Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-16 / 87. szám

4 rta i ME C KJtírlap 1974. ÁPRILIS 14., VASÁRNAP ELŐSZÖR PEST MEGYÉBEN Megoldás a diplomáig Új rendszer a képesítés nélküli nevelők segítésében Az idén kiterjesztették a kísérletet az óvodákra is TV-FIGYELŐ Pest megyében — mint ez köztudomású — az oktatás­ügy egyik gondja a képesítés nélküli nevelők nagy száma. Amíg az országban a peda­gógusok közül 5,6 százalék ta­nít képesítés nélkül, addig Pest megyében 9,4 százalékuk. Ráadásul nálunk, ha lassan is. de folyamatosan emelkedik a számuk. 1971-ben például még „csak” 8,9 százalék volt a képesítés nélküliek aránya. S ez az adat csak az általános iskolákra vonatkozik. Az óvó­nők között jóval magasabb, kereken 30 százalék a szak­képzetlenek száma. Hatékony továbbképzés A képesítés nélküliek alkal­mazását kényszerhelyzet — a nevelőhiány — idézte elő. De bármennyire kényszerítőek is a körülmények, abba a hátrá­nyos helyzetbe, amit a képe­sítés nélküliek munkába állí­tása szükségképpen jelent, 6em az iskolák, sem a tanulók érdekében nem nyugodhatunk bele. A feladat: annak bizto­sítása, hogy az egyetemet, fő­iskolát nem végzettek is meg­közelítőleg olyan színvonalon és eredménnyel tanítsanak, mint diplomás kollégáik. Ezt a célt csak hatékony tovább­képzés szervezésével tudjuk elérni. Kezdetben, amikor az első képesítés nélküli nevelők meg­jelentek az iskolák kapuiban, még azt hittük, ez a tovább­képzés a rendszeres főiskolai tanulmányokkal önmagában megoldható. Aztán teltek az esztendők, és kiderült, hogy ez a továbbtanulás nélkülöz­hetetlen és pótolhatatlan ugyan, de korántsem old meg mindent. A főiskola — jelle­géből, természetéből követke­zően — több év után ad tel­jes, lezárt tudásanyagot. A ké­pesítés nélküli nevelőnek vi­szont gyorsabban van szüksége ilyen ismeretekre, hiszen ta­nulmányai közben, sőt való­jában már előtte is dolgoznia, tanítania kell. A problémát véglegesen csak a diploma megszerzése oldhatja meg. De mi történ­jék addig? Az oktatásügy ve­zetői Pest megyében is gyor­san felismerték, valami közbe­eső megolást kell keresniük és találniuk. Különféle tovább­képzési formákkal, tanfolya­mokkal kísérleteztek. Ezek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Üj eljárást kellett tehát ki­dolgozni. Aztán megszületett az_ is. A Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályán 1971- ben megszervezték — az or­szágban először — a képesítés nélküliek patronálásának új rendszerét. Az új formát azon­A Művelődési Minisztérium — közlönyében — nyilvános­ságra hozta a tanév végi IV. osztályos vizsgák, valamint az érettségi vizsgák rendjét a dolgozók középiskoláiban. A dolgozók gimnáziumában a negyedikesek tanév végi vizsgáit május 25-ig keli befejezhi s azok a felsőfokú oktatási in­tézményben tovább tanulni kí­vánó dolgozók, akiknek mate­matikából, illetve fizikából felvételi vizsgát kell tenniük, e két tantárgyból közös érett­ségi-felvételi írásbeli vizsgán vesznek részt május 28-án és 29-én. Az írásbeli érettségi vizsgák időpontjai: június 3-án, hétfőn magyar nyelv és iro­dalom, június 6-án, csütörtö­kön kémia, június 7-én, pén­teken biológia. A vizsgák va­lamennyi napon 14 órakor kezdődnek, a tanulóknak 180 perc áll rendelkezésre tételük kifejtéséhez. Az írásbeli téte­leket egyenként az új gimná­ziumi érettségi vizsgaszabály­nál ki is próbálták, s miután az első eredmények igazolták az előzetes elképzeléseket, 1972 szeptemberében általá­nossá tették az akkor még új rendszert,' Párhuzamos oktatás A patronálórendszer lénye­ge, hogy o képesítés nélküliek folyamatos és közvetlen segít­séget kapnak munkájukhoz. Az úgynevezett párhuzamos oktatás biztosítja ezt. Ennek lényege, hogy a szakképzett­ség nélküli pedagógus által vezetett osztály vagy tanított tárgy eredményességéért egy — erre a munkára önként vállalkozó — diplomás nevelő vállal felelősséget. Ez sok napi feladatot jelent — tantervek, vázlatok ellenőrzését stb. —, s egyebek közt azt is, hogy tanít patronált kollégája osz­tályában. Ez, az országban először be­vezetett rendszer — mint az I elmúlt évek tapasztalatai bizo ­nyítják — jól bevált. A tanu­lásnak, vagy ha tetszik, to­vábbképzésnek ez a sajátos formája alkalmas arra, hogy a diploma megszerzéséig meg­oldja, de legalább jelentősen csökkentse a képesítés nélkü­liek alkalmazásának legsúlyo­sabb gondját-problémáját. A párhuzamos oktatásnak neve­zett forma hasznos, praktikus tudást ad a képesítés nélkü­lieknek. Aki részt vesz benne, eredményesebben, hatéko­nyabban, színvonalasabban ké­pes tanítani. Januártól júniusig Az új forma sikerét bizo­nyítja, hogy a patronálási tendszert az idén továbbfej­lesztették és kiterjesztették az óvodákra is. Januártól 30 Pest megyei óvodában segítik ez­zel a módszerrel a képesítés nélküli óvónők munkáját. A patronálás lényegében ugyan­azokon az alapokon folyik, mint az iskolákban. Azaz az óvodákban is egy szakképzett óvónő, a „pártfogó” vállal fe­lelősséget a képesítés nélkü­liek gyermekcsoportjainak fej­lődéséért, s ugyanúgy, mint az iskolákban, itt is kölcsönö­sen vezetnek foglalkozásokat az óvónőik egymás csoportjai között. Az új forma bevezetéséről még csak három hónap ta­pasztalatai állnak rendelke­zésünkre, de az eredmények máris igen figyelemre mél­tóak. Ügy látszik, ez a rend­szer az óvodákban is betölti majd azt a szerepet, amit az iskolákban. Ezt gondolják ma­guk az illetékesek, az óvó­nők, a szakképzettek éppúgy, zat rendelkezései szerint állít­ják össze. A szóbeli érettségi vizsgá­kat június 12. és 29. között kell megtartani. A dolgozók szakközépisko­láinak és ipari technikumai­nak idén végző hallgatói, akik felsőfokú oktatási intézmény­ben kívánnak továbbtanulni — s matematikából, illetve fi­zikából felvételi vizsgát kell tenniük — ugyancsak május 28-án és 29-én vesznek részt a tárgyakból közös érettségi­felvételi írásbelin. A dolgo­zók szakközépiskoláiban az írásbeli érettségi vizsgák június 3-án kezdődnek, s a vizsgaszabályzatban elő­írt tantárgyi sorrend­ben zajlanak le. A dolgozók ipari technikumaiban az egyes tantárgyak írásbeli és szóbeli képesítő vizsgáiról a korábbi rendelkezések a mérvadók, az­zal a kiegészítéssel, hogy az írásbeli vizsga első napja június 3, a szóbeli vizsga időpontja pe­dig június 12—30. mint a képesítés nélküliek. A rendszer bevezetését ugyanis mindenütt örömmel fogadják; többen jelentkeztek „pártfo­gónak”, mint amennyire szük­ség volt. A kezdeti lendület néhány helyen különösen szép és di­csérendő eredményekkel járt, mindenekelőtt Túrán, Gyálon, Törteién és Érden. A túrái óvodában nemcsak a napi munka színvonalának emel­kedését segítette, hanem mesz- szebbre vezetett. Nagy Anna képesítés nélküli óvónő felvé­teli vizsgája a kecskeméti kép­zőben például azért sikerülhe­tett igazán jó eredményekkel, mert Sára Ferencné óvónő, mint pártfogó, rendszeresen segítette felkészülését is. A patronáló rendszer több hónapon át, januártól júniusig tart. Akkor összesítik és érté­kelik a kísérletre kijelölt óvo­dák tapasztalatait. Nem sze­retnénk jósolni, de majdnem biztos, hosy ez a forma épp­úgy beválik majd az óvodák­ban, mint az iskolákban, vanv_ is jelentősen hozzájárul a ké­pesítés nélküliek gondjainak megoldásához, a hátrányos helyzet megszüntetéséhez. Ökrös László Pest megye lakossága esz­tendőnként átlagosan kilenc­tízezer fővel növekedett a legutóbbi évtizedben. E gya­rapodást leginkább a migrá­ció, azaz a népesség vándor­lása táplálta. Az ország min­den tájáról költöznek embe­rek Pest megyébe: elsősorban fiatalok, de egész családok is. E hömpölygő migrációs fo­lyam több ágra szakad. Egyi­ke ezeknek az ágaknak a belső, megyén belüli vándor­lás, amely településeket duz­zaszt és zsugorít. „...a két fiam mondta...” — Fekete Mihály a nevem, októberben lesz tíz esztende­je, hogy letelepedtünk itt Törteién. Panyoláról jöttünk el, ez Szabolcs-Szatmárban van, Fehérgyarmat a járási székhely, olyan falu, mint a többi, csak a nép nagyobb. Kínálkozott itt ez a tanya vé­telre. Jöjjünk, ne jöjjünk? Nagy gond ez az embernek, mert belemozdul a világba, a kevés bizonyosból a semmi bizonytalanba. Megmondom őszintén, én nem nagyon akartam. A feleségem arra várt, én mit döntök, a két fiam meg nem hagyott békét. Akkor nálunk kevés volt a megélhetés, gyenge a föld, olyan a szövetkezet is. — Végül is ráálltam. Meg­csináltuk a szerződést, ment a gazda a pénzével, mi meg jöttünk, nem sokkal, annyi­Emlékezés Derkovits Gyulára Derkovits Gyula születésé­nek 80. és halálának 40. év­fordulója alkalmából, a szü­lővárosában, Szombathelyen rendezendő Derkovits-napok keretében szombaton koszo- rúzási ünnepséget rendeztek a proletár festőművész szülő­házánál. Kiskunlacháza Oroszóra a nyelvi laboratóriumban A kiskunlacházi általános iskolában 1972-ben tértek rá a kabinetrendszerű oktatásra, s ekkor hoztak létre két orosz szaktermet is. Az új rendszer bevezetése során merült fel az igény egy nyelvi laborató­rium létrehozására. Az iskola pedagógusai megtervezték a berendezést, és egy tévéstudió- technikus pedig az elektromos részt készítette el. Most már több mint egy hónapja az orosz nyelvórákat korszerű nyelvi laboratóriumban tart­ják a tanárok. A tartalmi munka kialakításában, a kü­lönböző nyelvi programok, magnótekercsek összeállításá­ban nagy segítséget nyújtott a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Háza hasonló rend­szerű nyelvstúdiója. Képünkön Gál Róza tanárnő a nyolcadik osztály oroszórá­ját „vezérli”. val, amennyink volt, de gon­dolhatja, nem kellett vagon a holmihoz, elég volt egy te­herautó. Föld a tanyához egy kisholdnyi, ebből nem lehet négy szájat, főként két le­gényke száját megtömni. Szolnokon kötöttem ki, a ve­gyiműveknél, először olyan semmi, csinálja ezt, csinálja azt, Mihály bácsi lettem, de azután betanítottak adago­lónak ... A feleségem művel­te a földet, persze, ségítettem neki, a két gyerek keveseb­bet, mert, hogy azok tanul­tak. Nekem ez volt a büszke­ségem, hogy a fiaim tanul­nak. A ceglédi járás az alföldi táj tipikus megjelenítője. Fal­vai nagy határúak, sok a ta­nya. Szemben más, megyebe­li területrészekkel, itt szinte ismeretlen a községek egybe- épülése: hat-nyolc kilomé­tert is megtehet az ember, míg háztól házig ér. Eltűnt egy nagy falu Egy évtized alatt a járás népességvándorlási mérlege 5444 fős veszteséget mutat; ennyivel többen mentek el, mint amennyien jöttek. Nagy falunyi nép mondott búcsút a homokon kapaszkodó aká­coknak, öreg szőlőknek. Ta­nyáknak, melyeket körülölel a természet, de vad kedvé­ben olykor majd’ megfojtja azokat; sárba ragasztja, hó­val fedi. Törtei vesztesége a A lehetőségek alatt. Baráth Lajos pénteken este látott tör­ténetei a képernyőn zavarba- ejtően talányosra sikerültek. A Gaál Albert rendezésében filmre került históriák kerete jó, címe pedig — Átmenő for­galom — sokat ígérő, de a mű lényege, veleje, mégis valaho­gyan zűrzavarossá vált. A tör­ténetek más irányokba kalan­doztak el, mint ahová erede­tileg indultak. Az alaphelyzet egyszerű és hétköznapi. Egy autóban több órás utazásra összezárt fér­fiak történeteket mesélnek — természetesen nőkről. A film­ben és a valóságban is: ez a helyzet ugyanis nagyon reális és mindenkinek ismerős. Abban a pillanatban, ami­kor a filmen az első történet első mondata elhangzott és nyilvánvalóvá vált, hogy a to­vábbiakban a szereplők végig a nőkről beszélnek majd, megvilágosodott a kissé bi­zarr-frivol cím értelme is. „Átmenő forgalomról” lesz szó, azokról a kapcsolatokról tehát, amelyek valami miatt nem teljesedhettek ki, kudarc­ba fulladtak, átmenetiek ma­radtak. Tudjuk, sok ilyenféle kapcsolat születik és létezik, több-kevesebb ideig, s bár­mennyire átmenetiek, tranzit- jellegűek, valami nyom, leg­többször valami sérülés, min­dig marad utánuk. Érdemes tehát körüljárnunk ezeket a furcsa, félbemaradt, abbaha­gyott kapcsolatokat. Hátha többet tudunk meg általuk a világról. A film széteső — széthulló történetei azonban, 6ajnos, nem erre a kérdésre válaszol­tak. Alkotói munka közben mintha elfeledkeztek volna nemcsak a címről, de magáról az alapproblémáról is. Csak ezzel a feledékenységgel, szét­szórtsággal magyarázható, hogy a történetek közé beke­rült a deszkalopás primitív és igénytelen históriája, és egy olyan kapcsolat is, amely nem kudarccal, hanem jegygyűrű­vel végződött, Mit mondhatunk erre? Nem erről volt szó. Amit így lát­tunk — összefogottság, hatá­rozottság nélkül — ellentmon­dó és érdektelen. Talán an­vándorlás miatt 615 lélek volt a legutóbbi évtizedben. Számszerűen ennél többen csak Csemőt és Abonyt hagy­ták el. A költözők egy kis csoportja nem tovább, csu­pán Ceglédig igyekszik. A na­gyobb csoportban akadnak, akik a megye más részére jutnak el, némelyek a fővá­rosba. „Fészkét elhagyó madár” — Ifjú Fekete Mihály a ne­vem, harmadik esztendeje, hogy itt lakunk, Pécelen, lát­ja, még vakolatlan a ház, a bútor szinte semmi; ennyink van. Cegléden tettem le a szakmunkásvizsgát, apám, édesanyám egy szóval sem mondta, szeretnék, ha meg­maradnék Csemőn, Törteién, a környéken, ök elhagyták a fészküket — mert ott szü­lettek mindketten Panyolán —, nekem sem szegték szár­nyam. A feleségemet Ceglé­den ismertem meg, odavaló, s úgy gondoltuk, legjobb, ha nem leszünk senkinek ter­hére. — Letöltöttem a katona­időm, megesküdtünk, albér­letbén laktunk Pesten. de annyit fizettünk érte, hogy minden kereset arra ment. A Láng Gépgyárban helyez­kedtem el, ott vagyok ma is. elégedett a munkával, a pénz­zel. Brigádtársaim ajánlot­ták Pécelt, mondták, majd­nem olyan, mintha Pest len­nak a történetnek a kivételé­vel, amely arról a kislányról szólt, aki nem hagyta dolgoz­ni szerelmét, mert ő közben unatkozott. Az alapkérdés, az „átmenő forgalom” szempont­jából valóban figyelemre mél­tó volt ez a figura, mert ma­gyarázatot adott arra, milyen különös okok miatt is kudarc­ba fulladhat egy máskülönben, szerencsésnek látszó kapcsolat. A film történeted azonban ehhez képest laposak, és ami sokkal nagyobb baj, érzelme­sek, sőt sziruposak. A könnyes szemű vasutas, aki részegen elérzékenyül a hajdani tanító­nőre gondolva, rikító példája ennek az egész filmre jellem­ző érzelgős-patetikus tónus­nak. A film kitűnő színész- gárdája — Tomanek Nándor, Bujtor István, Vass Éva, Tor- dy Géza, Bahnt András, Epri István és Vencel Vera — nem is találta helyét az érzelmes- ségnek ebben az együttérző atmoszférájában. Kapkodó, zűrzavaros, szét­szórt és mesterkélt film az Át­menő forgalom. Olyan, amely — furcsa módon — nem is­merte fel és nem használta ki saját lehetőségeit. _________ ö. L. Áp rilis végétől Floralia Gorsiumban A székesfehérvári István ki­rály Múzeum az idén is meg­rendezd hazánk egyik legje­lentősebb római kori ásatásá­nak színhelyén, a táci Gor­siumban az antik római ün­nepeket. A rendezvények so­rát április 28 és május 3-a kö­zött a Floralia ünnepe nyitja meg. Ebből az alkalomból — a hagyományoknak megfele­lően — virágot kapnak emlé­kül az antik városba látoga­tók. A Floralia ünnepére meg­nyílik a gorsiumi pincetárlat is, ahol az ásatások legszebb, legértékesebb leleteit tekint­hetik meg a látogatók. Szeptemberben rendezik meg a Ludi Romanit. — A tanyai gyerekekért. Három éve még a megyében a felsőtagozatosok közül 1848 tanyai általános iskolai ta­nuló nem részesült szakrend­szerű oktatásban. A körzete­sítés eredményeként az 1973/ 74-es tanévre a szakrend­szerű oktatásban nem része­sülők száma 784-re csök­kent. ne. Vettük a telket, azután kuporgattunik az építőanyag­ra... Mit soroljam, biztos tudja, miből áll az ilyesmi. Itt viszont már maradni kell, mert a bérlakásból könnyen kiviszi a holmiját az ember,-, de a saját ház az köti. Majd a srácok. Mert egy már van, s szeretnénk még egyet. Ha nekik nem tetszik, majd, ak­kor ők Is fölkerekednek. Célpontok, kerülőutak Pest megyében jó néhány község népe szinte kerekeken él; aktív keresőinek túlnyo­mó része ingázó, bejáró. A megyében a társadalmi át- rétegződés erőteljesen befo­lyásolta a migrációs moz­gást. Míg 1960-ban a keresők közül minden százból har­mincháromnak a mezőgazda­ság adott megélhetést, nap­jainkban már csak húsz szer­zi fő jövedelmét a föld meg­műveléséből. A mezőgazdasá­gi munka helyhez kötött, a szakismeretek — ezek az idő­sebbeknél pusztán tapasztala­ti ismeretek — nehezen, vagy sehogysem válthatók át más helyeken. Az ipari munka nagy mozgásszabadságot kí­nál; az ismeretek — ahogy ezt a szakirodalom jelöli — konvertálhatók, az esztergá­lyos, a köszörűs, a lakatos másutt lényegében azonos feltételeket és követelménye­ket’talál, mint előző munka­helyén. Így már érthetővé válik, hogy a mozgás egyik fő élte­tője az iparosítás volt. a me­zőgazdaságból az iparba tar­tó emberek áramlása folyam­má duzzadt: a megyében a munkások 30—35 százaléka korábban földműveléssel fog­lalkozott. Az loarosítás erőtel­jesen meghatározza a migrá­Érettségi rend a dolgozók iskoláiban Május 28 és június 29 között Gárdos Katalin felvétele Migrációs mérleg Merre tart az emberfolyam?

Next

/
Thumbnails
Contents