Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-29 / 150. szám
x/Úiitm 1974. JÜNITJS 29., SZOMBAT BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) ző ötéves terv tényleges beruházásainak. — A feladat megoldásának módját megszabta az a sajátos helyzet, hogy alapvetően gépcseréket hajtunk végre, amelyeket termeléskiesés nélkül, sőt az esetek többségében a termelés növekedése közben kell végrehajtanunk. Ezért azt az utat választottuk, hogy alapvetően a vállalati önállóságra, kezdeményezésre, szakismeretre támaszkodjunk és ahol lehetőség van rá, az állami hitelek, a költségvetési támogatósok odaítélésénél — versenyeztetve a vállalatokat — a leghatékonyabb megoldások kiválasztásával érvényesítsük a központi iparpolitikai célokat. Ma még korai lenne teljesen megbízható mérleget vonni módszerünk eredményességéről, de levonható eddigi eredményeink alapján az a következtetés, hogy alapvetően jó úton járunk. A legnagyobb méretű rekonstrukciót megvalósító ruházati iparágakban ez év közepéig körülbelül 13 milliárd forint értékű lesz a fejlesztés, és ebből 1973 végéig 8 milliárd forint értékű valósult meg. Megközelítve a programokban előirányzottat, a fonal húsz százalékát az új típusú, termelékenyebb, könnyebben kezelhető gépeken gyártjuk. Az automata szövőgépek aránya 1975-re eléri a 60 százalékot. Több mint tízezer speciális, korszerű, kötő-hurkoló, konfekció- és cipőipari gépet állítunk munkába. Kooperáció a szocialista országokkal — A növekvő munkaerőhiány arra kényszerített — folytatta beszédét Keserű Já- nosné —, hogy a rekonstrukció megvalósításának menetében módosításokat hajtsunk végre. Elhagytunk például terméktöbbletet nem eredményező, csupán az áru tetszetősségét, méret- vagy formatartósságát javító gépcseréket és többet költöttünk munkaerőt pótló gépcserékre. Az V. ötéves tervben folytatandó rekonstrukciónak is ez az egyik sarkalatos pontja, s a leggondosabb előkészítet igényli. A problémákat a szocialista és a fejlődő országokkal való együttműködés bővítésével, ipari kooperációkkal, közös vállalatok létrehozásával igyekszünk csökkenteni. A könnyűipari különböző ágazatairól szólva a miniszterasszony elmondotta, a bútoripar legtöbb beruházása már befejeződött. A végrehajtott fejlesztések eredményeként a termelés és a belföldi értékesítés a tervezettnél gyorsabban emelkedik és lényegesen nőtt a korszerű bútorok mennyisége. A jelzések szerint jelenleg nincs mennyiségi hiány, a kínálat, a választék azonban még nem mindenben találkozik a vásárlók igényeivel. A papíripar új létesítményei a folyamatban levő rekonstrukciókkal együtt, jelentősen javítják az ország papírellátását. Az egy lakosra számított papírfelhasználás 10 év alatt 29 kilóról 53 kilóra emelkedett. Viszonylag legkevesebb a befejezett beruházás a nyomdaiparéi szakmai információs igényének kielégítéséhez. Megfelelő hangsúlyt kapott a beszédben az országos nagyvállalatok mellett a speciálisabb igényeket kielégítő kis- és középüzemek, valamint a tanácsi vállalatok és a szövetkezetek szerepe is, annál is inkább, mert jelentős részt vállalnak a lakossági szolgáltatások ellátásában. — A központi intézkedések nyomán gyors a textiltisztító kapacitás és hálózat fejlesztése, de nem kielégítő a hagyományos és a személyi szolgáltatásoké — mondotta Keserű Jánosné és utalt a szolgáltatások szerepére a nők második műszakjának megkönnyítésében. Mindez a könnyűipart még közvetlenebbül érinti, hiszen az ágazatban 35 ezer nő dolgozik. Arányuk eléri a 70 százalékot, s a legmagasabb, 86 százalékos, a textilruházati és a kötő-hurkoló iparban. Milliárdok a szociális körülmények javítására kát a feltételeket, amelyek a gyakorlati szervező munka eddiginél szélesebb körű és tudatosabb alkalmazását biztosítják. Mindezek eredményéként az elmúlt időszakban hatékonyabb, jövedelmezőbb volt a vállalatok gazdálkodása, ennek eredményeként nőtt a vállalatok hozzájárulása a költségvetési bevételekhez. A költségvetést említve, elmondotta a miniszterasszony: — Az elmúlt három év alatt lényegesen változtak a nyersanyagbeszerzési árak. Annak érdekében, hogy a vállalatok az árak emelkedéséiből származó költségtöbbletet ne hárítsák a fogyasztókra — a párt és a kormány határozatainak megfelelően —, a költségvetés a vállalatoknak megtéríti az árnövekedés nagy részét. Az áremelkedés ki- egyenlítése a költségvetésből átmenetileg járható út, de tartós alkalmazása esetén vállalataink elvesztenék érzékenységüket a termelésben. de még inkább a fejlesztéseknél, a gazdaságosabb lehetőségek kiválasztásában. Ezért hozott a kormány határozatot az 1975. január 1-i termelői árrendezésre, amelyet a hatékony- sági és az életszínvonal-politikai céloknak megfelelően gondosan, szervezetten készítünk elő. — A tartalékoknak jobb hasznosításával munkálkodunk a IV. ötéves terv hátralévő feladatainak végrehajtásán. Már készítjük a következő ötéves programokat,. amelyek iparunknak további nagyarányú hazai és exportigényeket jeleznek. A rekonstrukció eddigi tapasztalatait hasznosítva, a nyersanyagok új beszerzési árarányait figyelembe véve arra törekszünk, hogy a köny- nyűipar valamennyi ágát legjobb tudásunknak és a követelményeknek megfelelően fejlesszük a jövőben is — mondatta befejezésül Keserű Jánosné könnyűipari miniszter. Keserű Jánosné ban, de az eddigi fejlesztések is hozzájárultak társadalmunk növekvő politikai, kulturális — A rekonstrukcióra szükség van azért is — mondotta a miniszterasszony —, hogy javítsuk dolgozóink munka- feltételeit és szociális körülményeit. A zömmel nőket foglalkoztató üzemeinkben különösen nagy jelentősége van a munka- és szociális körülmények kedvező változásának, amihez elsősorban az új termelőberendezések járultak hozzá. — Tetemes összegeket fordítottak a vállalatok az elektromos berendezések okozta balesetek megelőzésére, a követelményeknek megfelelő padozatok, a közlekedési utak korszerűsítésére, az anyag- mozgatás gépesítésére, a munkahelyek megvilágítására, a klíma javítására és a zaj csökkentésére. A termelés, de a dolgozók közérzete szempontjából is rendkívül fontos, hogy munkásaink, munkásnőink szívesen járjanak munkahelyükre, ott jól érezzék magukat. A vállalatok nagy hányadánál az öltöző, a mosdó, a fürdő megfelel a követelményeknek. Elmaradás inkább a vidéki telephelyeken van, bár ott is javul a helyzet, mert a gyermekintézmények bővítésére, korszerűsítésére, az étkezés javítására, a munkásszállásokra és más szociális fejlesztésekre három év alatt több mint 2 milliárd forintót fordítottak a vállalatok, lényegesen többet, mint a megelőző öt évben összefügg ez a kérdéskör a könnyűipar munkaerőhelyzetével is. ' Munkaszervezés és bérpolitika — Sok szó esett az elmúlt években a munkaerőmozgás okozta problémákról, a köny- nyűiparban jelentkező munkaerőhiányról — mondotta Keserű Jánosné. — Ez főiként Budapestre és a többi köny- nyűipari centrumra, Szegedre, Győrbe és Sopronba koncentrálódott és főleg a nagyvállalatokat érinti, de a munkaerő szempontjából nem meggondolt, helytelen telepítések Nagy választékban, jó minőséget Dr. Dabrónaki Gyula felszólalása esetében más vidéki egységeknél is előfordul. A munkaerőgondok a korábban nem tapasztalt mértékben ösztönöztek a termelékenységet növelő műszaki és szervezési intézkedésekre, más oldalról viszont átmenetileg fokozták -a ki nem használt kapacitásokat. A miniszterasszony elmondotta, hogy a következő években sem számolhatunk számottevő létszámbővüléssel és a gondokat tetézi, hogy a társadalmunk egésze szempontjából örömmel fogadott népesedéspolitikai intézkedések nyomon az asszonyok mind többen veszik igénybe a kedvezményeket. Ezért a termelésnövelés alapvető útja a korszerű munkaszervezés, a kapacitások jobb kihasználása és a rekonstrukciók továbbfolytatása lehet. — Emellett a kormányzati munkában a bérpolitikai intézkedéseknél nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy ha szükséges, bérpolitikával is előmozdítsuk a feltétlenül szükséges munkaerő megtartását — mondotta. A tartalékok jobb kihasználása A korszerű munka- és üzem- szervezésről beszéde további részében is hangsúllyal szólt Keserű Jánosné. — A párt és a kormány határozatainak megfelelően, vállalataink megteremtették azoI * Dr Dabrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke bevezetőben rámutatott: a népgazdaság általános fejlődése lehetővé tette, hogy alapjaiban változtassunk a könnyűipar helyzetén, és sor kerülhessen az ipar átfogó fejlesztésére, rekonstrukciójára. Ugyanakkor a technika fejlesztésének szükségességét a termékek minőségével kapcsolatban visszatérő kritikák ugyancsak aláhúzták. E vonatkozásban két köve^lménynek kell megfelelni. Az egyik a széles választék biztosítása, a különböző jövedelmű rétegekhez tartozó vásárlók igénye ugyanis eltérő. A másik lényeges követelmény, hogy az adott termékek minősége állandó és megbízható legyen. A tervezett ütemben A továbbiakban a könnyűipar rekonstrukciójának jelentőségét elemezte dr. Dabrónaki Gyula. — A tervek;-, teljesítés ét a kormány figyelemmel kíséri — mondotta. — Ügy látja, hogy a rekonstrukció végrehajtása megfelelő. Az állami eszközöket az elmúlt három évben a tervek szerint használták feL Az eddig megvalósított beruházások hatása a termelés növekedésén is lemérhető. Könnyűipari tőkés exportunk volumene elérte az ötéves tervidőszak végére előirányzott szintet. Az államközi szerződésekben vállait kötelezettségeinket túlteljesítettük. A lakosság — vásárlásai során — tapasztalhatja a növekvő árukínálatot, az új, korszerű és divatos termékekből. Külön hangsúllyal szólt a KNEB elnöke arról, hogy a rekonstrukció részeként az összes beruházás mintegy 10 százaléka a dolgozók munka- körülményeinek, szociális ellátottságának javítását szolgálta. Emelkedő kapacitáskihasználás — A könnyűipari ágazat előtt álló feladatok megoldásához — helyzetfeltárással és javaslatokkal — a népi ellenőrzés is igyekezett hozzájárulni — mondotta. — Ellenőrzéseink két csoportba oszthatók: az elsőnél azt vizsgáltuk, hogy alakulnak az ágazatban dolgozók munkafeltételei, szociális ellátottsága, társadalmi elismerése. Itt egyértelműen kedvezőek a tapasztalatok. A korszerű termelőberendezések kapacitáskihasználásának vizsgálata során azt állapítottuk meg, hogy a könnyűiparban emelkedett a legjobban a gépek kihasználása. — Nem közömbös sem a népgazdaság, sem a vállalatok, de a szűkebb kollektívák számára sem — folytatta a KNEB elnöke —, hogy az állami és vállalati saját forrásokkal megvalósított beruházások mikor kezdenek termelni, milyen hatékonysággal működnek. Biztosítják-e a fejlesztések elhatározásakor számításba vett termékmennyiséget és minőséget, a tervezett nyereséget. Bizonyára a könnyűiparban dolgozók is jogosnak tartják a kormány elvárását, hogy a jelentős összegű állami befektetések és egyéb támogatások ellenértéke mielőbb jusson vissza a népgazdaság vérkeringésébe. Alkalmazkodva az igényekhez A továbbiakban a rekonstrukció sikeres megvalósításának előfeltételeit elemezte az államtitkár. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben mélyreható változások következtek be a nyers- és alapanyagok világpiaci árának alakulásában, s általában a termeléshez szükséges anyagok beszerzésében. Ismeretes, hogy a beruházási eszközök árai is évről évre növekednek. Tekintettel a könnyűipari nyersanyagok nagy tőkésim- port-igényére, a fejlesztés megvalósulását e változások igen érzékenyen érintik. — Mindezek az állami szervektől és a gazdálkodó egységektől is nagy körültekintést, a változó körülményekhez rugalmasan alkalmazkodó fejlesztési politikát kívánnak. A Parlamenti jegyzet Nyolcszáz ember könnyebbsége — Felöltöztethető-e a kisbaba ? — Orvosok a műszálról Az országgyűlés nyári ülésszakának tegnapi napirendjén a könnyűipar rekonstrukciója, jelenlegi helyzete szerepelt. Erről beszélgettek, vitatkoztak egymással a szünetekben a képviselők. Bata János, a gyömrői Ruhaipari Ktsz elnöke a megye 12. választókerületének képviselője felszólalásában — mint lapunk tudósít róla —, a könnyűipari szövetkezetiek helyzetéről számolt be az országgyűlésnek. A szünetben aztán több képviselőtársa azt is megkérdezte tőle: mi a helyzet a saját szűkebb pátriájában. Bata János szívesen beszélt munkahelyéről, s elmondotta, hogy a közelmúltban fejeződött be a szövetkezet tizenötmilliós rekonstrukciója, amely nemcsak új épületet, hanem szinte teljes gépcserét is jelentett. A három esztendeje kezdett rekonstrukció első eredményeként harmincötmillióról negyvenhatmillióra emelkedett egy esztendő alatt a szövetkezet 0 termelési értéke. Nőtt export- tevékenységük. is: bizonyság, hogy 1972-ben még csak tizenkétezer, tavaly már tizenkétezer ruhát szállítottak külföldre. A vállalat nyeresége 5,2 millióról ’ 8,1 millióra nőtt. A gyors fejlődésnek tulajdonítják, hogy az idén május elsején elnyerték a Kiváló szövetkezet címet is. ★ A rekonstrukció volt a témája annak a beszélgetésnek is, amelyet Kovács Istvánné, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai üzemének csoportvezetője, a megye 1. választókerületének képviselője, valamint két vendége, Werner Jánosné, a gyár igazgatója és Szira László, a gyár főmérnöke folytatott a megyei képviselőkkel. Közölték, hogy lassan befejeződik a gyár több, mint százmilliós rekonstrukció j a. — Először új cémázóüzemet avattunk 1972 őszén — mondotta Werner Jánosné Igazgató. — Ezt a Német DemokRődonyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter (jobbról) Kalmár Jánossal, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat főmérnökiével, Pest megyei képviselővel (középen) és Korponai Lajos debreceni képviselővel beszélget a szünetben. ratikus Köztársaságból vásárolt 13 Textima cérnázógép- pel szereltük fel. Tavaly négy lengyel kettőzőgépet, egy NSZK motringolót és festőgépet vásároltunk. — A gyári rekonstrukció idei terve mintegy negyvenmillió forint — vette át a szót Szira László főmérnök. — Ennek keretében nyolc gyűrűsfonó gépet vásároltunk Svájcból, két előfonó géprendszert Franciaországból, valamint festőgépeket az NSZK-ból. Mindez nemcsak a nagyobb termelékenységben, a jobb minőségben térül vissza, hanem abban is, hogy bizonyos értelemben könnyebbé teszi a gyár több mint nyolcszáz dolgozójának munkáját. ★ — Valóban időszerű volt a könnyűipar rekonstrukciója — mondotta a megyei képviselők egy másik csoportjában Bánáti Gézáné, a biator- bágyi általános iskola tanára, a megye 21. választókérületének képviselője —, de legalább olyan fontosnak tartom, hogy a könnyűipar olyan cikkeket gyártson, amilyenekre igény jelentkezik. Mire gondolok? Évről évre visz- szatérő gondunk kisdobos- és úttörőavatáson, hogy a dtm- dibb gyerekekre nem lehet kapni sem megfelelő méretű inget, sem a szükséges nagyságú nadrágot. Természetesen, a gyakran méretszegény választék nemcsak ebben az egy esetben bosszantja a vásárlót. Például a megfelelő színű és fazonú ruhákból csak kicsi vagy csak nagy kapható. Fontos, hogy minél több fazonban és sokféle anyagból gyártsák a konfekciókat, de lényeges az is, hogy egy-egy fazon minden méretben kapható legyein. — És a praktikusságról se feledkezzenek meg — veszi át a szót Darvast Pálné, a gödi Egyesült Dunamenti Termelő- szövetkezet személyzetise, a megye 27. választókerületének képviselője. — Saját tapasztalatomból tudom, mint gyakorló nagymama: olyan bonyolultak a mai csecsemőruhák, hogy jószerivel már vállalkozni sem merek unokáim felöltöztetésére. Vajon akik ezeket a níhácskákat tervezik, még sohasem próbáltak felöltöztetni egy élő, rugkapáló csecsemőt? %
