Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-23 / 69. szám
HhCYEI «c/uWüP 1974. MÁRCIUS 23., SZOMBAT fókusz Négy év Kambodzsában Nyikolaj Podgannij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke távira tol küldött Norodom Sziltanuknak. A táviratban Podgornij üdvözölte a Kambodzsai Nemzeti Egységfront vezetőit, minden kambodzsai hazafit az egységfront megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából. „A szovjet nép megmásítha- tatlanul kiállt és kiiá 11 a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért igazságos harcot vívó kambodzsai hazafiak mellett” — írja Podgornij. MA LESZ négy éve, hogy megalakult a Kambodzsai Nemzeti Egységfront (KNEF), amelynek elnöke Norodom Szihanuk herceg kambodzsai államfő lett. A front azokat a politikai, társadalmi és szakmai szervezeteket fogta ösz- sze, amelyek síkraszálltak a szabad, független és semleges Kambodzsáért. EZ A NÉGY ÉV harcokban felt el. Az amerikai csapatok és saigoni bábjaik behatolása, Kambodzsa területének szőnyegbombázása nem törte meg a hazafiak akaratát. Soraik évről évre erősebbek lettek. A hazafiak súlyos csapásokat mértek az agresszorok- ra, valamint kambodzsai helytartóikra — a Phnom Penh-i rezsimre és már az ország területének kilenctized részét felszabadították. MEGERŐSÖDÖTT a lakosság széles tömegeire támaszkodó KNEF politikai befolyása is. A felszabadított területeken létrehozták az új hatalmi szervezeteket, az iskolákban folyik a tanítás, megnyíltak a kórházak, fokozatosan helyreáll a normális gazdasági tevékenység. Több körzetben jó termést takarítottak be. NÖVEKSZIK a KNEF és a királyi kormány nemzetközi tekintélye is. A szocialista országok népei, a világ összes haladó és békeszerető erői rokonszenveznek a KNEF-fel, s a királyi kormánnyal és támogatják őket. PHAM VAN DONGNAK, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a VDK miniszterelnökének vezetésével, pénteken délelőtt, hivatalos baráti látogatásra, vietnami párt- és kormány- küldöttség érkezett Havannába. JAMES CALLAGHAN angol külügyminiszter pénteken különrepülőgépen visszaérkezett Bonnból, ahol a munkáspárti kormány hivatalba lépése óta első nemzetközi tárgyalásait folytatta. WALTER SCHEEL nyugatnémet külügyminiszter március 25-én és 26-án kétnapos hivatalos látogatást tesz Bulgáriában. TRYGVE BRATTELI norvég miniszterelnök háromnapos moszkvai tárgyalásának befejeztével elutazott a szovjet fővárosból. A kormányfő országjárásra indult a Szovjetunióban. Tanaka levele Leonyid Brezsnyev fogadta Japán moszkvai nagykövetét Tokióban hivatalosan közölték, hogy Japán moszkvai nagykövete átadta Brezsnyev SZKP-főtitkárnak Tanaka miniszterelnök személyes levelét. A nagykövet ez alkalommal negyvenperces megbeszélést folytatott a szovjet pártvezetővel a japán—szovjet kapcsolatokról. Japán kormány- források szerint Tanaka levele válasz arra a személyes üzenetre, amelyet Brezsnyev intézett a japán kormányfőhöz a Szovjetunió tokiói nagykövetének közvetítésével. Tanaka levelének tartalmát nem hozták nyilvánosságra. Japán kormányforrások azonban rámutatnak, Tanaka kifejti levelében, hogy híve a japán—szovjet kapcsolatok továbbfejlesztésének, kész a szibériai kooperáció előmozdítására, reményét fejezi ki, hogy mielőbb sor kerül a japán—szovjet békeszerződést előkészítő tárgyalások újrakezdésére és a szovjet vezetők tokiói látogatására. A japán miniszterelnök levelének nyilvánvaló célja — hangsúlyozzák japán külügyminisztérium! körökben —, hogy újabb lépéssel vigye előbbre a japán—szovjet kapcsolatokat. Ezt támasztják alá azok a megbeszélések, amelyek jelenleg folynak szovjet és japán gazdasági vezetők részvételével a japán—szovjet gazdasági vegyes bizottság moszkvai ülésszakán. A Sgír E! nem kötelezett záróközlemény Az el nem. kötelezett országok állandó koordinációs bizottságának háromnapos ülése csütörtökön befejeződött Algírban, a tanácskozáson részt vevő 17 ország küldöttségei azonban pénteken reggel újabb megbeszélést tartottak, hagy elvégezzék az utolsó simításokat a konferencia eredményeit összefoglaló záróközleményben. A tanácskozás utolsó napján, csütörtökön elvileg elfogadták azt a kuwaiti javaslatot, amely a fejlődésben levő el nem kötelezett országok támogatása céljából „gazdasági és szociális fejlesztési alap” létrehozását szorgalmazza. Algírban pénteken befejezte munkáját az el nem kötelezeti országok állandó koordinációs bizottsága. A záróülésen a részvevők egyhangúlag a Közel-Keletre vonatkozó nyilatkozatot fogadtak el. Ebben ismét megerősítették, hogy teljes mértékben támogatják az arab államok népeit és hangsúlyozták, hogy a Közel-Keleten nem érhető el tartós és szilárd béke az izraeli csapatoknak az összes megszállt arab területekről történő teljes kivonása és a Palesztinái arab nép törvényes jogainak helyreállítása nélkül. Az állandó koordinációs bizottság tagjai erélyesen elítélték az Egyesült Államokat azért, hogy politikai, gazdasági és katonai segítséget nyújt Izraelnek. Felhívtak minden államot, hogy haladéktalanul szakítsák meg a diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat Tel Aviwal. Az ugyancsak pénteken elfogadott záródokumentumban a bizottság tagjai egy nyersanyagkérdésekkel foglalkozó kormányközi csoport megalakítását indítványozzák. Az állandó koordinációs bizottság elhatározta, hogy az el nem kötelezett országok külügyminiszteri tanácsának soron következő ülését 1975-ben Jugoszláv tiltakozás az olasz irredentizmus ellen Jugoszláviában folytatódnak a tiltakozások az olasz területi követelések miatt, amelyeket a római kormány Jugoszláviához intézett március 11-i jegyzéke juttatott kifejezésre. Dusán Petrovics-Sane, a Jugoszláv Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke az üggyel kapcsolatban levelet intézett az olasz szak- szervezetekhez. Ebben kéri, hogy a két ország munkás- osztálya közösen szálljon szembe az olasz kormány irredenta követeléseivel. Ismeretes, hogy Trieszt és környéke hovatartozása kérdésében az első világháború óta vita folyt Olaszország és Jugoszlávia között. A második világháború befejezése után a békeszerződés Trieszt szabad területét „A”- és „B”- zónára bontotta, amelyből az „A”-zóna angol—amerikai, a „B” pedig jugoszláv katonai igazgatás alá került. Az „A”- zóna igazgatását az angolok és amerikaiak 1952-ben egyoldalú döntés alapján az olasz kormányra ruházták rá. E döntés ellen Jugoszlávia határozottan tiltakozott. Végül 1954-ben Londonban az érintett négy ország: Anglia, az Egyesült Államok, Olaszország és Jugoszlávia memorandumot írtak alá, amelyben véglegesen rögzítették, hogy az „A”-zóna olasz, a „B” pedig jugoszláv polgári igazgatás alá kerül. Az 1974. március 11-i olasz jegyzék most felrúgja a húsz évvel ezelőtt kötött meeállapodást. A jegyzék szerint ugyanis „Jugoszlávia szuverenitása sohasem terjedt ki a Trieszt szabad terület „B”-övezeteként megjelölt olasz területre”. Peru fővárosában, Limában tartják. A záródokumentum megerősíti az 1973. szeptemberében ugyancsak Algírban tartott csúcskonferencia nemzetközi helyzetelemzését, megállapítja, hogy az azóta történt események igazolták a csúcskonferencián kidolgozott értékelést a szeptemberben hozott határozatok jelentőségét. A záródokumentum gazdasági része hangoztatja: az el nem kötelezett országoknak teljes mértékben gyakorolniuk kell természeti erőforrásaik fölötti szuverén jogukat, s támogatniuk kell az összes államosítási intézkedéseket. I CHILE Letartóztatták Corvalán feleségét Santiagóiban a fasiszta junta utasítására börtönbe vetették Lili Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főititkárának, Luis Corvalánnak a feleségét. A letartóztatás okáról hivatalos közleményt nem adtak ki. Mint ismeretes, korábban már letartóztatták, és kínzásoknak vetették alá Luis Corvalán fiát, Luis Alberto Corvalánt. Dél-vietnami politikai konzultáció Újabb hatpontos DIFK-terv Üjabb hatpontos tervet terjesztett elő a dél-vietnami konfliktus rendezésére pénteken, a Párizs környéki la celle-saint-cloudi ülésen Dinh Ba Thi nagykövet, a két dél-vietnami fél politikai konzultációin részt vevő DIFK-küldöttség ideiglenes vezetője. A nyilatkozat formájában előterjesztett terv kimondja: A DIFK és a saigoni kormány, valamint a két dél-vietnami fél fegyveres erőinek parancsnokságai azoAsszad a közeljövőben Kairóba látogat Ali Iszmail egyiptomi hadügyminiszter rövidesen Damaszkuszba utazik, hogy átnyújtsa Szadat elnök üzenetét Asszad szíriai államfőnek a csapatszétválasztással kapcsolatos egyiptomi elképzelésekről — írja Ali Amin, az A1 Ahram főszerkesztője, a lapnak „Az egyiptomi és arab politika ABC-je” című rovatában. A főszerkesztő értesülése szerint az egyiptomi államlő és Kissinger amerikai külügyminiszter „a legnagyobb titokban” többször is kapcsolatot létesített egymással az elmúlt napokban, hogy tisztázzák nézeteiket a szíriai—izraeli csapatszétválasztással, valamint a genfi konferencia folytatásának lehetőségével összefüggésben. Kairói politikai körökben most arra száMoszkva Búcsú Herttu Kuusinentől A szovjet főváros társadalma pénteken búcsút vett Hert- ta Kuusinen asszonytól, a Finn KP tiszteletbeli elnökétől, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnökétől, aki március 18-án hunyt el, súlyos betegség után. Hertta Kuusinen földi maradványait a szovjet társadalmi szervezetek Kropotkin utcai székházában ravatalozták fel. A gyászünnepség során a többi között Ligyija Likova, az oroszországi föderáció minisztertanácsának elnökhelyettese emlékezett meg az elhunytról. Hertta Kuusinent Finnországban helyezik örök nyugalomra. mítanak, hogy a Szíria és az Egyesült Államok k°zt meglévő nézeteltéréseket két-há- rom héten belül sikerül feloldani, s ezután sor kerülhet a genfi béketárgyalások felújítására. A konferencia folytatásának elengedhetetlen feltétele — írja a kairói lap fő- szerkesztője —, hogy előzetes megállapodás szülessék a Go- lan-fennsíkról, valamint az összes megszállt arab területekről való izraeli csapatvisszavonás kérdésében. Az egyiptomi és szíriai elképzelések egyeztetése céljából hamarosan Kairóba látogat Asszad államfő — írja a továbbiakban Amin. Az egyiptomi lap főszerkesztője hírt ad arról is, hogy az utóbbi napokban kapcsolat létesült Washington és Bagdad között is a két ország kapcsolatainak javítása érdekében, hangsúlyozza, hogy ugyanakkor a szovjet—egyiptomi baráti viszony újabb pozitív szakaszához érkezett. nos tartalmú tűzszüneti parancsot adnak ki, s erről tájékoztatják a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot, valamint az ENSZ főtitkárát. O A két fél 1974. június 30. előtt kicseréli az általa 1973. január 28. óta őrizetben tartott összes katonai és polgári foglyokat. A saigoni kormánynak ezenkívül szabadon kell bocsátania a DIFK-hez, illetve a harmadik politikai erőhöz tartozó összes foglyokat, akiknek számát a DIFK 290 OOO-re becsüli. A két fél biztosítja a demokratikus szabadságjogok gyakorlását, a magán- tulajdonhoz és a vállalkozási szabadsághoz való jogot. A nemzeti megbékélés és egyetértés országos tanácsát csak a demokratikus szabadságjogok megvalósítása után lehet megalakítani. A nemzeti megbékélés és egyetértés három egyenjogú összetevőből álló országos tanácsát az első pontban előirányzott tűzszünet hatálybalépését követően legkésőbb három hónapon belül kell megalakítani, hoev megszervezze az általános és a helyi választásokat, s meghatározza a választás menetrendiét és módozatait. A két fél konzultációkat kezd a harmadik noti+ikai erőhöz tartozó szervezetekkel és szemé- 1 vtsócfpikkeil a tanács megala- k’'+ása érdekében. Az általános választásokat legkésőbb egy évvel a nemzeti megbékélés és egyetértés országos tanácsának megalakítása után tartják meg. A két fél megállapodik fegyveres erőinek kölcsönös csökkentésében. @ A szovjet-egyiptomi együttműködés időszerű kérdései A moszkvai Pravda pénteki száma hírmagyarázatában foglalkozik a szovjet—egyiptomi együttműködés időszerű kérA cordobai lecke Cordobában, az egyik legnagyobb és legfontosabb argentínai tartományban több hetes összecsapások után nyugvópontra jutottak a dolgok. A négyszázezer lakosú tartományi székhelyen az ipari negyedekből már nem vonulnak a városközpontba a munkások, hog£ megütközzenek a lázadó rendőri egységekkel és követeljék a baloldali kormányzó és helyettesének visszahelyezését hivatalába. A jobboldali erők, amelyek összeesküvéseket szerveztek Obregon Cano kormányzó és helyettese, Atilio López megdöntésére, győzelmet ünnepelhetnek: nem a törvényesség, az alkotmányosság aratott diadalt, hanem a nyers fegyveres erő. A perónista mozgalom jobboldali szárnyához tartozó erők kivívták, hogy a központi kormányzat szentesítse a puccsisták fellépését. A fellázadt rendőri erők által leváltott baloldali kormányzót és helyettesét nem helyezték vissza hivatalába, hanem jobboldali kormányzót neveztek ki Cordoba tartomány élére. Mindaz, ami Cordobában történt, természetes következménye volt annak az eseménysorozatnak, amely Juan Domingo Perón visszatérését követte a Rózsaszínű Háznak elnevezett elnöki palotába. Az 1955-ben államcsínnyel megdöntött diktátor, aki 18 esztendőt volt kénytelen eltölteni madridi száműzetésben, célul tűzte ki, hogy alelnöki posztra emelt feleségére egy „pacifikáit” országot hagy örökül. Mivel ő maga megromlott egészségi állapota és idős kora miatt már nem számíthat arra, hogy még néhány évig Argentina élén állhasson, legalább az „utódlás zökkenőmentességét” igyekszik biztosítani. Ezért indított hadjáratot a perónista mozgalom baloldali elemei ellen. Ügy ítéli meg a helyzetet, hogy a hadsereg jobboldali érzelmű főtisztjei és az argentin oligarchia csakis akkor szentesíti végakaratát az utódlásra, és tűri el, hogy felesége az elnöki székbe emelkedjék, ha előzőleg a mozgalmat megtisztítják a baloldali elemektől. A perónista mozgalom vezérkaránál ez már megtörtént. Fokozatosan kiszorítottak minden olyan politikust, aki nem hódolt be a jobboldali irányzatnak. A baloldali szárny azonban egyes vidékeken megőrizte befolyását és vezető szerepét. Cordobában például, Argentína egyik legnagyobb munkásmozgalmi centrumában éles bírálatok érték a központi peronista szerveket és a kormányzóval az élen elszánt küzdelmet folytattak a jobboldali irányzatok visszaszorítására. Perónnak és jobboldali híveinek tehát érdekében állt, hogy a rendőrség sikeres lázadása nyomán „szabad folyást” engedjen az eseményeknek. Csupán akkor avatkozott be a jobboldal megsegítésére, amikor a cordobai munkások megmozdulásai azzal fenyegettek, hogy vereséget mérnek a puccsistákra. A „cordobai leckével” arra akarják figyelmeztetni a még renitenskedő kormányzókat, hogy Obrego Canoéhoz hasonló sorsra jutnak, ha nem hódolnak be a jobboldalnak. Cordobának azonban vannak más tanulságai is a perónista mozgalom egésze számára. Mint külföldi laptudósítók rámutatnak: sok egyszerű perónista tulajdonképpen csak most értette meg, hogy nem sokat várhat az egykori vezértől Argentína égető problémáinak megoldására. A cordobai események fényében jelentősen csökken Perón személyes tekintélye, amelyet mozgalmának vezetői a száműzetés másfél évtizede alatt mesterségesen tápláltak. Ez a kiábrándultság, amely ma az egész perónista mozgalomban elhatalmasodik, kedvez a baloldali irányzatok újabb megerősödésének. Van azonban egy másik, sokkal veszélyesebb tanulsága is a cordobai fejleményeknek. A puccsisták szemszögéből nézve a dolgokat, arról van szó, hogy a központi kormány behódolt előttük és szentesítette azt, amit erőszakkal, törvénytelen eszközökkel kikényszerítettek. Ha pedig a központi kormány nem lép fel erélyesen egy tartományban az alkotmányosság és a törvényesség oldalán és eltűri, hogy a legszélsőségesebben jobboldali erők akarata érvényesüljön, miért ne lehetne megismételni a „cordobai sikeres főpróbát" országos méretekben. Az Argentin Kommunista Párt, amely élesen elítélte a perónista vezetés jobbratoló- dását, már régóta figyelmeztetett erre a veszélyre. Most, a cordobai események nyomán újólag határozottan rámutat a helyzet veszélyes elemeire. Meg kell állítani a puccsistákat — hangoztatja felhívásában az Argentin Kommunista Párt — amíg nem késő! Mert ha eltűrik, hogy nem helyezik visz- sza tisztségeikbe a Cordobában törvénytelenül leváltott vezetőket, akkor ettől az államcsínyre törő erőik vérszemet kapnak és ami Cordobában történt, holnap vagy holnapután Buenos Airesben is megtörténhet. Árkus István déseivel, összefüggésben azzal, hogy egy szovjet szakértői csoport utazott Egyiptomba a bzuezi-csatorna aknától való megtisztításának és a hajóroncsok kiemelésének ügyében. A szovjet szakértőket — mint ismeretes — az egyiptomi kormány hívta meg. Gromiko külügyminiszter legutóbbi kairói látogatása idején közölte az egyiptomi féllel, hogy a Szovjetunió elvben hozzájárult a csatorna megtisztításában való közreműködéshez. A Pravda kommentátora azonban ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy szovjet részről ezt az akciót a két ország közötti gazdasági együttműködés egyil láncszemének tekintik, s elutasítják a nyugati sajtónál azokat az állításait, amelyel szerint a Szovjetunió a több országoknál fokozottabban érdekelt a csatorna megnyitásában. „Természetes, hogy a szovjet hajók más országok hajóihoz hasonlóan hasznain-, fogják a csatornát — írja a Pravda hírmagyarázója —, ezzel számukra is megrövidülnek a tengeri utak, például a Balti tengerről a Távol-Kelet felé. De ha valaki megvizsgálja a csatorna múltbei-, forgalmi adatait, akkor kitűnik, hogy ezt a víziutat nagyrészt a tőkés országok használják”. Ebből a szempontból érthető, a nyugati cégek érdeklődése a helyreállítási munkálatok iránt. Természetei azonban az Is, hogy a Szovjetunió is bekapcsolódik s munkálatokba. A Szuezi-csatorna megnyi tása azonban a Pravda meg ítélése szerint „semmilyei mértékben sem helyettesíthet', a közel-keleti válság egészének megoldását”. Az általános rendezést a nemrégiben végrehajtott egyiptomi—izraeli csapatszétválasztás sem pótolhatja. A csapatszétválasztás jelentősége is attól függ, következnek-e utána további lépések az izraeli agresszió következményeinek teljes felszámolására — írja a Pravda.
