Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

1974. ÁPRILIS 21., VASÁRNAP 5 M£C i&tiHap Létezbetík-e más biztos talaj, mint a munka, a munkásság Lila mezőben három arany csillag MUNKÁK . < _ _ _ í JWÍ ^.MINDENNAPOK « Táncsics Mihály születésének százhetvenötödül évfordulójára lsőnek Petőfi Sándor ál- lított emléket róla — még életében, 1848. márciu­sában írta: „Nem elég.. . most föl Budára, Ott egy író fogva van, Mert nemzetének, javá­ra czélzott munkáiban”. Közel száz éven át nem is tudtak róla sokkal többet, minthogy 1848. március ló­én a felkelt pesti nép a már­ciusi ifjak vezetésével kisza­badította börtönéből Táncsics Mihályt, áz akkor 49 eszten­dős írót. Telkes jobbágy fia, a Vesz­prém megyei Ácsteszéren szü­letett, 1799. április 21-én, a hét életbenmaradt (anyja 13 gyermeknek adott életet) test­vér közül a középső volt. „Paraszt-anya szülte” — idéz­te származását Ady és szár­mazása egyben egy életre szóló elkötelezettségét is jel­képezte. A jobbágysors, majd a maga választotta céhle­génység (takácsinas, majd se­géd) a feudális világ minden gyötrelmét alapvető élmény­ként véste egész életébe. Nehéz küzdelmek árán ta­nul, elvégzi a tanítóképzőt, majd az egyetemet látogatja, nevelősködik, bejárja Nyu- gat-Európát, Angliát, Fran­ciaországot, Németországot, közelről látja a polgári társa­dalmat. Tanultsága és mun­kája révén kiemelkedik ugyan osztályából, de egész élete so­rán hű marad a „munkásnép­hez”, ahogy ő a dolgozókat egységesen nevezi. Börtönbe először 1847-ben csukják. Ekkor már az ellenzék egyik ismert alakja. Elfogatásának közvetlen ki­váltó oka „Sajtószabadságról nézetei egy rabnak” című röpirata. Vizsgálati fogsága során az ügyész 10 éves sánc­munkára való indokolást fo­galmaz, a röpiratban — a vádló szerint — „alperesnek abbeli vétkes szándéka ömlik el, hogy országlási rendsze­rünk feldúlásával, a személy­es vagyonbeli jogok egyenlő- ségi elve terjesztessék...” A forradalom és szabadság­harc hónapjaiban minden energiáját a köz, a nemzeti egység ügyének szenteli, de olyan nemzeti egységet hir­det, amelyben a parasztság politikailag és ' gazdaságilag egyenrangú fél. Nemcsak a békepárttal, de Kossuthtal is szembekerül. 1848. április 2- án jelenik meg szerkesztésé­ben az első magyar néplap, a Munkások Újsága. A lap élén a mottó, amely egyben program is: „A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézked­hetik”. Az 1848-as forradalom és szabadságharc vereséget szen­vedett, a polgári átalakulás folyamata a jobbágyság fel- szabadulásával mégis meg­kezdődött. A jobbágyság meg­szűnt, de a parasztság nagy tömegei föld nélkül marad­tak. rPánCsicsot is halálra ítélte-*■ a Habsburg-szoldateszka, Kossuthtal együtt akasztot­ták fel jelképesen. Hét évig bujkált, saját otthonában, Pesten, egy földalatti üreg­ben. S közben írt, dolgozott. Nem adta fel a világnézeti harcot, miközben az akasztó­fa fenyegette, éhezett, nyo­morgóit. Ekkor, 1851-ben ír­ja „Mik a vörös republikánu­sok és mit akarnak?” című röpiratát, ebben határozott forradalmi demokrata követe­léseket fogalmaz meg. Egyik főszervezője az 1860-as már­cius 15-i tüntetésnek, de még előtte egy nappal letar­tóztatják. Az ügyész halált kér rá, tizenöt esztendőt ka­pott. A kiegyezéssel meghir­detett amnesztia visszaadja szabadságát. Hatvannyolc éves és csaknem teljesen vak, de a harcot eszméiért tovább folytatja. 1869. január 2-án jelenik meg új lapja, az Arany Trom­bita első száma. Márciusban az orosházi kerület képvise­lőjének választja, s rögtön utána ismét bevonul a fog­házba, egy hónapot ül saj­tóvétség miatt. A politikai küzdelmek kö­zéppontjában a meddő köz­jogi harc került, a 48-asok és 67-esek táborát egyaránt a dzsentrik vezetik. De már szerveződik az új, a társa­dalmi átalakulást valóban igénylők arcvonala, élén a Szocialista eszmékkel vérté­/.«-ír szervezőre munRásoiCKe< Táncsics már a harmincas években megismerkedett az utópista szocialista tanokkal, és kezdettől fogva rokon- szenwel kísérte a szocialista mozgalmat. Bár mindvégig el­sősorban a szegényparasztság radikális követeléseit képvi­selte, hangot adott a munkás­paraszt szövetség gondolatá­nak. Felismerte az elnyomot­tak és kizsákmányoltak egy­másrautaltságának szüksé­gét, a kölcsönös szolidaritás jelentőségét. TV yolcvannégy éves, amikor még cikkeket ír a Nép­szavába, a szocialisták lap­jába. 1880 húsvétján, Föltá­madás című cikkében a Nép- szava-agitá torok gárdájának élére állva írja: „A föltámadást ti fogjátok eszközölni, megteremteni munkás barátaim, mert létez­hetik-e a nagy természetben más biztos talaj, mint a mun­ka, a munkásság!...” Személye állandó felkiáltó­jel a hajdani 48-asok tábora előtt. 1881. március 13-án így ír róla a Népszava szerkesz­tője, az egyetlen hű küzdő­társ, Kászonyi Dániel: „a köl­tő, kit akkor diadallal kisza­badítottunk, most 82 éves aggastyán, nélkülözések közt tölti agg napjait”. Egy év múlva ismét — 1882. január 12-én: ,„Szegény, szegény öreg ember, akinek csak az a vét­ke van, hogy még mindig itt él közöttünk!” Majd hozzá­fűzi: „Meglehet, hogy a késő utókor oly költséges mauzó­leumot fog neki felállítani, melynek ára egész életére elég lett volna”. 1884-ben halt meg. M. L. Kissé előbbre húzta derekán ' a pisztolytáskát, leült, csontos, eres kezeit ölében nyugtatta, i Mozdulatlanul várt kérdéseim­re. Ha most festő lennék, pil- j lanatok alatt felvázolnám a; markáns férfiarcot: a sapka alól kilátszik a barázdás hom­lok, az erős, egyenes orr, és az előreugró áll összhangjából szelíd-szürke szemek néznek 1 rám. Feltűnő színű paroli a sötét | egyenruha vállán. Lila mező­ben három aranycsillag. Szá­zadosi rangban va>n az ipar- őrségnél — állapítom meg, és a festőecsetet félretéve meg­töröm a várakozás csendjét. Izgatod a bánya — Érdekes neve van, ezen a környéken ritka... Pöpl Miklós. Nem dunántúli? — Baranya megyei Vagyok, a Mecsekben születtem. Hird községben, a Zengő-hegy lábá­nál. Gyönyörű vidék, persze, a gyermekkor emléke is varázs­latossá teszi. Ikladon nem is tudtam volna gyökeret verni, ha nem hasonlítana a hazai tájra ez a dombos, hegyes vi­dék. — Mikor jött el szűkebb ha­zájából? — Baranya országból? — veszi a lapot —, várjunk csak ... van annak már 20 éve. De kezdeném az elején, ha már teljes portrét fest ró­lam, ne hiányozzék egy szín se a képről. Hárman vagyunk testvérek, apám férfifodrász volt a faluban. Pécsváradon végeztem el a polgárit. Vala­hogy nem jött kedvem az 1 apám mesterségéhez. Jobban izgatott a bánya. Két évig dolgoztam a föld alatt. Később meghallottam, hogy lehet je­lentkezni rendőrnek, 1949-et írtunk akkor. 18 éves korom óta hordok egyenruhát. Szé­kesfehérváron részt vettem egy BM-tanfolyamon, innen a Pest megyei rendőr-főkapi­tányság állományába kerül­tem a rendőrőrsre. Teljesítet­tem szolgálatot Monoron, | Nagykátán ■ és Pilisvörösváron — A falujából nősült? — Ugyan már, erre is van­nak szép lányok — melegedik meg a hangja. — Az úgy történt, hogy itt a gyár mögött volt egy tanya. Gyakran jártam arrafelé, két takaros eladósor­ban levő lányt láttam a ház körül. Mire észbe kaptam, az egyiknek már be is kötötték a fejét. Nosza. Miklós, mondtam magamnak, ha nem sietsz, hoppon maradsz. Összebarát­koztam a lány egyik bátyjával és nemsokára lakodalmat ül­tünk. Építettünk egy kis há­zat, a gyár mellett az Arany János utca 6 szám alatt. Kár, hogy nem májusban jött, lát­hatná a rózsáimat, 150 fám, bokrom van. Szeretek kertész­kedni. Ha meghallom, hogy innen a második községben nyílik egy különleges fajta, el­gyalogolok érte 10 kilométert is. Míg a gyerek iskolás volt. otthon maradt a feleségem. Most ő is itt dolgozik, a Mező Imre üzemben, a végszerelő szalagon, a fiam meg a galga- mácsai termelőszövetkezet ju­hásza. A biztonság szolgálatában — Mikor cserélte fel a rend­őri pályát... ? — 17 évvel ezelőtt szereltem le, azóta az ikladi Ipari Mű­szergyárban dolgozom, a fegy­veres őrség váltásparancsnoka vagyok. ellenére, hogy több ágazatot — kerámia, celex — felszámol­nak. — A növény-, állattenyész­tési és ipari főágazatok kiala­kítását viszonylag könnyen megoldjuk: a szükséges léte­sítmények, gépek, berendezé­sek rendelkezésünkre állnak. A tavalyi együttes 9 milliós nyereséggel szemben idén 12 millióra számítunk. Azt akar­juk, hogy tagjaink már az idén elérjék a 36—37 ezer fo­rintos jövedelemszintet, amely magasabb a járási átlagnál. Minden lehetőség adott arra, hogy már az egyesülést követő első zárszámadáson meggyőz­zék a kételkedőket arról, hogy a változás nemcsak a népgaz­daságnak, hanem a tagságnak is érdeke. Lovásztányok A töki Egyetértés Termelő- szövetkezet egyik büszkesége a vadaskerti ménes. Angol telivéreket, félvéreket te­nyésztenek, gondoznak, lova­golnak be és adnak el. Tavaly 24 sportlónak akadt itt gazdá­ja'. Ez jelentős jövedelmet ho­zott a termelőszövetkezetnek, hiszen egy olyan hároméves csikó ára, amely még csak a fejét tudja jobbra és balra forgatni, 56 ezer forint. A ménes fejlesztésére hamarosan százezreket költenek: még az idén új istálló épül, és hama­rosan elkészül a nemzetközi szabványoknak megfelelő aka­dálypálya is. Az istállóban híres lovak ivadékai, szép járású, kecses állatok fejlődnek. A három­éves csikók éppen hazatérőben lankodnak, csattan az ostor, vannak, aztán mert rakoncát- Erre még inkább megvadul­nának, de idejében érkezik a segítség: a két lovászlány, Éva és Andrea. Csendes, halk beszéddel nyugtatják a lova­kat, aztán elcsendesedik az is­tálló, minden állat a helyére kerül. Sárkány Éva 17 éves, töré­keny kislány. Két évet eltöl­tött a galoppon, zsoké volt, az állatok gondozásának fortélyát az ottani abrakmestertől leste el. Nyolc lovat gondoz: 4 öreget, 3 csikót és egy tüdőba­jos cigánylovat. Szabad idejé­ben lovagol, versenyre, a Bu­dapest bajnokságra készül. A lovassport szeretetét szülőfa­lujából, a Fejér megyei Ba- racsról hozta magával, 6 éves korában ült először lóhátra. Barátnőjével, Potzner And­reával most itt a faluban lak­nak albérletben. Andrea pesti lány, ő is a lovak miatt hagyta el a szülői házat. Mindketten szívesen beszélnek az állatok­ról, és azt sem bánják, ha olykor két-három éjszakát kell a lovak mellett tölteniük. Ez olyankor fordul elő, ha a lónak kijön az ina és három napig brisztellel kell bedör­zsölni. A lónak ez idő alatt nem szabad lefeküdnie, állva kell az erős fájdalmat elvisel­ni. Húsz lakásból egy Németh Istvánná nem is csodálkozik, amikor becsen­getünk. Tavaly karácsony előtt költöztek új otthonuk­ba, azóta aki megfordul ezen a vidéken, szerét ejti, hogy eljöjjön háztűznézőbe. Való­ságos idegenforgalmi neveze­tesség lett Perbál határában a négy községet egyesítő Egyetértés Tsz lakótelepe. — A szomszédok inkább csúfolnak minket — mondja a fényzuhatagban fürdő nap­paliban a ház asszonya —, rakétakilövőnek meg csirke­keltetőnek nevezik az ottho­nunkat. Kifogásolják, hogy nincs padlás, ezért nem lehet felvinni a kukoricát. Másik kifogás, hogy a kisméretű há­lófülkébe nem fér be szek­rény. Megérkezik közben a ház ura, a termelőszövetkezet la­katosa, a megyei első osz­tályú labdarúgó-bajnokságban szereplő Perbál kapusa —, ő is segít az idegenvezetésben. A 85 négyzetméter alapterü­letű lakás alsó szintjének elő­terében van a konyha, a spejz, a mosdófülke, a kamra, és a tágas, ebédlő. Majd a nappali következik, amelyet nem egy képzőművész boldogan elfo­gadna műteremnek. Széles falépcsőn jutunk a felső szint­re, ahol a két hálófülke szom­szédságában van a fürdőszo­ba, s a nappalira néző bel­ső balkon vagy ha úgy tet­szik, galéria. Az olajkazán­nal fűtött házhoz 108 négy­szögöles telek és parkoló is tartozik. — A tervet Maros Tamás, a tsz alkalmazottja készítet­te, ő is itt lakik a már elké­szült húsz lakás egyikében — tudjuk meg a családfőtől. — Mi magunk véletlenül csöp­pentünk ebbe a lehetőségbe, azelőtt Budakeszin egy saját másfélszobás lakásban éltünk a két kisgyerekkel. Az indu­lásnál 70 ezer forintot kellett befizetni. Most esedékes a szerződéskötés, várhatóan 340 ezer lesz a teljes költség. Ügy számoljuk, hogy körülbelül 900 forintot fogunk törleszte­ni havonta. A költségeket jelentősen csökkentette, hogy a tsz a fia­taloknak a telek négyszögö­lét húsz forintért mérte, s kivitelezőért sem kellett a szomszédba menni: keresve se találhattak volna megfelelőb­bet a saját építőipari részle­güknél. A 120 lakásból álló modem lakótelep következő húsz lakásának átadására jö­vő májusban kerül sor. Megszűnik a kocsma Perbálon, a községi tanács még februárban tárgyalta az ifjúsági törvény végrehajtá­sának hatékonyságát. Szó ke­rült arról is, hogy az 1800 lé­lekszámú településnek nincs ifjúsági klubja. Volt ugyan er­re a célra a művelődési ház­ban egy kisebb helyiség, de ez röviddel ezelőtt szabad- polcos könyvtár lett. A régi könyvtárhelyiség pedig lakás lett. Ezért a 23 tagú testület ultimátumot intézett az Észak- Budavidéki ÁFÉSZ-hez, hogy négy esztendő után nyilatkoz­zon végre: hajlandó-e koráb­bi ígéretéhez híven presszóvá alakítani a művelődési ház előterében üzemelő kocsmá­ját, amelynek, mint a közlé­keny csaposnőtől megtudtuk, luzvi italforgalma százezer fo­rint körül mozog. Amennyi­ben nem, akkor április else­jével, ha. pedig igen, az eset­ben június elsejével mondja fel a tanács a művelődési házban a bérleményt, s enge­délyezze egyúttal a megszűnt bambiüzem helyén a presszó vagy cukrászda kialakítását. Az ÁFÉSZ válasza igenlő volt, ami azt jelenti, hogy jú­nius 1-től a művelődési ház előtere a fiataloké. Addig he­ti két naoon, csütörtökön és szombaton az effész művelő­dési ház — tehát a nagyte­rem is — a helyi fiatalok ren­delkezésére áll. A kérdés azonban továbbra is nyitva marad, hiszen ez a megoldás is csak ideiglenesnek tekint­hető. Tetézi a bajt, hogy fenn­áll a veszélye annak is, hogy a iárás a jövő évben a műve­lődési háztól megvonja a fenn­tartási költséget, amennyiben a hiányzó szakköri helyisége­ket a község nem éoíti meg. Igenám, de miből? Ittes Lajos tanácselnök elmondta, hogy a? utolsó öt évben az öregedő épületre csaknem félmilliót , költöttek. A fejlesztési alap másra kell — például egy öt- venszemélyes óvoda építésé­re Korábban a fiatalok egy pinceklubot terveztek az egyik borospincében kialakítani. Vállalták a kőművesmun­kát, a villany, a víz bevezeté­sét. Anyagot a tanács ígért, s a hiányzó 50—60 ezer forintot is szinte biztosra vehető, hegy megszavazta volna a tes­tület, amelynek 38 százaléka fiatal. Az ötletből mégsem lett semmi. A tanácselnök indok­lása: „a viszonylag nagy tá­volság miatt a pinceklub ki­esett volna az ellenőrzésük alól, ezért megvalósítását o járási művelődési osztály sem javasolta”. Furcsa, hogy egy illetékes esetenkénti egész­ségügyi sétától való berzen­kedése megfoszthatja eav köz­ség ifjúságát szabad ideje tár­taimon kihasználásának le­hetőségétől. 700 éves község Az első oklevél, amelyen Tinny e szerepel, 1274-ben, áp­rilis 29-én kelt. Idén ezen a napon veszi kezdetét a 700 éves község ünnepségsorozata, amely gazdag programjával felidézd az évszázados legen­dákat. történelmi eseménye­ke1. Most a község apraja- nagyja az évforduló lázában ég. Április 29-én kezdődik és november 7-ig tart az ünnep­ségsorozat. Vecsér Gyula tanácselnök elmondotta, hogy a hétszáz éves község évről évre fejlő­dik. Tavaly orvosi lakás épült, bővítették az iskolát, és a könyvtárat, 70 ezer forintot fordítottak a vízellátásra. Az ifjúsági klub mellett már mű­ködik a nyugdíjasok klubja is. Idén újabb szép ajándékot kap a falu: másfél millió fo­rintért új utat építenek a Bocskay utcában. Ünnepélyes átadására az elkövetkező he­tekben kerül sor. Árokszállási Éva Kertész Péter Beszélgetésünk alatt több­ször használtam ezt a kifeje­zést: rendészek. Ilyenkor min­dig kijavított: polgári fegyve­res őrök, röviden iparőrök. Valóban, sokkal tekintélye­sebben hangzik. A rendészről a „tűzre, vízre, villanyra vi­gyázzatok!” figyelmeztetés jut eszünkbe: az irodában nem maradt-e égve a villany, el­zárták-e a' vízcsapot, s nem került-e égő cigaretta a papír­kosárba? Az iparőrség szó ma­gában foglalja a gyárkapun belüli közbiztonságot, a nép vagyonának őrzését. Mindenre ügyelve — Felelősségteljes beosztása van. Ki lehet iparőr? — Aki büntetlen előéletű s megfelel a fegyveres testületi követelményeknek, katonás, egészséges és jó szeme, füle is van ahhoz, hogy észrevegye a legcsekélyebb rendellenessé­get. 24—48 órás szolgálatban vagyunk. Aki közénk áll, meg kell barátkozzon az éjszakai ébrenléttel. A mai fiatalság nem szívesen választja ezt a hivatást. — Ügy érzi, lebecsülik az iparőröket? — Egyáltalán nem! — tilta­kozik. — Sőt a gazdasági ve­zetők egyenrangú partnerük­nek tekintenek. Amikor ők nem tartózkodnak a gyárban, megnő a mi felelősségünk. Va­sárnap, ünnepnapokon jönnek a kamionok, viszik a készter­méket, hozzák az anyagot. Át­adjuk az árut. jelen vagyunk az anyagátvételeknél. Szer­számtörést, géptörést jelen­tünk, azonnal intézkedünk. Néha előfordul... — Gyakran fordulnak elő lopások? — Hát, nem hordják ki zse­bükben a gyárat! Azért már volt rá példa, hogy motozás­kor kisebb alkatrészt, az üzle­tekben hiánycikknek számító csavarokat találtunk. Mit te­szünk, ha a lopáson rajtakap­juk az embert? Amennyiben nem visszaeső, elég, ha rápirí­tunk! Egy életre elszégyelli magát. A notóriusnak fegyel­mi, elbocsátás jár. Ezeket a „profikat” nehéz elcsípni. Meg sem rándul az arcuk, ahogy a portán áthaladnak. — Fogtak már „nagyvállal­kozót”? — Hat-hét évvel ezelőtt. Ti­zenegy motort vittek ki a gyárból. Másfél lóerős, 24 kilós darabokat. Éppen túlóráztak az üzemben, a széria utolsó motorjai futottak le a szalag­ról, s számolták: még mennyi hiányzik a tételből. Felrakták a motorokat a rakodókocsira, s akkor vették észre a lopást. A tettes, egy fiatal szerszám­lakatos, rajtavesztett. Nem gondolt arra, hogy ezen az es­tén nemcsak a raktárban, ha­nem már az üzemben is húz­zák a strigulákat. A második motort dobta át aznap a kerí­tésen, amikor csapdába esett. Felugrottam a Pannónia mo­torkerékpáromra, követtem a személyautót, amely a keríté­sen túl felszedett motorokat vitte. Egy MÁVAUT-os sofőr ült a volán mellett, kölcsön­kért Volkswagennel jött es­ténként a motorokért. Az ügyet átadtuk a rendőrségnek, a tettesek nem kerülték el a börtönbüntetést Elismerések Pöpl Miklós tizenhat éves kora óta párttag. A vállalat­nál a hetes alapszervezet és a pártbizottság vezetőségébe is beválasztották. Elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemet, számos kitüntetést tűzhet a mellére: Közbizton­sági emlékérem bronz, ezüst fokozata, Dunai Árvízvédelmi emlékérem 1954-ből, Honvé­delmi emlékérem bizonyítja a társadalom, a népvagyon őré­nek becsületes munkáját. — Nem szívesen használok nagy szavakat: hivatássze­retet, elhivatottság..., mindig vigyáztam arra, hogy igazsá­gosan, emberségesen döntsék, ember maradjak az emberek között. Horváth Anita < h t * 4 >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents