Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-24 / 119. szám

"kMíod 1974. MÁJUS 24., FENTEK F&fjKUSZ Munkalátogatás A közeljövőiben esedékes újabb szovjet—amerikai csúcs- találkozó előkészületei köze pette érthető figyelem irányul a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa küldöttségének mostani egyesült államokbeli látogatá­sára. A szovjet parlamenti de­legáció washingtoni tárgyalá­sai önmagukban is nagy jelen­tőségűek, tekintettel arra, hogy a n. világiháború óta első íz­ben tesznek szovjet parlamen­ti képviselők látogatást ameri­kai kollégáiknál. A Borisz Ponomarjov vezet­te nyolctagú szovjet küldöttség rendkívül zsúfolt programot bonyolít le. A hírmagyarázók nem véletlenül hangsúlyozzál a munkalátogatás” jelleget egymást követik a találkozók. A SZOVJET ES AMERIKAI KÉP VISELŐK találkozóinak bővülése önmagában is meg­erősíti azt a teteit, hogy nona a két ország kapcsolatainak alakulását ideig-oráig lassít­hatják bizonyos hidegháborús körök, de a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműkö­désének kiszáiesí lését alapve­tően olyan objektív tényezők hatarozzálí meg, amelyek hosz- szabb távon feltétlenül-a békés egymás mellett élés érvénye­sülésének irányában hatnak Az atomkorszakban a világ két vezető országa számára nem kínálkozik más alternatíva, mint a békés egymás melled élés — fejtette ki a közelmúlt­ban a UPI tudósítójának adott nyilatkozatában Arbatov, a szovjet Amerika-kutató Inté­zetének igazgatója. A szovjet parlamenti kül­döttség véleménye szerint a vietnami háború megszünte­tése egyaránt előnyös mind -a vietnami, mind az amerikai nép számára, mind pedig a vi­lág valamennyi népe számára, — A Közel-Keleten — hang­súlyozta az amerikai kong­resszus külügyi bizottságának tagjai előtt Borisz Ponomar­jov — a dolgok a bonyolult problémák politikai rendezése felé haladnak. Ebben a pozitív előrehaladásban is különösen nagy szerepet töltött be és tölt be továbbra is a szovjet—ame­rikai kapcsolatok rendeződésé­nek folyamata. AZ ENYHÜLÉSI POLITIKA lehetővé tette a szovjet—ame­rikai kereskedelem bővítését is. Érdekeltek vagyunk a Szovjet­unióhoz fűződő üzleti kapcso­latok fejlesztésében — jelen­tette ki az amerikai képviselő­ház külügyi bizottsága európai albizottságának szerdai ülésén —, melyen részt vett a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának az Egyesült Államokban tar­tózkodó küldöttsége — Robert McMenamin, az International Harvester társaság alelnöke. Donald Kendall, a PepsiCo Incorporated társaság elnöke felszólalásában szintén megál­lapította a legnagyobb kedvez­mény elvéről szóló törvényja­vaslat kongresszusi elfogadásá­nak szükségességét. Hangsú­lyozta, hogy a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésében mind az amerikai, mind a szovjet nép érdekelt. RUSSELL LONG, az ameri­kai szenátus pénzügyi bizott­ságának elnöke a kereskedelmi törvénytervezethez benyújtott Jackson-módosítás társszerzője kijelentette, hogy megváltoz­tatta álláspontját. „Meg kell változtatnunk a szovjet—ame­rikai gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről alkotott szemlé­letünket” — hangoztatta az amerikai szenátor a moszkvai Pravda tudósítóival folytatott beszélgetés során. „A szovjet képviselők érveit meghallgat­va, arra a meggyőződésre ju­tottam, hogy a Jackson-módo­sítás nem maradhat változat­lan” — mondotta Long. „Bí­zom benne, hogy lépésről lé­pésre el fogjuk érni azt a po­zitív megoldást, amely elhá­rítja a szovjet—'amerikai ke­reskedelem fejlesztésének út­jában álló akadályokat” — je­lentette ki a szenátus pénzügyi »bizottságának elnöke. Számos amerikai törvény­hozó hangsúlyozta, hogy a leg­felsőbb tanács küldöttségének szívélyes kongresszusi fogadta­tása kétpárti jellegű. „Még öt évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a szenátus különféle csoportjai, áramla­tai és frakciói ilyen fogadta­tásban részesítsenek egy szov­jet delegációt” — mondotta például McOovern szenátor és hangoztatta: meggyőződése szerint a kongresszusban erő­södik annak megértése, hogy elengedhetetlen a normális kapcsolatuk fenntartása a két ország között. Nincs más al­ternatíva. A. B. T. A belfasti válság Az északír protestáns jobb­oldal a válság kiélezésével, úgy tűnik, újabb sikert ért el. A múlt hét vége óta kritikus­sá vált a helyzet Belfastban. A protestáns félkatonai szer­vezetek — elsősorban az UDA — utcai provokációkkal ki- kényszerí tették az általános sztrájkot. Belfast utcáin, mint 1989 óta annyiszor, ezúttal is barikádokat emeltek, robban­tások sorozatára került sor. Az angol kormány végül is meg­hátrált. Eleget tett az ulsteri p rotestánsok követel ésének: hozzájárult az úgynevezelt sunningdale-i egyezmény egyik alapvető fontosságú részének felhígításához. Pedig az észak­ír válság kompromisszumos megoldására az első reményt- keltő jél a sunningdale-i egyezmény 1973 decemberi pa- rafálása volt. A belfasti zavargások mint­egy öt esztendeje azért rob­bantak ki, mert a jobboldal elnyomta a katolikus kisebb­séget. Az egyezmény lehetővé tette, hogy katolikus politiku­sok kapcsolódjanak be a tarto­mányi önkormányzatba és egyben előkészítette az utat az összírországi tanács megala­kításához. így a katolikus többségű ír Köztársaság bizo­nyos beleszólási jogot kapna a belfasti ügyek intézésébe. Mindez Írország politikai meg­osztottságának első áthidalását célozta volna. A protestáns jobboldal kez­dettől fogva kifogást emelt az egyezmény ellen. Fő célja új választások kikényszerítése volt. A válság múlt hét végi újabb kiélezésével, általános sztrájkkal próbálta meg a jobboldal Londont az egyez­mény megváltoztatására kény­szeríteni. A brit kormány va­sárnap a rendkívüli állapot bevezetésével válaszolt. A bel­fasti munkások józan többsége a sztrájk ellen volt, de a fél­katonai protestáns csoportok megakadályozták a dolgozókat a munka felvételében, megbé­nították a város forgalmát. Az angol kommunista párt lapja, a Morning Star ebben a hely­zetben nem véletlenül hívta fel a figyelmet arra, hogy a rendkívüli állapot előírásait elméletben biztosító mintegy 4000 angol katona tétlenül szemlélte a szélsőségesek ut­cai provokációit. Mindezek után nem meglepő, hogy az angol kormány kísér­lete a válság csillapítására, a rendkívüli állapot bevezeté­sével, kudarcot vallott, Lon­don végül engedményt tett. A sunningdale-i egyezményben előírt összírországi tanács ter­véről egyelőre lemondtak, majd két vagy három év múl­va döntenek csak róla. Az új helyzet két kérdést is felvet: sikerül-e-vajon az egyezmény e döntő részének visszavoná­sával kielégíteni az ulsteri szélsőségeseket: miként próbál válaszolni másrészt a protes­tánsok akciójára a katolikus kisebbség. Valószínű, hogy az összecsapások újabb szakasza vár Észak-Irországra. YAKUBU . GO WON nigé­riai államfő, a szövetségi vég­rehajtó tanács (kormány) el­nöke és a fegyveres erők fő- parancsnoka, aki május 20-a óta hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, csütörtökön országjáró kör­útra indult. KURT NIER, az NDK kül­ügyminiszter-helyettese és Günter Gaus, az NSZK kancel­lári hivatalának államtitkára csütörtökön megbeszélést foly­tatott. Berlinben, kölcsönös ér­deklődésre számot tartó kérdé­sekről. GENFBEN csütörtökön véget ért a leszerelési értekezlet ta­vaszi ülésszaka. A nyári ülés­szak július elején kezdődik. ' Szovjeturió-NagyBritannia Jó távlatok A Szovjetunió és Nagy- Britannia közötti árucsere ta­valy körülbelül 30 százalékkal növekedett, és a felek megerő­sítették, hogy készek a két or­szág közötti kereskedelem to. vábbi bővítésére — hangoz­tatja az a közlemény, amelyet a tudományos-műszaki és ke­reskedelmi együttműködéssel foglalkozó szovjet—angol ál­landó kormányközi bizottság 3. ülésszakának munkájáról ad­tak ki. A közlemény rámutat, hogy az utóbbi 12 hónapban szovjet külkereskedelmi szervezetek és brit cégek több új, fontos szer­ződést kötöttek, összesen 80 millió font sterling értékben. fl Sajtóértclcezle ,en Peter Sho­í| re angol kereskedelemügyi 1 miniszter „igen sikeresnek” minősítette a kormányközi bi­zottság ülésszakának munka- ját. Kijelentette, hogy a két I ország kereskedelmi kapcso.a- S tai új szakaszba lép.ek, és hangoztatta, hogy az ülésszak munkájában új szellem tükrö­ződik. Vlagyimir Kirillin, a szovjet delegáció vezetője egyetértett ezzel az értékeléssel, és ugyan- • Ü csak rámutatott, hogy a bi­zottság jelentős eredményeket ért el. Hangoztatta, hogy jó távlatai vannak a további együttműködésnek. A szovjet delegáció — mondotta Kirillin — különösen nagy jelentőségei tulajdonít Harold Wilson brit miniszterelnökkel lezajlott ta­lálkozójának. A küldöttségben az a benyomás alakult ki, hogy a miniszterelnök ugyan­csak igen fontosnak tartja a két ország közötti együttmű­ködés további fejlesztését. Szovjet nyilatkozat Kazakevicsev víziútról A Szovjetunió külügyminisz­tériumában csütörtökön nyilat­kozatot nyújtottak át Ma L^- nek, Kína ideiglenes ügyvivő­jének, amely többek között megállapítja: A szovjet fél jóakaratot ta­núsítva mindig kedvezően fo­gadta a kínai félnek azzal kap­csolatos felkéréseit, hogy azok­ban az időszakokban, amikor a Kazakevicsev víziót — ahol az orosz—kínai szerződéseknek megfelelően a határvonal hú­zódik — elapad, kínai hajók átmenő forgalomra használhas­sák a Habarovszk melletti szov­jet belső vizeket. A szovjet fél nem lát nehézséget annak meg­oldásában, hogy kínai hajók áthaladhassanak szovjet terü­leti vizeken, amennyiben a kínai fél visszatér a Szovjet­unió szuverén jogai és területi integritása tiszteletben tartásá­nak álláspontjára. A szovjet fél kifejezi az irányú készségét, hogy — akár­csak korábban — lehetővé teszi, hogy a Kazakevicsev ha­tármenti víziút elapadásának időszakában kínai polgári ha­jók szovjet belső vizeken jut­hassanak el Amurból Usszuri- ra és vissza, amennyiben a kí­nai fél időben értesíti erről vagy a határőrségi szerveken, vagy pedig diplomáciai csator­nákon keresztül. A szovjet fél ismét felajánlja a kínai félnek, közösen — a hajózás körülmé­nyeinek javítása érdekében — végezzenek el fenékmélyítési munkálatokat a Kazakevicsev határmenti víziúton. SZÍRIAI-EGYIPTOMt KONZULTÁCIÓ Nyugati hírügynökségek ér­tesülése szerint Gamazi egyip­tomi vezérkari főnök szerdán a késő esti órákban a szíriai fővárosba érkezett, és azonnal tárgyalásokat kezdett Assza? elnökkel. A találkozó során Gamazi átnyújtotta Asszadnak Szadat egyiptomi államfő le­velét is. Az eseményt megfi­gyelők a szíriai—izraeli csa­patszétválasztásról folyó tár­gyalásokkal hozzák összefüg­gésbe. Az A1 Ahram című félhiva­talos kairói lap csütörtöki szá­mában valószínűleg Gamazi damaszkuszi látogatására utal­va adja hírül, hogy Egyiptom Portugál örökség Az új portugál kormány rendkívül súlyos örökséget vett át, egy fél évszázad fasiszta uralmának termékét. Portugália tartja Európában az összes szomorú rekordot: az analfabéták aránya 40 százalék, itt a legnagyobb a gyermekhalandóság, itt a legalacsonyabbak ^ fizetések és — nyolc százalékkal — a legmagasabb a munkanélküliség aránya. Az ország katasztrofális gazdasági és szociális helyzetét egyebek közt a következő tények jellemzik: — Portugália nemzeti jövedelme a legalacsonyabb Nyugat- Európában; — az inflációs ráta meghaladja a húsz százalékot; — a portugál dolgozók munkaideje átlag 10—12 óra, bérük mégis a legalacsonyabb Európában; — számos fogyasztói cikket 50 százalékos hadiadó terhel; — nincs társadalombiztosítási rendszer, a tízezer lakosra jutó orvosok, valamint tanárok száma a legalacsonyabb a kontinensen; — a 11—14 évesek ötven százaléka kénytelen idő előtt abba­hagyni iskolai tanulmányait, mert szociális helyzetük mun­kára kényszeríti őket; — kétmillió portugál lakik barakkokban és nyomornegye­dekben ; — mintegy harminc milliomoscsalád és a tőkebefektetések egyharmadát ellenőrző külföldi monopóliumok Európa leg­magasabb profitját élvezik Portugáliában. A lakosság ugyan­akkor egyre jobban elszegényedik. 1.963 és 1.9T3 között másfél millióan hagyták el hazájukat, lő-Gő. óta a kivándorlók száma meghaladja 3. születési rátát. A mezőgazdaságban teljes mértékben a nagybirtok az uralkodó, az 1958 és 1964 között bejelentett csekély reformokat is elszabotálták. Ma a földtulajdonosok 6 százaléka birtokolja a földterületek 99 százalékát. A külpolitikára eddig az imperialista nagyhatalmaktól való teljes függőség s az Angolában, Mozambikban és Bissau- Guineában folytatott kegyetlen gyarmati háború nyomta rá. bélyegét. Az imperialista NATO-szövetségesek támogatása tette lehetővé az azóta megdöntött rendszer számára gyarmati ural­mának fenntartását. Az északatlanti tömb mindenekelőtt a portugál területeken levő támaszpontokban volt érdekelt. Az A t-tsszabomól 15 kilométerre levő „Trefária” börtönbe szállították csütörtökön a megdöntött Caetano-kormány két vezető tagját: Moreira Satlsta volt belügy- és Shva Cunha volt hadügyminisztert. Azori-szigeteken az Egyesült Államok légiereje és haditenge­részete tart fenn támaszpontot, az anyaországban a nyugat­német Bundeswehr üzemeltet repülőtereket, kiképzőtábort és fegyverraktárakat. A milliós hitelekkel történő anyagi támogatás mellett a NATO minden nagyságrendben szállított fegyvereket a fasiszta vezetőknek. Egyedül az NSZK 1972-ben 200 millió nyugat­német márka értékben szállított hadifelszerelést Portugá­liának. Maga Portugália szennyes afrikai háborújának kiadásaira az államháztartás ötven százalékát költötte, ami naponta kerek egymillió dollárt jelent. A háború — amelyben nemcsak az afrikaiak ezrei, hanem tízezernél több portugál katona is éle­tét vesztette, a következő „eredményekkel” dicsekedhet: An­gola, Mozambik és Bissau-Guinea a világ legelmaradottabb államaihoz tartoznak. Angolában a lakosság 97 százaléka anal­fabéta és minden 25 500 lakosra jut egy orvos. „sürgős konzultációkat” foly­tat Szíriával, és ennek során a szíriai fél részletesen is­merteti a tárgyalások jelenle­gi állását, valamint a damasz­kuszi vezetők álláspontját. Míg a tárgyalóasztaloknál további erőfeszítések történ­nek, a Golan-fennsíkon szem­benálló erők szétválasztására, a szóban forgó térsé^ 73 nap­ja szinte megszakítás nélkül folytatódnak a tüzérségi és páncélos egységek összetűzé­sei. Ami Izraelt illeti, Abba Eban ügyvezető külügyminisz­ter szerdai nyilatkozata csep­pet sem derűlátó a tárgyalá­sos rendezés rövid távú kilá­tásait illetően. Az izraeli egységek tovább-- ra is riadókészültségben van­nak az ország Libanonnal ha­táros körzeteiben a palesztin kommandóbeszivárgások állí­tólagos veszélye miatt. Mint egy Tel Aviv-i katonai szóvi­vő szerdán szűkszavú közle­ményben bejelentette, a meg­erősített izraeli járőrök egyike Idmit körzetében „egy beszi­várgott terroristára” bukkant, és az illetőt a helyszínen megölte. A GOLAN-FENNSÍKON szemben álló izraeli és szí­riai erők csütörtökön újabb tüzérségi- párbajt vívtak. HENRY KISSINGER ame­rikai külügyminiszter tegnap Damaszkuszban ismét össze­ült Asszad szíriai államfő­vel. hogy tárgyaljon a szíriai —izraeli csapatszétválasztás­sal kapcsolatos problémák­ról. heves összetűzé­sekről érkeztek jelentések csütörtökön, a reggeli órákban Dél-Vietnam központi tenger­parti síkságáról. A CSÜTÖRTÖKRE virradó éjjel a khmer szabadságharco­sok ismét rakétákkal lőtték Phnom Penh »kormánytisztvi­selők lakta negyedét. SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT BÁRMILYEN TIPUSO SZEMÉLY- ES TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, «zerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki u. 1.) MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.) garanciális és egyéb javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz L kozäsa, s a washingtoni kor­mány tárgyalóasztamoz kény­szerült. Jelképesnek is venc.ő az az ajándék, amelyet — ott jártukkor — a vietnami képvi­selők adtak át a Medicor Mű­vek munkáskollektívájának: a díszes váza egy Észak-Vietnam felett lelőtt amerikai repülőgép roncsaiból készült. A küldött­ség meleg szavakkal tolmá­csolta a vietnami nép köszöne­tét az igazságos harcukhoz nyújtott erkölcsi-anyagi támo- gamsért. Néhány nappal a lá­togatás előtt látott napvilágot a Magyar Népköztársaság kor­mányának nyilatkozata, amely erőteljesen elítélte az ameri­kai imperializmust az agresszió kiterjesztése miatt. Hasonló ál­lásfoglalást hangsúlyozott az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1970. július 15—16-i ülésé- x'ől kiadott közlemény is. A -kapcsolatok újabb állomá­sa 1972 októbere volt: ekkor a VDK nemzetgyűlésé tanul­mányi küldöttségének tagjai olyan tapasztalatokat gyűjtöt­tek nálunk, amelyeket a békés építőmunkában hasznosíthat­nak, pedig ekkor az agresszo- rok még halogatták a párizsi egyezmények aláírását. A magyar országgyűlés dele­gációja 1961 októberében láto­gatott el a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságba. A látot­takról, tapasztaltakról nyilat­kozva — hazatérésük után — mélységes elismeréssel szóltak a vietnami testvérnép ország- építő munkájának eredményei­ről, sikereiről. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének delegációja — mely, miként arról az első oldalon beszámol­tunk: tegnap érkezett hazánk­ba — a tervek szerint nemcsak hivatalos megbeszéléseket foly­tat a magyar országgyűlés ve­zetőivel, de programjában sze­repel több fővárosi és vidéki üzem, termelőszövetkezet és-is­kola meglátogatása is. Az első hivatalos megbeszé­lésen — a magyar és a vietna­mi képviselőket kölcsönösen érdeklő — érintő témák sorá­ban — minden bizonnyal sok szó esett a magyar országgyű­lés és a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság nemzetgyű­lésének kapcsolatairól is, hi­szen ennek az eleven, sokrétű kontaktusnak a mostani láto­gatás nem kezdete, csupán egy újabb állomása. A két —föld­rajzilag ugyan nagyon távol eső — szocialista ország és nép testvéri barátságának és együttműködésének csak egyik szála a parlamenti munkában szerzett tapasztalatok időről időre való kicserélése. Első ízben 1958 júniusában járt Magyarországon a VDK nemzetgyűlésének küldöttsége. A barátság krónikája újabb fejezettel bővült 1970 júliusá­ban, amikor ismét Budapesten járt a VDK nemzetgyűlési kép­viselőinek egy csoportja, ak­kor, amikor a világ békeszere­tő erői már a vietnami nép történelmi érdemeként köny­velhették el, hogy kudarcba fulladt az USA katonai vállal­fi magyar-VDK parlamenti kapcsosatokról

Next

/
Thumbnails
Contents