Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

1974. JÜNIUS 16., VASÁRNAP 7 C H 1ST IS K AZ A SZÁNDÉK, HOGY AZ EMBER TERMÉSZETI KÖR­NYEZETÉNEK VÉDELME ÉRDEKÉBEN SÜRGŐS IN­TÉZKEDÉSEKET TEGYEN, EGYSÉGESEN JELENTKE­ZIK A FÖLDKEREKSÉG MIN­DEN TERÜLETÉN. NEM VÉ­LETLEN TEHÁT, HA E HETI TUDOMÁNY-TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN A környezet­védelem KÉRDÉSEIVEL FOGLALKO­ZUNK, ISMERTETVE AZ EZZEL KAPCSOLATOS GONDOKAT. Mintatelepülés A Meteorológiai Világszol­gálat szervezésében már évek óta folynak a nemzetközi lég­körkutatások. Legutóbb a grúz tudósok számoltak be ku­tatási eredményeikről. Rusz- taviban, Grúzia kohászati központjában . a vállalatok munkarendjének gondos ta­nulmányozása után kidolgoz­ták az ipari szennyeződés előrejelzésének módszertanát és a szennyeződés csökkentésé­vel kapcsolatos intézkedése­ket. A felmérésekhez felhasz­nálták a legkorszerűbb tech­nikai segédeszközöket, labora­tórium-, repülőgépeket, lég­csapdákat és más automata berendezéseket, valamint a szputnyikok meteorológiai adatait. Grúziában most olyan javaslatokat dolgoznak ki, amelyek lehetővé • teszik a rusztavi légmedence meg­tisztítását. A tapasztalatokat a köztársaság többi városai­nak környezetvédelméhez is felhasználják. A Dunakanyartól Ráckevéig Pest megye tájain szívesen látott vendégek Esztergomtól Ráckevéig húzódik a Pilisi Park­erdőgazdaság birodalma, ahol 1100 ember védi, gon­dozza a tájat, hogy milliók nap mint nap gyönyör­ködjenek szépségében, élvezzék csöndjét, hallgassák madarainak énekét; felnőttek és gyerekek egyformán önfeledten kerekre tágult szemekkel nézzék a nyíló virágokat; üdítse őket a meg-megrebbenő szellő, szí­nezze egészségesre arcukat, testüket az erdei tisztás fölött delelő nap. A városiak oázisa A parkerdőgazdaság embe­rei arra törekszenek: a kirán­dulók első benyomása olyan kedvező legyen, hogy ne csak egyszer, hanem minél több­ször szánják rá magukat erdei utakra, sétákra. E vonzó cél érdekében építenek utakat, gyalogutakat, ösvényeket, sé­tányokat, kellő távolságban padokat állítanak föl, eső el­len szárnyékot, kunyhót húz­nak, szalonnasütésre alkal­mas helyet jelölnek ki, kiala­kítanak játszótereket, megépí­tenek torna- és sportpályákat. S azok, akik saját kocsijukon jönnek e területre, azok szá­mára parkolóhelyet létesíte­nek közutak közelében, illetve mellette. Törekvéseik közép­pontjában az a nem titkolt szándék áll, hogy a kirándu­lók — a gondoskodás számos jele láttán — akkor is érez­zék az erdész jelenlétét, ha nem találkoznak vele. Tehát céljuk az, hogy a pihenni vá­gyó milliók igazi házigazdái legyenek. Esztétikumok szerint A parkerdőgazdaságot — többek között — az is megkü­lönbözteti az erdőgazdaságok­tól, hogy az erdő ültetése, művelése, ápolása, felújítása, kitermelése terén nemcsak gazdasági megfontolások, ha­nem elsősorban esztétikai szempontok érvényesülnek. Például meghagyják csak a szemnek tetszetős, különleges alakú fákat is. Fajtától füg­gően ritkítják az erdőt, a 10— 20 éveseknél ezt tisztításnak nevezik, a középkorúaknai gyérítésnek, természetesen mindig a legszebb faegyedeket A természet ifiú őrei A természet iránti szeretet szellemében nevelt szovjet is­kolások szívesen vesznek részt a természeti kincsek megőr­zésében. A habarovszki területen például számos iskolában szer­veznek ifjú természetbarát köröket. Az Amur és a környező folyók árvizeinek lehúzódása után a visszamaradó vizekben számtalan értékes halfajta marad pusztulásra ítélve. A gye­rekek vödrökkel és hálókkal felfegyverkezve összegyűjtik az értékes halfajtákat és visszaszállítják a folyóba. A gyerekek csatornát ásnak, hogy a vizet és a benne ő halakat visszajuttassák á folyóba. dőrészeket, gyönyörű tisztáso­kat, romantikus sétányokat borítanak el a háztartási sze­mét, hulladék, építési törme­lék kupacai, dombjai. Egy közeleső példát említve, ta­valy 26 ezer köbméter szeme­tet vittek be tisztességtelen emberek az erdőkbe, ennek elszállítása 1 millió forintba kerül. A társadalom velük is fölvette a harcot, még tavaly augusztusban létrehozta!: egy szervezetet, amelynek tagjai nyugdíjas rendőrök, akik ha­vonta 60—70 embert érnek tetten, eljárást indítanak elle­nük, de a szabálysértés miatt csak 3000 forintig büntet­hetők. Ellenség: a fűz S még mindig nincs vége az erdők elleni bűntetteknek, amiket a felelőtlenség, a kö­zömbösség okoz. Száraz, esőt- len tavaszokon és kora ősszel; nap mint nap hallunk erdő­tüzekről. Tavaly a legnagyobb kárt egy tíz éve telepített fenyvesben okozta. Három hektáron minden leégett, s ráadásul az a nap volt az év legviharosabb napja, 100 kilo­méteres sebességű szél fújta a lángokat, s a földig-gallyas fiatal fenyves úgy égett, mint a zsír. Mindez csak azért, mert valaki nem pH ja el a tábortüzet, eldobja az égő ci­garettát, éppen úgy mint a városban, azzal a „csekély” különbséggel, hogy míg a be­tonon csak szemét marad, az erdőben pusztítva tombol a tűz. A mozdulat gyökere azo­nos: az emberi felelőtlenség. Acs Jenő Hadüzenet a zajnak A világon először Anglia törvényhozása foglalkozott a járművek közforgalmi utakon előidézett zajának megfékezésé­vel, ellenőrzésével. A szigetországban 1970. április 1-től sem gyártó cég, sem kereskedő nem hozhat forgalomba olyan mo­toros jármüvet, amely a rendelkezésben előírt zajszintet túl­lépi. Az engedélyezett zajszint a képen látható készülékkel ellenőrizhető, amely 50—100 dB mérésére alkalmas. Tartozé­kai a mikrofon, a szélellenőrző, egy háromlábú állvány, ösz- szelcötő kábel, a felvevő mágnesszalag és a hordozható mű­szerdoboz. Időközben több más ország is rátért a zajokozók meg- zabolázására, ha nem is olyan szigorral, mint Anglia, ahol a gyorshajtásért járó büntetéssel közel azonos nagyságrendű bírságot rónak ki a csendháborítókra. ...és európai vélemények • \ < ....... h >*;' otf* •• , A turisták veszélyeztetik az erdőket? Keresik a megoldást világszerte Svájc küldötte védelmébe vette a turistákat és szerinte egy orvosság van ezen a téren: megfelelő rendszabályokat hoz­ni és felügyelni arra, hogy ezeket a mindennapi élet gya­korlatában be is tartsák. „Svájcban minden erdő nyit­va áll a polgárok és turisták számára. Eddig egyetlen erdő­kárt sem lehet a turisták in­váziójára vagy gondatlanságá­ra visszavezetni.” Több ország delegátusa fel­hívta a figyelmet egy régi és sokat vitatott problémára, ar­ra, hogy nem lehet egyidőben vadászni és a turizmust fej­leszteni az erdőkben. Az osztrák delegátus úgy nyilatkozott, hogy külföldről is sok vadász érkezik Auszt­riába, hogy ott az erdőkben kedvenc sportjának hódoljon. Az erdőben élő vadaknak azonban ahhoz, hogy szapo­rodjanak csendre és viszonyla­gos nyugalomra volna szüksé­gük. Összhangot teremteni A vitasorozatot Coulon sváj­ci erdővédelmi szakember zár­ta le. „Az erdővédelem nem úszhat az ár ellen. Igen sok országbari egyre nagyobb a nyomás, amely az erdők meg­nyitását szorgalmazza. Ezzel az áramlattal végtelenségig nem lehet szembehelyezkedni. Olyan védelmi rendszabályo­kat kell kidolgozni, amelyek védik az erdőket, ugyanakkor messzemenően tiszteletben tartják az állampolgárok jo­gait is. A kettőt összhangba kell hozni. Ez nem könnyű feladat, de ezen áll vagy bu­kik a hatékony erdővédelem.” DDT a bioszférában Egyedül az USA-ban 1974-ig 2,8 millió tonna DDT-t hasz­náltak fel, illetve fognak fel­használni alkalmazása óta. Legtöbbet 1963-ban forgal­maztak belőle. Ettől kezdve a termelés — nem kis mérték­ben a büntető szankciók ha­tására — csökkent. Mivel a DDT zsírokban jól, vízben pedig alig oldékony, a növé­nyekben és állatokban fel­halmozódik. Lébontódásának felezési ideje 20 év vagy még ennél is több. Az USA mező- gazdasági művelés alatt álló talajának minden köbméteré­ben átlagosan 0,186 g DDT-t találtak. Mivel e méreganyag jelentős részét repülőgépről permetezték szét, jelentős mennyiség került az atmoszfé­rába is. A levegő DDT-tartal- ma 1 és 100 milliomod g köb­méterenként. Az esővíz nem ritkán több mint 100 millió DDT részecskét tartalmaz. A sarkvidék területén az ol­vadó jég vizének különösen nagy a DDT-tartalma. A ten­gervízben is van DDT, kb 100 m mélységig, változó mennyiségben, de ez sem je­lentéktelen. Ha mindezzel egybevetjük azt, hogy meny­nyit vesz fel ebből a bioszféra, kiderül, hogy a növény- és állatvilág 10 millió kg DDT-t raktároz. Ez a termelt meny- nyiséghez viszonyítva ugyan nem sok, de az emberi szer­vezetre gyakorolt hatását te­kintve nem megnyugtató. Ha évtizedünk közepéig a DDT- használat világszerte leáll, akkor a Föld kb. 2000-ben gyakorlatilag várhatóan is­mét DDT-mentes lesz. hagyják meg, s különös gon­dossággal ügyelnek arra, hogj az erdő faösszetátele elegyeí legyen. Tehát akácot, fenyőt tölgyet, bükköt, nyárat egy­formán találjunk benne. A fák növekedése — fajtától függően — öreg korukban le­lassul, ekkor már tartásuk nem gazdaságos, ez a bükkfá­nál például 100—120 év, ha ennél tovább tartják, értéke csökken, ezt az időpontot az erdészek vágásfordulónak ne­vezik. Pontosabban gazdasági vágásfordulónak, ugyanis az erdőgazdaságokban ekkor ki­termelik az erdőt; a parker­dőgazdaságokban viszont nem, ott, addig tartják míg életké­pesek, mert az elsőrendű cél az, hogy az erdő az ember pihenését, egészségét szolgálja, S csak akkor vágják ki, ha a fa elérkezik élete végső pontjához, az úgynevezett biőlógiai-vágásfordulóhoz. Ez a bükknél 200—250 év. Hétfői takarítás A parkerdőgazdaság kör­nyezetvédelmi feladatában furcsa hármasság mutatkozik: a természeti tájat — emberek védik, emberek ellen, az em­berek érdekében. Hétvégeken a kirándulók tömegével van tele az erdő, akiknek többségé itt is, mint mindenütt, gondos és fegyelmezett, de jócskán vannak olyanok is, akik a gyönyörű természeti környe­zetben, mintegy megmámoro- sodva, attól a lenyűgöző él­ménytől, hogy senki nem látja őket, összetévesztik a szabad­ságot a szabadossággal. Amit magukkal hoztak, amiben ételt, italt tartottak, mindent eldobálnak, s ezért kell min­den hétfőn a parkerdőgazda­ság dolgozóinak csatasorba állniuk, hogy a felelőtlen ki­rándulók által eldobált sze­metet összeszedjék. Ez a hét­fői takarítás évente több száz­ezer forintba ■ kerül. A vandálok ellen Ennek ellenére a parkerdő- gazdaságban az a vélemény alakult ki, hogy ez a kisebbik baj. A rongálok viszont amii­lyen kevesen vannak, olyan nagy kárt okoznak. Letépik a táblákat, kiszaggatják a növé­nyeket, összetörik a szeméttá­roló edényt, kidöntik a korlá­tokat, lerombolják az esővé­dő szárnyékokat, széttörik a padokat. S ellenük — úgy tű­nik — egyetlen védekezési le­hetőség — s. helyreállítás! Mondani se kell, a kár milliós értékű. Bár az ellenük való küzdelemben a parkerdőgaz­daságnak nagy segítséget ad a Természetbarát Szövetség, mely megszervezte a társadal­mi erdei szolgálatot Tagjai munkaszüneti napokon járják az erdőt, hogy megelőzzék a kártevő vandálokat, vagy tet­ten érve büntessék őket. Hi­szen egy szűk kisebbség nem zavarhatja, nem károsíthatja állandóan a fegyelmezett, a tisztességes emberek közös­ségét. Kicsi a büntetés Veszélyes mértékben elha­rapódzott az erdők tönkrete- vésének másik módja is, amihez ma már a legmoder­nebb technikát — a billenős teherautót — használják, s mű­velői nem pihenőhelynek, hanem szeméttelepnek tekin­tik az erdőt. A legkisebb er­A FAO-szervezet egyik je­lentése szerint Európa erdeit egyre inkább veszélyeztetik a turisták. Az erdővédelmi szak­embereket egyes országokban komolyan nyugtalanítja ez a kérdés. Számos ország illetéke­sei hoztak olyan határozato­kat és intézkedéseket, ame­lyeknek lényege: hadjáratot indítani az erdőtüzek megaka­dályozására és a szemetelés ellen. Invázió a zöldbe Nemrégiben 22 európai or­szág illetékesei gyűltek össze egy erdővédelmi kongresszu­son. Csaknem egyöntetű volt a vélemény, hogy képtelenek megakadályozni a turistainvá­ziót az erdők területén. Ezért szükséges az olyan haté­kony intézkedések kidolgozása, amely az erdők védelmét szol­gálják a szennyezés, a tűz és egyéb ember okozta hatások­kal szemben. Yves Betolaud, a „Service des Faux et Forets” igazgató­ja szerint Franciaországban a turisták és a kiránduló polgá­rok erdőinváziója nemsokára aggasztó méreteket fog ölteni. Az ország lakossága az előre­jelzések szerint 2000-re meg­duplázódik. És a vadászok? A belga delegátus úgy nyi­latkozott, hogy a közönségnek az erdőkbe történő kiözönlése oly méreteket öltött, hogy rö­vid időn belül, felül kell vizs­gálni az egész belga erdővé­delmi politikát. Dickson, az angol küldött szerint a szigetországban a ma­gán-erdőtulajdonosok nem na­gyon lelkesednek azért a gon­dolatért, hogy megnyissák er- deiket a nagyközönség számá­ra, pedig Angliában jelentős állami hozzájárulást kapnak az erdőtulajdonosok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents