Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-12 / 84. szám

rest utc K^úrBap 1974. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK Budepssten !esz az msi XI. kongresszusa A KISZ-KB egyetemi és főiskolai tanácsának kétna­pos ülése szerdán befejező­dött az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskolán. Bejelen­tették, hogy a Nemzetközi Diákszövetség XI. kongresz- szusát május 7-től 15-ig Bu­dapesten rendezik meg. Az egyetemi és főiskolai tanács ez alkalommal felhívást bo­csátott ki a felsőoktatási in­tézmények KlSZ-szervezetei- hez és tagjaihoz, hangsú­lyozva, hogy az NDSZ XI. kongresszusa a X. Világif­júsági és Diáktalálkozót kö­vető időszak legkiemelkedőbb nemzetközi diákmozgalmi ese­ménye lesz. KOR US JUBILEUMOK HETI FILMJEGYZET Gazdagodott a zenei étet A KÓTA megyei szervezetének III. közgyűlése Tegnap délelőtt Budapesten, a Vigadó épületében rendez­ték meg a KÓTA Pest megyei szervezetének III. közgyűlé­sét. A résztvevőket Hargitai Károly, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának veze­tője, a KÖTA megyei szerve­zetének elnöke köszöntötte, majd Kovács Lajos megyei vezető ének-zene szakfel­ügyelő, a KÓTA megyei szer­vezetének titkára tartott be­számolót a tavalyi munkáról s az idei feladatokról. Bevezetőjében elmondotta, hogy esztendőről esztendőre mind gazdagabb a megye énekkari élete. Jelenleg mint­/t költészet ünnepe // számomra az a S' // pillanat, melyben A—' L már hiányzik ne­kem a vers. Azaz egy vers, amiről semmit se tudok még, csupán csak annyit, hogy hiányát érzem ma­gamban mind erősebben. Érzem, hogy nincs. Holott tudom, hogy lennie kell valahol, lennie kell annak a versnek, amelynek az előképe már bennem is megvan, homályban, mé­lyen a tudatom alatt. Igen. Ott érezteti a hiányát, ahová soha nem szállhatok le a tudat liftjeivel, ahová nem hatolhat le a gondol­kodás, a beszélt nyelv, sem a logika láncolata, mert az én versem hiánya mélyeb­ben fekvő. Mélyebben ke­Pataki Tibor rajza letkező: a tapasztalatok, az érzetek és az ösztönök szavak- előtti állapotában való. Szerveim mélyáramában keringő, oko­san rendszerezödö valóság, amely mint értelmes jelzést küldi tudatom felé a hiányt. Ügy küldi, mintha az ismeretlen, a ta­lán még meg se levő versnek bennem meg lénne már az előképe. Létem homályából kikívánkozó érzetek, tapasztalatok egyféle rendszer-egysége várja a fölszabadítót. A verset. Azt a valóságot, amely akár a holtakat, életre kelti belőlem mind­azt, ami nélküle nem lennék soha. Hiszen csak az vagyok én, amit ki tudok ragadni önmagambái, a ráérző és az értő ér­telem számára. Igen. Ünnepi pillanat ez a hiány. S hadd valljam itt be: még sosem egy kötet verset, még sosem egy egész antológiát, — én mindig egész életemben, csupán csak egyetlen verset kerestem mindenütt. Minden könyvtárak polcai között. Minden hivatalos és nemhivatalos napján a költészetnek. Az egyetlen verset. És az én igazi ün­nepem pedig az a pillanat, melyben ráleltem arra a versre, — mely mint az Ó magyar Mária-sirálom, mely mint Balassi Búcsúja hazájától. Az idő és hírnév, időtlen szomorúsága bennem is Zrínyi Miklóssal, mert én mindig egyetlen egy verset keresve leltem rá olyan óriásra is, mint Csokonai Vitéz Mihály, akinek leg­első verse volt bennem — A reményhez. Nem is sorolom tovább, hiszen végtelen ez a sor. Ünne­pélyesnek illik lennem most, a költészet napján, amelyre verseskötetek, antológiák tucatja jelent meg: azt kívánom hát ünnepélyesen mindenkinek, akiben megszületik a hiány, hogy lelje meg ezúttal is azt az egyetlen verset. Azt kívánom, hogy ne legyen, kiben e hiány nem ébred fel, Ady szavával élve: Éhe a szépnek. MEZEI ANDRÁS GUTÁI MAGDA: (jyerehhor Tűt kell szerezni, hogy kiszedjem ujjamból a vadrózsatüskét. Sokat kószáltam, de megrémít egy tisztás; az egyedüllét. Meztelen talpam kikezdi a tarló. Vörösödő égen szállnak a libák. Holnap szél lesz, és kifakulnak valahol a kék hortenziák. ü 'nnepi műsor 'Uácolt Az ötéves fennállását ün­neplő váci városi és járási pe- dagógusklub több rangos ren­dezvénnyel, hazai és külföldi túrával, neves vendégek be­mutatásával tette eredmé­nyessé a működését. Az idén ez a közösség vál­lalkozott arra, hogy ünnepi műsorral köszönti Vácott a költészet napját. Tegnap dél­után több mint félszázan jöt­tek össze a Madách Imre Mű­velődési Központban, ahol Oláhné Bartos Márta, a klub titkára mondott bevezetőt. Dr. Bata Imre irodalomtör­ténész bemutatta az est ven­dégét: Rákos Sándor költőt és műfordítót. A költő több műve után az egyik legszebb Rákos-műfor­dításból, a Gilgames eposzból hangzott el hosszabb részlet. Jól illeszkedett az ünnepi mű­sorba Erdélyi Sándor és Ki­rály Magdolna zenetanárok hegedű—zongora kettőse. P. R. egy száz általános iskolai, ti­zennyolc középiskolai, négy szakmunkásképzö-intézeti és harminc felnöttkórus műkö­dik a megyében. Jó munkáju­kat bizonyítja, hogy csak a ta­valy harmincegy megyei kó­rus szerepelt a rádióban. Tavaly három új felnőtt­kórus alakult a megyében: a ceglédi pedagógus-, valamint a vecsósi és a gödöllői vegyes- kar. A felnőttkórusok jellem­zője a számszerű növekedé­sen kívül: amíg tíz évvel ez­előtt mindössze hat minősített kórus működött Pest megyé­ben, 1972-ben már huszonegy énekkar szerezte meg a minő­sítés valamelyik fokozatát. Ugyanakkor változatlanul a váci Vox Humana énekkar a megye legrangosabb kórusa. Az eredmények méltatása mellett Kovács Lajos szólt a továbbfejlődést gátló problé­mákról is. A továbbiakban a KÓTA megyei szervezetének titkára a kórusok gazdagnak ígérkező idei programját említette. El­mondotta, hogy az idén már hét megyei kórussal készítet­tek rádiófelvételt. Jól sikerült a váci KISZ-kórus fennállá­sának tizedik évfordulója al­kalmából rendezett hangver­seny. Május 5-én két dalosta­lálkozóra is sor kerül. A da- basi hangversenyen tizenkét kórus lép majd pódiumra, de több énekkar vendégszerepei a vecsési hangversenyen is. Az idén ünnepli fennállá­sának hetvenedik évfordulóját a nagymarosi szövetkezeti fér­fikar, huszonöt éves jubileu­mát pedig a szentendrei városi kamarakórus és a Csepel Au­tógyár férfikara. Mindhárom helyen nagyszabású hangver­sennyel készülnek az ünnepre. Az idén ismét megrendezik a minősítő hangversenyeket, amelyekre eddig húsz kórus jelentette be részvételét. Az el­ső minősítő hangversenyre május 19-én, Nagykőrösön ke­rül sor. Ezt követi majd jú­nius 9-én az Érden rendezen­dő minősítő hangverseny. A kamarakórusok minősítését pedig október 13-án Ceglé­den rendezik. Jövőre kerül sor a Röpülj, páva-körök mi­nősítésére, ezt megelőzően még az idén megkezdik a Röpülj páva-körök megyei szemléjét A nagy érdeklődéssel kísért beszámolót vita követte amelyben felszólalt Makiári József, a váci Vox Humana énekkar Liszt Ferenc-díjas karnagya, Béres Károly, a ceglédi zeneiskola igazgatója Török György, a dabasi gim­názium énektanára, Tóth Béla, a Csepel Autógyár fér­fikarának karnagya, Monoki Lászlóné szentendrei ének­tanár, Várkuti József, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat dolgozója, a helyi művelődési központ társadal­mi vezetőségének tagja, Ofella Sándor, a tápiószecsői műve­lődési ház igazgatója, Maróti Gyula, a KÓTA főtitkára és Hargitai Károly, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője. Prukner Pál Mozart varázsában A Magyar Rádió országos versenyéről BEFEJEZŐDÖTT a Ma­gyar Rádió országos Mozart műveltségi versenye. A rádió elnöksége és a Művelődésügyi Minisztérium azzal a céllal indította ezt a nemes vetélke­dőt, hogy megismertesse a fiatalokkal — és a közönség­gel is — a zenetörténet egyik legnagyobb géniuszának fel­emelő, nemesítő, az élet tel­jességét átfogó művészetét. A hatás, az eredmény pedig megsokszorozódott azáltal, hogy ezt a világot a fiatalok közös felkészülés során, együt­tes lelkesedéssel ismerhették meg, s hogy a rádióadások­ban, a hallgatóság lelkes szur­kolásától kísérve, az ország középiskoláival nemes ver­sengésben vált szintén kö­zösségi élménnyé Mozart ze­néje. Bátran állíthatjuk, hogy az eddigi versenyek legjobb, legsikerültebb sorozata volt ez a tíz adásból álló műsor, s ennek oka Mozart zenéjé­nek semmi máshoz nem ha­sonlítható légkörén túl az a tény hogv Mozart a fiatalság költője. A tragikusan korán elhunyt zeneszerző, aki fia­talon végigszenvedte az embe­ri élet ezernyi kínját, fájdal­mát, megaláztatását, nyomo­rúságát, zenéjében felülemel­kedett a mindennapi élet nyo­masztó gondjain, s csodával határos optimizmussal, vi­dámsággal. de mindig mélv bölcsességgel és emberismeret­tel, az élettől sohasem elsza­kadva szól hozzánk, s minde­nekelőtt az ifjúsághoz. VALÓBAN TÖMEGEKET mozgatott meg a rádió Mo- zart-versenye. Lehet, hogy a káprázatos feleleteket hall­gatva az volt a rádióhallga­tók véleménye, hogy kiválasz­tott, „elit” fiatalokat hall, ám a versenyzőik elbeszéléséből kiderül, hogy szinte minden iskolában sokkal többen vet­ték részt az előkészületekben, s a közös zenehallgatásokon, -elemzéseken jelen voltak azok is, akik nem is szándé­koztak elindulni a versenyen. A rádió nvilvánossága elé minden iskolából három ver­senyző került (tizennyolc is­kola növendékeit hallhattuk tíz estén keresztül a Kossuth adón), de a felkészülés enné' sokkal több fiatalt kovácsolt össze. A VERSENY abszolút győz­tese a budapesti Vörösmarty Gimnázium háromtagú csa pata — Juhász Péter, Homon- nai Krisztina, ‘ Dimitrievits Iván — volt. Közülük került ki az egyéni verseny első he­lyezettje is: Juhász Péter. Az izgalmas egyéni verseny má­sodik felében már nyilvánva­ló volt győzelme, rendkívüli felkészültsége, képzettsége, káprázatos válaszai ámulat­ba ejtették a zsűrit. A zsűri- elnök, Kroó György vélemé­nye szerint feleletei a zene- akadémiai kollokviumok szín­vonalán mozogtak. Egy lelkes fiatal zeneakadémis- ta, Losonczy Katalin tavaly óraadó tanárként tanított gimnáziumban, s most bámu­latra méltó buzgalommal „ma­gánszorgalomból” vállalta el a fiatalok felkészítését a ver­senyre. A második díjat elért Ve­res Pálné Gimnázium növen­dékeit egy váci tanárjelölt, Sisak András készítette fel, végzős zeneakadémista, az ő munkáját dicséri az iskola tavalyi sikere is, a rádió Ko- dály-versenyén. Mostani csa­patának két tagja, Pánczél Anikó és Császár Andrea szintén részt vett az előző versenven, a legfiatalabb tár­suk. Galla Anna pedig beju­tott az egyéni döntőbe is. s ott harmadik helyezést ért el. A harmadik díjas dunaúj­városi csapat tagjai. Boda Pé­ter, Gerencsér Tamás és Sza­bó Tibor, főleg műszaki ér­deklődésűek. Ketten közülük matematikatagozatos osztály­ba járnak, de zenei általános­ban végeztek, mindhárman egy osztályban. Tanáruk dr. Varga András. A második díjat elért leg­jobb egyéni versenyző, Rad­riai Zsuzsa, a salgótarjáni Bo­lyai Gimnázium tanulója ké­szül egyedül zenei pályára a díjnyertesek közül. Ének­magyar szakos tanár szeretne lenni. Tanára Rozgonyi Ist­ván. DE AKIKNEK NEVE nem szerepel itt, azok is jelentős kinccsel, életre szóló útmu­tatással gazdagodtak a közös felkészülés során megismert zenékkel, Mozart boldogító, humanizáló művészetével. Korda Agnes Lóháton ágyútűzben Nyina Popova és Jevgenyij Matvejev, főszereplői. a Lóháton ágyútűzben Mindig hálás vállakózás, ha egy film életrajzi szerkesztés- módot választ. A főhős útjá­nak, sorsának nyomon követé­se többféle előnnyel és köny- nyítéssel járhat. Például az­zal, hogy hatásosan kibontha­tó egy jellem kialakulása, vagy pontosan megmutatható egy hosszabb időszak törté­nelmi viszonyainak rajza. Esetleg arra is van mód, hogy a hagyományos eszközökkel, szabályos időrendben felépí­tett történettel olyan tanulsá­gokat közölnek a filmalkotók a legszélesebb nézőrétegek számára, amelyeket más, bo­nyolultabb szerkesztési mód­szerek kevésbé közérthető for­mában tudnak csak átadni. Jevgenyij Karelov szovjet rendező filmje, a Lóháton ágyútűzben, arra törekedett, hogy szoros időrendi sorrend­ben kísérje végig főhőse, Sa- povalov ezredes életútját az első világháború végétől, a forradalomtól a második vi­lágháború kitörése előtti idő­szakig. Ez a szerkezet lénye­gében azáltal sem változik meg, hogy a forgatókönyv egy megírandó életrajz visszapil­lantó technikáját alkalmazza, hiszen maga ez az életrajz elevenedik meg előttünk, időnként megszakítva a múlt felidézését egy-egy, az életrajz írásának jelen idejéből vett epizóddal. Sapovalov élete egyébként a közemberből vezető katonai beosztásig felemelkedő szov­jet ember útját tükrözi. A hajdani cári őrmesterből ezre­des lesz a szovjet hadsereg­ben, s éppen az 1939-es távol­keleti harcok közben szerzett súlyos sérülései miatt helyezik — idő előtt — nyugállomány­ba. Mikor reaktiválását kéri, akkor kerül sor a visszapil­lantó életrajz papírra vetésé­re. Talán ez a dramaturgiai megoldás okozza, talán a for­gatókönyvírók (Valerij Frid és Juli} Dunszkij) fogják fel kis­sé szárazon és mereven a té­mát, de tény: a film egyenet­len, epizódokra bomló, laza szövésű alkotás lett. Sajátos módon azok a jelenetei élőek, amelyekben Sapovaiovot cse­lekvés közben, aktív katona­ként, parancsnokként ismer­jük meg. Az egyéni kérdések taglalása, a magánélet bemu­tatása sablonos, szürke, és nem is mindig hiteles. Ponto­san azt az arányt nem sikerült megtalálni, amely a két oldalt egyensúlyban tartja, illetve, az a művészi megoldottság hi­ányzik, amelyben Sapovalov életének különböző szférái egységes egésszé állnának össze. Zavaró az is, hogy a film eredetileg kétrészes alko­tásnak készült, ám ebből a mi filmszínházainkban csak az első részt látjuk, de úgy, mintha egyrészes műről lenne szó. Az évtizedeken átívelő tör­ténet főszereplőjének, Sapova- lovnak a megformálásában rendkívül nehéz feladat várt Jevgenyij Matvejevre. Több­nyire sikerrel oldja meg ezt. Figyelemre méltó a feleség szerepében egy érzékeny alka­tú, finom játékú színésznő: Nyina Popova. Egy különös szerelem Furcsa légkörű, megragadó alkotás ez az olasz film, Al­berto Bevilacqua rendező al­kotása (a forgatókönyv is az ő munkája). Tulajdonképpen azt kutatja, mennyire befolyásol­hatják az embert a körülmé­nyek, amelyekben él, s meny­nyire tud felülemelkedni e kö­rülményeken az, akiben elég erősen él az elhivatottság, a valami cél felé törekvés vá­gya. A film központi figurája egy Federico nevű férfi, aki kettős vonzásba kerül. Egyik oldalon ott áll apja, a bálvá­nyozott férfi, akinek élete, példája Federicót a forradalmi tettek, a vállalt küzdelem fe­lé vonzaná. Ám a fiú eséke- nyebb, lágyabb alkat az apá­nál, s az otthoni, puritán, ke­mény környezetből átsodródik az arisztokrácia világába. Giovanna mindannak szöges ellentéte, amit Federico otthon látott, amit a világról tud. S mégis, ez a lány vonja befo­lyása alá, ő asszimilálja a fér­fit. Aztán egyszer csak meg­cserélődnek a szerepek. Fe­derico lassan rádöbben, meny­nyire nem az az ő igazi éle­te, amit Giovannával él, és fájdalmasan bár, de elkerül­hetetlenül, elválnak egymás­tól. hogy Federico végre meg­találja a saját útját, a saját életét. Kicsit talán banálisnak hat ez a dióhéjban elmondott filmsztori, de maga a film szerencsére nem az. Bevil­acqua elég jó író és rendező ahhoz, hogy megtalálja a tör­ténet emberi hitelét, a sorsok drámai vonalát is szeren­csésen tudja felrajzolni, és illusztrálás helyett sikerül áb­rázolnia mindazt, amit ezzel a filmmel mondani kívánt. Hogy mindez ilyen szinten valósul meg, abban oroszlánrésze van Ugo Tognazzinak. Ez a színész, akit csak a minap láthattunk Az ezredeseket akarjuk ka­landor fasiszta politikusának szerepében, újra bebizonyítja, hogy az olasz filmművészet egyik legnagyobb egyénisége. Az Egy különös szerelem­ben kettős szerepet játszik: Federicót és Federico apját. Ez a fajta lehetőség általában arra szokott alkalmat nyújta­ni a színésznek, hogy átvál­tozóképessége technikai bra­vúrjait csillogtassa. Tognazzi, azon túl, hogy bravúrosan megoldja ezt a technikai részt is, ennél, sokkal mélyebbre hatoló: a két férfi azonosságát és különbözőségét ábrázolja mesteri egységben. Nagy ala­kítás. A Giovannát játszó Jean Seberg korrektül megoldja fel­adatát, de ez a film minden­képpen Tognazzira épül, mel­lette mindenki más csak a ki­séret szerepét tölti be. Egymás csapdájában Nagy baj, ha egy film mély­ségeket akar ábrázolni ott, ahol ilyen mélységek nincse­nek, pszichologizál akkor, amikor erre semmi szükség, a felbontott tér-idő szerke­zet, megbosszulva oktalan al­kalmazását, zavarosságot idéz elő. Metodi Andonov bolgár ren­dező filmje, sajnos, valameny- nyi, fent említett csapdába beleesik. Lélektani fogantatá- sú kém-krimit akart készíte­ni, magvas tanulságokkal, de ehelyett egy naivságig bo­nyolult, hiteltelenül lelkiző, unalmas film sikeredett. Takács István „a e ci ózépneh

Next

/
Thumbnails
Contents