Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-22 / 117. szám
19:4. MÁJUS 22., SZERDA £“ nu W Magas rangú vendégek a BNV-n Jól tükrözi a vásár a KGST-országok együttműködését A Nehézipari Minisztérium sajtótájékoztatója Magas rangú vendégei voltak tegnap a kőbányai vásár- központnak. A Budapesti Nemzetközi Vásárra látogatott dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Felkereste a BNV-t Tadeusz Kantelei lengyel könnyűipari és J. Ocsir mongol külkereskedelmi miniszter. Tegnap látogattak ki Kőbányára, a megyei tanácsok elnökei is. Rudolf Rohlicek, a csehszlovák minisztertanács el nökhelyettese, aki a magyar —csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnökeinek tanácskozása alkalmából tartózkodik hazánkban, ugyancsak tegnap tekintette meg a BNV-t. Tapasztalatairól elmondta: a vásár jól tükrözi a szocialista országok közötti mindinkább elmélyülő együttműködés, a szakosítás és a kooperáció bővülését. A magyar berendezések közül elsősorban a numerikus vezérlésű szerszámgépek, a petrolkémiai berendezések ragadták meg a figyelmét. Ezeknek a gépeknek a szállításáról már tárgyalnak magyar és csehszlovák vállalatok képviselőn A magyar—csehszlovák együttműködési bizottság képviselőinek találkozóján a többi között az Adria-kőolajve- zeték építésével kapcsolatos kérdésekről és más közös érdekű témákról tárgyaltak. Az elnöki találkozón elégedetten nyugtázták, hogy az idén a két ország közötti áruforgalom 20—25 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, mindkét fél arra törekszik, hogy to- i A gazdaságosabb közlskedésért Megszűnik a vasút Cegléd—Hantháza között Tanácskozott a forgalomszervező bizottság Évek óta foglalkoztatja a közlekedési szakembereket a vasúti forgalom gazdaságosságának fokozása, annak eldöntése, hogy a legforgalmasabb vasútvonalak közül melyeket újítsanak fel, hol szervezzék át a forgalmat, azokat a kisforgalmú vasútvonalakat pedig, amelyek végképp veszteségesek, megszüntetik, illetve a személy- és áruszállítást közútra terelik. Pest megyében eddig a Gödöllő—Veresegyház és a Cegléd—Tiszajenö—Vezseny közötti vasútvonalak forgalmát terelték át közútra. A harmadik, a Cegléd—Hantháza közötti kisforgalmú vasútvonal megszüntetéséről kedden tanácskozott a közlekedéspolitikai koncepció megvalósításán dolgozó forgalomszervező bizottság Tóth Jánosnak, a MÁV Budapesti Igazgatósága vezetőjének elnökletével. Az értekezleten jelen volt dr. Békési László, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese, a bizottság társelnöke, Üjfalusi Ferenc, a Pest megyei Tanács építési és közlekedési osztályának vezetője, Bállá János, az MSZMP ceglédi járási bizottságának első titkára, Ba- binszki Károly, a ceglédi járási hivatal elnöke, Lakatos József, a ceglédi városi tanács vb-titkára, valamint a fuvaroztató vállalatok képviselői. Két alternatíva A Cegléd—Hantháza közötti vasútvonal megszüntetésére két elképzelés kínálkozott. Az első szerint a vonal teljes személy- és áruforgalmát közútra terelnék, ami — figyelembe véve az egyébként halaszthatatlan rekonstrukciót — 23,5 millió forintos egyszeri és évenként további 6,4 millió forint megtakarítást jelentene. A másik elképzelés szerint csak Hantháza és Gerje között szűnne meg a vasútvonal, Gerje és Cegléd között iparvágányként használnák. Ez esetben a népgazdaságnak 15,6 millió forintos egyszeri, továbbá 5,6 millió forintos folyamatos megtakarítást jelentene a gazdaságtalanul kihasznált vonal megszüntetése. Az iparvágány fenntartása előzetes számítások szerint évente 285 ezer forintjába kerülne a fuvaroztatóknak. Mint dr. Tagányi Imre, a HUNGARO- VIN műszaki igazgatóhelyettese hozzászólásában elmondta, szívesen vállalják ezt a