Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

1974. MÁRCIUS 17., VASÁRNAP tear MEGVF I íMf/rfnp GZ3E3E5S3 TEC H N I KÁ E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNK AZ EMBER EGÉSZ­SÉGÉNEK FOKOZOTTABB VÉDELMÉRŐL SZÓL. OLVA­SÓINKNAK az orvos- tudományban SZÜLETETT NÉHÁNY ÜJABB EREDMÉNYRŐL SZÁMOLUNK BE, S ARRÓL, MILYEN LEHETŐSÉGEK VANNAK E TÉREN A TO­VÁBBLÉPÉSRE. Hogyan hat az aszpirin? Az aszpirin és más hasonló Vegyül etek a legrégebbi szin­tetikus láz- és fájdalomcsilla­pító, továbbá ízületi gyulla­dás elleni gyógyszerek, ame­lyeket ma is általánosan hasz­nálnak. Hatásmechanizmusuk még néhány évvel ezelőtt is tisztázatlan volt. Az utolsó két évben mutatták csak ki, hogy a szalicilátok gyógyha- tása a prosztaglanáinokkal áll szoros összefüggésben: 1970-ben igazolták, hogy az aszpirin és hasonló vegyüle- tek annak az enzimnek a mű­ködését gátolják, amely az arachidonsav prosztaglandin- ná való átalakulását segíti elő, és ezzel közel kerültek ahhoz, hogy az aszpirin gyulladás­gátló, láz- és fájdalomcsilla­pító hatását a prosztaglandin szintézis gátlásával hozzák összefüggésbe. Ez könnyen sikerült a gyuíladásgátió hatás esetében, mivel a gyulladás­ban lévő szövetek nedveiben kimutatták, hogy prosztag- landinok keletkeznek és for­dítva : egészséges szövetekbe injekciózott prosztaglandinok- bal sikerült gyulladást kivál­tani. Ezekután már összefüg­gésbe tudták hozni a prosz- taglandinok keletkezésének gátlását az aszpirin fájdalom- csillapító hatásával is. Kimu­tatták ugyanis, hogy a prosz­taglandin, bár maga semmi­féle fájdalmat nem okoz, ér- zékenyíti a fájdalmat, érzéke­lő idegeket, tehát az aszpirin és társai a prosztaglandin ke­letkezésének megakadályo­zásával csökkentik a fájda- lomérzést. Hasonló a lázcsil­lapító hatásmechanizmusa is. Éltető és életmentő gépek A megyei Semmelweis kórház intenzív osztályán A Pest megyei Semmelweis kórház udvarán a B lépcsőhöz vezető ajtó mellett nemrég kis, kunyhó formájú épületet emeltek. Oxigéntartályok áll­nak benne, szám szerint hat darab. Nagyobbak az általában ismert 500 liter befogadóké­pességű tartálynál, 750 liter, nagy nyomással sűrített oxi­gén van mindegyikben. Nyo­máscsökkentő és keskeny réz­vezeték csatlakozik hozzájuk és indul a kis épületből a na­gyobbá, egy első emeleti fo­lyosóra, amelyből, mint a táb­la felirata jelzi, az intenzív te­rápiái osztály nyílik. Oxigénvezeték A folyosó falán elzárócsapon keresztül folytatódik a veze­ték, hogy azután a fal men­tán bejusson a két kórterembe, és mindegyikben leágazás ta­lálható rajta a négv-négy be­tegágy mellett. Valamennyi leágazásnál három csatlakozá­si lehetőséget biztosít a szere­lék. Szükség szerint kapcsol­ható hozzá a lélegeztetőgép, az oxigénorrkatéter, vagy a vála­dékszívó. Ez utóbbit akkor al­kalmazzák, ha a gégében, a garatban vagy más testüreg­ben felgyülemlő és nem távo­zó valamilyen váladék okoz nehézséget a betegnek. Valamivel többször van szükség az oxigén orrkatéte­ren keresztül való adagolására. Mindannyiszor előveszik ezt a készüléket, ha a betegnél lég­zési zavarok jelentkeznek. De ha a légzés gyengül, esetleg ki-kihagy, illetve teljes meg­szűnését észlelik, sor kerül a Bird 8 respirator, vagy a Ben- nett-féle respirátor — két, nagyjából ugyanazon elvek szerint, de más vállalat által gyártott korszerű — lélegeztető gépre, amelyet nyomása által maga a belevezetet oxigén mű­ködtet. A respirátor a légcsövön ke­resztül bevezetett kanülön át szükséges mennyiségben szál­lítja a beteg tüdejébe az éltető elemet, az oxigént. A várt ha­tás gyakran perceken belül je­lentkezik, de előfordul, hogy órákon, esetleg napokon át működik a beteg tüdejét moz­gásra serkentő gép. Sokszor reménytvesztetten, mégis foly­tatják a szó szoros értelmében vett küzdelmet a beteg éle­téért. Sajnos, nem minden egyes esetben sikerrel. A gép sem mindenható, nem mindig segít. Mindenesetre annál valószí­nűbb, hogy alkalmazása jó eredménnyel jár, minél gyor­sabban veszik használatba. Ezért van szükség az oxigén­vezetékre. Nem kell a beteg­ágyhoz tolni a nehéz gáztar­tályt és ott felszerelésével, be­illesztésével bíbelődni. Ezen az osztályon a sietség­re igen nagy a szükség, mert itt minden más kórházi osz­tálynál sűrűbben kell a köz­vetlen életveszélyt elhárítani. Intenzív terápiái osztály ma már persze nemcsak a Sem­melweis kórházban, de jófor­mán minden más korszerűen felszerelt gyógyintézetben, így a ceglédi és a váci kórházban is van. Főleg nagy vérveszte­séggel járó, vagy más okból súlyos műtétek után viszik er­re az osztályra a beteget, de viszonylag gyakran a belosztá- lyok ápoltja is kerülhet ide. Ipari tv is szükséges Tévedés ne essék, nem hal­doklókat, hanem (mégha éle­tük nincs is közvetlen veszély­ben), a fokozott, sőt állandóan megfigyelésre és kezelésre szo­rulókat helyezik el az osztá­lyon, nehogy valamilyen be­következhető komplikáció esetleg a legtragikusabb kö­vetkezményekkel járjon. Kü­lönlegesen képzett orvosok és ápolónővérek látják el ezen a különleges gépekkel, készülé­kekkel és műszerekkel felsze­relt osztályon a szolgálatot. A megyei kórházban még nincs, de több intenzív osztályon már ipari tv-készülék is segíti a betegek szüntelen megfigye­lését. Szükség van a tv-készü- lékre, annak ellenére is, hogy például a megyei Semmel­weis kórház intenzív terápiái osztálya nyolc ágya mellett éjjel-nappal egymást váltva három orvos és nyolc nővér dolgozik. Még így is előfordul néha, hogy kevesen vannak. Amennyiben a beteg állapo­tát a szív- és tüdőműködés elégtelensége súlyosbítja, na­gyon gyorsan előveszik és se­bes kézzel felszerelik az át­tetsző műanyagból készült oxigénsátrat, amellyel körül­veszik az ágyat. Ugyancsak a vezeték segítségével a leve­gőt szükség szerinti mennyi­ségű oxigénnel keverő készü­léket helyeznek el alatta és ugyanez a készülék szabályoz­za a sátorban a levegő hő­mérsékletét és páratartalmát is. Hogy a szív újra dobogjon.. Nem túl gyakran, de van olyan hónap, hogy mégis öt- ször-hatszor, többnyire az oxi­génsátor alatt veszik igény­be egy villanyárammal mű­ködő, kifejezetten újraélesz­tő gép, a desfibrilator segítsé­gét. Csodálatos gép, képes megindítani a megállt szív­működést, vagyis feltámasz­tani a klinikai halálból a be­teget. Persze nem mindig. Nehéz lenne összeszedni a statisztikai adatokat, amelyek kimutatnák, hogy hányszor használták eddig a világon a desfibrilátort és hányszor in­dították meg újra a mozdu­latlanná dermedt szívet. Any- nyi azonban kétségtelen, ez a gép már sok ember életét ad­ta vissza. Természetesen csak a klinikai halál bekövetkezte utáni percekben és nem ké­sőbb. Tulajdonképpen a közvetí­tésével a szívhez vezetett vil­lanyáram hozza újra mozgás­ba a szívet. Hol csak a szív­tájékán kívülről, hol pedig a mellkast felnyitva, közvetle­nül a szívre helyezve alkal­mazzák, mindig egy gép­rendszer részeként. Haszná­lata közben a gyakori alkal­mazása miatt közismert elect­rocardiograph működésével figyelik a beteg szívét, vala­mint a szívműködés megin­dulását, változását jelző pul­zusmonitorral, amit különben nemcsak ebben a végső eset­ben vesznek igénybe, hanem valahányszor az elégtelen szívműködést igyekeznek rend­behozni. A pulzusmonitorhoz kapcso­lódó elektródokat rögzítenek a test különböző részeire, s ha az érverés rtíég kitapint­ható, ahhoz mérten állítják be. A gép azután jelzi, ha a szívműködés tovább gyengül vagy a felhasznált orvossá­gok, eszközök segítségével erő­södik. Esetleg azok ellenére túl gyorsan dobog, amit szin­tén meg kell változtatni. ...és az ember Számos más készülék és műszer egészíti még ki az intenzív terápiái osztály tech­nikai felszerelését, ezúttal azonban csak a legfontosab­bakról és a leghatásosabbak­ról teszünk említést, anélkül, hogy a velük dolgozó orvosok és ápolónők kitartó, fáradsá­gos munkáját megközelítőleg is érzékeltethetnénk. Annyit azonban mégis el kell mon­dani, hogy válságos percei­ben a beteget nemcsak a gé­pek, de emberek, éspedig gyakran hatan-nyolcan is kö­rülveszik. Mindegyik jól tud­ja, mit kell az adott helyzet­ben tennie, milyen segédesz­közzel kell harcbaszállnia a halál kapuját már-már átlé­pett ember életéért. A most felsorolt gépek hiányában harcuk legtöbbször nyilván eleve meddő maradna, de nél­külük, tudásuk és akaratere­jük nélkül, mit sem érnének a gépek. Szokoly Endre Elektronika a gyógyászat szolgálatában • A jelenlegi gyakorlat szerint az orvosok olyan leletek alapján állítanak tel diagnózist, amelyek más-más időpont­ban készültek. Sok esetben ennél többre lenne szükség, neve­zetesen arra, hogy egyidejűleg mért adatok álljanak az orvos rendelkezésére. Szovjet kutatók olyan elektronikus készülékegyüttest szerkesztettek, amely teljesíti az említett követelményt. A be­rendezés folyamatosan méri és regisztrálja a szívműködés jel­lemzőit, a lélegzés és a pulzus szaporaságát (frekvenciáját), meghatározza a vér oxigéntartalmát, vizsgálja a beteg szer­vezetének biofizikai és bioelektromos jelenségeit. A sokoldalú készülék a sebészetben, az ideggyógyászat­ban, a műtéti eljárások során, valamint más gyógyászati szakágakban széles körben alkalmazható. Segít a prizma és a tv A lázmérő higanyszála még ma is, a penicillin, a szívát­ültetés és a mesterséges vese korában betegséget jelezhet. A hőemelkedés figyelmeztető jel: valami nincs rendben a szervezetben. Fertőzés, gyul­ladás, daganat? Mind ez ideig azonban nem tudták, hogy a folyamat hol játszódik le. E téren a termográfia vette most át a detektív szerepét. A hőmérsékletszondát ma már nem a bőrre helyezik, ha­nem televíziós kamera méri a testből kisugárzott meleget. A bőr felületét prizmarendszer­rel pontszerűen letapogatják és a képernyőn színes képpé alakítják át. A különféle hő­mérsékletet mutató bőrfelüle­tek más és más színben jelen­nek meg a képen. A hőmérséWetelosztásból következtetni lehet közeli szövetrétegek zavaraira. A termikus színképen már olyan daganatok is kirajzolódnak, amelyek csupán néhány milli­méter átmérőjűek. Az ilyen daganatok közül minden har­madik a hagyományos rönt­genei járással nem volt felfe­dezhető. Kapszulába zárt gyógyszer A gyógyszeripar fejlődését nemcsak az egyre hatásosabb készítmények forgalomba ho­zatala jelzi, hanem a kiszere­lés, a csomagolás módjának szembetűnő változása is. Meg­felelő burkolat segítségével ma már az is elérhető, hogy a gyógyszer a bevételtől számí­tott bizonyos idő elteltével, az emésztőrendszer kívánt szaka­szában szívódjék fel. E cél­ból a gyógyszerkészítményt meghatározott falvastagságú, zselatinból vagy más anyag­ból készült kapszulába zárják a gyártás befejező szakaszá­ban. A beteg ezzel együtt vá­sárolhatja meg és veheti be a gyógyszert. A képen látható, holland gyártmányú készülék varrat nélküli, fényes zselatintokok előállítására, s a tokok gyógy­szerrel való megtöltésére szol­gál. Cső formájú megolvasztott zselatin burkolja be a gyógy­szer pontosan meghatározott adagját, mely hűtőfolyadék­ban keményedik meg. A zse­latinkapszulákat a gép auto­matikusan zsírtalanítja, szá­rítja és higiénikusan csoma­golja. A tokocskák mérete 1 és 30 milligramm közötti ada­gok szerint állítható. A beren­dezés teljesítménye másod­percenként 20 kapszula, az automata tehát egy műszak alatt 600 ezer zsclatintokba zárt gyógyszeradagot készít. „A lézer gyógyászati lehetőségei nagyok...” Beszélgetés a sebészetről dr, Mester Endre professzorral Az ismert sebészprofesszor, dr. Mester Endre, csaknem egy évtizede áll a budapesti Semmelweiss Orvostudományi Egyetem ti. sz. Sebészeti Klinikája élén. Főleg általános és hasi sebészettel foglalkozik, ez utóbbin belül az epesebészet specialistája, mely témakörből sok tudományos értekezése látott napvilá­got. Mintegy öt-hat éve pedig lézerkutatással is fog­lalkozik, e rejtélyes sugár biológiai és orvosi alkalma­zásának lehetőségeivel. Erről szólt a közelmúltban megvédett akadémiai doktori disszertációja. csoportos (team) munkában tesznek meg mindent a beteg érdekében. Mind a speciali­zálódás, mind az integrálódás tendenciája elkerülhetetlen, és mindegyik előre mutató válto­zás. • Professzor úr, ön szerint melyek a sebészet aktuális problémái? — Nagyon sok van, és ezért nehéz erre röviden válaszol­ni. Az utóbbi húsz-harminc évben a sebészet fejlődése hi­hetetlenül meggyorsult. Ré­gen elsősorban a kézügyesség­nek és a gyorsaságnak volt nagy jelentősége, ma azonban már nem ez a helyzet: nem a sebész bravúros egyéni tel­jesítménye a döntő. Ma a se­bész több szakemberből álló csoport élén áll, és az a fel­adata, hogy ennek a munká­ját koordinálja. Az egyre fo­kozódó specializálódás mellett nagy haladást jelent a sebé­szetben ez az integráció, mely azt jelenti, hogy az orvostu­domány különböző szakágai­nak képviselői összefognak, és — A jelen egyik aktuális problémája a rák sebészeti úton történő gyógyítása. De én úgy vélem, hogy a jövő orvosa nem elsősorban sebé­szeti úton fogja a rákot gyó­gyítani, hanem olyan új mód­szerekkel, melyek ma még is­meretlenek. És természetesen akkor, ha már tudni fogjuk az okot, vagy okokat, melyek a rákos megbetegedést létre­hozzák. Másik fontos problé­mája még ma is a sebészetnek a fertőzések elleni küzdelem. Rá kellett jönnünk, hogy az aní biotikumok nem minden­hatóak. Az érzéstelenítés, il­letőleg az altatás ugyancsak a modern sebészet központi problémái közé tartoznak. Ma már inkább az altatás hódít teret, különösen mióta az utóbbi években a gépi altatás került előtérbe; ezzel az alta­tás sokkal könnyebbé és ve­szélytelenebbé vált. Fontos kérdés továbbá a nagyon sú­lyos betegek ellátása, és az új­jáélesztés. Ezt célozza az ún. intenzív ápolás, ami egyre na­gyobb szerephez jut a modern kórházfejlesztésben. Nagyon komoly probléma a balesetek számának növekedésével ösz- szefüggő baleseti sebészet helyzete is. Mivel a sebész csak a baleset után kezd és tud a betegen segíteni, az a lénye­ges, hogy a baleseti sérült mi­nél hamarább kerüljön orvos­hoz. Ez már azonban organi­záció kérdése. • A jelen problémáiról most térjünk át a jövő perspektívái­ra: a sebészeten belül hol, mi­ben várja a legnagyobb fejlő­dést? — A múlt század egyik leg­nagyobb sebésze, Billroth, még elképzelhetetlennek tartotta, hogy a szívhez sebészileg va­laha valaki is hozzányúlhas­son. Aztán ez még az ő életé­ben bekövetkezett. Ma meg már a szívátültetésnél tar­tunk! Tagadhatatlanul ez vál­totta ki az elmúlt években a legnagyobb szenzációt. Bár, szerintem nem ez a jövő útja, nem lesz mindennapos eljá­rás. Persze, lehet az is, hogy tévedek. Másként áll a hely­zet a veseátültetés terén, ami ma már néhány országban szinte rutin-műtétnek számít. A transzplantációnál én sokkal nagyobb lehetőséget látok a műszerek beültetésében, egyes szervek műanyagokkal váló pótlásában, kiegészítésében. • Ismeretes professzor úr kiterjedt munkássága a lézer­kutatás orvostudományi fel- használása terén. Ennek a jö­vőben, a gyakorlati orvostudo­mányban hogyan látja hasznát? — Ügy vélem, hogy a lé­zersugár orvosi alkalmazásá­nak lehetőségei nagyok és még távolról sincsenek kihasznál­va. Például lehetséges segítsé­gével bizonyos fajta daganatok kezelése. A sebgyógyításban ugyancsak vannak lehetőségei a lézernek. Ezt klinikánkon is kutatjuk. Néhány esetben már emberen is alkalmazhattuk a lézer jótékony, sebgyógyulást elősegítő hatását. A lézersugár nagy előnye, hogy rendkívül pontosan és parányi területre irányítható. Ez a tulajdonsága főleg a sejten belüli „sebészet­ben” nyit perspektívákat. — De egészében véve: nem aka­rok „jósolni”, mert az én kép­zelőerőm nem veheti föl a versenyt a valóság gyors és beláthatalan fejlődével. Eöry Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents