Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-17 / 113. szám

Az atomkorban élünk — mondjuk már ma is, pedig az atomikor, amikor a vilá­gon felhasznált energia túl­nyomó része atomenergia lesz, még igen messze van. Ma a világ összes energia- termelésének még 1 száza­lékát sem teszi ki. Ilyen ér­telemben viszont azt mond­hatnánk: a szénhidragének korát éljük, ugyanis a vilá­gon felhasznált összes ener­gia kétharmadát nyerik ma már a szénhidrogénekből. És ez az arány a közeljövő­ben méginkább eltolódik majd a kőolaj és a földgáz javára. Magyarországon a negye­dik ötéves terv hozta azt a fordulatot, amikor is túl­súlyba kerültek az energia- termelésben a szénhidrogé­nek, s a korábban szinte egyetlen energiaforrás, a szón a háttérbe szorult. 1973-ban már 50 százalékos volt a kőolaj és a földgáz aránya az energiaháztartás­ban, 1975-re pedig előrelát­hatólag eléri az 55 százalé­kot. Ezek a százalékos mu­tatok pedig még keveset is mondanak, hiszen az ország össz-energiafogyasztása év­ről évre lényegesen emelke­dik, így a szénhidrogén-fel- használás növekedési üte­me abszolút számokban kifejezve még nagyobb. A fokozódó igényeknek megfelelő mennyiségű kő­olaj és földgáz felszínre ho­zása, illetve beszerzése, a vezetékek kiépítése, a nyers kőolaj és földgáz feldolgo­zása — ezek a fő terüle­tek, amelyek az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tevékenységi körébe tartoz­nak. Kincset érő ásványvagyon Magyarországon 1937-ben indult meg a kőolajterme­lés, s azóta mintegy 38 mil­lió tonna kőolaj került fel­színre. A termelést az utób­bi években jelentősen fo­koztuk, hiszen 1960-ban 1 millió 217 ezer, 1973-ban viszont 1 millió 989 ezer tonna volt az évi termelés. Miközben a szénhidrogén­A MAGYAR SZÉNHIDROGÉNIPAR FŐ SZERVEZŐJE: A szénhidrogének termelés fokozásáról beszé­lünk, azt is meg kell emlí­teni, hogy sokáig már nem növelhetjük a mennyiséget, mert egyes olajtelepeink kimerülőben vannak. A legjelentősebb olajtelepünk: az algyői mező. Az 1965-ben feltárt lelőhely adja a je­lenlegi termelés túlnyomó részét, így 1973-ban 1 millió 130 ezer tonna olajjal része­sedett az össztermelésből. Az algyőin kívül mintegy húsz mezőn termelünk ki kőolajat, ezeknek egy részén azonban csak jelentős kül­ső beavatkozással lehet fel­színre hozni az olajat. Pél­dául az egykori híres nagy- lengyeli olajmezőn tizenkét­szeres vízmennyiséggel si­kerül a felszínre emelni az értékes szénhidrogént. Az ország 900 olajkútjának 54 százaléka mélyszivattyús módszerrel termel, naponta átlagosan 2,2 tonnát. Óriási erőfeszítést igé­nyel tehát a kőolaj felszín­re hozása a magyar szén­hidrogénipar dolgozóitól. Tulajdonképpen a jelenlegi termelés a lehetőségek fel­ső határát jelenti, tehát sokkal többre a jövőben sem számíthatunk. A szak­emberek becslései szerint a következő évtizedben átlag 2 millió tonnás évi termelé­si szintet lehet majd elérni. A másik szénhidrogén, amely nélkülözhetetlen az ország energiaellátása szempontjából, a földgáz. 1960-ban még csak a zalai olajkutak kísérőgázának ki­nyerését jelentette a hazai földgáztermelés, s mennyi­sége évi 400 millió köbmé­tert tett ki. Ez az ország igényeihez képest csekély mennyiség volt. Lényeges változást hozott a hajdúszo- boszlói földgáz-lelőhely fel­tárása, majd a békési, a szanki, 1965-ben pedig az algyői telep birtokba vétele. Azóta a földgáztermelósben is az algyői mező a legje­lentősebb bázisunk. A földgáztermelés fejlő­désének óriási ütemét tanú­sítják a számok is: az 1960-as 400 millió köbmé­terről 1973-ig csaknem 5 milliárdra nőtt a kitermelt földgáz mennyisége. A kö­vetkező esztendőkben előre­láthatóan ezt a szintet