Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

xMUm 1974. MÁJUS 12., VASÁRNAP Ahol a közművelődés össztársadalmi ügy A váci járás példája „Emlékezzünk Chopinre” Nem sokkal a termelőszö­vetkezeti törvény életbe lépé­sét követően — alig több, mint hat esztendeje — Csornádon megalakult Pest megye első közös fenntartású művelődési háza. Akkoriban olyan véle­ményeket is lehetett erről hallani: a termelőszövetke­zet — amely Csornádon ma­gára vállalta a művelődési ház anyagi kiadásait —, ter­melő üzem, gazdálkodjon s ne kultúrát szervezzen. Többszörös érdek Az emberek tudatának ala­kítása, világnézetének formá­lása viszont nem csupán a kul­túra vezetőinek feladata, ha­nem valamennyi gazdasági vezető érdeke is. Ahhoz, hogy a dolgozók lépést tudjanak tartani a gyors ütemben kor­szerűsödő termeléssel, na­gyobb szakmai tudásra, széle­sebb körű általános művelt­ségre van szükségük. Ehhez — az iskolai oktatás mellett el­sősorban a művelődési intéz­mények nyújthatnak segítsé­get. „A közművelődés egész Intézményrendszerét — mond­ja ki a Központi Bizottság közművelődési határozata — valamennyi eszközét össze­hangoltan, nagyobb követke­zetességgel és hatékonyság­gal kell felhasználni... A művelődéspolitikai célok meg­valósítását fokozottabban kell segíteni gazdasági, anyagi eszközökkel, s biztosítani kell, hogy az előirányzott pénz­eszközöket rendeltetésüknek megfelelően használják fel." összehangoltság nemcsak a társadalmi munkában, hanem a gazdasági, anyagi eszkö­zökben is. Hogy miért kapott külön hangsúlyt a februári közművelődési határozatban? A művelődési házak többsé­ge szinte állandó anyagi gon­dokkal küszködött az elmúlt esztendőkben. Az állami tá­mogatás összege a legtöbb in-, , tézményben még. a> fenntar­tási költségeket sem fedezte és nem egy helyen nem fe­dezi még ma sem. A megoldás látszólag egyszerű: növelni kell az állami támogatás ősz- szegét. Az államkassza azon­ban nem kimeríthetetlen, nem juthat belőle az élet minden területére korlátlanul. A meg­oldás más útjait kell keres­nünk. Tizenhat helyen Ilyen a csomádi példa. A művelődési otthon helyi in­tézmény, helyi igényeket elé­gít ki, ezért joggal számíthat a helyi erőforrásokra, az üze­mek, gazdaságok, intézmények anyagi támogatására. A köz- művelődésben előbbre léppi csak közös erőfeszítések árán lehet. Jelentkeztek is kezde­ményezések Pest megye majd minden járásában a közös fenntartás valóra váltása ér­dekében az elmúlt esztendők során. Általánossá azonban mindmáig nem vált. Meddig jutottunk? A budai járásban Sóskúton, á ceglédi járásban Csemőn Két jól képzett, nagy szakmai gyakorlattal rendelkező vasbetonszerelőt felveszünk Német nyelvtudással előnyben! Jelentkezni lehet: a „Prosperitás” KSz munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. jutottak közös akaratra a köz­művelődés anyagi támogatá­sában. A dabasi járásban Öcsán, Hernádon, Űjhartyán- ban és Dabas két kerületé­ben. A gödöllői járásban Val- kó-Vácszentlászlón, Zsámbo- kon és Hévízgyörkön talált követésre a jó kezdeménye­zés. A monori járásban Pili­sen és Nyáregyházán, a nagy- kátai járásban Tápiószent- mártonban, a ráckevei já­rásban pedig Makádon. A szentendrei járásban sehol sem működik közös fenntar­tású művelődési intézmény. A városok közül csupán Százhalombattán. Ez összesen tizenhat közös fenntartású in­tézmény. Az orszájbin is egyedülálló A váci járásban követke­zett be döntő fordulat. Ja­nuár elsejével a járás har­minchat települése közül har­mincháromban létrejött a művelődési intézmény közös fenntartása. Mindössze há­romban — Nagymaroson, Kis­maroson és Szödligeten — maradt meg továbbra is a tá­mogatásnak kötetlenebb for­mája. A váci járás példája nemcsak a megyében, de az országban is egyedülálló. Mi tette lehetővé ezt az alapvető változást? Elsősorban az, hogy a járás párt- és ál­lami vezetői a magukévá tet­ték és másokkal is elfogadtat­ták azt az elvet, hogy a köz- művelődés össztársadalmi ügy. E felismerés nyomán született még 1972-ben a járási párt­végrehajtóbizottság állásfogla­lása: a párt XI. kongresszusáig a járás valamennyi közigazga­tási egységében legalább egy függetlenített népművelő dol­gozzon, s az ehhez szükséges anyagi fedezetet társadalmi összefogással kell megteremte­ni. (Akkor, 1972-ben a járás­ban már hat közös fenntartású közművelődési intézmény mű­ködött, amelyekhez a termelő- szövetkezetek 172 ezer, egyéb szervek pedig 93 ezer forinttal járultak hozzá. A járásban ak­kor mindössze tizenöt függet­lenített népművelő dolgozott.) A járási vezetők helyesen is­merték fel: első és a legfonto­sabb feladat a személyi felté­telek biztosítása. Mert hiába van egy településnek művelő­dési intézménye, ha nincs ér­tő vezetője, aki szervezze, irá­nyítsa az ott folyó munkát. Nem ajándékpénz A felismerés eredménye: je­lenleg már negyvenegy függet­lenített népművelője van a vá­ci járásnak. Igaz, kevés még közöttük a diplomás szakem­ber, éppen ezért tavaly alap­fokú népművelési tanfolyamot rendeztek számukra járási- megyei előadók közreműködé­sével és ami szintén lényeges: a tanfolyam végén beszámolási kötelezettséggel. Ezt a tanfo- lyamot az idén megismétlik. Ugyanakkor előkészítő tanfo­lyamot szerveznek azok szá­mára, akik az egyetem vagy a főiskola népművelés-könyvtár szakára jelentkeznek. A személyi feltételek bizto­sításával egyidőben kezdődtek azok a megbeszélések, amelye­ken a települések társadalmi és gazdasági vezetői a közös fenntartás módozatait vitatták meg. A lényege az volt: nem ajándékpénzekre van szüksége a művelődési' intézményeknek, hanem meghatározott rendel tetésű anyagi támogatásra, amely a gazdaságok és üzemek célkitűzéseit is segíti. Az eredmény: az idén a já rás termelőszövetkezetei 3GG ezer, üzemei, intézményei pe­dig 234 ezer forinttal egészítik ki a tanácsok egymillió 300 ezer forintos kulturális alap­ját. Így ma már majd kétmil lió forint jut a kultúrára a vá­ci járásban. Ez az összeg már jelentős művelődéspolitikai feladatok dotációjára is szol­gálhat, hogy az ilyen jellegű programok már ne legyenek függvényei a táncrendezvé­nyek, vagy éppen a beat-hang- versenyeik sikerének vagy si­kertelenségének. Valamennyi járásban Az a módszer hiteladóan ve­zethet ahhoz a célhoz, amelyet a Közpon ti Bizottság közmű­velődési határozata a követke­zőképpen fogalmazott meg: „A közművelődésnek a kultúra, az ismeretek terjesztésén túl fon­tos feladata: a szocialista élet- szemlélet és magatartás kiala­kításának segítése; a szakmai­lag jól képzett, a munkájukat magas fokú öntudattal végző, a közéletben szerepei vállaló szocialista ember formálása; az önművelés fontosságának felismertetése, növekvő sza­bad idő hasznos, tartalmas el­töltésének előmozdítása.” A váci járás eredményed emellett bizonyítanak mind az ifjúsági és gyermekklubok, mind az ismeretterjesztő mun­ka, mind az énekkarok, zene­karok számának, színvonlának fejlődésében. Érdekünk, hogy a váci járás példája a megye valamennyi járásának a gyakorlatává vál­jon. Prukner Pál Alkonyban, a tornacsarnok galé­riájában „Emlékezzünk Choplnra” címmel a lengyel plakát- és bé­lyeg-kiállítás Iá tiható. — Gazdag műsor. Ma, va­sárnap, a Tápió menti népi együttes műsorát tekinthetik meg a gyömrőiek. A könyv­tárklub íróvendégéket fogad, Czakó Gábor novellistát és Horváth Lajos költőt- Mű­veikből az amatőr színpad tagjai adnak ízelítőt. TV-FIGYELŐ Mikor volt a háború? A fiatal szovjet író, Alekszej Kolomiec csütörtökön este látott Hat köpeny című tévéjátéka ugyan nem erre a kérdésre kereste a feleletet, s mégis egészen ed­dig jutott el. Kolomiec „csak” bemutatta a háborút, méghoz­zá nem a látványos, mozgal­mas részét, nem a harsogó csatajeleneteket, hanem egy látszatra csöndes, mozdulat­lan epizódot. A darabban egy föld alatti bunkerban hat szovjet felderítő várakozott arra, hogy bevetésre induljon. A lírai dráma a feszült pilla­natokban bemutatta a hat fel­derítő sorsát, jellemét. Semmi „más” nem történt a drámá­ban, minthogy végül mind a hat felderítő meghalt. A látszatra eseménytelen dráma a képernyőn is szív­szorongató érzéseket ébresz­tett. Mikor volt hát és milyen volt ez a háború, hogy még egy ilyen apró epizódja har­minc év után is torkonragad- ja az embert, hogy az egész rettenet félelmetes és riasztó érzést képes fölkelteni? A nálunk még ismeretlen szovjet író drámájának leg­főbb értéke, hogy a régi há­ború intenzív felidézésével felelősséget ébresztett, fele­lősséget az emberért és a jövőért, a világ sorsáért. A Hat köpeny látszólagos csön­dességével egyetlen kiáltás a háború ismétlődése ellen, a békéért. Ez volt a legfőbb erénye Nemere László fe­szült atmoszférát teremtő rendezésének és a hat közre­működő színész — Avar Ist­ván, Koncz Gábor, Madaras Ballag már.. .v*’ T Tegnap ismét búcsúztak a negyedikesek. Az ország 530 középisko­lájában 52 ezer végzős ballagott. Pest megye 30 középiskolájában 1994-en. Képünk a dunaiharaszti Baktay Ervin Gimnázium ünnepségén készült: 54 lány és liü búcsúzott az alma matertől. Koppány György felvétele József, Solti Bertalan és Schütz Ila — intenzív erejű játékának. A változtatás szándékával. Ne haragudjanak meg a tele­vízió új ifjúságpolitikai soro­zatának, a péntek este indult Nevezőnek a szerkesztői, ren­dezői, és a Hárs György ve­zette első vita résztvevői: a beszélgetés kezdetben semmit­mondónak látszott, és egy ideig úgy tűnt, általános fe­csegésbe fullad majd. Idege­sített az konvencionális meg­közelítés is, amely a divat, a szoknya vagy a haj hossza és a tánczene felől, tehát igazán igénytelenül próbálta bemu- tatni-jellemezni a mai ifjú­ságot, illetve bizonyos típu­sait. Aztán, szerencsére, hamar kiderült, hogy ebben a soro­zatban többről és másról lesz szó. A vita bizonyos értelem­ben újszerűén foglalkozott tárgyával, az ifjúság műve­lődésével : olyan szavakat hallottunk a lényeget kereső beszélgetésben, mint igény, követelés, offenzíva. Vall­juk be, az utóbbi időben rit­kán kerültek elő ezek a sza­vak, ha fiatalokról esett szó. Pedig sokféle gond megol­dásán csakugyan csak ez se­gíthet. Az igény, a követelés, hogy az ifjúság — vagy, hogy pontosak legyünk, egy réte­gük, csoportjuk — kikerülhes­sen a divat — a tánczene — a szórakozás bűvös és áttör- hetetlennek látszó köréből. Aggasztó dolgok derültek ki a Nevező első adásából. Pél­dául az, hogy egy kollégium­ban lakó mérnökhallgató, egy munkásfiú és egy gyári kéz­besítőlány szakmai munkán kívüli kulturális horizontja egyaránt a tánczenéig ter­jed és a Fonográf együttes­től az LGT-ig tart. Valóban érthetetlen ellent­mondás ez; megelégedéssel és örömmel nyugtázhatjuk, hogy a televízió végre beszélt róla, méghozzá a segítés, a ja­vítás, a változtatás határozott szándékával. A Nevező első számának adása mindössze háromnegyed óráig tartott. A jelentősége azonban ennél a rövidke idő­nél jóval nagyobb. Gondolom, sok helyen, mint nálunk is otthon, a tévé kikapcsolása után éjszakába nyúló beszél­getés követte. S azt hiszem, e műsor után mindenütt, mint nálunk is. egy kicsit máskép­pen beszéltek a fiatalokról, mint eddig. Mindezekért a legmelegeb­ben ajánljuk a sorozatot a né­zők figyelmébe. Ökrös László Hétvégi kalandozások DUNA! KÉPEK... rendbontás, panaszolja. £ nemcsak a vadevezősökkel kielbooton, kajakon járó tu ristákkal, hanem a sportolók kai is sok baj van, különö sen a gyerekekkel. Naponti előfordul, hogy le kell állí­tani a kompot, mert az eve­zősök átslisszolnak előtte. P felelősség többnyire az ed- zőt terheli, aki felügyelei nélkül a vízre engedi a srá­cokat. Esténként pedig sok e kísértethajó, amelyen szür­kületkor elfelejtik bekapcsol­ni a világítást. Magam is ta­lálkoztam már jóval nap­nyugta után teljesen sötét­ségbe burkolt hajóvontával Hideglelős ügy az ilyesmi. Halászpanasz Vác. Itt kikötünk! A parton Fiesl Béla, a ha­lászok brigádvezetője aggatja a hálót a terítsfára száradni. Bokájához nagy fekete tar­ka macska dörgölőzik, snyi- vákol, míg egy keszeget nem hajít neki a gazda. A ke­ménykötésű, világító szemű halászember, akinek ősei a fennmaradt írások szerint már 1714-ben e mesterségből él­tek — csupa indulat és pa­nasz. Nem a zsákmány miatt. Éjszaka egytől reggelig fog­nak szépen, a fia és másik halásztársa azon frissiben ki is vitte a piacra, hamarosan a dévér is megjön a titkos hal-kikötőből. Tehát hal van, amiatt nem lenne gondjuk. Hanem? Oav hírlik, mondta. zoket, s nem fogod elhin­ni, de az járt az eszemben, hogy a szigeti melegvíz­kifolyónál, ahol úszni tanul­tunk, kátrány ragadt a ha­junkba, és otthon megpofoz­tak. Már-már csak az emléke­zet őrzi a kockaköves utcá­kat, ahol téglahordó lovas­kocsikra kapaszkodva elvi­tettük magunkat a Filatori- gátig. Eltűntek a szűk abla­ké, törgyfa kapus, horpadt málló házak, helyükbe pasz­tell színű panelváros épül. Csak a Duna maradt meg olyannak, amilyen volt: a vadevezősök, horgászok, meg­rögzött folyami fürdőzők és parti lézengők legszebb nap­jai színteréül... Kísértethajók Elandalodnék a gondolat- béli kalandozásokban, de muszáj fölrévednem, mert itt a Szúnyog-sziget fölött hullámtörő kőgát nyúlik a vízbe, körötte örvénylik, zu. hog a víz. Pár éve belefor­dultam egyszer. Szorongató emlék. S mint akkor, most is föltűnik a vízirendőrség ro- csója. A közelben leállítja a motort, a fehér csónak- test belesimul a habokba, úgy siklik közelebb. Vé­kony, magas főhadnagy ha­lói ki a szélvédő mögül, a nagymarosi őrsparancsnok. Még alig-alig kezd ídött meg a vízi idény, máris sok a reggelimaradékot hajít a ke­rengve rikoltozó sirályoknak. Emlék és való Visz a sodrás, a folyó szá­momra időtlen, örökkévaló­nak tűnő hömpölygése... A múlt héten elutazott C ingár, gyerekkori cimborám, aki most világot járó kereske­dő, átrepülte már valameny- nyi óceánt, az Egyenlítőt, el­jutott New Orleansba és a napfényes Luisianába, aho­vá jó olvasmányunk, a Ha­lálhajó legényei kívánkoztak, s mint a rejtői csellókból Luis, a fűtő, elhajózott az Űj Hebridákra is. Pár napja kocsival igyekeztünk át az Árpád-hídon, Angyalföld fe­lől, zuhogott, és lent bugy­borékolt a víz, a suhogó eső­függönyön keresztül éppen csak kontúrjai látszottak a Tél utca sarkával átellen- ben magasodó sóderhalmok­nak. Akkor mondta Cin­gár: Rio de Janeiróban elmen­tem a tengerparti strandra Áztattam ványadt tagjai­mat az azúrkék habokban, ahol muszklkniska néger úszó­dolgozóból. Aki Nógrád felől személyautóval érkezik, s a fő­városba tart, az is inkább át­viteti magát a Somoskővel, mert az innenső oldalion meg­lehetősen keskeny és rossz állapotú út kanyarog Zebegé- nyen, Nagymaroson, Verőcén keresztül. A pilismaróti sze­szélyes partvonal mentén — a neve is Cafrangos ennek a szakasznak — halászladik pö­fög. ősz hajú idősebb férfi szöszmötöl benne, gondolom, Stefanek Józsi bácsi lesz, a Kék Duna Halászati Szövetke­zettől, aki arról híres, hogy minden évben megfogja a ma­ga húsz-harminc kilós harcsá­ját. Bivalyerős tó!óhajó jön föl­felé. Két hosszút dudál, egy ereszkedő cseh motorosnak jelzi, hogy balra tér ki, s a szurtos kölyökvontató pöfékel­ve cibálja félre a hármasával két sorba kötött uszályokat. Fehér kajütjéből piros melegí­tés, kontyos menyecske jön elő, kötélre kötött pléhvödröt — ampát — burját a vízbe. A Visegrád fölött horgany­zó kotró láncai még nem csi­korognak, a melllette ringó ta­nyahajó ablakából egy matróz Hát az isten áldjon, Ham Schüsser, intettem a nyurgic csontos képű sleppkormányo6- nak, miközben elold óztam la­dikomat a Therésia nevű oszt­rák vontató IX-es számmá jelzett uszályától. Ez itt mái a szobi zátony, mint bogos öreg kéz ujjai, évszázados füzek ki­mosott gyökérzete kapaszko­dik a homokpad sekély termő­rétegébe. Innen már szép lassan lecsurgok Vácig; egy nyelet, kifejezetten e célra tartott szilvórium árán me­gint megtakarítottam egy cso­mó benzint, s kíméltem az öreg kehes motort is. Mit visz a Somoskő? Piros a hajnal, a nap arany­pénzeket szór a víztükörre, csönd van és hét vége van és nyugalom, a zöldes hullámok szelíden nyaldossák a szurkos csónakdeszkát. A balpartról most válik el a révhajó, az oldalához kötött kompon te­hergépkocsik, egyik követ szállít, a bányából hozza, ta­lán Komáromba viszi, a má­sikon zöld rekeszek tornyo­sulnak, nyilván málnaszörp a fuvar, Szobról, a gyümölcsfel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents