Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-23 / 69. szám
1974. MÁRCIUS 23., SZOMBAT 3 ‘“‘ZSCíHap Érik a gyümölcs Leszakítani még korai lenne, nem teljes az íze, színe, csak sejthető zamata. Ám az már megítélhető, hogy nem lesz rossz a termés: a negyedik ötéves terv központi fejlesztési programjaként megvalósuló textilipari rekonstrukció a megye üzemeinek is átformálja az arculatát. Emlékezzünk csak: 1969-ben meg 1970- ben arról kényszerültünk írni, hogy néhány gyár a lenni vagy nem lenni, azaz a fölszámolás súlyos kérdésével néz szembe. Ma, tehát négy-öt év múltán meg azt tudathatjuk, hogy mindössze egy gyár — a budakalászi volt gyapjúmosó gyáregység — esett áldozatul a korszerűsítés erőteljes hadjáratában, a többiek talpra álltak, illetve állnak, szilárdabb úton mennek tovább. Az alapok vizsgálata Ott kellett kezdeni, hogy egyáltalán alkalmas-e a megye textilipara a változásra, további fejlődésre, vagy eljutott lehetőségei határáig? Bármilyen furcsán hangzik is ma ez a kérdés, akkor teljesen indokolt volt. A textilipari üzemek túlnyomó része — például a Gyapjúmosó és Szövőgyár váci gyáregysége, a Selyemipari Vállalat szövőgyára ■— negyven, ötven esztendős gépekkel termelt, de néhány helyen múzeumi darabokat, nyolcvan, kilencven esztendős berendezéseket is láthattunk, egyebek között festő-, kikészítő üzemekben. Miközben a piaci eredmények még elfedték a tényleges és nagy bajokat, az átrendeződés megkezdődött. Elsőként a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyáregységében — a gondokat érthetővé teszi, hogy a hatvanas évekig sem itt, sem másutt valamirevaló fejlesztés nem történt! —, majd a Váci Kötöttárugyárban. Ezek még helyi próbálkozások voltak, a végső lökést á negyedik ötéves terv mondta ki, amikor központi fejlesztési programként jelölte meg a textilipar rekonstrukcióját. Azaz, amikor már számítani lehetett arra, hogy a tervekhez pénz társul... Közbeszól az élet A szép tervek már kezdtek kirajzolódni a papírokon, amikor többszörösen is közbeszólt az élet. A tönk szélére jutott a Gyapjúmosó és Szövőgyár, beleolvadt abba a cégbe, amelyet valamikor, a húszas évek elején maga alapított, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárba. Más textilüzemekben gépsorok álltak, mert nem volt ember. a munkaerő vándorlása és csökkenése riasztó méreteket öltött. Voltak, akik már-már hajlottak arra. hogy sutba dobják a terveket, a fejlesztési elképzeléseket. hiszen mindennek vége... Nem ilyen vagy olyan ügyeskedések, s még csak nem is a kényszerűen nyújtott bérpreferenciák segítették át a holtponton a megyei textilipari üzemeket. hanem a munkások többségének becsületes helytállása, az a szilárd munkás törzsgárda, amelyet a nagy hagyományú iparág büszkén a magáénak mondhat. S ez nemcsak egyszeri segítség volt — a holtpontról való kimozduláshoz —, hanem forrás is a felemelkedéshez. Viták a sorrendről Ezért voltak érthetetlenek, kemény ellentmondásra ingerlők — amit több ízben lapunk is megtett — a viták arról, vajon mi következzék először: a technika-e vagy az ember? Azaz új berendezések, új termékek, s majd azután a termelő ember gondjai, a többi között a már-már minősíthetetlen szociális létesítmények. Ma mindenki előtt világos, hogy a vita miként dőlt el. Talpra állni csakis úgy lehetett, hogy az ember került előre! A Pamutfonóipari Vállalat Finompamutfonó és Cérnázó- gyárában sorra állították be az új gépeket, de a gondok semmit nem enyhültek. Végül is hosszú, már a hatvanas évek elején kezdődött vezetési válság után sikerült megteremteni a kellő irányítást. Az új vezetés minden tekintetben az embert helyezte előre — úgy is, hogy lényegesen módosította a bérezési feltételeket, úgy is, hogy bevezette az éjszakai műszakban a félórás pihenőt, az ingyen adott feketekávét, üdítő italt —, s győzött! Több esztendőn át tartó sikertelenség után tavaly a gyár túlteljesítette termelési kötelezettségeit, a termelékenység 21 százalékkal (!) növekedett, s ami talán a legtöbbet mondja: megszűnt az örökös munkaerőhiány. Kétszeres teendő Hasonló folyamat ment végbe a Váci Kötöttárugyárnál — ahol 250 millió forintot költöttek, költenek el összesen a rekonstrukciós feladatokra, s idén termelésük már 720 millió forint körül lesz —, s e folyamattal néz szembe napjainkban a Lenfonó és Szövőipari Vállalat. Ez utóbbi némi késedelemmel. Itt ugyanis a termelő gépek, berendezések korszerűsítését csak jóval elmaradva követte a kiegészítő létesítmények, s főként a szociális intézmények fejlesztése, s az ebből következő nehéz ellentmondásokat most az új vezetésnek kell fölszámolni. Kétszeres teendő nyomta és nyomja ma is a textilipari üzemek vezetőinek vállát. Növelni a termelés mennyiségi eredményeit — mert a korszerű textíliák iránt korántsem csappant meg a kereslet! —, s ugyanakkor ugrásszerűen javítani a termelés minőségi feltételeit, erre ösztönözni bérrel, törődéssel, szociális gondoskodással legalább annyira, mint technológiai fegyelemmel, új módszerekkel. A kétszeres teendő sikeres vállalását ma tények bizonyítják, ezért jogos a címül választott gondolat: érik a gyümölcs. A megyében levő textilipari üzemek tavaly több, mint fölszáz új árucikkel rukkoltak elő, ha a különböző minta- és modellváltozatokat is nézzük, akkor ennek a többszörösével. Okos vissza von u/ás Sokat mond e lépésváltásról, hogy 1975-re, 1970-hez mérten például a Váci Kötöttárugyár a belkereskedelmi értékesítést több mint a kétszeresére bővíti, nyugati kivitelét pedig majdnem a három és félszeresére! Ezt csak versenyképes árukkal lehet megtenni, versenyképes árut viszont nem lehet előállítani korszerűtlen vállalati szervezetben. Itt rejlik az a nagyon fontos fölismerés, mely a gyárak túlnyomó részét elvezette az üzem- és munkaszervezéshez, az értékesítés gazdaságosságának felülvizsgálatához. Ennek keretén belül hagytak fel a kártolt áruk előállításával, bizonyos kötött termékek termeléséve], így vonul vissza néhány piacról a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, ezért változtatott a fonaltermelés ösz- szetételén a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyáregysége s így tovább. Ugyané pontokhoz vezethetők vissza azok az intézkedések, amelyekkel a Lenfonó és Szövőipari Vállalat korszerűsíti a belső szervezetet — így például gyárközeibe hozza a lenkutatás szakembereit, a gyárban ad helyet nekik —, a Váci Kötöttárugyár a telephelyek irányítását. Ezek az intézkedések természetesen ma még , csak kezdetiek, de a hangsúlyt most arra kell tenni, hogy vége a holtponton veszteglésnek, lépnek a gyárak, s a lépéshez köztudottan két lábra van szükség. A technikai beruházások mellett a szervezettség növelése a másik láb. A jelen már jövő Napjainkban eljutott a textilipar a megyében oda, hogy jelenében megláthatja jövőjét, azokat a lehetőségeket, amelyeket a központi fejlesztési program teremtett, amelyeket növelnek az árintézkedések — az árcsökkentések már eddig is elősegítették a lakosság ruházati kiadásainak emelkedését —, amelyeket nem kihasználni nagy hiba lenne! Üj, programvezérlésű orsó- zók állnak a Pamutfonóipari Vállalat Finompamutfonó és Cémázógyárában. A Német Szövetségi Köztársaságban gyártott berendezéséken ötven orsózófej van, a gépkezelőnek pusztán annyi a dolga, hogy — amint a gyárban mondják — eteti a gépet. A szálkötést, a pihefávást, minden mást maga a gép végez... amit csak azok méltányolhatnak igazán, akik már ugráltak a szakadó szálak között, kartonlapokkal hessegetve a pihét... Ennyire egyszerű lenne ez a lépésváltás? Szemmel látható jele ennyire egyszerű. Ám mögötte mélyreható változások serege húzódik, idegkoptató erőfeszítések sokasága, de a megyei textilüzemek a nehezén már túljutottak. Nemcsak azért, mer többet, értékesebbet termelnek. Nemcsak azért, mert javulnak gazdasági eredményeik. Hanem aizért is, s elsősorban azért, mert e gyárak sok ezer foglalkoztatottja ismét hisz abban, hogy iparcsoportjuknak van jövője. Mészáros Ottó Tavaly októberben mondta ki Nagykőrös tanácsának végrehajtó bizottsága: nem kielégítő a munkavédelmi helyzet az irányításuk alá tartozó Városgazdálkodási Vállalatnál. Akkor — aEiapos indoklás és vita után — figyelemmel aura, hogy a vb nem rendelkezett konkrét és részletes helyismerettel, valamint a szükséges intézkedések pénzügyi kihatásait sem ismerte kellőképpen, elrendelte a faipari részleg részletes műszaki vizsgálatát, valamint újabb, szakszerű jelentést kért a munkavédelmi, munkaegészségügyi és tűzrendészed helyzetről. Rekonstrukcióra va'rva A félül vizsgálatot a kinevezett kilenc tagú bizottság ebben az esztendőben elvégezte, s megállapításait részletes jelentésbe foglalta. Kezdhetnénk e jelentés ismertetését magával az alapmegállapítással — azaz: a Városgazdálkodási Vállalat faipari részlegének épületei zömében régiek, elavultak, munkaegészségügyi szempontból nem megfelelőek, sok közülük baleset-, tűzveszélyes. Jelenlegi állapotukban nagyüzemi termelésre nem alkalmasak, nagyobb összegű rekonstrukció hiányában állaguk romlása gyorsul, s termelésre egyre inkább alkalmatlanná válnak. Szerencsére az üzemrész berendezései között megtalálhatók a régi, esetleg már kiselejtezésre váró gépek mellett a korszerűbbek is — így a masinák többsége kellő karbantartással használható. A szemle, melyet a bizottság végzett, azonban azt is felszínre hozta, hogy nem áll a helyzet magaslatán a faipari részleg munkavédelme sem — A törvénymódosítások a társadalom és az egyén érdekeit szolgálják Pest megye ügyészeinek tanácskozása Megyei összügyészi munkaértekezletet tartottak pénteken a megyei pártbizottság nagytermében. Dr. Major Miklós megyei főügyész számolt be a megyei főügyészség tavalyi munkájáról. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy 1973-ban javult az ügyészi munka hatékonysága. A megyei főügyészség az ezt megelőző évinél 43 százalékkal több vizsgálatot folytatott. A legtöbb vizsgálatot tavaly az ügyészek Pest megyében kezdeményezték. Az érdekek összehangolása Az általános felügyeleti szakágnak változatlanul egyik központi feladata a szabálysértési eljárások törvényességi felügyelete. Számos jog- alkalmazási és jogalkotási problémát vetett fel az 1971ben hatályba lépett, új lakásügyi jogszabályok vizsgálata. Az építésügyi hatóságok munkájának törvényességi vizsgálatát nemrég fejezték be a járási ügyészségek, s megállapították, hogy az építésügyi hatóságok késve fogtak hozzá az építészrendészeti bírság kiszabásához, és ezért most, februárban egyszerre több ezer bírságot kiszabó határozat meghozatalára kényszerültek. Ezért történhetett, hogy a fellebbezések szinte egyszerre zúdultak az államigazgatási szervek asztalára. Dr. Major Miklós, a továbbiakban hangsúllyal szólt az ügyészségnek, mint jogalkalmazó szervnek, azon feladatáról, hogy segítse a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek összehangolását a munkajogi és a szövetkezeti jogi vizsgálatoknál. Járuljon hozzá a munkajogi és a szövetkezeti tagsági jogviszonynyal kapcsolatos vitákban a vállalati és a szövetkezeti dolgozók jogainak érvényesítéséhez. A munkaügyi vitákkal kapcsolatban megállapította a megyei főügyész, hogy azok gyakran elhúzódnak, s ez nem felel meg sem a társadalmi, sem az egyéni érdekeknek. Még mindig magas az üzemi balesetek száma is, és nem elég hatékony az „eltitkolt" üzemi balesetek felderítése. Gyakori ok: ittas vezetés Előnyösen éreztetik hatásukat a polgári jogi munkában az új törvénymódosítások, s előtérbe kerültek azok a jogviták, amelyek fontos állami, társadalmi érdekeket, illetve az állampolgárok lényeges jogait érintik. A megyei főügyész kedvező jelenségként ítélte meg azt a tényt, hogy szemben az országos helyzettel, Pest megyében nem csökkent az ügyészi fellebbezések száma, a polgári jogi ügyekben. Sajnos, a megye sajátos helyzetéből eredően emelkedett Pest megyében az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma. Legtöbb a személyek javait károsító, és a közlekedési bűncselekmény, s ez utóbbinál gyakori ok az ittas vezetés, örvendetes viszont, hogy csökkent a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények száma. Az, hogy napjainkban mégis viszonylag sok szó esik a gazdasági bűnözésről — folytatta, dr. Major Miklós —, azzal magyarázható, hogy rendkívül nagy jelentősége van ezen bűncselekmények folyamatos ü'dözésének. Sajátos helyzet A beszámolót követő vitában többek között felszólalt Gelencsér Árpádné ár., a megyei pártbizottság osztályvezetője. — A mi politikánk fő tartalma a munkáshatalom erősítése, a munkásosztály helyzetének javítása és a szocialista vívmányok védelme. Ebbe a tevékenységbe szervesen illeszkedik az ügyészi és társszervek munkája is — mondotta a többi között. —A megyei pártbizottság osztály- vezetője — csakúgy, mint a hozzászólók közül többen — kiemelte Pest megye sajátos helyzetét a bűnözésben és a bűnüldözésben. — Amikor arra törekszünk — mondotta a továbbiakban —, hogy javítsuk megyénk közrendjét, közbiztonságát, azt is szem előtt tartjuk, hogy Pest megye az ország legnagyobb munkásmegyéje, biztosítani kell az ittlakóknak azokat az életkörülményeket, amelyek között jól és biztonságban érezhetik magukat. Gyors ügyintézést Dr. Csendes Károly, a legfőbb ügyész helyettese utait az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén elhangzott, a munkásosztály helyzetéről szóló előterjesztésre. Ezzel kapcsolatban — mondotta — az ügyészek is igen fontos küldetést láthatnak el akkor, ha az ügyeket emberi módon tisztázzák. Dr. Zalka Károly, a megyei bíróság elnöke a munkaügyi bíróságok tevékenységével foglalkozott, és kérte az ügyészség munkatársait, nyújtsanak segítséget a munkaügyi viták gyors intézésében. A tanácskozás végén dr. Major Miklós bejelentette, hogy dr. Csötörtök Éva, az ügyészi apparátusban végzett 20 éves eredményes munkásságáért legfőbb ügyészi köszönőlevelet és tárgyjutalmat kapott. P. Zs. Pipagyár — elavult módszerekkel rengeteg gépről hiányzik a védőburkolat, a korszerű hengercsiszoló jóval kevesebb port okozna, ha ellátták volna gumi függönnyel, a pipamaró körfűrésze rendkívül balesetveszélyes, a pipaszopókák fúrását — az esztergaműhelyben — kézzel végzik, 6 ez is veszélyforrás. Több gondot kellene fordítani a üzemben a saját fejlesztésből előállítható kiegészítő alkatrészekre, melyek megelőzhetnék a baleseteket. Ugyancsak korszerűtlen, s nem kielégítő az épületek, munkacsarnokok fűtése, szellőzése, megvilágítása sem. A helyiségek egy részét korszerű olajtüzelésű kazán biztosította meleg vízzel látják el, azonban a kazántól távolabb eső csarnokok fűtése tűzveszélyes és rossz. És a bútorrészleg ? A bizottság részletesen, egyes épületekre kiterjedően foglalkozott a részleg munkaegészségügy! és munkavédelmi körülményeivel, s tett javaslatokat a hiányok megszüntetéséi-e, s az azokkal járó költségeire. Az esztergályosok műhelye, valamint a szociális helyiségek fölúj itása még nem igényel akkora költséget, csupán az üzem és a raktár elavult épületeit kellene korszerűbbé tenni, valamint porelszívó berendezéssel ellátni. Persze, a beruházás így sem kevés, a „végszámla” jóval több, mint százezer forintra rúg! Több pénzt emészt fel azonban a pipagyártó részleg, különösen a pipamaró: majdnem négy- százezret. Épületei nemcsak öregek, hanem blokkjai közül sok szinte használhatatlan is már, s a raktárak is alapos renoválásra szaruinak mielőbb. összesen az előbbiek, s az irodák korszerűsítése 750 ezer forintot igényel. De még így sem oldották meg a harmadik üzemrésznek, a bútorgyártó részlegnek szomorú helyzetét. Elmondható, hogy ennek épületei a legújabbak, hiszen 1957-ben épültek — eredetileg is műhelycélra. A szellőzés és a természetes világítás viszont itt sem ideális, és a fűtés is megoldatlan. így aztán a bizottsági jelentés — lelkiismeretesen végigmenve a munkafolyamatokon — megállapította: a szalagcsiszoló-műhely felújításra, korszerűsítésre nem alkalmas, helyette hasonló nagyságú új épület fölhúzása lenne szükséges, mely már több mint egymillió forintba kerülne. Végigsorolván pedig az ösz- szes munkát, az összeg tizen- egynéhány millióra rúg, ami nem csekélység — így két évig ideiglenes működési engedéllyel tovább termelhetnek, míg a beruházás költségeit elő nem teremtik. Az első két ütqjn — a pipagyár korszerűsítése — már az idén megkezdődhetne: körülbelül egymillió forintért különböző építészeti munkákat végezhetnek a szakemberek. A bútorrészleg korszerűsítése — hiába az „aránylag fiatal” életkor — több mint tízmillió forintot emésztene fel, így ennek megvalósítása csak későbbi időpontban kezdődhet. Új üzemcsarnok ? Mindezt figyelembe véve a szakértők úgy vélekednek, hogy a bizonyos mérvű korszerűsítés, felújítás a régi telepen mindössze hat-nyolc esztendőre oldaná meg a gondokat. A távlati elképzeléseket az szolgálná leginkább, ha egy más telken, megnövekedett területen körülbelül kétezer négyzetméteres új, korszerű, központi fűtéssel és porelszívással ellátott üzemcsarnok épülne. A bizottság megállapítása: ideköltözhetne mind az asztalos-, mind pedig a pipagyártó részleg. A kalkuláció szerint a beruházás körülbelül 18 millió forint kiadást jelentene, de ez az üzemnek már nemcsak a jelenlegi, hanem jövendőbeli problémáit is megoldaná. A felszabaduló régi telep épületei — már amelyik használható — helyet adnának garázsoknak, s a kisebb tmk- műhedyeknek. A javasolt rekonstrukció után a jelenlegi 10,5 millió forintos termelési értékkel szemben — második műszak indításával — a termelést 20—25 millió forintra lehetne emelni, mely minden bizonnyal számottevő nyereséghez is juttatná a nagykőrösi Városgazdálkodási Vállalatot. Indokait a fejlesztés azért is, mert itt üzerpel az ország egyetlen pipagyára, amely az utóbbi időben termékednek jelentős részét exportálja. Az asztalosrészleg is dicsekedhet már külföldre szállítással: a laborasztalok gyártásával szovjet igényeket elégítenek ki, évente mintegy 5 millió forint értékben. Terveik szerint az exportot növelni is lehetne, hiszen az idén osztrák megrendelőknek is készítenek a körösiek különböző faipari cikkeket — szintén mintegy ötmillió forintért. A rekonstrukció költsége azonban jelentős, amelyet egykét éves távlatban sem a városi tanács, sem pedig a vállalat saját erejéből meg nem oldhat. A fejlesztéshez, a felújításhoz felsőbb támogatás és hitel szükséges, melyért a vállalat vezetői — jobb eredmények fölmutatásával és biztosítékával — folyamodni fognak. T. E. Sürgős felújítás
