Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-16 / 112. szám
1*74. MÁJUS 16., CSÜTÖRTÖK A KB határozata nyomán A munkásszemléletről munkásember érdekében történik, kell hogy történjen. Ki a munkás? Sokan azt is vitatják, hogy ki a munkás. E körül megoszlanak a vélemények. Sokan azt tartják: „a szocializmusban már nem kell különbséget tenni dolgozó és dolgozó között", valóban nem, de azért van különbség munka és munka, munkahely és munkahely között; mégiscsak más a nagyipari munkahely, ahol tízezrek dolgoznak nehéz fizikai munkát, mint ahol csak néhányan „bütykölnek” valamit. Igaz, az egyik is „ipari munka”, meg a másik is, csak más a minősége, más egy nagy „munkahelyi kohóban” dolgozni, mint csak kis csoportban. Az egyik helyen érvényesül a nagyüzemi, munkásszemlélet, a másik helyen inkább a kisüzemi felfogás uralkodik. Kit tekinthetünk tehát ipari munkásnak napjainkban? Az állami iparban és az építőiparban dolgozó fizikai munkásokat, a szövetkezetekben dolgozó fizikai munkásokat, művezetőket, technikusokat, a termelést közvetlenül irányító vezetőket, s véleményem szerint ide számíthatók a munkásokból lett párt- és állami, tömegszervezeti vezetők, vagyis mintegy 3,5 millió embert, a felnőtt lakosság többségét. Munkások ma már nemcsak városokban élnek, hanem falvakban is, hiszen egyre többen járnak be faluról ipari üzemekbe dolgozni vagy éppen az ipar költözött falura. Problematikus a kétlaki családok hovasorolása, úgy gondoljuk azonban, hogy ebben az esetben a meghatározó a családfő foglalkozása, munkásnak tekinthetjük azt a családot, ahol a családfő nagyüzemben, például a Csepel Autógyárban dolgozik, mint esztergályos, de felesége a szigetszentmiklósi Petőfi Tsz növényápolója. Az ilyen család szemléletét az határozza meg, hogy a családfő ipari környezetben dolgozik, úgy él, gondolkodik, mint a többi munkás, s a háztáji csak kisegítő szerepet játszik a család életében. Még inkább így van, ahol a csak a felnőtt gyerekek nem munkások, hanem mondjuk a tanácsnál vagy más hivatalban dolgoznak, mint tisztviselők, vagy értelmiségi pályán helyezkedtek el, de ők is bérből-fize- tésből élnek. A munkásjelenlét Igaz, hogy a mi körülményeink között van egy egységesítő folyamat: a különböző társadalmi osztályok egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Meghatározó erő azért napjainkban is a munkásosztály, amelynek határozott karaktere, ideológiája, szemlélete van. S ezen belül is döntő szerepe van a nagyipari munkásságnak, amelyben a közösségi szellem a legjobban él. A munkás jelenléte tehát a vezetésben és a közéletben fontos és meghatározó, alapvető dolog. Ennek illusztrálására csak egy példát. Az év elején Százhalombattán az erőmű pártszervezetében vezetőségi választásra került sor. Hét vezetőségi tagot jelöltek, egy munkás sem volt közte, mind becsületes értelmiségi, illetve műszaki vezető, mérnök. Kifogást egyik munkája, magatartása ellen sem lehetett emelni. Az egyik munkás mégis felszólalt s kifogásolta, hogy a munkások nincsenek képviselve a vezetésben. Előbb megütköztek, hogy „miért kifogásolja”, hiszen azt akarták, hogy rátérmpff míivplt pmhprplc kpriilki ipari szövetkezetek tevékenységéről, a kollektív szerződések végrehajtásáról tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága tott szanálási eljárásról készültek. Mindhárom gazdaságban a veszteséget, illetve az alaphiányt a szakszerűtlen gazdálkodás, az alacsony színvonalú munkaszervezés, a vezetés gyengesége okozta. Megalapozatlan termelési tervek Amint azt a végrehajtó bizottság a jelentések tárgyalásakor megállapította, a három szövetkezetben a gondók nem egyik napról a másikra váltak súlyossá. Már 1972-ben megmutatkoztak a gazdálkodás bajai és feszültségei, de ennek ellenére sem a szövetkezetek vezetősége, sem a felelős szakmai irányítók 1973- ban nem próbáltak meg változtatni a mind kuszább helyzeten. Megalapozatlan termelési tervek, pazarló eszköz- és munkaerő-gazdálkodás, irreális munkadíjazás jellemezte egyebek között e szövetkezetek tevékenységét. Érzékletes példa erre, hogy o makádi Üj Élet Termelőszövetkezetben 1973-ban fölszámolták a korábbi évek nagy létszámú szarvasmarha-állományát, de ugyanakkor augusztusban átvettek egy 324 férőhelyes szakosított tehenészeti telepet, mely azóta is üresen áll... A tápiószecsői Egyetértésben pedig egyetlen esztendő alatt „sikerült” megötszörözni az állattenyésztési főágazat veszteségét Szigorú gazdálkodási keretek Beható vita után a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy a három termelőszövetkezet veszteségét és alaphiányát a törvények nyújtotta lehetőségek felhasználásával rendezni kell, ugyanakkor szigorú gazdálkodási kereteket szabott meg. A szanálási bizottságok javaslatai alapján részletesen rögzítette azokat a teendőket, amelyeket e közös gazdaságokban pontról pontra végre kell hajtani, hogy mielőbb megvalósulhasson a tervszerű munka, s megkezdhessék a tartozások visszafizetését Megkülönböztetett hangsúllyal esett szó a napirend tárgyalásakor e szövetkezetek vezetőinek felelősségéről, s a végrehajtó bizottság határozatokat fogadott el az érintett vezetők erkölcsi és anyagi fe- lelősségrevonásáról. Másfél milliárd értékű munka A napirend második pontjaként tájékoztató hangzott el az ipari szövetkezetek, illetve a Pest megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége tevékenységéről. A megyében az ipari szövetkezetek fontos szerepeit töltenek be, s ezt bizonyítja, hogy termelésük értéke tavaly meghaladta az 1,5 milliárd forintot. Ugyanakkor elgondolkoztató — e ez az ülésen is hangot kapott —, hogy az árbevétel 54 százaléka áruértékesítésből származik, s mindössze 11 százalékkal részesedik abból a javítás, szolgáltatás. Számszerűen ugyan kedvezőnek látszanak a javító, szolgáltató hálózat kiterjedtségére utaló tények, hiszen 49 szövetkezet végez ún. lakossági munkát, s a felvevőhelyeket a szövetkezetek hatszázra gyarapították. A legutóbbi években a fejlődés a korábbinál mindenesetre gyorsabb. Szolgáltatóház épült a többi között Nagykőrösön, Aszódon, Érden, Vácott, Veresegyházán, Nagykátán, autószervizt létePrimorszezon » sítettek Nagykörösön, Szentendrén és Kiskunlacházán. A helyzet további kedvező változtatását remélhetően elősegítik az idén január 1-től érvényben levő új szolgáltatási kedvezmények. Teljesítés, határidő előtt Elismeréssel szólt a végrehajtó bizottság az ipari szövetkezetek fejlődésének dinamizmusáról. A negyedik ötéves terv időarányos részé, nemcsak teljesítették, hanem, a legtöbb tekintetben jelentősen túl is szárnyalták. Sőt, a külkereskedelmi értékesítésben, az építőipari tevékenységben és az egy főre jutó termelésben már 1973-ban elérték az ötéves terv végére számításba vett színvonalat. A dinamikus fejlődésnek köszönhetően, a minél gazdaságosabb tevékenység nyomán, a szövetkezetekben emelkedett a nyereség mértéke, s nárom esztendő alatt a sajá. alapok 247 millió forintról 42o millió forintra bővültek. Biztatóak a távolabbi tervek is, niszen a vegrenajtás alatt ál- xó fejlesztési program szerin. az ötödik ötéves terv végére valamennyi szövetkezet korszerű üzemekben tevékenykedhet, s szociális létesítményeik is megfelelnek majd a mai követelményeknek. Kilencezer nődolgozó Fontos szerepet játszanak az ipari szövetkezetek a helyi munkaalkalmak gyarapításában. Három év alatt újabb ezer nőnek teremtettek kenyérkereseti lehetőséget, s így a szövetkezetekben a nődolgozók száma elérte a kilencezret. Ugyancsalt lényeges bedolgozói hálózatuk, mely jelenleg 3400 főnek ad rendszeresen munkát. Mindezekben nagy része volt annak, hogy erősödött az ipari szövetkezetekben a demokratizmus, aktívabbá vált a szövetkezetek belső élete. A legtöbb helyen hatásosan látja el feladatát az önkormányzat, s amint arra a végrehajtó bizottság rámutatott, a jövőben is erősíteni szükséges a szövetkezeti demokráciát, a vezetés színvonalát. Elemző számadás Dunaföldvárról Nagykőrösre, a konzervgyárba szállítják az őstermelőktől felvásárolt sóskát. Koppány György (elvétele A napirend harmadik pontjaként azt a tájékoztató jelentést tárgyalta meg a végrehajtó bizottság, mely a tanácsok felügyelete alatt álló vállalatok kollektiv szerződése tavalyi megvalósításának tapasztalatairól készült. A legtöbb helyen e kötelezően előírt számadást, melyet minden esztendő márciusának végéig meg kell ejteni, nem tekintették formális aktusnak. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalatnál, a Pest megyei Tanácsi Tervező Válla- lalatoknál és másutt a beszámolók részletesen elemezték az okokat, forrásokat is, rámutattak a hibákra — megszüntetésük lehetőségeire. Jelentős volt a bérfejlesztés a vállalatoknál, s a központi bérintézkedések hatására erőteljesen túlhaladta a kollektív szerződésekben rögzített szintet. Ugyancsak tiszteletre méltó haladást értek el a tanácsok felügyelete alatt álló vállalatok a nők és a fiatalok helyzetének javításában, több helyen a kollektív szerződésben szereplőknél is nagyobb kedvezményeket nyújtottak, így például az egyedülálló, valamint a több gyermekes anyákat rendkívüli segélyekkel, kedvezőbb munkaidő-beosztással támogatták. A fiataloknak előnyt adtak a lakás- építési hozzájárulások, kölcsönök elosztásánál. Több figyelmet a gyermek- intézményekre Éppen a fenti tények ismeretében elgondolkoztató, hogy a szóban forgó vállalatoknál tavaly, 1972-höz mérten, csökkent az étkeztetésre, illetve a gyermekintézményekre a részesedési alapból kifizetett összeg. Ez utóbbi például húsz százalékkal volt kisebb, s az összes felhasználóson belül szinte jelentéktelen arányt képvisel. Nincs ennek semmi elfogadható indoka — mutatott rá a végrehajtó bizottság, mert hiszen ugyanakkor a részesedési alapnak a közvetlen anyagi ösztönzést szolgáló hányada erőteljesen emelkedett, így az év végi részesedés 34 százalékkal volt nagyobb, mint 1972-ben. Növekvő túlórák Több intő jel is akadt a kollektív szerződések végrehajtásának tapasztalatai között. így egyebek mellett az, hogy bár a vállalatok nagyobb része nem lépte túl az engedélyezett túlórakeretet — néhány helyen azonban ez is megtörtént —, az egyes műhelyek, részlegek azonban igen, de emiatt felelősségre vonásra sehol sem került sor. Ugyancsak a negatív tények közé sorolta a végrehajtó bizottság azt, hogy az újításokért kifizetett díjakkal a vállalatok nem szívesen csökkentik a részesedési alapot, s ez magyarázza, hogy az összeg 1972-höz mérten 30 százalékkal csökkent. A téma tárgyalásának lezárásaként azt hangsúlyozta a végrehajtó bizottság, hogy a részesedési alapból elsősorban a nem pénzbeni juttatásokat szükséges növelni. M. O. Szerdán ülést tartott a Pest megyei tanács végrehajtó bizottsága. Elsőként megvitatta azokat a jelentéseket, melyek a maíkádi Üj Élet, a tápiószecsői Egyetértés, valamint a tápiósági Kossuth termelőszövetkezetben lefolytajenek a vezetésbe. A felszólaló munkás úgy érvelt, hogy a: üzem 1200 dolgozója közű 400 fizikai munkás, s arányszámukhoz mérten kapjanal képviseletet a pártvezetésben Mert legjobban mégiscsak í „magunk fajtája tudja igazár képviselni az ügyünket", hiszen az „ismeri legjobban hogy a karbantartóknál, a fizikaiaknál hol szőrit a cipő’ — mondotta. Végül is hárorr munkást beválasztottak a vezetőségbe. Mivel érveltek, akik csal tanult vezetőket akartak? Azzal, hogy „a munkások nen elég műveltek”. A pártvezetőségi tagnak „fel kell tudn lépni”, de hát a munkás nen tud fellépni? Nem elég művel? Hogyan, hiszen többségük fiatal, tanult, szakmunkásképző iskolát végzett. Különben is, a munkásoknak var életismeretük, politikai tapasztalatuk. Egyébként is nem kizárni, hanem nevein kell a munkásokat, hog\ megtanulják a vezetéssel, i közéleti szerepléssel járó gyakorlatot. A leglényegesebb hogy a pártban, a pártvezetésben és a vállalati vezetésben is jelen legyen a munkás aki legjobban tudja képviselni a munkáspolitikát, hiszer konkrétan ismeri a feladatokat, a munkások helyzetét, : javaslatot is tud tenni t dolgok menetére. Minden fórumon Mégis, mit lehet tenni, hogj a munkásszemlélet megvalósuljon? Állandóan javítani a munkahelyi légkört, s jobban bevonni a munkásokat a vezetésbe. Ezt a jó légkört elsősorban a vezetők teremtheti! meg, főleg úgy, hogy a munkásokkal közvetlenül kapcsolatot teremtenek, kialakítják a munkásfórumokat, s igyekeznek gondjaikat a dolgozókkal megosztani. Persze, i munkások is kezdeményezhetik a munkahelyi légkör megjavítását. Mindkét oldalról szükséges a kezdeményezés. Hogyan történjék mindez' A munkásszervezetek mozgósításával, a szocialista brigádok vezetőinek a különböze tanácskozásokba való bevonásával, a szakszervezetek és társadalmi szervezetek aktivizálásával, természetesen i pártalapszervezetek irányításával, úgy, hogy a munkásait minden fórumon hallassál szavulkat. Hiszen a tömege! kezdeményező készsége nagj erő, ahogyan Lenin fogalmazta: „a szocialista társadalom erejét a tömegek tudatossága adja meg”. Dolgozzunk úgy, hogy nálunk is ez az erő jelen legyen mindenütt, s motorja legyen s szocialista építőmunkának társadalmunk szüntelen fejlődésének. Gáli Sándor Nem kell bizonygatnunk, hogy országunkban a munkásosztály a vezető erő, s a munkásokat meg lehet találni a legkülönbözőbb posztokon. A közélet dolgairól is van szavuk. Mégis gyakran hallani, főleg az üzemekben, hogy a helyi vezetők nem vonják be őket eléggé a vezetésbe, nem tartanak igényt észrevételeikre. Előfordult az is, hogy a vezetők rossz néven vették, ha a munkás bírálta a vezetést, vagyis: a vezetők sok helyen nem tartották fontosnak, hogy az üzem-, a vállalatvezetés gondjait megosszák a dolgozókkal. Időszerű tehát a párt Központi Bizottságának márciusi határozata, amely hangsúlyozza: „A Központi Bizottság szükségesnek tartja olyan átgondolt intézkedési rendszer kidolgozását, amelynek eredményeképpen fokozatosan növekszik a munkások súlya a társadalom mindennapi életében. Tudatosan arra kell törekedni — hangzik tovább a határozat —, hogy a munkában kiemelkedő munkások egyszersmind közéleti emberré is váljanak, szavuknak súlya legyen, s a közéleti fórumokon is gyakrabban nyilvánítsanak véleményt üzemük, az ország és a világ kérdéseiről.” A munkásbeleszólás Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy a munkásszemlélet érvényesüléséért az üzemi pártszervezeteknek is határozottabban kell harcolniuk. Szükséges a munkásfelfogás hangsúlyozása, mert vannak vezetők, akiknek gondolkozásában nem él eléggé a munkásszemlélet, nem érzik szükségét, nem ivódott vérükbe, hogy a munkás szemével és eszével lássák, szemléljék a dolgokat. Sok vezető inkább hajlamos rá, hogy gazdasági oldalról, a nyereség szempontjából közelítsen a dolgokhoz, s elhanyagolhatónak tartja a munkásszociológiai szemléletet. Ez pedig nem vezethet tartós eredményre, s idegen elveinktől. Jól tudjuk, Lenin milyen fontosnak tartotta, hogy folyamatosan érintkezzen az emberekkel, kitapintsa az élet pulzusát, megértse az életet a maga bonyolultságában és konkrétságában. A ma lenini típusú vezetője se tehet mást, ha helyes döntéseket akar hozni, mint állandóan kontaktust keres a dolgozókkal, s velük együtt oldja meg az üzemben, a vállalatnál a problémákat. Sokan azonban félnek attól, ha a munkás beleszól a vezetésbe, mert attól tartanak, hogy akkor nem érvényesül vezetői elgondolásuk. Az ilyen „aggódóknak” adott csat- tanós választ Kádár János, amikor nyíregyházi beszédében hangsúlyozta: „Mi nem féltjük a hatalmat attól, hogy a dolgozó emberek beleszólnak a döntésekbe, ellenkezőleg: szocialista demokrácia fejlesztésén azt értjük, hogy a munkások, a parasztemberek, az értelmiségiek, általában minél több dolgozó — megfelelő fórumokon és módon — beleszólhasson az irányítás, a vezetés kérdéseibe.” Ha országosan szükségesnek tartják a „munkásbeleszólást”, ha a felső szinten érvényesül a munkásszemlélet, akkor alsó szinten a helyi vezetők se féljenek a „munkásbeleszólástól”, attól, hogy üzemükben érvényesül a munkásszemlélet. Ez csak erősíti a vezetést, magabiztonságot ad a vezetőknek, mert a munkásokkal együtt történnek a döntések. Egyben ez hatalmi kérdés is. Nem azért, mert a munkás- osztály van hatalmon, nem az elvek miatt, hanem, mert a szocializmusban minden a
