Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-07 / 55. szám

1974. MÁRCIUS 7., CSÜTÖRTÖK pest megyei v76V#íip Nőnapi előzetes Tű pénz és házi divatbemutató A nőnapi ünnepségek előké­születeiről kaptunk híreket a megye két vállalatától. A soly­mári PEMÜ-ben immár ha­gyományos gesztusa a vállalat politikai és gazdasági vezeté­sének, hogy valamennyi nő­dolgozónak egy szál szegfűvel és 100 forint ..tűpénzzel” kedves­kednek a nemzetközi nőnapon. Ezen­kívül — az erkölcsi megbecsü­lés jeleként — négyen kapják meg az iparág kiváló dolgo­zója és huszonegyen a kiváló dolgozó kitüntetést. A másik hír Budakalászról érkezett, a Lenfonó és Szövő­ipari Vállalattól. Az üzemi művelődési házban tartandó ünnepség Beck Tamás vezér- igazgató köszöntőjével kezdő­dik, március 8-án, fél három­kor. Az ünnepi beszédet egy­órás műsor követi. Híven a hagyományokhoz, itt is ■ aján­dékkal kedveskednek a nődol­gozóknak: egy-egy saját gyártmányú, filmnyomott mintás len­szettel. A gazdasági és társadalmi munkában élenjáró lányok, asszonyok közül öten — sze­mélyenként — 500 forint pénzjutalomban és elismerő oklevélben, hatan a könnyű­ipar s ugyanennyien a szakma kiváló dolgozója kitüntetésben részesülnek. A nőnapi ünnep­ség divatbemutatóval zárul, amelyen a gyár termékeiből készült konfekciómodelleket vonultatják fel. Felvclelre keresünk géplakatosokat, szerkezetlakatosokat. Hegesztőket. férfi és női segédmunkásokat, továbbá anyaggazdálkodót, • anyagkönyvelőt, raktárost. Jelentkezés: a VIZÉP Központi Gépjavító Özemében Vecsés, Oózso György út. Felveszünk kezdő és gyakorlott gépésztechnikusokat, adminisztratív munkaerőket, tervstatisztikusokat és piackutatókat sződligeti telephelyünkre. Jelentkezés: a VÁCI AUTÓJAVÍTÓ ÉS FÉMIPARI VÁLLALAT központjában: Vác, Dózsa György út 53. Nagy kát a, MÁV-állomás Hozzád jó a huszonötig, tt //■ Az átutazóknak neonfelirat jelzi a csaknem 13 ezres lé­lekszámú nagyközséget: Nagy- kátát. A helybéliek jelentős része a fővárosba jár dolgoz­ni. Sok a vasutas. Őket már nem találja itt a délelőtt. Haj­nalban utaznak. Szolgálata: főnök Az állomás az 1800-as évek végén épült. Az emeleti rész már nem használható, lebon­tásra vár. A hat vágánypárt néhány éven belül korsze­rűsítik. A jelenlegi kulcsrög- zítéses biztosítóberendezést is a legmodernebb — az integ- radominó — váltja fel. Talán már jövőre. Kell az új, hiszen Nagykáta a vonal legleterhel­tebb állomása. Naponta mint­egy 75—80 vonatot fogad — beleértve az összes menetrend- szerinti járatot —, szemben az ötvenes évek 30 szerelvényé­vel. S az állomáson mindösz- sze harmincnégy vasutas dol­gozik. A főnököt öt hónapja nyugdíjazták. Azóta Szász Endre a kirendelt tartalékos. — Addig maradok, amíg a végleges állomásfőnököt kine­vezik. Ez a szolgálatom: min­dig helyettesítek — mondja. A főnöki iroda — ahol beszél­getünk —, hatalmas íróaszta­lán kagylók, porcelán csecse­becsék. A dohányzóasztalon csipketerítő, a sarokban ak­várium. A falakon művészi reprodukciók és szépen kere­tezett kitüntető oklevelek. Az állomásfőnöki vörös karsza­lag a hivatalos okmányok mel­lett — elkülönítve. — A tisztaság körül még baj van. Az emberek igénylik a kulturált utazást, csak ép­pen sokan semmit sem tesznek érte. Szemétgyűjtőket szerel­tettem fel, d° mellé dobják a hulladékot. Nem csoda, hoev a naoi e<mszeri mosással. Há­romszori söpréssel sem győz­zük. .. Krampácsolással kezdődött Az állomás párttitkára, Vá­gó László, mindent, minden­kit ismer. Harmincöt éve van a vasútnál, itt most tölti hu­szonötödik évét. Szolgálati be­osztása: árupénztáros. — Régen a vasút protekciós állás volt. Pályamunkásként kezdtük — emlékezik. — Krampácsolás, így hívtuk. Erős munka -olt. Aztán vonatfé­kező lettem, majd a megfelelő vizsgák után vonatvezető sze­mélyen, teheren egyaránt. Majd tíz évet töltöttem el, mint forgalmi szolgálattevő. Jelenlegi beosztásomban ot éve dolgozom. A szobába behallatszik a külső lárma. A forgalmista hangosbemondón értesíti az utasokat, hogy Budapestre mikor indul a helvi vonat. Felhívja a figyelmet: a má­sodik vágányon gyorsvonat halad át. — Ma már minden köny- nvpHh. Segítenek a gépek — folytatja a párttitkár. Általános iskolát vagy gimnáziumot végzett fiúk, lányok, JEL EN TKÉZZÉ TEK ÁLLA TTEN YÉSZTÉS/ SZA KM UNKA STANULÓNAK! (Az intézményünkben választható szakágak: szarvasmarha, sértés, baromfi, nyúl, galamb, laborállat.). Gimnáziumot végzett tanulók különbözeti vizsgával két ev alatt szerezhetnek szakmunkásoklevelet. Az általános iskolát végzett tanulók képzési ideje három év. Az iskola minden tanulóját kollégiumban helyezzük el. A tanulók ösztöndíjat és munkaruhát kapnak. Szakmunkásoklevel megszerzése után minden ifjú szakmunkás állami gazdaságban, vagy termelőszövetkezetben kap állandó jellegű munkát. Szülőknek és tanulóknak minden nap 8-tól 12 óráig adunk felvilágosítást az iskola központi irodájában, és ide várjuk az érdeklődő fiatalok jelentkezési lapjait is. Cím: Megyei Állattenyésztési Szakmunkásképző Intézet 2119 Pécel, Maglódi út 57. Csörren a telefon, az állo­másfőnök intézkedik. Majd felkerekedünk, hogy megnéz­zük a váltókezelő-őrhelyet, vagyis a bakterházat. A for­galmista éppen egy személy­vonatot indít, a peron ürese­dik. Az épülethez tartozó utas­ellátó étterem meleg ételt kí­nál, de többnyire csak a sör a kelendő. Az őrhely felé tart­va a mindig aktuális témáról, a fiatalokról beszélgetünk. Szász Endre számára érthe­tetlen, hogy az ifjúság miért viszolyog a vasúttól. A fizetés is több, mint régen és az uta­zási kedvezmény is jelentős. Csaik hát az éjszakai szolgá­lat. .. A váltók gazdája Az őrházban Barna István a szolgálatos. A nyitott ablak előtti kis dobogón áll, kezé­ben a vörös zászló — az átro­bogó vonatot fogadja. Majd a váltóberendezéshez lép, igazít a karokon. Telefonál az állo­másra. Minden szabályos, mintha ott se lennénk. Mikor végez, akkor nyújt kezet. Ta­lán ő a legfiatalabb a naav- kátai harmincnégy emberből. Tizenhárom éve szolgál ezen a helyen, ennyi idős a fia is. Idevalósi. Tizennégy váltót és a sorompót kezeli. Nagy a fe­lelősség. Könnyebb lesz, ha elkészül az új biztosítóberen­dezés. Naponta kilométereket tesz meg itt bent a szűk szo­bában és a vágányok között. A váltókezelés állandó figyel­met, ellenőrzést követek Je­lez a berendezés, váltót kell állítani — kint a pájvám. Nincs megállás. A szobában van ugyan egy hokedli, de ritkán használja. A sínek és felül a villamos vezetékek között az állomás nyüzsgése. Minden ellentétes: az évszázados épületen neon­betűk, gőzmozdonyok helyett Diesel-motoros gépek. A kö­zeli baromfiudvarok nyugtató hangjai elvegyülnek a kor­szerű gabonafeldolgozó üzem zúgásával. Gyorsvonat robog el mellettünk. Mozdonya han­gos síppal jelzi érkezését, de itt, Nagykátán nem áll meg. Negyedmilliós kasszapénz A csöppnyi fülke jelenleg Kelemen Istváné. Reggel 7 órától adja a jegyeket, ö az az ember, aki életének vala­mennyi állomására napra pontosan emlékszik. Itt szüle­tett Nagykátán, azóta is itt él, de csak tizennyolc éve szol­gál falujában. Az első hét évet különböző állomásokon töltöt­te. — Nagyapám, apám is vas­utas volt. Természetesnek vettem, hogy én is az legyek. Nem tudnék máshol dolgoz­ni Sokféle szolgálatot ismer­jem meg, de ezzel vagyok ta­lán a legelégedettebb. Bizony, a másfél évtized alatt renge­teg jegyet kiadtam. Például itt egy hónapban 8 ezret for­galmazok. A kisablaknál Tápiószecső- re kérnek menetjegyet. Három forint nyolcvan fillér. Bélye­gez, leszámolja a visszajáró pénzt, aztán folytatja: — Havonta körülbelül 100 ezer forint a kasszapénz, de volt már 250 ezer is. Hiányom még soha nem volt. Az ablaknál nagy a forga­lom. Nemsokára indul a sze­mély — Budapestre. Tavaly itt 827 981-en szálltak vonatra. A teherforgalom is jelentős: 3648 kocsi 95 706 tonna árut hozott, s a feladott 18 488 ton­nát 989 tehervagon szállította el. — A teheráru jelentős része tüzelő, építőanvag. mezőgaz­dasági cikk (élelem, műtrá­gya) — tájékoztat Kálmán Sándor raktáros. — Most az áruháznak érkezett cipő. A raktár fele a MÁV-é, a másik része a Volán 1. számú Vállalaté Ugyanis a darabáru jelentős részét a Volán fuva­rozza. Jelzőtől váltóig A legérdekesebb, a legsok­rétűbb s egyben a legfárasz­tóbb munka a forgalmi szol­gálattevőé, magyarul a for­galmistáé. Itt csak az örök­mozgó, vidám emberek élnek meg, mint Tóth Imre. Egy szolgálat tizenkét órája alatt nyolc-tíz kilométert rohangál és még szakszervezeti ügyeket is intéz. Ö az állomás szb-tit- kára. A szolgálatot a bejárati jelzőknél kezdi, ellenőrzi a váltókat, a biztosító berende­zéseket, az állományban levő kocsihelyeket és mindent, ami a zökkenőmentes munkanap­hoz kell. Aztán az iroda admi­nisztrációjától kezdve, a vo­natindításon és -fogadáson keresztül, a hangosbemondóig, mindehhez értenie, s csinálnia kell. A vasutasság náluk is családi örökség, ö azonban kirí a rokonságból: íróasztal mellől kevesebb fizetésért jött a forgalomba. Nem tudott egyhelyben ülni. A huszonöt szolgálati évből a hatodikat tölti itt. Jól érzi magát. Fáradhatatlanul jön-megy. Most éppen a jelzőktől jött, s máris hangzik: „Figyelem, figyelem! Az ötödik vágány­ra szerelvény érkezik. Kérjük kedves utasainkat, tessék vi­gyázni.” A másik kezével a telefont kurblizza: „...a 6617/11. test, próba. Harminc kilométeres sebességgel megy. Hozzád jó a huszonötig”... — s folytatja a számunkra idegen szöveget. A vasútállomás peronja zsú­folt. Sűrűn járnak itt a vona­tok. Napközben többnyire a járási székhely rendelőintéze­téből. a vásárlásból jövő-me­nő idősebbekkel s a gyerme­kes anyákkal telik meg a vá­róterem. Az idősebbek egy-egy receptért is átutaznak a szom­szédos falvakból, hogy gyor­sabban teljen a nap. A fiata­labbak sietősek. Markó Gabriella 1974: 12 millió forint I Biatorhágyi kabátok, kosztümök — exportra Az ősz folyamán kezdődött meg a munka Biatorbágyon, az EKISZ Ruházati Szövetke­zet új konfekcióüzemében. Ku- rucz Jenőtől, a szövetkezet el­nökétől kértünk tájékoztatást az eddigi eredményekről. — Az ősszel átadott új lé­tesítményünk munkájával mind a szövetkezet vezetősé­ge, mind pedig az NSZK-beli hamburgi cég elégedett. Az üzem termelésének 80 száza­léka ugyanis bérmunka, az árukat exportáljuk. Minőségi kifogás még nem érkezett. Az itt készülő női kabátok, kosz­tümök mind munkaigényesek, és a régi dolgozók, valamint az újak megértik egymást a szalagszerű termelésben. Most 75-en dolgoznak Biatorbágyon, és ezt a létszámot 150—200-ra szeretnénk felfejleszteni, s az egy műszakot kettőre szeret­nénk növelni — különben a beruházott javak, a gépek ki­használatlanul állnának. Vá­sároltunk egy autóbuszt, hogy a környező községekből a na­gyobb számban bejáró dolgo­zókat saját busszal tudjuk szállítani. Márciusban a bia- torbágyi ÁFÉSZ-szal történt megállapodás értelmében me­leg étkezést is tudunk biztosí­tani dolgozóinknak. — Hallhatnánk valamit az idei termelési tervekről? — 1973-ban már hárommil­liós árbevételt ért el ez az üzem; de szövetkezetünk ve­zetősége 1974—75-ben har­mincmilliós árbevételt irány­zott elő a biatorbágyi konfek­cióüzemnek. Az idei terv ti­zenkétmillió forint. Az NSZK- ba tizenötezer kabátot és kosz­tümöt, Svájcba kosztümöket, míg először most saját alap­anyagból, a Hungarotex köz­vetítésével Svédországba szál­lítunk kabátokat és kosztü­möket. A munka gyorsítása és könnyítése érdekében 400 ezer forint értékben gőzvezeték- hálózatot építünk, amelynek során az eddigi hagyományos vasalókat is gőzre állítjuk át. Ezenkívül még hat vasaló­prést, valamint vasalóbábukat állítunk be. Kép és szöveg: Koppány György GOMBO PÁL: ...ZAT Vonzat© N ézegetem a szótárat, az a szó kell nekem, hogy „ajánlólevél”, angolul, na mire, tessék kitalálni. És akkor a szemembe ötlik egy egyszerű, de milyen egyszerű szó: „ad, valakinek, va­lamit’’. Áhá, szóval a vonzatot is jelölik. Mit vonz az ad ige? Valakit, akinek adni lehet, érdemes, vagy kell és valamit, amit adni kí­vánatos, méltó, avagy kötelező. Újra elánt a szeretet a nyelv iránt, amit nyelvészek elbürokratizálnak, bürokraták el­csúfítanak, és ami a leginkább ingerel, dü­hít, megvetésre késztet: irodalmárok, vagyis álírók, szépész szóválogatók, tartalom nél­küli^ közléseket cifrázok magukat pöffesz- kedőn mutogatva meggyaláznak. Szeretem a nyelvet, mert a legemberibb alkotása az embernek. Maga a megismerés — tudomány a logikájával és művészet ott, ahol a logika nem segít, ahol bukfencet kell vetnie, hogy a lényeget mégis érzékeltetni tudja. Ad valakinek valamit! Milyen pontos, mi­lyen _ lényegretörő és a keret, amelyet ilyen precízen megjelöl, mennyire alkalmas arra, hogy minden személyi és társadalmi tartal­mat befolyásoljon. Nézzük csak: — Mondjuk századunk harmincas éveiben vagyunk. A gróf ékszert ad szeretőjének. Ez a mondat teljesen korrekt. Mit adhat a gróf a szeretőjének? Ékszert. És kinek adhatja az ékszert? A szeretőjének. Na mármost: vál­toztassuk meg az egyik vonzatot. A gróf ala­mizsnát ad . .. na kinek? Persze, hogy a kol­dusnak. Egyszerű, nyelvileg, társadalmilag egyaránt. — És ma? Ékszer van. Szerető is van. Gróf nincs. Tehát? A dolgozó ékszert ad a szere­tőjének. De ez nem jellemző minden dolgo. zóra. A nyelv ezért gyakrabban így vonzza e vonzatot: A dolgozó borravalót ad a dolgo­zónak. Ez jellemző mindkét dolgozóra: a borbély borravalót ad az autószerelőnek, az autószerelő borravalót ad a borbélynak, a borbély borravalót ad a pincérnek, a pincér borravalót ad a taxisnak, a taxis borravalót ad a portásnak. Nézzünk egy másik igét. Lakik valaki va­lahol. — Harmincas évek. A gyáros palotában lakik. A pincér szoba-konyhás lakásban la­kik. A munkanélküli a Gizellatelepen lakik. Egyszerű, a nyelvtani formák biztosítják az alkalmazkodást a valósághoz. A földbirtokos kastélyban lakik, az író a Hotel Hungáriában lakik, a cipész a műhelyében lakik. — És íme, a vonzatok ma is állnak, sőt, csakis azok szilárdak. A gyáros a házmes­terlakásban lakik, a pincér öröklakásban la­kik, a cipész a Hotel Intercontinentalban la­kik. Egyes alanyok már nem is helytállóak, így a munkanélküli és a földbirtokos jelen­idejű igével nem kapcsolható. A vonzatok is tartalmilag elévülhettek: a palotában már nem laknak. Ha ragaszkodunk a palotához, mint mondatrészhez: a palotában a társa­dalmi szervezet... székel. A kastélyban von- zat viszont csak többesszámot bír el: a kas­télyban árva gyerekek laknak. De a vonzat maga szilárd: az író villában lakik, a mun­kás lakótelepen lakik. A legegyszerűbb ige a van. Vonzat: van valakinek valamije. Híven eddigi módsze­rünkhöz: — Harmincas évek. A munkásnak kenyere van, a munkanélkülinek tébécéje van, a föl­desúrnak birtoka van, a kereskedőnek üzlete van, a tisztviselőnek jövedelme van. Továb­bá: a kereskedőnek csődje van, a gyárosnak autója van, villája van, szeretője van, a bankárnak tőkéje van, a miniszternek pana­mája van, az úrnak szolgája van, a szolgának is ura van, ha nincs, nem szolga, hanem mun­kanélküli és a munkanélkülinek csak nyo­mora van, illetve nyomora mellett nagy csa­ládja is vám. — És a mai vonzatok? Lehet mondani, hogy a munkásnak autója van? Gyakran lehet. Le­het mondani, hogy a gyárosnak autója van, villája van, szeretője van? Nem, nem lehet. De azt lehet mondani, mert a nyelvi keret örök: a kisiparosnak autója van, villája van, szeretője van. Ám azt, hogy szolgája uon, csak külföldi viszonylatban lehet mondani. És azt, hogy nagy családja van? Azt is csak ritkán lehet mondani hazai viszonylatban, azt viszont, hogy a munkás gyerekének diplo­mája van, egyre sűrűbben. A nyelv hajlékony, lerázza azt, ami fölös­leges, alkalmazkodik ahhoz, ami létrejön, egyszerre szilárd és rugékony és pontos. Akik bürokratizálják, csúfítják, megcsúfolják, mit közben rajta élősködnek, érzik, hogy lerázza őket magukról: ficánkol alattuk a nyelv, mint a paripa a rossz lovas alatt, aki nyomja gerincét, böködi szügyét, rángatja fejét. Hát erre mit ki nem találtak, mit nem? A szemanticizmusnak nevezett elméletet, amely azt mondja, hogy aszongya: ember az em­bert, nép a népet azért nem értheti meg, mert ki-ki mást ért a szavakon, beszéljenek bár egy nyelven a szó átvitt értelmében. Ejnye, ejnye, tudálékosan tudományos, iro- dalmiaskodón irodalmár urak, de hiszen en­nek nem a nyelv az oka, hiszen láttuk, a nyelv pontos és rugékony, hanem a társada­lomnak a formája, az életnek a módja. Ezért és csakis ezért van az, hogy az egyik arra a mondatra csóválja a fejét, hogy a munkás­gyerekeknek diplomája van és azt állítja, ez nem helyes, míg a másik szerint az nem helyes, hogy az úrnak szolgája van, sőt egyáltalán nem helyes, ha úr van és szolga van. És az utóbbinak igaza van. Ez ad neki önérzetet. Ezek a helyes vonzatok.

Next

/
Thumbnails
Contents