Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-11 / 108. szám

1974. MÁJUS 11., SZOMBAT 3 Befejeződött az Akadémia idei közgyűlése Pénteken a Várban, az Aka­démia kongresszusi termében zárt üléssel fejeződött be a Magyar Tudományos Akadé­mia idei közgyűlése. Az ülés felszólalói a tudo­mányos élet számos időszerű kérdésével foglalkoztak. A hozzászólásokban hangot ka­pott, hogy fontos feladat az alap- és alkalmazott kutatá­sok mind szorosabb kapcsola­tának megteremtése. Többen aláhúzták, hogy a tudomány mind jelentősebb szerepet tölt be a nagy társadalmi és nép- gazdasági feladatok, fejleszté­si tervek előkészítésében és az eredmények értékelésében. Pelhívták a figyelmet a mű­szerezettség további fejleszté­sére, az egyetemi kutatásoik lehetőségeinek jobb kihaszná­lására, s teret kaptak a vitá­ban a tudományos utánpótlás és minősítés kérdései is. A közgyűlés jóváhagyta az elnökség és a főtitkár beszá­molóját, majd határozatban összegezte az Akadémia előtt álló legfontosabb feladatokat. Brazíliával - nagyköveti szinten A Magyar Népköztársaság kormánya és a Brazil Szö­vetségi Köztársaság kormá­nya, attól az óhajtól vezé­reltetve, hogy fejlessze a két ország baráti kapcsolatait és együttműködését, a magyar és a brazil nép érdekeit szem előtt tartva, a nemzetközi együttműködés és megértés szellemében elhatározta dip­lomáciai képviseleteinek rmgyköveti szintre emelését és nagykövetek cseréjét. Tanácskozik az NDSZ kongresszusa Szolidaritási gyűlések Pénteken az Építők Rózsa Ferenc székházában folytatta munkáját a Nemzetközi Diák­Tegnap: megnyitó Szentendrén Tavaszi vendégváró napok a Dunakanyarban Péntek délelőtt tíz órakor a szentendrei Teátrum étterem­ben megnyitották a Tavaszi vendégváró fiapok a Dunaka­nyarban tíznapos rendezvény­sorozatát, amely fölött a Pest megyei Tanács, a Dunakanyar Intéző Bizottság és a Magyar Szalui cs és Cukrászszövetség vállalta a védnökséget.-A meghívottakat — köztük Császár Ferencet, a szentend­rei járási pártbizottság első titkárát, Kántor Sándort, a Pest megyei Tanács kereske­delmi osztályának csoportve­zetőjét, Kovács Ferencet, a Dunakanyar Intéző Bizottság megbízottját, valamint Venesz Józsefet, a Magyar Szakács- és Cukrászszövetség elnökét — Lakatos Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese kö­szöntötte. Utána Benics László a Belkereskedelmi Miniszté­rium vendéglátóipari főosz­tályának osztályvezetője mél­tatta a rangos szakmai kez­deményezés jelentőségét. Elis­merését fejezte ki a miniszté­rium nevében valamennyi közreműködőnek, elsősorban a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalatnak és vezetőjének, dr. Foki László vezérigazga­tónak, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalatnak és vezérigazgatójának, Somogyi Jenőnek, továbbá a Komárom megyei Kristály Vendéglátó Vállalatnak. Fritz József igaz­gatóval az élen. A megnyitóin, majd az esti szakmai ételbemutatón részt vettek a szentendrei, a váci járási és a budapesti vendég­látóipari és idegenforgalmi szakemberek. k- m. szövetség XI. kongresszusa. A beterjesztett dokumentu­mok feletti általános vita csü­törtökön az éjszakai órákban ért véget — az ott elhangzot­takról pénteken nemzetközi sajtóértekezleten számoltak be az NDSZ titkárságának képvi­selői. Elmondották, hogy 23 nemzeti diákszervezet küldöt­te fejtette ki véleményét, köz­tük a szovjet delegáció képvi­selője is. A Nemzetközi Diák- szövetség XI. kongresszusa chilei junta vezetőitől táv­iratban követelte Luis Corva- lan azonnali szabadon bocsá­tását, a demokratikus szabad­ságjogok helyreállítását. A pénteki egész napos ple­náris ülésen felszólalt Szűcs Istvánné, a KISZ KB egyete­mi és főiskolai tanácsának el­nöke, a magyar delegáció ve­zetője. A kongresszus küldötteinek egy csoportja délután a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen — együtt a ma­gyar fiatalokkal — chilei szo­lidaritási nagygyűlésen vett részt. Pécsett, ugyancsak tegnap, az egyetemi-főiskolai tanács szolidaritási gyűlést rendezett a Nemzetközi Diákszövetség XI. kongresszusa több küldöt­te részvételével. Pest megyéért emlékérmes Életem legszebb napja Kovács Margit Kossutb-díjas keramikus Kovács Margit Kossuth-díjas keramikus­művészt bemutatni egyszerre könnyű és ne­héz. Könnyű, mert a beszédes, szívesen tár­salgó emberek közé tartozik, s egyforma őszinteséggel beszél munkájáról és életéről. És nehéz, hiszen művészetét sokan és régóta ismerik, szeretik, ugyan mi újat lehetne még mondani róla? Aki az elmúlt egy esztendő során megfordult Szentendrén — márpedig tíz- és tízezrek jártak ott —, biztos, hogy nem mulasztotta el megtekinteni a város egyik új nevezetességét, a Kovács Margit kerámiamú­zeumot. Kevés embernek adatott meg, hogy még az életében múzeumba gyűjtve láthassa viszont legjelentősebb alkotásait. Kovács Margit e kevés kivételek közé tartozik. Hogyan tör­tént? — Ma sem tudom, hogyan jutott Pest me­gye vezetőinek a tudomására életem nagy, titkos álma: szeretném, ha életművem együtt maradna akkor is, ha én már nem leszek — kezdi a beszélgetést budapesti műteremlaká­sában, kész és félig kész alkotások népes tár­saságában. — Egy nap megkerestek: hallot­ták, milyen elképzelést dédelgetek magam­ban. ök szívesen vásárolnának egy műemlék házat Szentendrén, a Ferenczy Múzeum szom­szédságában s berendeznék azt múzeumnak. Elhallgat egy pillanatra, tűnődik, rágyújt, közben, magában visszapergeti a nem is olyan régi beszélgetés minden kicsi részletét. — Majdnem felkiáltottam örömömben, amikor meghallottam, hogy mindez éppen Szentendrén lenne. Szentendre ugyanis az én Mekkám: régtől fogva, ha nem megy a munka vagy valami bánt, mindig elzarándo­kolok ebbe, a számomra oly kedves műemlék városkába, ahol sikátorai között kószálhatok, feledve minden gondot, mindent, ami nyo­maszt. Hát hogyne mondtam volna rá nyom­ban igent. __ Néhány hét múlva megmutatták a há­zat, amelybe azonnal beleszerettem, pedig akkor még ugyancsak rossz állapotban volt. Aztán eltiltottak a háztól — emlékezik jóízű derűvel —, egészen addig, amíg el nem ké­szült s oda nem hordták szobraimat, faliké­peimet. Tudja, én még soha nem nyiszáltam át házavatón szalagot, az a pillanat, éppen egy esztendeje, életem legszebb perce marad. Ehhez fogható emlékem még két alkalommal volt' először, amikor a Kossuth-díjat kap­tam,’ két évvel ezelőtt pedig, amikor díszpol­gárrá ütöttek szülővárosomban, az akkor het- 6záz éves Győrött. G y őr említése újabb emlékké­peket indít. — Nem voltam jó diák, de raj­zolni mindig is nagyon szerettem. Talán_ éppen ez aata az indítást, hogy a művészettel kötelezzem el magam. Az érettségi után mégis először egy bank­ban helyezkedtem el. Három hónapig futotta az erőmből, de addig is több bajt csináltam az akták között, mint hasznot. La­kott az utcánkban egy kályhás, annak volt egy fazekaskorongja. Azt vittük fel a há­zunk padlására, így ismerkedtem az agyag­gal. Aztán a nagybátyám felhívott magához Pestre. Ö találta ki, hogy tanuljak meg ko­molyan rajzolni és beíratott Jaschik Almos grafikusművész iskolájába. Aztán Bécs, Mün­chen, majd Párizs következett, akkor már el­jegyzett híve voltam a kerámiának. 1929-ben költöztem véglegesen Pestre. Kemencém per­sze nem volt. Anyámmal bőröndben hordtuk ki a cserepet Kőbányára. A szállítás közben sok megrepedt, eltört, olyankor sírtam te­hetetlenségemben. Váratlanul témát vált s a több részből álló padlástérre megyünk. Ez afféle házi kiállítás­nak van berendezve. Bármerre nézek, min­denünnen a jól ismert népi figurák. — A családom, a gyermekeim — mutat kö­rül, a hangjában végtelen szeretettel. — Va­lamennyit én hoztam világra, valamennyi egyformán kedves a szívemnek. Ehhez Szent­endre adta az ihletet, ehhez egy moszkvai séta... Ám ez is, az is, bárhol fogant a gondolat, magán viseli a magyar népi jelleget és mégis egyetemesen emberi. Mindenkihez szól, bár­mely földrészen született, bármilyen nyelven is beszél csodálója. Mert csak csodálni lehet ezeket a varázslatos figurákat, amelyek akár korongon formálódtak, akár felrakással ké­szültek, egyszerűségükben is megkapóak, gondolatokra késztetők. Az ember, az emberi élet mérhetetlen szeretete sugárzik valameny- nyiből. Virtuóza az agyagnak és máznak, de anyag és technika nála szoros egységbe forr a tartalommal. Ez a tartalom pedig minden­kor az emberről szól, az embereknek. Talán ezért is utolérhetetlen mindaz, amit Kovács Margit a kerámiaművészetben eddig alkotott s alkot minden bizonnyal még hosszú éveken át — mindannyiunk nagy gyönyörűségére. Prukner Pál Káderpolitikai elveinkt ől Nem elkülönült tevékenység Az elmúlt hetekben megyeszerte éppúgy, mint országosan, valamennyi járási, városi pártbizottság megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottságának 1373. november 28-i ülésén hozott határozatát a párt káderpolitikájáról, a káder- és sze­mélyzeti munka helyzetéről. Ennek alapján tárgyalta meg az MSZMP Pest megyei Bizottsága március 23-én a káder- és személyzeti munka továbbfejlesztésének megyei feladatait, s ebből kiindulva születtek a járási, városi Intézkedési tervek a sajátosságoknak megfelelő helyi végrehajtásra. Most május­ban ez a téma valamennyi pártalapszcrvezet taggyűlésének napirendjén szerepel. IV! éhány kérdés különösen hangsúlyt kapott a lezaj­lott pártbizottsági üléseken, s föltehető, hogy a taggyűléseken is előtérbe kerül. Így például a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény elvének érvényre juttatása a gyakor­latban. A politikai alkalmasság, mint első számú követelmény­nek, számunkra alapvetőnek kell lennie a politikai elsődle­gességből kiindulva. A szocia­lista rendszerhez váló hűség, annak meggyőződéses szolgá­lata nem azonosítható és té­veszthető össze a puszta poli­tikai lojalitással. Joggal elvár­ható és megkövetelhető, hogy ne csak lojális legyen, hanem magáénak vallja és hirdesse a párt és a kormány politikáját, még akkor is, ha pártonkívüli. Munkaterületének politikailag is vezetője legyen. Az elmúlt időszakban nem volt mindig eléggé egyértelmű a gyakorlatban, hogy a veze­tők cselekedetéiben a társadal­mi érdekek, a politikai össze­függések az elsődlegesek. Fon­tos a vezetők aktív közéleti szereplése is, ezenfelül élet­módjuk, magatartásuk feleljen meg a szocialista erkölcs kö­vetelményeinek, juttassák ér­vényre és fejlesszék munkate­rületükön a szocialista de­mokratizmust, helyesen élje­nek a rájuk bízott hatalom­mal. A politikai követelmény ér- telmezésében, gyakorlati alkalmazásában helyenként a pártszervezetek és a gazdasági vezetés között nézetkülönbsé­gek is adódnak. Többnyire ab­ból, hogy nem egységes az el­vek szerinti megítélés: a minő­sítéseknél a politikai magatar­tás értékelését csak a pártszer­vezetektől várják, s ebben bo­csánatos bűnnek tartják az en­gedményt. A jövőben éppen ezért nagyobb figyelmet kell fordítani az elvek egységes értelmezésére. A politikai kö­vetelmény megítélésének alap­ja a pártszervezetek testületi döntése, mely figyelembe vette az illetékes vezetők, a mun­kahelyi kollektívák vélemé­nyét. A vezetőkészség ugyancsak több tényezőből áll. így a munkatársak adottságai ki­bontakoztatásának, munkájuk összehangolásának és irányí­tásának képessége, az után­pótlásról való gondoskodás, az áttekintő, elemző és általánosí- tó-készség, a fejlődés köve­telményeivel összhangban az új felismerésére és alkalma­zására való hajlam, a döntési, felelősségvállalási és kezdemé­nyezőkészség. E sokrétű össze­tevők megítélése komoly fi­gyelmet és rendszeres foglal­kozást igényel a pártszerveze­tektől, a gazdasági vezetőktől és a személyzeti vezetőktől egy­aránt. A szakmai alkalmasság kö­véleménye is nagyon sokrétű, területenként és vezetői mun­kaként változhat. Az elveket azonban egyértelműen meg le­het és meg is kell fogalmazni. Ezek közé tartozik: az adott terület ismerete, ezen belül az ott folyó munkához szükséges hozzáértés, a legjellemzőbb szakismeretek birtoklása. Óva­kodni kell olyan felfogástól, amely megköveteli a vezetőtől, hogy minden részkérdésben szakember legyen, hiszen a részkérdések alapos ismereté­vel a vezetői kollektívának kell összességében rendelkez­nie. A szakmai alkalmasság nem azonosítható mechaniku­san az iskolai végzettséggel sem. Mindenképpen figyelem­be kell venni és értékelni kell a szakmai gyakorlatot, a gya­korlati tapasztalatokat és az önképzés útján szerzett isme­reteket is. C zükség van az előttünk ál- ló nagy feladatok megol­dásához minden becsületes alkotni vágyó ember munkájá­ra. Énoen ezért nem lenne he­lyes leszűkíteni a káderután­pótlás bázisát azzal, ha a ve­dasági egységek eredményei­nek alapján ítélik meg a ve­zetőket, a politikai, erkölcsi magatartás megítélését pedig a pártszervektől, pártszerveze­tektől várják. Ennek követ­keztében másként ítélik meg az egyes vezetők tényleges magatartását A párt a káder- munkát nem elkülönült tevé­kenységnek, hanem a vezetés szerves részeként, minden ve­zető feladataként fogja fel és értelmezi. Ezért alapvető szempont, hogy a vezetők mi­képpen foglalkoznak a káder­munkával, hogyan kezelik az utánpótlást. A kollektivitás és a személyi felelősség is olyan kérdéskör, amelyre a Központi Bizottság külön is felhívta a figyelmet. A kádermunkában a kollektív vezetőtestületeknek döntő sze­repük van, ez felel meg leg­jobban a demokratikus centra­lizmus elvének. A kádermunka a választott vezetőszervek közvetlen irá­nyításával és ellenőrzésével folyik, ez erősíti a demokrati­kus centralizmust, biztosítékot nyújt rá, hogy a személyi dön­tések megalapozottak és tár­gyilagosak legyenek. Elősegíti, hogy a kádermunka esetleges torzulásait időben felfedjék és kijavítsák. A kollektivitás elve nem zárja ki a személyes felelősség érvényesülését. A személyi fe­lelősségnek kell mindenek­előtt érvényesülnie a káderek kiválasztásakor, a káderkérdé­sekre hozott döntések végre­hajtásában. Az állami személyzeti mun­kában továbbra is az egysze­mélyi felelősség elve érvénye­sül. Ez a jövőben azt is' jelen­ti, hogy a vezető felelős: az irányítása alatt álló terület káderpolitikájáért, a személy­zeti munka állapotáért. A sze­mélyzeti apparátusok felada­ta mindenekelőtt az, hogy a személyzeti munkát emeljék a politikái tevékenység színvo­nalára, csökkentsék a munka adminisztrációs jellegét, job­ban segítsék a vezetők mun­káját a kádernevelésben, az utánpótlás tervszerű biztosítá­sát. A pártellenörzés erősítése, hatékonyságának fokozá­sa káderpolitikai elveink megvalósításának alapvető fel­tétele a káder- és személyzeti munkában. Ellenőrizni kell, hogy a végrehajtás a határo­zat céljának, szellemének megfelelő-e. Az ellenőrzés el­sődleges feladata, hogy bizto­sítsa az egységiet a határozat szelleme és a végrehajtás gya­korlata között és nyújtson se­gítséget a határozat végrehaj­tása során a legfontosabb fel­adatok megoldásában. A vég­rehajtás ellenőrzése nagy je­lentőségű a káderek megisme­rése és nevelése szempontjából is, mert megmutatja, hogy ki mire képes, hogyan állja meg helyét, milyen szervezőkész­séggel rendelkezik, miként tudja megvalósítani a határo­zatokban foglalt feladatokat. Éppen ezért a határozat vég­rehajtása érdekében minden szinten biztosítanunk kell az ellenőrzés magas színvonalá­nak érvényesülését. Remélhetően mindezek ered­ményességéhez is hozzájárul­nak a májusi alapszervezeti taggyűlések. SÓKON SÁNDOR, az MSZMP Pest megyei bizottságának politikai munkatársa A béke- és barátsági hónap keretében tegnap, pénteken este békegyűlést rendeztek a törökbálinti művelődési ház­ban. A gyűlés egyik szónoka dr. Bieter Vogel, a berlini Walter Ulbricht Állam- és Jogtudományi Egyetem Nem­zetközi Kapcsolatok Intézeté­nek docense volt, aki az NDK kulturális hét alkalmából tar­tózkodik hazánkban, s egy na­pot — a Hazafias Népfront megyei szervezete vendége­kén — Pest megyében töltött. A békehónap programja ma tovább folytatódik. Délután két órakor Dabason a művelő­dési házban járási békegyűlést tartanaik, és megnyitják a vietnami nép harcát, életét bemutató fotókiállítást. Tábor­falván a délután két órakor kezdődő békegyűlést követően fáklyás felvonulást rendeznek. Délután öt órakor Tápiósze- csőn, a Damjanich Művelődé­si Házban műsorral nyitják meg az új irodalmi klubot. Vasárnap gazdag műsorral tarkított járási békenapot és nemzetiségi felvonulást ren­deznek Dömsödön. Békegyűléa lesz Mendén és Táborfalván is. zetőposztokat csak párttagok­nak tartanák fenn. A párt szö­vetségi politikájának hitelét fokozza, megvalósítását előse­gíti, ha a pártonkíviiliek is megfelelő számban töltenek be vezetőposztotoat. A Központi Bizottság megállapította, hogy „a párinnkívüliek kinevezésé­ben rejlő lehetőségeket még nem használtuk ki teljesen”. E megállapításnak arra kell ösztönöznie a pártszervezetein­ket és pártszerveinket, s a sze­mélyzeti vezetőket, hogy a mindennapi munka gyakorla­tában az eddigieknél nagyobb mértékben foglalkozzanak a vezetőposztokra alkalmas pár- tonkívüliek funkcióba állítá­sával. Ugyanakkor a Központi Bizottság felhívta arra is a fi­gyelmet. hogy „e helyes elvei mm szabad öncélú statiszti­kai szemléletté torzítani. Veze­tő beosztásba a jelöltek közül a legmegfelelőbb személyt kell állítani, függetlenül attól, hogy az illető párttag vagy párton­kívüli”. Természetesen a hár­mas követelményt ugyanúgy kell érvényesíteni, mint a párttagok esetében. IV yíltság és őszinteség, az em- 1' berek iránti bizalom pár­tunk káderpolitikájának és kádermunkájának elengedhe­tetlen jellemzői. E jellemzők a gyakorlatban néha nem az el­veknek megfelelően jelentkez­nek. A kádermunkában nincs helye semmiféle titokzatosság­nak, a személyi anyagok nyíl­tak, saját anyagát bárki meg­nézheti, semmit sem lehet az illető tudomása nélkül a sze­mélyi anyagokhoz csatolni Ezzel együtt azonban szüksé­ges felhívni a figyelmet « munka bizalmas jellegére. A személyi kérdések nem lehet­nek folyosói, öltözői és egyél más beszélgetések témái. £ fontos még az őszinteség is Előfordul, hogy a minősítések­ben csak a „kellemes” dolgot kerülnek leírásra, a bíráló ész­revételeket pedig szobai mondják el, vagy még úgy sem Helyenként nem érvényesü kellő mértékben a kádermun­ka meghatározó és legfonto­sabb eleme: a rendszeres, fo lyamatos nevelő munka. Egyes káderek joggial hivatkozna! minősítéseikre, miszerint ől „hosszabb ideig alkalmasa! funkciójuk betöltésére” ugyanakkor, amikor a minősí­tők már tudták, hogy az ille tő alkalmatlan a beosztására Ismeretesek az úgynevezet „célminősítések” is, melyeknél tartalmát elsősorban nem a; illető politikai, szakmai, veze­tői alkalmassága határozz? meg, hanem az, hogy beállíta­ni, vagy leváltani óhajtják-e Éppen ezért szükséges, hogj minden vezetővel ismertessél a munkájáról, magatartásáró kialakult teljes értékelést. A minősítéseknél még az i ^ jelentős szemléletbel probléma is tapasztalható, hogj vezetők munkájának, maga­tartásának megítélésében ese­tenként nem azonos a méret az illetékes pártszervek, vala mint az állami, gazdasági szer­vek részéről. Az állami, gaz­dasági szervek az adott gaz-

Next

/
Thumbnails
Contents