többletköltséget, mert naponta 20—30 vagonnyi árut szállítanak, s ahhoz, hogy központjukból rakodó brigádjaikat és berendezéseiket az állomásra költöztessék, legalább 20 millió forintos beruházásra volna szükség, mégis a jelenleginél rosszabb helyzetbe kerülnének. Mennyit kell gyalogolni? Nagyon gondosan megvizsgálta a forgalomszervező bizottság a személyforgalom közútra terelésének lehetőségét. Ugyanis épp erre a vidékre jellemző a szétszórt tanyavilág. Sok helyen a vasútvonal közelében, vele párhuzamosan halad a közút. Az autóbuszoktól tehát nem kell többet gyalogolni, mint a vonattól. Zöldhalomtól Hantházáig azonban — Csernő kivételével — a közút nem párhuzamosan fut a vasúttal. Ami elsősorban a Balladűlőn az öregtanyákon, Felsőcsemőn, Hosszúhomokon és Ereklyésen lakókat érinti kedvezőtlenül. A környéken a népsűrűség négyzetkilométerenként 53 fő, a közlekedési szempontból kedvezőtlenül elhelyezkedő településeken 24—30 fő. A vonal mentén a forgalom közútra terelése esetén az átlagos gyaloglási távolság 0,9 kilométerrel nő. A forgalomszervezési bizottság elfogadta, és a megyei tanács végrehajtó bizottságának megtárgyalásra javasolta a Cegléd—hantházi vasútvonal teljes megszüntetését, oly módon, hogy a fuvaroztató vállalatok, köztük a csemői Rákóczi Tsz és a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, nemcsak Cegléden, hanem Albertirsán, Nyársapáton és Nagykörösön is rakodhatnak. A környék személy- szállítását a Volán 20-as Vállalata, áruszállítását pedig a Volán 1. számú Vállalata veszi át. A vonal megszüntetésére javasolt határidő 1975. december 31. Naponta 0,1 vagon A másik napirendi pont a püspökhatvani megállóhely teherforgalmának átterelése Ácsa—Erdőkürt állomásra. Az Aszód—Balassagyarmat—Ipoly- tamóc közötti vonal állomásainak körzetesítését vizsgálva a bizottság megállapította, hogy Püspökhatvan teherforgalma elsorvadt, évek óta csupán cukorrépát és cukorrépaszeletet rakodnak, éves átlagban naponta nem egészen 0,1 kocsit. 1972 óta pedig mindinkább közúton fuvarozták a Hatvani Cukorgyárba a környék répatermését. Ezért javasolják, hogy szüntessék meg a megállóban a teheráru-ra- kodást, és azt Ácsa—Erdőkürt állomásra tereljék. A körzetesítés sem vasúti, sem közúti beruházást nem igényel. Cz. V. vábbi kooperációs és szakosodási megállapodásokkal bővüljön a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés. A Nehézipari Minisztérium tegnap délelőtt sajtótájékoztatót tartott a kőbányai vásár- központ B pavilonjának miniszteri fogadójában. Takácsy Imre, a NIM kereskedelmi főosztályvezetője tájékoztatta a magyar újságírókat a szakágazathoz tartozó vállalatok kiállításáról. — A tavalyihoz képest az idén 20 százalékkal nagyobb területen mutatja be termékeit a nehézipar, a pavilonokban 7100 négyzetméter, a szabadban 200 négyzetméter területet foglalhattak él a vállalatok. A kiállításuk tükrözi, hogy mit tesz a nehézipar a ÍV. ötéves terv végrehajtásáért és milyen feladatok várnak rá a következő középtávú tervidőszakban — mondotta többi között, majd ismertette a BNV nagydíját elnyert Nitrokémia Ipartelepek NIQUA típusú robbanóanyag családjának jelentőségét, s bemutatta a hat BNV- díjat nyert terméket is. Elmondotta, hogy a modem mezőgazdasági technológiák alkalmazásával egyre inkább az összetett műtrágyák kerülnek alkalmazásra, kiváló hatóanyagtartalmuk miatt. A kiállított műtrágyák között szerepelnek a hagyományos egyedi nitrogén- és szuperfoszfát műtrágyák. A vegyipari anyagok között felhívta, a figyelmet a BUDA- LAKK Festék- és Műgyantagyár termékeire, melyek közül említést érdemel a NEOLUX autózománc és az AUTOLUX beégethető zománc. A vállalat itt mutatja be legújabb fal- és homlokzatfestékeit. A Tisza- menti