Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-29 / 123. szám

Miiem jf ____ 1974. MÁJUS 29., SZERDA Y/ímop 3 Pest megyei pártvezeti az SZMT-ben Irányelvek az élelmiszer-feldolgozó üzemek fejlesztésére A MÉM vezetőinek kibőví­tett értekezletén, amelyen dr. Lénán Lajos miniszterhelyet­tes elnökölt, a mezőgazdasági nagyüzemek élelmiszer-fel­dolgozó és forgalmazó tevé­kenységét vitatták meg. Meg­állapították: a nagyüzemek egyre inkább élnek a lehető­ségekkel, főleg a helyi igé­nyeket elégítik ki az alapve­tő élelmiszerekből, a tejből,'a húskészítményekből, barom­fiból és tojásból. A gazdasá­gok gyarapítják a termékek választékát, javítják a minő­séget, s ez nemcsak az ellátás javítását teszi lehetővé, hanem elősegíti az üzemen belüli fog­lalkoztatottság kiszélesítését is. A miniszteri értekezlet úgy határozott, hogy a MÉM-ben irányelveket dolgoznak ki; ezekben megszabják az élel­miszer-feldolgozó üzemek to­vábbi feladatait és kidolgoz­zák a fejlesztési elképzelése­ket. Kedden az MSZMP Pest megyei bizottságának vezető tisztségviselői keresték fel a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsát a Dózsa György úti szakszervezeti székházban, s időszerű kérdésekről folytat­tak megbeszélést. A megyei pártvezetőket — Cservenka Ferencnét, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagját, a megyei pártbi­zottság első titkára, valamint a megyei pártbizottság titká-1 Kedden a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében több mint 20 ország igazság­ügyi szakembereinek részvéte­lével megkezdődött az ENSZ európai regionális konferen­ciája, amelynek témája a bűn- megelőzés és a bűnözőkkel va­ló bánásmód. A tanácskozás részvevőit a magyar kormány nevében dr. Korom Mihály igazságügy­miniszter üdvözölte, aki beszé­dében hangsúlyozta, hogy az egyes országokban előforduló rait — dr. Dobi Ferenc, a SZOT-elnökségének tagja, az SZMT vezető titkára tájékoz­tatta munkájukról. A beszél­getésen részt vett dr. Szabó Imre, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezető­je, s az SZMT titkárai is. Az SZMT vezetőivel folyta­tott beszélgetés után a megyei pártvezetők a szakszervez Lek szakmai megyei bizottságain tettek rövid látogatást. bűnözés alakulásának elemzé­se és összehasonlítása, a bűn­üldözés eredményeinek össze­vetése alkalmas arra, hogy kölcsönösen olyan tapasztala­tokat adjon, amelyek haszno­sak lehetnek a konferencián részt vevő országok számára. A szocialista országok mar régen felismerték ezt és ezzel is magyarázható, hogy tapaszta­lataik kölcsönös kicserélése és együttműködésük jól segíti elő a bűnözés visszaszorítására irányuló erőfeszítéseiket. Megkezdődött az ENSZ európai regionális konferenciája Korszerű nagyüzem mellett modern mezőgazdaság Benépesült a százhalombattai tóvilág (Folytatás az 1. oldalról.) A Dunai Hőerőmű ezüstvá­rosának szomszédságában, a Benta patak partján tegnap nyitott hivatalosan kaput a százhalombattai temparált vi­zű halszaporító gazdaság, amelynek beruházási költsé­geiből jelentős részt vállalt az ENSZ mezőgazdasági és élel­mezésügyi szervezete, a FAO is. Az ünnepségen — melyről az első oldalon adtunk tudó­sítást — Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes meg­nyitó beszédében elmondotta, hogy e speciális tógazdaság feladata: a különböző halfaj­ták modern nagyüzemi szapo­rítása, s az ivadékhalak tíz­millióinak előállítása. Minden­nek különös jelentősége van a lakosság egészségesebb táp­lálkozása szempontjából, hi­szen a hal a fehérjékben gaz­dag élemiszerek választékát gazdagítja. Nemzetközi modell Á haszonhalak mesterséges szaporítását a magyar bioló­gusok és haltenyésztők számos módszerrel gazdagították. E hagyományok vezettek a száz­halombattai tóvilág megterem­téséhez. A halgazdaság és a hőerőmű kapcsolata — ez utóbbi vállalat szolgáltatja a meleg vizet az ivadéknevelés­hez — a korszerű nagyipar és modern mezőgazdaság gyü­mölcsöző együttműködését pél­dázza. A magyar szakemberek eredményei már korábban föl­keltették a világ élelmiszer- ellátásának gondjaival küzdő nemzetközi szervezetek figyel­mét, érdeklődtek a halszapo­rítás hazánkbeli módszerei és termelési rendszerei iránt, s végül arra a megállapításra ju­tottak, hogy ezek alkalmazá­sával föllendíthető a fejlődő országok halászata, s egyben gyarapíthatók élelmiszerkész­leteik. E legkorszerűbb mód­szerek megvalósítása és széles körű elterjesztése érdekében született a magyar kormány és a világélelmezési program megállapodása, s jött létre a százhalombattai tógazdaság, mely egyben nemzetközi mo- dell-üzemként is szolgál, a modern haltenyésztés tudomá­nyának elsajátítására a világ minden részéből érkeznek majd ide a szakemberek. Francisco Aquino a világ- élelmezési program vezérigaz­gatója hangsúlyozta előadásá­ban: — Azáltal, hogy a most felavatott halgazdaság bázisul szolgál a fejlődő országok hal- tenyésztőinek továbbképzésé­re, s azáltal, hogy halivadékot juttat az említett államokba, segíti a világ élelmiszergond­jainak megoldását. A FAO elő­rejelzése szerint az élelmiszer- hiány a fejlődő országokban megháromszorozódhat az elkö­vetkezendő esztendőkben, ami azt jelentené, hogy újabb több tízmillió embert fenyeget az éhínség veszélye. Egy ilyen helyzet kialakulása tarthatat­lan és szégyenletes lenne — mondotta az előadó, majd hozzátette: —, éppen ezért fokozott jelentőségűek a százhalombattai és az ehhez hasonló kezdeményezések, s úgy vélem, ez a program na­gyon jó kezekben van Magyar- országon. Mindenütt automatika Az ünnepélyes avatás ’alkal­mával a vendégeknek módjuk volt megtekinteni a tempe­rált vizű halszaporító gazdasá­got, az oktatási intézményeken kezdve a sort, ellátogatva a laboratóriumokba, a halkelte­tők, fűtött ivadéknevelők épü­letébe, majd kisebb kirándu­lás keretében körüljárni a kü­lönböző fajtájú hali vadék ok élőhelyéül szolgáló negyven ta­vacska partját, dr. Tőig István igazgató szakértő kalauzolásá­val. Az itt folyó munka váz­latos leírásával remélhetően sikerül olvasóinknak is némi bepillantást nyújtani a legkor­szerűbb technikával fölszerelt, azaz magas fokon gépesített és automatizált tógazdaság éle­tébe. Az intézmény alapfeladata a tógazdasági haszonhalak mes­terséges szaporítása és ivadék­nevelése. Életre hívói a hazai ivadékellátás helyzetén kíván­tak javítani, s mint említet­tük, a fejlődő országokat is ‘ támogatni e téren. Űj halfajok A gazdaság közreműködik új halfajok elterjesztésében is, nagy érdeklődést váltott ki a megnyitó ünnepségen részt­vevő szakemberek körében például a viza-kecsege hibrid tenyésztése. A tengeri és édes­vízi hal keresztezéséből szár­mazó, s nem kevés nyelvújító hajlammal vicsegének keresz­telt kopoltyús a Szovjetunió­ból származik, az intézmény­ben látható — s mikroszkóp alatt is bemutatott — ivadé­kainak mérete egyelőre csu­pán milliméterrel mérhető, mert néhány napja keltek ki csupán a viza-ikrából. Százha­lombattán az idén elsősorban csuka, süllő, harcsa, ponty és növényevő halak szaporításá­val foglalkoznak, a jövőben a compó, a feketesügér és más hlalfajták szaporítását is ter­vezik. Céljuk: • a halbiológia legújabb eredményeit beik­tatni a termelő tevékenységbe. A tógazdaság távlati képe. Koppány György felvétele Komócsin Zoltán 1923-1974 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy nagy türelemmel viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után május 28-án elhunyt Komócsin Zoltán elvtárs, a ★ 1923. április 18-án. Felsőgallán született, munkásicsaiádból. Jüíeté- neK. nagy resztét Szegeden töltötte, ott végezte iskoláit, tanult szak­mát és kapcsolódott be a munkás- mozgaiomoa. A pártnak 1938. óta volt tagja; ugyanettől az évtől vett részt a munkásmozgalomban. 1944—1948. között Szegeden tevékenykedett, mint pártfunkcionárius. Kiemelke­dő szerepet játszott a kommunista ifjúsági mozgalom szervezésében. Szegeden már az illegalitás évei­ben az ifjúsági mozgalomban te­vékenykedett. Egyik alapítója volt Szegeden a Kommunista Ifjúmun­kás Szövetségnek, majd a MA- DISZ-nak. 1948-ban rövid ideig a párt Központi Vezetősége titkársá­gának munkatársa volt, majd 1948—1949. között a Vas megyei pártbizottság titkáraként tevékeny­kedett. 1949. és 1950. között ismét a Központi Vezetőség apparátusá­ban dolgozott, mint az agitáció« osztály helyettes vezetője. Közben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett mű­ködő főiskola hallgatója lett, új­ságírói képesítést szerzett; s 1953- tól 1956 februárjáig ismét a Köz­ponti Vezetőségben dolgozott* előbb az agitációs és propaganda­osztály helyettes vezetőjeként* majd vezetőjeként. 1956 februárjá­tól 1957 márciusáig a Hajdú-Bl- har megyei pártbizottság első tit­kára volt. 1957 áprilisától a KISZ országos szervező bizottságának vezetője, majd Központi Bizottsá­gának első titkára. Ugyanebben az évben beválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságába ® a párt Politikai Bizottságának póttagja lett. 1961— 1965. között a Népszabadság fő­szerkesztőjeként tevékenykedett, közben 1962-től a Politikai Bizott­ság tagja. 1965-től a Központi Bi­zottság titkára volt. A Központi Bizottság 1974. március 19—20-i ülé­sén bízta meg a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetésé­vel. * Több alkalommal választották meg országgyűlési képviselőnek. 1958-túl az országgyűlés honvédel­mi bizottságának tagja, 1967-től oedig külügyi bizottságának elnö­ke volt. Több ízben kitüntették» a Ma­gyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatával 11950); Munka Ér­demrenddel (1962); Szocialista Ha­záért Érdemrenddel (1967): Felsza­badulási Jubileumi Emlékéremmel (1970); Lenin Emlékéremmel (1970). Az SZKP KB részvéttávirata A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Komócsin Zoltán elvtársnak, a testvéri magyar párt kiemel­kedő személyiségének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának váratlan elhunyta felett érzett mély részvétét tolmácsolja az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, az el­hunyt családtagjainak és roko­nainak. Mi úgy ismertük Komócsin Zoltánt, mint állhatatos mar­xista—leninistát, a magyaror­szági szocializmus következe­tes és elvhű harcosát, lelkes internacionalistát, jó bajtársat a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban kifejtett közös tevékenységben, a Szov­jetunió őszinte barátját. A szovjet kommunisták, ma­gvar barátaikkal együtt, fáj­lalják a veszteséget és örökre megőrzik emlékezetükben Ko­mócsin Zoltán elvtárs nagysze­rű alakját. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Népszabadság szerkesző bizottságának ve­zetője, országgyűlési képviselő, az or­szággyűlés külügyi bizottságának el­nöke, pártunk és a magyar forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő har­cosa, a nemzetközi kommunista mozgalom ismert személyisége. Komócsin Zoltán elvtárs temetése június 1-én, szombaton 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteon­jában. Az elhuny harcostársai, munkatársai, elvtársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Budapest, 1974. május 28. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A NÉPSZABADSÁG SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGGYŰLÉSE ★ ★ Alig egy hónappal múlt csupán 51 éves, mégis elmond­hatjuk: teljes életet élt és maradandó életművet hagyott hátra. Amikor bekerült a kommunista mozgalomba, nem volt még 15 éves. Olyan periódusban volt az, amikor javában folyt a soviniszta-nacionalista lélekmérgezés, a második világháború ideológiai előkészítése. A mozgalomhoz, azokhoz az eszmék­hez, amelyekkel ebben az időszakban, gyerekfejjel jegyezte el magát, haláláig hű maradt. Napszámos, munikásfiú és bolti dolgozó 1944 fezéig. Az ak­kor felszabadult Szegeden a KIMSZ-t, majd a MADISZ-t szer­vezte, s már 1945 januárjától különböző párttisztségeket töl­tött be, az ellenforradalom után pedig a párt különösen nehéz feladattal bízta meg: az ifjúsági mozgalom újjászervezésével, a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetésével, s 1957 február­tól a Központi Bizottság tagjává választották. 1961-ben meg­bízták a párt központi lapja, a Népszabadság főszerkesztői posztjának betöltésével, s e számára viszonylag újtípusú posz­ton is megbecsülést szerzett marxista—leninista műveltségé­vel, lelkiismeretességével, igényességével, ügyszeretetével. A késő éjszakai lapzárta is többnyire a szerkesztőségben érte, de munkásságának fémjelzője mégis politikai publicisztikája volt. Népszerű írások voltak ezek, amelyeket ő maga haláláig a tömegekkel való kapcsolat fontos formájának tekintett. Szerette a tömegmunkát, mivel szerette az embereket. A legfeszítettebb időszakokban is volt ideje gyűlésekre, találko­zókra, sajtókonferenciákra. Közismerten kitűnő, nagy meggyő­ző erejű szónok volt. A gyűlésekre mindig alaposan felkészült, de többnyire eltette az előre elkészített beszédszöveget és spontán, szabadon fejtette ki mondanivalóját. Bonyolult kér­dések mélyére hatolva is közérthetően beszélt, s így került közel hallgatóságához. Politikai bizottsági tagként és a Központi Bizottság titká­raként különösen a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom marxista—leninista egységének kikovácsolásán dolgo­zott fáradhatatlanul. Utazott, tárgyalt, vitázott rendkívüli bo­nyolult időszakban. Tevékeny részese volt a pártok közötti eszmecseréknek is. Megbecsülést szerzett pártunknak és sze­mély szerint neki is, ahogyan az MSZMP politikáját képvi­selte. ö maga ezt mondotta: „A kommunista és munkáspártok kapcsolataiban, két- és sokoldalú találkozóin elvi jelentőségű a demokratizmus és a kollektivitás hatékony érvényesítése. Az egyes pártok belső életében is nagy jelentősége van a demok­ratikus légkörnek, amelyben őszintén fel lehet tárni a hiá­nyosságokat, és meg lehet vitatni bármilyen témákat. Leg­alább ennyire fontos ez a nemzetközi összejöveteleknél. Köl­csönös bizalom és jóhiszeműség, egymás tiszteletben tartása, nagy türelem az elvtársi eszmecsere és termékeny vita szük­séges feltétele. Kívánatos, hogy ne csak a saját álláspontun­kat tudjuk képviselni, hanem a másikat is meghallgatni. A demokratikus eszmecserében nem a vitapartner legyőzése, megszégyenítése a cél, nem vele szemben, hanem érte har­colunk .. ” Tántoríthatatlan híve volt a magyar—szovjet barátság erő­sítésének és elmélyítésének, vallotta és hangoztatta: a proletár internacionalizmus próbaköve 1917 októbere óta a testvéri szolidaritás a szocialista forradalom elsőszülöttjével, a legidő­sebb, legtapasztaltabb testvérrel, a Szovjetunióval. „Proletár internacionalista egységünk a Szovjetunióval megmásíthatat­lan történelmi tényeken, a szocialista forradalom, a mai vi­lághelyzet objektív realitásán alapul. A világ kettészakadása, kizsákmányoló és kizsákmányolástól mentes társadalomra, a Szovjetunió létrejöttével vette kezdetét.” A Központi Bizottság legutóbbi, 1974. március 19—20-i ülésén bízta meg a Népszabadság szerkesztő bizottságának ve­zetésével. Utolsó cikkét már súlyos betegen írta a Népszabad­ság 1974. március 23-i számába. Hitet tett ebben a párt vál­tozatlan politikája mellett. „Legutóbbi ülését a párt Központi Bizottsága olyan időpontban tartotta — írta a többi között —, amikor mind belső helyzetünk, mind a nemzetközi politika alakulása kedvező a szocializmust építő népünk számára. Az országban eredményesen folyik a békés alkotómunka. A nem­zetközi porondon az enyhülés irányzata, ha nem kevés nehéz­ség árán és megtorpanásokon keresztül is, előretör. Pártunk­nak még nem volt olyan kongresszusa, amelynek előkészítésé­hez kedvezőbbek lettek volna a belső és külső feltételek, mint amilyenek a XI. kongresszus előkészítésének időszakában.” Ezt a kongresszust Komócsin Zoltán nem érhette meg, bár az ő munkája, tevékenysége is része lesz a tanácskozásnak. Súlyos betegen, utolsó pillanatig írt, olvasott, véleményt mon­dott a felmerült nagyobb és apróbb konkrét kérdésekről, az újságcikkekről: dolgozott, hiszen a munkát, a párt, a nép ügyéért és javáért vívott harcot tekintette mindvégig életcél­jának, ez volt élete értelme. i k

Next

/
Thumbnails
Contents