Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-15 / 138. szám
2 1974. JÚNIUS 15., SZOMBAT ________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ _________ Le onyid Brezsnyev választási beszéde Politikánk megfelel minden né-í vágyának GYERMEKEINK SOHASE TUDJÁK MEG MI A HÁBORÚ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Kreml kongresszusi palotájában tartott választási nagygyűlésen, a belpolitikai kérdések taglalása után így folytatta beszédét: Most pedig engedjék meg, hogy kitérjek az SZKP külpolitikájára. A párt az elmúlt években rendkívül intenzív és megfeszített tevékenységet fejtett ki a külpolitikai fronton. Tudják, elvtársak, hogy ez mivel függött össze. A nemzetközi helyzet, a szovjet nép alapvető érdekei, a béke megóvása iránti gondoskodás arra kényszerí- tett bennünket, hogy erőinket a komoly nemzetközi problémák megoldására ossz pontosítsuk. Robbanással fenyegetett a közel-keleti helyzet. A hidegháború szelleme ránehezedett a népek tudatára és életére. Az Egyesült Államokkal, az NSZK-val és sok más tőkés nagyhatalommal való kapcsolataink feszültek voltak. Pártunk ezt a helyzetet sohasem tekintette elkerülhetetlennek, még kevésbé normálisnak. Az általános nemzetközi erőviszonyok értékelésénél már néhány évvel ezelőtt arra a következtetésre jutottunk, hogy van reális lehetőség a nemzetközi helyzetben elérendő alapvető fordulatra. Arról volt szó, hogy kilépjünk a felhalmozódott problémák tárgyilagos megvitatásának és megoldásának tágas mezejére. E szándékok összegezett kifejezését, ezt a politikát fogalmazta meg az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram. Nincs egyetlen szovjet ember sem, aki ebben a programban ne látná az ország sorsa iránti, a saját maga és valamennyiünk jövője iránti gondoskodás megtestesülését. Nincs egyetlen szovjet ember sem, aki ne gyűlölné a háborút. Minden elképzelésünk és minden tervünk összefügg a béke megóvásával. Most a virágzás időszakában érett korba lépett a szovjet emberek első nemzedéke, amelynek nem kellett menetelnie a háború országútjain, nem kellett átélnie a háborús idők nehézségeit és megpróbáltatásait. Egyszerűen kifejezve magam, elvtársak, rendkívül szeretném, hogy gyermekeink és unokáink sohase tudják meg, mi a háború. A párt ennek érdekében tűzte ki a békeprogramot és indított harcot a nemzetközi kapcsolatok egész rendszeréhek alapvető megjavításáért. Erőfeszítéseink eredményei közismertek. Kedvező eredményeket értünk el a nemzetközi helyzetben. Ez mindenekelőtt annak eredménye, hogy a szocializmus, a szocializmus sikerei, ereje és példája befolyásolja a világ eseményeinek alakulását. Ez annak eredménye, hogy a szocialista országok közössége céltudatos és összehangolt politikát folytat. Minden bizonynyal kijelenthetem, hogy a szocialista államok külpolitikai erőfeszítéseinek összehangolása korábban sohasem volt olyan alapos és olyan hatékony, mjnt az utóbbi években. A szocialista államok külpolitikai síkon állandó kontaktusban és teljes egyetértésben tevékenykedtek. A háborús tűzfészket sikerült felszámolni A béke és a szocializmus erői kitartó küzdelmében az egyik legjelentősebb esemény volt az amerikai imperializmus agresszív háborújának beszüntetése Vietnamban. Főképpen a Szovjetunió és a szocialista országok politikája következtében, a nemzetközi kapcsolatok légkörének megváltozása következtében, a korábbinál kedvezőbb feltételek jöttek létre az imperialista agresszió elleni harcra és arra, hogy felszámoljuk a háború tűzfészkeit a Közel-Keleten. Sikerült megállapodásra jutni a csapatszétválasztásban a Si- nai-félszigeten és a Golan- fennsík térségében. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ezek csupán az első lépések. A rendezés fő kérdéseit még meg kell vizsgálni a genfi konferencián. Ez a feladat rendkívül bonyolult. Csakis a konferencián részt vevő államok közös erőfeszítésével oldható meg. A Szovjetunió eddig is hozzájárult és a jövőben is hozzájárul ehhez az ügyhöz. Álláspontunk a közel-keleti válság végleges rendezését illetően jól ismert. Minden alap megvan arra, hogy kijelentsük: a békeprogram legfontosabb pontja — a legveszedelmesebb háborús tűzfészkek felszámolása — a megvalósulás útján halad. Nem keveset értünk el külpolitikánk más területein is. Egyenrangú együttműködést Ha azt vesszük, hogy az enyhülés tendenciája uralkodó vonássá vált a helyzet alakulásában, akkor ez különösen Európában szembetűnő. Ma joggal beszélnek Európáról, mint kontinensről, amely fontos láncszem lehet a békés egymás mellett élés elvein, a hatékony biztonságon és az egyenrangú együttműködésen alapuló államközi kapcsolatokban. Az európai légkör változásában nem kis szerepet játszott a realista tendenciák fe- lülkerekedése Franciaország, majd az NSZK politikájában. Kétségtelen, hogy ebben az érdem az olyan politikai vezetőké, mint De Gaulle, Pompidou, Brandt, és azoké az erőké, amelyekre az előbbiek támaszkodtak, ök meg tudták érteni, hogy a nemzetközi kapcsolatoknak a hidegháborúra orientálódó szisztémája veszedelmes zsákutcába jutott, hogy ez a szisztéma alapvetően ellentmond országaik nemzeti érdekeinek. Az a törekvésük, hogy konstruktív kapcsolatokat teremtsenek nyugat—keleti viszonylatban, növelte az általuk képviselt államok tekintélyét az európai és a világpolitikában. Most Franciaországban és az NSZK-ban új emberek kerültek a vezetésbe. Giscard d’Estaing elnök és Schmidt kancellár már első megnyilatkozásaiban hangoztatta, hogy megőrzi és folytatja mindazt, amit elődeik kezdtek. Francia- országnak és Nyugat-Német- országnak ez a politikája megértésre és viszonzásra talál a Szovjetunióban. A békés egymás mellett élés útján ma tucatnyi állam halad: kicsi és nagy, katonapolitikai csoportosulásokba tartozó és azokon kívül álló államok. Kialakultak a lehetőségek, hogy jelentős mértékben bővítsük kapcsolatainkat Olaszországgal. Jó az együttműködésünk Finnországgal, a skandináv országokkal, Ausztriával és más államokkal. Bizonyos előrelépések történnek Nagy-Britanniával való kapcsolatainkban is. Megindult a folyamat, hogy Európa a tartós béke és az eredményes együttműködés övezetévé váljon, s ezt a folyamatot mindenképpen támogatni és folytatni kell. E célból mindenekelőtt sikeresen kell befejezni az európai értekezletet Helsinkiben és Genfben már jelentős munkát végeztek. Sikerült lehetőséget találni számos fontos és bonyolult kérdés megoldására. De miért is titkolnánk: egyes államok küldöttségei megkisérlik bonyolítani a helyzetet, hol ezt, hol azt javasolják, többek közt olyasmit is, amiről előre tudott, hogy elfogadhatatlan, vagy egyáltalán semmi köze az ügyhöz. A huzavona és a halogatás taktikájának hívei kérdezzék meg maguktól, hogy az értekezlet sikeres befejezése helyett milyen alternatívát tudnak javasolni? Térjünk vissza az államközi kapcsolatok régi, feszült helyzetéhez, amibe az európai népek végleg belefáradtak a hidegháború évei alatt? Megértik-e egyáltalán ezek a személyiségek, hogy a dolgok ilyen fordulata miatt mekkora felelősség hárul rájuk? Ez ugyanis homlokegyenest ellentmondana a népek alapvető érdekeinek, hiszen a népek nyugalomban szerétnének élni és ezért olyan hathatós döntéseket várnak az értekezlettől, amelyek szilárdítanák Európa békéjét és biztonságát. Meggyőződésünk, ha megvan hozzá az óhaj, akkor meg lehet találni a kielégítő és mindenki számára előnyös megoldást azokra a kérdésekre, amelyeknek valóban közük van a dologhoz és amelyeket még nem sikerült megoldani. Az elmúlt évek egyik legfontosabb külpolitikai eseménye az a jelentős fordulat, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban ment végbe. A XXIV. pártkongresszus határozataihoz igazodva, elvileg közelítettük meg ezt a kérdést, számoltunk azzal, hogy a béke fenntartása és a nemzetközi légkör javítása szempontjából mennyire jelentősek a szovjet—amerikai kapcsolatok. , A haladás ebben az ügyben szemmel látható. A Szovjetunió és az Egyesült Államok nagy fontosságú okmányokat írt alá: a békés egymás mellet élés elvein alapuló kölcsönös kapcsolatainkról és a nukleáris háború elhárításáról, az első lépésekről a hadászati fegyverek korlátozásában. Megái_ lapodást kötöttünk a sokoldalú, kölcsönösen előnyös együttműködésről. Ezek az okmányok és megállapodások jó alapul szolgálnak ahhoz, hogy ne csak diplomáciai síkon, hanem számos más területen is a két ország üzleti körei, tudósai, művészei, közéleti személyiségei között is széles körűen kifejlesszük az érintkezéseket és a kapcsolatokat. Az amerikai kongresszus számos kiemelkedő személyisége járt a Szovjetunióban. Viszonzásként nemrégen a mi parlamenti küldöttségünk látogatott az Egyesült Államokba. Sor kerül a harmadik találkozóra Mint tudjuk, Moszkvában lesz ismét Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. Sor kerül a szovjet és az amerikai vezetők harmadik találkozójára. Ezt a találkozót érthető érdeklődéssel várják nemcsak a két országban, hanem az egész világon. A nyugati sajtóban borúlátó értékeléseket olvashatunk a moszkvai találkozó lehetséges eredményeiről. Mi azonban másképpen gondoljuk. A szovjet— amerikai kapcsolatok javulása folytatódhat, és kell is, hogy folytatódjék. Természetesen senki sem akarja hebehurgyán megoldani a még meg nem érett kérdéseket. Egy helyben azonban nem topoghatunk. Méltányolva az elért eredményeket, ugyanakkor nem hunyhatunk szemet a még fennmaradt nehézségek és problémák felett sem. Ilyenek vannak. Annál inkább teljes mértékben ki kell aknáznunk a kínálkozó lehetőségeket az előbbrejutás érdekében. Ez a ^szovjet—amerikai politikai kapcsolatokra vonatkozik. Teljes mértékben vonatkozik gazdasági kapcsolatainkra is. Sajnos, a legfontosabb és a legbonyolultabb problémák a fegyverkezési hajsza korlátozásának területén maradtak fenn. Ezek körül élénk vita fejlődött ki. Azok az amerikai és az Egyesült Államokkal szövetséges körök, amelyek ellenzik az enyhülést, szeretnének lendületet adni a fegyverkezési hajszának, s most megkísérlik, hogy ezért a hajszáért a Szovjetuniót hibáztassák. Ez hamarosan > a valóság nyilvánvaló elferdítése. Talán nem mindig érdemes a múltat emlegetni. Az adott esetben azonban teljesen helyénvaló. Közismert tények tanúskodnak amellett, hogy a fegyverkezési hajszát, a tömegpusztító fegyverfajták előállításában kialakult vetélkedést ránk erőszakolták. Nem mi kezdtünk atombombát, hadászati rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat, több robbanófejes rakétákat és más fegyverfajtákat gyártani. Véleményünk szerint az 1972-ben és 1973-ban megkötött szovjet—amerikai megállapodások a fegyverkezés korlátozásának kérdéseiről j 'rható utat jelentenek jó célok felé, és ezen az úton kell továbbhaladnunk. Síkraszál- lunk amellett, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kölcsönös megegyezés alapján maximális mértéktartást tanúsítson fegyverzeteik további kifejlesztésében, kössön olyan megállapodást, amely kizárná az újabb és újabb hadászati fegyverrendszerek létrehozását. Készek vagyunk már most megállapodni az Egyesült Államokkal a föld alatti atomrobbantások korlátozásában, egészen az egyeztetett határidőn belüli teljes eltiltásáig. Vagyis, ha az Egyesült Államok kormánya tartja magát az egyenlő biztonságnak a megállapodásainkban rögzített elveihez,-és lemond a kísérletről, hogy egyoldalú előnyökhöz jusson, akkor a Szovjetunióban mindig, jószándékú és aktív partnerre talál az olyan fontos ügyben, mint a hadászati fegyverek korlátozása és csökkentése. Félúton nem állhatunk meg Kedvezőek a változások a Szovjetunió Japánnal való kapcsolataiban. A Tarvika miniszterelnökkel megtartott tavaly októberi találkozón mindkét fél síkraszállt amellett, hogy a kapcsolatokat a javulás medrébe kell terelni. Már jelentős üzleteket kötöttünk, amelyek mindkét fél számára előnyösek, és a jövő távlatai sem rosszak. Remélhető, hogy párhuzamosan fejlődnek a szovjet—japán kapcsolatok politikai síkon is. Ebben a vonatkozásban jelentős országunk gyümölcsöző együttműködése Indiával, Afganisztánnal, Bangladessel és más ázsiai országgal. Javultak kapcsolataink Argentínával. Meghívtuk a Szovjetunióba Perón elnököt, aki a meghívást elfogadta. Gondolom, hogy ez a látogatás a küszöbönálló tárgyalások, valamint a politikai és a gazdasági érintkezések fejlődése a két ország között mindkét nép javára válik. Szóval, elvtársak, az elmúlt években sok minden változni kezdett a világban. Félúton azonban nem állhatunk meg. Az enyhülésnek visszavonhatatlanná kell válnia és ezer, folytatjuk a küzdelmet. Sik- raszállunk azért is, hogy a politikai enyhülést a katonai enyhülés egészítse ki. A fegyverzet korlátozása terén, mint ismeretes, sikerült több nemzetközi megállapodást kötnünk és ezek nélkül a helyzet ma bizonyára súlyosabb lenne. A fegyverkezési hajszát azonban, sajnos, nem sikerült megállítanunk. Ilyen körülmények között a központi bizottság, államunk számos vezető szerve továbbra is lankadatlan figyelemmel kíséri szocialista hazánk védelmi potenciáljának szilárdítását. Ezzel egyidejűleg fáradhatatlanul harcolunk azért, hogy reális lépéseket érjünk el a leszerelés terén. A fegyverkezési I hajsza hívei azzal érvelnek, hogy a fegyverzet korlátozása, j de még ■ inkább csökkentése kockázatos dolog. Valójában azonban sokkal kockázatosabb a fegyverek korlátlan halmozásának folytatása. Ebből kiindulva újból és újból felszólítjuk az államokat, a kormányokat, hogy vessenek véget a fegyverkezési hajszának, közeledjenek a nemes célhoz — az általános és teljes leszereléshez. E méreteiben óriási feladat megoldása bonyolultságának tudatában készek vagyunk részintézkedésekre is a fegyverzet korlátozása és csökkentése területén. Ebben foglalható össze a többi között álláspontunk a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon. Gazdasági, tudományos és műszaki kapcsolatok A pozitív nemzetközi politikai változások rögzítésének és a tartós béke anyagi alapjai megteremtésének fontos tényezője a gazdasági, a tudományos és a műszaki kapcsolatok sokoldalú fejlesztése. Ez minden állam érdekének megfelel. Nyugaton azonban vannak körök, amelyek az ilyen kapcsolatokért cserébe politikai és ideológiai engedményeket szeretnének kierőszakolni tőlünk. Ez hiábavaló fáradozás. Álláspontunk az, hogy egyenrangú és előnyös alapokon, a szuverenitás bármilyen megsértését és a belügyekbe való beavatkozást kizárva, minden állam részt vehessen a nemzetközi munkamegosztásban. Ez előmozdítaná a világgazdasági kapcsolatok általános fellendülését, amelyeknek jelentősége szakadatlanul növekszik. A harcban azért, hogy rögzítsük a nemzetközi kapcsolatokban elért pozitív lépéseket, nagy jelentőségre tett szert még egy tényező: a széles körű közvélemény aktivizálódása. Az enyhülés politikája napjainkban valóban tömegbázisra tesz szert. Állandó gondoskodásunk továbbra is az, hogy megszervezzük az érintkezéseket más országok társadalmával, fejlesszük a kapcsolatokat parlamenti, szakszervezeti és más vonalakon, mindenképpen szélesítsük a béke híveinek arcvonalát. A békéért vívott harc ezután is nehéz lesz A realizmus és az ész diadaláért folytatott harc a nemzetközi kapcsolatokban egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek. A tartós békéhez vezető úton minden egyes szakaszt harccal lehet megnyerni, az imperializmus legreakciósabb köreivel és csatlósaival vívott heves összecsapásokban kell megküzdeni. A nemzetközi síkon tapasztalható általános pozitív eredményekkel ellentétben tevékenykedik a Kínai Népköztársaság vezetősége. Peking militarista és soviniszta hangulatot szítva az országban, külpolitikai célkitűzéseinek rendelte alá a harcot a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, a kísérleteket az enyhülés meghiúsítására. A pekingi vezetők az utóbbi időben odóig mentek, hogy nyíltan szövetkeztek a legszélsőségesebb reakció képviselőivel, a chilei juntával, valamint Anglia, az NSZK, az Egyesült Államok és más országok imperialista burzsoáziája jobboldali szárnyának vezetőivel. És ez mindennél jobban leleplezi a pekingi politika valódi arculatát. Kínával való kapcsolataink vonatkozásában mi természetesen továbbra is visszautasítjuk a szovjetellenes rágalmakat, szilárdan óvjuk államunk érdekeit, biztonságunkat. Ugyanakkor hívei vagyunk annak, hogy rendezzük kapcsolatainkat Kínával, a proletár internacionalizmus megbízható alapján helyreállítsuk barátságunkat a hatalmas kínai néppel. Egyszóval, ebben a fontos kérdésben is következetesen igazodunk a XXIV. pártkongresszus irányvonalához. Elvtársak! Az SZKP külpolitikáját áthatja a szovjet nép iránti mélységes gondoskodás. Ugyanakkor ez a politika teljes mértékben megfelel valamennyi forradalmi erő érdekeinek, minden nép vágyainak. Éz a politika osztálypolitika, szocialista politika, s valóban internacionalista irányvonal. Az SZKP óriási felelősségének tudatában vesz részt a kommunista mozgalom előtt álló közös feladatok megoldásában. Pártunk szent kötelességének tartja, hogy elősegítse a hatalmas mozgalom tekintélyének és összeforrottságának növelését, amely a szocializmusért és a békéért, a nemzeti és á társadalmi szabadságért folytatott világméretű küzdelemben a legbefolyásosabb politikai erőt képezi. CSAK RÖVIDEN... NIXON amerikai elnök pénteken, befejezve Egyiptomban tett látogatását, a szaúd-ará- biai Dzsiddába érkezett. Ni- xont Fejszál szaúdi uralkodó fogadta a város repülőterén. IZRAEL pénteken, a szíriai —izraeli csapatszétválasztási egyezményben megjelölt határidőre befejezte az októberi háború során megszállt terület Tel Samsztól Tel-el- Arnalig húzódó mintegy hatvan négyzetkilométer nagyságú térségének kiürítését, amelyre az ENSZ tűzszünetet ellenőrző erői vonultak be. A szíriai polgári közigazgatás képviselői, valamint a területről elűzött lakosság szombaton tér vissza az ütközőzóna szerepét ellátó övezetbe. PÉNTEKEN MEGÉRKEZETT Szófiába Nyikolaj Fagy- gyejev, a KGST titkára, hogy részt vegyen a KGST XVIlí. ülésszakának munkájában. Az ülésszak június 18-án nyílik a bolgár fővárosban. A KÖZÉP-EURÓPAI fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló delegációk pénteken Bécs- ben újabb plenáris ülést tartottak. GENFBEN folytatja munkáját az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó tanácskozás második szakasza. Ezekben a napokban nemhivatalos üléseket tartottak az összes delegációk és a koordinációs bizottság vezetői. A LISSZABONI LAPOK feltűnő helyen jelentették, hogy csütörtökön este zárt ülést tartottak a haladó fordulatot végrehajtott katonatisztek, a tábornokok és Spi- nola elnök. A JEMENI ARAB KÖZTÁRSASÁGBAN, ahol csütörtökön a hasereg nyomására lemondott az államelnök és a hatalmat egy héttagú parancsnoki tanács vette kezébe, továbbra is rendkívüli állapot uralkodik. Meg lehet találni a mindenki számára előnyös megoldást