tud­juk tartaná. Utánpótlást hoz a Barátság és a Testvériség * 50 Mivel a magyar népgaz­daság már 1974-ben 8,7 millió tonna kőolajat és 5,5 milliárd köbméter földgázt igényel, a hazai szénhidro­génbázis már jelenleg sem fedezi a szükségleteket. Az egy főre jutó olajfogyasztás például 1950-ben még csak 50 kg, 1973-ban már 800 kg volt. Az ezredfordulóra Ma­gyarország kőolaj-felhasz­nálása 50 millió tonna, gáz­szükséglete pedig 300 mil­liárd köbméter körül lesz. Mindebből következik, hogy energiaszükségletünk­nek nagy részét importból kell fedeznünk. A hiányzó mennyiséget elsősorban a Barátság távvezetékeken hozzuk be a Szovjetunióból. 1962 és 1973 között a Ba­rátság csővezetéken 28 mil­lió tonna kőolaj vándorolt a szovjet mezőkről Magyar- országra. Földgázból egyelőre csak kis mennyiségű importra szorulunk, de a jövőben ez is emelkedni fog. Épül már a Testvériség gázvezeték, amelyen keresztül 1980-ban közel 4 milliárd köbméter szovjet gáz jut majd ha­zánkba. Szükségleteink kisebbik hányadát a közel-keleti ál­lamokból fedezzük. Az arab kőolaj szállítására épül az Adria távvezeték, amely Rijekából kiindulva, Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia számára száEít kőolajat. Évente 5 millió tonna arab olaj ér­kezik majd a vezetéken, várhatóan 1977-től kezdve. A nagy mennyiségű szénhidrogén szállítása vasúton szinte lehetetlen volna, ezért az OKGT a vezetékrendszerek kiépíté­se mellett döntött A táv­vezeték-építés költséges és nehéz műszaki feladat, de viszonylag gyorsan meg­térül. Amíg az olaj átalakul A nyers olajat fel kell dolgozni, hogy használha­tóvá váljék. Az egyre nö­vekvő mennyiség mind na­gyobb feladatokat hárít a feldolgozóiparra is. Fejlő­dése, kapacitásnövekedése, műszaki színvonalának emelkedése, rendkívül di­namikus volt. Az 1960-as 2 és fel millió tonnás kő­olajmennyiséggel szemben, 1973-ban már csaknem 8 milliót dolgoztak fel, s a tervek szerint ez a mennyi­ség 1975-re eléri a 10 mil­lió tonnát. A hatalmas méretű fej­lődést csakis új és új be­ruházásokkal, olajfinomí­tók építésével, a meglevők korszerűsítésével, magas műszaki színvonalú tele­pek és berendezések kiala­kításával lehetett elérni. Az első 1 millió tonna kapacitású kőolaj-feldolgo­zó üzem Szőnyben épült, ezt követte a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat. A hatalmas beruházás 1962-ben kezdő­dött, a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat tervei és szovjet dokumentációk alapján. Az első lépcső, az 1 millió tonnás, atmoszfé­rikus vákuumdesztillációs üzem 1965-ben állt a ter­melésbe Százhalombattán, 1968-ban pedig üzembe he­lyezték a 2 milliós kapaci­tású, hasonló rendeltetésű üzemet Az ország teljes kőolaj-feldolgozó kapacitá­sa ezzel megközelítette a t millió tonnát. A Barátság II. kőolajve- zeték megtervezésével egy időben megszületett a Du­nai Kőolajipari Vállalat bővítési terve is. Megkez­dődött a második lépcső kiépítése. 1972 végén elké­szült a 3 milliós kapacitá­sú, atmoszférikus vákuum- desztillációs üzem. 1976-ig tovább bővül a vállalat és végrehajtják a meglevő üzemek rekonstrukcióját. A kőolajfinomítók tevé­kenységének érzékeltetésé­re csak néhány termék, amelyek 1973-ban kerültek ki a feldolgozó üzemekből: 75 ezer tonna pb-gáz, 960 ezer tonna, különböző ok­tánszámú benzin, csaknem 3 millió tonna gázolaj, tü­zelő- és fűtőolaj, 180 ezef tonna a kenőolajokból, 25 ezer tonna a paraffinokból, 18 ezer tonna gépzsír, 530 ezer tonna a bitumenekből. Jobb minőség, nagyobb választék A számok csak a rideg tényeket fejezik ki, a kő­............. Ré szlet a gőzfogadó állomásról, a háttérben a paraífinüzem

Next

/
Thumbnails
Contents