Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-10 / 82. szám
rus I MCG 1974. ÁPRILIS 9., KEDD Balassa Gyula halálára A Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium és a Dunakanyar Intéző Bizottság mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Balassa Gyula, nyugalmazott miniszter-elsőhelyettes, a volt Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője, a Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke és a MÉM tanácsadó testületének tagja, a Munka Vörös Zászló érdemrendje és több magas kitüntetés tulajdonosa, 71 éves korában elhunyt. Dr. Balassa Gyula elvtárs, a magyar erdő- és vadgazdálkodás és a faipar fejlesztésében, e népgazdasági ágazat vezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett; a környezetvédelem lelkes híve volt. Kiemelkedő vezető egyéniséget vesztettünk el benne. Dr. Balassa Gyula temetése 1974. április 11-én, csütörtökön délután fél 4-kor lesz a Farkasréti temető díszravatalozójából. ★ ★ Két éve, 1972-ben, a jelszabadulás ünnepe előtt dr. Balassa Gyula is átvette a Pest megyei Tanács dísztermében a Pest megyéért emlékérmet. Amit munkájáért kapott, fá- radhatalanságáért és szívósságáért, amellyel nemcsak az országot, hanem Pest megyét is gazdagította. Mint az erdő- és vadgazdálkodás vezetője, ő kezdeményezte elsőként hazánkban a parkerdők létrehozását és éppen nálunk, a Pilisben. S ugyancsak Pest megyében valósult meg Balassa Gyula másik nagy alkotása, a visegrádi Panoráma út, amely tökéletesen kifejezi a Dunakanyar Intéző Bizottsága elnökének legfőbb alapelvét: az idegenforgalmat úgy kell fejlesztenünk — amint ezt egyik tanulmányiban is megfogalmazta —, hogy a helyi lakosságnak is hasznára és javára váljék. Dr. Balassa Gyula tehát, mint Pest megye egyik legismertebb és legtekintélyesebb társadalmi munkása, méltán kapta meg két esztendeje a Pest megyéért emlékérmet. Egy évvel később az Elnöki Tanács tüntette ki a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével. Aztán kórházba kellett feküdnie, ahol, most bekövetkezett haláláig, megszakítás nélkül feküdt. De az országot és Pest megyét szolgáló munkáját, amelyet az intéző bizottság elnökeként fejtett ki, még a betegágyon is folytatta. Erdélyből indult, Budapesten és Pécsen át (jogi diplomáját ott szerezte) vezetett Pest megyébe dr. Balassa Gyula útja. Életének, tevékenységének utolsó két évtizede — főleg már nyugdíjasként — szinte a megyéhez, a Dunakanyarhoz kötötte. Előzőleg, a felszabadulás után, nagyívű pályát futott be: a Közalkalmazottak Szakszervezetének titkára, majd Nóg- rádban főispán, azután országos főkapitány lett. A törvénysértések őt sem kímélték. Szabadulása után rehabilitálták, s akkor került az akkori Mezőgazdasági Minisztériumba. Hogy melyik volt erősebb hatással a másikra, ezt pontosan nem tudhatjuk. Hogy miniszterhelyettesként, majd a miniszter első helyetteseként szerette-e meg igazán az erdőt s a környezetvédelmet, vagy ezt a szeretetét immár csak továbbfejlesztette a hivatal adta lehetőség? A lényeg azonban nem ez, hanem a parkerdő, a Panoráma út s a sok minden egyéb, amelyet a DIB elért az utóbbi évtizedekben. Szovjet katonák magyar kitüntetése Hétfőn délután az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságán megemlékeztek Magyarország felszabadulásának 29. évfordulójáról. Az ünnepségen felszólalt Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, majd 36 szovjet tisztnek és harcosnak a magyar—szovjet barátság elmélyítésében végzett kimagasló tevékenységükért átadta a társaság aranykoszorús jelvényét. A kitüntetések átadásánál jelen volt I. J. Bagyul, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkára, B. P. Ivanov vezérezredes, a déli hadseregcsoport parancsnoka, F. K. Iscsenko altábornagy, és a parancsnokság több más magas rangú képviselője. Az ünnepségen részt vettek a XVI. kerület vezetői és az Ikarus Gyár képviselők Meghatározó erő Pest megyében égy évtized alatt több mint nyolcvanezer fővel növekedett a munkások tábora. A megye lakosságának — a csecsemőtől a legidősebbekig, mindenkit beszámítva — egyharmada, háromszázezer ember fizikai dolgozó, nagyobb részük ipari és építőipari munkás. A megye az ország területrészei közül — a fővárost nem tekintve — a legjelentősebb munkáslakta közigazgatási egység. A kör tágabb Falun élő fiatalok Félmillió ingázó Félmillióra tehető azoknak a falun élő fiataloknak a száma, akik nem lakóhelyükön dolgoznak, ingáznak — állapította meg hétfői ülésén a KISZ KB mezőgazdasági ifjúsági tanácsa, megvitatva az ifjúsági szövetség feladatait az élelmiszer- és fagazdaság, víz- gazdálkodás és az ÁFÉSZ-ek ingázó fiataljainak körében. A nem lakóhelyükön foglalkoztatott fiatalok helyzetét törvényszerű és objektív tényként kell elfogadni — foglalt állást a tanács A tanács ma szekcióüléseken folytatja munkáját Kommunista egészségügyi dolgozók aktívaülése Vácott (Folytatás az 1. oldalról) ról számolt be a párt városi végrehajtó bizottsága decemberben az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsága előtt. Azt mondottuk, hogy az egészségügyi dolgozók szava politikai és társadalmi erő lehet, s mindez Vác városában és a váci járásban jórészt valóság. Ugyancsak Papp József szavait idézhetjük: „Tudjuk, mert tapasztaljuk, hogy munkánkban, törekvéseink valóra váltásában nagy segítséget jelent a kommunista egészségügyi dolgozók magas fokú politikai aktivitása és szakmai felkészültsége”. Óhatatlan, hogy a fenti megállapításhoz ismét csak ne idézzünk egy számadatot: a kommunista és párton- kívüli egészségügyi dolgozók a város és a járás közéletének minden fórumán megtalálhatók; a lakosság — szakmai és társadalmi tevékenységük elismeréseként — több mint 160 egészségügyi dolgozót választott be a különböző szintű társadalmi szervekbe. Munkájuk minden területen jelentékenyen hozzájárult az adott közösség politikai érdeklődésének felkeltéséhez, a közösségi szellem erősítéséhez? Kommunista egészségügyi dolgozók vitatták meg tegnap Vácott a város, a járás egészségügyi helyzetét, problémáit, érthető és indokolt, hogy különös hangsúlyt kapott a kommunista egészség- ügyiek szerepe. Egyetértettek az aktívaülés résztvevői a vitaindító előadással: a pártszervezetek megtalálták helyüket az egészségügy területén, felelősségük, politikai tekintélyük és befolyásuk az utóbbi években megnövekedett. Az állami vezetők igénylik a pártszervezetek politikai segítségét, a pártvezetőségek pedig rendszeresen beszámoltatják az állami vezetőket végzett munkájukról és az intézmények helyzetéről. Valószínűleg nincs olyan, szakemberekből álló tanácskozás. ahol a vita témakörét csupán egy kérdésre lehetne szorítani, így a tegnapi tanácskozáson is szó esett az egészségügyi törvény végrehajtásától kezdve a népesedéspolitikai kormányhatározat támogatásáig sok mindenről. Szó esett az egészség- ügyi dolgozók közéleti munkássága kapcsán a sajátos funkciót betöltő körzeti orvosok munkájáról, munka- körülményeiről, társadalmi tevékenységéről is. Mert igaz a megállapítás, hogy Vác város és a váci járás egészség- ügyi dolgozói általában ott vannak a közélet fórumain, de az is igaz. hogy vannak rétegek, melyekről ez kevéssé mondható el és közéjük tartoznak nem egy községben a körzeti orvosok is. Vitathatatlan, hogy a mindennapi megelőző-gyógyító munkában átlagon felüli, nevezetesen a váci járásban és ezen belül is az agglomerációban az országos átlagon felüli munka hárul rájuk, ugyanakkor az is igaz — és ezt dr. Zalay Bálint, a dunakeszi rendelőintézet igazgató-főorvosa hangsúlyozta —, hogy az eddiginél jobban kellene hívni őket, bevonni a közéletbe. Az aktíva egyetértett a javaslattal: a népfrontbizottságok teremtsenek lehetőséget arra, hogy egy-egy terület körzeti orvosai összejöhessenek a járás, a város, a község vezetőivel, alakuljon ki a mostani egészségügyi aktívához hasonló párbeszéd. Az egyértelmű, hogy szocialista mindennapjaink számára a politizáló orvos és egészségügyi dolgozó elengedhetetlen tényező, nem lehet sehol sem lemondani arról a nagy szellemi erőről, amelyet az egészségügyiek szakmailag, politikailag képviselnek. Ehhez azonban az szükséges, hogy • mindenütt az eddiginél jobban kapcsolódjanak be a helyi közéletbe. Mindeddig azonban még nem szóltunk egy, főleg Pest megyei sajátosságról, a fővárosból naponta kijáró, úgynevezett ingázó orvosok helyzetéről. Dr. Tóth János, a Szőnyi Tibor Kórház párt- csúcsvezetőségének titkára egyebek között ezt a kérdést is elemezte. Szabó Sándorné. a Kötöttáruevár pártbizottságának titkára a többi között — ha nem is kimondottan — ahhoz a kérdéshez szolgáltatott adalékot, hogy milyen szűk, vagy tág fogalom lehet a közéleti szereplés. Mi úgy véljük, hogy annaik tekinthető az általa elmondott példa is: a kórház pártszervezete felajánlotta, hogy orvosaik készséggel tartanak felvilágosító előadásokat a népesedéspolitikai határozatról — az üzemben. Közéleti tevékenység lehet az alkoholizmus elleni küzdelemben való hatékonyabb résztvétel, előadások tartása, a fiatalokkal való foglalkozás és — végül is a kiinduló ponthoz jutottunk vissza — közéleti szereplés az, amit Papp József úgy fogalmazott meg: „Olyan aktivitásra van szükségünk, amely a fő irányokra hat, a fő célra irányul, politikai aktivitásra van szükségünk, bátor kiállásra a sarkalatos kérdésekben”. És erre az egészségügyi dolgozóknak mindennap megvan a lehetőségük. D. G. Több helyen megejtett tudakozódásom elgodolkoztató eredménnyel járt. A kérdésre, kit sorol a munkások közé, a válaszadók kivétel nélkül azt felelték: az ipari, üzemi munkásokat. A kört szűkítő, a tényeknek csak bizonyos részét tudomásul vevő szemlélet meglelhető a politikai munkában is. A pártszervezetek, pártbizottságok nem egy esetben a munkásosztály helyzetét csupán az ipari munkásság oldaláról közelítik meg, illetve ide sorolják még az építőipart. Jogos kérdés: vajon miért ne lenne munkás a Volán 21. sz. Vállalata nagykőrösi egységének nehézgépszerelője, gépkocsivezetője, a Pilisi Parkerdőgazdaság fakitermelő munkása ? A munkásosztály fogalmát ugyanis nem lehet összetéveszteni ágazati, munkaköri besorolásokkal. A megye állami gazdaságaiban, vízgazdálkodásában, szállításában és hírközlésében például a munkásosztály tetemes csoportja tevékenykedik! S e korábban említett szemlélet elsősorban nem a számbavételi aktusnál, a munkásosztály számszerű nagyságának megállapításnál okoz gondot, hanem a munkásosztály alkotta meghatározó erő felismerésében. Szilárd gerinc A munkásság szilárd gerincét kétségtelenül az állami iparban és építőiparban tevékenykedő fizikai dolgozók alkotják. Ám ne feledjük, hogy ezeknek az embereknek a tekintélyes hányada is — a megyében minden száz munkás közül 35—40 — más társadalmi osztályból, rétegből került a munkások közé, s attól, hogy most már üzemben dolgozik, automatikusan — gondolkodásában, életvitelében — még nem lesz munkás! Ennek politikai, erkölcsi, gazdasági súlyát elsősorban azok az üzemek érzik — a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyáregysége, a Telefongyár nagykátai üzeme például —, amelyek munkásainak túlnyomó részét a mezőgazdaság bocsátotta ki, amelyek nem támaszkodhattak a település ipari hagyományaira. Érzékelteti ezt a problémakört a következő tapasztalat: a Csepel Autógyárban és a Dunai Kőolajipari Vállalatnál az újonnan bekerültek, de munkáskörnyezetből származók rövid idő, egy-másfél esztendő alatt társadalmi értelemben aktívvá válnak — érdeklődnek munkájuk összefüggései iránt, szívesen végeznek társadalmi munkát, ott vannak a különböző politikai, termelési rendezvényeken stb. —, míg a többieknek ehhez legkevesebb négy-öt év kell! Korlátozott lehetőségű összevetésem természetesen nem ad alapot általános érvényű következtetésekre, de bizonyos tényezőkre mindenképpen felhívja a figyelmet. A politikai tudat Általános érvényű viszont az a megállapítás, amelyet a párt Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i üléséről kiadott közleményben így fogalmaztak : „... a munkásosztály naponta bizonyságot szolgáltat arra, hogy osztályöntudatával, helytállásával, áldozatos munkájával, fegyelmezettségével, szervezettségével a társadalmi haladás irányát meghatározó erő”. Ez azonban korántsem egyenlő azzal — márpedig tapasztalhatni veszélyes leegyszerűsítéseket —, hogy a munkásosztály egy adott csoportja, tagjainak kis közössége mindenkor osztálya politikai tudatának megjelenítője! Vannak, akik e politikai tudatot személyes eszköznek tekintik, s úgy vélik, nekik mindenkor, mindenben igazuk kell, hogy legyen, pusztán azért, mert ők munkások. Tegyük hozzá rögtön: nem a tapasztalt, törzsökös munkások közül kerülnek ki az ilyenek, hanem azok soraiból, akik a munkáspolitikát félreértik, a személyes érdekeket összetévesztik a közös érdekekkel, ök azok, akik úgy tartják, hogy a rend, a fegyelem, a termelési előírások betartásának megkövetelése „munkásellenes” s például a Pamutfonóipari Vállalat Finompamutfonó- és Cérnázógyárában a kommunistáknak együtt, s a kommunista gazdasági vezetőknek különösen nem kevés fáradságába telt, nem kevés bátorságát igényelte, hogy visszautasítsák a maroknyi, de hangos csoport „érvelését”, s a gyárban helyére tegyenek mindent. Nincs uniformis A munkásosztály valóban a társadalmi haladás irányát meghatározó erő, de ez nem ellentétes azzal, hogy a munkásosztályon belül nagy különbségek vannak az egyes rétegek, csoportok között mind politikai, mind gazdasági, műveltségi stb. tekintetben. Nincs olyan uniformis, mely egyformává tenné a Csepel Autógyár szerszámSajtóértekezletet rendeztek az egészségügyi világnap alkalmából gyári komplex brigádját, sa Papíripari Vállalat szentendrei gyára csomagolóinak közösségét. Érthető eltérések fedezhetők fel mind a politikai, mind a gazdasági környezetben, azaz nagy hiba lenne e két közösséghez — és a munkások sok más közösségéhez, rétegéhez — egyforma mércével, követeimé- nyekkel, igényekkel közeledni. Ezeket az eltéréseket sem a politikai, sem a gazdasági munkában nem veszik kellően figyelembe sok helyen. Ez vezet oda, hogy a közgondolkozásban is eléggé sematikus kép alakul ki egy-egy településen belül a munkásokról, azonos arculatot tulajdonítva a magas képzettségű szakmunkásnak — akik aránya a megye iparában, s különösen a gépiparban erőteljesen növekszik —, s annak a betanított munkát végző gyereklánynak, aki a politikai abc-ig is csak majd ezután jut el. Ez a tapasztalat vezette — nagyon helyesen — például a váci városi pártbizottságot arra, hogy határozatban hívja fel az üzemi pártbizottságok, csúcsvezetőségék, alapszervezetek figyelmét a munkások között végzett politikai tevékenység differenciáltságára; ugyanarról nem lehet mindenkinek egyformán beszélni. Kötelező folyamatosság Jó néhány véleményt hallhattam anyaggyűjtés közben, arról, hogy „most előtérbe került a munkáspolitika”. Ügy hiszem, ezt és a hasonló félreértéseket idejében el kell oszlatni. A munkáspolitika nem szorult háttérbe 1957 óta egyetlen rövid időszakban sem, nincs szó tehát arról, hogy most előtérbe kell helyezni. Arról azonban igen, hogy folyamatos figyelemre, a változások rendszeres elemzésére van szükség, s e z az, amire a Központi Bizottság határozata figyelmeztet. Korábban a kelleténél kevesebb törődés jutott az elmélyült, az összefüggéseket feltáró munkának, bár sűrűn hallható volt a hivatkozás a munkásosztályra, az adott munka — vagy lakóhely munkásainak helyzetére. E hivatkozásokat politikai fedőlapként borították a tényleges helyzet sokoldalú mérlegelésének elmulasztására, az üzemi, a munkahelyi demokrácia kezdetlegességére, a fizikai munka társadalmi megbecsülésének alacsony fokára, mindarra, amire először 1958. október 16-i határozatában mutatott rá nagy hangsúllyal a Központi Bizottság. Alapvető érdekazonosság Az Egészségügyi Világszervezet születésnapját, április 7-ét, minden esztendőben egészségügyi világnappal ünnepük a föld valamennyi országában és minden alkalommal valami súlyos problémát tűznek ki az év legfontosabb egészségügyi feladatául. Ez- idén „Jobb táplálkozás — egészségesebb világ” a jelmondat és a tárgy a helyesebb, ésszerűbb táplálkozás. Erről beszélt az Egészségügyi Minisztérium hétfőn megtartott sajtóértekezletén dr. Felkai Dénes főosztályvezető. Azzal a megrázó adattal kezdte, hogy a világon legalább kétmilliárd olyan ember él, aki még sohasem lakott igazán jól. A fejlődő országok nagy élelmezési gondjai után rátért a magyar táplálkozási szokásokra. — Valaha a hárommillió koldus országa voltunk, ma ugyanennyi az elhízott ember Magyarországon — mondotta. — Általában kevés állati eredetű fehérjét, annál több szénhidrát tartalmú és zsíros ételt fogyasztanak. A helytelen táplálkozás sok embert tesz beteggé. Három orvosprofesszor, dr. Magyar Imre belgyógyász, dr. Tarján Róbert, az Élelmezéstudományi Intézet igazgatója és dr. Dobszay László gyermekgyógyász a felnőttek, illetve a csecsemők helyes táplálkozásáról beszélt. Vita alakult ki azután, melyben többen szóvá tették, hogy túlzsiros hús és felvágottfélék kaphatók a boltokban. Az élelmiszeripar és a kereskedelem jelenlevő képviselői magyarázatot fűztek a felvetett kérdésekhez. Sz. E. Pest megye munkásosztálya számszerűen is, politikai súlyánál, a termelésben elfoglalt helyzeténél fogva is meghatározó ereje a megye fejlődésének, a gazdasági, társadalmi haladásnak. Nincs olyasfajta munkáspoütika, mely őket a társadalom más osztályával, rétegével szembeállítaná, hiszen a munkáspolitika a társadalom valamennyi rétegének alapvető érdekazonosságára támaszkodik. Ezt azonban nem elég kimondani: napról napra bizonyítani szükséges, érvekkel. tényekkel, s nem szólamokkal. A leghelyesebb elveket is eltorzíthatja a gyakorlati munka során a leegyszerűsítés, a mechanikusság, a végletesség. A járási, városi pártbizottságok feladata, hogy megelőzzék ezt, hogy néhány látványos, de ténylegesen keveset érő lépés helyett az átfogó munkát szorgalmazzák. Ebben gazdasági feladatoknak éppúgy helye van, mint ideológiai teendőknek, politikai meggyőzésnek. Á hangsúly az összetettségre, a minden tényezőre kiterjedő figyelemre tevődik át, arra, hogy egy-egy mozaikkocka szemlélése helyett a járás, a város munkásainak egészéről, helyzetük valamennyi jellemzőjéről kerekedjék ki világos kép. A világos kép részleteinek és egészének ismerete az átfogó és a részfeladatok helyi megfogalmazásának feltétele. Mészáros Ottó Továbbfejlesztik a tsz-ek országos versenyszabályzatát Hétfőn ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának társadalmi és ön- kormányzati bizottsága; az ülésen részt vett dr. Nyíri Béla, a TOT elnökhelyettese. A bizottság megtárgyalta a mezőgazdasági szövetkezetek 1973. évi országos gazdálkodási versenyének tapasztalatait. és értékelte a kiváló szövetkezet és a kiváló szövetkezeti társulás miniszteri kitüntetések elnyerésére benyújtott pályázatokat. A bizottság, a TOT elnökségének felhatalmazása alapján 221 tsz, 12 mezőgazdasági szakszövetkezet, két halászati tsz és 20 szövetkezeti társulás kitüntetésére tett javaslatot. A bizottság egyben kezdeményezte az országos versenyszabályzat továbbfejlesztését.
