Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

1974. Április 28.. vasärnap Az ifjúsági parlamentekről jelentjük IPARI SZERELVÉNY- ÉS EÉPEYÁR Különösen a pályakezdőkkel ötvennégy küldött talál­kozott az Ipari Szerelvény- és Gépgyár ifjúsági parla­mentjén. A mátészalkai, an­gyalföldi üzemekből, továbbá a központi szerelő és jármű, a porkohászati gyáregységek­ből érkező fiatalok közül so­kan most látták egymást elő­ször, mivel ez volt az első al­kalom, hogy vállalati szin­ten sikerült megszervezniük a KISZ-korosztályúak találko­zóját. A gyár művelődési házá­nak nagytermében rende­zett ülésen az elnökségi asz­talnál helyet foglalt Kéki Fe­renc, a KGM beruházási osz­tályának vezetője, Alpári László, a járási hivatal mun­katársa, Erdélyi Péter, a járási KISZ-bizottság mun­katársa, valamint a gyár gaz­dasági és tömegszervezeti ve­zetői. A gyáregységek 967 fiatalját képviselő ifjúkom­munisták előtt Szolga József, a? ISG műszaki igazgatóhe­lyettese számolt be a válla­lat tavalyi gazdasági ered­ményeiről, kitérve arra is, hogy mit tettek az ifjúsági törvény megvalósításáért Hangsúlyozta, hogy még min­dig sok a tennivaló: az if­júság nevelésében, mely nem­csak a KISZ feladata, külö­nösen a pályakezdő fiatalok­kal kellene többet foglalkoz­niuk a középvezetőknek. Raj­tuk múlik elsősorban, hogy a fiatalok könnyebben be­illeszkedjenek a- kollektívák­ba. A hozzászólásokból is ki­tűnt, hogy a fiatal és idősebb dolgozók között nincs meg­felelő munkatársi kapcsolat. A fiatal házasok támogatá­sával kapcsolatban a felszó­lalók felvetették, hogy túlsá­gosan rövid lejáratú a válla­lati lakásépítési kölcsön: 10— 15 ezer forintot kapnak, ha­vi ezerforintos törlesztéssel az igénylők. -Szeretnék, ha hosszabb időre szóló hitelt, s nagyobb összeget kaphat­nának, ami valóban segítséget jelent a családalapítóknak. A munkásszállásokon lakó if­júmunkásokat képviselő fel­szólaló elmondta, hogy kul­túrálatlan körülmények kö­PESTVIDÉKI GÉPGYÁR zött élnek: nincs társalgó­juk, televíziójuk, rádiójuk, s a gyáregységek háromműsza­kos termelése miatt a későn hazajárók zavarják a többie­ket. A parlamenten számos ja­vaslat hangzott el a gazdasá­gi középvezetők és az ifjúság közti kapcsolat javításáról. A küldöttek kérték, hogy a jö­vőben az üzemi négyszög rendszeresen negyedévenként — számoltassa be az üzemve­zetőket, művezetőket a fiata­lok műszaki, politikai neve­léséről. H. A. Védnökség — gyártmányok felett A Csepel Autógyár műve­lődési házában üi't össze a Pestvidéki Gépgyár fiataljai­nak parlamentje: száz küldött — ezer fiatal képviseletében. Az eivégzéndő munka nem volt kevés, hiszen a szigethal­mi gyár minden második dol­gozója innen van még a har­mincadik életévén. Az ifjú­sági parlamentben a Kohó- és Gépipari Minisztériumot Ju­hász János előadó, a KISZ Pest megyei bizottságát Her- czenik Gyula ifj úmunkás-fe­lelős képviselte. Vitaindító referátumot Csordás Imre igazgató mon­dott. Részletesen szólt a vál­lalat gazdasági és politikai eredményeiről, céljairól, majd rátért az ifjúsági törvény helyi végrehajtásának haté­konyságára.* Könnyű feladata volt, hiszen túlzás nélkül meg­állapítható, hogy a Pestvidéki Gépgyár ifjúságpolitikai vo­natkozásban előkelő helyet foglal el a járásban, s a KGM-en belül egyaránt. Első helyen kell kiemelni a folya­matban lévő 36 lakásos KISZ- lakásépítési akciót. amely­hez telket, anyagi támoga­akkor hol van még hozzá a többi?! Egyedül talán csak a cipők olcsóbbak. És tegyem ■hozzá: ha egy rendesebb dol­got akarok venni, vagy Bu­dapestre, vagy Gödöllőre kell beutazni érte. ZÄMBA ANDRASNÉ: — Kénytelen vagyok nagyon számon tartani o rögzített áras ruhaneműket, jó, hogy ezek vannak. De csak akkor• ha kaphatók is. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Kis- tarcsa nagyközség, és remélhe­tőleg ez a cím nem pusztán for­SOMHEGYI JÓZSEFIVÉ: — Ami a bolt hálózatát illeti, bi­zony az. Egy ruházati bolt van mindössze, például, mi­nimális választékkal. CSONTOS JANOSNÉ: — Ha legalább egy iskolaszer- bolt lenne! Egy első osztályos füzetért, egy ragasztóért, egy t''zfilléres rajzlapért a város­ba kell utazni. Amilyen jó az élelmiszer-ellátás itt, Kis- tarcsán, olyan gyenge egyéb­ből. PEST MEGYEI HÍRLAP: — TÖM) gyerek mellett jut-e az anyák­nak idejük és erejük a műve­lődésre, szórakozásra? TOKAJI GYULANÉ: — Már letelt a televízió OTP- részlete. ZÄMBA ANDRASNÉ: ­Tv, mos'‘'?Äo van, de már centrif"'ta, fürdőszoba-beren­dezés nincs. A helyiség meg­van. de a berendezés sok ezerbe kerül. CSONTOS JANOSNÉ: — Most kezdünk építkezni. Há­zat vettünk, egy öreget, an­nak a helyébe. Jó telke, sző­leje van egy teljes új házat építünk. DÓSA LASZLÓNÉ: — Mó­dban másfél éve. színházban iát éve voltam utoljára. Szé- 'v°n. hogy ezt kell mond­ám. PEST MEGYEI HÍRLAP: — A tár­sadalom. teherbíró képessége fi­gyelembevételével, folyamatosan csökkenti a gyermekes, több gyermekes családok gondjait. As 1965-ben kifizetett családi pótlék összege például 1 mil­liárd 391 millió forint volt és ez 1972-ig 3 milliárd 1*9 millió fo­rintra emelkedett. A terhességi­gyermekágyi segély összege ugyanezen idő alatt 119 millió forintról 730 millió forintra nőtt. És ez csupán két példa. A párt, a kormány népesedéspolitikájá­nak koncepciója: a társadalom fokozott mértékű juttatásokkal járul hozzá a gyermekek eltar­tási és felnevelés! költségeihez — a jövőben is. Ezek országos érvényű problémák, célkitűzé­sek. De mi lesz azokkal a gon­dokkal, amelyek megoldása jó­részt a kistarcsaiakra vár? SOMHEGYI JÓZSEFNÉ: — A csúcsvezetőségi, alapszervi üléseken, a párttaggyűlése­ken évente összegezzük a ná­lunk dolgozó nők és ezen be­lül az anyák helyzetét, keres­sük a további lehetőségeket, amelyekkel segíthetünk. Meg szoktuk rendezni a gyárban a nők fórumát is, amelyre meghívjuk a község, a külön­böző vállalatok, intézmények vezetőit is. Az eddigi párbe­szédek hasznosak voltak Legközelebbi fórumunk egyik legfőbb témája a kiistarcsai kereskedelmi és ezen belül a gyermekruházati ellátás lesz, ezt a szándékunkat ez a be­szélgetés is csak megerősítet­te. WERNER JANOSNÉ: — Most van igazán hagy szük­ség a munka még nagyobb szervezettségére, a munka ha­tékonyságának növelésére. Már az első negyedév is azt bizonyította: lehetett és van még mit keresni itt, a lema­radás nem volt olyan mérté­kű, mint arra a hiányzó lét­számból következtetni lehe­tett. Azonkívül úgy éreztem, az asszonyok az új lehetősé­gekkel az év első két. három hónapjában mintha egyszer­re akartak volna élni. Har­madrészt: várjuk az új, ter­melékenyebb. korszerűbb gé­peket. Igaz. ezek, majd csak később, az év végefelé érez­tetik igazán hatásukat. De nem is képzelhettük, hogy a nők, az édesanyák segítését, helyettesítését gond nélkül oldjuk meg. Deregán Gábor tást, szakmai tanácsadást és kivitelezőt biztosít a vállalat. Jövőre lesz a kulcsátadás. A vállalat ugyanakkor felmér­te a fiatalok további lakás­igényét, s úgy döntött, hogy az elkövetkező négy esztendő­ben évi kétmillió forint tá­mogatást ad. A gyárban je­lenleg 60 fiatal szakközépis­kolába, 53 pedig főiskolára jár. Részükre a munkaidő­kedvezményen túl évente 200 ezer forint ösztöndíjat folyó­sítanak. Az általános iskolát el nem végzetteknek kihelye­zett tagozat biztosítja a fel­zárkózást. A gyár ugyanak­kor patronálja a járás általá­nos iskoláit, s a ráckevei gim­náziumot. Referátuma végén az igazgató válaszolt a gyár­egységek előparlamentjein fel­vetett kérdésekre. Az interpellálok közül el­sőnek Nagy János kapott szót. Javasolta, hogy a törzsgárda- tagok lakásépítési hozzájá­rulását a iövőben kedvezőb­ben bírálják el. Kertész Jó­zsef. a függetlenített közön­ségszervezőt hiányolta. Kovács László üzemi lap életre hívá­sát javasolta a parlamentnek. Ezután a javító gyáregység fiataljai védnökséget vállal­tak több gyártmány felett. A parlamenti ülés végén Zámbó Sándor, a KISZ-bi- zottság titkára több javasla­tot terjesztett a vállalat gaz­dasági és társadalmi vezetői elé: az étkezési hozzáiárulás felülvizsgálására, a tömeg- snortot biztosító sraortoálya társadalmi munkával törté­nő kialakítására, a törzsgár- daszabályzat módosítására, függetlenített közönségszer­vező alkalmazására és az üze­mi újság megjelentetésére vo­natkozóan. K. P. Áz ember szent dühe Az első népkönyvtár Huszonöt évvel ezelőtt, 1949. áprilisában a Fejér me­gyei Mezőszentgyörgy köz­ségben, Eötvös Károly író, publiciszta lakóházában ala­kult az első falusi népkönyv­tár. A jubileum alkalmából szombaton ünnepséget ren­deztek a községben, amelyen a több mint két évtizede te­vékenykedő Fejér megyei könyvtárosok vettek részt. Szarmata temető Tdpiószelén Március végén és április elején a Blaskovich Múzeum kisebb ásatást kezdett a tá- piószelei vasútállomás kör­nyékén, a pedagógusok illet­ményföldjén. 1947-ben, majd 1948-ban egy-egy sírt talál­tak Móró István telkén. A mostani ásatás célja a koráb­ban előkerült leletanyag hite­lesítése volt. A szelei mú­zeum munkatársai 5 sírt tár­tak fel, a korábban előkerül- tekkel együtt tehát 7 sír is­meretes. A leletanyag és a temetkezési szokások alapján megállapítható, hogy a római korban az Alföldön élő szarmata nép temetőjének egy részét tárták fel. A temetőt az iu. 180—270 közötti években használták. Az előkerült leleteket — melyek közül a legjelentősebb egy terra sigillata (római kori díszedények egy fajtája) csé­sze — az októberi múzeumi és műemléki hónap során mu­tatják be Tápiószelén a Blas­kovich Múzeumban. Kováts Gézáné Berták Julianna Pócsmegyeren szü­letett, 1937-ben. Tanítónő 1956-tól Piiisszentlászlón. La­kása helyben. Családi állapota férjezett. Három gyermek édesanyja. A személyi igazolványának hitelesített fo­tója szerint haja teljesen ősz. Harminchét éves. — fifíg eszmélő gyerek voltam, mindössze héteszten­dős, amikor meghalt az apám. Odaveszett, amikor a fasisz­ták fölrobbantották a Margit- hidat. Holtteste sohasem ke­rült elő. Halottak napján, lop­va, hogy mások ne vegyék észre, virágot dobok a Dunába a hídról. Pedig, ugye, nem is kéne ezt titkolnom? (Ülünk egymással szem­ben az iskola' udvarán. Jegy­zem beszélgető partnerem szavait. Amit mond, a leg- kijelentőbb kijelentő mon­dat hangsúlyával mondja. Tartalma a fontos: nemze­dékének a világháború cso­magolt útibatyut. Megforgat­ta a sors valamennyiüket.) — Apám halálával váltam felnőtté. Hamar messaemaradt a gyerekkor. Anyám sokat betegeskedett, rám szakadt minden munka. Élni kellett. Okosan, hogy én is ember le­gyek. Vacsora nem mindig jutott, és tíz évig jártam egy kabátban. Talán az elma­radt gyerekkori örömök ta­szítottak egyre nagyobb erő­vel a pedagóguspálya felé. Ki tudja? Összeszorított foggal tanultam, hogy azzá lehessek. És az is lettem 1956-ban. Ak­kor fejeztem be a Zirzen Jan­ka Tanítóképzőt. A végzősök közül négyen maradtunk Pest megyében. Én Pilisszpntlászló- ra kerültem, és azóta is itt vagyok. (Itt, aziz Piiisszentlászlón. Különös község, kevesen járnak erre. Legfeljebb ki­rándulók azok, akik busz szál jönnek idáig, és innen indulnak tovább. Gy-ilogo- san.) — Nagyon nehéz Voit, amikor idekerültem. Idegenül és egyedül élni nagyon ne­héz. Aki próbálta már, az tud­hatja. Eleinte még a köszöné­semet is alig akarták fogad­ni. Egy év után aztán férjhez mentem, és jöttek a gyerekek egymás után: Kati, Ildi, Gé­za. Mindhárom nagyon szor­galmas, jó tanuló gyerekek, pedig, hogy őszinte legyek, sokkal kevesebb időt töltöt­tem velük pici korukban, mint amennyit manapság egy anya foglalkozik gyermekével. Hogy is értem volna rá? Annak ide­jén, már a fölsőben tanítot­tam, földrajzot, biológiát, fi­zikát, én lettem a csapatveze­tő, és kineveztek a községben népművelési ügyvezetőnek. A férjem, aki postamester, na­gyon sokat segített nekem, hogy elvégezhessem a mun­kámat. Hozzá toltam be, a parányi postahivatalba, reg­gelente a kicsiket, hogy vi­gyázzon rájuk, amíg föl nem váltom. Mert munka aztán volt bőven. Csak az a baj. hogy a másért végzett mun­kának kicsi a látszata. Elosz- lik. Azt nem mondom, hogy semmivé lesz, de biz’isten, sokszor van ilyen gondolatom is. Mert az ember furcsa te­remtmény: arra néz görbe szemmel, aki a javát akarja. (Az iskola folyosóját díszí­tő képekből, öregek elbeszé­léséből meg lehet tudni, hogy milyen élet volt a fa­luban a felszabadulás előtt. Vályogkunyhós, nincstelen világ volt az. Kiúttalan, re­ménytelen életet ígért. Már este elindultak a piacra, ha volt mivel, hogy másnap reggelre odaérjenek. Itt a tízholdas gazda földbirto­kosnak számított. A legsze­gényebbje meg elszegődött napszámba a környező mó­dosabb falukba. Sokszor elő­fordult, hogy a munkát ke­resőket kutyával kergették meg. Télen, mint a medve, megdermedt a falu, nem mozdult, hogy minél keve­sebb energiát veszítsen. Azon a néhány szlovák népdalon kívül nem sok szellemi kincs maradt meg a múltból. Be­lefulladt a szegénységbe, meg az azt feledtető nova- borba. Itta a fiatal, az Öreg, válogatás nélkül, Hellyel­közzel fogyasztják még ma is, ha már egyszer adót kell utána fizetni.)- Nézzen körül a falu­ban. Egymást érik az új na- zak. A mindig újabban, a mindig nagyoboak. Lső pil­lan tásra Iá úszik, _ hogy ma már ez a falu sincs nátraoo a többinél. Már ami a va­gyont illeti. De a tenyerük — nagyon kérges. És ettől az életük is az. Itt a szülők majd mind segédmunkások. A gép­kocsivezető már tanult em­bernek számít. Hihetetlen, mit összedolgoznak. Aztán álljon oda valaki népműve- lösködni, hogy így, meg úgy, ez nem egészséges, meg, hogy más is van a világon, mint a munka, a szerzés. De, ha megmosolyognak, akkor is meg kell kísérelni mindent, cselekedni és nem sopánkod­ni, annak előbb-utóbb lát­szata van. Nemcsak a betűve­tésre kell megtanítani a gye­rekeket, hanem az évek so­rán arra is, hogy messzebb lássanak a falu határánál. Megmozdítani bennük a ter­mészetesnek vélt gyermek­kori kíváncsiságot, hogy ne elégedjenek meg azzal, hogy jóllaknak, meg borsot tör­nek mások orra alá. Szebb­nél szebb helyekre vittük a gyerekeket táborba, de aki egyszer elvolt, többet nem akart menni. Merthogy ott fürdőruhára kell vetkőzni. Hát bizony, ilyen esetekben nagyon kellett vigyázni, meg ne bántsa őket az ember egy fél szóval se, mert akkor job­ban bezárkóznak. Ma már ilyen probléma nincs. A KISZ- esek tervei között országjáró kirándulás is szerepel. Egyik­másik meg a külföldet emle­geti. Néhány éve lengyel diá­kokat hívtunk meg. Mindenki odavolt az egyenruhájuktól. Azóta a sajátjukat is szíve­sebben hordják. Egyre inkább megtanulnak helyesen élni. Szépen élni. H^ hiszi, ha nem, sikerült megszervezni a szín­házlátogatásokat. Pedig, de­hogy akaródzott menni bár­kinek is eleinte. Probléma volt, hogy le kell vetni a ka­lapot meg a nagykabátot és beadni a ruhatárba. Hát igen. Ez a félsz a múlté. Sikerült megkóstoltatni az emberekkel a számukra teljesen újat. Ma­napság annyi a jelentkező, hogy tele van velük a külön- busz. Kezdetben a TIT-elő- adásokat is üres székeknek tartotta a meghívott előadó, de pár év alatt ebben a járás elsői közé került a falu. Min­dig úgy válogattuk össze az előadások anyagát, hogy ta­lálkozzon a helybeliék érdek­lődésével. Különösen az egész­ségügyi, a pedagógiai és a mezőgazdasági témájú TIT- előadásoknak van sikerük. Nagy fnostanság a fejekben végbemenő forradalom. (Egy kezünkön megszá­molhatjuk a faluban lakó értelmiségieket. A pedagó­gusok legtöbbje is bejáró: Szentendrén, Pomázon lak­nak. És aki tanítás végezté­vel buszra száll, arra nem osztható annyi munka, mint a helyben lakóra. Kováts Gézáné itt lakik tizennyolc esztendeje. Azóta kétszer annyi tanító és tanár jött és távozott, mint a jelenlegi tantestület létszáma. Pilla­natnyilag tizenegyen taní­tanak az iskolában. Jutal­mat egy évben kétszer is osztanak, november 7-én és pedagógusnapon. Az elosz­tás? Általában mindenki kap. Kováts Gézáné is. Nem többet és nem keve­sebbet, mint mások. Mivel helyben lakik, rá mindenütt lehet számítani. Párttag, a Hazafias Nép­front községi bizottságának elnökhelyettese, valamint a nőbizottság elnöke. És ta­nácstag.) Mióta tanácstag va­gyok, még közelebb kerültem az emberekhez. Fogadószo­bám a hazafelé vezető út, itt állítanak meg ügyes-bajos Cárdoü Katalin felvétele dolgaikkal. Legtöbben az utak állapotát kifogásolják — jog­gal. Esős évszakban még a csizmát is leszedi az ember lábáról, akkora a sár. Az ár­kokat hiába pucoltatjuk, pil­lanatok alatt megtölti a hegy­ről lekerülő hordalék. Mos­tanában szívesen veszem, ha megállítanak, jó' híreket mondhatok a kérdezőnek: még a tavasszal aszfaltost: lesz a Petőfi Sándor utca. Megoldódott a gázellátás is, hetente kétszer teherautó hozza a teli palackokat. Ami gond, az a szolgáltatások hiá­nya. Ha valami elromlik, vinni kell Szentendrére. De ott se vállalják szívesen, van bőven munkájuk, nem hiány­zik nekik a mi pénzünk. Ne­künk annál inkább a szak­ember. Meg zöldségesbolt & minden egyéb, ami a nők éle­tét könnyebbé tehetné. Mert saját kis világunk ezen a te­rületen lépked a legapróbbat. — Hát így telik az életem, sok munkával, sok elégedet­lenséggel. Mindig többet és többet akartam csinálni, haj­tott a türelmetlenség, meg az ember szent dühe, a maradi- ság, tudatlanság ellen. így kellett lennie. Nekem ez je­lentette a szórakozást, ha te­hettem valamit másokért, kü­lönösen a gyerekek között éreztem jól magam. Közben fölcseperedtek a sajátjaim is, a legidősebb másodikos gim­nazista Szentendrén, az isktla KISZ-titkára és a városi KISZ-vb tagja. Nagyon sokat dolgozik, szívesen, már az anvatejjel magába szívta a mozgalmi munka szeretetét. Ildi, a középső, pedagógus lesz, óvónő. A legkisebb még általánosba jár. Mindhárman sokat segitenek, ha otthon vannak, bár ez egyre ritkább. Amíg kevesebb volt a tanul- nivalő, még a könyvkölcson- zésnél is helyettesíteni tud­tak, ha nem értem rá valami miatt a könyvtárba menni. De a legnagyobbat leköti a te­mérdek elfoglaltsága, a közép­ső még kollégiumban lakik, hetente-ké+hetenként, ha lát­juk. így aztán lassan minden munka visszaszáll rám otthon is. Egyre nehezebb. A férjem 1700 forintot keresett, most szívbeteg, úgy fest a helyzet, hegy leszázalékolják. Mi pénzt fo* akkor kapni? És nálunk lakik a férjem idős édesany­ja, őt is ápolni kell. Hát cso­da, ha mostanság negyedré­sze sincs bennem a régi aka­rásnak? És higgye el, nem tudom elintézni, hogy leg­alább átmenetileg csökkent­sék a kislányom kollégiumi díját. Amikor saját ügyét in­tézné az ember, nem talál meghallgatásra? (A beszélgetést itt hagy­tuk abba, ennél a fölcsatta­nó kérdésnél. Nem tudtam rá válaszolni, legalábbis megnyugtatóan nem. In­kább elbúcsúztam hát, hogy máshol keressem meg a kedvesebb befejezést. Az a néhány ember, akinek szó­ba hoztam Kováts Gézánét, meggyőzött arról, hogy sze­retik a faluban. Már régen nem tekintik jöttmentnek, mint általában a nem ma­guk közül valót. Számítanak rá, kikérik a véleményét, hiszen Juci tanár néni az ő emberük. Ért a nyelvükön.) Fehér Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents