Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
'^/íMan 6 1974. JÚNIUS 23., VASÄRNAP Népi ülnökök 1 Éleiisutretük többletével Dr. Korpássy Gyulának, a Pest megyei Bíróság egyik büntetőtanácsa elnökének jobbján fiatal, szőke nő fog- iái helyet: Böte Istvánná, a Csepel Autógyár műszaki ellenőre. Baloldalt Hulin József, a Gödöllői Gépgyár nyugdíjas esztergályosa ül. Ók hárman, a bíró és a két ülnök alkotják a büntetőtanácsot, az ő kialakított véleményük hangzik el, amikor a bíróság ítéletet hirdet a népköztársaság nevében. Az ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg, mint a hivatásos bírákat. Minden eléjük kerülő ügyben alaposan és lelkiismeretesen kell mérlegelni a történteket, megállapítani a pontos tényállást. A jogvégzettség hiányát az élettapasztalat, az emberiközelség, a helyismeret pótolja. Törvényi tényállás és Mkiismerei-érzst Bőte Istvánné hatszemközt elárulja: Neki még kissé szokatlan a bírói pulpitus, alig egy éve ülnökösködik. Hulin József már inkább otthon van odafenn, 22 év alatt megtanulta, a tárgyalásom miként kérdezzen, és mit javasoljon, ha ,a tanács elnöke az ő vélemé- pye iránt érdeklődik. Bőténé első ügye egy valóban súlyos, megdöbbentő eseményhez kapcsolódott, a Ser- főző-ügyhöz. Egy anya két fiával ült a vádlottak padján — még a drótkötél-idegzetűeket is megviselte. — Az első órákban alig tudtam felfogni, hogy ennyi,kegyetlenség létezik. Nemcsak az hökkentett meg, hogyan tették el láb alól a családfőt, hanem maga az életmód, amelynek során idáig eljutottak — mondja az ülnökasszony. — Most már kevesebbet lelkizek, s ezt főleg annak köszönhetem, hogy dr. Korpássy Gyula segít összevetni a törvényi tényállást az egyéni lelkiis- meret-érzettel, és rávilágít a vádlottak padján ülök társadalmi veszélyességére is. — Van egy lassan kialakuló közhiedelem — vetem közbe —, az ülnökök állítólag hallgatnak ... — Aki így vélekedik, az egyáltalán nem ismeri a munkánkat — jön tűzbe szavaimra Hulin József, és találomra felüti sűrűn |eleírt határidőnaplóját. — Tessék, meg lehet róla győződi», a piros golyóstollal írt mondatok itt, mind kérdések. De ezen túlmenően minden ügyet órákig tanulmányozunk. Ha pedig a tanács elnökének a figyelme valami felett esetleg elsikldk, feljegyezzük, s amikor a miénk a szó, élünk a kérdezés jogával. Persze, az is gyakori, hogy véleményünket csak a tárgyalás szünetében hozzuk a bíró tudomására. Az egyik büntetőügy aktái szerint a vádlott késsel szurkált. Jobban odafigyeltem, rájöttem, nem kés volt az, hanem egy régi, a tizennégyes háborúbeli, jól megkö'szörült bajonett, aminek a döfése halálos sebet ejthet. Ez a tény súlyosbító körülményként esett latba. Máskor: két munkás verekedett. A tanuk' ezt nem látták. Arra figyeltem fel, amikor a sértett fél hirtelen összeesett. Helyismeretem alapján a bíróság tisztázta a tényleges helyzetei Közbeszóltam ugyanis, hogy a védőberendezéstől nem láthatta senki a verekedést, az takarta el a szemtanúk elől a jelenetet. Ezt csak az tudja, aki ismeri egy esztergaműhely berendezését. Fújó ügyek A Pestvidéki Járásbíróság ülnökeivel beszélgetek. Bódis József né elmondta: akkor döbben meg leginkább, ha fiatalok állnak a bíróság előtt, súlyos bűncselekménynyel vádolva. — ... Ha, mondjuk tizenhat, tizenhét évesek puszta heccből pusztítanak, rombolnak. — Ugyanezek a fenegyerekek a bíróság előtt gyakran sírnak — folytatja a gondolatot Tóth Imréné, a dr. Iira- béczy Béláné-tanács egyik ülnöke. — És a szülők is zokognak ... Dr. Remenár Géza, az érdi Vörösmarty Gimnázium igazgatója ezeknél a szavaknál kifakad : — A bíróság előtt a felnőttek felelőssége még élesebben látszik. Elég sok ügy fiatalkorú vádlottja az idősebbek, olykor a szülők nemtörődömsége miatt süllyedt a bűnözés tngoványába. Napi munkámban éppen ezért az a törekvésem, hogy az élet árnyoldalán tapasztalt jelenségeknek gyakorlati munkámmal, mint pedagógus elejét vegyem. Véleményem szerint a tananyagba is be kellene építeni a legfontosabb jogi tudnivalókat. Szabados Jenő nyugalmazott iskolafelügyelő, a dr. Ká- pyádi Gabriella által vezetett fiatalkorú büntetőtanács ülnöke szerint nemcsak az alkoholizmus és a züllött életmód taszít tévútra egyes gyerekeket, hanem a szülők közömbössége is. — Ha a serdülő magára marad, gyakran elsodorják a haverok; marad a bíróság, amely csak eggyel tud segíteni, ha nevelő hatású büntetést szab ki. Az emberséges szó Pétervári István és Bíró Gusztáv ülnöki ténykedése a magánvádas ügyek előkészítése, ennek során a békítés megkísérlése. Tavaly 414 becsületsértési, magánlaksértési, rágalmazási ügyből 311-et sikerült rendezni. Az ülnökök elégedettek. Megnyugvással tölti el őket, hogy az emberséges szó sokszor hatásos, hogy a legdurvább férj, a leg- akadékoskodóbb szomszéd — még mielőtt büntető ügy lenne a dologból — a bíróságon magába száll, megbékül, bocsánatot kér a sértett féltől. — ... És egy sor tévedés tisztázódik a fejekben — siet hozzátenni Pétervári István. — Magam is úgy vélem, a lakosság többségének ismeretköréből a legalapvetőbb jogi fogalmak hiányoznak. Az elénk kerülő ügyekből derül ki igazán, mennyi szomszédháborút okoz az önbíráskodás. Az ülnökök többsége szakember valamelyik területen. Gerbacsik Ottó, aki negyven éve vezet gépjárművet, a dr. Ács András-tanács munkájában vesz részt. Legmélyebben az ittas vezetők társadalomra veszélyes magatartását ítéli el, és persze — szigorú ítéle tét javasol részükre. •• Ötös tanácsban A téma szinte kimeríthetetlen. A beszélgető partner ülnökök egybehangzóan fejtegették, hogy felszólalnak a népfront-, a tanács-, a falugyűléseken. Arról is beszéltek, mennyi segítséget kapnak a büntető tanácsok a bíróságok elnökeitől, vezetőitől, így, különösen a sokéves tapaszta lattal rendelkező ülnökök, a hivatásos bírák segítő munkatársai lettek. Ezt erősítette meg egyébként dr. Csapó László, a Pest megyei Bíróság elnökhelyettese is: — A népi ülnöki intézmény társadalmi jelentősége növek szik — mondotta. Támaszkodunk munkájukra, bevonjuk őket a legkülönbözőbb, családjogi, munkajogi, szövetkezeti és más, fentebb már szó ba került ügyekbe. Harmad- magúkkal jelen vannak a kiemelt jelentőségű ügyeket tárgyaló ötös tanácsban is. A népi ülnökök bevonásával történő igazságszolgáltatás a szocialista demokrácia egyik ki fejezője. P. Zs. Félfogadás lakásügyben Félelem és tisztelet keveréke, amit a hivatalba lépve érzek. Kerülöm is, ha tehetem, hiszen a siker mindig bizonytalan, megtudom-e, elintézem-e, végére járok-e ügyemnek, elnyerem-e az ügyintéző jóindulatát, vagy attól kezdve egy iktatószám leszek a poros akták között. Nemcsak ösztönös szorongás az, ami a hivataloktól távol tart. Kellemetlen tapasztalataim akadnak bőven, órákat álldogáltam már a hivatali előszobákban soromra várva, s bent egy perc alatt kiderült, lehetetlent kérek, rosszul töltöttem ki a nyomtatványt, nem ismerem a rendelkezéseket, az ügymenetet, és egy ajtóval odébb kellett volna kopogtatnom. Amikor a Gödöllői Városi Tanács lakásügyi osztályára beléptem, ismét elővett a hivatalokban érzett bizonytalanság. A főelőadót kerestem név szerint. — A főelőadó nincs benn, jöjjön két hét múlva — mondta egy középkorú hölgy, aki fel sem pillantott irataiból. — De kérem, nekem sürgős. .. — Akkor menjen a másik szobába. — S ott kit keressek? — Vannak ott, ketten is. Ott mondja él, mit akar. Ha tudnak, úgyis intézkednek. Ha meg nem, hát jöjjön máskor. Ezer jogos igény A másik szobában hatalmas aktacsomókat forgattak, lázasan kerestek valamit. Aztán egyikük felnézett rám, s elmondhattam jövetelem célját. A harmadik szobába küld- teik. Dr. Tóth Gábor, a Gödöllői Városi Tanács igazgatási osztályának vezetője hellyel kínál, a lakásügyi előadók munkájáról beszél: VÁRJUK A KISMAMÁKAT ÉS A KISBABÁKAT babaosztályunkon Cegléden, a Kossuth tér 1. sz. alatti élelmiszerboltunkban. Belföldi és importált babaételek, csecsemő-testápolási cikkek, játékok. MINDENT EGY HELYRŐL A BABÁNAK! — Én megértem: mindenkinek a saját problémája a legfontosabb, a legsürgősebb. Nehezen értik meg, hogy előttük sokan várnak, rosszabb körülmények között lakásra. Az ügyintézők egészségre káros munkát végeznek: az ügyfelek egy része követelőzik, arrogáns, s előfordul, hogy az ajtót csapkodják. Panaszos leveleket írnak a rádiónak, az újságoknak, pedig a rádiónak egyetlen lakáskiutalása sincs. S nem adhat lakást az ügyintéző sem, akit legtöbben életük, sorsuk megkeserítő- jének tartanak. A lakások odaítéléséről nem az előadó, hamem társadalmi bizottság dönt. Jelenleg több mint ezer jogos lakásigénylést tartunk nyilván. Amikor 1971-ben meg kellett újítani a kérelmeket, 400 lakásigénylésünk volt, közte több olyan is, amelyet 15—20 éve adtak be. Akkor minden lakáskérelmet felülvizsgáltunk és fontossági sorrendet- állítottunk össze. A tervünk az, hogy a IV. ötéves terv végéig az 1971. előtti kérelmeket kielégítjük. Nem lesz könnyű, hiszen 1971-ben egyetlen lakás sem épült a városban, s hogy az idén hány lakást utalunk ki, az még a jövő titka, kizárólag az építőiparon múlik. Számot nem is mondok, mert csak panaszosokat szereznék magunknak. Kevesen értik meg, hogy nemcsak az új lakáskérelmeket kell kielégítenünk, hanem az építkezéseknek területet kell biztosítanunk, s ez addig nem történhet meg amíg a régi, lebontásra szánt házak lakóinak lakást nem adunk. Öröm az Udri családban A szerdai félfogadáson, délelőtt 10 órakor már a tizenötödik ügyfél kopogott a gödöllői lakásügyi osztály ajtaján. Udri Jánosné karján pár hónapos apróság, két nagyobbacska a szoknyáját fogja, amíg érdeklődik, ipát remélhet, mikor kapnak lakást. Örömkönnyek szöknek a szemébe, amikor meghallja a hírt, a lakáskiutalás már postán van, hamarosan a Kazinczy utcai lakótelepre költözhetnek. Kicsit szűkös lesz a két szoba, hiszen nyolc kiskorú gyermekkel várják a kiutalást. De most erre nem gondol, még azt sem meri elhinni, hogy végre ott hagyhatják a dűledező présházat, ahol eddig éltek. A maximális kedvezményt is megkapták, százforintos részletekben kell a lakás árát törleszteniük. A köszönő, hálálkodó szavaknak hossza-vége sincs. Ma este nagy lesz a boldogság a népes Udri családban. Ismét egy kismama kopogtat: Perneczki Pétemé. A kisfiú, akit magával hozott, 10 hónapos. A második gyereket őszre várják. A fiatalasszony a Gödöllői Gépgyár kohómérnöke, férje ugyanott gépész- mérnök. Amikor összeházasodtak, a szülőknél kaptak helyet, és azonnal kértek tanácsi lakást. Később átíratták az igénylést szövetkezeti lakásra, most újabb változtatást kérnek: összegyűlt — szülők, rokonok segítségével — a 110 ezer forint, az OTP-öröklakás ára. Szeretnék őszig megkapni a lakást, hiszen az egy szoba már kevés a családnak, np meg Perneczkyné öccse is nősülne, ha a helyükre költözhetne. Az OTP-igénylés módosítását az ügyintéző feljegyzi, de választ, biztató szavakat nem mondhat. Gödöllőn OTP- lakásra is sokan várnak, de ki tudja, elkészülnek-e azok az ígért határidőre. Egy idős asszony a következő ügyfél. Biztosan tudja: a városközpontban üresen áll egy lakás. A lányának szeretné, aki két gyerekkel most nála, a konyhában húzza meg magát. A kéréssel elkésett, az üres lakást már kiutalták egy 15 tagú családnak. Egy középkorú férfi érdeklődik: megnősülne, de a háztulajdonos nem engedi bejelenteni választottját. Megnyugodva távozik, a tanács segít majd a gondján. Szinte egymásnak adják az ügyfelek a kilincset. Varga Lászlóné ügyintézőnek még arra sincs ideje, hogy a reggelijét elfogyassza, nemhogy a kíváncsiskodó újságíró kérdésére válaszolgaSson. Annyit azért megtudok, szereti a munkáját, érdekesnek tartja az ügyfelekkel való foglalkozást. Igaz, csak néhány hónapja dolgozik a tanácson, azelőtt Pestre járt. Lakásgondja sohasem volt, saját házában lakik Gödöllőn. A fiatalokkal könnyebb A Váci Városi Tanács egyik irodájának ajtaján a következő tábla áll: Lakásügyek — talált tárgyak. Kicsit furcsállom ezt a párosítást, nem is szabad belőle messzemenő következtetéseket levonni, csupán any- nyit, hogy nemcsak lakásért, hanem elhagyott kerékpárért, kutyáért és iratokért kopogtatnak itt az ügyfelek. A lakásügyi főelőadót, Horváth Istvánnét tinédzser lánynak nézem, de megnyugtat, már „sokkal” több, a 22-t is betöltötte. Másfél éve intézi a több mint 1200 váci lakásigénylő ügyes-bajos dolgait. Az igénylők nagy része tanácsi bérlakásra vár, s ebből egyetlen egy sem épül az idén Vácott. — A fiatalokkal könnyebb szót érteni. Ha megmagyarázzuk nekik, megértik, nemcsak nekik kell lakás. Vannak notórius ügyfeleink is, akik azt hiszik, ha hetente visszajönnek, a nyakunkra járnak, előbb jutnak lakáshoz. Akadnak olyanok is, akik sírnak, hisztériáznak, mások pedig fenyegetőznek, kiabálnak. Ha nem jutunk zöldágra az ügyféllel, a főnököt hívjuk. Látnia kellene, vele mindig szelídebben beszélnek. Volt olyan időszak, amikor naponta kellett a rendőrséget kihívni, mert az ügyfél ordítozott, az asztalt verte, még gyilkossággal is fenyegetőzött. Szerencsére, ilyen eset csak hébe-hó- ban fordul elő, idegnyugtatót is csak nagyritkán kell bevennem. A nyugdíjas elnök A váci lakásügyi osztály legfőbb támasza a társadalmi bizottság, s annak elnöke, a nyugdíjas Kányik János. Több mint tíz esztendeje foglalkozik lakáselosztással, lakásügyekkel. Fáradhatatlanul járja a várost, olykor becsenget egy- egy lakásba, régibe és újba egyaránt. A régibe azért, mert hívják, tőle várnak segítséget, az újba csak azért, mert látni akarja, megbecsülik-e a tulajdonosok a modern, szép lakást rendben, tisztán tartják-e. A lakásrongálók büntetése, ellenőrzése nem hivatali kötelessége. Nem kötelessége a lakáscserékkel foglalkozni, mégis a helyszínen ellenőrzi a cserélendő lakást, a körülményeket, az indokokat. S előfordul, hogy javáslata alapján, sohasem jön létre a csere. Mert a lakástulajdonosok között is akad, aki felelőtlenül, egy kis haszonért, rosszabbra cserélné az új lakást, majd egy-két hónap múlva ismét lakásigénylést ad be. Kányik János türelmesen felvilágosítja azokat, akik valahol a városban „felfedeznek” egy-egy üres lakást. Az üres lakásokra szükség van. Vajon hogyan segített volna a váci tanács néhány hete azon a hatgyermekes václigeti családon. akiknek egyik vasárnap leégett a házuk, benne összes vagyonuk, ruhájuk — ha nem lennének szükséglakások. A lakásügyi előadók munkája nem éppen irigyelt foglalkozás. Látszólag emberi sorsokról döntenek, pedig csak meghallgatnak bennünket, legfeljebb tanácsot, információt adhatnak, a tolmács szerepét töltik be. Ahányan vannak, annyifélék. Türelmesek, kedvesek, vagy idegesebb természetűek, lelkiismeretesek, vagy kevésbé azok. De gondoljuk meg, milyenek vagyunk mi, ügyfelek, őszintén mondom, nem lehet könnyű velünk bánni. Árokszállási Éva
