Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-18 / 140. szám
r PEST MEGYEI A fejlődés -----, ig énye kötelez A világtörténelem háborúi — évszázadokra visszatekintve — mindig a csatatereken dőltek el. Ebből adódóan az áldozatok, a veszteségek is elsősorban a katonák közül kerültek ki. Első ízben a II. világháborúban szenvedett a pusztítás borzalmaitól a hátország, a lakosság. A repülőgépek elterjedésével mindinkább stratégiai elvvé vált, hogy nem elég a hadszíntéren megvívni a csatát, de a hátországot is lehetetlenné kell tenni, hogy élelemmel, emberanyaggal, fegyverrel, lőszerrel lássa el harcoló alakulatait. A II. világháború harci zaja még alig ült el, a fegyverek csöve alig hűlt ki, a romok is még memen- tóként meredtek az égre, amikor az imperialista hatalmak hidegháborúba kezdtek és készülődésük — a fegyverzetek, különösen a repülőgépek gyors ütemű fejlesztése — azt bizonyítja, hogy minden igyekezetükkel arra törekszenek, hogy a hidegháborút forró, öldöklő harccá alakítsák. Háborús készülődésük célja egyértelmű volt: elpusztítani az Európában kialakuló szocialista államokat, megakadályozni a szocialista világrendszer elterjedését. Ennek természetes következményeként a Szovjetunió és a szocialista országok is hozzákezdtek védelmi erejük fejlesztéséhez. Ezen túlmenően azonban gondolnunk kellett arra is, hogyha az imperialista hatalmak mégis kirobbantanának egy újabb háborút, biztosítsuk hátországunk, lakosságunk védelmét, életének, az anyagi javaknak megóvását. Ezérí került sor hazánkban is 1949 végén a légoltalom megszervezésére. A magyar Légoltalom egységeinek kiképzése az első időszakban a II. világháborús tapasztalatokra épült. Felszerelését, kiképzési anyagát is az innen visszamaradt eszközökből kölcsönözte. Az imperialista hatalmak háborús hisztériája következtében azonban eddig soha nem látott méretekben indult meg a támadó fegyverek fejlődése. Kialakultak a nagy hatósugarú repülőgépek, kifejlődött a rakétatechnika és egyre nagyobb méreteket öltött az atom-biológiai és vegyi fegyverek alkalmazásának a lehetősége. Ez természetesen maga után vonta, hogy a szovjet haditechnika, hadtudomány is fejlessze védelmi fegyvertárát. Mindezen túlmenően tovább bővítettük, korszerűsítettük a hátország védelmét biztosító légoltalmi — majd ennek jogutódjának — a polgári védelmi szervezetet. E helyi védelmi elveket mindinkább felváltotta a ávolsági védelem elve, a légoltalom már nemcsak nevében ment át változáson — polgári védelemmé alakult — hanem funkciójában, munkájában is. Lét- jogosultságot nyert a tétel: csak úgy lehet biztosítani a hatékony védelmet, ha az egész ország lakosságát felkészítjük a háborús körülmények közötti cselekvésre, az ön- és kölcsönös segítségnyújtás feladataira, adott esetben a termelés folytatására, az élet és az anyagi javak mentésére, megóvására. Az út — amelyet a közel negyedszázad alatt megtett e szervezet — hosszú volt és sok tennivalót kellett közben megoldani. Meg kellett értetni az emberekkel, hogy még a legborzalmasabb fegyver hatása ellen is lehet védekezni. De a védelemre már most a békés hétköznapokban kell felkészülni. Meg kellett értetni, hogy az egyes ember, s rajta keresztül az állam, a társadalom túlélését csak úgy lehet biztosítani, ha összállami, össztársadalmi üggyé tesszük a polgári védelmet. EÍ kellett jutni oda, hogy mindenki vallja: a háború őrjöngő pusztítását csak úgy lehet megelőzni, ha erősek vagyunk, ha nem vagyunk védtelenek. S ebbe az erőbe beletartozik a polgári védelmi felkészültség is. E hatalmas feladatokat csak úgy lehetett megoldani, hogy — állandóan figyelemmel kísérve a támadófegyverek fejlődését — megállás nélkül korszerűsítettük, a jelentkező igényekhez szabtuk a védelem elveit. A tömegek meggyőzésében, a megfelelő politikai morál kialakításban a megyei, városi, községi és üzemi párt- szervezetek segítették a polgári védelem munkáját. Az 1967-es esztendőtől — folyamatosan — egymást követték az olyan nagy tömegeket megmozgató gyakorlatok, mint a Borsod, Fejér, Bács-Kiskun és Haj- dú-Bihar megyei megmozdulások. M ost, mikor az esztendő derekán a polgári védelem szervezett erőinek szakmai, gyakorlati kiképzése, a dolgozók differenciált oktatásának befejezése előtt állunk, ekkor az itt felvillantott képek arról is beszélnek: miért és hogyan alakultak át a seprővel, lapáttal felszerelt egységek a műszaki mentés korszerű szolgálataivá, miként nyert létjogosultságot a távolsági védelem elvéinek kidolgozása, a kívülről való mentés feladatainak gyakorlati elsajátítása. Az 1974-es esztendő mérföldkőnek számít. Eleget kell tenni a kiképzési utasítás gyakorlati szakkiképzés megvalósítását előíró feladatának, a dolgozók differenciált felkészítését is meg kell oldani, s fel kell készülni az 1975-ös esztendőre, amikor — az év közepétől — megkezdődik az egységek vizsgáztatása, az üzemi és egyéb szintű gyakorlatok, lebonyolítása. Mindezek a tennivalók még magasabb szintű megoldását teszi kötelezővé a hazánk felszabadulásának közelgő 30. évfordulója, a számadás a X. kongresszus ide vonatkozó határozatainak végrehajtásáról, s a megemlékezés a polgári védelem megalakulásának 25. évfordulójáról. TÓTH KAROLY V __________________________J Be mutató gyakorlat Az egészségügyi szakszolgálati alakulatok egy-egy kiképzési időszak befejeztével a gyakorlatban is vizsgáznak a tanultakból. A szakmunkástanulók ceglédi versenyén sikeres bemutató gyakorlatot rögtönzött a ceglédberceli egészségügyi szakasz. Képünkön kötözik a „sérülteket”. A Pest megyei Hírlap melléklete 1974. II. sz. (1974. június 18.) Hasznos hagyomány Hatodik éve tavaszonként szakmunkástanulók honvédelmi versenyei A hagyományok kialakulása általában évtizedekig tart, hosszabb idő kell ahhoz, hogy valami természetessé váljon, elmaradásával sokakban hiányérzetet keltsen. Úgy látszik mégsem minden esetben érvényes e szabály, a hagyomány teremtésének nem mindig feltétele az évtizedek súlya. Legalább is erre enged következtetni, ha végigtekintünk a Pest megyei szakmunkástanulók honvédelmi, polgári védelmi versenyének rövid, néhány éves történetén. Az idén hatodik éve, hogy minden tavasszal megrendezi a Pest megyei tanács iptari osztálya, a Pest megyei polgári védelmi parancsnokság, az MHSZ, a KISZ-bizottság, a Vöröskereszt, és több más társadalmi és tömegszervezet közösen, a fiatalok e jelentős rétegét érintő vetélkedőt. A versenyek szabályai szerint valamennyi szakmunkásképző intézet benevezhet — s kevés kivétellel csatlakoznak is valamennyien a felhíváshoz. A döntőt megelőző selejtezőkön megyeszerte csaknem nyolcezren vesznek részt évek óta. A felkészülés során megismerkednek az alapvető honvédelmi ismeretekkel, fogalmakkal, megtanulják az életkori sajátosságukhoz mért katonai polgári védelmi gyakorlati fogásokat, tennivalókat, gyarapítják e témakörben is általános műveltségűket. Mindezt önként, szívvel, lélekkel teszik, meglelve e tevékenységben a rom,antikat, a lelkesítő szépségeket. Alig néhány éve, hogy a honvédelmi ismeretek tantárgyként honosodott meg iskoláinkban. Az aggodalmak, melyek fogadtatásával kapcsolatban éltek a közvéleményben, ha- nem is alaptalannak, de legalább is túlzottnak bizonyultak. Ami a legdöntőbb, épp a fiatalok üdvözölték egyértelműen pozitívan az új tantárgyat, hamar híveket szerzett magának körükben a lövészet, a tereptan éppúgy, mint az elsősegélynyújtás, és a polgári védelem is. Lelkesen kapcsolódtak bs a versenyekbe, szívügyüknek tekintették a honvédelmi napok sikerét. Azóta a honvédelmi nevelést segítő különböző akcióknak már valódi hagyományai vannak. Legutóbb a ceglédi megyei szakmunkástanuló-versenyen például találkoztam Harcsa Eszterrel és Markó Erzsébettel, a ráckevei Ady Endre gimnázium másodikos tanulóival. Nem mint versenyzők jöttek el otthonról, hanem mint segítők, ök készítették elő az elsősegélynyújtó-feladat imitátorait. Különböző festékek, sminkeszközök segítségével „sérüléseket” varázsoltaik karjukra, lábukra, hogy ezzel is életszerűbb, tanulságosabb legyen a megoldandó feladat. Olyan eimélyülten dolgoztak, hogy nyilvánvaló volt: értik, szeretik e mesterséget. Hogy miért, erre nem tudtak érdemben válaszolni, de ennék a kérdésnek elvont kifejtése úgy hiszem nem is lehet követelmény 16 éves korban. Az biztos, hogy értelmét látják, büszkék sikerükre, s talán néhány év múltán talán már tudatosan is magukénak vallják a honvédelmi felkészítés fontosságának gondolatát, melynek az ő tudásuk is része. Ugyanígy megemlíthetném a gödöllői Csemák Margitét, Szalisznyó Katalint és Kovács Erzsébetet, akik révén az idén ötödször ért el első helyezést a város csapata. Mindannyian fiatal lelkesedésről, tenniaka- rásról, s ami a legfontosabb, tudásról tettek tanúbizonyságot. Ha az utóbbiakat tekintjük, semmi szégyenkeznivalójuk sincs a nagykőrösi újoncoknak, Sohajda Gyulának, Fehér Tibornak és Beliczay Mihálynak. Hogy ezúttal nem volt szerencséjük, s nem kerültek az első három helyezett közé, jelen esetben ez véletlennek is mondható, hiszen ők is felkészültek és becsülettel helytálltak. S nem feledkezhetünk meg az említett két csapat felkészítődről, Mayer Endre és Boros Lajos tanárakról sem. Az ő személyes példájuk — mint ahogy valamennyi oktató-kísérőé — szinte magával ragadta a gyerekeket. Elvitathatatlan szerepük volt a sikerekben. Az eredményhirdetéskor a részvevők már arról beszéltek, hogyan lesz jövőre, latolgatták az esélyeket; hogyan szerepelhetnének jobban, mint most. A ceglédi vetélkedőben tehát tovább élt a hagyományt tápláló erő, biztosítva e hasznos mozgalom népszerűségét, előre mutató eredményeit. Mészáros János Nem könnyű a feladat: sebe-, sültszállítás hordágyon — védőfelszerelésben. A ceglédi vetélkedőn első helyezést elért csapat két tagja, Csernák Margit és Szalisznyó Katalin a szennyezett terepre való belépés előtt magukra öltik a védőfelszerelést. TANULSÁGOS MEGBESZELES Jelentős feladatok hárulnak az üzemi törzsparancsnokokra A közelmúltban a Pest megyei polgári védelmi parancsnokságon, a megye területén működő fontosabb üzemek polgári védelmi törzsparancsnokainak megbeszélését rendezték meg. Részt vett ezen Pataky Iván alezredes, a PVOP képviselője is. Erdős István, a megyei polgári védelmi törzsparancsnokok helyettese megnyitójában hangsúlyozta, hogy a megbeszéléseknek kettős feladata van: megismerkedni a megyénk területén működő fontosabb üzemek pv törzsparancsnokaival, s a feladatok végrehajtása során felmerülő problémákkal, valamint megbeszélni az 1974. évi kiképzés főbb feladatait. A megnyitó után Takács Ferenc megyei törzsparancsnok tekintett vissza a poigari védelem fejlődésére, megállapítva, hogy a polgári védelem fogalma, tartalma és rendeltetése ma már az egész ország területén ismert. Tevékenysége mind jobban kapcsolódik a polgári szervek rendeltetésszerű — igazgatási, termelési és szolgáltatási — tevékenységéhez Pest megye területén is. A fejlődéssel egyidejűleg azonban az utóbbi években a polgári védelem tevékenységében ellentmondások és hiányosságok is felszínre kerültek. A mögszün- tetésükre a felsőbb szervek megfelelően intézkedtek. Beszámolójában kitért az üzemvezetés feladataira — adott esetben — a tömegpusztító fegyverek alkalmazása időszakában, vagy katasztrófa (árvíz, földrengés, tűzvész) idején. Hangsúlyozta, hogy az említett időszakban a tevékenységért az üzem, intézmény, illetve szerv mindenkori vezetője egyszemélyben felelős, majd aláhúzta, hogy az oktatás és a kiképzés végső célja mindig az, hogy az oktatottak az élet minden területén cselekvőképessé váljanak, Pataky István alezredes ezt követően ismertette a polgári védelem kiképzést segítő sajtó-, propagandamunka jelenlegi helyzetét és további célkitűzéseit, feladatait. Ennek során felhívta a figyelmet a megfelelő határozatra, amely a lakosság differenciált felkészítéséről intézkedik, egyaránt fontosnak tartva a munkaviszonyban nem álló lakosság és a dolgozók felkészítését. Hangsúlyozta, hogy az üzemi dolgozók felkészítésének célja, hogy a termelést folytatni tudják rendkívüli körülmények között, védőfelszerelésben is. A lakosságot pedig önmaga, családja, lakása, javai — háztáji, élelmiszer, víz, háziállatok takarmánya — védelmére kell felkészíteni. Ehhez kapcsolódik a sajtó- és propaganda- tevékenység is, mivel a fel- készítési feladat a jövőben a korszerű tömegtájékoztató eszközökre — sajtóra, televízióra hárul. Elmondta, hogy a feladatok végrehajtása során az üzemi törzsparancsnokok jelentős segítséget tudnak nyújtani: Egyrészt mozgósítani tudják a dolgozókat a központi propaganda fogadására, másrészt pedig kihasználhatják az üzemi lapok, valamint az üzemi hangos híradó nyújtotta lehetőségeket is. A további felszólalók valamennyien hangsúlyozták, hogy helyesnek tartják és igénylik az ilyen és hasonló jellegű megbeszéléseket, mert elősegíti munkájukat. Erdős István őrnagy, mint a törzs párttitkára, mondott zárszót, a többi között utalva a politikai megbízottak szerepére s emlékeztetett arra, hogy a polgári védelem előtt álló feladatok csak megfelelő politikai előkészítő munka segítségével hajthatók végre. Felhívta a figyelmet, hogy az üzemi pártbizottságoktól kérjék, igényeljék a politikai megbízottak irányítását. Ajánlotta, hogy az egység politikai megbízottak az alegységeknél szervezzék meg a bizalmihálózatot, s ennek bevonásával érveljenek a polgári védelmi felkészülés fontossága mellett. Az aktívák segítségével jutassák el a párt és a kormány honvédelmi politikáját a polgári védelmi alakulatok beosztott állományához.
