Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

1974 JÜNTUS 23., VASÁRNAP

Mindig három műszakban

Április 30-án egyesült a zsámbéki medence három termelőszövetkezete: a biatorbá- gyi Lenin, a pátyi Petőfi és a zsámbéki Üj Élet. Az egyesüli Lenin Tsz dolgos, megbecsült tagja Monoki Endréné növénytermesztési munkacsapat-vezető. őt keresem.

0

Szabó János, a zsámbéki községi pártbizottság titkára az irodájában — ahová Mo- nokinét várom — így beszél:

— Monokiné derék ember, jó anya, aktív pártmunkás. Megalakulása — 1972 szep- temoere — óta tagja a községi pártbizottságnak és a fegyelmi bizottságnak. Azegye- sü’és után a pátyi tsz-csúcs- pártvezetőségbe választották, emiatt rövidesen át kell majd jelentkeznie az ottani alapszervezetbe. Megmondom őszintén, sajnálom.

Végszóra érkezik Monokiné, egyik kezében szatyorral, a másikban kapával.

— Imi szeretnének magáról... — mondja Szabó János.

Arcát, két karját szeplősbarnára sütötte a nap. Sötétkék szeme rám csodálkozik: Írni? Róla? Hiszen nem csinált ő se jót, se rosszat. Tette a dolgát közösben, háztájiban, odahaza.

— Éppen ezért: mert mindig tudta, hol a helye, mi a dolga — érvel a községi párt- bizottság titkára. — És azért, mert a három gyerek mellett is mindig lehetett számítani magára.

— Négyen vannak — helyesbít Monoki Endréné: három fiú és a kislány, Marika, 16, 18. 20, 21 évesek.

— Mennyi közülük a kereső?

— Kettő: Marika, aki a szövetkezeti irodán dolgozik, és a legnagyobb fiam, Bandi, a tsz-ben lakatos. Már nem sokáig, mert rövidesen bevonul. A középső fiú most érettségizik Esztergomban, a legkisebb Piliscsabán tanul, a mezőgazdasági gépész szakközépiskolában.

— Mutassa be már az édesapjukat is — tanácsolja Szabó János.

— A férjem mezőgazdász, májusig személyzeti előadó volt a termelőszövetkezetben, most a számvitelt, a statisztikát bízták rá.

0

Huszonkét évvel ezelőtt a Törökbálinti Állami Gazdaság sóskúti üzemegységébe egy fiatal lány szerződött időszaki munkára. Monoki Endtapossák az egész sort. 3—4000 terített vályogból 6—800-at is széttaposhatnak.

Főtt ételt ritkán esznek. Szinte egész nyáron szalonnán és konzerven élnek. Alkoholra azonban sokat költenek. Reggel pálinka, napközben sör, bor. Az alkoholos fejek könnyen indulatba jönnek, gyaaori a veszekedés. Ha két férfi akar veszekedni, lefogják o».et, de ha nő veszekszik férfival, azt hagyják.

A szélső vályogkúpon táskarádió szói.

— Petőfi Rádió, Budapest zenés műsor üdülőknek.

Kitolják az utolsó talicska sarat. Az egyik vályogkúp tövéoen beszélgetek a legidősebb vályogossal.

Oláh Kálmán 64 éves. ötven éve veti a vályogot. Csontos inas kezén jókora bütykök. írni, olvasni alig tud, de kitűnően számol. Mindenki ismeri a környéken, ő a csoport gazdája.

— Nehéz a mi sorunk — kezdi. — Csak nyáron tudunk dolgozni, allami vállalat őszszel már nem vesz tel minket. Igaz. nyáron jól keresünk, de sok az adósság is. Amikor azt megtudjuk, jut is, marad is, de az már kevés.

Mindenkiről ömlik a víz. Legyek röpködnek és rászállnak a zsírpapírban olvadó szalonnára. Csak a bányagödrökben lubickoló gyerekek vidám zaját lehet hallani. TikkaszNomeg a család. Minden este friss vacsorát főzök.

— Mikor pihen?

— Ritkán.

0

re üzemegység-vezető rövidesen feleségül kérte.

— Tizenhét éves sem voltam, akkor — s rá egy évre megszületett Marika. Itt laktak a szülei, így kerültem én is Zsámbékra. Az első években nem dolgoztam. Aztán a férjemet elhívták tsz-elnök- nek Jászjákóhalmára, és ott én is beálltam. Nem az ő szövetkezetébe, hanem a másikba. Ott lettem tagjelölt, 1956- ban pedig párttag. Az ellen- forradalom után visszajöttünk Zsámbékra; a férjem a földművesszövetkezethez, én pedig beléptem a termelőszövetkezetbe. Nem sokkal később a párom is jött utánam. Ennyi az egész.

— Ennél azért jóval több — biztatja Szabó János. — Ott van például a kitüntetése ...

— Munkacsapat-vezető vagyok, jelenleg 120 hold őszibarackot, 9 hold szőlőt, 150 hold cukorrépát művelünk meg tizenkilenc asszonnyal. ... Három éve megkaptam a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést. Ha nem is kiválóan, de sokat dolgoztam életemben, az biztos — teszi hozzá nyugodtan, kezét egymásba kulcsolva.

Házigazdánk kávéval kínál bennünket, Monokiné három cukorral issza.

— Fogyókúráznom kell pedig — mondja zavart mosoly- lyal —, de mit csináljak, ha keserűn nem szeretem? Érdekes, a felesleges kilókat a sok munka se tudja leszedni rólam. Pedig a közösön, meg a háztájin kívül otthon is vár rám egy műszak. Az már a harmadik; 120 darab csirke, 30 kacsa, néhány japántyúk, gyöngyös, meg három malac várja otthon a gazdasszonyt.

tó a meleg. Kalapban, félmeztelenül ülnek a hűvöst adó kúpok tövében.

Esténként nagy tüzet raknak. Nedves töreket tesznek bele, hogy füstöljön, mert sok a szúnyog és csak a füsttel lehet őket távol tartani. A tüzet körbeülik, beszélgetnek és isznak.

Van. aki a munkától elnehezedett ujjakkal hegedülni próbál, de nehezen megy. Az ujjak mégis rátalálnak a húrokra ..

Másnap reggel a férfiak morcosán keresik a pálinkás üvegeket. Jönnek a megrendelők. Megszámolják a be- kúpolt vályogokat, és minőségi próbát csinálnak. Találomra kiválasztanak egy vályogot. Feldobják a magasba és engedik leesni. Ha nem tört szét a leesése után, akkor jól törekezett, átvehető.

Szeptember végén már „csíp a sár”. Akinek akkor kell a vályog, annak már drágábban adják. Október elején befejezik a munkát. Kifizetik az adót és lekötik a következő évre is a helyet. Eladják a kunyhó anyagát is, és elkezdenek pakolni.

Pénzük alig maradt. Keményen dolgoztak pedig egész nyáron. Munkájuk eredményét a gomba módra kibújt házak bizonyítják.

Hajnal László Gábor

A kétszobás családi ház mellett hatalmas futórózsabokor virít. A kutya lánca éppen addig ér, s az autózúgástól felingerelt házőrző haragosan bujócskázik a földig hajló piros rózsák között.

Szép kis ház.

— Fiatal házas korunkban vettük, most akarunk hozzá verandát toldani — magyarázza Monokiné.

— Látja, meg kellett ám dolgozni ezért is. Meg a gyerekekért is: hogy ruházatban, kosztban, iskoláztatásban ne maradjanak el a többitől. Mert így is lenézik ám, akinek négy van — mondja váratlan keserűséggel.

— Lenézik?! Kik?

— Akiknek egy-kettő van. A nagy családot felelőtlenségnek, szégyellni valónak tartják. Nem mondják a szemembe, nyíltan, csak úgy érzem. Nem is mindenki gondolkodik így, szerencsére. Hát ezért is hajtottuk — hajtjuk — magunkat a férjemmel: hogy szakmát, megfelelő képzettséget adhassunk a gyerekeinknek. Meg bőséges kosz- tot, divatos, tiszta ruhát. Nézze: megértem harminckilenc évet, és életemben egyszer voltam színházban. Moziban, mióta Zsámbékra kerültem, talán tízszer voltam. A tévét nézem inkább. Ahhoz nem kell felöltözni, elmenni hazulról, a helyembe hozza a világot. Ne higgye ám, hogy csak a könnyű műsort szeretem! Én még sosem voltam az Operában, de a tévéből azt is meg lehet szeretni, ha odafigyel az ember. Nekem a legkedvesebb szórakozásom az éneklés. Mikor Zsámbékon is megalakult a Páva-kör, addig unszolt a férjem, meg a lányom, míg jelentkeztem. Takács Cecília ének-zenetanárnő a vezetőnk.

— Hol szoktak szerepelni?

— Itthon, és a környező községekben.

Csuklóját dörzsöli, arcára kis, fájdalmas fintor ül:

— Időjárásváltozás lesz — mondja. — Vagy csak megerőltettem. Volt mivel! Tavaly 14 mázsa krumplim termett a háztájiban, és 32 ezer forintot kerestem a tsz-ben. Tudja mennyit kellett ehhez dolgozni a közösben? Háromszáztíz munkanapot! Adja hozzá a vasárnapokat, meg azt a néhány ünnepet és kitelt az esztendő.

o

Órájára néz, búcsúzkodik:

— Mennem kell, bezár az élelmiszerbolt, akkor pedig baj lesz a vacsorával. Mondtam én, hogy velem rosszul jár. Ezt akarja megírni az újságba?

Nyíri Éva

Kommunista műszak a Csepel Autógyárban

Százezer forint a vietnami iskolára

„Köszöntjük a vietnami kcmmunista műszak résztvevőit” feliratú transzparensek s lépést serkentő indulók fogadták hajnali fél hatkor valamennyi gyárkapunál a szemmel láthatóan vidáman munkába érkező dolgozókat.

Bárányos István termelési főmérnökkel, akivel korábban megállapodtunk, hogy elkísérjük ellenőrző kőrútján, első utunk a járműgyáregység felségvizeire vezet. Aligha fordul meg a gyáróriásban szakember, vagy laikus, aki ne csodálná meg a már tető alatt álló 22 ezer négyzetméter alapterületű szerelőcsarnokot, melynek egy kis zugában már javában repasszálják a székesfehérvári 255-Ss padlóvázakat. Itt egy, az egész népgazdaság szempontjából rendkívül fontos információval gazdagodunk: az első, az NDK-szalag, rövidesen munkába áll, átadására augusztus első napján kerül sor.

Visszapillantás

Bóka László gyáregységvezetővel szinte egyszerre érkezünk a munkahelyére. A kávé elfogyasztása közben van idő a rövid történelmi visszapillantásra.

— A közúti járműprogram 1971-ben indult, még abban az évben az előirányzott 1300 helyett 1350 padlóvázat szereltünk készre. 1972-ben 3449, tavaly pedig 6616 padlóvázat adtunk át az Ikarusnak. Ugyanakikor — szintén tavaly — jóformán menetközben készült el, s kapcsolódott be a termelésbe az . 5200 négyzet- méteres csarnok, s újdonság az is, hogy a 250-es típushoz már itt a gyárban készülnek a fenékvázak. Az idei tervünk a kongresszusi felajánlással már 9300 darab. Pillanatnyilag 3950-nél tartunk, mégis bizakodhatunk az év végi eredményes tervtél jesítésben, mert a-'^usztustöl bekapcsolódik az NDK-szalag is a termelésbe.

Közben megérkezik a létszámösszesítés : a gyáregység 1600 dolgozója közül 860 felvette a munkát. Jóformán csak az éjszakások, a betegek és a szabadságon lévők nincsenek itt.

Az 5200-as csarnokban Te- mesi László üzemvezető a házigazdánk. Örömmel újságolja, hogy teljes állománnyal startolt pontban hatkor a szalag. Egy alváz készneszelésé- nek ütemideje 44 perc: a mai rövidített műszak alatt nyolc padlóvázat akarnak átjuttatni a repasszálóba. A feltételek ehhez biztosították, hiszen az előző két műszak mindent gondosan előkészített. Bárányos István itt közbeszúrja, hogy, bizony, nem kis erőfeszítésbe kerül a vállalatnak a folyamatos anyagbiztosítás — „hiszen egy-egy anyagért lassan már a bányáig kell visszamenni". Egy idősebb szaki még hozzáteszi: „az lenne a jó, ha minden nap

Az OBION Rádió és Villamossági Vállalat felvesz- nőket könnyű szerelőmunkára, 14 éves kortól,- rádió-tv, elektroműszerészeket,- mechanikai műszerészeket,- eszterqólvosokat,- marósokat,- víz-, gaz- és központifűtés-szerelőke..- lakatosokat.- férfiakat szerelő- vagy segédmunkára,- galuanizólókat,- nőket gépmunkára,- érettségizett nőket könyvelő, programozó, bérelszámoló munkára,- gép- és gyorsírókat.

Jelentkezés: a Munkaerőgazdálkodáson Budapest X., Jászberényi út 29.

(1475 Budapest, Postafiók 84.)

Telefon: 284-830. 484-760. '

kommunista műszak lenne, annyira jól olajozott az ellátás”.

Valamennyi műveletet

Cservenka István 19 éves autószerelő, a motorgyánegy- ségből az átszervezés révén került át nemrégen a szalagra. Mindegy, mit csinál, jól ismeri a szerelés tizenkét ütemének valamennyi műveletét. Most éppen a levegő- és kuplungcsövezés a feladata.

— Nem először dolgozom kommunista műszakon — *>. mondja fektében az egyik alváz alatt —, meg aztán ma délelőttre különben sem kínálkozott ennél jobb programom.

Jó tíz lépéssel odébb Erdei Pálné betanított szerelő a len gokart komplettírozó sajtológép mellett segédkezik másodmagávaL Neki éppenséggel lett volna ezen a dél- előttön is tennivalója bőven:

— Nagymosás, bevásárlás, az üdülés előkészítése és hát a gyerekkel való foglalkozás. De sebaj, majd délután meg holnap egész nap lesz időm bepótolni a mulasztottakat. Nyolcadik éve dolgozom a Csepel Autógyárban, minden évben ott voltam a kommunista műszakon, csak amikor szülési szabadságon voltam a kisfiámmal, akkor nem — most sem akartam távol maradni.

„Nem vontat, hanem tolat”

Szűcs Feri bácsi járműgéplakatos, a gyáróriás egyik doyenje. Itt szerzett szakmát 1950-ben s innen is megy nyugdíjba jövő év februárjában. De most még nem gondol erre, negyedmagával a szalag egyik legfelelősségteljesebb műveletét végzi — a Győrből érkezett motorok előszerelését.

— Hogy miért jöttem be ma is? — kérdezi azon emberek ingerültségével, akik nem szeretik, ha dologidőben zaklatják őket. — Egyszerűen rászántam magam, nem akartam cserbenhagyni a többieket.

— Ilyen emberből kellene sok — súgja oda az üzemvezető —, negyedszázada dolgozom vele együtt, de még soha nem mondott nemet semmilyen plusz munkára.

Pedig Szűcs Ferencnek ezen a délelőttön orvosi ellenőrzésre kellett volna mennie, ugrál a vérnyomása, s jó ideje már mindig szombaton keresi fel az orvosát.

Pontosan hét óra. Most veszik le a szalagról az első, készre szerelt padlóvázat. A munka mindennapi látványa ez, mégis újra és újra tiszteletet érdemel. A lentről, gombnyomással irányított daru valósággal kitessékeli a padlóvázat a csarnokból, hadd kerüljön a finisbe helyére másik. S bár a munkavédelmi előírások daruval csak emelést engedélyeznek, vontatást nem, ezúttal egy kis jóindulattal úgy fogalmazhatunk: „nem vontat, hanem tolat".

Ilyenkor lelkesebben

A motorgyáregység próbatermében 14 motor dübörög a próbapadon. A szomszédos szereidében azonban már jól érthető a kissé felhangosított szó.

— Négyszázan jöttünk be — ad jelentést termelési főmérnökének Helmer Elemér, a motorgyáregység termelési osztályvezetője. — Az az igazság, hogy ilyenkor mindenki lelkesebben, nagyobb intenzitással dolgozik, mint máskor. Harminc motoregységet akarunk hat óra alatt készre szerelni.

Csupán érdekességként említjük meg, hogy az éves terv 8625 egység. S az sem titok, hogy az itt készülő, hagyomáCservenka István

Szűcs Ferenc

Erdei Pálné Koppány György felvétel«!

nyos tehergépkocsikba kerülő kettő-, négy-, illetve hathengeres motorok lényegében az utolsók közé tartoznak: 1976- tól már nem gyártják őket.

— A motorokon kívül több mint 1 millió forint értékű pótalkatrészt is készítünk ma, többek közt 70 darab hathengeres forgattyús házat és 500 darab hengerfejet.

Gyors számítás után kiderül, hogy a motorgyáregység legalább 3 millió forintos termelési értékkel veszi ki a részét a kommunista műszak sikeréből.

★

Vágvölgyi Sándor, a vállala- ti KISZ-bizottság titkára:

— Még 1972-ben, a Csepel Autógyárban megtartott szolidaritási nagygyűlésen fogalmazódott meg a KISZ Központi Bizottságának felhívása, az akkor mér harcoló Vietnamban létesítendő 1000 személyes szakmunkásképző Intézet 50 millió forintos költségének kommunista műszakokkal történő biztosítására. Ezt követően a közelmúltban a KISZ Pest megyei bizottsága vállalta, hogy legkésőbb a XI. kongresszust megelőző megyei küldöttértekezletre kiegyenlíti a megye jussát jelentő két és fél millió forintot. Ebből a mi KISZ-szervezetünkre kereken 100 ezer forint jut, mely ösz- szeget elsőnek utaljuk át a testvéri vietnami nép szolidaritási számlájára.

Kertész Péter