Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

1974. MÁRCIUS 3., VASÁRNAP 5 BESOROLVA, KATEGORIZÁLVA Mennyit ér a bér? Egy betanított munkás mel­lett állunk. Fehér por lep be mindent. Proiilszaiaggyártás, a Taurus Gumiipari Vállalat vá­ci gyárában. Velesztics Rozá­lia etetö-csomagoló ezenkilenc- száz forintot keres, három mű­szakba jár Szódról, fizetésével elégedetlen. A gép falánk, nagy harapásokkal eszi a gu­mit, extrudál. A nő emelvé­nyen áll, és egy tölcsér formá­jú tégelybe dugja be a gumi­csíkokat — Nem elég ez a pénz... Fárasztó a munka... Kétezer- kétszáz ... Annyi jó lenne... — szól le, eljönni a géptől nem lehet. A munkaügyi osztályvezető, Galambos Mária mögöttem állva annyit mond: —r Nem tudják ők reálisan megítélni... Az anyagvágó többet keres. — Az férfimunka — vetem ellen. — Nekünk erre engedélyünk van; nő is végezheti. — Es az éjszakai műszak? — kérdezi most Velesztics Rozáliától. A kérdezett elégedetten iuimmög, Galambos Mária el­magyarázza, hogy az éjszakai pótlék náluk sokkal magasabb, mint másutt. A férfiaknak 23 százalékkal, a nőknek 33 szá­zalékkal többet fizetnek, ha az éjszakai órákban vállalnak munkát. Egyenlő bért? A mondás fordítottja: egyenlő bért egyenlő munká­ért. Sokan ezt félreértik, me­chanikusan alkalmazva állan­dó feszültséget teremtenek: egyenlő bért egyfajta munká­ért. Mindegy — hogyan vég­zik. A Taurus Gumiipari Vál­lalat váci gyárában könnyebb helyzetben van a bérosztály: a fizikai dolgozók hatvan szá­zaléka teljesítménybérben dol­gozik. S — ez a differenciálás alapja — aki órabérben keresi kenyerét, annak alapfizetése tálán nem olyan magas, mint másutt, de prémiuma kiteheti annak harminc-harmincöt szá­zalékát is. — Mitől függ az alapfizetés? — kérdezem a főkönyvelőt, hi­vatalos nevén a gyárvezető gazdasági helyettesét, Czenki Imrét. — Az eltöltött időtől, a kép­zettségtől, a beosztástól. — A mozgóbér? alighanem a marhalevél a pakszus... — Pénz mindig kélL Most volt a zárszámadás, nem na­gyon lehet dicsekedni vele, kö­rülbelül nyolc forint esett egy órára. A kislányék eladták a házat, Pestre mennének lakni, nekik is kell egy kevés pótlás. Négyen-öten összejönnek szerdára, a tsz teherautója vi­szi be őket jószágostul Jászka- rajenőre... — Hatszáz forintra tartom a kilenchetes malacok darabját. — Alkudni lehet? — Már hogyne lehetne? Nincs annak maximált ára, legfeljebb a termények, amit az ember vesz a jószágnak. Az adott helyzettől függ, mennyit engedek a hatszázból, a piac végén már odaadom ezer fo­rintért is párját. — Egyelőre — így mondja lassan tagolva a szót — ketten vagyunk otthon az asszonnyal. Van vagy ezeregyszáz négy­szögöt háztájijuk, kukoricát termesztenek rajta. — Állandó jószágtartó va­gyok, volt úgy, hogy három, egyenként két és fél mázsás szerződéses hízót adtunk le egy esztendőben. A Vörös Csillag Tsz-ben trágyát hord, szecskázik, taka­rít, vagy éppen répát bont — főleg a fizetségnél nem mind­egy, hogy mit csinál. Nagykő­rös környékét csak katonaként hagyta el: 1938-ban bevonult s 1944-ig minden esztendőben rövidebb-hosszabb időre ma­gára öltötte a mundért — így járta be az országot. — Azt se bánnám már, ha nyugdíjas lennék, megpróbál­nám úgy is a megélhetést. Most is csak annyit dolgozom, mint máskor — azelőtt se dol­goztam többet. ★ Kőröstetétlen 1949-ben lett önálló község, azelőtt Abony­— Szó szerint attól, mekko­ra a hasznunk az illető mun­kájából. Sajnos, ebben a gyár­ban több mint negyvenféle munkakör van, nehéz a be­sorolás, a kategóriák megha­tározása Rengeteg a nehéz fi­zikai munka, akad egészségre ártalmas, balesetveszélyes is... Kevés viszont az olyan mun­kahely, ahol nőt is, férfit is alkalmazhatunk. Általában az igazán jól kereső állást fér­fiak foglalják ed, egyszerűen azért, mert nő azt el nem vé­gezheti ... Mélyet szippantani... A hengerüzemben fekete ko­rom szálldogál kitartóan. Két henger közé ékelődve .készül föl” az anyag a vuükanizálás- ra. A „fölkészítők: a gépke­zelő és segítői. — Mocskos munka... Rőtek Ferenc hengerkeze­lő keze helyett könyökét ad­ja a kézfogáshoz. Tizenhárom esztendeje dolgozik itt. Fize­tése általában több mint négy­ezer forint. — Egészségtelen munka. A kátránygőz idővel hat az em­berre — mondja. — Mikor kimegyek a levegőre, mélven a tüdőmre szippantom, mintha sose akarnám kiengedni ma­gamból. Itt levegőre szomjas az ember. Műszakonként ha­tan dolgozunk. Egy év után szakmunkás lettem ennél a gépnél, most csoportvezető va­gyok. Mindenki ide szeretne jönni... A kereset miatt. Mo­sakodni lehet, megéri a jó pénzt a piszok. A hengerüzemben teljesít­ménybérben dolgoznak. Részjegyek — béremelések Aki egy esztendeje dolgozik a vállalatnál, s elvégzi a rész­jegyes tanfolyamot, tágja le­het a Taurus részjegyes moz­galmának. A fegyelmi bünte­tés, a késések, a selejt kizár­hat egy-egy dolgozót. Eszten­dő végén, illetve a nyereség- részesedés fizetésekor kifize­tik a megszerzett részjegyek végösszegét — természetesen a részesedésen kívül. Ez is kö­vetendő, példaadó módja a differenciálásnak. Vácott gyakran élnek a cél­feladatok kitűzésével, amely­nek elvégzése után nem ma­hoz, majd Nagykőröshöz tar­tozott, jóllehet egyikkel sem határos. Több mint két évtize­des „különélés” után lett a községnek közös tanácsa Jász- karajenővel. — Az egyesülés nem oko­zott különösebb nehézséget a faluban — mondja Győri Mária kirendeltségvezető, az­előtt a község vb-titkára —, nagyon kevés az, amit nem tudunk itt helyben elintézni. Jóformán csak az anyaköny­vezés miatt kell beutazni a hét kilométerre lévő Jászkara- jenőre. Kőröstetétlenen hamar rá­szoktak a fiatalok a társadal­mi esküvőre. Csakhogy most utazhatnak a szomszéd köz­ségbe, kimondani a boldogító igent. Ügy gondoljuk: köny- nyebben megtenné azt a hét kilométert egy anyakönyvveze­tő — mint egy egész násznép. Fiatalok szövetkezete A kőröstetétleni Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben az elnököt keressük. Kamaszar­cú, farmemadrágos fiatal­ember mondja, hogy ő az. Húszévesnek mondhatná ma­gát, de hamarosan tisztázzuk: „már” a huszonnyolcadikat is betöltötte. Dr. Lakos László, Pest megye legfiatalabb tsz- elnöke éppen 26 éves volt, amikor a tagság egyhangúlag megválasztotta. — Gyerekkorom óta itt élek a faluban. Számomra termé­szetes volt, ha elvégzem ta­nulmányaimat, csak ide jöhe­tek vissza dolgozni. Még gim­nazistaként szerződést kötöt­tem és az állatorvosi egyetem végéig a Vörös Csillag Tsz ösztöndíjasa voltam. — 1969-ben kerültem haza. Kezdetben állatorvos, majd a tehenészetben telepvezető lettem — másfél év elteltével rad el a jutalom sem. Ilyen volt a mezőgazdasági padló­gyártásra való felkészülés, ami rekordidő alatt történt: kivették ebből részüket az elő­készítők, a tmk-sok, s októbe­rig szállították a kért mennyi­séget Csehszlovákiának. Vessünk egy pillantást az átlagbérre is: két esztendővel ezelőtt 25 ezer 965 forint volt egy fizikai dolgozó éves bére, tavaly 28 ezer 615 — a bérfej­lesztés, a központival együtt, több mint tíz százalék. Az idén 3,2 százalékkal szeretnék emel­ni az átlagbért. S a sikeres ta­valyi év után körülbelül egy­hónapos nyereséget fizetnek. .JÓI megállapították.. Rákosi László harmadik éve lakatosként dolgozni a tmk-ban. Órabére: 11 forint negyven. Erre jön a mozgooér. Nem panaszkodik. Szere u kol­légáit és a munkáját is. Bol­ti eladó volt, ez a mostani fog­lalatosság nemcsak több pénzt hoz, hanem szebb is. Válto­zatos. — Van, akinek több az óra­bére? — Persze. Soknak. Akad, akinek megvan tizennégy fo­rint is. — Megérdemlik? — Meg. Nem is jutott eszem­be összehasonlítani magamat velük. Régebben vannak itt, több a haszon velük, mindent ismernek, értenek. Magától ér­tetődik, hogy többet keresse­nek. Jól megállapították a bé­remet, nem panaszkodhatok. Tíz forinttal kerültem ide. A Birszki Imre megkeres ötez­ret is talán. De nem tud neki olyat mondani, amit ne tudna megcsinálni... Megérdemli? Többet is érdemelne. Tóth Istvánná anyagvágó márciusban kap először fize­tést az új munkakörben. Anyagvágó, szivacsokat vág meghatározott méretre. — Reumás munka, állan­dóan vízben vannak az ujjaim. Elgémberednek, de nagyon kell a pénz és itt több lesz pár száz forinttal, mondták a vezetők — föl sem néz a gép mellől. A munkaügyi osztályvezető közli velem, Tóth néni még nincs besorolva. Tamás Ervin teljesen váratlanul elnöknek választottak. Kicsit megijed­tem a feladattól, főleg azért, mert éppen mérleghiányos évet zártunk akkor. Hogy mi­nek köszönhettem a tagság bi­zalmát? Nem nagyon gondol­koztam még ezen. Talán a te­henészetben elért eredmé­nyeknek. Az utóbbi három esztendőben a tejhozam majd­nem a duplájára emelkedett: évi 4251 literrel megyei rekor­dot értünk el, tehenészetünk így az országban a legjobbak közé tartozik. Pedig semmi különöset nem tettünk, nem újítottunk, nem kísérletez­tünk, újszerű takarmányozást sem vezettünk be, csupán a gondozásra fordítottunk jóval nagyobb figyelmet. Ellenőriz­tük a fejést, rendszerességet és percnyi pontosságot vezet­tünk be, ahogy a nagykönyv­ben áll. Jelenleg 270 tehenünk van — és az idén 1 millió li­ter tejet szállítunk. A kőröstetétleni Vörös Csil­lag — úgy mondják — a fia­talok termelőszövetkezete. Nemcsak azért, mert a veze­tőség fiatal, (átlagéletkoruk alig több 30-nál), hanem a tagság jó része is. A vezető­ség és az évről évre javuló eredmények lassan visszacsa­logatják a tetétleni fiatalokat, Kerékpár kerestetik A jászkarajenöi áruház, — az egyetlen áruház a környé­ken —, most. februárban volt kétéves. Délidőben Váczi Ist­ván üzletvezetővel beszélget­tünk az ellátásról, a hiány­cikkekről, a gondokról. A nyi­tás évében az áruház 11 mil­lió forintot forgalmazott, ta­valy erre rátett még egy mil­liót — a gazda, a Jászkaraje- nő és Vidéke ÁFÉSZ örömére. A hét osztályon több. máshol hiánycikknek számító árut is Az figvész MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Nem, nem vezetem félre az olvasót, még a hatásosság ked­véért sem. Ne képzeljék ma­guk elé egyfajta komor meg­világításban a vád képviselő­jét, Kanczler Gyuláné doktort, az ügyészt. Hogy is jellemez­zem őt? Talán akikor maradok a leghűségesebb az igazsághoz, ha korunk emberének neve­zem. Maga is büszkén vallja, egész élete összeforrott tár­sadalmunkkal. Nem kérte, hívták Parasztlány volt Tizenhét éves korában már munkás — és párttagjelölt — a szegedi Paprikafeldolgozó Üzemben. Akkor figyelt fel rá egy láto­gató, Vass Istvánná. — Hogy mivel vontam ma­gamra Vass elvtársnő érdek­lődését, máig sem értem — csóválja a fejét. —1 Tény, hogy egyszer szóltak, menjek a párt- bizottságra, beszélgetni akar­nak velem. Idősebb Komócsin Mihály elvtárs fogadott: nem­csak engem, voltunk még vagy tizenketten. Elmondta, rádió- távirászokra van szükség, s miránk számít a párt. Mit ta­gadjam, nem ragyogtam az örömtől. De mire átgondoltam, mitévő legyek, már robogott velem a vomat Budapest felé, lábamon lyukas harisnya, be­font hajamban szalag, kezem­ben a megbízólevél... Ez 1951. január 31-én tör­tént, s négy esztendő vala­hogy úgy múlt el, munkával túlzsúfoltan, hogy Kanczlerné alig vette észre, mi minden történik ezalatt. Közben ta­nult, elvégezte az V—VI. ál­talánost. Munkaköre 1955. őszén meg­szűnt. Hónapokig állás nélkül kószált. 1956. márciusában vég­re elhelyezkedett az Első Ma­gyar Gazdasági Gépgyárban. Azt hitte, most majd teljese­dik régi álma és géplakatos lesz. A személyzetis azonban összecsapta a kezét — Magát állítsam gép mel­lé. hiszen majdnem elfújja a szél! így lett belőle segédmunkás. A kísérleti műhelyben dolgo­zott, itt gyártották az SZK— 4-es kombájn tartozékait. Fel­villanyozta a tudat: nagysze­rű gépek bölcsőjénél áll. Itt már feltétlenül közbe kell kérdeznem: — Felvillanyozod ott — a csalódások ellenére? — Mindig messzebbre sike­rült tekintenem a saját és pil­lanatnyi helyzetemnél. Na­gyon őszintén mondom: ne higgyék, hogy csak egyszer is kételkedtem a pártban. Az 1956-os októberi ellenforra­dalom azonban erősen meg­viselt. Addig, bármi történt, azt mondtam: „Majd a párt megoldja, megoldjuk mind­annyian.” De alig biztathattam magamat azokban a felkorbá­csolt napokban, hetekben. Ez a megtorpanás nem tar­tott sokáig. Csak addig, amíg újra azt nem mondták: „Zsó- ka, várunk a KISZ-ben”. Megfordult ugyan a fejében, hogy ő. az akkor 23 évével ta­lán már „öreg” az ifjúsági munkához, de nemet monda­ni most sem tudott.' Nem volt könnyű a szerve­zőmunka. Csinálta — és ta­nult tovább. Új íejezet Ez lett élete legújabb, s ta­lán leghosszabb fejezete. El­végezte az általános iskola VII—VIII. osztályát, majd a közgazdasági technikumot, és nekivágott a jogtudományi egyetemnek. A felvételi vizs­gán a maximális húsz pontot szerezte meg. Még át sem vette a diplo­máját, amikor kinevezték fo­galmazónak a budapesti II—; XI—XII. kerületi Bíróságra. — Rév Erikának, a bíróság elnökének személyében olyan ideális vezetőt ismertem meg, akitől szakmát és emberséget tanultam — mondja. — És ugyancsak kitűnő elvtársak­ra találtam következő mun­kahelyemen, az V. kerületi pártbizottságon... Egyáltalán, kiről mondott ő eddig rosszat? Egész beszélge­tésünk folyamán megfigyel­tem, milyen kitűnő érzékkel tapintja kd, ismeri fel a kör­nyezetében levő munkatársak jó tulajdonságait. Érdekelt hát, mit hoz fel azok „rovásá­ra”, akik Pest megyében im­máron egy éve ügyfelei, s akikkel szemben a főügyészség részéről a vádat képviseli. Kanczlerné doktor gyermek- és ifjúságvédelmi ügyész. Ál­lamvizsga-dolgozatát is ebben a tárgykörben írta. Szeretni és nevelni — Életem korábbi szakaszá­ban még radikálisabb elveket vallottam. Ügy fogalmaztam: mindenképpen meg kell bün­tetni a bűnöző fiatalokat. Ma azt mondom: mindenképpen nevelni kell őket. Fiatalkorú bűnöző? Még a szóhasználatot is kerülöm. Az én szememben egy fiatalkorú csak bűnelköve­tő lehet. Ügyeket sorol, miközben a sok munkatárs közül ismét kiemel egy nevet: dr. Kányá- di Gabriella bíróét — Olyan tárgyalási légkört teremt, ami a lehető legmegfe­lelőbb egy fiatalkorú számára. Részemre pedig minden tár­gyalás szellemi párbaj, no meg — agitáció. Mert meg kell mondanom annak a fiúnak, hogy magyarán szólva nagy szamár, amiért például disszi­dálni akart, vagy hiába kép­zeli magát hősnek, amit tett, rosszízű gyerekesség. A háttér felderítése minden ügyben fontos. — Nemrég volt éppen ké­nyes ügyem: Gábornak 1972- ben meghalt az édesapja. Na­gyon összeroppant. Az édes­anyjával nem értették meg egymást. Gábor dacolt, majd „bizonyított”: lopott. Végre­hajtható büntetést kapott Le­töltötte. hazatért. Elhelyezke­dett, de amíg nem kapta meg a fizetését, valósággal éhezett Anyja nem adott neki pénzt ennivalóra. A fiú elvette az egyik munkatársa pénzét, és futott az üzletbe élelemért Amikor az anya megtudta, mit tett a fia, rendőröket hí­vott. Gábor, látva az anyját a rendőrökkel együtt, haragjá­ban szembeszegült a hivata­los személyekkel..... Belené­zek az aktába. Persze, azzal a bizonyos „vádló pillantással”, látom, hogy az anya kérlelhe­tetlenebb mint azok a rend­őrök, akiket a tulajdonképpeni sérelem érte. Nézem tovább, látom, hogy a fiú élelmiszert vásárolt a lopott pénzen. A többit el sem költötte. Kérde­zem az anyát, a fiatalkorú tör­vényes képviselőjét, ne cserél­jünk talán helyet, hiszen majdnem úgy fest, mintha ön volna a vádló ... Együtt Láthatóan elkedvetlenedik percekre, pillanatokra, aztán siet a magyarázattal: — Szeretem a hivatásomat, de a legszebbről, az anyai hi­vatásról sajnos, lemondtam. Fekve kellett volna kihorda­nom a gyereket, de szófoga- datlan voltam, s koraszüléssé adtam meg az árát. Ekkor döbbentem rá, hogy minden­kinek kötelessége időt szakí­tani az egyéni életére is. Mi a férjemmel az ennek ellenke­zőjéből eredő megrázkódtatást és fájdalmat együtt éltük át. Különben, mint régi pártmun­kás, ő is tudja, hogy milyen nehéz akár csak hónapokra is kiszakadni a feladatokkal zsú­folt életritmusból. Hiszen aki képes felmérni a távlatokat és a célt. az tisztában van vele, hogy bármennyit is tett a kö­zösségért, még mindig néni elég. Pless Zsuzsa találunk, tehát nem véletlen, hogy a fővárosból, Ceglédről és Szolnokról is érkeznek vá­sárlók. Az eladók előrendelést is fölvesznek: ha megjön az addlig hiányzó áru, levélben értesítik a vevőt. — Havonta egyszer ország­járó bevásárló körútra indu­lok — mondja az üzletvezető. — Bőséges választók kell. A ruhákat úgy válogatjuk, hogy a fiatalok is megtalálják ná­lunk a legdivatosabb darabo­kat és az idősebbeknek is ajánlhassunk a készletből. — A legnagyobb probléma a műszaki árukkal van: hóna­pok óta nincs elég kerékpár, kismotor és propán-bután gáztűzhely. Talán majd Buda­pesten kap>ak... Kegyes csalás Többször végigjártuk Jász­karaj enőn a főutcát, míg vég­re az Üj Barázda Termelőszö­vetkezet tésztaüzemére ráta­láltunk. Húsz asszony munkája nyo­mán nyolcféle házitészta hagy­ja el a kis üzemet, még ki­mondani is sok — havi har­mincöt mázsa: cérnametélt, csiga, zabhegytészta. Ids- és nagykocka, széles metélt és tarhonya. — A réteslisztet a ceglédi malomból kapjuk, ehhez na­ponta 1300—1400 tojást hasz­nálunk fel — mondja az asz- szonyok főnöke, Sipos Imréné. Ottjártunkkor mind a négy brigád cérnametéltet csinált, jókedvvel, hiszen ez fizet a legjobban, minden tíz kiló után százhúsz forintot. — Az asszonyok nyolc hóna­pot itt bent négy hónapot a kertészetben dolgoznak — így szól az egyezség. A tésztával van olyan hónap, hogy meg­keresik a kétezer forintot is. Kemény munka ez. Az ötta­gú brigádok mindennap be­osztják, ki gyúr, ki szab, ki szárít. Az előtérben négy asz- szony gyúrja, gyömöszöli fel­túrt köpeny ujjal a gyönyörű sárga tésztát — egyszerre há­rom kilót, ennyi az előírás. Egy-egy nekirugaszkodás tíz percet, ha igénybe vesz. Sipos Istvánné készül el leghama­rabb, a tésztát gondosan nylonba csomagolja s odarakja brigádtársai kezeügyébe. Amíg szusszan vagy fél órát, a töb­biek a tésztát kicipózzák, la­pítják, nyújtják, szabják, s máris kerül a szárítóba. A nyújtófát hiába keressük, a műveletek közül pgyedül a nyújtás gépesített, a munkát megkönnyítő szerkezetet azon­ban tekerni kell keményen, akár a kerekes kutat. De gyö­nyörű — csaknem kétméteres — levéltészták jönnek ki a kis hengerek közül. A legtöbb asz- szonynak már otthon is van ilyen nyújtógépe — miért vásárolna bármelyikük is a boltban házi tésztát? — A két legnagyobb meg­rendelőnk az Észak-Budai és a Rákosmenti ÁFÉSZ — ha még egyszer ennyit gyárta­nánk, azt is átvennék. Megnézzük még az olajkály­hával fűtött szárítóhelyiséget, aztán visszatérünk a gyúrók­hoz. Nem tudunk szabadulni a gondolattól, hoev mennyire elkelne itt egy nagy teljesít­ményű gyúrógép a munka legnehezebb fázisának könnyí­tésére. Csakhogy — kapjuk a választ — a zacskón levő címkén az olvasható: „házi készítésű tészta”, s az ínyen­cek így ragaszkodnak hozzá. Aligha kéiséges, hopv ezek az ínyencek belátható időn belül — kivált, ha a tészta minősé­ge nem romlik — megbocsáta­nák a kegyes csalást. Árokszállási Éva Kertész Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents