Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-18 / 140. szám

2 POLGÁRI VÉDELEM A huszonSmrmadik „trófea" Minden műszakban vannak ütőképes tűzoltók Eh a pv-ben is Mindenki képzettsége szerint Állandó készenlét a DHV-nél A Duma-menti Hőerőmű Vállalat tűzjelző központjának műszerfalán kigyulladt a TŰZ felirat és egyidejűleg riasztó hangjelzések szólaltak meg. Az ügyeletes mérnök a gőzduda kapcsolójához ug­rott és három egy percig tar­tó éles, az egész környéken hallható jelzést adott, kis szü­netekkel. Az emberek az első­re felfigyeltek, a másodikra a tűzvédelmi egység tagjai te­lefonokhoz siettek, hogy meg­tudják, hol lehet a tűz, és a harmadik jelzés elején már ki futva, ki pedig kerékpáron közeledett a tűzhöz legköze­lebb eső haboltó készülékhez. Akkor már tudták ugyanis, hogy a tűz keletkezési helye az erőmű olajállomása. A ké­szülékről leszakították a plombát, a helyszínre gurítot­ták, és a riasztás első pillana­taitól számított hat perc múl­va habbal árasztották el a tűz helyét. Tűz ugyanis nem volt, hanem gyakorlat, amelyet azonban nagyon komolyan, pontosan és valósághűen haj­tottak végre. A helyszínre ér­kező vezérigazgató és a polgá­ri védelmi törzs tagjai elis­meréssel állapították meg, hogy a gyakorlat kitűnően si­került. A másodpercekért Hosszú hetek, hónapok, sőt évek kiképző, szervező és elő­készítő munkája előzi meg az ilyen gyakorlatok sikerét. Kezdetben jó néhány perccel tovább tart, mint később, az­tán egyre rövidül, mígnem olyan kis időszakhoz ér, hogy már csak fél perceket lehet lefaragni. Akárcsak a minősé­gi sportolók teljesítményéből. — Mi talán azért vagyunk sok tekintetben előnyösebb helyzetben más üzemekhez képest, mert állományunk ha­talmas többsége magas általá­nos műveltséggel és szakmai képesítéssel rendelkezik — mondja Nagy István, a DHV tűzvédelmi vezetője, a polgári védelem törzsparancsnoka. — A másik helyzeti adottság,' hogy a mi üzemünk a békés mindennapok során is bizo­nyos mértékig veszélyes, ahol rendkívül fegyelmezetten kell élni és dolgozni, elővigyázat- tal kezelni a berendezéseket, műszereket, elektromos veze­tékeket, kazánokat, olajellátó szerkezeteket. A DHV dolgozói azzal is tisztában vannak, hogy bármily baj késedelmes vagy nem tökéletes elhárítása nagy problémákat okoz na­gyon sok állampolgár munká­jában másutt, sőt még a min­dennapi, családi életében, vagy teszem azt szabad idejé­ben, pihenésében. A legkisebb részekig Sorra vesszük az egységeket, amihez Nagy Istvánnak nem kell semmiféle kimutatás vagy táblázat. Fejből mondja a fon­tossági sorrendet, a szakmai felépítést, a feladatokat, a ki­képzések módját Ismeri az üzemet a legapróbb részekig. Nem csod;a, mert lakatosként kezdte aztán különféle iskolá­kat végzett, kazángépész, majd blokk-kezeié lett Később a szakma* fejlődéssel párhuza­mosan megismerte és megsze­rette a polgári védelmi tevé­kenységet. Ekkor újabb tan­folyamok következtek. így alakúk: ki a mai gondolkodás- módja amelynek állandó kö­zéppontja a polgári védelem, a tűzvédelem. Amint mondani szokás, ha álmából hirtelen felébred akkor is azonnal tudja a legfontosabb műszaki, létszám-, eszköz- és területi adatokat Most persze, nem a számok fontosak, hanem, hogy egy ilyen magas szintű ipari, energiaellátó óriásból milyen útmutatásokat lehet adni más, talán kisebb, de hasonló ob- lektu mok _,szá mára. — Egyik legfőbb elvünk, hogy nemcsak a vezetőknek kell állandó készenlétben len­niük, hanem minden egyes beosztottnak. Ezért például minden hónap első szerdáján, pontosan déli tizenkét órakor megszólaltatjuk a tűzriasztó gőzdudánkat. Ezzel nemcsak a berendezést ellenőrizzük, ha­nem ismételten emlékeztetjük magunkat és kollégáinkat ar­ra, hogy ha a jelzés más idő­ben szólal meg, akkor azonnal cselekednie kell Békében és támadásnál Az akciókat nehezítik az esemény váratlan mozzana­tai, különbözőségei, de né­miképp könnyít a teendőkön, hogy mindenki tudja a he­lyét és a szerepét. — A kárhelyreállító al­egység három szakasza az üzemviteli, a kazán javító és a turbinájává tó egység. Sze­repük békeidőben vagy rend­kívüli körülmények között megegyezik abban, hogy ne­vüknek megfelelően a káro­kat azonnal helyre kell állí­taniuk, a kisebb, vagy na­gyobb üzemzavarokat hala­déktalanul megszüntetni. Rendkívüli esetiben persze — háborús helyzetre gondolok —, munkájuk feltehetőleg nem­csak jóval nagyobb, de bo­nyolultabb is. Az erőművet ért esetleges támadás során ugyanis a legkülönbözőbb be­rendezések meghibásodásával, sőt. esetleg sugárszennyező­désre is számolnunk kell. Ek­kor következik a kárhelyre­állító alegységen belül a vil­lamos helyreállító raj szere­pe is. Munkájukhoz per­sze, azonnal ; kapcsolódniuk kell az egészségügyi alegy­ség tagjainak, vagy például a műszaki-mentő alegység­nek. Utóbbiak kőműves, ács, vízvezeték-szerelő, lakatos­hegesztő és más szakember tagjai mintegy felderítők­ként, részben párhuzamosan dolgoznak a kárhelyreállítók­kal, akiknek az útjából el­takarítják az akadályokat, hogy újra működésbe hoz­hassák az etekromos, fűtő-, hajtómű berendezéseket, ge­nerátorokat, transzformátoro­kat, szívó- és nyomóventillá­toroka. Számíthatnak egymásra Újságcikk keretében nem lehet részletezni, hogy meny­nyire bonyolult és ugyanak­kor milyen átgondolt a Du­na-menti Hőerőmű Vállalat polgári védelme. A parancs­noki törzs részben képzett­sége folytán, részben pedig az ügyeletes diszpécsernél elhe­lyezett intézkedési terv alap­ján pontosan tudja, hogy adott esetben mit kell tennie. Ugyanez vonatkozik a riasz- tó-elsötétítő, a rendfenntar­tó vagy például a vegyvédel­mi alegység tagjaira. — Az egyik legfontosabb és leghatásosabban dolgozó rész­legünk az egészségügyi al­egység. Fő bázisa az üzemben egy éve megnyílt szakosított orvosi rendelő. Kedvező to­vábbá, hogy Százhalombatta városában több kocsival men­tők állomásoznak, akikre szin­tén számíthatunk — mond­ja még befejezésül Nagy Ist­ván. — Egyik legnagyobb erőnk azonban az önkéntes­ség és a lelkesedés, amellyel az erőmű dolgozói nehéz mun­kájuk mellett a polgári vé­delmi feladatokat is vállal­ják. Az egészségügyi alegy­ség keretében például a fér­fiak komolyan veszik a sebe­sültszállítások, a nők, az el­sősegélynyújtás gyakorlását,: a nagyszámú munkavédelmi őrség pedig aktívan folytat megelőző tevékenységet a bé­kés mindennapok során is, hogy üzemzavar, sérülés se­hol ne forduljon elő. E jelek alapján egységes közhangu­lat alakult ki, az emberek tudják, hogy számíthatnak egy. másra. Mindez lehetővé te­szi munkánk további fejlesz­tését is. Pacsay Vilmos A gondosan rendben tartott tűzoltószertár falán valóságos oklevél-tenger, valamennyi szépen bekeretezve, szám sze­rint huszonkettő. A legutóbb szerzett, sorrendben a huszon­hármadig mint azt tisztelgő szemlélődésem elején megtu­dom, még nincs a helyén. A megszerzésének körülmé­nyeiről a tűzrendészed előadó, Győrfi Tamás beszél, aki egy­ben a Ganz Műszer Művek Gödöllői Árammérőgyárának polgári védelmi törzsparancs­noka is. — Ismeretes, hogy a községi önkéntes és a vállalati létesít­ményi tűzoltók járási sereg­szemléjét évenként, megyei és országos versenyét pedig min­den négy évben rendezik meg, ahol a különböző egységek a rivalizálás mellett, elsősorban felkészültségükről adnak szá­mot. Az 1973. évi járási ön­kéntes tűzoltóversenyt a közel­múltban, május 26-án tőlünk nem messze, Galgahévízen rendezte meg a gödöllői járá­si-városi tűzoltóparancsnok­ság. Azt a bizonyos huszonhar- madik trófeát Galgahévízen nyújtották át az árammérő­gyáriaknak. — Az összetett versenyben, amely a percenként 800 liter teljesítményű kismotorfecsken- dő szereléséből és a stafétából állt, négy induló csapat közül a miénk bizonyult a legjobb­nak. Kilencfős legénységünk igazán becsülettel helyt állt. Nem volna tejes a kép, ha nem ejtenénk néhány szót a korábban megszerzett elisme­résekről. Előkerül a belső zsebből a szemüveg, s máris tolmácsolhatom olvasóinknak: 1964. július 26-án, Baján ugyancsak az iménti katgóriá- ban tiszántúli országrészi ver­senyen az Árammérőgyár csa­pata a nagyon szépen csengő második helyet szerezte meg. Több megyei első helyezést dokumentáló oklevél szom­szédságában ott szerénykednek a korábbi járási szintű diada­lokat dokumentáló kitünteté­sek. S a kompozíció közepén gyönyörű serleg díszeleg, hir­detve, hogy a KGM-vállalatok önkéntes tűzoltóegységeinek versengéséből egyízben a gö­döllői gyár csapata került ki győztesen. A nem mindennapi „tárlat­látogatás” után Győrfi Tamás irodájában ismerkedem to­vább az egység múltjával, munkájával, elkötelezettségé­vel, szakmaszeretetével. Az üzemnek 33 létesítményi tűzoltója van. Valamennyien férfiak, többségükben fizikai állományú dolgozók. A készen­léti állapot lényegében egész évben folyamatosan tart, hi­szen tűzrendészetileg a C ka­tegóriába tartozunk. — Mit jelent ez gyakorlati­lag? — Éz azt jelenti, hogy az önkéntes tűzoltóknak — áldo­zatvállalásukat ez bizonyítja legékesebben — egész évben van elfoglaltságuk. Évről évre 54 órás elméleti és gyakorlati foglalkozáson vesznek részt. Nem győzöm eléggé hangsú­lyozni: a feladatokat minden esetben lelkesen és lelkiisme­retesen hajtják végre. Győrfi Tamás fiatalokat megszégyenítő tűzzel beszél a felügyelete alá tartozó önkén­tes tűzoltókról. Pedig munkás­életének utolsó esztendejét ta­possa — jövőre nyugdíjba megy. Majd tíz éve adta le a gyár munkaügyi osztályán a munkakönyvét. Négy évig be­tanított munkásként dolgozott, azután nevezték ki tűzrendé- szeti előadónak, 1959 óta pol­gári védelmi törzsparancsnok. — A létesítményi tűzoltók a már említetteken kívül ellát­ják az egyes üzemrészek tűz- felelősi teendőit is. Lényege ennek a megelőző tűzrendé- szeti utasítások betartásának ellenőrzése. Így sikerült elérni, hogy im­már hat esztendeje nem volt tűz a gödöllői árammérőgyár­ban. A legutolsó tüzet — min­denki jól őrzi az emlékezeté­ben — 1968. május elsejének hajnalán történt. Nagyobb mennyiségű festék érkezett ezt megelőzően a festődébe. A tűz következtében teljesen le­égett a műhely elszívó beren­dezése. — A jelenlegi létesítményi állományunk nagyobb felada­tok megoldására is képes. Min­den műszakban, természetesen éjjel is, ütőképes tűzoltóink vannak. A felszereltségre nem panaszkodhatunk. Bevallom, kicsit zavartan búcsúzkodtam az ismerkedés végeztével. Mivel valójában Győrfi Tamástól tanultam meg — aki egy esztendőn belül mond búcsút — fájó szívvel — választott hivatásának, a pa­rancsnoki tisztségnek —, hogy a népgazdasági vagyon tűzkár­tól való megóvása elszánt, kö­zösségben gondolkodó embe­rek hivatása. Kertész Péter OkSafiófilm — igény szerint A polgári védelmi filmek vetítésének nagy szerepe van megyénkben is a szakszolgála­tok, szakszolgálati alakulatok kiképzésében, az üzemi dol­gozók oktatásában és a lakos­ság felkészítésében egyaránt. Változatos témákat feldolgozó, tartalmas oktatófilmek állnak az igénylők rendelkezésére, melyek jól kiegészítik az egyéb szemléltető eszközöket. A megyei honvédelmi agitá- ciós és propagandabizottság az elmúlt években a járások­ban és a városokban több al­kalommal rendezett polgári védelmi filmnapokat. Az ak­ciók sikerét bizonyítja, hogy a vetítéseken csaknem hatvan­ezren vettek részt a legutóbbi négy évben. Újszerű feladatok a vegyvédelmi kiképzésben fl három slopvctő szakszolgálat egyike a vegyivédelmi. A műszaki és egészségügyi szol­gálattal együtt, szorosan összefüggő, alapvető feladatokat kell ellátniuk adott esetben. Mint mobilizálható alakulatokkal rendelke­zők, nemcsak a szervezési helyükön kell fel­adatok végrehajtására felkészülniük, hanem esetleg távoli kárterületen, csapást szenvedett városokban is helyt kell állniuk. Az élet és az anyagi javak mentése — men­tesítése a fő feladatuk, mely Pest megye ese­tében — tekintettel Budapest fővárosra — még fokozottabb hangsúlyt kap. A megye vegyivédelmi erőinek parancsno­ki állománya 1972 és 1973-ban végrehajtotta az alap- és szakkiképzést. A beosztott állo­mány 1973-ban alapkiképzésben részesült. A célellenőrzések, a tesztvizsgák alapján megál­lapítható volt, hogy az eredmények jók. A pa­rancsnoki állomány alkalmassá vált aláren­deltjeik vezetésére. Elismerés illeti munkájukért a szakszolgá­latok és az önvédelem valamennyi szintű pa­rancsnokát. Természetesen nincs megállás, a munkát folytatni kell és az idei kiképzési év feladatai sem könnyebbek, mint az eddigiek. E feladatok nagy vonalakban a követke­zők: 1. A parancsnoki állomány és a törzsek — magasabb szinten, komplex törzsfoglalkozá­sokon és gyakorlatokon sajátítják el mind­jobban a vezetés, irányítás bonyolult, egész embert kívánó feladatait. 2. A beosztott állománynak ebben az évben végre kell hajtania a szakkiképzést. Ez utóbbival bővebben kell foglalkozni, mert e feladat az eddigiekhez képest válto­zást jelent. Amíg az alapkiképzés túlnyomó részének formája elméleti előadás, ismeret- terjesztő foglalkozás, film- és diavetítés volt, addig a szakkiképzésen a gyakorlatiasság ke­rül előtérbe. Ez azt jelenti, hogy a beosztásnak megfele­lően mindenki megismerkedik a rendszeresí­tett szaktechnikai eszközökkel, felszereléssel, elsajátítja azok kezelését. Gyakorlati feladatot hajt végre úgy a felderítő, mind a mentesítő beosztott, beöltözve az egyéni védőeszközök­be. A kiképzés színhelye természetesen nem le­het tanterem, hanem elsősorban terep vagy kijelölt objektum. Mindenkinek azt kell meg­tanulnia, amit adott helyzetben tennie kell — ezt pedig be kell gyakorolni. A másik alapvető különbség, hogy amíg az alapkiképzésnél 20—30 fő egy tanteremben — egy előadóval közösen foglalkozott, addig eb­ben az évben rajkötelékben a rajparancsnok vezetésével kell megtartani a kiképzést. Né­hány tárgykör az mindössze, melyet szakasz­kötelékben lehet átvenni. Ez a forma ad lehe­tőséget arra, hogy minden beosztott kézbe ve­gye, megismerje, megtanulja technikai eszkö­zének használatát. A magasabb parancsnoki állomány feladata, hogy módszertani foglal­kozásokon felkészítsék a raj- és szakaszpa­rancsnokokat. Döntő időszakhoz érkezett a polgári vé­delmi kiképzés. Ennek az évnek kell megala­poznia azt. hogy a vég nélküliséget valóban le tudjuk zárni. Ha az idei szakkiképzés eredményesen zárul — akkor a további évekre tervezett komplex gyakorlatok időszakonkénti végrehajtásához elegendő lesz a megszerzett tudás frissen tar­tása és az esetleges néhány új fogalom, eszköz használatának elsajátítására. Az üzemekben az önvédelmi alakulatoknál is hasonló a helyzet. Itt fokozottabb figyelmet kell fordítani a differenciált kiképzésre, az üzem profiljára, termékeire, sajátosságaira. Mint a szakszolgálatoknál, itt is kisebb cso­portokban — esetleg brigádokban — kell a ki­képzést megszervezni és végrehajtani. Hajóssy János PV.KISLEXIKON SZÜKSÉGKÓRHÁZ: Rendkívüli körülmények között, ideiglenes jelleggel, szük­ségfelszereléssel — ipari katasztrófa, természeti csapás, ellenséges csapás után — működő, nagy tömegű sérült befogadását, első szakorvosi ellátást, végleges gyógykeze­lést és ápolást biztosító intézmény. SZÜKSÉGÓVÓHELY: Az épület alatti pincehelyiség, mely kisebb ráfordítással, illetve átalakítással az épületben lakók védelmét biztosít­ja, továbbá az épületeken kívül, a lakosság által építendő árokóvóhelyek. TÁMADÓFEGYVEREK: A hagyományos és korszerű fegyverek, melyek alkalma­sak személyekben, építményekben, a gazdaság különböző területein maradandó károkat okozni, illetve azokat el­pusztítani. A TÁMADÓFEGYVEREK HATÁSAI ELLENI FELKÉSZÜLÉS: Azon rendszabályok összessége, melynek célja, hogy a szervezett polgári védelmi erők képesek legyenek a táma­dófegyverek által okozott károk csökkentésére, illetve a mentő — mentesítő munkák végrehajtására. A felkészülés a békeidőszakban szervezetten és tervszerűen történik. TÁMADÓFEGYVEREK HATÁSA ELLENI VÉDEKEZÉS: Azon rendszabályok összessége, melyeket a lakosság, az állatállomány, élelmiszer, víz, takarmány védelme érde­kében. a támadást megelőző időszakban hajtunk végre. TÁVOLSÁGI VÉDELEM: A lakosság, és az állatállomány kollektív védelmének egyik leghatásosabb formája. A lakosságot és az állatállo­mányt a veszélyeztetett területekről kevésbé veszélyezte­tett területekre telepítik ki, vagyis kivonják a csapás kör­zetéből. TELJES ELZÁRKÓZÁS: Az atom- és vegyi csapás körzetében, a radioaktív felhő, vagy vegyi harcianyag-felhő vonulási irányába eső terüle­teken a kollektív védekezés módszere. A teljes elzárkózás esetén a nyílászáró szerkezetek légmentes elzárásával, va­lamint levegőszűrő berendezések alkalmazásával biztosít­juk, hogy a szennyezett levegő ne jusson be az óvóhelyek­re, lakóházakba, gazdasági épületekbe. TELJES ROMBOLÁS ZÓNÁJA: Az a terület (zóna), amely a robbanás központjától (cent­rumától, epicentrumától) az 1 kg/négyzetméter túlnyomás! értékig terjed. Ezen a területen az összes épületek lerom- bolódnak, helyreállításuk lehetetlen. TELJES SUGÁRMENTESÍTÉS: Személyekről, eszközökről, építményekről, terepről a su­gárzó anyagok végleges, teljes eltávolítása. TELJES SZEMÉLYMENTESlTÉS: • A személyek teljes testfelületéről a sugárzó, mérgező és biológiai harcanyagok teljes eltávolítása. Ezt a személy­mentesítő állomásokon hajtják végre. TÖMEGPUSZTÍTÓ ESZKÖZÖK: Radiológiai, biológiai, vegyi harcanyagok, harceszközök, melyek tömegpusztítást, tartós szennyeződést és fertőzést képesek előidézni. Leghatásosabb a nukleáris fegyver. TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVER ROBBANÄSKÖVETKEZME­NYEINEK FELSZÁMOLÁSA: A szervezett polgári védelmi és más, egyéb erőknek az a tevékenysége, mely a túlélést és az életműködés újbóli megindulását hivatott biztosítani. TROTIL (TNT) EG YENÉRTÉK: Az a mértékegység, mely az atomfegyver hajtóerejét feje­zi ki, vagyis azt, hogy az atombomba robbanásának pilla­natában felszabaduló energia előállításához mennyi tro­tilnak a felrobbantására lenne szükség. — (kt). A TNT egyenértéke megadható: tonnában (t), kilotonnában és me­gatonnában (Mt).

Next

/
Thumbnails
Contents