Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

•nem Tg Krímem 1974. JŰNIUS 2„ VASÁRNAP TV-FIGYELO Könyvhét. ^ könyvhét a magyar irodalmi élet egyik legnagyobb eseménye. A ma­gányos olvasó ilyenkor kilép az utcára, találkozik az írók­kal: az olvasás magányos él­mény, a könyvhét kollektív ün­nep. A Farkas Katalin szer­kesztette és Mihályfi Sándor rendezte péntek esti irodalmi műsor éppen azért sikerült, mert a könyvhét kollektív jellegét hangsúlyozta. Az adás­ban nemcsak irodalmat lát­tunk, nemcsak televíziós adap­tációkat; ez esetben ez kevés lett volna. A műsor nem fe­ledkezett meg a könyvsátrak­ról, a dedikáló írókról, alko­tokról, s ezzel is jónéhány ér­dekes percet szerzett a hallga­tóknak. A maga nemében pél­dául izgalmas volt a műsorve­zető Mészáros Tamás beszél­getése Lázár Istvánnal, a Ma­gyarország felfedezése sorozat legújabb kötetének a könyv­hétre megjelent. Kiált Patak vára című könyv írójával. Az összeállításban a három Világirodalmi művel szemben a mai magyar irodaimat Rá­kost/ Gergely groteszk szatí­rája, Simon István, Szécsi Margit és Utassy József egy- egy verse képviselte. Ez kevés. A könyvhét végtére is a mai magyar irodalom ünnepe, s a műsornak mindenekelőtt eh­hez. nem a könyvkiadás ará- nvaihoz kellett volna igazod­nia. Családi kör. péntek este a nemrégiben megújított műsor­típus második adását - láttuk. A bemutatkozásról annak ide­jén megírtuk, hogy remekül sikerült. A pénteki műsor, sajnos, sokkal erőtlenebbnek hatott. Mindenekelőtt azért, mert a rokonszenves Kovács család pszichológiai teszt­drámája, amely az első adás­ban olyan frappánsan hatott, ezúttal túlságosan komplikált problémát választott tárgyául. Ennek a bonyolult kérdéskör­nek aztán nem tudott a végé­re járni, a formailag nagyon változatos és tetszetős kísérle­tet nem tudta neggyőző vég­eredménnyel befejezni. A pénteki teszt-dráma el­marasztalta a szülőket, mert nem adtak a gyereknek, egy szóra. 40 forintot. Azért ma­rasztalta el, mert nem pszicho­lógusok módjára viselkedtek. Más dolog a szülők pszichológiai ügyetlensége, s megint más a gyerek meg­magyarázható, de ténylegesen elkövetett, konkrét vétsége. E fölött nem lehet olyan köny- nyed eleganciával elsiklani, mint a műsor. A Családi kör játékában a gyerek hibá­ját határozottan el kellett volna ítélni. Ökrös László A testvériség ünnepei A megyei nemzetiségi találkozóra készülnek Pilisvörösvárolt Sok zenét, táncot szerető ember él Pilisvörösvárott. Fő­leg a fúvós hangszereket és a harmonikát kedvelik, s üte­mére járják a német népi táncokat. A község lakóinak többsége ugyanis németaj­kú. Anyanyelvi kultúrájuk ápolására és fejlesztésére alakult ezelőtt húsz évvel a német nemzetiségi táncegyüt­tes. Az eltelt két évtizedben azt együttes rangot, elismerést szerzett, amit számtalan ok­levél, plakett, állami elis­merés — mint például a Szo­cialista Kultúráért érdem­érem jelez. Az együttes meg­szervezőjével és jelenleg is vezetőjével — Hidas György- gyel beszélgetünk az együt­tesnek otthont adó Jókai Mór Művelődési Ház irodájában a kezdetről, a két évtized ese­ményeiről és a további ter­vekről. A bányászénekkarral kezdődőit — Húsz évvel ezelőtt egy nyáron a bányászénekkarral kezdődött — meséli. — A csol- nokiak tánccsoportja járt és szerepelt a községben. Nagy siker volt, a hallgatóság egy­re újrázást követelt. Akkor gondoltuk, hogy mi is szer­vezhetnénk együttest. Hagyo­mányaink is vannak. A két világháború között — 1930­ban — Vass Márton vezetésé­vel kitűnő bányászénekkar működött, ők már abban az időben Palestrinát énekeltek. A bányásztelepen a háború után sikerrel szerepelt és dol­gozott a Vajda Imréné vezette szakszervezeti tánccsoport. A kezdet kezdetén is sikerre számíthattunk tehát. Nem is csalatkoztunk. Augusztusban alakult az együttes és novem­ber 7-én már a Néphadsereg Színházban léptünk föl, Bu­dapesten. Ettől kezdve bél­és külföldi szereplések sora következett. Nagyon emlékezetes az első hazai, Tolna megyei turné Zomba községben — ahol gyö­nyörű a német népviselet — a mérai-dobálóssal vívtunk ki közönségsikert. A falut felvi­déki magyarok, székelyek, ős­lakos magyarok és betelepült németek lakják. A fellépés a testvériség ünnepeként ma­radt meg emlékezetemben. A Pilis és a Mecsek ölelkezik — mondták az üdvözlő be­szédben s ez a gondolat áradt el az egész esten. Az első kül­földi út Ausztriába vezetett, Burgenland magyarlakta fal­vaiban, városaiban léptünk föl. — Rendszeresen részt ve­szünk a megyei és az orszá­gos nemzetiségi rendezvénye­ken, föllépünk a Magyaror­szági Német Dolgozók De­mokratikus Szövetsége kultúr­körútjain; tavaly összesen 37 Épül: gyerekeknek Még az idén áladják a Dunake­szi Járműjavító új óvodáját a gyártelep szomszédságában. A 6 csoportos épület, mely 150 kisgye­reknek lesz otthona, 9 millió fo­rintba kerül. A szocialista brigá­dok 8039 óra társadalmi munkával járulnak hozzá az objektum fel építéséhez. Gárdos Katalin felvétele alkalommal szerepeltünk. A nemzetiségi együttesek közűi csak mi szereztünk a minősí­tési versenyen aranyérmet. Gyakran utazunk az NDK-ba, ahol mindig szeretettel fogad­nak minket és az ottani együttesek szívesen viszonoz­zák föllépéseinket A legfiatalabbak Beszélgetésünk közben pró­bára érkeztek a zenekar tag­jai. Talán az ország legfiata­labb zenekara az övék. Átlag­életkoruk 16 év. Vezetőjük — Feldhoff er János — 17 éves, végzős ipari tanuló, a szer­számkészítő mesterséget sajá­títja el a Budapesti Mezőgaz­dasági Gépgyárban. Trombi­tán és pisztonon játszik. Hat éve ismeri a hangszereket. Ze­nei általános iskolát végzett, tehát az elméletben is jártas, akárcsak társai, Mesés Tibor és Tascherer János. Ök most 15 évesek, szintén ipari tanu­lók, 13, illetve 7 éves koruk­ban kezdtek hangszeren ját­szani. Tőrellen fejlődés A zenekar tagjaival együtt érkezett Peller Katalin és Weinzl József, mindketten a tánckar tagjai, akik ma már az utánpótlással is foglalkoz­nak. Nevelik a felnőtt együt­tesnek a táncosokat, ök a kiscsoport gazdái, negyedik, ötödik, hatodik osztályos nö­vendékeik vannak. Számuk 15. A középső csoport húsz hetedikes és nyolcadikosból kerül ki. Velük a felnőttek művészeti vezetője, Lányi Ágoston foglalkozik, akárcsak a huszonkét naggyal. A gyerekek már fiatalon, nemcsak a tánclépésekkel is­merkednek meg, hanem a föl­lépés örömeivel-izgalmaival is. A kiscsoport állandó sze­replője a községben hagyomá­nyos öregek napja rendezvé­nyeinek és a családi ünnepsé­geknek. A középső csoport pe­dig nagy sikerű úttörőtalálko­zók részvevője. Legutóbb a budaörsi gyermeknapon szere­peitek. A felnőtt csoport tag­jai készülnek a júniusi me­gyei nemzetiségi találkozóra, amelyen hírnevükhöz, s eddi­gi eredményeikhez méltóan kívánnak szerepelni. Ács Jenő Pedagógusnapi kitüntetések Pest megye központi peda­gógusnapi ünnepségét tegnap délelőtt — mint arról lapunk első oldalán beszámolunk — Budapesten, a Fáklya klubban rendezték. Az ünnepség befe­jezéseként az oktatásügy dol­gozói közül az alábbiakat tün­tették ki: AZ OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA: Abai István tanár, Vác; Benczik Tivadar igazgatóhelyettes, Cegléd; Bellái János tanító, Veresegyház; Békési Gábor tanár Vác; Bódy Lászlóné igazgató, Érd; Csiba Györgyné igazgatóhelyettes, Száz­halombatta; Dajka Ambrus igaz­gatóhelyettes, Nagykőrös; Énekes Sándor igazgató, Bugyi; Hardicsay Zoltánné tanító, Vác; Heiling György tanár, Abony; dr. Jancs- kár Sándomé tanár, Nagymaros; Katona Istvánné igazgatóhelyettes, Szob; Katona Andrásné tanító, Tápiószöllős; Kecskés Istvánné ta­nár, Nagykőrös; Kocsordi Károly igazgató, Szentendre; Kovács György igazgatóhelyettes, Csömör; Lengyel Lajosné tanár, Szentend­re; Lukaszy Gyula igazgatóhe­lyettes, Szentlőrinckáta; Mészáros András gyakorlatioktatás-vezető, Cegléd; dr. Mikulási Béla tanár. Öcsa; tír. Mudruczó János igazga­tóhelyettes, Gödöllő; Nagy And­rásné tanár, ALbertirsa; Nagypál Vimcéné tanító, Alsónómedi; Né­meth Ferencivé tanár, Vác; Pál István igazgató, Gödöllő; Perjés Józsefné vezető óvónő, Vecsés; Rekettye Lajos szakoktató, Gö­döllő; Rimer Teréz vezető óvónő, Ráckeve; Sikentáncz Ferenc ta­nár, Vácduka; Somodi Lászlóné igazgató, Pomáz; Szabó Alfréd tanfelügyelő, Cegléd; Tari Nán- dorné tanító, Vác; Terényi Jó- zsefné tanár, Dunakeszi; Vágó Já- nosné tanító, Vácduka; Váradi Imréné igazgatóhelyettes, Tárnok­liget; Várnai Sándor né vezető óvó­nő Cegléd; Volcsik Gyuláné ta­nító, Dunaharaszti; Zaremba Gyula igazgató, Szigethalom; Le- velelti Eszter óvónő, Pest megyei Csecsemőotthonok Központja. A MUNKAÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA: Budai Istvánné gazdasági igaz­gatóhelyettes, Cegléd. AZ EGÉSZSÉGÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA: Bánhidi László igazgatóhelyet­tes, Vác; Fézler Sándor Hé oktató- nővér, Vác. KIVÁLÓ DOLGOZÓ: Antolics Józsefné gazdasági ve­zető, Vác; Bajzát-h Lászlóné főző­nő, Jászkaraj enő; Békési Magdol­na ügyviteli alkalmazott,Vác; Harmati Erzsébet kisegítő mun^ kás, Hernád; Horváth Istvánné takarítónő, Százhalombatta; Kár­mán Istvánné mosónő Vácduka; özv. Krebsz Béláné főzőnő, Kis­maros; László Istvánné hivatalse­géd, Tápióság; Mansfeld Gyuláné nevelőszülői felügyelő, Pomáz; Mayer Istvánné fözőnő, Szigetbe­cse; Müllner Antalné gondnok, Piliscsaba; Pintes Lászlóné gyer­mekfelügyelő, Pomáz; Póka End­rén« vezetőgondnok, Pécel; Rácz Imréné gazdasági ügyintéző, Vác; Szabó Istvánné hivatalsegéd, Páty; Szőnyi Istvánné dajka, Monor; Tamási Lajosné szakácsnő, Szob; Varga Antalné nevelőszülői fel­ügyelő, Pomáz; Vincze Józsefné dajka, Cegléd. MINISZTERI DICSÉRET: Aczkov Vincéfté tanár, Százha­lombatta; Árvái Ilona tanár, Ül­lő; Bogár Ferenc igazgató, Ve­csés ; Borsos Ernőné tanár, Her­nád; Cziffra Istvánné tanító, Vác; Csizmadia Istvánné gyermekfel- ügyelőv > Abony; Gerlai Péter ta­nár, Pilisszentkereszt; Hunya Ele­mérné óvónő, Nagykáta; Kaszap Lászlóné vezető óvónő, Nagykő­rös: Kálmán Béláné tanító. Cső­vár; Kovács Gáborné tanári Szi­gethalom; Kovács Zoltánné neve­lőszülői felügyelő, Pomáz; Man- hertz Józsefné óvónő, Pilisvörös- vár; Papp Tibor tanár. Szentend­re; Pásztori Ilona tanító, Cegléd; Prém Edéné tanár, Gödöllő; Sán­dor Gézáné tanár ,Vác; Sára Fe- rencné vezető óvónő, Túra; Szalma Károlyné vezető óvónő, Fót; Uherczky Pálné tanár, Tá- piószecső. Kiváló ifjúsági vezetők A pedagógusnap alkalmából az ifjúsági és úttörőmozgalom­ban kiemelkedő tevékenységet folytató tanárokat, tanítókat, óvónőket tüntettek ki a KISZ Pest megyei Bizottságán. A ki­tüntetéseket Árpást Zoltán, a KISZ Pest megyei Bizottságá­nak első titkára adta át. IFJÚSÁGÉRT ÉRDEMÉREM kitüntetésben részesült: Kardos Győző, az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója és Homoki Ottó, a kis­oroszi általános iskola igazgatója, a község párttitikára. KISZ-ÉRD EMÉREM kitüntetést kapott Nagy Csabáné, a KISZ szentendrei városi végre­hajtó bizottságának tagja, vezető óvónő és Tóth Imre, a nagykő­rösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola igazgatóhelyet­tese. ÜTTÖRÖVEZETŐ ÉRD EMÉREMMEL tüntették ki Behkő Adélt, a tak­sonyi általános iskola csapatveze­tőjét, Bodor Mihály honvéd őrna­gyot, Borsai Györgyöt, a ceglédi járás ÁIST^elnökét, Fábián Lász­lódét, a váci Petőfi Sándor álta­lános iskola kisdobos vezetőjét, Gergely Klárát, az üllői általános iskola csapatvezetőjét, Gönczi Jó­zsefet, a Fótá Gyermekváros csa­patvezetőjét és Kása Lajosnét, az alsógödi általános iskola csapat- vezetőjét. KIVÁLÓ IFJÜSÁGI VEZETŐ kitüntetésben részesült Szabó Sándor, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium pártösszekötő tanára és Végh Ferenc, a ceglédi szak­munkásképző, intézet igazgatóhe­lyettese. Csákánnyal várfal ellen Római castellum romját találták meg Kisorosziban A régészéli jó ideje gyaní­tották — nyoma is van, nem egy például a verőcei római hídfő —, hogy a Duna menti római limes őrtorony és erőd­rendszer láncolata nemcsak a Duna jobb partján húzódott, Szentendre szigetén is kellett lennie. Csak éppen nem sej­tették, hogy hol találhatók meg pontosan a maradványai. Néhány hete egy a kisoroszi Kápolna-dűlő­ben telektulajdonos budapesti la­kos hétvégi ház építésére kért a községi tanácsnál engedélyt. Mielőtt az ilyen engedélyt ki­adnák, helyszíni szemlét is kell tartani. Ennek a kötele­zettségnek Tóth Géza mérnök, a községi tanács műszaki ügy­intézője eleget tett és amikor a telken megjelent, egyszerre két meglepetés is érte. Az el­ső nem túl nagy volt, máskor is előfordul, nem mindig vár­ják be az engedélyt, anélkül fognak bele az építkezésbe. Itt is javában egyengették a talajt, hogy egyszintre hozva biztonságos betonalapot épít­hessenek a hétvégi ház alá. A második meglepetés már nagyobb volt: az építkezésnél tevékenykedő kőműves csáká­nyát forgatva nagy nehezen küszködött egy régi fal szét- rombolásán. Ásás közben ke­rült elő a földből a fal s a mérnök nyomban látta, hogy amit' az ember csákányával ostromol évezredesnél idősebb ha­barcsba ágyazott vastag falmaradvány. Csákánnyal letöredezett da­rabjai egy halomban hevertek távolabb a telek szélén. Természetesen a további „ostromot” nyomban megtil­totta, aztán sietve visszatért a községi tanácsházára, ahonnan azonnal telefonon értesítette a Műemléki Felügyelőséget a leletről, az engedély nélküli építkezésért pedig ezer forint bírságot rótt ki. A Műemléki Felügyelőség néhány nap múlva megjelent a telken és megállapította, hogy a napfényre került falma­radvány római eredetű to­rony, tartozéka egy még a föld színe alatt rejtőző castellum (kisebb vár)-nak. A területet, ahol en­nek falai lehetnek, műemléki védelem, tehát építési tilalom alá helyezte, de egyben kije­lölte a telek másik részén azt a helyeit, ahol a tulajdonos a régészeti leletet nem veszé­lyeztetve, felépítheti vűkend- házát, persze most már a ta­nács engedélyével. A castellum romjainak fel­tárására rövidesen sor kerül Ma is csinálom Egyszer negyvenhatban elha­tároztam, nem csiná- lom tovább. Elég a hajszából. Az orvos is megmondta, ha nem akarok újra szanatóriumba kerül­ni, hagyjam abba. Hiába fiatal a szer­vezet, akkor sem bír mindent. Az or­vosi intelem mindig azzal fejeződött be: „Vagy tanulsz fiam, vagy dolgozol. Értsd meg, ha élni akarsz, neked pihe­nésre, jó táplálkozásra van szükséged. Egyél sok paradicsomot, zöldséget...” Bólogattam, mint aki érti a dolgot, pedig csak arról volt szó, minek ennek a csak szakmáját szerető doktornak megmagyarázni: vannak körülmények, amelyek meghatározzák az ember cse­lekedetét. Ennék én paradicsomot, meg gyümölcsöt rábeszélése nélkül is, csak­hogy kenyérre sem jut mindig. Meg jó lenne, ha villamosra szállhatnék, amikor a tíz-húsz kilós mosószeres cso­magokat hurcolom, persze, hogy jó len­ne, de a tulajdonos azt nem fizeti. A csomagokat pedig cipelnem kell a Boráros tértől a Luther utcáig. Aztán vár a főnököm, sürget, rakodjak már le, ki kell szolgálni az üzletben, egy­mást érik a vevők. Söprőm a galériát, nem eheti meg a kosz a boltot. ■---------. különben elhallgattam az I Azt I orvos előtt, hogy a főnököm-----------nemcsak eladónak, hanem ki futónak is használ, hogy reggelen­ként én nyitok, este zárok és utána még az apjához rohanok a kórházba enjü valóval, majd a lakás ultra a pisz­kos. edénnyel. Este tíz is elmúlik, ami­kor hazaérek és végre a csendes kony­hában leülhetek, kezembe vehetem a tankönyvet. Hát ez ellen a tankönyv ellen bőszült fel az orvos: „ ... nem megmondtam, hogy ne tanulj?” Megmondta. Csak éppen arra nem adott választ, mi lesz az érettségimmel. Azzal az érettsé­givel, am.it a háború elvett tőlem. 1944. március 19-én, amikor a németek bevonultak a falunkba, számomra min­den befellegzett. Még másnap ugyan vonatra szálltam és bemerészkedtem a gimnáziumba, de nem volt akkor már ott igazi tanulás. Harmadnap bujkálva osontam a pályaudvaron: szeditek össze azokat, akik* számukra nem kívánato­sak. Aznap még megléptem. — -----------——| nap otthon marad­A negyedik | tam. Az iskola igazgatója figyel­meztetett, ne kockáztassak. Megadja a hetedik osztály bizonyítványát, hiszen az év végéig már nem sok van hátra. Amikor osztálytársaim érettségiztek, én azt sem tudtam milyen nap van. Csak azt, hogy a drótok, a villanyáram­mal töltött drótok minden emberi jog­tól megfosztottak. Ezért beszélhet ne­kem akármit az orvos. Nekem nem pa­radicsom, hanem tankönyv kell. Ment­ségére legyen mondva .nem is egészen a tankönyv ellen szólt, hanem válaszút elé állított: munka vagy tanulás. A kettő közül az egyik. Könnyen beszél az öreg, hát hogyan készülhetnék érettségire, amikor nincs betevő falatom. Mintha nekem szórako­zás lenne a tulaj szekatúráját hallgat­nom: most ezt csináld, menj el, hozd ide, emeld le és mindezt a millpen- gőiért, amiből jószerével semmit sem vehetek.------——. a doki, hogy ilyesmit | Azt hiszi | jószántából csinál va­-------------------laki. Vagy lehet, hogy ig en? Engem sem kényszerített senki, hogy kifutóskodjam, arra meg különö­sen nem, hogy este tíz után tanuljak. Nem kényszerített? Dehogynem. Klá­ri néni. Öt akkoriban ismertem meg. A régi iskolában tanított. Ö keresett meg, ha akarom, ha vállalom, hogy hajnal­ban a lakására megyek, egy fillér nél­kül felkészít az érettségire. Nem akar­tam, szégyelltem a szegénységem, ho­gyan fogadhatnám el? Elfogadtam. El­jártam minden reggel hatra a lakásuk­ra. Olyankor már várt a ragyogóan tiszta konyhában. Akkoriban a legtöbb helyen az volt az egyedüli fűthető he­lyiség. Édesanyja, vagy testvére olykor tejeskávét tett elém, amikor nekik is tellett. Klári néni pedig veszkődött ne­héz fejemmel, ami még telis-teli volt a háború rémségeivel, az újrakezdés min­den nehézségével, a kis maszek tulaj­donos aznapra várható kínzásaival. Klári néni úgy tett, mintha nem is lenne nehéz engem tanítani. El sem vesztette türelmét, mondta a’ felad­ványt, el is ismételte, nem egyszer, százszor. i ■ • --------1 hittem fogadalmamban­I Akkor I egyszer visszafizetem --------------- megfizethetetlen jósá­gát. Soha nem fizettem vissza. Sem pénzben, sem szeretetben. Nem régen találkoztam vele az utcán, utána rohan­tam. a nyakába ugrottam. Megismert, Örült. Nem hitte ed, hogy nagy gyere­keim vannak. Ö még a régi házban la­kik, de teljesen egyedül. Örökbe fogadott egy kislányt, felnevelte, férjhez ment és... I d én pedagógusnapkor elmegyek Klá­ri nénihez. Elmondom neki, hogy 1946- ban egyszer elhatároztam, nem csiná­lom tovább. Akkor úgy éreztem, elég volt a hajszából. S hogy mégis tovább­csináltam, csak neki köszönhetem. Az ő szemüveges, szőke jósága, amivel minden hajnalon elűzte fáradtságomat, kedvetlenségemet és megtanított vala­mire, amit nélküle soha nem tudhattam volna. ——----------------, hogy érettségi után | Elmondom | tényleg szanató- ---------------------- riumba kellett men­nem, az orvosok sokáig fogva tartottak. Hallgathattam: ugye megmondtam elő­re gyermekem... De a prédikáló orvos is tudta, azt, amit Klári nénitől kaptam, el nem szalaszthattam. Sok pedagógusra emlékszem szere­tettel, hálával, okom is van rá bőven, de a nevelői, oktatói hivatás magasztos­ságát számomra Klári néni példázza, aki álmosító, ágybahúzó hajnalokon szeretettel okított a tudás'befogadására. Sági Ágnes i 1 k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents