Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-07 / 55. szám
4 ‘%fúr4ap 1974. MÁRCIUS 7., CSÜTÖRTÖK A gimnáziumban, Dunaharasztin Közvetlen kapcsolat, érzelmi kötődés Hogyan támogatják a fizi- j kai dolgozók gyermekeit a mindennapok során, jelen | esetben a dunaharuszti Bak- tay Ervin Gimnáziumban? Erre kértünk választ Pfeiffer Ádám igazgatótól és helyettesétől, Splényi Gábortól. A gimnázium nappali tagozatán 226, a levelezőn 150 diák tanul. A középiskola vonzási körzete eléggé széles: Dömsödtől Soroksárig, Halásztelektől Bugyiig terjed, de a tanulók zöme taksonyi, szi- getszentmiklósi és helybeli. Miután az említett körzet mezőgazdasági és ipari jellegű, a diákok 60 százaléka fizikai dolgozók gyereke. A velük való törődés — már a nagy létszám miatt is — árnyalt és folyamatos segítő munkát igényel, amire a tantestület felkészült. Tanuljanak tovább — Nálunk — mondja Pfeiffer Ádám — a támogatás formája többrétű. Anyagi jellegű, a továbbtanulást elősegítő és a tantárgyankénti — gyerektől függően — külön foglalkozásé. Most 31 ösztöndíjas tanulónk van, egy hónappal ezelőtt terjesztettünk föl a megyei tanácshoz újabb 13 diákot. Reméljük, ők is megkapják az ösztöndíjat, amelynek összege évi 2—4 ezer forint. Ezenkívül — igény szerint — diákjaink számára megtérítjük az utazási költséget, s ingyenes étkezést biztosítunk. — A harmadik osztálytól kezdve rendszeres egyetemi előkészítőt tartunk matematikából és fizikából. S ha azt nézzük, hogy például húsz negyedikesünk közül tavaly tizenkettőt vettek föl az egyetemre, akkor az előkészítő eléggé sikeresnek mondható. Most ezen a téren a feladatunk az, hogy egyre több tehetséges gyereket beszéljünk rá a továbbtanulásra, mert a jelentkezők számával elégedetlenek vagyunk. Nagyon sok nálunk a jól felkészült gyerek, akik — otthoni helyzetük miatt — nem mennek egyetemre; ezen változtatni akarunk. A képességek kifejlesztése — Ha észrevesszük — veszi át a szót Splényi Gábor —, hogy valamelyik gyerek kevesebb tudás birtokában jött hozzánk, akkor vele az első osztálytól kezdve minden szaktanár külön foglalkozik. Nemcsak az órán, hanem a tanulószobán is. Ennek köszönhető, hogy tőlünk nemigen marad ki egyetlen gyerek sem. Nem az a feladatunk, hogy hidegvérrel beírjuk a rossz jegyet, hanem az, hogy a meglevő képességet kifejlesszük a gyerekben! Ez általában nem könnyű, egyre több zavaró külnehéz kivédeni. Itt elsősorban a felbomló otthonokra gondolok, a felelőtlen szülők sokasodó számára, akik keresetüket italra költik, s azokra, akik könnyelműen elválnak, s ezzel érzelmileg megbénítják, s anyagilag bizonytalan helyzetbe hozzák gyereküket. Lassanként ez lesz a legnagyobb gondunk. Minden ilyen helyzetbe került gyerek új és új fogas kérdés elé állít bennünket: van, amit meg tudunk oldani, van, amit nem! A szülői munkaközösséggel együtt résen vagyunk, mindenkit segítünk, de nyugodt, kiegyensúlyozott otthont — a szülők helyett — nem tudunk teremtem L A hátrányos helyzetűeket is — Ide kívánkozik egy megjegyzés — mondja Pfeiffer Ádám. — Nemcsak a fizikai dolgozók gyerekeit segítjük, hanem mindazokat is, akik Az Irodalmi Színpadon alkalomról alkalomra nagy tetszéssel fogadja a közönség az Eszmélet című József Attila emlékműsort A nagy proletárköltő számos verse hozzáférhető hanglemezen is, mégis a Hanglemezgyártó Vállalatnál elhatározták, hogy nagylemezt készítenek műveiből. „Játszani is engedd” — ez a címe az összeállításnak, különös társaság gyűlik össze egy hét végén Oscar Taylor amerikai professzor New York környéki nyaralójában: Kristóf, a világjáró magyar tudós, Edit, Magyarországból hat hétre érkezett turistavendége, Dolores, egy dél-amerikai költőnő és forradalmár, Spellemherg, a szomszédos farmer, vietnami veterán, aki különben festő, Nikos, a görög származású modernista életművész költő, továbbá egy idős és egy jóval fiatalabb házaspár. Ezzel a tarka hétvégi gyülekezéssel kezdődik a Madách Színház színpadán Karinthy Ferenc új drámája, az Amerikában játszódó Hosszú weekend, amely az író egyik nemrég megjelent elbeszéléséből készült. Az eredieti írás hátrányos helyzetben vannak: egyedülálló anya vagy apa neveli őket, nagy családból jöttek, ahol rajtuk kívül még hat-hét testvér van, s azokat is, akiknek szülei elváltak vagy még csak készülnek a válásra, s napirenden van közöttük a cívódás, veszekedés. Velük a szaktanárok igyekeznek emberileg is közvetlenebb kapcsolatba kerülni, hogy érzelmileg is jobban kötődjenek a gimnáziumhoz. Legyen egy biztos pont az életükben, ahol megvethetik a lábukat. Külön feladatokat is kapnak, s bevonják őket a szakkörök munkájába, s itt nyugodtan mélyíthetik tudásukat kedvenc tantárgyukban. — Természetesnek és szükségesnek is tartjuk a velük való törődést, de nem nagyon beszélünk róla. Ügy segítünk, hogy a segítésnek a látszatát is elkerüljük. A módszer egyénenként változó, olyan, amit az emberség és a jó ízlés diktál. Acs Jenő amelynek lemezborítóját a költő szoborképe díszíti. Érdekessége, hogy a mintegy 30 verset — köztük részlet és töredék — javarészt megzenésítve hallhatják majd a lemez birtokosai. A Zolnay Pál rendezte felvételeken Bér ék Kati tolmácsolja a költő életművét bemutatni igyekvő válogatást. értékei keltették fel a színház érdeklődését. A színpadi változat azonban erőtlenebb az elbeszélésnél. Az átdolgozás közben elveszett Karinthy szépen formált mondatainak vibrálása, feszültsége. Ezért aztán nemcsak a víkend tűnt hosszúnak, hanem maga a dráma is. Különösen a második felvonást éreztük kissé elnyújtottalak, vontatottnak, némely pontján egyenesen fárasztónak. Karinthy új drámájának anyaga ugyanis igaza-, ban nem színpadi természetű, Nem sóvárog, nem kiált deszkák után, nagyon is jól érzi magát szépprózai köntösében. A dramaturgiai változat ezért veszít — a novellához képest igen sokat — eredendő erejéből, ezért a kíváncsiságot ébresztő első felvonás után a második hirtelen zuhanása. A harmadik felvonásban ismét emelkedik ugyan a cselekmény, de a hosszadalmas és körülményeskedő előkészítés miatt a szinte előre látható és várható nagy drámai esemény már nem okozhat igazi meglepetést. EZEK A DRÄMA legfeltűnőbb hibái. Vannak azonban figyelemre méltó érdemei és erényei is. Mindenekelőtt: az átdolgozásban nem veszett el a mondanivaló, az az indulat, amely az író tollát munka közben vezette. Karinthy új darabja az emberi kapcsolatokkal, az emberi felelősséggel foglalkozik, azt vizsgálja, boncolja és mutatja be, milyen sé- rüléseket-károkat okozhat — még az ilyen hirtelen ösz- szeverbuválódott közösségben is — a felületesség, az önzés. Mindez természetszerűleg nem tételszerűen, nem dogmatikusan jelenik meg a drámában, hanem emberi sorsokba, életekbe szervesen beépülve, úgy, hogy a kibontásban az egész embert szemléli az író erényeivel, hibáival, öregedésével, vagy éppen fiatalos gátlástalanságával, mohóságával együtt Forrás-fórum A veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központ Forrás fóruma rövid idő alatt vált népszerűvé. Az újszerű program lényege: havonta egy alkalommal szereplési lehetőséget biztosítanak más települések öntevékeny művészeti együtteseinek, különböző művészeti ágak képviselőinek. Eddig három Forrás fórumot rendeztek. Az elsőin Beke Györgyi keramikus, Szabó Piroska és Szabó Attila grafikusok munkáit mutatták be, valamint a domonyi és a zsámboki irodalmi színpad műsorával ismertették meg a veresegyházi közönséget. A második alkalommal Kresz Albert fotóiból rendeztek kiállítást és a helyi Forrás színpad mutatta be új műsorát. A februári programban pedig az ikladi vegyeskórus és népi tánccsoport, valamint a veresegyházi rajkózenekar és a fiatalok kórusa szerepelt. Legközelebb március 24-én rendeznek fórumot. Ennek keretében a gödöllői képzőművészeti szakkör kiállítása nyílik meg. Pódiumra lép a váci és a gyömrői irodalmi színpad, valamint a helyi Forrás színpad. Ez alkalommal mutatkozik be első alkalommal a veresegyházi beat- trió is. A művelődési központ Forrás színpada tizenkét műsorból álló repertoárjával az idén már Gyömrőn és Vác- egresen is vendégszerepeit. Március 8-án Budapesten, a Szerelvényértékesítő Vállalat előadótermében mutatják be műsorukat. Gazdag az együttes további programja is. Ebben a hónapban még Péce- len, Vácott, Aszódon és Isa- szegen mutatkoznak be. Április 6-án Nagytarcsán vendégszerepelnek, majd egy nappal később részt vesznek a gödöllői Agrártudományi Egyetemen rendezendő minősítő versenyen. A drámát Ádám Ottó állította színpadra. Rendezésének legfőbb értéke, hogy a cselekmény tekintetében kissé vérszegény, de a roppant színesen és elevenen jellemzett figurák néhol már rikító felvonulása, bemutatása közben mindvégig ki tudta emelni és hangsúlyozni a mondanivaló elsődlegességét. A rendezés másik nagy értéke az atmoszférateremtés erőteljessége amely ugyan korántsem olyan intenzív, mint az eredeti elbeszélésé, de a környezet egzotikumát feltétlenül jól, életszerűen érzékelteti. AZ ÁTDOLGOZÁS hibái az előadásra is árnyékot vetettek. Ritka eset történt a Madáchban: hosszú idő óta nem igazán összeforrt együttest láttunk a színen. Márkus László harsány Nikosa feltétlenül kilógott környezetéből, a darabból, az előadásból és az együttesből; ez az alakítás kabaréban hatott volna pompásan. Gábor Miklós — valószínűleg dramaturgiai hibák miatt -— láthatólag nem érezte jól magát szerepében: kissé külsőséges eszközökkel próbálta feladatát megoldani. A most is kitűnő Schütz lla alakítása zavartalan élményt nyújtott a bolondos költőnő színes és hálás szerepében: az egzotikum és az emberi realitás egységben jelentkezett karakteres szerep- formálásában. Haumann Péter kifogástalanul játszott Kristóf kissé vázlatos és hézagos szerepében, akárcsak Almást Éva Edit hasonlóan hiányos karakterrajzú figurájában. Psota Irén alakítása jól hangsúlyozta a feleség intenzív belső feszültségét, s Koltai János festőművész farmerje is hasonlóan jól emelte ki a figura belső foj- tottságát. Az előadás hangulatos színpadképét Szinte Gábor tervezte. Ökrös László Fővárosi színházi esték Hosszú weekend Új magyar dráma a Madách Színházban sö körülmény hátráltatja a ta-I tömény atmoszférájú, izgal- nári munkánkat, amit nagyon I más munka; nyilván ezek az AUTOKER AJANLATA: OPEL ALKATRÉSZT vásároljon a VI., Hajós u. 15. sz. alatti •• •• OPEL SZAKUZLETUNKBOL! Játszani is engedd Nagylemezen József Attila versei HETI FILMJEGYZET Locsolókocsi Lengyel Péter (Totyi) és Márkus András (Omasics), a Locsolok«esi Hovatovább szériában láthatjuk a Mándy Iván regényeiből, elbeszéléseiből készült magyar filmeket. Alig néhány hete volt a Régi idők focija bemutatója, s most itt az újabb film, a Locsolókocsi, Kézdi Kovács Zsolt rendezésében, (a forgatókönyvet is ő írta). Ritkán a véletlen dolga, ha a filmesek „rákapnak" egy íróra. Mándy esetében nem az. Műveinek stílusa, írói látásmódja különösen alkalmasnak tűnik a megfilmesítésre. De éppen ez a láttató, képszerű, erősen a vizuális asszociációkra építő stílus válik — vált gyakran buktatóvá. Ha a rendezők „egy az egyben" akarták filmre vinni, „lefordítani", amit Mándy megírt, az eredmény — többnyire — félig sem sikerült film lett. Eddig talán csak Sándor Pálnak sikerült a Régi idők focijában egyenrangú módon megvalósítani Mándy írói világát egy más műfaj közegében. S neki is azért, mert megkereste azt a képi nyelvet, amely ugyanazt jeleníti meg a film eszközeivel, amit Mándy a prózáéval. A Locsolókocsi, bár kísérletet tesz erre a megoldásra, végül is csak egyes jeleneteiben képes megidézni Mándy regényének légkörét, mondanivalóit, figuráit. Nem arról van szó, hogy a rendező nem alkothat egyéni, önálló művet egy írói alkotásból. Hanem arról, hogy Kézdi Kovács sem nem eléggé Mándyt, sem nem eléggé Kézdi Kovácsot mutatja be ebben a filmben. Pedig ott vannak a mándys kellékek: a sejtelmes, ódon- öreg, rozzant ház, valahol a VIII. vagy IX. kerületben, ott vannak a terek, utcák, ott van egy sor különleges figura, ott vannak a bűbájos gyerekek, s ott van még egy szürke ló is az öreg bérház udvarán. Mindebből mégsem születik meg egy egységes stílusú, pontosan körülhatárolt mondanivalójú film. Mert a stiláris következetlenség, bizonytalanság csak egyik baja a Locsolókocsi filmváltozatának. A másik a gondolati tisztázatlanság. A film végén elhangzik néhány — hangsúlyosan kiemelt — mondat: „Én is bé-s voltam. Az az igazi.” és: „Jövőre már hetedikes leszek. Akkor minden más lesz”. Ezek önmagukban olyan banalitások, amelyeket csak akkor szabad egy film lezárásakor elmondani, ha korábban, a film egésze során megkapták a maguk hátterét, igazolást nyertek, egyszóval, ha van valami, ami miatt ezekkel a mondatokkal kell lezárni a filmet, mintegy az előzmények összegezéseként. Csakhogy a Locsolókocsiban nincsenek ilyen előzmények. Mert látjuk ugyan egy általános iskolai osztály — a Ví/B — életét, megismerjük Omasi- csot, a koravén kisfiút, Král Borit, a bűbájos kis fruskát, meg Totyit, a kedvesen mackós, kicsit ügyefogyott lovagot, s még vagy tíz gyereket, de a történetükből valahogyan kimarad az igazi gyerekvilág. Még meg nem nőtt felnőttekké lettek — ami nem azonos azzal, hogy minden gyerek egy kis felnőtt. S az a valóságból mesébe, realitásból képzeletbe átváltó gyermeki gondolkodásmód, amelyet Mándy oly mesterien tud megidézni, a filmben — pedig ez döntő momentum — sehogyan sem áll össze szerves egységgé. Kialakul egy realitás-sík, s egy fantázia-sík, egymás' mellett, s nem egymásból fakadva, egymást át- meg átfonva. Maga a locsolókocsi-szimbólum sem következetesen i alkalmazott, pedig ez a behemot, sárga alkotmány lenne arra hivatott, hogy egy képzeletvilágot megtestesítsen. Azt mondhatná erre valaki: a film nem is annyira gyerekeknek, mintsem felnőtteknek készült. Nos, ha így lenne, akkor meg a felnőttebb gondolatokat, a „de szép is volt a gyerekkor”, meg a „jaj de nem jó felnőtté lenni” címkéjű mondanivalót kellett volna alaposabban végigvinni. Ami a filmben mégis kedves és figyelmét érdemlő, az a gyerekszereplők jelenléte. Nem a játékuk, mert az túlságosan öregesre, felnőttesen komolykodóra sikerült. Maguk a figurák, bájosak, elsősorban a Borit megszemélyesítő Maretics Erika, s a határozott siínészi vénával rendelkező Márkus András, mint Omasics. Igen sok szép fényképezési effektusával dicséretet érdemel Kende János operatőr is. Az ezredeseket akarjuk Ismét egy olasz politikai szatíra, s nem is rosszabb, mint előző társai. Ráadásul olyan témát választ, amelyet maga a valóság hitelesített Olaszországban: a neofasiszta összeesküvések dzsungelébe visz el bennünket. Főhőse, Grifoni, gátlástalan kalandor, anarchista, akinek szélsőjobboldali nézetei, s ezekből fakadó ötletei nevetségesek lennének, ha nem alakulna úgy a helyzet, hogy könnyűszerrel megvalósíthatja összeesküvési tervét. Két dologra épít: a megrögzötten reakciós, fasisztoid magatartási, nyugdíjazott magas rangú katonatisztek elvakult gyűlöletére, s a kormányzó párt, és maga a kormány egyes tagjainak korrumpálha- tóságára, illetve titkos rokon- szenvére az újfasiszta puccsra készülőkkel. Áz elképzelés be is válik, noha Grifoni útját szívrohamban elhunyt tisztek koporsói jelzik. S hogy végül is az összeesküvésből nem lesz tényleges puccs, illetve hatalomátvétel, az egy sor véletlenen múlik. Ám így is egy olyan politikus kerül hatalomra, aki finomabb eszközökkel ugyanazt a jobboldali diktatúrát vezeti be, amelyet a pucs- esisták akartak megvalósítani. A kör bezárult — csak a módszer változott, a cél nem. Mario Monicelli. a film rendezője, s a forgatókönyv egyik szerzője, helyenként frenetikusán mulatságos, de mulatságosságában is hátborzongató komédiát játszat színészeivel. A legideqesítőbb éppen az, hogy ezek az események a mai Olaszországban részint megtörténtek, részint bármikor megtörténhetnek. Ugo Tognaz- zi újabb parédás alakításával — ő játssza Grifonit — még teljesebben bontakozik ki a film szatirikus mondanivalója. Takács István
