Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-23 / 69. szám

4 VyLlf lCI|J 1974. MÁRCIUS 23.. SZOMBAT Csendes beszélgetések Politikai könyvnap Romhányban Rózsavölgyi Károly felvétele KISDOBOSOK A PÓDIUMON Egy szemle tapasztalatai Kormányhatározat az iskolai testnevelésről Megjelent a Magyar Köz­lönyben az iskolai testnevelés és sport fejlesztésével kap­csolatos feladatokról szóló mi- nisztertanácsi határosat. A határozat egyebek között le­szögezi: tervet kell készíteni az alsó-, a közép- és felsőfokú okta­tási intézményeik hiányzó torna­termeinek pótlására. Az ötödik öt­éves terv során a hiányzó torna­termek pótlásának megkezdésére mind a közoktatási, mind a felső- oktatási intézmények vonatkozá­sában biztosítani keli a szükséges beruházási lehetőségeket. A kor­mányhatározat aláhúzza: az isko­lafenntartó tanácsok és a felsőok­tatási intézmények felett felügye­letet gyakorló miniszterek, vala­mint az országos hatáskörű szer­vek vezetői gondoskodjanak a meglevő szabadtéri sportlétesítmé­nyek karbantartásához és rendelte­tésszerű üzemeltetéséhez szükséges fedezet biztosításáról. Társadalmi segítséggel törekedjenek újabb sportudvarok, sportlétesítmények kialakítására. Valamennyi felsőoktatási intéz­mény első és második évfolyamán fokozatosan be kell vezetni a heti két óra testnevelést. A tárgyi fel­tételek javításával összhangban elő kell segíteni a hallgatók tan­órákon kívüli testedzésének és sportolásának szervezett megoldá­sát a felsőbb évfolyamokon is. A sportegyesületek tegyék lehetővé, hogy sportlétesítményeiket az is­kolák — az egyesületek által fel­szabadítható időre — testnevelés és sport céljára felhasználhassák. Az oktatási intézmények sportléte­sítményeiben meglevő felszerelés- hiányok megszüntetésére az ötölik ötéves terv időszakától kezdődően fokozatosan kell fedezetet biztosí­tani. Ugyancsak az ötödik ötéves tervidőszaktól kezdve minden nyolc tantermes, vagy ennél na­gyobb új alsó- és középfokú okta­tási intézmény csak az építésügyi ágazati szabványok előírásainak megfelelő számú és méretű torna­teremmel építhető. Az 1974—T5. tanévtől — a tanár­hiány fokozatos csökkentése érde­kében — a felvételi keretszámon belül fel kell emelni a Testnevelési Főiskolán a testnevelő tanári szak­ra, a tanárképző főiskolákon pedig a más szakokkal párosított testne­velő tanárt szakra felvehetők szá­mát. A határozat hatályba lépett. Nincs revüszínházunk. • A színes, látványos, jól pergő, sok szép lánnyal, sok szelle­mes tánccal, sok vérpezsdítő muzsikával szórakoztató mű­faj viszont szívesen látott ven­dég, ha néha-néha elvetődik hozzánk egy-egy revüegyüt­tes. A Rio de Janeiro-i Brasil Tropical revü ilyen szórako­zást ígért. Egy fergeteges len­dületű, elsöprő ritmusú elő­adást vártunk, hiszen ki más­tól kaphatnánk ilyet, ha nem a temperamentumosnak ismert latin-amerikai országok egyi­kének művészeitől? S mit kaptunk végül is? Igen mérsékelt művészi szín­vonalú együttes igen mérsé­kelt lendületességű, helyenként hevenyészettnek tűnő, helyen­ként fáradt, szolid kiállítású és szolid színpadi megvalósí­tású műsorát. Alig hinném, hogy ebben a takaréklángra csavart „elsöprő erő”-ben a mi túlfokozott várakozásaink lennének a ludasak. Még az sem valószínű, hogy a mi íz­lésünk és a brazil stílus kö­zötti alapvető különbség miatt következett be a csalódás. Másról van itt szó. A revünek — akármely or­szágból származzanak is az előadó művészek — megvan­nak a maga alapvető, nemzet­közileg kialakult műfaji sza­bályai. A szellemes koreográ­fia, a tökéletesen, összehangol­tan, egy emberként mozgó tánckar, az előadás közbeni abszolút fegyelem, a zene és mozgás teljes szinkronja, a látványosság, a kosztümök, a világítás bőkezű színpompája alapvető követelmények. A Brasil Tropical e követelmé­nyeknek csak elvétve felel meg, a táncok egyhangúak, a táncosok nem elég fegyelme­zettek, összecsiszoltságról se nagyon lehet beszélni, a kiál­lítás nagyvonalúságához is sok kétség férhet. Mindezt nagy­részt feledtetni tudná, ha leg­alább igazi brazil folklórt kap­nánk (hasonlót ahhoz, amit afrikai folklórban a nemrég itt járt szenegáli együttestől lát­hattunk). De ezek a táncok, ezek a dalok, ez az egész pro­A hírhedt Prónai család romhányi kastélya ma gyár. Pontosabban a váci Híradás- technikai Anyagok Gyárá­nak romhányi gyáregysége. Négy esztendeje. Akkor szü­letett az elhatározás: fejlesz­teni kell a gyárat, de ott, ahol munkáskéz is akad hozzá. Mert Vácott már nincs. A vá­ros gyáraiban, üzemeiben egyre több bejáró dolgozik. Utaznak naponta egy órái­két órát, sokan pedig. még ennél is többet. Nem egész­séges dolog. A gyárnak azon­ban fejlődnie kell, egyre több induktív elemet s más hír­adástechnikai anyagot vár onnan a népgazdaság. Ember, és községíormálás Ezek a gondolatok egy po­litikai könyvnap keretében hangzottak el. A hivatalos programra a tanácsháza dísz­termében került sor a könyv­kiállítás megnyitása után, ezen Balassi István, a váci városi pártbizottság osztály- vezetője a tömegkommuni­káció gyors fejlődéséről, dr. Ibos Ferenc, a Magyar Hír­lap főszerkesztő-helyettese pedig a politikád könyvek je­lentőségéről, tudatformáló szerepéről beszélt az egybe­gyűlt gyári dolgozóknak. Az ankét előtt a kétezeröt­száz lakosú nógrádi kisközség vezetői a klubkönyvtárban találkoztak a váci gyár és a helyi gyáregység vezetőivel, s beszélgettek a négy éve ala­pított gyáregység ember- s községformáló ’ szerepéről. Ez pedig politikai kérdés, akár könyvet is lehetne írni je­lentőségéről. Erről beszélt dr. Koncz Károly, a váci gyár igazgatója. dukció valamiféle mesterkélt, mű-brazilság benyomását kel­tik. Az együttes azt mutatja be, szerintük milyennek kép­zelhetik az európaiak a brazil táncokat, dalokat. Mi viszont sok filmből, hanglemezről, te­levíziós revüműsorból egészen másfajta brazilságot ismerünk. Ez így kicsit a régi magyar Gyöngyösbokréta ál-magyar, ál-népi stílusát idézi, annak brazil megfelelője. Talán csak a műsor utolsó tíz-tizenöt perce éreztet meg velünk valamit abból, amivé ez a revü lehetett volna. A záró karneváli samba-parádé igazán lendületes, változatos, színesen kavargó. Ennyi vi­szont kevés ahhoz, hogy a Brasil Tropical műsora igazi revüélménnyel ajándékozza meg a nézőt. Az előadásból kiemelkedik a zenekar teljesítménye, különö­sen a két dobos valóban vir­tuóz játéka. — Amikor először jöttünk ide, úgy gondoltuk: hosszú évekig nem lesz munkaerő­gondunk. Igaz, hogy rajtunk kívül megtelepedett itt az Építési Kerámiagyár is, amely százaknak biztosít megélhe­tést, de arra nem számítot­tunk, hogy máris buszjáratot kell indítanunk Romhány és a környező községek között. Eddig százhatvan romhányi lakosnak biztosítottunk mun­kát, de épül már az újabb ezer négyzetméteres csarno­kunk. ami azt jelenti, hogy a jövő év végéig két mű­szakban hatszáz embernek tu­dunk munkát biztosítani. „Sokat olvasnak” Ami ritkaságnak számít az ipartelepítéseknél: mindösz­sze öten jöttek át a váci gyár­ból ide Romhányba, irányíta­ni, vezetni az új gyáregység munkáját: Barti Károly üzemvezető, Fabi Sándor vil­lamosmérnök, műszaki veze­tő, Szentirmai József villa­mosmérnök, Hrotko Károlyné művezető és Afra Károly, a MEO vezetője. — Nincs nehéz dolgunk: ügyesek, műveltek és főleg fiatalok a romhányi embe­rek — fogalmazta meg véle­ményét Barti Károly. — Hat brigád küzd a szocialista cí­mért, négy biztosan megszer­zi az esztendő végére. Talán éppen a II. Rákóczi Ferenc brigád... A brigád vezetője, a hu­szonhárom esztendős Pelczé- der Jánosné, gimnáziumot végzett. Rajta kívül a brigád két tagjának van gimnáziu­mi, egynek pedig gépipari technikumi érettségije, öten tanulnak: hárman gimná­ziumba — a brigád két Ben­jáminja, a tizennyolc eszten­dős Kiss Klára és Hóman Klára, valamint a harminc­négy éves Varga Sándorné — Toldi Sándorné közgazdasá­gi szakközépiskolába, Pel- czéder Endre pedig gépipari technikumba jár. — Az egyik legjobb brigá­dunk — büszkélkedik Barti Károly üzemvezető. — A fel­sőpetényi gyermekotthont patronálják. Huszonnégy óra társadalmi munkát vállaltak a nemrég elkészült új csar­nok szépítésében, berendezé­sében, száz órát teljesítettek. Gyakran járnak kirándulni és a könyvtárba is. Szívesen ol­vasnak s ezt azzal indokolják, hogy fiatalok, még nagyon sok mindent tudni szeretné­nek. Valóban, a II. Rákóczi Fe­renc brigád átlagéletkora mindössze huszonöt év! Remek alkalom Szívesen jöttek el vala­mennyien erre a politikai könyvankétra, mivel remek alkalom ez is ismereteik bő­vítésére. No meg, ahogyan a két legfiatalabb mondja: nem mindennap találkozhatnak személyesen Bitskey Tiborral, a Vígszínház művészével, aki ezúttal is kitűnően tolmácsol­ta Petőfi verseit. Prukner Pál SOKSZOR BESZÉLÜNK AKiiOt, hol, miben is rejle­nek a vállalatoknál azok a belső tartalékok, amelyek lé­vén minimális befektetéssel maximálisan növelhető az eredmény. Ilyenkor azonnal a legkézenfekvőbb eszközként említjük a munka- és üzem- szervezést, a minőség javítá­sát, a költségcsökkentést. Vi­szont kevesebb figyelem jut arra, hogy belső tartalék az egyes ember képességeiben, adottságaiban is bőségesen ta­lálható. Az MSZMP X. kong­resszusának határozata ezért fogalmazta meg az egyéni al­kotókészség teljesebb kibon­takoztatásának feladatát. Eh­hez egyben eszközként jelölte meg az anyagi ösztönzést és a „megfelelő embert — a meg­felelő helyre” követelményé­nek érvényesítését is. Ezt a teendőit — „megfele­lő embert a megfelelő helyre” — sokan csak a vezető posz­tok betöltésére értik. Ám az igazán megfelelő vezetőt az is jellemzi, hogy a vállalat vala­mennyi munkahelyére igyek­szik a legmegfelelőbb embe­reket állítani. Természetesen nemcsak az ember kell hogy megfeleljen az adott munká­nak, hanem az adott munka is lehetőleg feleljen meg az adott embernek. Csak így várható az emberektől maxi­mális teljesítmény. EGY—KÉT ÉVVEL, EZ­ELŐTTI reprezentatív felmé­rés adatai szerint az akkor megkérdezett diplomásoknak a fele sem értékelte munka­körét minden tekintetben végzettségéhez illőnek. 100 gépészmérnök közül huszon­ötén; vegyészmérnök közül tizenhatan; villamosmérnök közül tizenheten; építészmér­nök közül huszonnyolcán és 100 mezőgazdász közül tizen­nyolcán felsőfokú képesítést kifejezetten nem kívánó mun­Az idei szentendrei járási kisdobos kulturális szemlére a járás 12 településének 18 is­kolája közül 9 küldte el kép­viselőjét. A 180 szereplő közül senki sem vallott kudarcot, s ugyancsak jó munkát végez­tek a rendezők és bíráló pe­dagógusok. Csaknem minden műsor­szám kellemes élményt jelen­tett, talán éppen azért, mert a gyerekek önfeledten ját­szották a már előadásra csi­szolt, jól begyakorlott szere­püket. Csak a visegrádiak öl­töztették kosztümbe gyerekei­ket, akik szemmel láthatólag idegenebbül mozogtak a szín­padon, mint az ugyancsak ál­taluk, ám kisdobos egyenru­hában előadott irodalmi mű­sorban, a szemle egyik sike­res számában. A látottakat tartalmilag egy­értelműen dicséret illeti. A csoportos műsorszámok zöme kitűnő összmunka eredménye volt. Két produkció különösen szép színfoltja volt a csaknem háromórás műsornak. A már említett visegrádi általános is­kola eredeti, jól szerkesztett, a gyerekek játékos kedvére apelláló és nem utolsósorban szép magyarsággal előadott összeállítása igazi élményt nyújtott A többi iskolával szemben kitűntek a több kor­osztályból összeválogatott és a szép szövegmondásra megtaní­tott szereplőikkel. Kár, hogy a kelleténél kicsit hosszabbra nyúlt a műsor összekötő szö­vege. A gyermekvilág valódi ha­tását sugározta az izbégi ál­talános iskola zenés produk­ciója. A vers és zene jól elta­lált egysége és az éneklő gyer­mekek korának megfelelő, mégis igényes, lüktetőén jó ritmusú előadásmód Déri György énektanár érdeme. Szentendre, Pomáz, Buda­kalász, Visegrád, Szigetmo­nostor és Pilisszentlászló alsó tagozatos pedagógusait illeti végsősoron a dicséret a gyer­mekek felkészítéséért, a csak­nem harminc műsorszám él­ményéért. Közülük is elsősor­ban Pizág Jánosáét, Mezei Annát és Déri Györgyöt. kakörben' dolgozott. Ezek a fiatalok tehát napról napra tudásuknak csak töredékét hasznosíthatták. Hasonlóan 100 jogászból hatan, 100 köz­gazdászból pedig harmincán úgy vélték, hogy diplomájuk teljesen felesleges annak a feladatnak a teljesítéséhez, amellyel megbízták őket. Természetesen egy ilyen felmérésbe tévedések is csúsz­hatnak. Ám a nagy számok törvénye alapján ezek — plusz-mínusz — végül mégis­csak a reális átlagot adják. Ha ebből az előbb említett, a feladatával elégedetlenkedő 140 fiatalemberből akár csak hetvennek van objektív igaza — már akkor is érdemes fel­fedezni a belső tartalékok kö­zött ezt a lehetőséget is, te­hát, hogy jól képzett műsza­ki, vagy közgazdász szakem­bert — igazi műszaki és igazi gazdasági elemző feladatra kell állítani. (Ammál Is in­kább, mert ez a tevékenység a vállalatok többségénél még mindig a legkevésbé megol­dott.) HA ESETLEG a műszaki végzettségű fiatal mást sem tesz, mint apró technológiai, vagy technikai ésszerűsítése­ken törd a fejét, határidő és íróasztal nélkül, már akkor is sokkal nagyobb eredmény­nyel kecsegtető munkát ka­pott, mintha csak a látszatért esetleg az anyagnyilvántartás kartonjait összesíttetlk vele. Rubrikákat összeadni, adato­kat összehasonlítani — ilyes­mihez nem kell diploma. Sőt, ma már az ilyesmihez az em­ber is alig kell: annyi a min­denféle számoló- és számí­tógép, lajstromozó- és szortí­rozóberendezés ... Mecha­nikus munkára, a mechanikát kell állítani. Az agy, különö­sen a felsőfokon kiművelt elme méltóbb munkát érde­mel... Érdemel? Dehogy. Kö­Nem ők tehetnek apói, hogy a sikeres szemlének árnyoldalai is voltak. Sok szülő közömbösségéről árul­kodtak az üres széksorok, ami éppen egy ilyen rendez­vényen különösen szokatlan látvány. Bármennyire is be­csülendő a kis és nagy kollek­tívák sikeres összmunkája, a vártnál kevesebb volt az iga­zán jó egyéni gyermekproduk­ció. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a korosztály nincs el­kényeztetve előadásra alkal­mas művekkel. Valamiképpen tehát a kulturális szemléket is fel kellene használni az alko­tókedv ösztönzésére. A szín­pad fölött felillesztett, deko­rációként elhelyezett úttörő­jelmondat, A tettek beszélnek — nekünk, felnőtteknek Is kell, hogy mondjon valamit. Dr. Menyhárt László Száely Mihály emlékérem Pénteken az Operaház vö­rös szalonjában bensőséges házi ünnepségen adta át Lu­kács Miklós igazgató a Szé­kely Mihály emlékplakettet Sólyom Nagy Sándornak, az Operaház fiatal baritonistá­jának. Maulbertsch és kora A „Maulbertsch és kora” cí­mű kiállításra készül a Szép- művészeti Múzeum. A restau­rátorok többek között rendbe­hozták a neves osztrák festő egy kevéssé ismert, jelentős művét, a tályai templom ol­tárképét, és felújítják egy XVIII. századi palota hatal­mas mennyezetfestményét is. Üj vászonra kerül az az oltár­kép, amelyet Johann Michel Rottmayr osztrák mester fon­tos alkotásaként sikerült azo­nosítani. Ezeket a műveket és még számos hazai múzeumból, magángyűjteményből szár­mazó alkotást előreláthatólag június végétől tekintheti meg majd az érdeklődő kö­zönség a Szépművészeti Mú­zeumban. vetel — a társadalom boldo­gulása, az anyaggal és szel­lemmel egyaránt ésszerűen és emberségesen gazdálkodó tár­sadalom nevében... Ha az idegen nyelveket is­merő fiatal közgazdász, vagy a műszaki — vagy a mező­gazdász —, ha csak egy időre is, olyan feladatot kap: kísér­je figyelemmel a vállalat te­vékenységét érintő nemzet­közi közgazdasági és műszaki publikációkat; próbálja azo­kat összevetni az adott gyár intézkedési terveivel; s ha eközben jobb eredményt ígé­rő megoldást, alkalmazható újdonságot vél felfedezni, ak­kor tüstént értesítse a fő­mérnököt, a főkonstruktőrt, vagy a gazdasági igazgatót — akkor máris nagyon érté­kes és érdekes feladattal fog­lalkozik a fiatal diplomás. Vagy dolgozzanak ki a fia­talok — akár csoportmunka keretében, közgazdászok, mű­szakiak együtt — az adott gyár valamelyik termékére, termékcsoportjára 10—20 esz­tendőre előretekintő műszaki fejlesztési, értékesítési, költ­ségalakulási elemzést, prog­nózist ... Ebben óriási fantá­zia rejlene. Nemcsak azok számára, akik ezt csinálják, hanem azok számára is, akik ezt csináltatják... VALAMENNYI GYÁRUNK rendelkezik ilyen lehetősé­gekkel, s ezeket éppen a leg­jobban képzett fiatalok vehe­tik észre a leghamarabb, ha nem „parkoltatják” őket egy pillanatig sem valamilyen tessék-lássék „kulissza” író­asztal mellett... A korszerű­sítésnek. az egyre sürgetőbb fejlesztésnek csak az új gon­dolat iránt foeékony és az ’'liftásra. meeűjulásra mindig Vész szemlélet és szervezet képes szárnyakat adni. Gerencsér Ferenc Brasil Tropical Új műsor a Fővárosi Nagycirkuszban T. I. AUTÓSZERVIZÜNKBEN minden típusú személygépkocsi- alsó és felső mosását, zslrozását, olajcseréjét,- motor, futómű, fék, fényszóró műszeres beállítását,- kerékkiegyensúlyozását,- valvoline alvázvédelmét.- karosszériajavítását és -fényezését vállaljuk. Előzékeny, gyors kiszolgálás „ UNIVERZÁL” MGTSZ AUTÓSZERVIZ, MAGLÓD (a 31 -es főútvonal mellett, a 28-as kilométerkőnél) JEGYZET Diplomás adminisztrátorok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents