Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-09 / 33. szám
I 4 Hier« K^tirhxp 1974. FEBRUAR 9., SZOMBAT Mai építőművészet PEST MEGYEI KIÁLLÍTÁSOK Takács József és Bodnár Ede bemutatkozása Takács József: Gyász (ecsetrajz). Bodnár Ede: Erzsébeti utca (olajfestmény).- holnapi Shizuoika sajtó- és mdiótröszt irodaháza Tokióban. (Tervezte: Kenzo Tange.) Talán emlékezik még az olvasó a képes hetilapokból, a televízióból vagy a filmhíradóból az osakai világkiállításnak a „Haladás és harmónia az emberiség szolgálatában” alapgondolat jegyében fogant építészeti elrendezésére és különös épületeire: a monumentális ünnepi csarnokra, közepén a naptoronnyal, meg a többiekre. Az emlékezetes építészeti együttes főtervezője KENZO TANGE volt, akinek munkásságával most részletesebben megismerkedhetünk az Akadémiai Kiadó jóvoltából, Kása Zoltán bemutatásában. Az Architektúra sorozat már eddig is a modern építészet több nagy alakját mutatta be, olyan úttörőitől kezdve, mint a Bauhaus nagyhatású mestere, Gropius, vagy a talán legösz- tönzőbb elméleti és gyakorlati alapozó, Le Corbusier. Munkáikat megismerve, közelebb juhattunk annak megértéséhez, hogy milyen a modern építészet és miért olyan, amilyen, vagy még inkább: mi az a benne munkáló közös törekvés, ami egységének alapja és modernségének meghatározója. Ha a Kenzo Tange munkáiról készült fényképeket nézzük, a beton, a fémek, a geometrikus formák, a szerkezetek természetes leplezetlensé- ge érezteti a rokonságot első pillanatra, nemcsak az építészet, hanem más művészetek modern alkotásaival is. Ez a rokonság külsőlegesnek tűnhet, s korunk sűrűjéből még csak tapogatózhatunk az egyezések mélyebb okai felé. Az utókor távlatából bizonyára egyszerűbb lesz a magyarázat. De talán egy hasonlat közelebb visz bennünket is hozzá. A reneszánsz festészet realizmusának tudták be sokáig, hogy a képeken a bibliai témák hátterében is a reneszánsz építészet tűnt fel. S alig tíz éve egy francia kutató kimutatta, hogy a képeken előbb jeletit meg ez az építészet, mint a valóságban. A festők természetesen akkor sem voltak jósok; a kor szemléletéből eredt az az új környezetalakítás, ami előbb jelenhetett meg, érlelődhetett az ábrázolásban, mint az épületekben. Érdekes tanulmány tárgya lehet, hogy ez mennyiben van hasonlóan a modern építészet esetében. Tény az, hogy ez az építészet nagyon is az emberre szabott korszerű környezet kialakítására törekszik az újszerű eszközökkel. Kenzo Tange közösségi épületein, például a közigazgatási épületeket közösségi épületekké tevő tagoláson, éppen úgy mutatkozik ez, mint lakóegység- és lakónegyedtervein. Az emberre szabott környez zet kérdését azonban nagymértékben bonyolítja az, hogy amit ma építünk, évtizedek, fél évszázad múlva is környezet lesz. magyarán szólva a ma szabott ruhát a holnapi embernek is viselnie kell. így környezet manapság, amikor társadalom, gazdaság és technika rohamléptekben változik, a kérdés az: mennyire tudunk a holnapi igényeknek megfelelő építészeti környezetet kialakítani, mennyire tudjuk előrebecsülni ezeket az igényeket. Voltaképpen ezzel a kérdéskörrel foglalkozik GRANASZTÖI PÁL ugyancsak az Akadémiai Kiadónál megjelent Építészet és urbanisztika (Településtudományunk mai problémái) című könyvében. A szerző áttekinti településtudományunk múltját, elméleti kérdéseit, majd az életmódváltozással összefüggésben vizsgálja tudományterületének problémáit. Az előrebecslés, a különböző távú tervek készítése kerül itt részletes taglalásra, mint olyan komplex feladat, amely a kü- könböző tudományterületek és intézmények sajátos és alapos együttműködését, sőt — mondr hatnánk — egy tudományként való művelését kívánja. Gra- nasztói tehát a „holnapi környezet” megtervezhetőségének és tervezésének feltételeit, módszereit, feladatkörét taglalja, s így jut el a település- tudomány fő kérdéseinek és ágazatainak taglalásához. Munkája egyaránt tudományos és gyakorlati jelentőségű, áttekinti és összefoglalja az alapokat — hatalmas mennyiségű szakirodalmat is felsorakoztatva —, rendezi az ismereteket és vázolja rendszerezetten az elméleti és gyakorlati feladatköröket. Mindez az egyre nagyobb pontosságra és tudományos alaposságra törekvő szocialista tervgazdálkodás körülményei között igazán időszerű. N. F. Eltemették Győri Dezsőt Pénteken a Farkasréti temetőben nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Győri Dezső József Attila díjas írót. Virágokkal borított ravatalánál családtagjai, pályatársai, művészetének tisztelői, a Művelődésügyi Minisztérium magasrangú munkatársai, társadalmi, kulturális életünk ismert személyiségei rótták le kegyeletüket A Magyar írók Szövetsége nevében Czine Mihály irodalomtörténész búcsúzott az elhunyttól. Pályakezdő éveinek tanúi, a Kassai—Batsányi kör nevében Nagyidai Ernő vett végső búcsút Győri Dezsőtől, aki verseivel tiltakozott a fasizmus ellen. A sírnál barátai gyászát, kegyeletes emlékezetét Jócsik Lajos író tolmácsolta. Felvétel a színművészeti főiskolára A Színház- és Filmművészeti Főiskola. az 1974—78-ös tanévre felvételt hirdet színész és színházrendező szakra. A felvételre érettségizett, vagy az 1873—74-es tanévben érettségiző fiatalok Jelentkezhetnek. A színházrendező szakon előnyben részesülnek azok, akik egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkeznek vagy néhány évet már munkában töltöttek. Felvételi korhatár színész szakon 18—32 év, színházrendező szakon 18—2« év. A jelentkezés írásban történik, amelyhez mellékelni kell: jelentkezési lapot, iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt, életrajzot, 5« forint vizsgadíj befizetését igazoló postai csekkszelvényt. (A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében a művészeti főiskolákra jelentkezők egyidejűleg egy másik egyetemre vagy főiskolára jelentkezhetnek.) Határidő: 1974. március 30. Cím: Színház- és Film- művészeti Főiskola rektori hivatala, 1088. Budapest, Vas utca. A hét vége képzőművészeti műsora Pest megyei nézőpontból tekintve két újdonságot tartalmaz. Holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik meg Verőcén a klubkönyvtárban Takács József grafikus- művész tárlata. Drámai eseményekben, munkatempóban gazdag életút állomásait sorakoztatják fel a művek. A nógrádi bányászélet küzdelmes szakasza után a veresegyházi környezet és embersors vált metszeteinek hiteles formaegyütthatóivá. A szelektív szigorúsággal szerkesztett lapok hűséggel követik ezt a megmegszakadt, de mindig képileg is megújuló pályát, mely a napi teendők személytelensége mellett értékek rajzi megörökítéseivel akar és tud fennmaradni. Nagyvonalú, de mindig tisztázott ecsetrajzaiban, virágzással, gyásszal, madárral ünnepi asztallal érvel, de artisták sajátos világát is érinti. Szomorúságra, örömre, népviseletre, várandóságra ugyanazt a formarendet alkalmazza, s ez a nemes képletszerűség az, melyet a jövőben dúsítania szükséges egyedi árnyalatokkal. Minden bizonnyal ez a fekete-fehér pompa hamarosan más színekkel is bővül, hiszen Takács József táguló világképe így szervesebb változatokban tud népesedő közönségéhez eljutni, mely Verőcétől Veresegyházig, Gödöllőtől Dobásig együttérző figyelemmel kíséri tiszta hangvételű művészetének egyre teljesebb kibontakozását. seit. Ebben a rendszeres buzgalomban festői leírásokkal követi az erzsébeti utcák, a soroksári cigánysor és a ráckevei toronyszimfónia színváltozásait. Egyetlen arcban gyászt, magányt és fiatalságot perget le, ihlető forrásai Pócshoz. Ügy tűnik azonban, hogy festményeinek manuális részét szilárdabb szemlélődésnek kell megelőznie, mert a mű nemcsak a kéz, hanem a gondolkodás eredménye elsősorban. A jövőben festői leírások helyett képi vallomásokat várunk tőle, mely fejlődésének egészséges folyamatát, biztosítja egyúttal. Bodnár Ede szintén munkásfestő. Műveinek bemutatására megyertől az Angyali-szigetig a Csepel Autógyár művelődési terjednek. Ezüstös háttereket háza vállalkozott. társít a Laji csárda és a Kék Nagy szorgalom és ambíció falu egyetlen főszínre hangolt, jellemzi Bodnár Ede törekvé- szelíden örvénylő alakzatai- Losonci Miklós Fővárosi színházi esték Csalóka szivárvány Valóban annyira mesejáték lenne ez az 1942-ben írott, és akkori, nemzeti színházbeli bemutatóján csak mérsékelt sikert aratott színpadi mű? Hiszen miről is van szó? Czin- tos Bálint, a jómódú székely gazda, csak négy középiskolát végzett, ezért amolyan parasztnak úr, úrnak paraszt emberré lett. Régi iskola- társa, Kund Ottó „bölcselő” ráébreszti: többre lett volna hivatott. A „bölcselő” vízbe fúl, s Czintos, kihasználva a kettejük közti döbbenetes hasonlóságot, Kund Ottóvá lesz. Czintos Bálintként a régi iskolatársat temetik el, az eredeti Czintos pedig — Kundként, tehát „nad- rágos” emberként — eléri mindazt, ami halinanadrágos székely parasztként nem sikerült neki. Átmegy a szivárvány alatt — de amikor visz- sza akar jönni, ismét Czintos Bálinttá akar lenni, ez már nem sikerül neki. Az ember nem tagadhatja meg önmagát, nem léphet ki az életéből és egyéniségéből, úgy és akként kell vállalnia a sorsát, amilyen emberként az ráméretett. Czintos, aki Kundként elérte a szerelmet is, és az áhított Zsuzsannától kicsi fia v5 született, végül abba az örvénybe menekül élete feloldhatatlan problémái elől, amely annak idején, öt évvel korábban, a valódi Kund Ottót is elnyelte. Bizony, elég keserű, sötét színekkel átfestett mű ez, ám ugyanakkor ott viliódzik benne Tamási Áron kiapadhatatlan derűjének, ízes népi humorának ezernyi fénye is. És ott van benne a mese is. Mert Tamási hősei maguk'is a népmeséi figurákra hasonlítanak, s nemcsak egyéniségük fekete vagy fehér, egyazon vonással megrajzolt volta miatt. Mesehősök a sorsukban is, kicsit példázatok és jelképek, s mesehősök annyiban is, hogy néha kisebbfajta csodák esnek meg velük. S lényegében a népmese sajátos dramaturgiai éoítkezését is megtartja Tamási a darabban, amely így az eevik oldalon erőteljesen és hitelesen drámai lesz. a másik oldalon viszont, számos, ma már talán naivnak tűnő vonásával, zavarba ejt. Nehéz dió mindezek a sajátosságok miatt a rendező és a színészek számára. Nem könnyű eldönteni, jni kapjon hangsúlyt a darab elemeiből: a mese, vagy az igaz írói erővel meglátott emberi dráma? Herényi Imre rendezése mintha az utóbbi mellett kívánna maradni. Ezt már a főszereplő, Czintos Bálint alakjában színre lépő Bessenyei Ferenc színészegyénisége is némiképp meghatározta. S a játéknak ez a drámai vonala jól felépített, kidolgozott. Ennek a felfogásnak viszont a mesés elemek látják a kárát. Holott az lett volna a kívánatos, hogy az előadás megteremtse ennek a kettőnek az egységét, súgy Brechtnek szintén a húszas évek végén született Happy Endje után, amely még mindig táblás házakat vonz, ez idén a Koldusopera „legendakor” egy újabb darabját is bemutatta a poraiból élemedett budapesti Vidám Színpad: Peter Hacks Polly » Amerikában című zenés komédiáját. S ebben nemcsak az a dicséretes, hogy egy szuverén eszmekor és egy igényes színházi stílus újabb és újabb lehetőségeit keresik makacs következetességgel, de mindezek előtt az, hogy a színház olyan méretű feladatokat próbál megoldani, amelyre eddig nem volt „hitelesítve”. Bocsássuk már most előre, hogy ez a kísérlet nem vall kudarcot, eredményét a közönség szemmellát- hatóan jól fogadja. (Az a közönség, amelynek nevében esztendőkön keresztül olcsónál olcsóbb vígjátékokat vittek színre — közepes sikerrel.) Magáról Haoksról annyit illik tudni, hogy az 1928-ban született író művészi pályáját versekkel, novellákkal és tanulmányokkal, és, persze, drámákkal is az NSZK-ban kezdte, de hamarosan, még az ötvenes években áttelepült a Német Demokratikus Köztársaságba, s azóta itt írja darabjait, melyek rendre megjárják a világ színpadait. Az átdolgozás mesterének nevezik, mert miként Brecht, ő is szívesen nyúl klasszikus darabokhoz, hogy a legyen költői, hogy megmaradjon a valóság talaján, és úgy ragaszkodjon a realitásokhoz, hogy megtartsa a népköltészet lebegését is. A szereplők közül Bessenyei Ferenc súlyos egyéniségének sokszínűségét, szép dikcióját, Szénási Ernő, mint Samu bácsi, a népi bölcs rokonszenvességét, Dózsa László Fecske levélhordó góbés jó kedvűét, Sunyovszky Szilvia Zsuzsi kissé városi szépségét, Zenibe Ferenc Virág „hadastyán őrmester” enyhén légnyomásos okoskodását, Vándor József Duka kovácsmester vértolulá- sos nehézágyúságát adták az előadáshoz. Köpeczi Bócz István, a szerzői utasításoknak pontosan megfelelő, részletekig menően hiteles székely szobát tervezett a játék színhelyéül. Takács István maga „dialektikus” dramaturgiájának törvényei szerint azokat mai színpadra alkalmazza. Voltaképpen a Polly Amerikában is átdolgozás: Hacks ugyanoda nyúlt vissza, ahová mestere is a Koldusopera témájáért: John Gay XVIII. századi drámáihoz, amelyekben Bicska Maxi, Kocsma Jenny és a szelíd-rafinált Polly figurája először megfogalmazódott. Ez a darab az ősváltozatban is, mosdani adaptációjában is, a Koldusopera eseménysorának folytatása: Maxit, a tolvajok királyát, a legfelsőbb kegyelem megmenti az akasztófától, és ő Amerikába vándorol, hogy tevékenységének új teret találjon. Polly, első szerelmének emlékét követve, ugyancsak errefelé irányítja útját. Ezzel új epizódsor kezdődik: Bicska Maxi, mint kalózvezér ,100 fel, hogy az indiánok és telepesek csatározásaiban harmadik erőként beavatkozzék. A darab mondanivalója körülbelül annyi, hogy egyik kutya, másik eb: a telepesek erőszakos cselekedete miben sem különbözik a kalózmódszerektől —, de az indiánság törzsi hierarchiájában is éppúgy megtalálni a negatív elemeket, mint bármely más társadalomban. Mint látható, a' kizsákmányoló társadalmakra vonatkozó brechti gondolat épült itt más színhelyen és kissé más fogalmazásban tovább: „először a ha*- jön, aztán a morál”. Hacks dramaturgiai módszere, legaiábois e darabot tekintve, ' abban is különbözik tanítómesteréé- től, hogy szerkesztésmódja férce- sebb, és fogalmazása valamivel oldottabb. A színház feladata az volt, hogy ezt az eredetiben csaknem négy órán át tartó laza szerkezetű művet oly módon tegye koncentrálttá, hogy egyúttal gondolatai kicsengését is jobban aláhúzza. Tiszteletre méltó közös erőfeszítés eredményét látjuk viszont a színpadon, amelyben Ungvári Tamás fordítói leleményei éppúgy megtalálják a helyüket, mint G. Dénes György versei, s amelyben André Asriel- nek, a Weil-féle muzsikánál olcsóbb betétáriáit Barta Judit koreográfiája erősíti meg. Maga Léner Péter rendező is számos, jó ötletet hozott a „közösbe”; talán csak az előadás végső „ráncbaszedése” sikerült neki kevesebb eréllyel, mint szerettük volna. De ez nemcsak az adott feladattal kapcsolatban bizonyulhat nehéz feladatnak, hiszen a színház változó karakteréből következik, hogy számos új, itt még meg sem melegedett színésszel dolgozik, és régi, kabaréstílushoz szokott művészeit is igényesebb feladatra igyekszik szorítani. Nem kevés sikerrel. Említsük is meg mindjárt a „régiek” közül a komikai tehetségét teljes pompában felcsillantó Csala Zsuzsát, vagy Kazal László színvonalas vígjátéki jellemalakítását. Faragó Vera Kocsma Jennyje is jó emlékünkben maradt. A színház újabban szerződtetett tagjai között határozott nyereségnek bizonyul Verebéig Iván,, a maga groteszk drámai tehetségével, vagy Bus Kati igényes szerepformálásával. Pollyt Tordai Teri alakította, megannyi kitérő után, bebizonyítva, hogy sajátos drámai tehetségére ebben a színnázban építeni lehet. Bodrogi Gyula vendégként jött az együtteshez, hogy Bicska Maxi szerepét eljátssza. Jelenléte paradox módon segítette is, gátolta is az előadás felvirágzását: hatalmas színpadi gyakorlata lendületet adott a gárdának, de zenés színpadi múltja, s a brechties stílusban való járatlansága inkább egy hagyományos komédia sztereotípiáit nyújtotta. Valamivel több „karcosság” a színészi játékban, és kivált a betétdalok előadásában, egyébként is segítette volna a produkciót. Makai Péter díszleteivel a Vidám Színpad fennállásának talán legjobb szcenikai megoldását kaptuk; tisztelet adassák ezért a technikai személyzetnek is. L. A. Polly Amerikában
