Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

rts* HEGYEI KJCíriap 1974. MÁRCIUS 10., VASÁRNAP fed meg tjei barangoláóok--------------------------------------- i no ---------------------------------­10 9. Pilisszentlászló Királjl SZOkdS, vagy feudá­lis államrezon is lehetett a királyi vadászlakok kolostor­nak való átengedése. Mint múlt heti barangolásainkban említettük: IV. Béla király pálos monostorrá alakított vadászlaka körül formálódott ki a későbbi Pilisszent- kereszt ősmagja. Pilisszent­lászló eredete pedig a felte­hetően a mai katolikus temp­lom helyén állott Szent László templom létesítéséig vezethető vissza, amely az 1290-ben trónra lépett, férfisarjon utolsó árpádházi király: III. Endre világi vadászlakából adományoztatott egyházi épü­letté. A XVIII. századi temp­lom szentélyének belsejében, padlószint magasságában, fara­gott kváderkövek, középkori, a plébániaház udvarán talál­ható nyilásbéllet-kő és egy to- jásdad szenteltvíztartó csésze meghatározhatóan XIV. szá­zadbéli mesterkezekre utal­nak. A korról, amely a királyi vadászlakokról és ékes faragá- sú istenházákról emlékezetes, mást keveset tudunk. Arról, hogy a nép fiai hogyan éltek, otthonaik milyenek voltak, gyermekeiket mivel táplálták, a sokaságában elpusztult ki­rályi-papi épületeknél is keve­sebb dokumentum maradt fenn. Határjárások, birtokvi­ták, ítélőszékek, adományleve­lek tanúságaiból rajzolódnak ki a föld népének, a kétkezi szegényembereknek keserves köznapjai és elandalító vigasz­nak szánt ünnepei. Széljárta sátrak, putrik, sárból tapasz­tott kunyhók rémlenek fel ke- nyéren-kásán tengődő, sűrűn hulló-haló gyermekek, a halálig hajszolt sokaság, amelyen a dús keserveit élosködtek. Sók régi lakoma leírását ismerem, s el tudom képzelni, hány vál­tozatos, ínyes fogást hordhatott fel a szolgák hada 1308. no­vember 10-én — oklevélbe foglalt dátum —, amikor a ha­talmas főpap, Gentilis bíbor- nok ehelyütt találkozott a felvidék kényurával, trencsáni Csák Mátéval. Ezt el tudom képzelni, de hogy az óvodá­sok mit ebédeltek azon a na­pon, amikor Pilisszentlászlón jártamban véletlenül közéjük toppantam, azt pontosan tu­dom. Rántott szeletet ebédel­tek — hajdan bécsi szeletnek neveztük — rizskörettel, ez volt a főfogás, a levesnél még nem voltam ott, s mivel a gye­rek lassan, passziózva eszik, azt sem láthattam, hogy utá­na még mit kaptak. Ám a gyermektáplálkozás útja a kenyértől-kásától, sza­lonnától, később krumplitól a bécsi szeletig, a tejig, az édes­ségig — ifjú koromban egy to­jásért cserélt a bojtos néhány szem cukrot —, korántsem évszázados, hanem alig né­hány évtizedes. Az 1000 lakosú Pilisszentlászló 57 gyerekét látja el fehérjékben és kaló­riában gazdag táplálékkal a napközis óvoda, mintegy 100 általános . iskolás tanul a jól felszerelt, modern tanintézet­ben. A modern itt nemcsak építési módot, korszerű be­rendezést jelent, hanem azt is. hogy ennek a jövő-gondo­zási igénynek feltámadása és kielégítése a mi utolsó ne- gvedszázadhan kialakult és folvton alakuló társadalmunk­nak eredménye. Folyton ala­Felveszünk kezdő és gyakorlott gépésztechnikusokat, adminisztratív munkaerőket, tervstatisztikusokat és piackutatókat sződligeti telephelyünkre. Jelentkezés: a VÁCI AUTÓJAVÍTÓ és FÉMIPARI VALLALAT központjában: Vác, Dózsa György út 53. kuló, fejlődő, továbbigényese- dő. társadalomformálása pi- lisszentlászlói vonatkozásban például úgy is mutatkozik, hogy a közeljövőben az első osztályok’ „átállásának”, vagy­mény munkával lehetett a hi­bát kijavítani Itt is az Erdő- gazdaság a fő pa trónus: a művelődési otthon berendezé­sét, felszerelését 50 000 forin­tos hozzájárulással támogatja és havonta 50 személy főváro­si színházlátogatását teszi le­hetővé. Bár a művelődési ház­Falusi is-koJa, falusi gyerekek 1971-ben Pilisszentlászlón. is a csupa játék óvodás fog­lalkozásokból az oktatásos is­kolás korszakba való átme­netnek megkönnyítésére az első osztályban iskolaotthont rendeznek-vezetnek be. Az iskolaotthonban a tanulás-pi- henés-játék megfelelő ütem­ben és időbeosztásban váltaná egymást, s pótolná azt a szük­ségletet, amit a tanulás meg­tanulásának mesterségéhez az előző nemzedékek családi kör­nyezete még alig vagy egyál­talán nem tud nyújtani. A felnőttek köre _ a dolgo­zó lakosság több mint 60 szá­zaléka a Pilisi Állami Erdő- gazdaság különböző részlegei­ben talál munkát A többiek a szomszédos községek, városok üzemeiben dolgoznak, a fővá­rosban . viszonylag kevesen, annál többen Szentendrén, amellyel Pilisszentlászlót reg­gel-este sűrűn forduló, jó buszjáratok kötik össze. A pilisszentlászlói lányok, asszonyok leggyakoribb mun­kahelye az Óbudai Téesz Vi­rágkertészete, a szentendrei Mathiász János Termelőszö­vetkezet és a pomázi Munka- terápiás Intézet gazdasága. Akad a nőknek mindezeken felül változatos bedolgozási lehetőség is. Ismereteim fogyatékosságá­ra vall: fogalmam sincs róla, készült-e Pest megyében vagy országosan olyan felmérés, amelyből kitűnnék, hogy a falusi lakosság foglalkozási szerkezete hogyan alakult az utóbbi — mondjuk — 15 év­ben: nemek szerint. Ha ké­szült vagy készülne efféle statisztika, abból megtudhat­nék. hogy egyfelől a gazdasá­gi struktúra megváltozása, másfelől a nemek közötti egyenlőség fokozott érvényesí­tése miként módosítja az egyes munkaterületekre irá­nyuló „természetes kiválasztó­dást”. Lehet, hogy túlhala­dott, lehet, hogy oktalan öt­let. Szerény magam ilyesmi­ből mégis perspektivikus ta­nulságokra következtetnék. Fontos dolog ám, hogy adott lehetőségek és körülmények között mi ..akaródzik” legin­kább az embernek. Az egyéni gazdálkodás Pi- Hsszentlászlón nem kifizetődő. Az erdő közepén levő község szőlőültetvényeit, főleg zöld­ségeskertjeit sok vadkár éri — van is emiatt elég vita az Erdőgazdasággal. A perleke­dések elkerülésére az Erdő- gazdaság ésszerű ajánlatot tett a vadkár miatt amúgy is par­lagon hagyott erdő melletti földsávok tulajdonosainak. Hailandó kibérelni ezeket a területeket, vadtakarmányt termesztene rajta, s így az er­dei állatok úgvszólván „elő- étetve”, jelentősen csökkentik a vadkárt. Milyen bonyolult a mindennapi problémák világa is. Tavaly év végén adták ren­deltetésének azt a ritkaszép kultúrotthont, amely építése­kor megsüllyedt, s csak ke­Gárdos Katalin felvétele nak csak másodállásban levő megbízott igazgatója van, a helyi ifjúság szórakoztatására Budapesten kiképzett beatze­nekart alakítottak, egy pilis­szentlászlói tanárnő buzgal­mából a szlovák lakossággal kevert községben nemzetiségi népi tánckar szerveződött, szlovák énekkaruk pedig szé­lesebb körű nemzetiségű ta­lálkozókon is részt vett. És akik pilisszentkereszti írásom végéről még emlékeznek rá, azoknak megismétlem, akik nem olvasták, azoknak el­mondom: hiszek abban, hogy a két szomszédos pilisi köz­ségben értékes belső vonzású, fontos érzék-, értelem- és szemléletfejlesztő hatású kul­turális életet tudna kibonta­koztatni egy közös erőből füg­getlenített, képzeletben dús, akaratban erős művelődési- ház-vezető. Békés István Szürke, hétköznap délután. A Soroksári úti aluljáró el­nyeli, majd kibocsátja magá­ból a hömpölygő emberárada­tot. Szűnni nem akaróan özörtlik a tömeg a közvágóhíd HÉV-állomása felé. IIÉV.idill 15 óra 42 perckor indul a ráckevei vonat. Az utánam jö­vők bepréselnek a kocsi belse­jébe. Felhangzik az indítást jelző sípszó. Egy tűt sem le­hetne leejteni, pedig Erzsébet- felső állomáson még a Csepel határúti járattal érkezők is felszállnak. Szigetszentmiklós gyártelepnél a Csepel Autó­gyár dolgozói rohanjál! meg a zöld-sárga vonatot. Ideges fáradtság az arcokon, oxigénszegény a levegő. A ko­csi falához fiatal anya tá­maszkodik, karján tartja két év körüli kisfiát. — Tomika ablakhoz akar ül­ni — nyöszörgi a kicsi, szeret­ne kibújni anyja karjaiból. — Meddig utaznak? — Dunaharasztiig. Nem, nem kérek ülőhelyet. Egypár- szor már elutasítottak. Miért nem szálltam fel előbb, ők is fáradtak, vágták oda. A Hazai Fésűsfonóban dolgozom. Haj­nali ötkor kelünk. Míg letelik a munkaidő, Tamás a vállalati bölcsődében van. Reggel nincs ekkora zsúfoltság, de ilyenkor délután valósággal szenvedek, mire hazaérünk. Ha későbbi vonattal jönnénk, 20—30 perc veszteséget jelentene — mond­ja Hanke Józsefné. A Közvágóhídtól hiába in­dítják hatpercenként a vonato­kat, a menetidőt elnyújtja a sebességkorlátozás. Soroksár felső állomás után hatkilomé­teres szakaszon annyira rossz a pálya, hogy csak 25, illetve 10 kilométeres sebességgel közlekedhetnek a Diesel- és villanyvonatok. Kői a lakás... Többen lehunyt szemmel, vagy a társuk vállára borulva ülnek, az utazás alatt pótolják az éjszakából elvett órákat. Egy fiatal házaspárral, Láng Ernővel és feleségével váltok néhány szót: — Minden reggel háromkor csörög az óra. Szigetújfaluról járunk be, 3.42-kor indul a busz, fél ötkor már a HÉV-en ülünk, s negyed hatkor blok­kolok a gyárban. Aztán várha­tok műszakkezdésig. A Ganz- MÁVAG-ban dolgozom, fele­ségem pedig a Magyar Gyap­júfonóban. — Nincs későbbi vonat? — Sajnos..., pedig fél óra is sokat számítana. Délután háromnegyed ötre érünk haza. Otthon jóformán csak alvásra marad idő, könyvet legfeljebb szombaton vehetek a kezembe. A tévét is ritkán nézzük. Per­sze legjobb lenne beköltözni Budapestre, de a lakás köt Szi- getújfaluhoz. Lefekszenek a mozdonyok A megkérdezettek között egy Diesel-mozdonyvezetőre, Lampert Sándorra találtam. Éjszaka épp ezen a vonalon teljesített szolgálatot. — Ráckevén lakom, így két­szeresen is saját bőrömön ta­pasztalhatom a HÉV szépsé­gét, jóságát. Érthető az utazók zúgolódása, mert a bejárók kulturált utaztatásától még nagyon messze vagyunk. Pá­lyakorszerűsítés, járatsűrítés segítene, és jó mozdonyok is kellenének. A mostaniakkal bizony előfordul, hogy öt na­ponként lefeküsznek. Javítá­suk meg hónapokba telik, mert a szolnoki MÁV Járműjavító csak hosszú átfutási időre vál­lalja. Márpedig jó forgalom­szervezés nem létezik jó moz­donyok nélkül — magyarázza. Tizenhárom év szolgálati ta­pasztalatra alapozza vélemé­nyét. Március 15: vonalrekonstrukció Mi hát a megoldás, a fővá­ros .környéki települések lakói mikor lehetnek majd elége­dettek a hétköznapi, vasárna­pi közlekedéssel, a helyenként korlátozott sebességgel haladó vonatok meddig idézik még a XIX. századi lóvasút emlékét? Amikor felkerestem Cziráki János üzemegység-vezetőt a Közvágóhíd régi állomásépü­Két családi ház áll egymás mellett Dunakeszin, a Felsza­badulás útján. Nővér s fivér lakta nemrég mindkettőt, férjjel, feleséggel, gyerekkel. Fél éve sincs, hogy az egyik­ből hiányzik a családfő, Dre- dán Mihály. Már nem él. Meg­ölték. A sógora, Sloszárik András szúrta agyon. Gyű'clk'ddés Hosszú évekkel ezelőtt az egyik telek még üres volt. Dredán Mihályék, akik akkor Vácrátóton laktak, megtekin­tették a területet, és úgy hatá­roztak, áttelepednek Dunake­szire. Házat építenek a Slo­szárik Andrásé mellé. Azt be­szélik, nem esett rossz szó köztük mindaddig, amíg a ház fel nem épült. Ügy szólván tisztázhatatlan ma már, hogyan fajult odáig a dolog, hogy fivér és nővér, s a családtagok, már-már nem köszönnek egymásnak. Sloszá­rik állítólag azt várta, hogy a házépítkezéshez nyújtott segít­séget sógora is viszonozza. Bármi is volt azonban az in­díték, tény, hogy a két család között évről évre romlott a kapcsolat. Körülbelül másfél évvel ez­előtt Sloszárik járdát épített. Dredánék szerint a sógor készakarva úgy töltötte fel a háza előtti területet, hogy a víz az ő telkük felé folyjon. Sokat veszekedtek emiatt is, meg még ki tudja, mi min­denen, amiről így utólag már nem szívesen beszélnek. „A kerítésen csüng a víz" Szeptember 16-a volt, ami­kor Sloszárik önhatalmúlag és tragikusan pontot tett a Dre­dánnal való ügye végére. Az 54 éves férfi korán kelt és — vasárnap lévén — elment bo­rért a Kinizsi csárdába. Ivott és később dolgozgatott a porta körül. Déltájban, amikor a járdát locsolta, megérkezett Dredán — s ahogy Sloszárik előadta — kerékpáron úgy suhant el mellette, hogy kis híján fel­lökte. Sloszárik a kerítésen belülre húzódott és a karalá­bét kezdte locsolni. Sógorából ekkor kifakadt az indulat és át­kiáltott neki: „Szakikém, o kerítést ne locsold!” Minderről özvegy Dredán Mihályné igy beszél a bírósá­gon: — Főztem. Tizenegy óra után megérkezett a férjem, s mondta: Sloszárik úgy locsol­ja a karalábéját, hogy a ke­rítésen csüng a víz. Mondtam, hagyd! A férjemet azonban rendkívül bosszantotta, hogy rozsdásodik a drót. — ... Én azt válaszoltam Dredánnak, amikor rámszólt vallotta Sloszárik —, hogy nem tehetek róla, a szél hord­ja át a vizet. Aztán láttam, hogy a feleségem sír, hajto­gatja, ő ebben idegileg tönkre­megy, nem bírja. Nagy indu­lat ragadott el, szinte maga­mon kívül voltam. Abbahagy­tam a locsolást. Kerékpárra pattantam és mentem a lá­nyomhoz. Kértem, sürgősen lépjen közbe, tegyen rendet, mert nem tudom, mit csiná­lok. Sloszárik aztán végül is egyedül tért haza. Haragja azonban nem lohadt le. Első útja a kamrába vezetett, övé­be dugva, az inge alá rejtette a hosszú pengéjű disznóölő kést — Sok disznót leszúrtam már életemben — kiáltotta Sloszárik, miközben a szom­széd ház felé közeledett. Dre- dánék nem zárták be a kapu­ajtót, már szinte megfeledkez­tek a déli szóváltásról. Dre- dánné a verandán ült, a 15 éves fiú a szobában tanult. A nagymama, aki Sloszárikéknál lakik, ijedten átkiáltott a fiá­nak: — Vigyázzatok, a Bandi na­gyon mérges... Dredán nem látta, hogy só­gora az inge alatt böllérkést rejteget, de védekezésképpen mégis egy fahasábot tartott maga elé. Sloszárik nyakon szúrta. Ez az egy döfés is elegendő volt életének kioltására, de a sógor még vagy ötször megszúrta az erősen vérző férfit. Perbeszédekből Az ügyvéd hangsúlyozta: — A vádlottak padján ez­úttal egy becsületben meg­őszült munkásember, a MÁV dunakeszi járműjavítójának lakatosa ült, aki 54 évig soha nem került szembe a törvény­nyel. Az ügyész vádbeszédében azt fejtegette, hogy Pest me­gyében gyakoriak a hasonló jellegű bűncselekmények. A Pest megyei Bíróság ta­nácselnöke, dr. Korpássy Gyu­la kiegészítette a gondolatot: — .. .és a minden indok nélküli késelések, önbírásko­dások ... Sloszárik András büntetése — nem jogerősen — tízévi szigorított börtönben letölten­dő szabadságvesztés és a köz­ügyektől ugyanennyi időre való eltiltás. Pless Zsuzsa létében, Kassai Béla diszpé­cserrel és Simon Pál forgalmi szolgálattevővel tárgyalt. A ráckevei vonal vezérkara megnyugtatóan nyilatkozott a pár hét múlva kezdődő pálya­rekonstrukcióról, a zsúfoltság megszüntetéséről: — A vonal csak Tökölig vil­lamosított, innen Ráckevéig Diesel-vontatással közlekednek a szerelvények. Ez a vegyes jelleg nehezíti munkánkat. Korszerű szervezéssel, távve­zérléssel bonyolítjuk a forgal­mat. A 40,5 kilométeres sín­pályát csaknem teljesen fel­újítottuk az utóbbi évtized­ben. Sajnos, Pesterzsébet-felső és Dunaharaszti között már öreg a pálya, annyira elhasz­nálódott, hogy háromkilométe­res szakaszon mindkét vágá­nyon csak lassú menetben jár­hatnak a vonatok. Március 15- én itt is megkezdődik a vonal korszerűsítése. Ez idő alatt épül meg a Pesterzsébet-felsői gyalogos aluljáró, és az Ócsai úti felüljáró. Két évig is eltart a rekonstrukció — újságolja az üzemegységvezető. A dicspécsertől és a forgal­mi szolgálatvezetőtől pedig a következőket tudtam meg: — Zavartalan közlekedést szeretnénk biztosítani az átépí­tés alatt. Naponta 256 vonat járja a vonalat. A legutóbbi felmérés szerint 99—100 ezer embert szállítunk a nap 24 órá­jában. Felkészültünk a nyári forgalom növekedésére, a hét végi, vasárnapi szabad idő hullámokra: április 1-től a ráckevei törzsvonatokait is maximális kocsiszámmal in­dítjuk. Szombaton és vasárnap mentesítőket állítunk be Tak­sonyig, Ráckevéig pedig egy gyors és egy mentesítő vonat­tal több jár majd. Kisebb forgalmú? Nemrég a Budapesti Közle- dési Vállalat kiadásában ke­zembe került egy reprezenta­tív könyv „A 100 éves Buda­pest tömegközlekedésének tör­ténete”, melyben így jellemez­ték a ráckevei HÉV-et: „A vo­nal kisebb forgalmú..Le­hetséges, hogy ma is ezt tart­ják BKV-berkekben? Bár et­től függetlenül a főváros kör­nyékének éppen olyan egyen­rangú gyorsvasútja kell hogy legyen a ráckevei, mint a szentendrei, vagy a gödöllői. „Kisebb forgalmú...” na­ponta éppen annyi ember uta­zik itt is. mintha egy dunántú­li nagyváros egész lakossága vonatra szállna! Horváth Anita A DUNAI KŐOLAJIPARI VALLALAT TECHNOLÓGUSI MUNKAKÖRBE 5 éves gyakorlottal rendelkező ÁLTALÁNOS MÉRNÖKÖT KERES Felvételre jelentkezni és érdeklődni lehet: a Dunai Kőolajipari Vállalat személyzeti és oktatási önálló osztályán. 2443 Százhalombatta 3. Pf. 1. 4 i A Kísért a lóvasút emléke A zöld-sárga vonaton Szóváltás a kerítésnél Kés az ing alatt Rokonháború

Next

/
Thumbnails
Contents