Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-03 / 52. szám
4 “<J(ú-lap 1974. MÁRCIUS 3., VASÄRNTAP A nyugdíj első napja TV FIGYFI Ő Szerdán délután köszöntötték a nagykátai járás, valamint a nagyközség vezetői Várallyai Bélát, s rendeztek tiszteletére házi ünnepséget. A tápiószentmártoni művelődési központ nyugdíjba vonuló igazgatóját Béla bácsinak szólítja mindenki, nemcsak a nála sokkalta fiatalabbak, hanem a nála idősebb emberek is. Mivel tölti Béla bácsi nyugdíjas életének első napját — ezzel a gondolattal kerestem fel másnap. A kapu zárva Szándékosan otthon kerestem, de a kapu zárva volt és a csöngetésre, szólongatásra sem érkezett válasz. Nem volt mit tenni: irány a művelődési ház. Az ajtó szélesre tárva, az iroda nyitva, csinos, puló- veres lány ült az íróasztal mögött. — Béla bácsi nem járt itt véletlenül? — kérdezem a bemutatkozás után. — Miért ne járt volna itt? — kérdez vissza, hangjában egy kissé neheztelő elmarasztalással. — Nem tudja, hogy most merre van? — Egyet találgathat... — nevet vissza derűsen. Hát persze, a kerámiaműhely. Ez előbb is az eszembe juthatott volna. A műhelyben világosság. Halkan zúg a motor, forog a korong. A szürke, alaktalan agyagból szinte pillanatok alatt tál formálódik. Még egy rövid „simogatás” a nedves szarvasbőrrel, néhány gyors belső körív az „írópálcikával”, aztán lassul a korong forgása. A sokszor látott, megszokott kép, ebben a nem éppen tágas műteremben, amelynek nincs párja a megye egyetlen közművelődési intézményében sem. Csak a karját nyújtja üdvözlésre, mindkét keze csuklóig agyagos. — Egyet még megcsinálok, ha megengedi — nyúl egy újabb agyagcsomó után. Nem hivalkodóan mondja ezt, nem akar elkápráztatni ügyességével, egyszerűen csak láttatni akarja a vendéggel, legyen bárki az, hogyan lesz a nedves, szürke földből az ember számára hasznos tárgy a munka nyomán. S mire mindezt végiggondolom, már elém is teszi a tányér nagyságú, formás, kissé kicifrázott tálat — Hát ilyen ... I — Ne higgyen neki — nevet Béla bácsi, amikor belép. — Nyolcéves kora óta jár ide, a művelődéstt házba. Bá- bozott, táncolt, verseket mondott, ebben a középiskolásak között az első helyen végzett — dicséri utódját. — Piroska úgy ismer itt mindent, hogy magam sem jobban. Plakátokat fest ha kell, székeket hord, önállóan vetít, rendez, szervez, vetélkedőt vezet. Szóval tudja mindazt, amit ebben a munkakörben tudni kell... És mindössze tizenkilenc éves. Ez a legnagyobb erénye. Igen, ebben a művelődési házban mindent tudni kell. Ha kell, falat rakni, kéményt kormolni, forrasztani és a jó ég tudja, mi mindent még. Amikor 1958-ban felavatták a falu művelődési házát, az mindössze egyetlen nagyteremből állt. Ma huszonhét helyisége van. Nem egynek a falát maga Várallyai Béla rakta a gondnokkal és annak feleségével. Pedig sem a kő- művesség, sem a népművelés nem volt a szakmája sosem. Mint ahogy a kerámiamesterséget, a filmezést és annyi sok mást is, már őszülő fejjel tanulta meg. Ebben a községben született, jogi akadémiát végzett, adóügyi jegyző volt húsz éven át. Közben itt forrt össze a népműveléssel. 1947-ben még csak kultúrcsoportot vezetett, játszott és rendezett a maga s mások szórakoztatására. Családi „alapozás“ Itt, ebben az épületben nem csupán a népművelés hagyományos formái éltek tovább az elmúlt tizennyolc esztendőben. A kerámiaműhelyben elsősorban gyerekek, kamaszok játszanak szép, komoly játékot a fazekaskorong és az elektromos kemence körül, a gyermekek romlatlan érzékével nyúlva agyaghoz s mázhoz. Szinte alig van ház ma már a nagyközségben, amelyben ne találkozhatnánk e nagyszerű játék remek produktumaival. Vagy az öregek klubja! Reggel nyolctól délután négyig huszonöt-harminc idős asszony és férfi életének ad újra és újra megújuló tartalmat,- értelmet, biztosít nyugodt öregséget ez a ház. Televízióval, magnetofonnal, lemezjátszóval, könyvekkel, újságokkal. Kulturált környezettel, otthonos berendezéssel, meleggel, nyugalommal, törődéssel, a társasélet lehetőségének a biztosításával Vagy: Tápiószent- mártonnak nem volt népművészete. Behozták hát a falak közé az ország különféle vidékeinek motívumkincseit, amelyekkel az elmúlt másfél évtizedben nagyon sok leány és asszony ismerkedett meg; sokuknak, akik azóta háziipari szövetkezetekben dolgoznak, kenyeret is adott ez a kedvtelésből kezdett szép mesterség. S nehéz lenne összeszámolni: hány szentmártoni lány tanult meg sütni-főzni itt, a művelődési központ korszerűen felszerelt konyhaszakkörében. — Könnyű volt nekem — emlékezik nyugdíjaséletének első napján Béla bácsi. — Apám, anyám alapozta meg az én munkámat. Ha furcsának is tűnik, így igaz. Mindketten pedagógusok voltak ebben a faluban. Apám negyven esztendeig tanította a szentmártoni gyerekeket. Nekem azokkal az emberekkel volt dolgom, akik az ö keze alatt nőttek fel. És pedagógus a feleségem is. Igaz, hogy ő már négy éve nyugdíjas, de most is az egyik első osztály tanítónénije. Csak emberek között — És a pihenés? — kérdezem. — Pihenés? — néz rám csodálkozva. — Kérdezze csak meg az öregek klubjának tagjait, majd elmondják: pihenni csak emberek között lehet. Otthon, a négy fal közé zárva — annál rosszabbat elgondolni sem tudok. Vezetem a kerá- miaszakkort. Filmet forgatok az óvoda életéről. Az első képsorok már elkészültek. Ügy kezdem, hogy megáll egy Zsiguli az új óvoda előtt, kiszáll a volán mellől egy fejkendős parasztasszony és kézenfogva bevezeti a gyerekét a modern épületbe. No, és természetesen nem hagyhatom cserben sakkcsapatunkat sem, a megyei első osztályban szerepelünk. Aztán méhészkedem, meg van egy kis szőlőm. És négy lányom meg négy unokám. Azért még nem érzem öregnek magam. Béla bácsi valóban nem az. Még csak hatvankilenc éves... Prukner Pál Elhunyt Szécsi Ferenc Szécsi Ferenc érdemes művész, az Állami Déryné Színház vezető rendezője, tragikus hirtelenséggel elhunyt. A színház saját halottjának tekinti, temetéséről a későbbiekben gondoskodnak. ESŐVÉDŐK F alkonzerválás Yisegrádon Az Országos Műemléki Felügyelőség a visegrádi fellegvár biztonságossá tétele és állagmegóvása érdekében az idén további munkálatokat végez. Konzerválják a több évszázados falakat, járhatóbb utakat és esővédőket építenek. Tanítás: szeptembertől Egy tizenhat tantermes általános iskola betonelemeit szerelik a Nógrád megyei Építőipari Vállalat munkásai Vácott, a Földvári téri lakótelep mellett. Az új intézményt szeptembertől vehetik birtokukba a gyerekek. Farsang. Nyilván azért több mostanában a szórakoztató műsor, mint máskor, mert farsang van. Mindnek, sajnos, nem örülhettünk zavartalanul. A csütörtöki Ki mit tud? — klubról azonban egy rossz szavunk sem lehet. Igaz ugyan, hogy a „farsangi összejövetel” alcímmel sugárzott adás, jellege miatt, a szórakoztató műsorok különleges típusát képviselte: már a klub neve — Ki mit tud? — önmagában utal bizonyos kötelezettségekre. Arra, hogy az úgynevezett szórakoztatást össze kell kötni valamiféle — természetesen a vállalkozáshoz illő és azzal harmonizáló — tartalommal, tudást terjesztő törekvésekkel és igényekkel. Hogy ez lehetséges, hogy a kétféle szándék nem semmisíti meg egymást, hogy — mint egyébként régóta tudjuk — lehet egyszerre tanulni és szórakozni, arra mutatott szép példát ez az ügyes farsangi klubműsor. Ha tanulásról beszélünk, természetesen sohasem valami savanyú ismeretterjesztésre gondolunk. A csütörtöki műsor éppen azért dicsérendő és dicsérhető, mert a tudnivalók közlését szinte észrevétlenül „vitte bele” a szórakoztató anyagba. Ahogyan Major Tamás beszélt a farsangról általában, a hfogy an Pernye András elemezte az adás komolyzenei számait, ahogyan Rábai Miklós beszélt a népszokásokról, az egyszerre tanított és szórakoztatott, minden mesterkéltség és csi- náltság nélkül. Valahogy így kellene mindig. Lemaradt az irodalom? A héten megint alkalmunk volt elmélkedni az irodalmi, valamint a képzőművészeti és zenei ismeretterjesztő műsorok feltűnő nagy különbségeiről. Egyre kiáltóbb ugyanis a szakadék e műsorok között. Amíg a képzőművészeti adások általában frissek, elevenek és sokat adnak-nyújta- nak a nézőknek, addig az irodalmi műsorok általában jóval vértelenebbek. Érdekes volt a Tv galériájának e heti műsora és szintén érdekes — bár vitatható — a Brancusi szobrait bemutató román kis- film. Vitatható volt ez a műsor, mert a világhírű szobrász műveinek nincs szükségük semmiféle „meghosszabbításra”; önmagukban nagyszerűek és sokatmondók. S mindehhez képest hol vannak az irodalmi műsorok? Miért nem olyan bátor például az új, fiatalok-tehetsé- gek bemutatásában a tévé, ha irodalomról van szó, mintha képzőművészetről? Nagyon örülünk annak, hogy a tehetséges szobrász-, festőfiatalokat, nemegyszer a nagyközönség számára teljesen ismeretleneket, terjedelmes műsorokban népszerűsíti a televízió. De miért hiányoznak a képernyőről a fiatal írók? Nemcsak a műveik, ők maguk is? Nem olyan aránytalanság ez, amit ideje lenne már megszüntetni? Természetesen tudom, nem olyan egyszerű ez. Az irodalmi szerkesztők dolga nagyon nehéz. Iskoláztatásunk, műveltségünk irodalomközpontú A képzőművészettel úgy vagyunk, mint az újszülöttek a viccekkel: nekik minden új. Ami a szakmában közhely, nekünk szenzációs újdonság. De azért ebbe a ténylegesen adott helyzetbe nem fulladhat bele az irodalmi ismeret- terjesztés. Egyszer végre ki kell lépnie belőle. Ökrös László Gárdos Katalin felvétele Az utód Feláll, egy kicsit megrázza a hosszú ülésben megzsibbadt tagjait, aztán felkísér az irodába. — Fejős Piroska — mutatja be az asztal mögött ülő piros pulóveres lányt. — Megbízott igazgató... — teszi még hozzá. — Nem lesz könnyű Béla bácsi örökébe lépni —mondja a lány. — Augusztusban kerültem ide, alig, hogy leérettségiztem. Az ősszel szeretném megkezdeni a népmű- velő-könyvtár-szakot... A Ceglédi Városgazdálkodási Vállalat PÁLYÁZATOT HIRDET főmérnöki munkakör betöltésére Felvételi követelmény: építészmérnöki diploma és 5 éves szakmai gyakorlat. Keresünk továbbá bérelszámolásban jártas munkaerőt, csoportvezetői beosztásba. Személyes jelentkezést kérünk a vállalat igazgatójánál. Cegléd, Alszegi út 7. Kocsér, Kőröstetétlen, Jászkarajenő Őrjárat a déli végeken Hamisítatlan tavaszi por, a föld tavaszi szaga. Az út két oldalán tanyák, karnyújtásnyira. Majd mindegyikhez bekötő út vezet. Amott a ház előtt Trabant várakozik türelmesen. Egy másik szomszédságában fólia alatt érik a primőr. Régen mosdatott kutyák porosz- kálnak az úton keresztben. Sorrendben Kocsér Kőröste- tétlén, Jászkarajenő mostani őrjáratunk útvonala. Bállá János, az MSZMP Ceglédi Járási Bizottságának első titkára útravalóul annyit mondott: a járás s egyben a megye legdélibb csücskében levő három község egyikében sincs számottevő beruházás a IV. ötéves tervben — saját pénzük nemigen akad, s a megye sem nyúl mélyebben a zsebébe. A munkához értők többségének a mezőgazdaság ad kenyeret — az ingázók aránya kisebb errefelé, mint a járás egyéb vidékein. Szorgalmuk dicsérete — így mondta a titkár —, hogy szegénység ide, szegénység oda, mégis folyton változik, gazdagodik Kocsér s a közös tanácsú Jászkarajenő és Kőröstetétlen faluképe. Két lakos — eg,y fa ség jelszavát — emlékszik vissza a hősi kezdetre az akkor már hivatalában levő tanácselnök, Demeter László. — De még előbb fásítottunk: a kiöregedett, valamikor rend- szertelenül telepített nyárfák örökébe egységesen gömbakácokat ültettünk. A két főutca mindkét oldalán, s a mellékutcákban nem kevesebb, mint kétszáz fiatal fa került a földbe. Így azt lehet mondani, ma már a község belterületén minden két lakosra jut egy fa. Régen a községháza előtt volt közvetlenül a piactér. Helyére az ötvenes évek elején sűrű fenyvest telepítettek, később a kis erdő valósággal önmagát ritkította meg. Lehetővé vált a központi park kialakítása — természetesen társadalmi munkában. Füvesítettek, locsoláshoz szükséges csőhálózatot építettek, s került néhány pad is a parkez az agitáciőnak: a pap a szószékről, mi meg a tanács- házáról szorgalmaztuk, hogy a virágosítás közkincse legyen a falunak. Nyugodtan mondhatom: szinte mindenki hallgatott valamelyikünkre. Ezután láttak hozzá a Szabadság, majd a Kossuth utca virágosításához. A két főutcába a tanács azóta is évről évre biztosítja a gyönyörű piros szalviapalántákat. — A szalviákat minden őszszel felszedjük, s leadjuk a nagykőrösi virágkertészetnek, ahol jutányos áron megőrzik. Ugyancsak tőlük vásároljuk a májusi kiültetés előtt a palántákat is. Erre a célra az idei költségvetésben ötezer forintot biztosítottunk. A főutcák példáján felbuzdulva, a többi tizenegy kis utcában is virágba borulnak nyaranta a járda és az árok közötti területek. A népfront és a tanács szeretné a nem dotált kis utcákban is rábírni a lakosokat a magas törzsű, vörös szalviák ültétésére. A tsz a faluért Kevesen tudják Kocsérról, hogy három év múlva lesz kereken százéves, 1877-ig mint Jászapáti pusztája szerepelt a térképen, ha éppenséggel volt térkép. Ma járás- szerte úgy emlegetik csak: a virágos község. — A Hazafias Népfront helyi szervezete még 1968-ban tűzte zászlajára a virágos közba. — A mozgalom gyűrűzött, szélesedett tovább. Következett a templom környékének parkosítása: még a katolikus pap, Asztalos József (azóta Lajosmizsén van) is részt vett a társadalmi munka szervezésében. Egyebek között terveket Is készített hozzá. Mi tagadás, különös ötvözete volt A kocsér! Üj Elet Termelőszövetkezei irodaházába belépve, azt hittük eltévedtünk. Talán még egy éve sincs, hogy a beszélgetéshez nyugodt sarkot sem találtunk a túlzsúfolt helyiségekben. Most tágas, ízlésesen berendezett, kényelmes szobák várják a látogatót. Dicsérjük is a szép irodát az elnöknek, Barhács Jánosnak, aki mosolyogva válaszol: — Nem érheti szó a ház elejét, hogy először irodaházat építettünk, s aztán kezdtünk el dolgozni. Éppen fordítva volt, már nagyon kellett ez a felújítás, bővítés. A kocséri Űj Élet Tsz az utóbbi tíz évben ugrásszerűen fejlődött. A szövetkezet tavalyi termelése több mint harmincszorosa az egy évvel ezelőttinek. Tavaly nyerték el a kiváló termelőszövetkezet címet, amit az idén is szeretnének megtartani. A kiemelkedő eredmények valóban elismerésre méltóak, ezúttal minket mégis inkább a tsz és a falu kapcsolata érdekel. Az, hogy mit tesz egy jól működő közös gazdaság a falujáért, és hogy az itt lakóknak mit jelent: községükben található Pest megye egyik legjobb termelőszövetkezete. — Adottságaink nem a legjobbak, a környéken a föld gyenge, homokos, nem könnyű rajta gazdálkodni. Ennek ellenére még a zöldségtermesztésünk is kifizetődött, pedig köztudott, hogy országszerte szinte kivétel nélkül minden gazdaságban ráfizetéses volt. Tavaly 1200 vagon paradicsomot szállítottunk a konzervgyárnak, s jutott belőle a belkereskedelemnek is. De jó munkát végeztek a dinnyéseink is. Természetesen a zöldségfélékből, gyümölcsből a helyi üzletekbe is szállítunk. Tervünk az, hogy egy kis kertészetet hozzunk létre, amelyben valamennyi zöldségfajtát termesztjük és ezzel a falu lakosságának teljes ellátását megoldjuk. — Minden évben úgy osztjuk be a nyereséget, hogy abból a község fejlesztésére is jusson. Az idén például a közgyűlés 400 ezer forintot szavazott meg a falu szélén létesülő 100 lakásos telep építéséhez, és ha minden sikerül, a vízellátását is megoldjuk. Az idén ugyanis termálkutat fúratumk a kertészet és lakótelep között De ide álmodjuk Kocsér első strandfürdőjét is. A község régi gondja a művelődési ház. Eddig három kul- túrháza volt, de egyik sem felelt meg a követelményeknek. Most egymillió forintos költséggel átépíti a tsz a saját művelődési házát és a tanácsnak felajánlja közös használatra. — Termelőszövetkezetünket sokan a bútorgyártó melléküzemágunkról ismerik. Azt már mindenki tudja, hogy mi rendeztük be a miskolci gyermekvárost, és a közelmúltban átadott Pest megyei bankszékházat is. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy melléküzemágunk szolgáltatással is foglalkozik. Asztalos- és kárpitosipari munkát vállal, a helyi bútorüzletünket pedig éppen a falubeliek igényeinek kielégítésére építettük. Ha már a lakossági szolgáltatásokról esők szó, el kell mondanom, hogy hozzánk fordulnak a környékbeliek, ha elromlik a villany, a vízcsap, és mi mindig segítünk. Autószervizünk is működik, a forgalomra eddig nem lehet panaszunk. Enged a hatszázból — A „pakszust” várnám én is — mondja bemutatkozás után a ma is délceg tartásé, hatvanadik esztendejét taposó Kecskés József, a jászkarajenői közös tanács kőröstetétleni ki- rendeltségén —, kilenc malacot szeretnék bevinni a szerdai hetipiacra. Nem nehéz ki okoskodni: f 1 4
