Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

1974. MÄJUS 5., VASÄRNAP 5 \J(iriav EGY KIVÁLÓ TSZ MÚLTJA, JÖVŐJE Lőcsös szekértől a Balthesig Tizen-huszonévesek szakmája: a mezőgazdaság Mindennapok versenye lekörözték az aranykoszorúsokat a váci bciésszövőgyárban 1950. novemberében kezd­tünk gazdálkodni 56 holdon, tizenhatan. A tsz-vagyon: két lőcsös szekér volt... Aki emlékezik, az Bánszki Sándor, a Dimitrov Tsz nyug­díjas elnökhelyettese. Százá­val akad szerte az országban termelőszövetkezet, amely­nek krónikája hasonló ala­pítói visszarévedéssel kez­dődhetne. Az immár 6 ezer holdas, avagy más számítás szerint 3488 hektáros albertirsai Di­mitrov Tsz tavaly kiérdemel­te a kiváló szövetkezet cí­met, az idén ismét csak rá­szolgált erre. A néhány hó­napja tartott zánszámadó- közgyűlésen Farkas Pál el­nök, akár szó szerint ismé­telhette, amit esztendővel ko­rábban mondott: — Nőttek a termésátlagok, javultak ál­lattenyésztési eredményeink, fokozódott a munka terme- lekenysége, a dolgozók jöve­delme is tovább emelkedett. Tagok, alkalmazottak Néhány tétel 1973. mérle­géből: Az aszályos időjás ellené­re — s a kifogástalan agro­technika eredményeként — egy hektáron 50—60 mázsa kukoricát törtek le, a nem rossz megyei átlagnál 20 má­zsával többet. Szőlejükben — mint mondják — valószínűleg az évszázad termését taka­rították be: 175 mázsát. (A korábbi éveknél magasabb megyei átlag 40 mázsa volt.) Három és fél száz tehenük éves tejhozama állatonként 3256 liter, szemben a 2600 li­teres megyei átlaggal. Teljes 6zarvasmarha-áUományuk — borjút, üszőt, hízóbikát, be­leszámolva —<■ 930 jószág. Két­száznál több tenyészkocájuk, másfél ezer hízósertésük van. A géppark: 32 erőgép, 5 szov­jet SzK—4-es kombájn és 2 kanadai gyártmányú Balt’» es univerzális dohányművelő gép. Az 1973. évi halmozott ter­melési értékük kis híján 80 millió forint, bruttó jövedel­mük 24 és fél, nyereségük 11 millió. A gazdaság közös va­gyona 91 millió 259 ezer fo­rint. Tagjaik száma: 497. Fog­lalkoztatnak 142 állandó és 67 időszaki alkalmazottat, to­vábbá különösen szüret ide­jén, nagyszámú alkalmi munkavállalót. A tagok több­sége nyugdíjas és járadékos, 270-en vannak. Átlagélet- koruk 54 év, külön a nyug­díjasoké 70, a dolgozóiké 41 esztendő. Az alkalmazottak át­lag életkora 36 év. Munka­erőhiány miatt soha lemara­dás, vagy terméskiesü-1 nem fordult elő, jóllehet a taglét­szám apad, de akadnak he­lyükbe állók, csakhogy azok inkább alkalmazottnak sze­gődnek el. Az okok ismer­tek: a tsz-tagok társadalom- biztosítási feltételei kedve­zőtlenebbek, magas a nyug­díjkorhatár, a nőknél a 60., a férfiaknál a 65. életév. Igaz, a tag a tulajdonos jogán szólhat bele a gazdaság irá­nyításába, ott van még a ház­táji járandóság is, dehát egye­lőre az említett tendencia ér­vényesül. Lányok - szabad ég alatt Bánszki Sándor elég sokat betegeskedik. A felesége, aki szintén alapító tagja a gaz­daságnak, csak jövőre lenne nyugdíjképes, de már leszá­zalékolták. Megértek néhány nehéz esztendőt, mint Bánsz- kiné mondja: „Dolgoztunk annyit, hogy rengeteg. Volt amikor, 1951-ben, biciklin fu­varoztam a terményt.” A VAC ES VIDÉKE ÁFÉSZ ipari részlegéhez FELVESZ lakatos szakmunkásokat, vizsgázott hegesztőket, betonáru-termékek gyártásához férfi munkaerőt. Gépkezelői vizsgával rendelkezőit előnyben. Jelentkezés: ÁFÉSZ ipari üzem Vác, Derecske-dűlő (a gumigyár mellett). Telefon: 10—783. A tavaly meghirdetett mun­kaversenyben 330-an vettek részt Teljesítményük alap­ján 20 brigád közül 17-nek szocialista brigád címet ítélt a közgyűlés. Ezekben a mun­kásközösségekben igen sok a fiatal. Zátrok Mária KISZ-titkár: — Az utóbbi öt évben gyöke­resen megváltozott a helyzet, míg azelőtt csalt elvétve vál­lalt munkát fiatal a tsz-ben —, aki mégis, azzal sem men­tem sokra —, ma 125 tizen- h úszón éves dolgozik a Di- mitrovban. Közülük a VIII. általánost mindenki elvégez­te, sokan szakmunkás-bizo­nyítványt is szereztek, töb­ben közép- és felsőfokú ké­pesítést. Lányok a spárgával hajla­doznak hajnal óta. Négyen — Fadd Éva, Németh Mária, Zát­rok Katalin és Joszt Katalin — a kertészeti brigád törzséhez tartoznak. Hajuk napszítta, barnák, színes kötött blúzban, s kék, lila, meg zöld farmer­ban dolgoznak. Látnivalóan egyikük sincs még 20 éves. Ne­vetgélnek. „Ma már megkeres­tünk legalább 100 forintot, le­het is jó kedvünk.” Keresetük egyébként? Mikor mennyi. Amint elfogy a mezei, kerti, szőlőbeli teendő — ám a tsz jóvoltából télre is álcád munka, hagymapucolás — megcsappan, a spárgázással pedig összejön 4300 forint is. Éves átlagban 1800, 1900-at visznek haza. Ilyenkor csúcsidőben pirkadat­tól késő estig dolgoznak, sok­szor szombaton, vasárnap is. S hogy nem csábítja-e őket a nyolcórás munkaidő, amit az ipar, a hivatal kínál, hiszen a faluból sokan eljárnak? Azt mondják nem. Kettőjük dolgo­zott már Pesten, a XIII. kerü­leti vendéglátónál, a Marx téri tejvendéglőben. Rengeteg idő elment az utazásra, fárasztó volt az út, különben: jobb sze­retnek a szabad ég alatt mun­kálkodni. Tervezik, hogy a fel­nőtt hallgatóknak indított ok­tatáson szakmunkás-képesítést szereznek. „Itt megvan a pén­zünk, közel a kertészet, a sző­lők, s ami a legjobb, hogy nem kell kiöltözni a munkához." Este igen. Az más. Akkor szé­pen felöltöznek, különösen ha disc jockey-program van a pinceklubban. A jószág és a gép Bánszki Sándor mondja: Az első évben azon spekuláltunk, hogy egyáltalán mint fogunk megélni. De bizakodtunk ha­tártalanul, a gépállomás sokat segített, hát nehéz lenne meg­mondani, hogy az az esztendő a legnehezebb volt-e, vagy a legkönnyebb? A paraszt ugye érti a dolgát, tudja mikor mit kell vetni, ismeri temérdek nö­vény művelésének fortélyát, tud az állattenyésztéshez. Ha a földművelést nem is tartot­ták szakmaként számon, csak úgy meg kellett tanulni, mint bármely ipari mesterséget. De­hát közösen gazdálkodni, a szá­munkra még 50—100 holdasán is szinte áttekinthetetlenül nagy területen, ehhez egyi­künk sem értett. Asszonya még csendesen hozzáteszi: — Igazság szerint jórészt nincstelenek, újonnan földhöz juttatottak voltunk, az önálló gazdálkodáshoz még a kisparasztnál is kevesebb tudá­sunk volt. A mai fiatalok már szakmunkások, specialisták, ki baromfitenyésztést tanul, ki növényápolást, de bizonyára az egész gazdálkodáshoz jobban értenek, mint mi egykor. Dóczi István motorral érke­zik a Juhász majorba, a dél­utáni etetéshez. Két részletben dolgozza le a napi munkaidőt, reggel 5-től 8-ig, és délután 3- tól 6-ig. Még egy-két napig így lesz, azután társaira — közöt­tük édesapjára — hagyja az is­tállót, az üszőborjakat. A min­dent tudó Balthes nyergében van a helye azontúl. A szarvas­marha-tenyésztő szakmát há­rom évig tanulta — akkor már szerződés kötötte a tsz-hez, s ha ez időt is beszámítjuk, tíz esztendeje dolgozik a gazda­ságban. A múlt tavaszon gép­kezelői vizsgát is tett Baktaló- ránitházán, így talált az év egyik felében más munkakör­re. Egy szezont már a gépen töltött, a palántázástól a do­hánylevél töréséig. Dóczi Ist­ván átlagkeresete 3200 forint, itt nőtt fel a faluban, ebben a környezetben érzi otthon ma­gát. Szereti látni, hogy gyara­podik keze alatt a jószág, érez­ni, hogy engedelmeskedik moz­dulataira a nagyteljesítményű, sokat tudó gép. Vezetők? Fiatalok? A napokban, amikor ifjúsági parlamentet rendeztek a Di­mitrov Tsz-ben, jónéhányan akadtak, akik számára dilem­mát okozott, hogy miféle mi­nőségben is vesznek részt a ta­nácskozáson, az ifjúság képvi- séletében-e, avagy éppen ve­zetőként tartoznak számot ad­ni arról, mit tettek a fiatalok érdekében. • Néhány ifjú értelmiségi, 26— 28 éves fiatal a gazdaságból: a KISZ-titkár Zátrok Mária, egy­ben üzemgazdász és a termelő- szövetkezet revizora, Bartos Szilvia főkertész, Malya Károly üzemegységvezető, agrármér­nök, dr. Lipthay Imre, a ser­téstelep vezetője. Bar ács Éva a dohánykertészeté, Simó Lász­ló öntözési meliorizációs üzem­mérnök, Nagy Gábor üzemegy- ségi agronómus, aki amellett, hogy Mosonmagyaróvárott az agráregyetemen tanult, a köz­ségi népfronttitkári tisztet is betölti. S közéjük tartozik Tóth Attiláné országgyűlési képvise­lő, most szülési szabadságon van, másfél éves kislányát ne­veli, ám gyakran megfordul a tsz-ben — aki, mint férje, a gazdaság kertészmérnöke. Az iménti dilemma érthető. Bánszki Sándor kifelé néze­lődik az üvegezett verandáról, túl a kerten, az utcára. Fenn­hangon tűnődik: — Nagy idő 25 év, jövőre ünnepeljük a ju­bileumot. Az alapító tagok többsége meg sem érhette — érheti? — az évfordulót, sokan pedig, akik majd ünnepelni fognak, még nem is éltek a termelőszövetkezet születése­kor. A. Z. Nyolc gépet hajtani egy­szerre, a legnagyobb telje­sítmény, ezért nem is kö­telező. Aki akar, leállhat vele, akár hosszabb időre is. Legjobban a nyolctáblás szimultán sakkjátszmához hasonlítható. A nyolc gép hajtását számadattal is ki lehet fejezni: 80 százalé­kos megterhelést jelent. Ennyi a kétkezi, aktív munka. A maradék húsz százalék figyeléssel telik. A selyemszálakhoz jó szem, és finom ujjak kellenek. !______ ______ Az oroszlánrész a brigádoké A vaskapu mellett felirat: Selyemipari Vállalat Váci Bé- lésszövögyára. A falak hang-! tompítóján lágyan szűrődik j át a zaj, mintha valahol a | méiyben hatalmas óra ke­tyegne. Szövőgépek. Ügy! mondják, ezt a szakmát sze- i retni kell, nem elviselni. El­hiszem, mert a szövés szere- tete nélkül ugyan ki is bír­ná hallgatni — akár egy éle­ten keresztül — a gépek ko- ponyaszaggató zaját? A gyár tavalyi termelési tervét túlteljesítette, viszont. az idén, az első negyedévben némi lemaradás mutatkozott. Arra törekszenek, hogy ezt minél hamarabb behozzák. Ebben, a mindennap újra­kezdődő versenyben, a terme­lés segítésében nagy részt vállalnak a brigádok, a szocia­lista brigádok. Szűcs Kálmánná, a szak- szervezeti bizottság titkára: — Kilenc brigádunk van, ebből hét szövődéi szocialis­ta brigád. Februárban szak- szervezeti értekezleten hívtuk fel a brigádvezetők figyel­mét a kezdődő versenymoz­galmakra. Ezek első szakasza — augusztus 20 tiszteletére — július végén zárul, a második szakasz december 8-án, Vác felszabadulásának harminca­dik évfordulóján ér véget, vé­gül a harmadik szakasz, ame­lyet 02 MSZMP XI. kong­resszusára indítunk, átnyúlik a következő esztendőre. A brigádok megtették vállalá­saikat. A kollektív versenye­ken túl meghirdettük a dol­gozók — szövők, fűzők, KISZ- tagok — egyéni versenyét is. — A versenyeken kívül mi­vel segítik még a kollektívák a több termelést? Például van-e szerepük ebben a bri­gádértekezleteknek? — A brigádértekezletekre negyedévenként kerül sor. Ezeken nem is annyira a jö­vőről, a következő feladatok­ról esik szó, mint inkább a lezárult termelési szakaszt értékelik. A brigádvezetők beszámolnak a kollektív munka menetéről, taglalják a tapasztalt hiányosságokat, és a munkaverseny-felelősöktől kapott értékelés alapján egyé­nenként is elmondják, ki ho­gyan járult hozzá a brigád vállalásainak teljesítéséhez. Ritkán van lemaradás! Díjak a legjobbaknak Szövőgyár... Itt vagy jól dolgozik valaki, vagy nem, ne­héz középutat találni. A bri­gádok vállalásai, kezdemé­nyezései nagyon is segítik a termelést, de semmivel nem jobban, mint például öt esz­tendővel ezelőtt. A szövő­gyárban ez így van. Egy elért szint után már csak arra kell törekedni, hogy tartsák azt. Vannak azonban rendkívüli helyzetek. Ebből a váci üzem­ből legutóbb 10 szövő- és fű­zőnő ment korkedvezmény­nyel nyugdíjba. — Egész létszámunk: 358 dolgozó, közülük most 49-en vannak szülési szabadságon. Ha egy fűzőnő elmegy nyug­díjba, egy szövőnőt le kell venni a gépről és a helyébe ültetni, másképp nem megy. Persze, hogy akkor nagyobb a megterhelése a többieknek. Ezért a brigádvezetők érte­kezletet hívtak össze, amelyen megkértük őket, s a brigád­tagokat, hogy barátaikat, is­merőseiket hozzák be a gyár­ba. Eddig három — ilyen mó­don ide került — új dolgozónk van. Várjuk a többit. És kér­tünk még valamit: aki akar vállalhat nyolc gépet. Így is lehet munkáskezet pótolni. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy a szövők hetven szá­zaléka eddig is nyolc géppel dolgozott. A többiek pedig általában hat gépet hajtanak. Nagyon nagy teljesítmény ez. Nehezen fokozható! Ami pedig az új embereket illeti: a tapasztalatok szerint a szövőnők nem rajonganak a tanulókért, mert azok általá­ban hamar otthagyják a gyá­rat. Aki viszont már hat hé­tig maradt, azzal nyolc gép hajtása mellett is szívesen és szeretettel, önzetlenül foglal­koznak. A versenykiírás így szolu „A hét szövődéi szocialista brigád közül, amelyiknek tag­jai együttesen a legjobb eredményt érik el, 3000 fo­rintot kap, egy másik, ame­lyik a legnagyobb fejlődést tanúsítja 2000 forint jutal­mat nyer”. Nem nagy pénz, különösen, ha tízfelé, vagy éppen tizenöt részre kell eloszíani* , Mégis minden évben csillogó szem­mel veszik át a brigád veze­tők. Büszkén. Mert ők vol­tak a legjobbak, mert meg­dolgoztak érte. Kanetták és hibapontok Ebben a gyárban senki nem vitatja, hogy a Felszabadulás ezüstkoszorús szocialista bri­gád a legjobb, pedig bizo­nyára — mint minden ver­sengésben — akad némi el­fogultság a más brigádok tag­jaiban. Mindez annál is in­kább érdekes, mert van a gyárban egy aranykoszorús brigád is: a Petőfi. Mégis, a Felszabadulás brigádot isme­ri el mindenki a legjobbnak, nemcsak azért, mert tavaly ók.nyerték el a már említett 3000 forintot, hanem két esz­tendő alatt meredeken fel­felé ívelő teljesítménnyel, tö­retlen fejlődéssel vitathatat­lanul lekörözték a ' többieket. E tény elfogadására termé­szetesen nemcsak józan íté­lőképességre van szükség, ha­nem valami másra is: arra a fajta érdeklődésre a többiek munkája iránt, amely csak azokon a munkahelyeken ta­lálható meg. ahol egészséges a szellem. Erős verseny ala­kul ki minden évben, a dol­gozók figyelik egymás telje­sítményét, számon tartják, ha valaki folyamatosan minősé­gi munkát ad ki a kezéből. S vajon mi segítené elő jobban a jó termelést, ha nem ez? Részlet a Felszabadulás bri­gád vállalásaiból: „A brigád 1974. évre a mi­nőségjavítás érdekében 42 hi­bapontot vállal, a normatel- iesítéshez 102,4 százalékot. A hulladékcsökkentés terén vál­laltuk a kanetták teljes le­dolgozását, takarékoskodunk I az energiával.. Közbe-közbe egy-egy név: ki miért felelős. Szemközt ül Gálba József- né, a Felszabadulás brieád vezetője, amelyben tizenhár­mán dolgoznak, közülük Lip­tai Arpádné, a könnyűipar ki­váló dolgozója, hárman, Dá­vid Oszkárné, Kőrös György- né és Teknős Györgyné pe­dig május 1-én lettek kiváló dolgozók. Ezek, persze, csak az idei elismerések, sikerek. A brigád tagjai közül csak ketten nem dolgoznak nyolc gépen. Ez már önmagában is mérce. — A negyedévenként tar­tandó brigádértekezleteken — mondja Galbáné — tudjuk meg, mit vár tőlünk a gazda­sági vezetés, ott mondják el, ha valamit kívánnak tőlünk. Általában úgy csináljuk, hogy ezeket egy újabb brigádérte­kezleten megtárgyaljuk. Kö­zöttünk mindenkinek meg­van a jó adottsága a munká­hoz. Mert mi kell a megfele­lő termeléshez? Jó fonal és jó szövőnők. — És az anyagiakarékos- ság? — Vállaltuk a kanetták tel­jes feldolgozását. Ez azt je­lenti, ha vége a munkaidő­nek. adott esetben nem hagy­juk azonnal abba a munkát. Ugyanis szerencse kérdése, hogy mennyi fonal van ak­kor éppen a kanettákon. Ez az a forgórész, amelyre ráte- keredik a csévékről lefutó szál. A kanettán maradt fo­nal ment a hulladékba. Az­tán anyagtakarékosság, he­lyesebben energiatakarékos­ság az is, ha valaki elmegy a géptől, azt leállítja. Lehet, hogy ezek apróságnak tűn­nek, de az ember valójában arra törekszik, hogy segítse a termelést. Aki nyolc gépet hajt, attól sokat kívánni nem lehet. Ennyit igen. — És a hibapontok...? Ezeket hogyan számolják? — Százméternyi szöveten számolják össze a meósok. Mi számít hibapontnak? Például az indítócsík a szövésben, vagy a fészek, amit nem lehet ben- nehagyni, ki kell fejteni. Ne­kem tavaly 37 hibapont volt az átlagom, a brigád átlaga pedig pontosan 41,1. Az üze­mi átlag ötven felé járt. Mi a nehezebb? — A brigádból mentek mos­tanában nyugdíjba? — Két íűzőnő ment el tő­lünk, egyikük már nyugdí­jasként visszajött dolgozni, kisegíteni. Nehéz munka pe­dig ez. Állandóan hajlonga- ni kell, és egyhelyben állni. Lehet, hogy ez még fárasz­tóbb, mint a járkálás, nehe­zebb, mint a szövés ... Csodálatra méltó az a lel­kesedés, amellyel a szövőnők dolgoznak, igyekszenek, segí­tenek a gyárnak, egymás­nak. Két évvel ezelőtt ezt mondta nekem Kiss Andrásné szövőnő ebben a gyárban. — Idegölő munka a mienk. Ezt csak megszoktam már, de a járkálás a legnehezebb. Ha betöltőm az egyik vetélőt, a másik már beleszakad. Azt mondják, mi csak járkálunk, de figyelje valaki nyolc órán keresztül a munkánkat. Fehér Béla Készülnek a szentendrei gimnázium tervei Még tavaly kiderült, hogy a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium életveszélyessé vált régi szárnyát nem lehet megmenteni. Időközben a több tantermet, a konyhát és az ebédlőt magába foglaló épületet lebontották, s köz­vetlen szomszédságában, a megyei tanács finanszírozásá­val — kivitelezői kapacitás­ról a városi tanács műszaki osztálya gondoskodott — fel­épült egy faház. Kocsordi Ká­roly, a nehéz helyzetben lévő gimnázium igazgatója el­mondta, hogy az átmeneti, ám ugyanakkor „életmentő” faházban két szaktantermet, egy szertárat kívánnak kiala­kítani. Egészen addig, amíg a Rózsakért lakótelep szom­szédságában az új, 16 tanter­mes középiskola fel nem épül. Az oktatási intézmény terveit a Pest megyei Beruházási Vállalat már megrendelte az ugyancsak Pest megyei Ta­nácsi Tervező Vállalatnál. Nyári piacnak A zsámboki Zöldmező Termelőszövetkezet 20 ezer négyzetméternyi alapterületen fólia­sátrak alatt zöldségfélék termesztésével foglalkozik. A kiültetett zöldpaprika palánták termé­sét június elején szállítják a piacra. Gárdos Katalin felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents