Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-08 / 105. szám
1974. MÁJUS 8., SZERDA IMHod Termékeny kooperációk Napjainkban a gazdasági társulások, közös vállalatok figyelemre méltó erősödése tapasztalható az élelmiszer- gazdaságban. Az 500 kooperációból mintegy 300 közös vállalatként működik. Többségük szövetkezeti társulás, de terjed a szövetkezetek és állami vállalatok, ezen belül a mezőgazdasági és ipari vállalatok összefogása is. Főleg ez utóbbiakkal kapcsolatban teljesen helytálló és jogos az a megállapítás, hogy a gazdasági társulások fejlődése nem pusztán gazdasági, hanem társadalmi szempontból, a szocialista viszonyok erősítése és továbbfejlesztése tekintetében is figyelemre méltó. Sokirányú közeledés Milyen alapon mondhatjuk ezt — teszik fel sokan a kérdést. Azon az elvi alapon, amennyiben a kooperációk elősegítik a termelőerők fejlődését. Ugyanakkor szorosabbra fonják a gazdálkodó egységek kapcsolatait, és ezáltal erősítik a társulók közös szocialista vonásait, a szocialista tulajdon- és elosztási viszonyokat. Mindezek — eredményeként — pedig szerepet vállalnak abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az állami és szövetkezeti szektor, az ipar és a mező- gazdaság, a város és a falu, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság. Bontsuk részeire a kérdésre adott választ. Ami az első tételt, a termelőerők (és a termelés) fejlődését illeti, a kézzelfogható gyakorlati tények ismertetésétől ezúttal eltekinthetünk. A tapasztalatok jól mutatják, hogy csakis azok a társulások tartósak és fejlődnek, amelyek többet adnak annál, amire résztvevőik egyedül is képesek. A termelési rendszerek utóbbi időben kibontakozó gyors térhódítása pedig azt is jól mutatja, hogy a kooperációk a műszaki-tudományos vívmányok gyors ütemű és széleskörű elterjesztésének igen alkalmas keretei az élelmiszer-termelésben. A társadalmi igényekhez igazodva A gyakorlati munkában soha nem volt vitás, hogy az együttműködés igénye erősödik, ha a gzdálkodó egységek — pl. a termelőszövetkezetek és élelmiszeripari vállalatok — kooperációja fejlődik, akkor a kooperálók mindennek eredményeként közelednek egymáshoz. Az is természetes, hogy ez a folyamat — amit a szakirodalom találóan az élelmiszergazdaság kialakulásának nevez — - nemcsak szűkebb körben, az élelmiszer-termelésben, hanem az egész népgazdaságban is szorosabbra fonja a kötelékeket mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben. Ez igen lényeges, mert eredményeként az egész élelmiszer- termelés jobban igazodik a társadalmi igényekhez, az élelmiszer-gazdaság pedig har- monikusabban illeszkedik nemcsak gazdasági életünkbe, hanem szocialista társadalmi fejlődésünkbe is. Ez utóbbit vegyük még jobban szemügyre. A folyamat elég bonyolult és sokoldalú, de lényege az, hogy az együttműködésben résztvevők hatással vannak egymásra. Ha együttműködésük tartós, annak eredményeként nem különbségeik, nem eltérő vonásaik erősödnek, hanem hasonló és közös szocialista jegyeik gyarapodnak. Ez a gyakorlatban kézenfekvő, mert a kooperálók kénytelenek egymáshoz alkalmazkodni. Nyilvánvaló, hogy az együttműködésük a gazdálkodásnak közös vonásait erősíti, különösen, ha a gazdasági környez zet, a gazdasági szabályozók is ezt segítik. Nálunk a népgazdaság egészében, az állami és a szövetkezeti szektorban egyaránt biztosított az össznépi érdekeket kifejező központi akarat, a népgazdasági tervcélkitűzések, a kormányzati szintű döntések és tervek elsődlegessége. A szövetkezetek — az állami vállalatokhoz hasonlóan — szervesen illeszkednek a szocialista tervgazdálkodás rendszerébe. A központi irányítás fokozatosan azonos feltételeket (közgazdasági környezetet) teremt az állami vállalatok és a szövetkezeti gazdaságok működése számára. Jól mutatja ezt, hogy a mechanizmus reform megvalósításával azonossá váltak a tervezési, a beruházási, az ár- és a hitelfeltételek. Azonosak a felvásárlási feltételek és az értékesítési csatornák. Történt közeledés, de maradt még különbség a jövedelemszabályozásban és az adózásban, ezzel együtt az alapképzésben és keresetszabályozásban. A jövőben azonban ezek a különbségek sem növekednek, hanem fokozatosan tovább mérséklődnek. Az azonossá váló külső környezet kedvező feltételeket teremt a termelőerők és a gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez, ennek révén egyúttal a vállalaton belüli mechanizmusban, a belső viszonyokban még tapasztalható különbségek mérsékléséhez is. Ezek a változások azért lényegesek, mert valamennyi összetevőjével együtt a gyakorlati cselekvés talaján viszik előre azt a nagyhorderejű, történelmi átalakulást, amelyet a szocializmus teljes felépítése, végső soron a kommunizmus építése jelent hazánkban. De nemcsak a szocialista tulajdon és termelési viszonyok konkrét megjelenési formái — mechanizmusának elemei — változnak az előbb jelzett irányba, hanem maguk a tulajdonviszonyok is. Gyarapodik például a szövetkezetek fel nem osztható közös vagyona, az oszthatatlan szocialista szövetkezeti tulajdon. Éppen a kooperáció szorosabbra fonásával kialakul és erősödik a szövetkezetek egymás- , közötti, továbbá a szövetkezetek és az állami vállalatok kö- ■ zös szocialista tulajdona. Különösen ez utóbbi — mivel már túllépi a csoportkereteket — érzékelhetően átfogóbb jellegű annál, mint ami általában szövetkezeti (csoport) tulajdonként létezik társadalmunkban. De más ez azért is, mert állami és szövetkezeti közös tulajdon, vagyis egybeötvözi a két elkülönült tulajdonformát, s a ráépülő szocialista viszonyokat. A két szocialista tulajdonforma egymáshoz való közlekedésének az élet által kialakított, jövőbemutató útja ez, amelyen fokozatosan előrehaladva, a társadalom számára maximálisan kihasználhatóvá válnak az állami vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásában rejlő előnyök. Ha e rövid cikk terjedelme engedné, érdemes lenne szólni még az elosztási viszonyok, a munka jeilege, a munka- és életfeltételek, továbbá a gondol kodásmód, a tudat, az erkölcs közös szocialista vonásainak erősödéséről, többek között éppen a gazdasági kooperáció fejlődése eredményeként is. Ezek ugyancsak fontos területei a szocialista viszonyok továbbfejlődésének. Elemzésük viszont hosszabb fejtegetést igényelne. Céltudatos fejlesztés Befejezésül ezért pusztán annyit még, hogy az itt jellemzett fejlődés nem spontánul és céltudatos munka nélkül, nem nehézségektől és ellentmondásoktól mentesen, hanem hosszabb idő alatt, fokozatosan és következetes, szorgalmas munkával valósítható meg. Az sem téveszthető szem elől, hogy mindennek a kooperációk erősítése csak az egyik összetevője. A párt politikája világosan mutatja az utat ebben is, így könnyebb lehet az eligazodás és tétovázástól mentes a továbbhaladás. Csizmadia Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese. Megkezdődött az NŐSZ XI. kongresszusa Dr. Maróthy László és dr. Polinszky Károly mondott beszédet Kedden délután az Építők Rózsa Ferenc székházában ünnepélyesen megnyílt a Nemzetközi Diákszövetség XI, kongresszusa. A tanácskozásra 70 ország küldötte érkezett, öt kontinens nemzeti diákszervezeteinek képviseletében. A kongresszus egy hete alatt számos baráti találkozót rendeznek, a küldöttek ellátogatnak egyetemekre, főiskolákra, üzemekbe és diákklubokba, s a magyar diákság képviselőivel együtt ünnepük majd — nagygyűlésen — a győzelem napját. A Nemzetközi Diákszövetség — a Chile népiével való szolidaritás jegyében — korábban művészeti versenyt hirdetett, s nevezett el Pablo Nerudáról. A pályázatra — irodalom-, fotó-, zene- és képzőművészeti kategóriában — 32 ország 537 diákja küldte be munkáját. A díjakat a kongresszus ideje alatt Salvador Allende özvegye adja majd át, akit Budapestre vár az NDSZ titkársága. A tegnapi megnyitón a résztvevők nagy tapsa közben foglalta el helyét az elnökség, amelynek tagja volt Dusán Ulcask, az NDSZ elnöke, Fathi El Fadl, az NDSZ főtitkára, valamint Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Korni- desz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes és Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. Az elnöklő Dusán Ulcak köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Maróthy László lép>ett a mikrofonhoz. A KISZ Központi Bizottságának első titkára megnyitó beszédében hangsúlyozta: megtiszteltetésnek, szocializmust építő hazánk és ifjúságunk iránti megbecsülés kifejezésének érezzük, hogy a Mindkettőnek előnyös A mezőgazdasági tudományos intézmények és termelő üzemek kapcsolatai Pest megyében A mezőgazdasági nagyüzemekben számos olyan irányítási, termelésszervezési, technológiai részprobléma, speciális feladat adódik, melyek megoldására külön szakem bért foglalkoztatnunk költséges, gazdaságtalan lenne. Ilyen esetben a téeszek, állami gazdaságok a felsőoktatási intézményekhez, kutatóintézetekhez fordulnak segítségért: szerződéses megbízás alapján rendelik meg az adott terv, eljárás, számítás kidolgozását. Ez a szolgáltatás (köznapi szó- használattal élve KK — költségvetésen kívüli — munka) mindkét szerződő fél számára előnyös. Kevés megbízás a megyéből A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnapi ülésén többi között a MÉM felügyelete alá tartozó kutatási és felsőoktatási intézmények, va- 1 lamint a mezőgazdasági nagyüzemek szerződéses kapcsolatainak vizsgálatáról készült jelentést tárgyalta. A vizsgálat négy intézmény — a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet (MGI), a Kisállattenyésztési Kutató Intézet és a Herceghalmi Állat- tenyésztési Kutató Intézet —, valamint 29 termelőszövetkezet, illetve állami gazdaság kapcsolatait elemezte az 1971 —73-as időszakban. Megállapították, hogy a vizsgált időszakban sokat fejlődött a tudományos intézmények és a termelő üzemek szerződéses együttműködése. Valamennyi intézmény a korábbi évekhez képest — mind számban, mind értékben — több munkát vállalt. Visszaesés csak a Kisállattenyésztőknél volt. A hasznosítást, az eredményeket tekintve ugyancsak kedvező a kép. Ugyanakkor a szerződéses munkák területi megoszlását vizsgálva, a felmérés meglepő képet nyújt: a vizsgált egységek éppen Pest megye mezőgazdasági üzemeivel tartanak legkevésbé kapcsolatot. Különösen szembetűnő ez a Kisállattenyésztőnél és az MGI-nél. Az intézmények szerződéses kapcsolatainak döntő többsége jól kiegészíti az alaptevékenységet és az élelmiszer- gazdaság fejlesztését szolgálja. E tevékenység sok irányú: a közvetlen élelmiszertermelésen, a távlati üzemi fejlesztésen át a műszaki-technikai fejlesztésig, sokféle témát ölel fel. Előfordult néhány témánál egyes intézmények illetékességének Vi tathatósága. Például a Gépipari Technológiai Intézet hegesztett próbadarabok vizsgálatával, a Tatabányai Szénbányák Etedig kőzetek mechanikai tulajdonságainak vizsgálatával bízta meg a gödöllői egyetem illetékes tanszékét. Ez a tapasztalat — mint a bizottság megállapította — nem általános. Akadály az ösztönzés rendszere A vizsgált intézményeknél a szerződéses munkák nem akadályozzák az alaptevékenység ellátását, adottak annak személyi és tárgyi feltételei. Sőt néhány helyen — mint az egyetem, az MGI — e feladathoz a speciális műszerek, gépek. berendezések, szakértők egyedül itt találhatók. A szolgáltatás bővülésének azonban akadálya az ösztönzési rendszer. mely szerint, egy bizonyos szinten túl, sem a dolgozók, sem az intézetek nem érdekeltek a vállalásokban, illetve azok teljesítésében. A felmérés azt is megállapította, hogy a vállalások döntő többségét a személyi állományba tartozó dolgozók végzik el, s csak egyes részproblémák megoldásához vonnak be külső szakértőket. Az általános tapasztalattal ellentétes gyakorlatot rögzített a vizsgálat az MGI-néL Hiányzik a hasznosság mércéje ’ A vizsgált intézmények mindegyikében szabályozták a szerződéses munkák rendjét, figyelembe vették az alaprendeleteket és a minisztériumi irányelveket. A szerződéses tevékenység néhány pénzügyi kérdése, a hasznosság mérése azonban külön figyelmet érdemel. Ugyanis a költségekre és az üzemi hasznosságra vonatkozó általános érvényű mércét sehol sem dolgoztak ki. Ezt legtöbbször ökonómiai számítás helyettesíti a konkrét üzemi viszonyoknak megfelelően. A megállapodások ellenértékét általában — megegyezés alapján — fix összegben határozzák meg. Az eredményességtől függő szerződés a vizsgált időszakban igen kevés volt. A szaktanácsadás eredményességének megállapítása a termelőüzemek elszámolási, adminisztrációs rendszere miatt is nehézkes. Kevés a kockázatvállalással együtt járó megállapodás. Ez azzal magyarázható, hogy egyrészt a mező- gazdasági termelésben jelentős az objektív, időjárási tényezők szerepe, másrészt nincs lehetőség az előírt technológia betartásának folyamatos ellenőrzésére sem. M. J. Nemzetközi Diákszövetség elfogadva meghívásunkat — Az NDSZ XI. kongresz- szusa kedvező feltételek között végezheti munkáját. Alapvetően kedvezően alakult az utóbbi években a nemzetközi helyzet, tovább erősödött a pozitív irányú fejlődés a nemzetközi diák- mozgalomban, az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott békeprogramnak megfelelően, a Szovjetunió, hazánk és a többi szocialista ország kezdeményező politikájának eredményeként szélesednek a különböző társadalmi rendszerű országok közötti, kölcsönösen előnyös kapcsolatok, gyakorlattá válik az együttműködés. Dr. Maróthy László a továbbiakban arról beszélt,* hogy az elmúlt években tovább folytatódott a nemzetközi diákmozgalomban az 1969-as évek közepén megkezdődött fejlődés, s tovább erősödött a diákság körében a szolidaritási mozgalom. Ma már a diák- szervezetek széles köre vesz részt a nemzetközi békemozgalomban is. — Az egész haladó diákmozgalom érdeke — hangoztatta befejezésül —, hogy a a Nemzetközi Diákszövetség XI. kongresszusa eredményes munkát végezzen. A KISZ KB első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után dr. Polinszky Károly a Minisztertanács nevében köszöntötte a kongresszus részvevőit. — Célunk — mondotta befejezésül — a diákság internacionalista, szolidaritási tevékenységének segítése; mindez megítélésünk szerint egybeesik e kongresszus célkitűzéseivel. Az ünnepélyes megnyitó végeztével a Nemzetközi Diák- szövetség XI. kongresszusa megtartotta első plenáris ülését. Osztályülések az Akadémián Kedden osztályülésekkel folytatódott a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése. A kémiai tudományok osztálya a hazai analitikai kémiai kutatások helyzetével, fejlődési irányaival foglalkozott. Az agrár-, az orvosi és biológiai tudományok osztályai egész napos ülésen vitatták a reproduktív folyamatok szabályozásának időszerű kérdéseit, valamint a népesedési problémákat. A műszaki tudományok osztályának plénumán beszámoló hangzott el az elmúlt időszak tevékenységéről. Ugyancsak a végzett munkáról,tanácskoztak a gazdaság- és jogtudományok osztályának, továbbá a matematikai és fizikai tudományok osztályának ülésén. Az Akadémia közgyűlése szerdán további osztályülésekkel folytatódik. Korunk tudománya — Gödöllőről A heraofíliások megsegítéséért Kedden a gödöllői rendelő- intézet fogászatán, valamint a Pest megyei t^értranszfúziós Állomáson a Magyar Televízió egyik csoportja forgatott, hogy a Korunk tudománya című sorozatban bemutassák a hemofíliás — vagyis vérzékenységben szenvedő — betegek részére készülő különböző, véralvadást elősegítő készítmények előállítását és felhasználását. Dr. Pethö Ede, a Vértranszfúziós Állomás vezetője elmondotta, hogy a néhány évvel ezelőtt megépült egészség- ügyi létesítményeknek az országhatárokon túl is jó híre van, sokan keresik fel külföldről is az intézményt. Kétezer hemofíliás beteget tartanak nyilván Magyarországon, és a vérzékeny betegek számáx’a Gödöllőn készül különböző eljárással vérből, az AHG-antihemofíliás globulin, valamint a kryopraecipitatum, hideg, úgynevezett kicsapásos módszerrel. A hemofíliás betegeknek. akik azért vérzékenyek, mert hiányzik vérükből a 13 alvadási réteg közül az ún. VIII-dik faktor, ezekkel a nélkülözhetetlen készítményekkel lehetővé teszik a különböző sérülések vagy operációk esetén, hogy vérük megalvadjon. A Vértranszfúziós Állomásnak Gödöllőn 19 ezer rendszeres véradója van. A tévéfilmből a nézők megismerkedhetnek majd a Kistarcsán lakó Kazár István 16 éves órástanulóval, akinek a térdműtétjét e készítményeknek a segítségével tudták sikeresen végrehajtani a Szombathelyi Marku- sovszky Kórházban. A műtéthez a munkahelyéről, a mátyásföldi Ikarus Gyárból 46-an ajánlották föl vérüket. Kedden délben Varga Mártonná, Sebők Jánosné, Hévíz Mi- hályné, Kalmár Istvánná, Sinkó Zsuzsa, Szabó Pál, Ócs József, Makkai József és Makkai István, az ikladi Ipari Műszergyár dolgozói adtak vért Kazár István részére. A dokumentumfilmet előreláthatóan júliusban láthatják a nézők. K. Gy. Több, mint szépséghiba A véradókat tizenegy órára rendelték be. Természetesen jóval előbb megérkeztek. Szerintük így illik. 11 óra 5 perc: Mindenki a tévéseket várja. Mosolyogva megérkezik a „főszereplő”, a beteg: Kazár István. Öt nézik. Az intézet dolgozói jártukban-keltük- ben az üvegajtóhoz sietnek, az utcát kémlelik. A kilenc ikladi önkéntes békésen ül a véradószoba előtt önként jöttek, nem törődve a keresetkieséssel. 11 óra 15: Még mindig semmi. Türelmesek. 11 óra 30: A helyzet változatlan. Az önkéntes véradók most már feltűrt ingujjban várnak. A vénák fertőtlenítve. A véradással kezdődik majd a film! 11 óra 45: Autózúgás. A kék tévés mikrobusz negyven perc késéssel megérkezik a hátsó udvarra. Sokan ülnek benne. Ketten kiszállnak, bejönnek, felmennek az első emeletre, az igazgató-főorvos irodájába. Űjra csend. A mikrobuszban senki nem mozdul. 11 óra 55: Az önkéntes véradók sétálnak. Türelmetlenek? 12 óra: Egy fehér köpenyes kimegy a mikrobuszhoz, szól a stábnak: talán kipakolnának! Mire ők így: várnak az utasításra, különben is fáradtak. 12 óra 10: Az első emeletről egy tévés lejön, kiballag a kocsihoz. Odakint pakolásféle kezdődik. Jön a forgatás? Nem. Mindnyájan felmennek az első emeletre. 12 óra 15: Csend. Az önkéntes véradók szívesen lemondanának a közszereplésről, miközben a beteg érthető izgalommal várakozik. Mi azonban meguntuk a várakozást. Csodáljuk az orvosok türelmét! F. B. J.
