Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-05 / 53. szám
1974. MÁRCIUS 5., KEDD PES7 MEGYEI xMíriap Sokszínű program a nemzetközi nőnapon Pest megye központi ünnepsége: Szentendrén Városokban és falvakban, Ipari és mezőgazdasági üzemekben, intézményekben javában jolynak a 64. nemzetközi nőnap megünneplésének előkészületei. Pest megye központi ünnepségét a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyáregységében rendezik meg, ahol Nemeslaki Tivadar, a SZOT főtitkárhelyettese köszönti a dolgozó asszonyokat, lányokat. Megyeszerte külön felköszöntik a több gyermekes anyákat. Valkó, Vácszentlász- ló és Zsámbok nemrég egyesült tsz-einek közös ünnepségén nyitják meg, a „Szocialista falu" című kiállítást. Cegléden, Kistarcsán, Ráckevén szovjet, Kartalon pedig bolgár és iraki nőküldöttséget látnak vendégül. Az idén kezdik a szolgáltatóház építését Labda és hálózsák Szentendréről Ellenőrzés, fegyelem Kevesebb baleset az élelmiszeripari üzemekben A Pest—Nógrád megyei űzetnek munkavédelmi helyzetéről tárgyalt legutóbbi ülésén az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága. A vállalati statisztikák, az ankétokon elhangzott bírálatok és a közvetlen ellenőrzések alapján készült értékelés megállapította, hogy tavaly jelentősen javult a munkavédelem. Ezt mutatja, hogy az üzemek lényegében azonos — mintegy 13 ezer főnyi — létszáma mellett a balesetek száma az előző évi 414-ről 373-ra csökkent és halálos baleset nem történt. A vállalatok közül legjobb a Nagykőrösi Konzervgyár, ahol a balesetek száma — mintegy 3180 fő átlaglótszám mellett — az 1972. évi 47-tel szemben tavaly 43 volt, a kiesett munkanapok száma csaknem kétszázzal kevesebb, mint iaz előző évben. Eredményességük a szigorú fegyelemnek köszönhető. Az előírt védőeszközt nem használó dolgozót például — az Általános Balesetelhárítási Óvórendszabály előírásainak megfelelően — hazaküldik és távollétét igazolatlannak tekintik. Ugyanakkor a gyár vezetősége minden eszközzel óvja a dolgozók egészségét és testi épségét, kitűnő az orvosi és más egészségügyi ellátás, a vállalat munkapszichológusokat is alkalmaz és rendszeres kísérletek után fokozatosan csökkenti az üzemi zajártalmakat. A munkavédelem fejlődése — elsősorban a Pest megyei Tanács intézkedései és ellenőrzései nyomán — a sütőipari vállalatoknál a legjelentősebbek. Vácott 16-ról 11-re, Gödöllőn 11-ről 7-re, Cegléden 3-ról 1-re, Dunaharasztin 17- ről 12-re csökkent egy év alatt a balesetek száma, és a kiesett munkanap — nagyobb állományi létszám mellett is — mintegy hatszázzal, egyhar- maddal kevesebb, mint a megelőző esztendőben. Kedvezőtlenek viszont az adatok a Pest—Nógrád megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalatnál, ahol a statisztika mutat ugyan javulást, de még mindig igen sok, 121 dolgozót ért baleset, és a kiesett napok száma 2100 felett van. A megyei sörkirendeltségeken dolgozók közül tavaly 132 munkásból 19 sérült meg, főként, mert töltés közben gyakran szétrobbannak a gyenge falú tivegek. Az ÉDOSZ Pest—Nógrád megyei Bizottsága tovább fokozza a munkavédelmi felügyeletet, ahol szükséges, ismételten vizsgára kötelezi a vezetőket, újból átvizsgálja a munkavédelmi szabályzatokat és folyamatosan ellenőrzi az előírások megtartását. P. V. a fejlesztéshez nem kapják meg az anyagi támogatást. A tartós fogyasztási cikkek javítására például éppen tíz évvel ezelőtt a tanács kérte fel a szövetkezetei, azzal az ígérettel, hogy segíteni fog a garanciális javítások megszervezésében. Ez azonban a mai napig nem történt meg. A részleg 300 ezer forintos beruházása sem hozta meg a kívánt eredményt. Ennek ellenére — amint azt Katona Sándor, a szövetkezet elnöke elmondta — újabb anyagi áldozattal kiterjesztették a javító- szolgáltatást a háztartási kisgépekre és az olajkályhákra. Végleges megoldást a felépülő szolgáltaitóház jelent majd, ahol korszerű feltételek mellett nyílik lehetőség a rádió, tv, háztartási kisgép, olajkályha és hűtőszekrény javítására. A szolgáltatóház építése még az idén megkezdődik j— a Pest megyei és a szentendrei tanács, valamint a KISZÖV segítségével. A szövetkezet teljes termelési tervét — az ipari termelés jóvoltából — tavaly 600 ezer forinttal túlteljesítette. Még kedvezőbb az exportmérleg — a többlet meghaladja az 1 millió forintot. A termelő- munkában résztvevők átlag- keresete ugyanakkor 1593-ról 1848 forintra emelkedett. Idén a jövedelmezőség biztosítása érdekében tovább fokozza a szövetkezet árutermelő tevékenységét — elsősorban exportra. A tavalyi 15 ezer helyett idén 21 ezer labda készítése került a tervbe — ebből 15 ezer utazik külföldre. A textilkonfekcióban a kooperációs tevékenység fokozása a cél. A Lőrinci Vattagyártól vásárolt félkész termékből 80 ezer darab hálózsák készül ugyancsak exportra. K. P. MSZBT-akíivisták továbbképzése A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének határozata alapján Bala- tonaligán tanfolyam kezdődött több mint 900 MSZBT-tag- csoport ügyvezető elnök továbbképzésére. A tanfolyam témái: a Szovjetunióval kapcsolatos új ismeretek, továbbá a Magyar—Szovjet Baráti Társaság idei és 1975. évi feladatainak megbeszélése. Az előadásokat neves magyar előadók, valamint az ez alkalomra hazánkba érkezett SZMBT- delegáció tagjai: Z. N. Tyimofejeva, SZMBT-alelnök, a Ra- botnyica című folyóirat főszerkesztő-helyettese, dr. J. F. Anoskin, az SZKP KB mellett működő Marxizmus—Leniniz- mus Intézet tudományos főmunkatársa és V. V. Borogyin kandidátus, a Moszkvai Állami Egyetem közgazdasági tanszékének docense tartják. A március 14-ig tartó tanfolyamot az MSZBT Országos Elnökségének nevében Nagy Mária, a társaság főtitkára nyitotta meg tegnap. Jövendő erdő csemetéi Az erdősítési program keretében a kosdi Naszályhegyaljai Termelőszövetkezet három évvel ezelőtt nyírfákat telepített. A fiatal fák között földmunkagépek irtják a gyomot, lazítják a talajt. Gárdos Katalin felvétele V ILÁGMÉRETŰ VERSENY folyik a szocializmus és a kapitalizmus között napjainkban is, noha nem olyan leegyszerűsített értelemben, mint régebben fogalmazták némelyek, pusztán az anyagi javak mennyiségét tekintve meghatározónak. Ma már nem tűzünk ki különféle terminusokat a fejlett tőkésországok „utolérésére", hanem a mi viszonyaink között természetszerűen emeljük évről évre az életszínvonalat, a szocializmus magasabb szintű építése révén. S eközben mindinkább kiviláglik az alapvető különbség (amelyben egyébként már kezdettől fogva rég elhagytuk a kapitalizmust) : a dolgozóknak a társadalomban elfoglalt helye, szerepe és léte felmutatásával. Tőkés viszonyok között a kiszolgáltatottság, a bármikori létbizonytalanság a rettegett veszély még a legjobban kereső munkás számára is, mert ott ő nem több egyszerű munkaerőnél, amelyet a bérért megvásárolnak. Nálunk viszont sohasem lehet csak munkaerő, hiszen egyúttal a termelőeszközök társadalmi tulajdonosa is, akinek a kötelességei mellett jogai vannak. Beleszólása a termelésbe, a legkülönfélébb döntésekbe. E tényen nem változtat az sem, ha sajnos még a vezetők nem mindenütt veszik ezt a gyakorlatiban is következetesen tudomásul, sőt helyenként a munkások sem érzik magukat eléggé a termelőeszközök társadalmi tulajdonosának. Talán nem véletlen, hogy igen gyakran e kettő nagyonis összefügg, mert a tulajdonosi érzés megerősödését mindenekelőtt az válthatja ld, ha egyúttal konkréten tapasztalja: változik-e valami amikor beleszól egy-egy számára fontosnak vélt ügybe. A Z ÜZEMI DEMOKRÁCIÁRÓL van tehát szó. Annak a nagyon lényeges kérdéskörnek egy részéről, amelyet szocialista demokráciának nevezünk, s melynek erősítését társadalmi fejlődésünk egyik központi feladatának jelölte meg — a X. párt- kongresszus határozatainak végrehajtását meggyorsítani kívánó — 1972. novemberi párt KB állásfoglalás. Ez országosan és Pest megyében is a vállalatokat annak idején egy sor konkrét intézkedésre késztette, s az üzemi demokrácia összefüggéseinek alapos és átfogó áttekintésére. Ezt tette a többi között az a két üzem is, amelynek ez irányú tevékenységiét — általános tanulságok levonása céljából is — megvizsgálta és legutóbbi ülésén megtárgyalta az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsága. Az ikladi Ipari Műszergyárban és a Nagykőrösi Konzervgyárban elemezték az üzemi demokrácia helyzetét és fejlesztésének további lehetőségeit. Az alapkérdések — mindenféle összehasonlítás igénye és szándéka nélkül is — közösek nemcsak e két nagy gyárban, hanem valamennyi üzemben. Mégpedig annak vizsgálata, hogy mi is történik a jó értelemben vett munkástulajdonosi érzet elősegítésére a vállalaton belül, s miként érvényesül a munkásközvélemény. Megegyeznek általában a megállapítások abban, hogy a megfelelő szintű részvétel a vállalatok .életében csak akkor lehetséges, ha a dolgozók megfelelő információkat kapnak, de ezen túlmenően, ha mind inkább képesekké is válnak kellő felhasználásukra. A tennivalók tehát ennek megfelelően kétoldalúak. Hogy ki lépjen előbb? — felesleges ag- gályoskodás lenne, hiszen ezúttal is együtt, egységben jöhet létre, s mindenképpen folyamatosan a megoldás. Ami az információt, az informálást és in- formálódást jelenti, annak általánosan elfogadott keretei vannak, a különféle vállalati fórumok, termelési és egyéb tanácskozások. Már sokszor szó esett azonban arról, hogy ezek édeskeveset érnek akkor, ha a sok számot, adatot, közgazdasági meghatározást a hallgatóság jóformán meg sem érti. így csak formális az információ, álkerete, állehetősége az üzemi demokráciának, az informálódásnak. Ezért is csak helyeselhető az a cél, amely mindkét említett gyár előterjesztésében szerepelt, hogy állandó feladatnak tekintik a munkások politikai továbbképzését, általános műveltségének emelését, különösen a választott testületekben dolgozó munkások politikai, közgazdasági rendszeres továbbtanulását. Ám míg ez megfelelően realizálódik, addig is a vezetőknek a valós helyzettel kell számolniok és információiknak erre kell épülniük, amennyiben őszintén eleget kívánnak tenni az üzemi demokrácia követelményeinek. S mindenképpen olyan felelősséggel és tisztelettel kell tájékoztatóikat előterjeszteniük — amint azt érzékletesen fogalmazta meg az SZMT képviselője— mintha valamilyen felsőbb szerv vagy a minisztérium asztalára kerülne. C SAK KIINDULÓPONT lehet azonban az információ megfelelő áramlása, hiszen ez magábanvéve eszköz. Mégpedig a beleszóláshoz nélkülözhetetlen eszköz. Akkor tölti be megfelelően hivatását, ha sikferül elérni, hogy a kellő ismeretanyag birtokaiban a munkások a valódi döntési pontokon érvényesíthessék sósavukat, elgondolásaikat. Ennek egyebek között meghatározója egyrészről az egészséges üzemi légkör is, másrészről az is, hogy a dolgozóknak nagyobb áttekintési igénye legyen, érdekeltségüket tágabban is fölismerjék. Ez utóbbi következtében nem csupán a saját szűkefcb munka- csoportjukkal kapcsolatban nyilvánítanak véleményt. Egyelőre még sajnos ritka az ilyen, ritka helyen mondanak véleményt a magasabb vezetői szint tevékenységéről, s mivel ennek számos összetevője van, ezért érdemes megbecsülni a kezdeti lépéseket, az egyszerűbb, a szűkebb körű megnyilatkozásokat is. Sőt bátorítani érdemes. Tapasztalatok mutatják, hogy ha a munkások a maguk 1 viszonylag szűkebb körére, a maguk közvetlen munkaterületére vonatkozó észrevételeik továbbgyűrűzését tapasztalják, s választ kapnak rá, akkor magabiztosabban néznek körül egyebütt, más régiókban is. ■ Nem is szólva munkakedvükről, amely tartalmasabbá, eredményesebbé teszi a gépek melletti óráikat. Hogyan és miként lehet ezt elérni — erre keressük napjainkban a még hatékonyabb lehetőségeket. Ilyennek kínálkozik például a szocialista brigádok nagyobb mérvű bevonása az üzemi demokrácia szélesítésébe. Van mar rá kezdeményezés, hogy kidolgozzák ehhez a megfelelő szervezeti formákat is, amelyek szerint a szocialista brigádok vezetői legalább váltakozva — az üzemi vezetés szervtó részei legyenek, az üzemet érintő fontosabb kérdések eldöntésében szerepet kapjanak. Remélhetően a következetes törekvés meghozza az újabb, szélesebb körű megoldásokat, melyek további előrelendítm lesznek társadalmi, közösségi életünk fejlődésének. A FELADATOK KÖZÖTT nagy szerepe van annak — amelyet ugyancsak mindkét üzem meghatározott —, hogy a vállalati élet minden területén törekedni kell a ma még valamilyen oknál fogva passzív, visz- szahúzódó, vagy nemtörődöm dolgozok aktivizálására. Ez az aktív kezdemenyezokeszseg, alkalmanként vitázókedv az üzemi demokrácia lényegéhez tartozik. Nem véletlenül használom a vita szót. Esetenként ugyanis éppúgy szükséges lehet egy-egy nem kellően mérlegelt, elhamarkodott javaslat, bírálat visszautasítása a vezető részéről, mint a jó, alapos előterjesztések elfogadása. A demokrácia nem jelentheti azt, hogy minden észrevételt el kell fogadni, csupán azt — ám minden körülmények között —, hogy meg kell hallgatni, vagy legalábbis lehetőséget kell biztosítani a megfelelő körülmények közötti elmondására. Elhangozhatnak helytelen elgondolások is, hiszen eközben kristályosodik ki a helyes vélemény, amiért érdemes volt a többit is meghallgatni. Ügy jellemezte ezt az Ipari Műszergyár párttitkára, hogy olyasféle ez, mint valaha az aranymosas: a nagy rostákon mindig fennakad néhány csillogó aranyrög. Legyen ebben is a mérvadó a lenini iránymutatás, amely szerint nemcsak tanítani kell a tömegeket, hanem tanulni is kell tőlük. Egyre azonban mégis csak ajánlatos vigyázni ebben is. Csak annak van joga ugyanis érdemben beleszólni a dolgokba, aki maga tisztességgel teszi napi feladatát, s nem végeláthatatlan vitákkal kívánja elodázni az érdemi munkát. Mert az üzem mégsem válhat vitaklubbá, a termelést semmiféle más megnyilvánulás nem helyettesítheti. Az üzemi demokrácia ugyanis elképzelhetetlen az üzemi munkafegyelem nélkül. Ennek is a tulajdonosi érzésből, a társadalmi tulajdonosi tudatból kell erednie, hiszen minden munkás a magáét gyarapítja egyúttal, amikor többet, jobban és hibátlanul termel. Csakis így együtt érvényesülhet mindaz, amit az üzemi demokrácia fogalomkörén értünk. Ahol e kettő egységben tölti be a szerepét, ott nem cserélik föl a demokratizmust az elnézéssel, s nem tévesztik össze az üzemi demokráciát a lazaságok, a hibák tudomásulvételével, L EHET-E BIZTOSÍTÉK arra, hogy ez így is legyen? Megfelelők-e erre a jelenlegi vállalati keretek? Ezek a kérdések is foglalkoztatják időnként a dolgozókat, pedig a válasz egyértelműen adott. A Központi Bizottság már említett, 1972. novemberi határozata rámutat a szocialista demokrácia erősítéséről szólva arra, miszerint „ennek fontos ,eleme, hogy az állampolgárok az üzemi, a tanácsi szervek útján, a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak keretében mind nagyobb számban vegyenek részt a közügyek intézésében és eldöntésében". Tehát a meglevő és adott szervezetek révén: az ütemekben a párt- a KISZ-, a szakszervezet tevékenységének fejlesztésével, a megfelelő pártirányítás továbberősödésével várható előrelépés. Ezeknek kell jól funkcionálniuk, biztatni és elősegíteni a kétoldalú információt, a „le”- és a „feT’-áramlót, a hatékony és közvetlenebb beleszólást az ügyek intézésébe, s különösen a fizikai dolgozók közvetlen részvételének nagyobb arányát a centralizált vállalati szervezetekben. És még valószínűleg sok-sok másmindenben, hiszen az üzemi demokrácia lehetőségéinek, kereteinek bővítése még annyi mindenféle megoldást, módszert tartogat. M INDENT EGYBEVETVE is a legfontosabb, amiből kiindultunk: mielőbb érjük el, hogy alig vagy egyáltalán ne legyen olyan munkás, aki közömbös a gyára, az üzeme iránt, melynek valójában társadalmi tulajdonosa, és ne legyen egyetlen olyan vezető sem, aki csak a munkaerőt látja az irányítására bízott munkásokban. Lőkös Zoltán Nemcsak munkaerő... A Szentendrei Szolgáltató Ipari Szövetkezet a város és a járás területén 9 szakmában, 30 termelőegységgel rendelkezik. A csaknem másfélszáz szövetkezeti tag 70 százaléka javítással foglalkozik, a kisebbség az árutermelésben dolgozik. A szövetkezet vezetősége a közelmúltban adott számot tevékenységéről a városi tanács végrehajtó bizottsága előtt. Megállapítást nyert, hogy t a szövetkezet a lakosság igényeit többé-kevésbé kielégíti, bár az árbevételi tervük valamivel elmaradt az előirányzat mögött. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy
