Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

kMriav A Nagy István csoport tárlata Négy járás művészei Gyomron Munkás-paraszt fiatalok gimnáziumba készülnek A segítés új formája Pest megyében A gyömrői Tö VÁL-székház nagytermében szombaton dél­után nyílt meg ünnepélye­sen a Pest megyei Nagy István képzőművészeti csoport tár­lata, amelyen négy járás — a monori, a dabasi, a nagyítá­sai, a rádkeved — területéről 19 művész közel félszáz alko­tását mutatják be. Az ünne­pélyes megnyitón megjelent dr. Csicsay Iván, a megyei ta­nács elnökhelyettese is, vala­mint részt vettek az érintett járások tanácsi hivatalának vezetőd. Garamvölgyi Istvánnak, a gyömrői nagyközségi tanács elnökének bevezető szavai után dr. Losonci Miklós mű­vészettörténész, lapunk mű­kritikusa mondott megnyitó beszédet, elemzően értékelve a kiállított festményeket, gra­fikáikat, szobrokat. Szavait kö­Az utóbbi időben gyakori beszédtéma: hol tart ma az amatőr színjátszás s a televí­zió korszakában vajon md a feladata? Erről s hasonló más témákról cserélik ki gondola­taikat a megye színjátszó­rendezői Récéién, a megyei továbbképző intézet hagyomá­nyos nyári tanfolyamán. És hasonló problémákról folyik a beszélgetés ugyanitt a bábo­sok és a karvezetők tanfolya­mán is. Több mint f élszázan vesznek részt a vitákon, hallgatnak meg különböző közművelődési és művészeti előadásokat, s közben jut idő arra is, hogy kí-ki a maga mesterségét gya­korolja. Beszédtechnika és színpadelmélet, kórusgyakor­lat és díszletezés, bábukészí­tés és dramatizálás egyaránt szerepel a programokban, amelyeknek részvevőd nem hi­vatásos művészek, hanem gyá­ri munkások és pedagógusok, diákok és hivatalnokok. Mindig újrakezdés Három színjátszó-rendezővel beszélgettünk múltról, jelenről s természetesen a hogyan to- vábbról is. Harmat Józsefné, a csömöri általános iskola tanára rendel­kezik a legrégibb tapasztala­tokkal. Huszonhárom eszten­deje alakította meg az első színjátszó csoportot, Heltai Je­nő Néma leventéjét éppen úgy rendezte, mint Molnár Ferenc Liliomát. Sikerek és kudarcok egyaránt jelzik ennek a több miint két évtizedes munkának az útját. — Az első esztendőkben mindent játszottunk s állan­dóéin telt ház előtt. Abban az időben mi jelentettük a mű­velődési ház anyagi bázisát. Aztán, szinte észrevétlenül, a színjátszó csoportot felváltotta az irodalmi színpad. Aranyér­met nyertünk, aztán megszűnt a csoport. A lányok férjhez mentek, a fiúk katonának vagy éppen elköltöztek a fa­luból. Tavaly újra kellett min­dent kezdeni. Tizennyolcán vagyunk: tizenhat munkás fia­tal és két diáklány. Eddig in­kább csak aktuális, ünnepi műsorokkal léptünk dobogóra, nőnapon, április 4-én, május elsején. Az első, egész estét betöltő önálló program bemu­tatását a felszabadulás har­mincadik évfordulójára ter­vezzük. Emlékét ébren tartva S. Mezei Anna szintén pe­dagógus, de ő a visegrádi ál­talános iskolában. Két eszten­dővel ezelőtt alakította meg első csoportját, most azonban már két csoport is működik az iskolában. — Tavaly a Vásárfia című műsorunkkal arany oklevelet nyertünk a járási bemutatón és részt vehettünk a Cegléden rendezett megyei seregszem­lén. Talán e szép sikernek is köszönhetjük, hogy iskolánk egyre több diákja szereti meg az irodalmat, s kíván részt venni munkánkban. Ezért lett 'a két csoport. Egyet az alsós, egyet a felsős diákokból szer­veztünk. Mind a kettő eljutott már a járási bemutatóig s a vetően Bencsik Mihály, a mo- nori járási hivatal elnöke — a többi járás megbízásából is — nyújtotta át a zsűri elis­merését, pénzjutalmát a leg­kiválóbb alkotóiknak. A szobor- csoportban első díjat kapott Pál Mihály (Gyömrő), másodi­kat Szabó Edit (Gyömrő). A festmények, grafikák csoport­jában első díjas Bányász Béla (Veesés), második Kéri Béla (Öcsa), harmadik díjazottak: Fegyó Béla (Gyál), Nádasdi János (Szigefcszentmiklós) és Kiss Ernő (Alsónémedi). A tár­lat valamennyi kiállítóművé­szének, színvonalas munkás­ságáért Boros András, a da­basi járási hivatal elnöke Nagy István emlékplakettet nyújtott át, amely ezúttal el­ső ízben került átadásra. A gyömrői kollektív tárlat július 15-ig tekinthető meg. nagycsoport Jelentés a völgy­ből című Áprily Lajos műso­rával ismét csak arany okleve­let nyert. Ugyanakkor — s ez legalább olyan siker —, ezek a gyerekek Áprily Lajos költé­szetének legjobb propagátorai. Azt hiszem, hogy kevés isko­lában tudnak annyi szép Áp- rily-verset, mint éppen nálunk. Ezek a gyerekek ugyan már nem ismerték a költőt, aki év­tizedeken át élt a Visegrád melletti völgyben, ahol a leg­több költeménye is született. Ha csak ennyi haszna van irodalmi csoportjainknak, ak­kor már nem dolgoztam hiába. Véletlen ötlet szülötte Lényegében a visegrádiakkal egy időben alakult meg Száz­halombattán is, a Barátság Művelődési Ház és a BKV KISZ-bizottságának Villon Iro­dalmi színpada, amelynek egyik tagja, Mazumer Ferenc vegyésztechnikus szirtién rész­vevője a tanfolyamnak. — Véletlenszerű volt az ala­kulás. Összejöttünk néhányan, irodalomkedvelő fiatalok, hogy beszélgessük irodalmi, film- és színházélményeinkről. Ak­kor még egyikünk sem gon­dolt irodalmi színpadra. Ho­gyan lett belőlünk mégis cso­port? Akkor hirdették meg újra a Ki mit tud?-ot. Vala­melyikünk tréfásam megje­gyezte: mi lenne, ha mi is be­neveznénk? S amin akkor Társadalmunk egészét lát­ni, figyelni és alakítani az élet ’ valóságát; felelősséggel dolgozni a párt politikájának megvalósításáért, . tettekkel hozzájárulni a nép felemelke­déséhez. Ez jellemzi Németh Károlynak, az MSZMP Poli­tikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának közéleti mun­kásságát. Ebben lehetne ösz- szefoglalni a Kossuth Könyv­kiadó gondozásában most megjelent könyvének tartal­mát. A kötet a szerzőnek 1964—1973 között elhangzott főbb beszédeit foglalja össze. A mezőgazdaság fejlődéss Németh Károly sokat fog­lalkozott gazdaságpolitikai, elsősorban mezőgazdasági kér­désekkel, az 1960-as évek ele­jén, amikor ugyancsak a párt Központi Bizottságának titká­ra volt. Sokoldalúan elemez­te a magyar mezőgazdaság fejlődését, a szövetkezeti moz­galom eredményeit. Ezzel kap­csolatos munkáiból különö­sen kiemelkedik 1964-ben az MSZMP Politikai Akadémián elhangzott előadása, amely­ben a Központi Bizottság ne­vében a párt agrárpolitikáját fogalmazta meg, megállapítva, hogy helyesnek bizonyult az MSZMP agrárpolitikája, amely a mezőgazdasági ter­melés belterjes fejlesztésére, a mezőgazdaság szocialista A nyáron Pest megyében újabb, jó kezdeményezéssel erősödik a munkás-paraszt származású fiatalok továbbta­nulásának segítése. Eddig ez a munka főképpen azokra a kü­lön erre a célra szervezett és az egész tanéven át folyama­tosan működő szakkörökre há­rult, amelyeket — néhány év­vel ezelőtt — a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizott­ságának kezdeményezésére in­dítottak el. Azok a VII—VIII. osztályos munkás-paraszt származású fiatalok jártak ezekré a szakkörökre, akik kö­zépiskolába készültek. az elkövetkező 'napokban nem hagyta nyugodni egyikünket sem. Attól kezdve ez a gondo­lat minden találkozásunkkor napirendre került. Valahogy így jött létre az első produk­ciónk, az Ilyenek vagyunk, amellyel a megyei vetélkedőn a második helyet szereztük meg. Indulásnak ez óriási volt számunkra s csak fokozta ön­bizalmunkat, amikor figye­lemmel kísérve a minket meg­előző monoriakat, megtudtuk, hogy nemes ellenfelünk egé­szen a Ki mit tud? döntőjéig jutott el. Esztendővel később már felléptünk a visegrádi színjátszó napokon Uram, nem látta Magyarországot című műsorunkkal, amely nagy si­kert hozott. Közben megerő­södtünk, egymás után kaptuk a különböző fesztiválmeghívá­sokat, s tavaly a kiváló címet is megszereztük. Most önálló estre készülünk, amely két részből áll majd. Az elsőben a színpad tagjai a maguk vá­lasztotta verssel, prózával lép­nek dobogóra, míg a második részben összefüggő irodalmi műsort tervezünk. Ehhez a mostani tanfolyam minden bi­zonnyal sole hasznos tanácsot és tapasztalatot ad majd. S ez a véleménye a többiek­nek is. A tíznapos együtt tanulás, együtt játszás és együttgondolkodás újabb len­dületet adhat valamennyiük további munkájához. P. P. rendszerének teljes kiépítésé­re, a szocialista termelési vi­szonyok további megszilárdí­tására irányultak. Joggal hangsúlyozta: a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésével új fejezet kezdődött falun, gyors ütemben fejlőd­tek a mezőgazdaság termelő­erői, előre haladtunk a mező- gazdaság viszonylagos elmara­dottságának felszámolásában, a termelés korszerű alapjai­nak megteremtésében. „A magyar falu mélyreható vál­tozások korát éli, a szocialis­ta fejlődés útján jár. A me­zőgazdaságban elért eredmé­nyek számottevőek, de na­gyok a feladataink is.” — mondotta, majd a Béke és Szocializmus 1964. szeptembe­ri számában a következőket írta: „A mezőgazdasági ter­melés fejlesztése nemcsak a parasztság, hanem egész né­pünk érdekét szolgálja. Ezért a mezőgazdaság dolgozóinak szorgalmas munkája mellett egész társadalmunk további erőfeszítésére is szükség van, hogy mezőgazdaságunk be­töltse azt a szerepét, amely népünk életszínvonalának eme­lésében, szocialista hazánk politikai és gazdasági erejének növelésében rá hárul.” Az élet igazolta tíz évvel ezelőtt elhangzott szavait. Me­zőgazdaságunk ma jelentős eredményeket tud felmutatni, s ebben benne van, népünk A szakkörökben ahhoz kaptak segítséget, hogy az általános iskolát jobb eredményekkel fejezhes­sék be. (A szakkörök több éven át eredményesen dolgoztak és sok fizikai munkás gyereké­nek biztosították a továbbta­nulást. Tevékenységüket vizs­gálva azonban kiderült, hogy szükség lenne olyan foglalko­zási formákra is, amelyek közvetlenebbül kapcsolódnak a középiskolai tananyaghoz. E jogos igény fölismerése után — a megyei tanács műve­lődési osztályának indít­ványára — a nyáron úgynevezett szaktá­borokat szerveznek a tovább­tanulni akaró végzett nyolca­dikosoknak. Hasonló táborok az ország több megyéjében már eddig is működtek, egye­bek közt például Hajdú-Bi- harban, s mindenütt figyelem­re méltóan jó eredményekkel. Az első Pest megyei nyári szaktábor szervezésében — a kezdeményező művelődésügyi osztályon kívül — részt vesz a Pedagógusok Szakszerveze­tének megyei bizottsága és az úttörő szövetség megyei el­nöksége is. A tábor július 26- tól augusztus 22-ig tart. Ez alatt az alsógödi járási úttörő­táborban, az új tábor színhe­lyén, tíznapos váltásban a magyar és az orosz nyelv, va­lamint a matematika középis­kolai tanulására készítik fel azt a 300 végzett munkás­paraszt származású nyolcadi­kost, akik az iskolák javas­lata alapján meghívást kaptak a táborba. A július végén kezdődő munka színesnek, változa­tosnak ígérkezik. A tanulók a napi négy-öt órai szakmai foglalkozáson kívül változatos úttörőprogramban is részt vesznek. A tanul­mányi anyagot középiskolai tanárok ismertetik.. Az új táborral természe­tesen nem szűnik meg az ed­dig is eredményesen dolgozó szakkörök munkája. egész munkája, mindenek­előtt a munkásság áldozat- vállalása is. Együtt a munkásokkal Hasonló figyelemmel és ér­deklődéssel fordul a munkás- osztály helyzete, a pártélet feladatai és más, társadalmun­kat foglalkoztató kérdések iránt Sokat járt különösen a budapesti üzemekben, kö­zel került a nagyüzemi mun­kássághoz, és a közvetlen kap­csolat hozzájárult, hogy a munkásokat foglalkoztató kér­désekkel jobban megismer­kedjék, és ügyükben felelős helyen szóljon. Nem egyszer hangsúlyozta: nagyobb figye­lemmel kell fordulnunk tár­sadalmunk vezető osztályá­nak, a munkásosztálynak a problémái felé. „Minden vo­natkozásban javítani kell a munkásság, elsősorban a nagy­üzemi munkásság között a tevékenységünket. Többet kell törődnünk anyagi helyzetük­kel, politikai, szakmai fej­lődésükkel, az őket foglal­koztató problémáklcal, job­ban oda kell figyelnünk vé­leményükre — mondotta 1965. októberében a pártélet idő­szerű kérdéseiről tartott elő­adásában, majd hozzátette: — Az a kötelességünk, hogy legyen fülünk, hallásunk, ér­zékenységünk arra, hogy a munkásokat foglalkoztató kér­Színjátszók iskolája hirtelenjében jót derültünk, az Társadalmunk valósága Németh Károly: Tettekkel, felelősséggel 1974. JŰNIUS 30., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ A költő Idei. Régen volt A i költő felel című sorozat első adása, de azt hiszem, nem akadt olyan néző, aki ne is­mert volna rá rögtön erre a tartalmában, formájában egyaránt jellegzetes, karak-' teresen szerkesztett irodalmi műsorra, tehát a folytatásra. Valóban markáns vállalkozás­ról van itt Szó, nagy fontos­ságú és hatásos akcióról, amely a nehéz téma ellenére — a felszabadulás óta eltelt 30 év költészetének össze­foglalása — képes a szó leg­jobb és legnemesebb értel­mében populáris lenni. Olyan értelemben természetesen, hogy magát a vállalkozást hangsúlyossá és emlékezetes­sé teszi. Csütörtök este A nép nevé­ben című második adásban változatlanul — töretlenül élvezhettük a sorozat meg­ismert erényeit. Beleértve természetesen a kitűnő elő­adást is. Legjobb költőink munkáit legjobb színészeink tolmácsolták, olyan akarattal és szenvedéllyel, hogy az első perctől az utolsóig, érezni le­hetett: a mai magyar költé­szet sorsáért, azért, hogy a mai vers és a mai nép talál­kozzék, színészeink is felelő­sek. Ez a felelősség vitte- repítette magasba a műsort, ez tett minden előadást szár­nyaiévá. A csaknem egyórás műsorban 12 színész tolmá­csolásában 14 vers hangzott el, s minden előadás szinte a tökéletességig jutott. ' Nagy Attila beleérző tolmácsolá­sát Benjámin László Vérző zászlók alatt című versében és Latinovits Zoltán dühödt sza­valatát Illyés Gyula Bartók­jában azonban még e magas színvonalú környezetből is kiemelkedőnek és kiemelen­dőnek éreztük. Az évad Véjjen. Nehéz hely­zetbe került pénteki adásá­ban a népszerű Színházi al­bum. Vége az évadnak, a kő- színházakban nincsenek elő­adások, a nyári színpadok még nem nyitották meg kapuikat. Az elsősorban tájékoztatásra, figyelemfelkeltésre, eligazítás­ra hivatott Album szerkeze­tébe ez az előadásnélküliség sehogyan sem illik bele. Nem ok nélkül: a puszta tájékoz­tatás szintjén valóban nincs értelme olyan produkciókról beszélni, amelyeket a néző csak a nyári szünet után, te­hát hónapok múlva láthat. Ez a zavar magától érte- tődőleg érződött is a pénteki | adásban. A szerkesztő Virág | Katalin és a rendező Radó Gyula igyekezett valahogyan kilábolni a bizonytalanságból, de ez — magából a helyzet­ből következően —, csak fé- lig-meddig sikerülhetett. Fá­ból végül is, akárhogyan eről­ködünk, nem tudunk vas­karikát csinálni. Kitűnő volt viszont — s ezt hangsúlyozni szeretnénk — az a szellemes ötlet, amellyel a most véget ért színházi ; év­adot értékelték. Hosszadal­mas és bonyodalmas, nehe­zen követhető okfejtések és elmélkedések helyett Kottái Tamás, az ismert kritikus néhány részletet mutatott be a neki legjobban tetsző pro­dukciókból. Ez a meghökken­tően egyszerű módszer kitű­nő eredményekkel járt. Egy­részt, mert Koltai jól érté­kelt, jól választott, másrészt mert minden néző számára azonnal nyilvánvalóvá tette, miről van szó. Az értékelés­nek, a kiemelésnek ez a köz­érthető módja a pénteki adás telitalálata, igazi, jó televíziós megoldása egy nehéz problé­mának. Egy író portréja. A Nyitoü könyv pénteki adása — s ez már önmagában bizonyítja igényességét — többet nyúj­tott önmagánál. Nemcsak egy­szerűen Cseres Tibor új köny­vét mutatta be, ami tulajdon­képpeni feladata volt, hanem ennél nagyobb problémakört átfogva szemléletes portrét rajzolt magáról az íróról is. Ez különösen azért jelen­tős, mert a közvélemény egy részében hibás kép él Cseres Tiborról. Sokan úgy gondol­ják, Cseres egysíkú író, a móriczi hagyományok köve­tője, akit nem nagyon érde­kelnek a modern irodalom eredményei. A Nyitott könyv szembeszállt ezzel a felfogás­sal és a nézők elé tárta Cse­res munkásságának sokszínű­ségét, törekvéseinek maisá­gát, érzékenységét és képes­ségét a modem világ hatásai­nak befogadására és kifeje­zésére. Ily módon a műsor egy könyv portréjából egy író arcképét rajzolta »elénk, min­denekelőtt Bodnár György iro­dalomtörténész színvonalas közreműködésének köszönhe­tően. ökrös László désekre és problémákra idő­ben és megfelelő formában reagáljunk.” S ebben mindig maga járt elöl jó példával. A budapesti pártbizottság munkájában is központi he­lyet foglalt el a fővárosi la­kosság élet- és munkakörül­ményeivel kapcsolatos szer­teágazó munka. Első helyen szerepelt a nagyüzemi mun­kásság helyzete. „Szocialista fejlődésünk döntő mértékben attól függ, hogy milyen tár­sadalmunk vezető osztályáról, a munkásosztályról való gon­doskodásunk, mégpedig esz­mei, politikai, anyagi és kul­turális téren egyaránt” — mondotta 1967-ben a budapes­ti kommunisták munkájának néhány vonásáról tartott elő­adásában. S ez a figyelmes­ség, a valóság iránti érzéke a későbbiek során is vissza­tért munkásságában. A pártszerű magatartás, mély emberismeret, nagy fe­lelősség az ügy iránt — érző­dik ki felszólalásaiból, be­szédeiből. A munkások gon­dolatainak megfogalmazója és közvetítője, hangoztatva: jogos az igény bennük, el­várják, hogy akinek hatal­mat adott a dolgozók bizal­ma, azzal felelősséggel él­jen, ennek szellemében cse­lekedjen, ne tekintse teher­nek a szocialista demokrá­ciát. Éppen az utóbbi évek­ben tették szóvá a munkások, főleg a nagyüzemekben, hogy vannak vezetők, akik nem tö­rődnek a közösség érdekei­vel, elhanyagolják személyes kötelességeiket, csak a jogot tartják számon. A munkás- érdek fejeződik ki abban is, amit Németh Károly 1973. februárjában parlamenti be­szédében mondott, amikor hangoztatta, hogy társadalmi gyakorlatunkban előnyt kell aditi a közösségért végzett ön­zetlen munkának, növelni kell e munka erkölcsi elismeré­sét, mert ez a legjobb és leg­eredményesebb eszköz, a kö­zömbösség, a kispolgári élet- szemlélet minden megnyil­vánulásával szemben is. „Aki társadalmi valóságunk egészére figyel — mondotta —, annak észre kell vennie, hogy a mi társadalmunkra nem az önző, az anyagias, a jogaikat követelő, de kötelességeiket elhanyagoló emberek a jellem­zők. Még akkor sem, ha időn­ként a közvélemény figyelmé­nek középpontjába kerülnek, és aránytalanul többet hal­lunk róluk, mint a szocializ­must tisztességesen építő dol­gozókról.” Hozzátette, hogy fontos az anyagi érdekeltség elvének következetes érvénye­sítése, az, hogy a jobb mun­ka megbecsülése a díjazásban is kifejeződjék, s ezzel együtt, ettől elválaszthatatlanul, ugyanolyan fontos az is, hogy az erkölcsi ösztönzőket növel­jük. Ezt kívánja meg a munkás- osztály, a nép érdeke. Ezért kell azokat jobban megbecsül­ni, akik önzetlenül dolgoznak, akik az önzéssel az önzetlen­séget, a szerénytelenséggel a szerénységet, a befelé fordu­lással a közösségi magatartást, a teremtő nyugtalanságot ál­lítják szembe. Németh Károly közéleti munkáját, a pártban viselt magas tisztségét ez a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents