Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

1974. MÁJUS 1., SZERDA A kölcsönös előnyök szervezetében PEST MEGYE ÉS A KGST-INTEGRÁCIÓ iJŰtfan A hazánk és a többi szocialista ország által kötött ' gyártásszakosítási és kooperációs egyezményeket mér­legelve megállapíthatjuk, hogy a KGST komplex prog­ramját megvalósítva, egész sor új együttműködési módszer született, amelyekben Pest megyei gyárak, üzemek is érdekeltek. Tavaly a tagországok 14 új gyártásszakosítási és kooperációs egyezményt kötöttek és újabb 30 témában folynak tárgyalások. A kooperá­ciós kapcsolatok fejlődésének ütemét jól szemlélteti, hogy míg a komplex program aláírásakor a szocialista országokba irányuló magyar exportnak alig négy szá­zaléka készült kooperációs egyezmények alapján, ad­dig 1975-re, várhatóan, tíz százalékot ér el ez az arány. Váciak az Intertextilmasban A Textilipari Technológiai Berendezéseket Gyártó Nem­zetközi Gazdálkodó Egyesü­lés (Intertextilmas) • létreho­zását a KGST-tagországok ál­talános textilgéphiánya indo­kolta. Elsősorban a. Szovjet­unió ban, Csehszlovákiában és az NDK-ban van említésre méltó textilipari gépgyártás, de — bár e gépek jórészt megfelelő minőségűek, a szovjet textilgépek például ki­válóak — valamennyi modern gépfajtából mindenütt nagy a hiány. Az egyesülés feladata, hogy megszervezze az összehan­golt és a szakosított gép­gyártást, koordinálja a tudo­mányos kutató, ter.vező és szerkesztő munkát. Az egye­sülés elégíti ki a tagországok igényét és szervezi az egyesü­lésen kívüli országokba irá­nyuló exportot Tevékenysé­ge azért fontos könnyűipa­runk számára, mert így jut­hatunk legegyszerűbben ki­tűnő textilipari gépekhez. Az egyesülés tagjai nem or­szágok, hanem vállalatok, magyar részről a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat, amely­nek váci gyáregysége is részt vesz a kooperációban. A vá­ciak idestova két évtizede azonos terméket állítanak elő, r s csak 1971-ben kezdtek hoz­zá új gyártmányszerkezet kialakításához, ami azért volt különösen időszerű, mert csak­nem háromezer különféle ter­méket gyártottak, s a terme­lés áttekinthetetlensége nehe­zítette a munkaszervezést. Megszüntették a bőr- és tex­tilipari berendezések előál­lítását, a váci helyett a bu­dapesti, soproni és gyöngyösi gyáregység elégíti ki az ipar igényeit. Az alkatrészgyár­tást is szűkítették, ma már csak körülbelül 500 különbö­ző típusú alkatrész készül ott. 1972-ben megkezdték az új termék, a nagy teljesítményű mikrovetélős szövőgép nyüst- emelő vezérlő-berendezésének sorozatgyártását, amelyet- év­ről évre fokoznak. A napok­ban adták át a 3516-ik rész­egységet. A textilipari kooperációnak még egy megyei vonatkozása van. Ugyanis a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budaka­lászi gyárában 1975-re 25 négyszínváltós SZTB-típusú szövőautomata vásárlását ter­vezik. A korszerű automa­tákból a fenti kooperáció ke­retében máris elkészült két prototípus. (Jelenleg kétszín- váltós szövőgépeket gyárta­nak a kooperálok.) Göd továbbít Köztudott, hogy hazánk nyersanyagokban és energia- hordozókban szegény ország. Olefinprogramunk végrehaj­tását ágazati egyezmény alap­ján segíti a Szovjetunió, ahon­nan nagy mennyiségű nyers­anyagot. félkészterméket és energiahordozót vásárolunk. Utóbbi a Barátság I és II távvezetéken Százhalombat­tára érkezik, ahol a Dunai Kőolajipari Vállalat dolgoz­za fel. Mindezek nélkülöz­hetetlenek népgazdaságunk számára, ugyanis Magyaror­szág összes nyersanyagim­portjának 42 százaléka, . ezen belül energia- és energiahor­dozó-importjának 71 százalé­ka a Szovjetunióból szárma­zik. Ebben az ötéves tervidő­szakban 48 százalékkal nő az ország energiaszükséglete. Ezt a többletet részben ha­zai termelésből, részben im­portból teremti elő a Magyar Villamosművek Tröszt. Ha­zánk villamosenergia-rendsze­re tavalyelőtt összekapcsoló­dott valamennyi szomszéd­jával, s ez jelentősen meg­könnyíti az energiaimportot Tavaly az ország szükségle­tének nem egészen egynegye­dét külföldről vásároltuk, az import 90 százalékát a Szov­jetunióból kaptuk a Béke­távvezetéken, amelynek leg­nagyobb fogadóállomása az Országos Villamos Távveze­ték Vállalat gödi közös üze­me. A KGST-tagállamok egyesített energiarendszeré­nek részét képező Béke táv­vezetéket mintegy 1500 osz­lop tartja a Munkács és Göd közötti 290 kilométeres sza­kaszon és az ujjnyi vastag drótokban 400 kilovolt fe­szültség áramlik. Tavaly az ország villamosén ergia-szük- ségletének körülbelül 30 szá­zalékát fedezték importból. A villamosenergia-kooperáció előnye, hogy mivel a havi és napi csúcsfogyasztás nem esik egybe az országok közötti földrajzi, éghajlati, munka­idő-beosztási és egyéb eltéré­sek miatt, ezért az az ener­giarendszer, amely már túl­jutott a csúcsterhelésen, ki­segítheti a másikat. Az egye­sített energiarendszernek te­hát nemcsak az a feladata, hogy energiával lássa el a rászoruló országokat, hanem az is, hogy üzemzavar ese­tén több ország közös erővel küzdhesse le az átmeneti áramhiányt. Csapágyak Diósdról A KGST együttműködési szervezetén belül a tagorszá­gok szakosították a gördülő­csapágy-gyártást Ismeretes, hogy a világon létező több tízezer csapágyból egy-egy országban csak néhány szá­zat gyártanak. Hazánkban összesen 444 félét állítanak elő, amelyből a kúpgörgős 55 méret-, illetve szerkezetvál­tozatát Diósdon készítik. A kúpgörgős csapágyak felét exportálják, s cserébe a szo­cialista országokból olyan csapágytípusukat kapunk, amelyeket a hazai ipar hasz­nál ugyan, de a Magyar Gör- gőscsapágyipari Művek nem gyárt. A járműprogram keretében a Csepel Autógyár autóbusz­alvázakat gyárt. A Forte gyár nemzetközi hírnevet vívott ki, fotópapírjai keresettek külföldön éppúgy, mint a PE- MÜ vegyipari szerelvényei, a Nagykőrösi Konzervgyár zakuszkája és gogosárija. Szövetkezeti árucsere Ha nem is gyártasszakosí- tásban, és kooperációban, de a KGST-n belüli árucseré­ben jelentős szerepük van a megye szövetkezeteinek is. Exportjuk természetesen meg sem közelíti a megye vállala­tainak kivitelét, mégsem sza­bad megfeledkeznünk róluk. Az ipari szövetkezetek közül kiemelkedik a nagykőrösi Gépjavító és Faipari, magas exportjával. Évente 10—12 millió forint értékű gépi be­rendezést szállítanak a Szov­jetuniónak. Az Élelmiszer- ipari Berendezés és Gépgyár­tó Vállalat termékválaszté­kát kiegészítve, konzervipa­ri berendezéseket és — egyéb, ként 53 gépből álló — szi- fonpatrontöltő üzemeket ex­portálnak. A ceglédi Stylus faipari szövetkezet laboratóriumi bú­torokat és sajtgyári berende­zéséket készít. A Pest me­gyei szövetkezetek textilru­házati termékeinek egyhar- madát exportálják, mintegy 30 millió forint értékű fér­fiinget és női fehérneműt, kötöttárúból, bébi- és gyer­mekruhákból pedig csaknem 40 millió forint értékűt szál­lítanak külföldre. Czibor Valéria A testvéri együttműködés negyedszázada Irta: Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese A KGST a történelem első olyan nemzet- közi gazdasági szervezete, amelyben a szocialista országok vesznek részt. Ézek az államok ma több mint 366 millió embert összefogó, egységes, dinamikusan fejlődő ipar­ral, gépesített, korszerű mezőgazdasággal, óriási tudományos-technikai teljesítőképesség­gel rendelkező közösséget alkotnak. A KGST-országok népgazdasági fejlődésé­nek legjellemzőbb vonása az, hogy történel­mileg rendkívül rövid idő alatt kivétel nél­kül mindegyik nagy eredményeket ért el a nemzetgazdaság fejlesztésében, az új élet építésében, fejlett iparral és korszerű mező- gazdasággal rendelkező állammá vált a tag­országok többsége, s együttesen az egész vi­lággazdaság igen jelentős részét alkotják. A VILÁG ipari termelésének 1950-ben 18 '* százalékát, tavaly már 33 százalékát ad­ták a szocialista gazdasági közösség országai. A KGST-országok nemzeti jövedelme 1973- ban az 1950-esnek 5,7-szerese, az ipari terme­lés pedig 8,4-szerese volt. Összehasonlításul megemlítem, hogy a fejlett tőkés országok­ban ugyanezen idő alatt a megfelelő útmuta­tók a következők: 2,8-szoros, illetve 3,4-sze- res. A tagállamokban jelentős változások tör­téntek a gazdasági fejlődés közelítésében, a színvonal kiegyenlítődésében. A múltban ke­vésbé fejlett iparral rendelkező országok gyorsított ütemű iparosítása nagy és jelen­tős változásokat hozott a társadalmi termelés szerkezetében. A gyors ütemű gazdasági fejlődés, a bővülő együttműködés és á kölcsönös segítség lehe­tővé tették a KGST-be tömörült országok külkereskedelmi forgalmának jelentős növe­kedését. Ennek értéke 1951-től 1972-ig csak­nem 9-szeresére emelkedett és meghaladta a 68 milliárd rubelt, amelynek mintegy két­harmadát az egymás közötti kölcsönös szál­lítások adták. A szilárd és állandó gazdasági kapcsolatok és a tervszerű áruforgalom a tagországok nemzetgazdaságainak biztonságos fejlődését szolgáló fontos tényezői. A TAGÁLLAMOK együttműködését vala- mennyi résztvevő egyenjogúsága és a kölcsönös előnyök jellemzik. Ez alól a Szov­jetunió sem kivétel. Internacionalista köte­lességéhez híven nagy segítséget és támoga­tást nyújtott a testvérállamoknak különösen a nehézipari ágazataik megteremtésében, a vas- és színesfémkohászati üzemek építé­sében, modern felszerelésében, a kőolajfel­dolgozó, a gépipar, az energetika és más ipar­ágak megteremtésében. A Szovjetunió állan­dóan növeli a különféle nyersanyag, fűtő­anyag és más keresett cikkek szállítását. Ennek eredményeként a KGST-államok el­látása magas színvonalú, e ez mentesíti őket a tőkés világpiac konjunkturális ingadozá­sainak kedvezőtlen hatásaitól. A SZOVJETUNIÓ szerepéről szólva min- dig a KGST-országok gazdasági kapcso­latainak kölcsönösségéről beszélünk, nem fe­ledkezve meg arról a fontos szerepről, ame­lyet a testvéri országok játszanak a szovjet népgazdaság fejlődésében. Ezt a sajátosságot az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott beszámolóban Leonyid Brezsnyev úgy jel­lemezte, hogy a szovjet népgazdaság az el­múlt öt évben a KGST-tagországoktól 54 vegyipari gyárberendezést kapott. A szovjet, tengeri flotta új hajóterének 38 százaléka a testvéri országok hajógyáraiból került ki. A KGST-államok beruházásokkal vesznek részt a szovjet népgazdaság nyers-, és fűtőanyag­ipari ágazatainak fejlesztésében, a fémko­hászat, a műtrágya- és cellulózgyártás nö­velésében. A testvéri országok sokféle köz­szükségleti cikket is szállítanak a Szovjet­unióba. Az utóbbi években minőségileg új sza­kaszba lépett a KGST-államok gazdasági és tudományos-technikai együttműködése. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 25. ülésszakán elfogadták a tagországok gazda­sági integrációjának fejlesztését, az együtt­működés elmélyítését és tökéletesítését szol­gáló távlati komplex programot. Ez kiterjed az együttműködés minden területére, szerves egységbe foglalja azokat, érinti a legfőbb termelési ágakat, a tudományt és a techni­kát, a kereskedelmet, a valuta- és pénzügye­ket, a szerződéses és jogi alapokat. A TESTVERI ÁLLAMOK ma az új, 1980- ig terjedő ötéves tervek egyeztetésének legfontosabb szakaszánál tartanak, s egész ágazatok fejlesztésének problémáit komplex módon oldják majd meg. Példaként említhetem a KGST-államok növekvő nyers- és fűtőanyagigényének ki­elégítését. Korunkban ezt csak valamennyi, vagy a testvéri országok zömének összefo­gásával lehet megoldani, a pénzügyi, anyagi és munkaerő-tartalékok egyesítésével lehet megteremteni a szükséges termelőkapacitá­sokat és szállítási rendszereket. Ugyancsak fontos a tagországok termelé­keny, korszerű gépekkel való ellátása. En­nek megoldása szintén új utakat és módsze­reket igényel. A komplex programban azért kapott helyet a nagy nemzetközi gazdasági egyesülések létrehozásának gondolata. Ezek betölthetik a korszerű technikai színvonalú és jó minőségű, versenyképes gépipari cik­keket tervező, termelő és értékesítő szocia­lista konzorciumok szerepét. E téren az első lépéseket jelentik az olyan nemzetközi gaz­dasági szervezetek, mint az Interatomenergo, az Intertextilmas, az Interatominsztrument. A Z INTEGRÁCIÓ új, hatékony formáinak Z* bevezetését és tökéletesítését szolgálja az, a közelmúltban aláírt egyezmény is, amelynek alapján 6 KGST-ország részt vesz a Vinnyicától Albertirsáig húzódó, 750 kilo­voltos nemzetközi távvezeték építésében. Szob—Sturovó páros „Sturovón, a Szob bal átelle­nes csehszlovák—magyar (CSD —MÁV) közös üzem váltó állo­máson rohamosan nő a forga­lom. Ez minid nagyobb erőfe­szítéseket követel a csehszlo­vák és a magyar vasutasoktól, akik nagy szakértelemmel és odaadással teljesítik feladatai­kat. Eredményeiket elősegíti a két állomás közötti páros ver­seny, továbbá, hogy a cseh­szlovák és magyar vasutasok között egyre erősödnek és so­kasodnak a személyes kapcso­latok, a barátság szálai.’* (Részlet a páros versenyt értékelő jelentésből.) Összmunkában sínek mentén Barátságban műszak után A vasúti sínek és vagonok felett mintegy kétszáz méter hosszúságban átívelő gyalogos átjáró hídon állunk Sturovón Halász Ernő MÁV-tiszttel. Keze félkört ír le a levegőben. — Arrafelé, Magyarország irányában most a mozdonyja­vító műhelyek épülnek, a CSD vasúthálózatának jéggyára mellett, amely itt — ahogy so­kan megfogalmazták már — észak és dél kapujában gon­doskodik a hús- és zöldség­szállító vagonokban megolvadt jég pótlásáról. Az ellenkező oldalon, Bratislava és Prága irányában új aluljárók és pe­ronok épülnek. Tíz éve azért kellett az üzemváltó állomá­sunkat Szobról idetelepíteni, mert ott nincs elegendő sík terület a bővítéshez. Küldemények nyomában Alattunk, a síneken rakod­nak az emberek, tolatnak a Vonatok, lakatosok, kocsivizs­gálók, forgalomirányítók, vámőrök dolgoznak. Nem szép szó: visszakereső, de Lencsés Pál és Jan Stastny foglalkozását így nevezik. Minden küldeménnyel érkezik egy papír, a szállítmány, a fel­adó és a címzett nevével. Elő­fordul azonban, hogy egy-egy áruhoz nem jön meg a szállí­tólevél, vagy megjön az ok­mány, de a vasutasok nem ta­lálják a küldeményt. —■ Minden ilyen eset rejt­vény, amelyet együtt kell meg­fejtenünk — mondja Lencsés Pál —, mégpedig igen rövid idő alatt, hiszen a szerelvé­nyeknek gyorsan tovább kell menniük. Ilyenkor kell jó ta­nácsokat adni és segíteni a másiknak hogy hová telefo­náljon, kinél érdeklődjön, pél­dául egy szerelvény gépalkat­részről vagy vegyszerről. — Így van — csatlakozik magyar kollégájához Jan Stastny. — Évek alatt aztán személyes barátság is kiala­kult közöttünk. Vendéglátás — Ez úgy" kezdődött: lát­tam. Stastny barátom lót-fut, verejtékezik. Keresi egy cseh­szlovák motorbicikli papírját — veszi vissza a szót Lencsés Pál. — Mondtam neki, te Jan, mitől olyan szívügyed neked ez az egy motorbicikli? Elő­ször nem értette, mi az, hogy szívügy, akkor jöttem rá, hogy a sajátos magyar kifejezést nehezen értik meg csehszlovák barátaink, de ez most mellé­kes. A lényeg, amit válaszolt. Azt mondta: „Egy bicikli, egy ember ott Budapesten, bosz­szankodó magyar. •Ezt ne en­gedjük.”. Rövidesen meg is ta­láltuk a szállítólevelet. Azt már Varga Béla főfel­ügyelő, kereskedelmi állomás- főnök-helyettestől tudom, hogy évek során hogyan mé­lyült a barátság a két vasutas között. Kezdődött, hogy az egyik szobi összejövetelükön .— amit Lencsés szervezett — nem volt zenekar. Stastny ke­rített egyet. Később Lencsés meghívta a csehszlovák vas­utast és a családját halászlére és egy kis különleges kvater­kázásra mert a magyar vas­utas szenvedélyes szakács, s van egy több mint száznegy­ven éves szakácskönyve, meg egy féltett italgyűjteménye, kizárólag tokaji borokból. Ezekből csak ritka’ alkalmak­kor kínálja meg vendégeit. Stastny meg tájképeket fest a Garam partján, nemrég ígérte Lencsésnek, hogy ha a magyar vasutas fia jó ered­ménnyel érettségizik, akkor legújabb tájképét neki aján­dékozza. A MÁV-vámkezelők nem tévesztendők össze a vámőrség tagjaival, a vasutas vámosok ugyanis a hatóságiak számára előkészítik az okmányokat és rakományokat. Varga Béla fő­felügyelő derűsen javasolja, hogy ismerkedjem meg Figura István 24 éves MÁV-vámke­zelővel, aki éppen szolgálat­ban van. — Nem szólna csehszlovák munkatársának, hogy ő is jöj­jön ide? — kérem a vámkeze- lót A fiatalember szélesen mo­solyog. — Nem szólhatok, egyrészt mert nincs szolgálatban, más­részt, mert jól az orromra koppintana. — Az orrára? A főnökhelyettesből és a vámkezelőből is kirobban a nevetés. — Hát persze, hiszen ő a fe­leségem, Margita Cutorova. Jelenleg a négyéves kislá­nyunkkal, Andreával van el­foglalva. Szavaiból lassan kikeréke- dik reális és romantikus törté­netük. Sturovón találkoztak először, munka közben, majd a fiút, megismerkedésük után néhány hónappal, segédtiszti iskolára küldték. Vizsga után rögtön megkérte Margita ke­zét. A szobi anyakönyvvezető adta össze őket, a lakodalom a fiatalasszony szüleinek sturo- vói házában volt. A vendégse­reg a rokonokon kívül zömé­ben csehszlovák és magyar vasutas volt. Legújabb bol­dogságuk, hogy befejezés előtt áll 60 négyzetméteres, két­szobás KISZ-lakásuk, Szobon. A fiatal vámkezelő azt mond­ja: elég nagy lesz majd And­rea öcsikéjének vagy húgocs- kájának befogadására u. Más vélemény, azonos nézet Magyar részről huszonhét, a cseliszlovákoknál huszonkét ember vizsgálja a kocsikat. Nagyon gyorsan és főleg pon­tosan kell dolgozniuk, mert például egy laza vagy a ko­pástól, fékezéstől lapos kerék baleseteket, kisiklást okozhat. A magyarok vezetője Bába Vince, a csehszlovákoké Jozef Sebedovszky több mint tizen­nyolc esztendeje vizsgálják együtt a Csehszlovákiából Ma­gyarországra tartó és ellenke­ző irányba haladó 'vonatokat. Közük egymással: mit észlel­tek, nem kell-e valamelyik kocsit javítani, netán a szerel­vényből — ahogyan ők mond­ják — kisarolni. — Volt már véleményelté­résük? — kérdezem. — Az igen, de nézeteltéré­sünk még nem — feleü Vin­ce. — Jártak már egymás ott­honában? — Igen sokszor — mondja Jozef. — Mert 1963-ig, amíg Szobon volt az üzemváltó, ad­dig a Vince hívott meg en­gem sokszor, mostanában Stu­rovón meg én. Meg aztán mind a kettőnknek az elmúlt tizennyolc esztendő alatt nőt­tek kicsiből felnőtté a gyere­keink. Nekem egy húszéves fiam van, a Vincének meg három hasonló korú. Mindig volt miről beszélni. Brigadérosok — No, meg, mindketten szo­cialista brigádvezetők is va­gyunk — veszi át a szót Bába. :— Brigádjaink évente kétszer munkaidőn túl is találkoznak, egyik félévben Szobon, a má­sikban Sturovón. Focimeccse­ket játszunk, aztán fehérasz­talhoz ülünk Magyarországon a Határ vendéglőben, itt meg Kernenden, Sturovótó! 14 kilométerre, a Garam mellett a Halászcsárdában. Már megis­mertük és meg is szerettük egymás nemzeti étkeit, mint például a knédlit, meg a veb- sovét. Együtt énekelgetjük és meg is tanuljuk barátaink dalait, hogy aszöngya: „Pridi Jankó premeleny, pridi knám.” És Vince dúdolni kezdi a kedves szlovák nótát, aminek körülbelül ez a magyar fordí­tása, hogy: „Jöjj el, Jankó, jöjj el hozzám, kedvesem .. Jozef hallgatja. Pacsay Vilmos i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents