Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
1974. MÁJUS 12., VASÁRNAP %HhUm 3 A béremelés előkészületei Közvetve: az egész lakosságot Beszélgetés Holló Jónossul, a Közalkalmazottak Szakszervezete Pest megyei titkárával Az életszínvonal rendszeres emelésének politikáját megvalósítva, pártunk es kormányunk — összhangban a népgazdaság teherbíró képességével — központi intézkedésekkel is gondoskodik arról, hogy a dolgozók különböző rétegeinek reálbére a tervezett szerint növekedjék, Ezért került sor az utóbbi három évben több réteg, például a pedagógusok, az egészségügyiek, a vasutasok, tavaly márciusban pedig az ipar és az állami építőipar munkáséinak jelentős béremelésére. Az ideiek közül kiemelkedik az országosan mintegy 60 ezer közalkalmazott évi 256 millió forint költségkihatású béremelése, június 1-től. Az időpont közeledtével megnőtt az érdeklődés a közalkalmazottak élet- és munkakörülményei iránt. Lapunk munkatársa felkereste Holló Jánost, a Közalkalmazottak Szakszervezete Pest megyei Bizottságának titkárát néhány erre vonatkozó, aktuális kérdéssel. A béke- és barátsági hónap keretében Váci iskolások vietnami műsora Megnyitó klubavatóval Tápiószecsőn • Kiket értet a megyénkben a kn/aikalmaz-oualv bérkorrekciója? — Csaknem négyezer embert, a megye tanácsi apparátusának és egyes intézményeinek, az igazságügyi, társadalombiztosítási ágazatnak, a népi ellenőrzésnek és a megye statisztikai hivatalának dolgozóit — Ugyanakkor túlzás nélkül mondhatom, hogy a bérkorrekció, közvetve, az egész lakosságot érinti, mert nincs a megyének egyetlen települése sem, ahol közalkalmazott ne dolgozna Munkájuk rendkívül nehéz, mert még mindig sok a jogi túlszabályozás, a túlszer- vezettség, bonyolultak az eljárási rendszerek, gyakoriak a jogszabály-mód ásítások. Nagy nehézségeket okoz az is, hogy számos különleges képzettséget igénylő feladathoz a tanácsok éppen az alacsony béreli miatt nem kapnak megfelelő munkaerőt, és a hiányzók munkáját a többieknek kell pótolni. Teljesen nyilvánvaló: munkabérük korrigálása elősegíti, hogy közérdekű munkájukat kiegyensúlyozot- tabban folytassák. • Milyen nrinyü bérkorrekcióikat ir elő a vonatkozó munkaügyi miniszteri rendelet? — A tanácsoknál — beleértve a földhivatalokat is — a KSH és a népi ellenőrzés területi szerveinél átlagosan 15 százalékos, a társadalombiztosítási szerveknél 6 százalékos, az igazságszolgáltatás nem jogi munkakörben foglalkoztatott dolgozóinál 5 százalékos lesz a béremelés. Az állam- igazgatási és igazságszolgáltatási szerveknél július 1-től egységesen az évi béralap 6 százaléka a jutalmazási keret. Az új államigazgatási és igazságügyi bér- és címrendszer bevezetéséhez azok a szervek is. amelyek bérkorrekcióban nem részesülnek, központi alapból, az évi bérfejlesztési kereten túl, további 2 százalékos béralapot kapnak a bér- és címrendszer bevezetéséhez. • A renüelkezóssck tehát országos átlagokat irányoznak elő, ami azt jelenti, hogy egyes megyéknek több jut, másoknak kevesebb. Pest megyét hová sorolhatjuk, az előbbiek vagy az utóbbiak közé? — Erre határozott választ e pillanatban még nem adhatok, mert a végleges döntésre csak néhány nap múlva kerül sor. Meggyőződésem azonban, hogy a központi bérezés során megyénk hátrányos helyzete meg fog szűnni. Eddig ugyanis a közalkalmazottak fizetésátlaga a többi megyékhez viszonyítva a mi megyénkben volt a legalacsonyabb. • Milyen elvek alapján folyik a bérkorrekciós munka? — Szakszervezetünk elnöksége márciusi ülésén tárgyalta meg a bérkorrekciós keretek felosztásának elveit. Alapvető követelmény a kvalifikáltabb munka elismerése, a férfiak és nők közötti indokolatlan aránytalanságok felszámolása, a fiatalok fokozottabb anyagi elismerése, továbbá a szülési szabadságon, a gyermekgondozási segélyen levők kellő figyelembevétele. A legfontosabb: a bérkorrekciók az adott területen szolgálják az élet- színvonal javítását és jó hatással legyenek a munka színvonalára, az apparátus stabilizálására. Tehát alaposan meg kell fontolni, hogy egy- egy területen a bérkorrekcióra szánt összegnek hányadrészét osszák el egyenlően, és milyen mértékű legyen a differenciált, a hely és a szervezet sajátosságaihoz igazodó és a személy munkájának színvonalát, fel- készültségét figyelembe vevő elosztás. Szakszervezetünk elnöksége úgy foglalt állást, hogy általában a differencials elve legyen a meghatározó. a Melyik elvet érvényesítik a tanácsi szerveknél? — A tanácsi szerveknél a teljes differenciálás elvének alkalmazása látszik célszerűnek. Az előzetes számítások szerint például országosan a községi tanácsoknál 2200— 2600 forint, a nagyközségekben 2500—2800, a járásokban 2300—3200, a városokban a lakosság számától függően 2600—3300 forint közötti átlagbéreket irányoztak elő. Ezzel a megoldással a községek és a városok a megyéhez és a járásokhoz képest nagyobb százalékarányú átlagos béremelést kapnak. — A differenciálás elve érvényesül azzal is, hogy a városi tanácsok béremelésének nagyságát egyedi mérlegelésekkel határozzák meg, a nagyközségi tanácsoknál különbséget tesznek a járási székhelyek, a 20 ezer lakos feletti, a 10 és 20 ezer lakos közötti és a 10 ezer lakos alatti nagyközségi tanácsok között. A községi tanácsoknál megkülönböztetik az ötezer lakos feletti és az alatti települést. Az ipari, kiemelt üdülőjeliegű és az agglomerációs övezetbe tartozó településeket eggyel magasabb kategóriába sorolják. • Milyen elveket érvényes!- tenek a bérkeretek személy szerinti elosztásánál? — A vezetők munkabérének megállapításánál döntő az Tavaly ünnepelte 50 éves fennállását a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyáregysége. Évről évre emelkedik a gyáregység termelése és az idén már 10 millió négyzetméter, lennel kombinált textiláru hagyja el a gyárat. Az utóbbi években teljes gép- rekonstrukciót hajtottak végre Bu dakalászon és ezáltal jelentősen növekedett a termelés ’minősége és mennyisége. A gyárból tavaly 800 000 négyzetméter farmeranyagot adtak át a kereskedelemnek, az idén pedig már az első negyedévben -205 ezer négyzetmétert készítettek. Újdonság: a mintás szövésű farmeranyag, s az ebből készített ruha. Az egyéb, közkedvelt anyagokon kívül, hosszú idő óta készül a tűzoltóság részére fecskendő vezeték, azonban eddig csak lenből gyártották. Új termékük a poliészter szálból készülő tartós, időálló és nagy ' irányítási rendszerben betöltött szerep, a munkakörhöz megkívánt ismeret és a felelősség. Az ügyintézők alapbéreit az elvégzendő munka a foglalkoztató szerv jellege, az iskolai végzettség és a gyakorlati idő alapján határozzák meg. Utóbbival Kapcsolatban a munkaügyi miniszter rendelete kimondja, hogy mind a munkaköri besorolásnál, mind az időszakonként kötelező béremelés időpontjának megállapításánál, minden, munkaviszonyban — tehát nemcsak a köz- szolgálatban — eltöltött időt figyelembe kell venni. • Mi ad lehetőséget a vezetők számára, hogy a fizetések legkülönbözőbb megállapításával díjazzák és ösztönözzék beosztottaikat? Ugyanakkor mi teszi lehetővé az automatikus béremelkedéseket? — A megkülönböztetett bérezésre az egyes munkakörök bértételeinek alsó és felső határai közötti jelentős különbségek adnak lehetőséget. Ugyanakkor a kötelező alapbéremelésekre előirányzott összegek módot adnak arra, hogy a dolgozók alapbére háromévenként mint- egy 3 százalékkal automatikusan emelkedjék, szemben például a jelenlegi ötévenkénti 2 százalékos korpótlékkal. • Mivel biztosítja az új bérrendszer. hegy például a tanácsoknál különleges szakképzettségű emberek elegendő számban állást vállaljanak? — Azzal, hogy például a műszaki szakképzettséget igénylő munkakörök bérei általában azonosak, felső határai pedig magasabbak lesznek, mint a vállalati munkabérek. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy — természetesen megfelelő bérooli- tikai tevékenységet is folytatva — csökkentsük, illetve megszüntessük a közszolgálaton belül a nem kívánatos munkaerőmozgást, másrészt elérjük, hogy azonos munkakörökben a közalkalmazottak keresete fokozatosan megközelítse a vállalati dolgozók jövedelmét. — Mindezeknek az elveknek alapján készítette el nemrégiben — egyetértésünkkel — a megyei tanács a béremelésre vonatkozó irányelveket. A konkrét megyei intézkedések a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának és a Közalkalmazottak Szakszervezetének a közeli napokban megjelenő végrehajtási utasítása alapján következnek. szilárdságú tűzoitófeesikiendő- vezeóék. Magyar nap az újvidéki vásáron Az Újvidéken pénteken megnyílt 41. nemzetközi mezőgazdasági vásáron szombaton rendezték meg a magyar napot. Ebből az alkalomból a HUNGEXPO Külkereskedelmi Vállalat fogadást adott, amelyen megjelent Szabó Ida, Jugoszlávia államelnökségének tagja, Ivan Kustrak jugoszláv mezőgazdasági miniszter, Branko Turudija miniszterhelyettes, a magyar— jugoszláv mezőgazdasági albizottság jugoszláv tagozatának elnöke és más személyiségek. Jelen volt a vásárra érkezett magyar küldöttség, dr. Soós Gábor mező- gadasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár vezetésével. A magyar nap alkalmából dr. Kovács Imre, a MÉM főosztályvezetője elmondotta: a magyar, kiállítás célja, hogy képet adjon élelmiszeriparunk fejlődéséről. Tizenhárom éve tartó baráti kapcsolat köti össze a váci Hámán Kató általános iskolát a Hanoi közelében levő Hung Yen iskolájával. A Hámán Kató iskolában évről évre rendszeresen májusban, a béke- és barátsági hónap keretében hangversenyt rendeznek, amelynek bevételét a vietnami nép megsegítésére ajánlották fel. 1961-től 50 000 forint gyűlt össze ily módon. Tegnap, szombaton Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövete, valamint a nagy- követség munkatársai, és Nguyen Phu Soai, a Délvietnami Köztársaság nagykövete feleségének jelenlétében az iskola aranyérmes nagykórusa, illetve kamarakórusa, és a szintén aranyérmes hangszerszólisták — zongoristák, oboások, hegedűsök —, a tánckar és a bábcsoport rendezett színvonalas műsort, jelképesen a magyar és a vietnami édesanyák tiszteletére is egyben. Szintén tegnap tartották a békehónap nagyhutai járási megnyitó ünnepségét Tápió- I szecsön. ahol ezúttal avatták fel a művelődési ház új klubját. A bírálat jog és kötelesség Kép és szöveg: \ J A MÁK NEM RITKA az olyan vállalat, intézmény, ahol kiegyensúlyozott, demokratikus a munkahelyi légkör. Egyes helyeken a vezetés céltudatosan teremtette meg és tartja fent a szabad véleménynyilvánítás feltételeit, igényli és hasznosítja a dolgozók észrevételeit, bírálatát. Ez így is van rendjén. Az ilyen munkahelyi légkör híven tükrözi, hogy ezeken a helyeken nemcsak szólam a tulajdonosi jogból fakadó felelősség, hanem a mindennapok eleven valósága. A szabad véleménynyilvánítás és bírálat légköre szocialista társadalmi viszonyainkból fakad, szocialista demokráciánk kifejeződése. Mégsem számíthatunk arra, hogy ez a légkör bárhol is önmagától, automatikusan alakul ki. A példák sorát lehetne felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy a munkahelyi pártszervezetek milyen erőfeszítéseket tesznek a szükséges feltételek biztosítására. E fáradozások eredményeként teremtődik meg a vezetők és dolgozók között a kölcsönös bizalom, s alakul ki az a légkör, amelyben szabad teret kap az emberi alkotókészség. Sajnos, még nem minden munkahelyen ez a helyzet. Sok helyen gyakorta keserítik meg. kisebb-nagyobb bosszúságok az emberek életét, nagyrészt olyanok, amelyék helyi okokból származnak, egyes vezetők magatartásának következményei. Személyes keserűségek ezek, de összegeződve kihatásuk már társadalmi kárt okoz. Különösen ott gyakoriak a konfliktusok, ahol a vezetők kiválasztása, nevelése során nem fordítottak elég gondot o hármas követelmény egységes érvényesítésére. Ahol a szakmai felkészültség és hozzáértés szerepét egyoldalúan eltúlozták, a politikai rátermettséget és vezetőkészséget viszont lebecsülték, Esetleg a szakmai tudást és a vezetőkészséget tekintették „mellékes körülménynek”. A vezetőkészség tekintetében megelégedtek azzal, hogy az illető korábban már töltött be valamilyen tisztséget, diplomája van, a szakembereknek jó véleményük van róla, „fentről” javasolják. De, hogy tud-e bány.i az emberekkel, milyen a viszonya az általa vezetett emberekhez, mi a közvetlen környezetének, a beosztottainak a véleménye a munkájáról és magatartásáról — azt már kevésbé vizsgálták. Ilyen helyen könnyebben történik meg, hogy az emberek magukba fojtják bíráló észrevételeiket, vagy ha el is mondják, nem az arra hivatott fórumokon, hanem a folyosón vagy a fehérasztal mellett, olykor névtelen levélben. Hiszen azt tapasztalják, hogy a vezetőt nem érdekli munkatársai véleménye, vagy ha kíváncsi rá, nem azért, hogy hasznosítsa, hanem mert úgy illik, és alkalomadtán „törleszt” is érte. D LGONDOLKODTATÓ tapasztalat, amit több pártbizottságon is hallani lehet az utóbbi időben: egyes emberek csak azután Koppány György Elkészülte után a szárítógépre kerül az anyag. mondják el őszintén véleményüket munkahelyi problémáikról, miután ígéretet kaptak, bogy feletteseik nem tudják meg, hogy név szerint ki mondott róluk bírálatot.’ És sajnos az sem egyedi, amit egy üzemi pártalapszer- vezet titkára fogalmazott meg: úgy látja, hogy az ő vállalatuknál hátrányos következmény nélkül csak „lefelé” lehet bírálni. Mintha csak a vezetőknek lenne joguk a kritikához! Az ilyesmi hallatán az emberben óhatatlanul az az érzés keletkezik, hogy egyes helyeken elszoktak a bírálattól. Vagy talán meg sem szokták, illetve nem tanulták meg kellően? Azt hiszem, mindegyik feltételezésben lehet valami túlzás, de sajnos igazság is. Mi lehet e jelenségek magyarázata? Az alapvető tényezők egyike alighanem oda vezethető vissza, hogy az elmúlt években az élet minden területén kétségtelen és jelentős sikerek születtek. Munkánk eredményeire méltán lehetünk büszkék, ez jogos és helyénvaló. Az viszont már a legkevésbé sem helyeselhető, hogy egyes vezetőkben — az élettől kevésbé edzettebbekben — ezek a sikerek ■önelégültséget, sőt öntelséget keltettek. Szavakban olykor ők is szerény, áldozatkész egyéniségnek tüntetik fel magukat, de valójában beképzeltek, hajlamosak az elért sikereket kizárólag saját kiválóságuknak tulajdonítani, a felszínre kerülő fogyatékosságokat, hibákat viszont gondosan munkatársaik „asztalára” helyezik. t’GYOLDALÜSÁG lenne azonban csupán a vezetők magatartásában keresni a hibát. Azok a beosztottak is hozzájárulnak a kritikai légkör megfogyatkozásához, akik kényelmességből, meghunyászkodásból, pozícióféltésből húzódoznak bármiféle ellen- vélemény vagy bíráló szó kimondásától. Ki ne hallotta volna még az efféle okoskodásokat: „kis pont vagyok én ahhoz, hogy tehessek valamit a helyzet megváltoztatásáért”; „minek szóljak, úgysem lesz változás, csak annyi, hogy legközelebb kimaradok a jutalmazásból”. Nos, az ilyenfajta „kis pontokat” akkor sem menthetjük fel a felelősség alól, ha a bírálat néhol valóban bizonyos kockázattal jár, ha ténylegesen, ideig-óráig ki lehet maradni emiatt egyes helyeken a fizetésemelésből vagy a prémiumból. De ki mondta valaha is, hogy a szocializmus építése minden küzdelemtől, kockázattól, áldozatvállalástól mentes, kényelmes sétaút? Ne marasztaljunk el azonban mindenkit, aki tartózkodik a nyilvános bírálattól. Akadnak ugyanis, nem kevesen, akiket valamiféle kisebbségi érzés tart vissza ettől, attól tartván, hogy nem tudnák kellőképpen megfogalmazni, előadni mondanivalójukat, ök azért nem szólnak a fórumokon, legfeljebb szőkébb körben. Azt hiszem, mindenki Ismer ilyen embereket, akiket bátorítani, tartózkodásukat feloldani pártszervezeteink fontos feladata. Nem utolsósorban olyan szellem kialakításával, hogy a kollektíva és vezetői ne elsősorban a mondatok szerkezetét, hangzását, hanem azok tartalmát figyeljék és értékeljék. p ÄRTSZERVEZETEINK nem lehetnek csupán szemlélői a munkahelyi légkör kialakulásának, hanem legyenek formálói is. Ha azt látják, hogy a kritika számára a feltételek kedvezőtlenné válnak, akkor cselekedniük kell. Ha pedig úgy érzik, hogy ehhez saját erejük kevés, ne várják, hanem kérjék, igényeljék a felsőbb pártszerv segítségét. Az irányító pártszervek pedig* saját cselekedeteikkel és egész munkastílusukkal ösztönözzék arra az irányításuk alá tartozó pártszervezeteket, kommunistákat, hogy bátran éljenek a kritika fegyverével. Ahol ugyanis a párttagok, a dolgozók azt látják, hogy az irányító pártszerv a hatáskörébe tartozó vezetőknél nem tűri el az önteltséget, a kritika elfojtását, s időben fellép ellene, ott maguk is hasonló szellemben foglalnak állást és cselekszenek. Ott minden kommunista saját személyes példájával is hozzájárul a demokratikus közszellem, konstruktív bírálat számára kedvező légkör erősítéséhez. DR. SZABÓ IMRE, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője Pacsay Vilmos Újdonságok Budakalászról
