Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-09 / 57. szám

•itcyt.i 1974. MÁRCIUS 9., SZOMBAT f[€>1kusz ARGENTINA Szakít-e Wilson a hagyományokkal? Harold Wilson brit miniszter­elnök — a hagyományokkal szakítva — nem kíván lakni a Downing Street 10-ben, a brit miniszterelnöki rezidenciában. Továbbra is a közelben levő Lord North Street-i családi há­zában marad és a miniszter­elnöki épületet csak munka­helynek használja. Mint ta­nácsadói elmondották, a vá­lasztások újbóli hamaros ki­írási lehetőségének semmi köze sincs a miniszterelnök döntésé­hez. Csupán arról van szó, hogy amikor Wilson legutóbb — lí>64—1070-ben — a Downing Street-n lakott, minden ma­gánidejét is olyan ügyekkel foglalták el, amelyek várhattak volna a megoldásra. A BÄNYÄSZSZTRÄJK meg­oldása volt a Wilson-kormány első feladata. A teljes, or­szágos bányászsztrájk február 10-e óta tartott, de előzőleg a bányászok három hónapon át nem teljesítettek túlórát. Heath számára a bértörvények fenntartása és a bányászok sztrájkja ürügy volt arra, hogy megpróbálja lejáratni a bal­oldalt, és konzerválni hatal­mát. Ez a kísérlete megbu­kott, a választók megvonták tőle bizalmukat. A Wilson- kormány ösztönzésére folyta­tott bértárgyalásokon a bá­nyászok körülbelül ötmillió fontnyi bértömeggel alkudtak ki többet a bérviszonylagossá- gi jelentésben foglalt ajánlá­soknál, amelyek a Heath-kor- mány és a bányászszakszerve­zet alkujának is alapját szol­gáltatták volna. Ez elenyésző különbség, s azt bizonyítja, hogy a rendezést eddig is a Heath-kormány akadályozta meg, nem pedig a gazdaság helyzete, a bányászok „ma­kacssága”, a kommunisták vagy más baloldali munkások. A Kiegyezés „eilendrukkerei” azt átlátják, hogy a bányászok­nak adott béreragedmények újabb bérköveteléseket indíta­nak el, amelyek hozzájárulnak majd az angol gazdaság egyen­súlyának újabb eltolódásához. Ezzel ellentétben a szakszerve­zeti főtanács ígéretet tett: ha Wilson kabinetje féken tudja tartani a megélhetési költsége­ket, akkor ezt a brit szakszer­vezeti mozgalom tekintetbe ve­szi.. . A KISEBBSÉGI munkás­párti kormánynak a bányász­sztrájk megoldását követően most legfontosabb teendője, hogy fokozatosan visszaállít­sa a normális kerékvágásba az ország gazdasági életét, ame­lyet december vége óta ener­giakorlátozások és a három­napos csonka munkahét kö­vetkezményei sújtottak. A kor­mány csütörtökön már el is törölte a háromnapos munka­hetet, pénteken pedig befa­gyasztotta a lakbéreket és tár­gyalásokat folytatott a nagy élelmiszerkonszernek felhábo­rítóan magas profitjának csök­kentéséről. WILSON, úgy látszik, tuda­tában van annak, hogy az utóbbi hónapok eseményei a második világháború óta a legsúlyosabb válságba sodor­ták Angliát, melyből nem le­het hagyományos módon kilá­tóink Épp’ ezért volt a lak­bérek befagyasztása Wilsonék választási manifesztumának egyik legfontosabb ígérete. Az intézkedéssel, amely decembe­rig érvényes, a munkáspárti vezetőség körülbelül 8 millió család helyzetét javítja. Az élelmiszer árfronton indított ellentámadással pedig az inf­lációs spirál visszaszorítására törekszik — szakítva a hagyo­mányokkal. Alacs B. Tamás Veszélyes precedens Nemcsak az argentin, hanem a külföldi távirati irodák is gyorshírben közölték, hogy Ricardo Obregon Cano, Ar­gentina Cordoba nevű tarto­mányának kormányzója és helyettese, Atilio Lopez hi­vatalosan benyújtotta le­mondását. Az argentin belpo­litika rejtelmeiben járatlan megfigyelő előtt is azonnal világos, hogy rendhagyó ter­mészetű eseményről van szó. Normális körülmények kö­zött még magában Argentí­nában sem számítanak szenzá­ciónak, ha egy tartomány ad­minisztratív vezetője és he­lyettese leköszön tisztségéről, a külföldi közvélemény ér­deklődésére pedig egyálta­lán nem számíthatna egy ilyen hír. Csakhogy Argentínában mindinkább meg lehet kérdő­jelezni a normális körülmé­nyeket — és hogy ez a kérdő­jel mennyire jogos, azt min­den eddigi baljós jelnél job­ban érzékelteti a fenti jelen­tés háttere. E háttér legfontosahh ténye, hogy Cordoba politikai érte­lemben már régen, nem egy tartomány a sok közül, hanem a nagy múltú és jelenleg is rendkívül aktív argentin balol­dal legerősebb fellegvára. A másik alapvető tény, hogy Cano kormányzó és helyettese baloldali érzelmű emberek, amellett törvénytisztelő állam­polgárok, akik tiszteletben tartották — igyekeztek mások­kal is tiszteletben tartatni — a helyi választók sok-sok sza­vazásban megnyilvánult akara­tát. Akadtak azonban Cordobában — és egészen biztos, hogy a fővárosban, Buenos Airesben is — politikai személyiségek, és csoportok, akik nem Ilyen ké­nyesek az emberi szabadság- jogok és az alkotmányos pa­ragrafusok kérdéseiben. Ezek már régebben elhatározták, hogy megpróbálják megszün­tetni Cordoba baloldali felleg­vár-jellegét és most akcióba léptek. Méghozzá olyan módon, amelyre nem volt példa az argentin belpolitika történeté­ben. A rendőrség vezetői egy­szerűen fizikai erőszakkal el­távolították hivatalukból a tar­tomány két legfőbb politikai vezetőjét — akiknek ők maguk is engedelmességgel tartoztak. Az ország felzúdult. Mindenki a fővárosra, a rózsaszínű ház­ra, az elnöíki rezidenciára te­kintett. A döntés meg is szüle­tett, de aggasztó előjellel. Az agg elnök, aki nemrég tért vissza a hatalomba és akinek táborát óriási ellen­tétek zilálják szét, „utána ment az eseményeknek”. Olyan törvényjavaslatot ha­gyatott jóvá péntek reggel a szenátussal, amely szerint a központi hatalomnak „egyes esetekben” joga van beavat­kozni a cordobai közigazga­tás irányításába. Ezzel a Casa Rosada lakója zöld utat biztosított egy erő­szakos tartományi puccsnak és hivatalosan is lemondásra késztette ennek áldozatait. Is­merve az elnök helyzetét és a fegyveres erők közelmúltbéli szerepét, valamint a chilei tragédiát, aligha túlzás az az állítás, hogy a cordobai for­dulat veszélyes precedens le­het. Következményei könnyen túlterjedhetnek a tartomány határain.____________ Franco kontra Vatikán Pénteken a Pardo-palotában Francisco Franco spanyol ál­lamfő elnökletével ülést tar­tott a minisztertanács. A ta­nácskozás szinte kizárólagosan az Anoveros-üggyel és ennek kapcsán az egyház és az állam közötti kapcsolatokkal foglal­kozott. A kormány ülésével egy időben ülést tartott a spanyol püspökök állandó bi­zottsága is. Az Anoveros-ügy kapcsán Spanyolországban rendkívüli módon kiéleződött az állam és az egyház viszonya, s a kormány az 1953-as vatikáni konkordátum felbontásának lehetőségét latolgatja. Csütörtökön súlyos össze­tűzések voltak az egyete­misták és a rendőrök között Barcelonában, Bilbaóban és Madridban.' Madridban a vö­rös zászlókkal és a Franco-re- zsimet' elítélő feliratokkal tüntető diákok mintegy 15 percre megbénították a város központjában a forgalmat. Megállapodás Etiópiában Szovjet—francia csúcstalálkozó A kÜSZÖbÖn álló szovjet—francia csúcsta­lálkozó, amelyet valószínűleg a Kaukázus egyik fürdőhelyén tartanak meg, méltán kelt érdeklődést világszerte; újabb állomása lesz ugyanis annak a folyamatnak, amely egyfe­lől a két ország kapcsolatait, másfelől az eu­rópai enyhülési irányvonalakat erősíti. Az SZKP főtitkára és a francia államfő az elmúlt években rendszeressé vált találkozó­kon nemcsak a kétoldalú kapcsolatokról foly­tatott eszmecserét, hanem a nemzetközi hely­zet legidőszerűbb kérdéseiről is — és általá­ban egyetértett a kapcsolatfejlesztés szüksé­ges voltában, a nemzetközi problémák meg­ítélésében. Ez a hasonlóság, ez az egyetértés tette lehetővé azután, hogy a közös közle­mények különösen fontosnak és gyümölcsöző­nek minősítsék Moszkva és Párizs együttmű­ködését. Néhány nappal ezelőtt, amikor Gro­miko szovjet külügyminiszter Párizsban meg­beszélést folytatott a francia vezetőkkel és nyilván elő is készítette Pompidou elnök ese­dékes látogatásának programját, a Pravda leszögezte: a Szovjetunió az SZKP béke­programjának elveiből indul ki, s úgy véli, hogy a szovjet—francia enyhülési és együtt­működési politika a nemzetközi élet tartós, állandó tényezője. Ez a megállapitás nem volt véletlen; lényegében megerősítette azt, amit a két államférfi korábbi találkozóin, 1971- ben Párizsban és 1973-ban Rambouilletben az együttműködésről szóló elvi nyilatkozatok­ban leszögeztek. A csúcstalálkozó tehát fontos hagyományt: folytat és a jelek szerint ismét rávilágít majd az összehangolt lépések jelentőségére. Konk­réten: az európai biztonsági értekezlet foly­tatásának, a csapatcsökkentési tárgyalások előmozdításának útján tovább kell lépni. A Szovjetunió nemrégiben ismét sürgette az európai biztonsági rendszer kiépítését és a moszkvai sajtó nem titkolta, hogy a Genfben most folyó második szakasz munkájának meggyorsítása, a halogató taktika elvetése lehetővé tenné a befejező, harmadik sza­kasz megnyitását, a legmagasabb szintű talál­kozó megszervezését. Ez pedig nyilvánvaló érdeke lenne Európa és a világ népeinek, így Franciaország népének is. A francia kor­mánynak fontos szerepe van Európában és ha Párizs is sürgetné az előrehaladást az európai kollektív biztonsági rendszerhez ve­zető úton, akkor ennek jelentős eredményei lehetnének. Lényegében ezt lehet elmondani a bécsi tárgyalásokkal kapcsolatban is, ame­lyeken a közép-európai csapatcsökkentés ügyéről folyik eszmecsere. Az európai köz­vélemény reméli, hogy a mostani szovjet— francia csúcstalálkozón előmozdíthatják a genfi és a bécsi tárgyalásokat is. Elhangzottak az utóbbi időben Párizsban olyan vélemények is, amelyek mintha bizo­nyos féltékenységet, bizonyos félreértést tük­röztek volna a szovjet—amerikai viszony alakulása kapcsán, s amelyek szerint el kell kerülni a „kondominium” létrejöttét. Ezekre nyíltan válaszolt Gromiko, amikor előkészí­tette a francia elnök látogatását. „Nincs kék politikánk, égyik Franciaországgal az egyik zsebünkben, másik az Egyesült Államokkal a másik zsebünkben — mondta Gromiko. —Po­litikánk egységet alkot; az, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa meghatározott.” A szovjet külügyminiszter hozzáfűzte: „Kapcso­lataink az Egyesült Államokkal nem akadá­lyozhatják kapcsolatainkat Franciaországgal, vagy más országokkal”. Ez a világos és félre­érthetetlen beszéd csak elősegítheti az őszinte és nyílt eszmecserét, amely a szovjet—fran­cia csúcstalálkozókat eddig is jellemezte. Előre lehet lépni a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében is. Az 1969- ben kitűzött cél — a kereskedelmi csere vo­lumenének megduplázása —, 1974-ben meg­valósulhat. Az utóbbi években jelentősen nőtt a kooperáció az autógyártásban, a vegy­iparban, az olajfinomitásban, a szerszámgép- és hajógyártásban. A kölcsönös előnyök alap­ján például szovjet földgázt szállítanak Franciaországba, csövek és a szovjet gázipar számára fontos egyéb berendezések ellenében. Francia felszerelések érkeznek a kámai autó­ipari kombinátba. A Szovjetunió olyan hatal­mas, 65 ezer tonna kapacitású sajtolóberen­dezést szállít Franciaországba, amelynek nincs párja Nyugat-Európában. Tavaly a két ország áruforgalma 1972-höz viszonyítva 25 százalékkal nőtt és elérte a 700 millió ru­belt. Mind Moszkvában, mind Párizsban arra mutatnak rá, ami előremutató a szovjet— francia kapcsolatokban, de nem becsülik le a két, különböző rendszerű állam közti né­zeteltéréseket sem. Ez a reális, i őszinte hang a csúcstalálkozó egyik pozitív előjelének te­kinthető. A szovjet sajtó hangsúlyozza: az együttműködés ellenségeinek mesterkedései ellenére 1974-ben, a szovjet—francia dip­lomáciai kapcsolatok felvétele 50. évforduló­jának esztendejében újabb jelentős lépésekre kerülhet sor az immár hagyományos szov­jet—francia együttműködés terén. Brezsnyev és Pompidou találkozója ezeket a lépéseket segítheti elő. Rudnyánszky István Megállapodás született pén­teken az etióp kormány és a szakszervezetek képviselői között a szakszervezetek 16 pontos manifesztumában fog­lalt követelésekkel kapcsolat­ban. Az Etiópia történetének el­ső általános sztrájkjában részt vevő dolgozók egy része eset­leg mór szombaton felveszi a munkát, ha a kormányfő és a szakszervezeti főtanács el­fogadja a megoldást — közöl­te a szakszervezetek szóvivője. Az országban a sztrájk má­sodik napján csak néhány ki­sebb incidens zavarta meg a nyugalmat. Az AFP közlése szerint rendőri - erők ismét megszállták a főváros összes stratégiai fontosságú pontját. Az Addisz Abeba-i diákok tüntetést szerveztek az egye­tem területén, de a rendőrség közbelépett és szétoszlatta a tömeget. A diákok a volt mi­niszterelnök kivégzését köve­telték, és elhangzott „Le a császárral” jelszó is — jelen-’ ti a DP A. Körülbelül ugyan­ebben az időben Hailé Sze- lasszié a császári palotában különféle szervezetek és szö­vetségek képviselőit fogadta. Saigon foglyai... A saigoni hatóságok ott foly­tatják, ahol abba sem hagy­ták. Változatlanul napirenden vannak a „tisztogató akciók”. Egy ilyen művelet során ejtették foglyul ezt a parasztcsaládot a Mekong-deltánál. jL «•: ...................................... Ny akszorítóvas A mexikói állami egyetem diák­jai Mexikóvárosban stílszerű mó­don tiltakoztak az ellen, hogy a spanyol hatóságok néhány nao- pal ezelőtt Barcelonában a középkorban használatos nyakszorítóvassal végeztek ki egy gerill »tevékenységgel vádolt diákot, Salvador Púig Antichot. AUTÓSZERVIZÜNKBEN minden típusú személygépkocsi- alsó és felső mosását, zsirozását, olajcseréjét,- motor, futómű, fék, fényszóró műszeres beállítását,- kerékkiegyensúlyozását,- valvoline alvázvédelmét,- karosszériajavítását és -fényezését vállaljuk. Előzékeny, gyors kiszolgálás t „ UNIVERZÁL ” MGTSZ AUTÓSZERVIZ, MAGLÓD (a 31-es főútvonal mellett, a 28-as kilométerkőnél)

Next

/
Thumbnails
Contents