében el- 'végzendő teendőket. Hangsú­lyozta, hogy „a védelemnek olyannak kell lennie, hogy a dolgozó akkor se legyen kité­ve áramütés veszélyének, ha elmulaszt valamilyen kapcso­lást, feszültségmentesítést, vagy tévesen kapcsolt”. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa ' munkavédelmi fel­ügyelőiének ez az -egyértelmű s ugranákkor a felelősséget megkérdőjelező állásfoglalása, s az a lassan elharapódzó gya­korlat, hogy az üzemi halálos kimenetelű balesetekért eset­ről esetre csakis és kizáróla­gosan az áldozat hibáztatha­tó. késztetett arra jó egy hónappal a tragédia bekövet­kezte után. hogy egy becsü­letes munkásasszony emlé­ke előtt tisztelegve riportot írjak — nem titkolva el azon feltételezésemet, hogy halála elkerülhető lett volna. Ismétlem: hét hónap telt el azóta. Mostani komissióm célja a változás regisztrálása. Annak tudósítása, hogy egy több tízezerszer rutinosan végzett mozdulat egyszeri el- hi/bázása ne követelhessen újabb emberáldozatot. Még akkor is, ha újrafelbukka- násom, ha úgy tetszik, „ma­kacsságom” ' nem is tetszik mindenkinek az árammérő- gyárban, mondván, hogy „mi­nek felbolygatni megint ezt a rossz emlékű tragédiát". © Árvái Károly munkavédel­mi felelős novemberben ezt mondta: „Most. hogy történt ez a baleset, döbbentünk rá; kell valamit csinálni.. Ugyanakkor azt sem hallgat­ta el, hogy a konstruktőrök egyikének javasolnia kellett volna már korábban az úgy­nevezett E—21 típusú életvé­delmi relé felszerelését. — Az SZMT-utasítást kö­vetően készült egy igazgatói intézkedési terv. Nyugodtan kijelenthetem, hogy az abban megfogalmazott előírásokat maradéktalanul végrehajtot­tuk, erről maga a munkavé­delmi felügyelő is elismerés­sel nyilatkozott. Januárban ve­zérigazgatói szemle volt a pró­bateremben, amelyen a nagy- vállalati munkavédelmi fele­lős és a vszb képviselője is megjelent. A próbaterem csaknem más­fél száz dolgozója az újonnan felszerelt védőberendezések használatáról, védelmi jelle­géről biztonságtechnikai vizs­gát tett a közelmúltban. Hár­man pótvizsgáznak rövidesen, aki -ezúttal sem felel meg, az más munkahelyre kerül. A vizsgabizottság ezúttal telje­sen érthetően tartózkodott a legcsekélyebb engedékenység­től is. — Műszak kezdete előtt min­den beszabályozó, táblakeze­lő. művezető, sőt. masa a fő­művezető is köteles ellenőrizni a reléket és a védőgombokat, hogy rendeltetésüknek meg­felelően működnek-e. — Megismétlődhet-e az ok­tóber 5-i tragédia? — Az a hiba. amit H. l.-né elkövetett, teljesen kiküszöbö­lődött. Abban a pillanatban, ugyanis, amikor a Landis- hoz kapcsolódó kényszerkap­csoló adapter fedelét újbóli átkötés céljából bárki feleme­li, a berendezés automatiku­san áramtalanná válik. © — Ezek szerint a beszabá­lyozás 100 százalékosan biz­tonságos munka ma már? — Úgy mondanám, hogy 99 százalékban biztonságos. Bi­zonyos műveleteket^ ugyanis csak. áram alatt leltet végezni. Ilyenkor bizony előfordul, hogy egyik-másik dolgozót „megcsipkedi” az áram, ha kézzel nyúl bele a mérőbe, vagy szigeteletlen szerszámot használ. Hangsúlyozom azon­ban, hogy ez a csipkedés is csak szabálytalan munkavég­zés esetén következhet be. A maradék 1 százalék ki­küszöbölése jelentős összegű műszaki fejlesztést igényel. A balesetet követően itt járt az Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyelet egyik mérnöke és ígéretet tett arra, hogy a na­pirenden tartott fejlesztés szel­lemi vonatkozásában a Vál­lalat segítségére lesznek. — Csak érdekességként em­lítem meg, hogy az .intézke­dési terv végrehajtása után értesítettük azokat a belföldi partnereinket, akik próbapa­dot vásároltak tőlünk. Rész­letesen leírtuk nekik a ha­lálos balesettel kapcsolatban tett intézkedéseinket, bizto­sítva vevőinket arról, hogy a védőberendezéseket megte­kinthetik, s természetesen min­den segítséget megadunk ne­kik a biztonságosabb mun­ka érdekében. A tizennégy érdekeltből ezideig még mind­össze csak egy jelentkezett. O ' Eddig a történet egy negy­venhét éves, a szakmában ti­zenhét évet becsülettel eltöl­tött munkásasszony tragikus haláláról, s azt követően egy, a hasonló .esetek okát kikü­szöbölő eredményes erőfeszí­tésről, amely mindössze fél­millió forintjába került a vál­lalatnak. — Vitathatatlan tény — így a munkavédelmi felelős —, hogy a jelenlegi védőberen­dezéssel meg lehetett volna előzni R. l.-né halálát. Dehát ki gondolt volna erre? Gondolni kellett volna rá. Kertész Péter Befejeződött a pdrioktatasi év Gyarapodó munkásműveltség Most, hogy véget ért az ok­tatási év, elérkezett a szám­vetés ideje: mit csináltunk jól, mit kevésbé a pártokta- tt,soan; mondhatjuk-e igazán, hegy a kommunisták és pár- tonkívüliek újabb, széles tö­megeit sikerült megismertet- rünk korunk leghaladóbb vi­lágnézetével. a marxista—le­ninista estékkel? Ezekre a kérdésekre kere­sett választ a minap előbb a Pest megyei párt-végrehaj- tőbizottság, majd a járási, vá­rosi Dártbizottságok ideoló­giai titkárainak, propaganda- és művelődési osztályvezetői­nek, vezető propagandistái­nak tanácskozása. Ösztönzés a végrehajtásra A pártoktatás, a tömegpro­paganda — általában az esz­mei-politikai munka- — tar­talmát a X. pártkongresszus határozatainak végrehajtásá­ra való ösztönzés-támogatás képezte. Magához a propa­gandamunkához értékes út­mutatást adtak a Központi'Bi- zottság, a megyei pártbizott­ság és a megyei párt-végre­hajtóbizottság határozatai. E határozatoknak a pártokta­tásban történt ismertetése feldolgozása egyrészt bizto­sította azok egységes értel­mezését. másrészt következe­tes végrehajtásukra ösztön­zött. A pronagandamnnka — éppen azáltal, hogy a helyi gazdasági, politikai és ideoló­giai feladatok a korábbinál szorosabban és sokoldalúbban kapcsolódtak hozzá — min­den szinten a politikai munka szerves részévé vált, szélese­dett szocialista tudatformáló hatása, jobban segíti az esz- mei-no’itikai és cselekvési egysége^' Eloszlatni a téves nézeteket Érdemes figyelmet szentel­ni a hallgatóságot leginkább érdeklő kérdéseknek, akár azért, mert sikerült eloszlat­ni a hozzájuk tapadt, külön­böző téves nézeteket és félre­értéseket, akár azért, mert e kérdések tisztázása nélkül le- hetelen előbbre lépni a szo­cialista tudatformálásban. Szinte minden mást meg­előzve, változatlanul az ér­deklődés középpontjában áll­jak a gazdaságpolitikai kér­dések. Ilyenek: az üzem- és munkaszervezés- feladatai, a hatékonyság és a termelé­kenység növelése, a szocialista é*- a tőkésországok kapcsola­tai, nyereség, árak és bérek E témakör vitája, s az a he­lyes gyakorlat, hogy a tan­árságot mindenütt kiegészí­tették a helví gazdasági fel- cdatokkal és problémákkal, odr vezetett, horv a hallgatók ismeretei jelentősen gyara­podtak mind a népgazdaság mind pedig saját üzemük vállalatuk helyzetéről, fejlett­ségéről és céljairól. Segítettek e viták tisztázni néhány fél­reértést is; napvilágra került például, hogy helyenként az életszínvonal-politikát ár- és bérkérdésre szűkítették le, fi­gyelmen kívül hagyva annak szoros összefüggését a terme­léssel. Az érdeklődés Is indokolta, meg a szocialista tudatformá­lás sürgető igénye is, hogy a most lezárult oktatási évben valamennyi szinten kiemelten és rendszeresen foglalkoztak a társadalompolitika 4 alapvető kérdéseivel. Mindenekelőtt a munkásosztály helyzetével és vezető szerepével, pártunk szövetségi politikájával, a szo­cialista demokrácia fejlesztésé­vel. Az elvi viták, és a mun­kásosztály helyzetének javítá­sára. a munkásműveltség gya­rapításának megkönnyítésére tett intézkedések együttesen azt eredményeznék, hogy a hallgatókban reálisabb szemlé­let alakult ki a munkásosztály vezető szerepének megítélésé­ben. A szerzésvágyná! is veszélyesebb A tömegpropagandában és a káderképzésben az utóbbi években végbement minőségi változások, valamint a politi­kai alapműveltség terjedésé­nek hatására erősödött az ér- ra különböző ideoló­giai kérdések iránt. Magában Áz üzletben a vevő az első Nem volt teljesen világos, tíz évvel ezelőtt a fiatal Hor­gos Istvánná és a 15 másik el­adó előtt sem, hogy milyen is tulajdonképpen egy szocialista brigád. Ismerték az alapelvet: szocialista módon dolgozni, ta­nulni, élni — és az nagyon tetszett. — Idáig sem voltunk ellenségek, egymás mellett áll­tunk a pultnál. Legfeljebb ezentúl — ha lesz rá időnk — együtt megyünk a moziba, ha­tározták el. Ahogy azonban múlt az idő és több lett az áru meg a ve­vő, érezték, hogy itt másra, minőségi változásra van szük­ség. Ekkor kezdtek tudatosan támaszkodni a brigádmunka nyújtotta lehetőségekre. A szükségszerűség volt a mag, amelyből tíz év alatt egy bronz-, egy ezüst-, két arany­érem és végül az idén a vál­lalat kiváló brigádja cím ki- teljesedett. „Mindenki eljött" A Cegléd és környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat 22-es boltja Szabadság brigádjának naplójába április 26-án az alábbi sorokat írta be Horgos Istvánné, a város legnagyobb élelmiszerüzleté­nek ma már boltvezető-helyet­tese, de továbbra is brigádve­zetője: „Boltunkban tegnap este ün­nepi gyűlést tartottunk, amely­re meghívtuk a vállalat veze­tőit, és váltótársainkat, az ugyancsak kiváló brigád címet elnyert Béke szocialista brigád tagjait. Az erkölcsi és anyagi megbecsülésen kívül — brigá­donként 1500—1500 forint ju­talmat kaptunk. Különösen annak örültünk, hogy mi is el­nyertük ezt a címet, amelynek tudomásunk szerint kevesen birtokosai az egész szakmá­ban. A zuhogó eső ellenére mindenki eljött, és az esti órákban itt emlékeztünk az indulásra, a nehéz időszakra”. Most ugyancsak ott, a pultok mellett, az árut válogató ve­vők között beszélgettünk a 13 brigádtag közül az ottlevőkkel arról: mit is jelent szocialista brigádban dolgozni. Életkoruk 16 és 57 év között van. Személyes sikernek Revuczky Gyuláné pénztáros egyike a legrégibb dolgozók­nak és ezt mondja: — Igaz, hogy fontos a pénz és mi itt a propagandamunkában is közvetlenebbé vált a gazdaság, a politika és az ideológia kö­zötti kapcsolat, tudatosabbá a gazdasági és össztársadalmi fejlődésünk közötti összefüg­gés. Ennek ellenére még min­dig kísért például a kispolgá- riság félreértelmezése: sokan az anyagiasság, a munka nél­kül szerzett jövedelem problé­májára korlátozzák. A párt propagandistáira várt — s még vár is egy ideig — a feladat, hogy megmagyarázzák: a kis- polgáriságnak nemcsak gazda­sági, hanem politikai megnyil­vánulásai is vannak. Mégpe­dig: az apolitikusság, a köz­életi passzivitás, a nagy társa­dalmi kérdések, a közösségi gondok iránti cinizmus és kö­zöny, az önzés, az egyéni ér­dek elsőbbsége a társadalmi érdekkel szemben. S ezek — adott esetben — még a szer­zésvágynál is veszélyesebbek! Végül kiemelkedő helyet kaptak 'propagandamunkánk­ban a párt vezető szerepével összefüggő kérdések: a párt­élet lenini normáinak követ­kezetes betartása, az eszmei és cselekvési egység erősítése, a határozatok következetes vég­rehajtása. a kommunisták sze­mélyes példamutatása, a szo­cialista erkölcsi normáktól idegen jelenségekkel szembe­ni határozottabb fellépés igé­nye. A pártoktatás részvevői általában úgy summázták, hogy az alkotó viták, a párt- határozatok fegyelmezett vég­rehajtása. s a sokoldalú ellen­őrzés, a kommunista felelős­ségtudat és kezdeményezőkész­ség — elősegítik, erősítik a párt vezető szerepét. Ny. É. Ha sokan várakoznak, néha Horgosné is beáll segíteni Dani Mátyásnénak a csemegepult mögé. Szakos János felvétele szépen keresünk, de ez nem minden. A pénztáros megkap­ja a havi háromezret, az el­adók a két és felet vagy még többet. Az alapbért és hozzá a jutalékkulcsot úgy állapítot­ták meg, hogy ha elérünk egy bizonyos szintet, afölött már mindegy mekkora összeget forgalmazunk egyenként, a százalék nem emelkedik. Még­is törjük magunkat, mert a vállalatnak nem közömbös, elmegy-e a vevő. Nem lehet mindent forintban mérni. A vállalati eredményeket szemé­lyes sikernek tekintjük. Hallgassuk meg most, mit mond Tóth Gyuláné, aki a bü­féből jött át egy percre. — Az én részlegem vissza­húzza az átlagos tervteljesítést. A tej, a kifli, a kakaó filléres áru. Ketten szolgálunk ki, kö­zösen teljesítünk havonta 20 ezer forint forgalmat. Ideát, a nagyboltban százezer forint el­adónként az átlag. A büfé mégis kell, mert tömegek jár­nak hozzánk az olcsó regge­liért és tízóraiért. Egy ekkora boltnak már szociális feladatai is vannak. — A szocialista brigádtagság hűséget is jelent — közölte a csemegés pultnál Dani Ma­ty ásné. — Naponta legalább másfél mázsa felvágottat adok el Tarjányi Lászlónéval együtt 4—500 embernek, piaci napo­kon még többnek. Estére be­dagad a csuklóm a szeletelés­től. Az emberek egyre igénye­sebbek és nekünk ezért nem szabad mérgelődnünk, hiszen jómagunk is igényesebbé vá­lunk. Magam sem dolgoznék már úgy, mint 15 évvel ezelőtt, amikor a szakmába kerültem, és egy vidéki boltban voltam. Állandó pultos vagyok, a bri­gádtársam az árubehordó, ő tölti feL a polcokat és ha kell, kiszolgál. Szóval, akadt volna más, kényelmes ülőmunka, ugvanennyi pénzért. Töpreng­tem, aztán mégis maradtam. Ennek a boltnak a neve már­ka. Nincs pihenő Veres Mihály boltvezető még a Hangyában dolgozott. Akkor az üzlet a fele volt a mostaninak. Ha minden tervü­ket megvalósítják, a közeljö­vőben. újabb átalakítások után tovább növelik az alapterüle­tet. — A hálózatban a kollégák k’csit irigykednek is ránk. Mondogatják, hogy ekkora üz­letben könnyebb, mint az egy-két személyes kisboltban. Ez igaz, de a kérdés mégsem ilyen egyszerű. Jó, hogy ne­künk nem kell befűteni, jóval többen vagyunk, akik a ve­vőkkel foglalkozunk, de az is tény. hogy itt a redőny fel­húzásától a lehúzásáig nincs pihenő. Két váltásban dol­gozunk. A négy pénztáros na­ponta legkevesebb 80 ezer fo­rintot blokkol. Számításunk szerint az átlagtétel 60—70 forint. Ebből jön össze ez az összeg. Egyik is, másik is mond valamit, s lassan kialakul a kép: nem kön.nyen váltak iga­zán szocialista brigáddá. Horgasnénak valóban nem volt könnyű, hogy fiatal lété­re megállja a helyét. Többen ellenezték is a felsőbb veze­tésben, hogy ő legyen a bri­gádvezető. — El kellett érnünk, hogy mindenki megértse, az üzlet­ben a vevő az első, akár tíz deka parizert vesz, akár du­gig rakott a kosara. Segíteni kell a vásárlásban akkor is, ha áz üzlet önkiszolgáló. Ne rakodjon az eladó, ha zavarja a vevőt a válogatásban, ne a pult mögött tízóraizzanak, sőt, a kávét is a kijelölt büfészo­bában igyák meg, amíg va­laki helyettesíti őket. A mi brigádunk nem tárgyal ma­gánügyeket a vásárló feje fe­lett. Egymás munkáját is fi­gyeljük. Megtörtént, hogy egyikünk nem olyan hangon szólt vissza az ingerült vá­sárlónak, ahogy kellett volna. Érdekes módon a többiek, akik tanúk voltak a jelenetnek, spontán elítélték, váltáskor az öltözőben. Az az öltöző egyébként a klubszoba, ott születnek az öt­letek. Ott döntötték el, mit vegyenek Szegedi Jánosáé­nak és Dancsó Lászlónk­nak szüléskor, és mit kapjon nászajándékul Harikovszki Katalin. Oda jár be hozzájuk beszélgetni a nemrégiben nyugdíjba ment Patakiné, aki­hez mindenkor közösen szí­vesen mennek látogatóba. A brigád érvei Fekete Lajos, a vállalat igazgatója, örömmel beszél mindkét brigádjáról, most a Szabadság szocialista brigád­ról — Horgosné, a kis Eta, ta­nítványom volt. Ha nem tu­dott jelesre felelni, inkább hallgatott, de kiváló akart len­ni mindenben. Jó munka­partner, céltudatosan osztja be.a maga és a brigádja mun­káját. Mindenre jut ideje. Tízéves a kisfia, ő most vizs­gázik a marxista egyetem má­sodik évfolyamán. Azt hi­szem, rajtam kívül azért be­csülik az idősebb brigádtagok maradéktalanul, mert mara­déktalanul egyenes. Nagy vi­tánk volt például, hogyan le­gyen a csökkentett munka­idő. Igazán nem volt könnyű a megoldás, nekem más volt az elképzelésem. Eta és a bri­gád azonban észokokkal tud­ták alátámasztani, miért jobb az általuk kért megoldás. Nem volt mást mit tenni, el­fogadtam. így felváltva, két­hetenként szabad szombathoz jutnak. És ami még érdemessé tette őket a vállalati kiváló brigád cím elnyerésére: nem­csak szocialista módon dolgozik rra már ez a 13 ember, a másik váltásban pedig a Béke brigád, hanem mindinkább úgy is él. — A brigádtagok több­sége középkorú családanya, egyéni tanulásra már nem küldhetjük őket. De közösen művelődnek, havonta politi­kai-gazdasági előadásokat hall­gatnak. ami mindenkor vitát is eredményez. Végül pedig igaz lett a közös mozi. a ki­rándulások és a színházláto­gatás. Nem muszájból, mint ahogy induláskor valaki meg­állapította, hanem belső ösz­tönzésből. Körülbelül ennyiből áll, mi­től lesz szocialista egy jól dolgozó brigád... Komáromi Magda

Next

/
Thumbnails
Contents