Vegyiművek kiállításán a kénsavgyártás fejlődését és annak a népgazdaság számos ágazatában történő felhasználását ismerheti meg a vásárlátogató. A kohászati szakágazatban az előadó kiemelte a Magyar Alumíniumipari Tröszt kiállítását. A termékek között a perforált alumínium szerelőlap és a gyorskapcsoló sarokelem minisztériumi serleget kapott. Mindkét termék a könnyűszerkezetes építési programhoz kapcsolódik. H. A. Felavatták a bécsi légió emléktábláját Budavár bevételének 125. évfordulója alkalmából kedden emléktáblát avattak az I. kerületi ifjúsági park fölötti sétányon. A gránittábla az 1848—49-es szabadságharcban a forradalmi honvédsereg oldalán küzdő bécsi légiónak állít emléket. Az ünnepi eseményen dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke mondott beszédet. Három szanálás tanulságai Kezdjük azzal, ami egyértelmű. Egy évvel korábban a szanálandó termelőszövetkezetek vesztesége és alaphiánya tízszer annyi volt, mint az idén! Azaz tagadhatatlan és jelentős a javulás az 1972. évi gazdálkodáshoz képest. Folytassuk azzal, ami ugyancsak egyértelmű. A most szanálásra került három termelőszövetkezetben alapvetően a rossz, felelőtlen, kapkodó, a szabályokat áthágó, sűrűn semmibevevő vezetés volt szülője és bábája egyszerre a nehéz helyzetnek. Megalapozatlan tervek A három közös gazdaság, amelynek ügye legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé került — az ülés e napirendi pontjáról röviden lapunk május 16-i számában adtunk hírt — a tápiósági Kossuth, a tápiószecsői Egyetértés s a makádi Üj Elet Termelőszövetkezet. Adottságaik, körülményeik sokban különböznek. Balsorsuknak azonban jó néhány közös jellemzője akad. Elsőként az, ami még a felületes szemlélőnek is rögtön feltűnik: a megalapozatlan tervezés s az ingatag tervek silány végrehajtása. Mert vajon beszélhetünk-e átgondoltságról ott, ahol — mint történt ez a makádi gazdaság esetében — fölszámolják a nagy létszámú szarvasmarha- és juhállományt, de közben zavartalanul építik, átveszik azt a 324 férőhelyes szakosított tehenészeti telepet, mely azóta is üresen áll? Szólhatunk-e átgondoltságról, felelős gazdálkodásról ott, ahol — nevezetesen o tápiósági Kossuthban — a szakszerűtlen, gondatlan tárolás miatt 34 vagon morzsolt kukorica megromlik, takarmányozásra alkalmatlanná válik? Hiányzó fegyelem Nemcsak a jó terveket nélkülözték ezekben a gazdaságokban. Hanem a legalapvetőbb fegyelmet is, ami pedig elengedhetetlen feltétele a legegyszerűbb termelőmunkának, a bonyolultabb feladatokról már nem is beszélve. A tápiószecsői Egyetértésben vizsgálódva, egyebek között ezt állapította meg a szanálási bizottság: ,Ésszerűtlen, pazarló és szabálytalan volt a pénzgazdálkodás.” Azaz nem létezett pénzügyi fegyelem. Ahol nincs fegyelem, ott rögtön felüti fejét a felelőtlenség, táptalajra lel a hanyagság. A tápiósági Kossuth Termelőszövetkezetben sok más mellett ennek illusztrációját is megtaláljuk. Hatvan hektárnyi kajszit telepítettek, de olyan nagymérvű volt a fák kipusztulása, hogy 45 hektárt kénytelenek voltak újratelepíteni ... S ráadásul úgy alakítottak ki 98 hektárnyi nagyüzemi gyümölcsöst, hogy ahhoz sem gépeket, eszközöket, sem a képzett vezetőt, a szakmunkásokat sem biztosították. Pazarló nagyvonalúság Látszatra meghökkentő, valójában természetes következménye a rossz gazdálkodásnak, a mindjobban apadó bevételeknek, hogy e szövetkezetekben pazarló nagyvonalúsággal bántak anyagokkal, eszközökkel, pénzzel. A makádi gazdaságban például a talaj tápanyag visszapótlásán „takarékoskodtak”. Az eredmény: a termésátlagok csökkenése. A tápiósági Kossuth kiegészítő üzemében, a forgácsolóban 495 ezer forintra rúgott a veszteség, de ennek ellenére az itt dolgozóknak órabért fizettek, mintha teljesítBékegyülés Dunaharasztin a hajójavítóknál Ezerötszáz óra a községért A béke- és barátsági hónap keretében tegnap békegyűlést rendeztek Dunaharasztin, a MAHART hajójavító üzemében. A gyűlésen részt vett dr. Simkó József, a ráckevei járási pártbizottság titkára, Dé- kány Sándor, a Hazafias Népfront járási titkára, Boros Gyula, a MAHART üzemigazgatója, valamint a nagyközség párt-, állami és társadalmi vezetői és a többi duna- haraszti üzem képviselői. Dr. Simkó József ünnepi beszéde után különös hangsúllyal esett szó a hajójavító kongresszusi felajánlásairól. Az üzem ugyanis nemcsak saját munkájának javítását és gyorsítását ajánlotta fel, hanem ezen túl ezerötszáz óra társadalmi munkát is, amelynek ellenértékét a nagyközség óvodáinak és iskoláinak fejlesztésére utalják át. Ezenkívül vállalták a hajójavító dolgozói, hogy ezer dunaharaszti iskolást egynapos hajókirándulásra visznek. mény és bér között semmiféle összefüggés nem lenne. Hasonló módon gurultak a forintok minden más tekintetben is. Két esztendő alatt, 1971 és 1973 között a tápiószecsői Egyetértésben a központi irányítás költségei majdnem egymillió forinttal növekedtek! Ugyanakkor e központi irányítás egyre kevésbé látta el feladatát, ész- szerűtlennek bizonyult a létszám- és a munkadíj-gazdál- kodás. A vezetés felelőssége Mindezek ismeretében joggal mutatott rá Lakatos Tibor, a megyei tanács elnök- helyettese, hogy szanálásra ezekben az esetekben olyan helyeken kerül sor, ahol a vezetés nem volt képes ellátni feladatát, alkalmatlannak bizonyult az irányításra. A hozzá nem értő gazdálkodásra napjainkban nincs semmiféle mentség! A hatvanas évek elején még magyarázható lehetett ez a gyakorlatlansággal, a kevés nagyüzemi tapasztalattal, a szegényes eszközellátottsággal, de a hetvenes években ilyesfajta okoskodásnak semmi alapja nin- csen. Ne vitassuk el a jószándékot a tápiószecsői Egyetértés elnökétől, Zentai Tibortól, aki a nagykátai járási hivataltól ment ki Szecsőre, segíteni a már korábban sem rózsás helyzetben lévő gazdaságnak. Ám a puszta jószándékkal nem lehet semmire jutni, s mentség csak annyi, hogy ebben a szövetkezetben a vezetők nem erőszakoltak ki semmiféle prémiumokat. külön javadalmazásokat. Személyes érdekek Nem úgy, mint a másik két helyen. A makádi Üj Elet volt elnöke — a gazdaság január elsején egyesült a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezettel —•, Balek Ferenc 54 ezer forint prémiumot vett fel jogtalanul. A volt főkönyvelő, dr. Sutus Imre, „csak” 33 ezer forintot... Miközben a szövetkezet egyre nagyobb terhek alatt kínlódott, miközben háttérbe szorult az alaptevékenység, csökkent a különböző ágazatok jövedelmezősége, illetve növekedett a ráfizetés, a volt elnök alap- és kiegészítő javadalmazásának havi összege 11 685 forintot tett ki; e magatartáshoz aligha szükséges kommentár. Általános tapasztalat ezekben a gazdaságokban, hogy újra meg újra a közös érdekek fölébe kerekedtek a személyes előnyök. A makádi szóvelő, Kollár Gábor főállattenyésztő. Indokolt a kérdés: van-e, létezik-e kádermunka ezekben a szövetkezetekben, miként működik a vezetőség, hogyan él demokratikus jogaival a tagság, ha felelős vezetők ilyen felelőtlenül jöhetnek, mehetnek? Medve Pál főmezőgazdász például 1972. március egytől 1973. augusztus 15-ig volt mindössze vezető a tápiószecsői Egyetértésben, de ez idő alatt, mint a szanálási bizottság megállapítja, „a felületes, megalapozatlan tervezéssel, a tervtől való indokolatlan eltéréssel, rossz szervezéssel, pazarló anyag- és munkadíj-gazdálko- dással, az elkövetett technológiai, szakmai hibákkal jelentős mértékben hozzájárult a veszteség keletkezéséhez”. Nem titokban történt Ne szépítsük azt, ami meg- szépítheteblen. A három szövetkezetben folyó felelőtlen gazdálkodás nem titokban történt. Mert hisz’ hogyan is lehetne eltitkolni az emberek előtt a tényeket? Vagy mégis sikerült titokban tartani a tagság előtt a tápiószecsői Egyetértésben azt, hogy a terület negyede egyáltailán nem kap műtrágyát? A tápiósági Kossuthban azt, hogy penészes kukorica felhasználásával készített saját keverésű tápot etetnek a baromfiakkal, s hogy az ólakban a négyzetméterenként megengedett 18—20 állattal szemben 24, 28 zsúfolódik? Általában: mi az, ami titokban marad, maradhat? Semmi. Csak az, amire az emberek úgy tesznek, mintha nem tudnák, nem látnák. S igaz ez elsősorban az ezekben a szövetkezetekben dolgozó kommunistákra. Mert rendben van, azt csak szakértelemmel lehet eldönteni, hogy a tápiósági Kossuthban az új körte- ültetvény támberendezése használhatatlan, nem felel meg az előírásoknak. Ám kell-e különösebb érzék ahhoz, hogy fölfedezzék ugyanebben a szövetkezetben az összeférhetetlenséget a főkönyvelő feleség és a forgácsolóüzemet vezető férj munkakapcsolatában? Betartani és betartatni E közvetett, erkölcsi felelősség természetesen nem áll meg a szövetkezeteknél. Érezniük kell ezt a járási szerveknek is, elsősorban a járási hivatalok illetékeseinek. Igaz, sok a vita azon, hol ér véget a szövetkezeti demokratizmus, s hol kezdődik az állami felügyelet joga, hatásköre. Nem feladatunk most ebbe a kérdésbe beleszólni. Azt azonban nagyon határozottan valljuk, hogy nem az időben történt beavatkozás sérti a szövetkezeti demokráciát, hanem a késedelem, a túlzott óvatoskodás, mégha magyarázat is ezekre a túlterheltség, az apparátus csekély létszáma, némelyek szerényebb fölkészültsége. S vetkezetben például olyan la- i azt is világosan rögzítenünk zán állapították meg a prémiumfeltételeket, hogy azok mindenki számára könnyen teljesíthetők voltak, s ezzel biztosan számíthattak húsz-, negyvenszázalékos többletjövedelemre. A tápiósági Kossuthban tavaly 254 700 forint prémiumot és nyereséget fizettek ki a vezetőknek, jogtalanul! Tehát termelési, gazdálkodási eredmények, indokok nélkül. Nyersebben fogalmazva: munkával nem fedezetten. Jöttek, majd mentek Meghökkentő az a forgalom, amit e szövetkezetekben a vezetők cserélődésénél tapasztalhatunk. Jó néhányuk jött, felvette a tisztes javadalmazást két, három esztendeig, s azután ment tovább. Amit csinált, s amit nem csinált, annak következményeit viselhette a közösség, a szövetkezet. A tápiósági Kossuthban például úgy fest a lista, hogy a meglévő állapotokért felelős emberek közül csupán Miló Béla elnök van a helyén, de eltávozott a szövetkezetből Lengyel László főmezőgazdász, Nagy Sándorné főkönykell, hogy a törvényes rendelkezések sem egyértelműek a szövetkezesek állami felügyeletével kapcsolatban. Azaz kis és nagy dolgokban egyaránt szükség van javításra, finomításra, mégpedig éppen a szövetkezeti gazdák, a szövetkezeti demokratizmus érdekében! Pest megye termelőszövetkezetei közül mindössze ez a három az, mely 1973. évi gazdálkodása — és a korábbi esztendők gazdálkodása — nyomán ilyen súlyos helyzetbe jutott. Említettük: egy éve a veszteség és az alaphiány a mostaninak tízszerese voflrt. Nagy lépés történt tehát előre, ám éppen ez ad hangsúlyt mindannak, ami Makádon, Tápióságon és Tápiószecsőn végbement. A párt agrárpolitikájának elveit s az arra alapozódó gyakorlatot betartani és betartatni nem joga, hanem kötelessége mindenkinek. S akik nem teszik ezt, azoknak viselniük kell az erkölcsi és anyagi felelősséget. S a három szövetkezet ügyében kellő határozatok születtek arra, hogy az érintettek viseljék is e felelősséget. Mészáros Ottó k i
