Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-08 / 105. szám

2 1974. MÁJUS 8., SZERDA sM&at (äromiko Nicosiában Ciprus fővárosában, a nicosiai -elnöki palotában találkozott a Szov­jetunió és az Egyesült Államok külügyminisztere. Képünkön: Gromi- ko és Kissinger üdvözli egymást a tárgyalások megkezdése előtt. Francia elnökválasztás — második forduló Néhány százezer szavazaton múlhat... Párizsban megnyílt a Francia Kommunista Párt kibővítet: központi bizottsági ülése. A íő napirendi pont annak a vá­lasztási taktikának a megvitatása, amelyet a kommunisták az elnökválasztás második fordulójában kívánnak követni Fran­cois Mitterrand megválasztása érdekében. Georges Marchais, a párt főtitkára beszámolót terjesztett elő a KB ülésén.. Hétfőn Párizsban közös felhívást teüt közzé a CGT és a CFDT| amelyet a két legnagyobb francia szakszervezeti tö­mörülés főtitkárai, Georges Séguy és Edmond Maire írtak alá. i Felszólították a francia dolgozókat, hogy az elnökválasztások második fordulójában szavazzanak a baloldali erők jelöltjére, Francois Mitterrandra. fJSJkusz A bonni bársonyszék Brandt kancellár lemondásának bejelentése után megérkezik a parlament épületébe, hogy talál­kozzék pártja parlamenti csoport­jának tagjaival. Nyugat-Európa és a világ egyik több szempontból is rendkívül jelentős országa, a Német Szövetségi Köztársaság kedd reggelre arra ébredt, hogy — nincs kormányfője. A közvetlen előzmény az volt, hogy a három párt frakcióinak vezetői, akiket hétfő estére a kancellári hivatalba kértek, meglepetten vették tudomásul, hogy csak az alkanceliár és külügyminiszter, Walter Scheel fogadja őket. Még egy-két órán át titokban maradt, majd éjjel két rádióállomás hu 11 ám h ősz- szán nyilvánosságra került a nagy hír, amely csak reggel „robbant” igazán: Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja hivata­losan bejelentette dr. Gustav Heinemann szövetségi elnök­nek, hogy megválik kormány­fői tisztségétől. A HlRT sokan váratlannak érzik, pedig voltaképpen nem teljesen az. A jobboldal által a szó szoros értelmében a vég­sőkig kiaknázott és ennek ér­dekében minden eszközzel fel­fújt, úgynevezett kémbotrány nyilvánvalóan a kancellár döntésének csak az egyik és semmiképpen nem a legfonto­sabb oka. Willy Brandt kormányának és pártjának tevékenységét az utóbbi időben — tőzsdei nyel­ven szólva — bizonyos „bessz”, vagyis apály jellemezte. Ezt jól érzékeltették a legutóbbi tartományi és helyi választá- _ sok eredményei, amelyek töb- bé-kevésbé megbízható szeiz­mográfként jelezték a válasz­tók jelentős részének növekvő elégedetlenségét. ENNEK FÖ OKA VITAT­HATATLANUL gazdasági ter­mészetű, méghozzá zömében olyan eleve adott, objektív je­lenség, amelyről nem a Bradt- kormány tehet, a sokat reklá­mozott „gazdasági csoda” lát­ványos megtorpanását, az inf­lációs tendenciák eluralkodá­sát, a munkalehetőségek csök­kenését, amelyet egyelőre job­bára a vendégmunkások érez­tek meg, nem a koalíciós kabi­net hibái, hanem bonyolult ha­zai és nemzetközi okok ösz- szessége eredményezte (elég a nyugati valutáris rendszer vál­ságára vagv az energiakrízis­re gondolnunk). Ez azonban természetesen nem zavarta a jobboldali el­lenzéket abban, hogy a problé­mákat gátlástalanul — és si­kerrel — felhasználja a kor­mányzat ellen, amelyet koráb­ban mindenekelőtt a keleti po­litika támadásával próbált, de nem tudott, megdönteni. Ép­pen ez a tényező teszi a bonni személycserét kiemelkedően fontos nemzetközi eseménnyé. Brandt személyében nagy ér­demeket szerzett politikus tá­vozik a bonni bársonyszékből. Ö volt az első nyugatnémet kancellár, aki pozitívan reagált a Szovjetunió, a szocialista or­szágok javaslataira; aki belát­ta, hogy Európának és a vi­lágnak a második világháború után kialakult realitások pillé­reire kell épülnie. Ez a vonal­vezetés volt — és maradt — a legnagyobb szálka a CDU— CSU vezérkarának szemében. Ez azonban semmit sem vál­toztat azon a tényen, hogy bárki lesz Is a Bundestag má­jus 16-1 ülése után az NSZK kormányfője, nem hagyhatja figyelmen kívül, ami Bonnban és a világban eddig történt. A szociáldemokrata utódjelölt, Schmidt jelenlegi pénzügymi­niszter máris kijelentette, hogy Brandt irányvonalát kívánja folytatni. Ami pedig az ellen­zéket illeti, bár Strauss a vá­lasztásokról beszélt, nem biz­tos, hogy megkockáztatja a közeli erőpróbát. Valószínűleg inkább vár ad­dig, amíg levonul a mostani, elsősorban gazdasági gondok hulláma. KS AZ ENSZ nemzetközi jogi bizottsága idei genfi üléssza­kának első ülésén dr. Ustor Endre nagykövet, a Külügy­minisztérium főosztályvezető­jét választotta elnökéül. Nicosiában, Ciprus főváro­sában a szovjet és amerikai külügyminiszter folytatta szá­mos olyan kérdés megvitatá­sát, amelyek, a szovjet—ameri­kai kapcsolatokat, valamint a közel-keleti helyzetet érintik. A közel-keleti rendezés prob­lémakörének részeként meg­vitatták a csapatok szétválasz­tásának kérdését a Szíriái— izraeli fronton. Mindkét fél kölcsönösen hasznosnak tartja a lezajlott eszmecserét. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden láto­gatást tett Makariosz érsek, ciprusi köztársasági elnöknél és baráti beszélgetést folyta­tott vele. A szovjeit diplomácia vezető­je és a ciprusi államfő véle­ményt cserélt a Szovjetunió és Ciprus közötti kapcsolatokról, továbbá néhány, a két ország közös érdeklődésére számot tartó nemzetközi problémá­ról, egyebek között érintet­ték a közel-keleti rendezés kérdését is. Makariosz elnök a maga és a ciprusi nép nevében köszö­netét mondott a Szovjetunió­nak a ciprusi kérdéssel kap­csolatban elfoglalt álláspont­jáért, valamint Ciprus nemzeti függetlensége és szuverenitása megszilárdításához nyújtott segítségért. Gromiko kijelentette, hogy a Szovjetunió az eddigihez ha­sonlóan következetes és elve, a ciprusi állam függetlenségé­nek és szuverenitásának meg­szilárdítására irányuló politi­kát folytat. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden, Nico­siából történt elutazása előtt Az Európa Tanács — a nyugat-európai tőkésországok konzultatív szerve — szür­kén ünnepelte meg hétfőn 25. évfordulóját. A szervezet 1949. május 5- én Londonban alakult meg. Megalakításának egyik leg­főbb kezdeményezője Wins­ton Churchill volt. Churchill elgondolása szerint az Euró­pa Tanácsnak, a tőkés nyu­gat 17 államot tömörítő első közös politikai szervezeté­nek létrejötte gyakorlati lé­pés lett volna az „egységes Európa” megteremtéséhez ve­zető úton. De Churchillnak és elvba­rátainak reményei az Európa Tapácsot illetően nem váltak be. Ez a szerv gyakorlatilag halva született. Hangját egyetlen egy európai válság idején sem lehetett hallani. Az utóbbi években a ta­nács vitáinak legfőbb tárgya az volt, hogy létezése szol- gál-e valamilyen hasznos cé­rövid nyilatkozatot adott ar­ról a megbeszélésről, amelyet amerikai kollégájával, Henry Kissingerrel folytatott. Gromiko kijelentette: a Kis­singerrel kedden tartott tár­gyalása során az érintett kér­dések között szerepelt a közel- keleti probléma is. Mint rá­mutatott: a megbeszélések eredményéről nem tud előre Olaszországban kedden haj­nalban érvénybe lépett a kor­mány rendelkezése, amelynek értelmében az importáló vál­lalatok külföldi vásárlásaik értékének 50 százalékát le­tétbe kell helyezzék, félévi időtartamra, a központi bank­lókat olyan körülmények kö­zött, amikor az Európa ügyeit érintő gyakorlati döntése­ket a Közös Piac, a Montan Unió és az EURATOM hoz­za. A Közös Piac kibővülése az Európa Tanácsnak, mint tanácskozó fórumnak, jelle­gét és jelentőségét is csök­kentette. A tanács eredménytelen te­vékenységét a partnerek kö- I zött lévő mély ellentétek okozzák. Ezek lényegében ugyanazok a politikai, gazda­sági, kereskedelmi és pénz­ügyi ellentétek, amelyek je­lenleg megosztják a Közös Piacot, a nyugat-európai or­szágok legfontosabb gazda­sági csoportosulását is. Bár több európai kormány továbbra is az Európa Ta­nács fenntartása mellett szállt síkra, aligha vár tőle bárki is reális eredményeket. Nem véletlenül zajlott le szinte észrevétlenül a 25 éves év­forduló. nyilatkozni, ám reméli, hogy azok hasznosak lesznek. A szovjet külügyminiszter megelégedéssel szólt ciprusi látogatásáról. ,,A Szovjetunió és a Ciprusi Köztársaság kö­zött a kapcsolatok baráti jel­legűek, és a jövőben mindent megteszünk annak érdekében, hogy e kapcsolatok tovább fej­lődjenek és erősödjenek” — mondotta Gromiko. nál. A letétet a külföldi fél is fizetheti, ha előnyösnek ítéli az olasz piac megtartá­sát A letéti kötelezettség az importált áruk mintegy 40 százalékára terjed ki — ipari és mezőgazdasági ter­mékekre egyaránt. A rendel­kezés célja az import erő­teljes visszaszorítása, hogy ennek révén javítsák Olasz­ország megrendült fizetési mérlegét Róma felkészült arra, hogy a Közös Piacban a társorszá­gok hevesen ellenzik lépé­sét. A miniszteri tanács brüsszeli kedd délelőtti ülé­sén Colombo olasz kincstár­ügyi miniszter ismertette á római kormány elképzeléseit A külügyminiszterek és a földművelésügyi miniszterek délelőtt együttes ülést tartot­tak. Sor került a külügymi­niszterek külön értekezleté­re is. Ezen a KGST és a kö­zös piaci országok kapcso­latainak kérdéseiről tárgyal­tak. Hírek szerint az NSZK moszkvai nagykövetét hiva­talosan is felhatalmazták az EGK álláspontjának ismer­tetésére. A pekingi hatóságok min­den alap nélkül, már több mint másfél hónapja halo­gatják a március 14-én kí­A választási kampány máso­dik menetének első napjaiban a jobboldal igyekszik rendezni sorait és Giscard d’Estaing mögött felsorakoztatni mind­azokat, akik az első forduló­ban a különböző jobboldali je­löltekre adták le szavazatai­kat. A jobboldali Aurore kedden hangsúlyozza, hogy rendkívül kemény küzdelemre van kilá­tás. A lap által közölt közvé­leménykutatási adatok szerint Giscard d’Estaing pillanatnyi­lag csak minimális, 50,4:49,6 arányú győzelemre számíthat, néhány százezer szavazaton múlhat tehát a választás ki­menetele. Az UDR végrehajtó bizott­sága hétfői ülésén egyhangú­lag Giscard d’Estaing támoga­tása mellett foglalt állást, de ezt követően a párt képvise­lőcsoportjának ülésén már vi­haros jelenetekre került sor: Chaban-Delmas több híve éles szemrehányásokkal illette Messmer miniszterelnököt és a Chirac belügyminiszter vezette csoportot, azzal vádolva őket, hegy „szabotálták” Chaban- Delmas választási kampányát, Május 6-án Lisszaboniban megnyílt a Portugál Kommu­nista Párt KB székháza. Eb­ből az alkalomból a Központi Bizottság egyik titkára nyi­latkozott a PAP tudósítójának. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának szom­bati ülése után a kommunis­táknak az ideiglenes kor­mányban való részvételéről kiadott nyilatkozatra hivat­kozva kijelentette, hogy a kommunistáknak nem céljuk az, hogy minden áron részt- vegyenek az ideiglenes kor­mányban. Elmondta, hogy je­lenleg a fasiszta állam köz­igazgatási apparátusának tel­jes felszámolásáért folytatott harc a legfontosabb feladat. Ezt a célt a néptömegeknek és nai területen kényszerleszál­lást végzett szovjet helikop­ter három pilótájának visz- szaadását. Ugyanis Peking- ben elhatározták: a szovjet helikopterrel történt inci­denst ürügyül használják fel a szovjet—kínai kapcsolatok további kiélezésére. A pekin­gi hatóságok, ettől a céltól vezéreltetve, a szóban forgó helikopter személyzetét olyan cselekményekkel vádolják, amelyeket nem követett el, sőt, nem is volt szándékában elkövetni. A kínai propagan­da szovjetellenes lármát csa­pott. azt állítva, hogy a Szov­jetunió rendszeresen utasít­ja repülőgépei pilótáit a kí­nai határtérségekbe való „behatolásra”. A szovjet helikopterrel tör­tént incidenshez kapcsolódó szovjetellenes propagandára kétségtelenül azért van szük­sége a kínai vezetésnek, hogy igazolja a Szovjetunióval szemben ellenséges politikai irányvonalát, és újabb lökést adjon a soviniszta szovjet­ellenes kampánynak. Pekingnek ez az eljárása, hogy továbbra is visszatartja a szovjet helikoptert és sze­mélyzetét, megsérti a nem­zetközi jog általánosan elfo­gadott szabályait, nem vall emberségességre és felhábo­rítja nemcsak a szovjet em­bereket, de a nemzetközi köz­véleményt is. ALEKSZEJ ROSCSIN szov­jet delegátus Genfben a lesze­relési bizottság keddi ülésén beszédet mondott. s tudatosan elősegítették Gis­card d’Estaing sikerét. A Nation, az UDR hivatalos lapja kommentárjában elis­meri, hogy a gauUeisták most „lelkiismereti probléma” előtt állnak, vajon szavazhatnak-e Giscard d’Eestaingre, aki 1969-ben elsősorban volt fele­lős De Gaulle távozásáért. Közben több gaullelsta sze­mélyiség — köztük Jeanneney, De Gaulle volt minisztere és Debu-Bridel, az ellenállás nemzeti tanácsának egyik alapító tagja — megalakította a „gaulle-isták nemzeti bizott­ságát”. A bizottság arra szólí­totta fel mindazokat a gaul- le-istákat, akik hűek akarnak maradni az ellenállási mozga­lom eszményeihez és a De Gaulle által kijelölt úthoz, hogy a választás második for­dulójában Francois Mitter­randra szavazzanak. Mitterrand mellett foglalt állást Mendes-France is. A volt miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy Giscard d’Estaing nagymértékben felelős azért a politikáért, amelynek az árát most kell megfizetni az or­szágnak, és éppen ezért ő „az egész francia nép érdekében” Mitteirandra adja szavazatát, minden demokratikus erőnek „a fegyveres erők mozgalmá­val való szoros együttműködé­sével lehet elérni.” Ez a szövet­ség a portugál demokrácia élethalál-kérdése. A Portugál Szocialista Párt és a portugál demokratikus mozgalomban résztvevő más haladó erők vezetői osztják a kommunistáknak a nép és a hadsereg szövetségéről vallott nézeteit Értékelésük szerint a fegyveres erők mozgalmában különböző irányzatok érvénye­sülnek. Ugyanakkor április 25 óta a mozgalmon belül észre­vehetően erősödtek az antifa­siszta és demokratikus irány­zatok. A hatalom legfőbb eszközei­től megfosztott, és az esemé­nyek által meglepett portugál fasizmus eddig még nem lé­pett fel ellenforradalmi kísér­lettel. Ennek ellenére a por­tugál demokratikus erők tisz­tában vannak azzal, hogy a fasizmusnak nemcsak gazda­sági bázisa van még meg, de kádereinek jelentős része is. A fasiszta elemek saját ja­vukra használhatják fel a kis számú, de aktív ultrabaloldali erők tevékenységét. Ezekben a mintegy kétezer tagot számlá­ló szervezetekben megtalál­hatók az egykori PIDE-nek, a fasiszta titkosrendőrségnek az ügynökei is. Két jól képzett, nagy szakmai gyakorlattal rendelkező vasbetonszerelőt felveszünk Német nyelvtudással előnyben! Jelentkezni lehet: a „Prosperitás” KSz munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. Kennedy-nyilatkozatok Edward Kennedy, az Egyesült Államok demokrata pártjának szenátora nyilatkozatot adott a TASZSZ washingtoni tudósítójának. Edward Kennedy, mint ismeretes, nem­rég érkezett haza a Szovjetunióban tett út­járól. Elmondotta, hogy Moszkvában találkoz­hatott Leonyid Brezsnyevvel és az SZKP KB főtitkárával rendkívül közvetlen és őszinte légkörben tartotta megbeszéléseit. — A moszkvai egyetemen baráti, rendkí­vül érdeklődő és vendégszerető hallgatóság előtt tartottam előadást és lehetőségem nyílt arra, hogy rövidebb utat tegyek a Szovjet­unióban — mondotta a szenátor, s hozzáfűzte: egészében véve a lehető legjobb benyomáso­kat szerezte a Szovjetunióban tett utazása során. A közelgő moszkvai Brezsnyev—Nixon tár­gyalásokat érintve, Kennedy hangsúlyozta, hogy nagy reményeket fűz ehhez a talál­kozóhoz. Mint mondotta, támogatja Nixon el­nök küszöbönálló moszkvai látogatását és úgy véli, hogy a látogatás alatt újabb fontos meg­állapodások köthetők. A szenátor fontosnak tartja a leszereléssel, valamint a nukleáris kísérletek teljes eltil­tását kimondó megállapodással kapcsolatos kérdések megvitatását. Kennedy szenátor reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok továbbra is pozitív és konkrét szerepet tölt be a közel-keleti konfliktus rendezésében. A szovjet—amerikai kapcsolatokban beállt eny­hülés — hangoztatta a szenátor — tovább fejlődik, bár útjában bizonyos nehézségek akadnak. Az Egyesült Államokban egyes sze­mélyiségek, saját belpolitikai céljaikat kö­vetve, ellenzik ezt a folyamatot — m'vxlotta a szenátor, majd reményét fejezte ki, hogy a kongresszus előbbrejuthat a legnagyobb kedvezmény elve kérdésének eldöntésében. A szovjet—amerikai kapcsolatok további javulásának távlatait illetően a szenátor op­timizmusát fejezte ki. Szenátori tevékenysé­gemben határozottan e kapcsolatok fejleszté­sére fogok törekedni, mivel ez felel meg az amerikai és a szovjet nép legjobb érdekei­nek —, mondotta befejezésül Edward Ken­nedy. ★ Edward Kennedy szenátor hétfőn este egy televízió-interjúban kijelentette: A Szovjetunióban folytatott tárgyalásai megerősítették azt a reményét, hogy a közel­jövőben sor kerülhet szovjet—amerikai meg­állapodásra a föld alatti nukleáris kísérleteik beszüntetéséről. Az SZKP főtitkárával lezajlott eszmecseré­jéről szólva Kennedy hétfő esti tv-nyilatko- zatában méltatta Brezsnyev emberi tulajdon­ságait, majd hangoztatta: „Olyan emberrel találkoztam, aki meg van győződve, hogy jelentős haladás történt Kis­singerrel és Nixonnal a feszültségek csökken­tése irányában, különösen a stratégiai fegy­verkezés területén, s ennek a folyamatnak folytatását óhajtja. Én a magam részéről mindent meg akarok tenni, hogy Kissinger és Nixon elnök erőfeszítései folytatódja­nak”. Edward Kennedy egyébként egyik kezde­ményezője annak a 36 szenátor által előter­jesztett határozat-tervezetnek, amely sürgeti az elnököt, hogy azonnal tiltson be minden­nemű föld alatti nukleáris kísérletet. Végül megkérdezték a szenátort: „Lelke legmélyén szeretne-e elnök lenni?” Kennedy válasza ez volt: „Igen”, r Szürke évforduló Olasz importkorlát Helikopteralibi Lisszabon Megnyílt a kommunista párt székhaza

Next

/
Thumbnails
Contents